Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-10 / 41. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. lamentben. Ha igazak a hírek, melyek terveikről kiszivárogtak, hogy már a költségvetés tárgyalásánál obstrukcziót szándékoznak rendezni, s ezzel a komoly munka sikerét kívánják megakasztani, akkor ezekkel szemben még a kivételes eszközök is jogosultak. Az általános választói jog megvaló- sitása is ennek a parlamentnek feladata lesz. Az a sürgető, erőszakos fellépés, melylyel a szocziáldemokrata párt ennek törvénybe iktatását követeli, mindenesetre helytelen és elitélendő, de még sem zárkózhatunk el annak kijelentésétől, hogy ennek megvalósitása is egyik legsürgősebb feladatát kell, hogy képezze a törvényhozásnak, mert hiszen a kormány programúinak is egyik sarkalatos pontját képezi. Ennek a nagy munkának elvégzése higgadt meggondolást, bölcs mérsékletet és az igényeknek a lehetőséghez való módosítását követeli. Adja Isten, hogy a most megnyílott magyar parlamentben meg legyen az az erő, hogy mindezeket a nagy kérdéseket szerencsésen dűlőre juttassa és ezzel az ország nyugodt, biztos fejlődésének útjait megnyissa. Színházunk megnyitása. (§.) Rendkívüli fényességgel, nagy pompával, díszes keretek között avattuk fel szombat este a színművészet újonnan épült hajlékát, a „Városi színház“-at. Igazi kulturünnep volt ez. Az előadó művészetet juttattuk méltó helyére, amidőn a rozoga viskóból a tündöklő palotába kisértük, hogy fontos művelődéstörténeti hivatásának megfelelhessen. Régen éreztük mi hiányát egy modern, a színjátszásra alkalmas helyiségnek. A város vezetősége is jól tudta ezt. De hiába. Ex nihilo nihil fit, senki sem teremthetett pénz nélkül színházat. S most már mégis áll a Múzsa-hajlék. Nem rideg, mint a legtöbb nagyobbszabásu kőépület, nem komor, nem idegen. Még befejezve sincsen minden munkálat, még nem kész a mű, mégis minden része a színháznak igazi melegséget sugároz ki. Oly intim minden részlete, hogy egészen otthonosak vagyunk benne. Hiszen nem is csoda. Állandó várakozás és élénk figyelemmel kisértük nemcsak azt, hogy miképen helyezi a kőműves a fundamentum tégláit egymásra, nemcsak hogy mikor alkotják meg mesterei a fedélszerkezetet, mikor kerül az épület tető alá, de az eszme születésének pillanatától, az állandó színház ideájának felvetésétől kezdve, hogy miképen gyűjtik a szükséges tőkét krajczárról-krajczárra. Oly lassan nőtt a városi vezetőség s a szinügyi- bizottság minden buzgósága daczára az építési alap, hogy nem is gondolhattunk egyhamar az állandó színház megvalósítására. Csak a nagyobb összegű államsegély tette ezt lehetővé, melyet néhai Károlyi István gróf, boldogult országgyűlési képviselőnk és Dr. Falussy Árpád főispánunk közbenjárására, Festetich gróf országos szülészeti főfelügyelő támogatásával sikerült kinyernünk a kormánytól, melynek két államtitkára, Molnár és Be- zerédj, meleg érdeklődéssel voltak színházunk iránt. A kultúra temploma tehát felépült, hirdetvén alkotóinak fáradhatlan buzgóságát, hervadhatatlan érdemeit. Mert ezzel ismét elