Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-14 / 46. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fél é vre..........................................................4.— „ Ne gyedévre.................................................2.— „ Eg yes szám.................................................—.20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: i Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kisiparosaink és a szövetkezés. Két éve, hogy megalakult városunkban az Ipari hitelszövetkezet. Csendben, zajtalanul működik. Hogy mit tett az iparosság érdekében kevesen, hogy kellő pártolás mellett pedig mit tehetett volna, azt még kevesebben tudják. A hitel- szövetkezetnek ma mintegy 150 iparos tagja van, kiknek 40,000 kor. kölcsönt nyújtott, ebből könnyen kiszámítható, hogy mily tőkével állna ma az iparosság rendelkezésére, ha városunk minden iparosa annak idején megértve a szövetkezésben rejlő erőt, igyekezett volna üzletrészt jegyezni. Iparosaink rövid két év alatt beli egy korona befizetéssel oly tökét gyűjtöttek volna, hogy alig éreznék ma a pénzügyi viszonyok feszültségét. Hozzánk minden szellemi áramlat később ér el s ha már el is jutott, csakhamar kompromittálja magát. Csak a vad hajtásai diszlenek. így van ez a szocziálizmussal és a szövetkezeti ügygyei is. Mindkettő nemes emberbaráti magasabb czélt kellene hogy szolgáljon s hazánkban egyesek önző czéljainak elérésére szolgál. Csak nem rég voltak tele a lapok a fővárosi szövetkezetek válságáról szóló hírekkel. A felületes, tájékozatlan olvasó a sajtóközleményekből csak annyit tudott meg, hogy az illető szövetkezetek nem valami szolid alapon működtek, tehát minden szövetkezet svindli. Innen eredhet az a bizalmatlanság, melylyel népünk a szövetkezetekkel szemben viseltetik. Ezt a bizalmatlanságot csak úgy szüntethetjük meg, ha felvilágosítjuk népünket, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó szövetkezetek nem azonosíthatók a rósz hírbe került szövetkezetekkel. A helyes alapon szervezett szövetkezetek jelentősége gazdasági szempontból nagyon fontos, annak daczára a mi „népbolonditó“ szocziálista apostolaink, kik a nép gazdasági érdekét annyira szivükön hordják (?!) nem igen propagálják az önsegélyezés eme módját. De miért is a népet az önsegélyezés megismerésére kioktatni, hisz akkor még el fog boldogulni nélkülük is és nem lógja kitartani az ő fizetett „jól- tevőit A helyes alapon szervezett szövetkezetek üdvös hivatásáról sokat lehetne írni, de ez alkalommal nem czélunk általánosságban foglalkozni a szövetkezeti ügygyei, hanem fel akarjuk hívni iparosaink figyelmét arra, hogy mily jelentősége van a szövetkezésnek a kisiparra nézve. .Magyarországon a legalaposabb ismerője az ipari viszonyoknak a mostani kereskedelmi államtitkár. Egész karrierjét annak a veleszületett, különös képességének köszönheti, hogy érzékkel bir az ipari dolgok iránt. A kereskedelmi kormány ipari politikájának eme hivatott képviselője mondta a pécsi iparoskongresszuson, hogy a szövetkezés úgyszólván egyedüli eszköze a kisiparosnak a nagyipar által okozott verseny leküzdésére. „A mi kisiparunknak is csak ugyanazok a bajai, — mondta Szterényi — mint más államok kisiparának: a tőkeszegénység, a kereskedelmi szervezet hiánya és a technikai fejletlenség“. Hogy ez igy volt Németországban is, annak igazolásául idézte a német szövetkezeti mozgalom atyamesterének 1853-ban mondott eme szavait: „Valami alapos az az érzésünk, hogy kézműiparunk mai szervezetében, illetőleg szervezetlenségében a lökével’ és gyáriparral szemben egyáltalán fenn nem állhat. Kézmüiparosaink egyetértenek abban, hogy ez igy nem maradhat. Csakhogy a helyett, hogy előre törekednének, a régi állapotok visszaállításán fáradoznak. Ez a törekvés éppen olyan botor, mint a minő kivihetetlen. Semhogy a töke, a kereskedelem és a gyáripar hódításai felett keseregnének, inkább igyekezzenek maguk is a gyári termelésnek, a kereskedelmi szellemű munkának és tőkének előnyeihez jutni, illetve ezeket az előnyöket saját részükre hasznosítani.“ Első helyen áll a kisipar hajai között — mondja Szterényi — nálunk is a tőkeszegénység és a kereskedelmi szervezet hiánya és azért ajánlja, hogy kisiparosaink kisiparosi szempontból egyedül alkalmas módon szövetkezzenek a maguk hiteligényének kielégítésére, a maguk anyagának beszerzésére, a maguk termékeinek értékesítésére, kereskedelmi alapon, a kereskedelem segítségül hívásával és szövetkezzenek abban, hogy a tisztességtelen versenynek különböző formáit, amelyek ma a kisipar körében is elharapództak, a maguk erejével is, a tisztességes ipar, a tisztességes kereskedelem erkölcsi erejével kiküszöböljék. Németország iparosai megértették a szövetkezésben rejlő erőt és 1906-ban volt ottan 229 anyagbeszerző, 122 anyagbeszerzési raktár, 70 kizárólagos raktár, 210 termelő és 206 gépműhely- szövetkezet és ezekben a szövetkezetekben közel 200,000 kisiparos egyesült. Magyarországon van 129 ipari-szövetkezet 60 szakcsoporttal. A fenti adatokból láthatjuk, hogy nálunk még nagyon sok a tenni való. Itt az idő, hogy pótoljuk a mulasztást. A mai kormány a kisipar fokozottabb támogatását helyezte kilátásba pénzben és gépekben egyaránt. Városunk iparosai szakképzettségüknek jelét adták a folyó évben rendezett kiállításon, az anyagi eszközöket pedig előteremthetik szövetkezeti időn. Lépjenek be mindannyian az ipari hitelszövetkezetbe, meg lesz a töke, amelynek segítségével létei sithető a kereskedelmi szervezet. Az anyag beszerzésénél és a termékek értékesítésénél csak igy lesz megtakarítás elérhető. Hogy szövetkezeti utón hazai kisiparunk érdekében sokat lehet tenni, például a miskolczi iparosokat hozzuk fel. A példa vonz, hátha iparosainkat is vonzani fogja. A miskolczi ipari hitelszövetkezet élén dr. Szentpály Jenő, Miskolcz város polgármestere áll. Szentpály mielőtt polgármester lett, iparkamarai titkár volt. Az iparosok iránti meleg érdeklődését megőrizte a polgármesteri székben is. Az iparos osztály iránti önzetlen szeretettel sikerült rövid három év alatt — amint az ipari hitelszövetkezet 1906. évi üzleti jelentése mondja — az eddig szétszórt, sorsával elégedetlen, jövője iránt reményét vesztett kisiparosokat tömören összeforrasztani, munkakedvet, önbizalmat önteni beléjük, fogékonynyá tenni az ipari tökéletesedésre, az önfegyelmezés és önképzésre és megnyerni a józan takarékosságnak. Mikor mondhatjuk mi ezt el? A miskolczi ipari hitelszövetkezet kebelében három szakcsoport van: az építőiparosok tégla és fedélcseréptermelő szakcsoportja 65 taggal és 24,000 kor. csoporthetét-íizletrészszel, a szappanosok termelő szakcsoportja 16 taggal és 35,600 kor. csoportbetét-üzletrészszel, az árucsarnok szakcsoport 41 taggal és 10,100 kor. csoportbetét-üzletrészszel. Az 1904. évben alakult szövetkezetnek 580 tagja van, 2126 egyenkint 100 kor. névértékű üzletrészszel. A befizetett üzletrész 89,600 kor. Működésének illustrálására felemlítjük, hogy az 1906. év folyamán 327,000 kor. értékű vállalat lebonyolításában volt segítségére tagjainak és 365,890 kor. értékű számlakövetelések leszámítolását és behajtását eszközölte. Tagjainak szerszámgépek beszerzésében is segítségére volt. Önzetlen vezetés és odaadó támogatás mellett szövetkezeti utón ily eredményeket lehet elérni. Sok ily szövetkezetét létesítsünk hazánkban és felvirrad a kisiparnak. Ily szövetkezetek szervezésével üdvös, szo- cziális tevékenységet fejtünk ki, mely megtenni gyümölcsét. Szterényi államtitkár a miskolczi ipari hitelszövetkezetnél tett látogatása alkalmával méltán mondhatta Miskolcz város iparosainak, hogy a szövetkezetek élén haladnak és hogy a kisipar föl- segitésére alkotott* terveit itt valóra váltva látja. Értsék meg Nagykároly város iparosai is Szterényi szavait, kövessék Miskolcz városának derék iparosait és szövetkezzenek mindannyian. Segítsenek magukon és az állam is megsegíti őket. Schnébli Károly. A képviselőtestület közgyűlése. Városunk képviselőtestülete f. hó 10-én igen gyengén látogatott rendkívüli közgyűlést tartott a városháza nagytermében. Debreczeni István polgármester d. e. 10 órakor a közgyűlést a megjelentek üdvözlésével megnyitván, napirend előtt bemutatta özv. Károlyi Istvánná grófné levelét, melyben férje elhunyta alkalmából a képviselő- testület által nyilvánított részvétért hálás köszönetét mond. A levél tudomásul vétele után polgár- mester bejelentette, hogy miután Csipkés András képviselőtestületi tag eddigi minőségében óhajtja tagsági jogát gyakorolni, helyette a legtöbb adót fizetők névsorában utánna következő Balogh Mihály mint legtöbb adót fizető lett a képviselőtestületbe rendes tagul behiva. Ezek után a vármegyei törvényhatóság által jóváhagyott szervezeti szabályrendelet módosítás kihirdettetett és tudomásul vétetett. Bemutattatott ezután a belügyminiszternek a közkórházi alapszabályzat módosítása ügyében kelt leirata. A miniszter az alap- szabályzat módosítását azért nem hagyta helyben, mivel azt kívánja, hogy a számadások havonként megvizsgáltassanak; elrendelte ennélfogva, hogy az alapszabályzatot az általa előirt változtatásokkal dolgozzák át és jóváhagyás czéljából terjesszék fel. A képviselőtestület a miniszter kívánalmainak megfelelőig átdolgozott alapszabályzatot elfogadta, közszemlére kitétetni és a felebbezési határidő lejárta után az esetleges felebbezé- sekkel együtt jóváhagyás czéljából felterjeszteni rendelte. Bemutattatott továbbá a közkórházi építkezés ügyében kelt belügyminiszteri leirat valamint az ennek alapján elkészített építési terv és költségvetés. A leirat szerint a miniszter tudomásul vette ugyan, hogy a város által tervbe vett építkezés annyiba kerülne, hogy 9000 kor. kölcsön felvétele válnék szükségessé, azonban kijelenti, miszerint a bemutatott terv szerinti építkezést nem engedi meg, hanem utasítja a várost, hogy uj tervet készíttessen és azt jóváhagyás végett terjessze be. A polgármester erre azt a kérelmet terjesztvén elő, hogy a terveket a miniszter készíttesse el, a miniszter az uj tervvázlatot elkészíttette és leküldötte, hogy annak figyelembevételével készíttesse el a város a tervet és azt jóváhagyás czéljából terjessze fel. A terv elkészíttetett, e szerint az épitkevés 52,508 kor. 70 fillérbe kerülne, minthogy azonban ezen összeg nem áll rendelkezésre, a képviselőtestület elhatározta, hogy kéressék meg a belügyminiszter, miszerint a kórházi ápolási dijak terhére egy 20 év alatt visszafizetendő 32,000 kor. kölcsön felvételét engedélyezze, ha pedig ez az engedély meg nem adatik, a város a tervbe vett nagyobb építkezést elhagyja és csak a felügyelői lakást és a konyhát építtesse fel, a többi épületet pedig eddigi állapotában használja tovább. Felhatalmaztatott ennélfogva a tanács, hogy a tervet és költségvetést jóváhagyás és a kölcsön engedélyezése czéljából a belügyminiszterhez terjessze fel. Utasítja végül a közkórházi bizottságot, hogy az esetben, ha a kölcsön felvétele engedélyeztetik, a kölcsönre vonalkozó szerződést kösse meg s azt jóváhagyás czéljából terjessze a képviselőtestület közgyűlése elé, az árlejtést hirdesse meg és az építkezés keresztülvitele tekintetében a szükséges intézkedéseket tegye meg, ha pedig a kölcsön felvétele nem engedélyeztetik, a felügyelői lakás és konyhának a rendelkezésre álló pénzekből leendő felépítése tekintetében tegye meg a szükséges lépéseket, vagyis ké-
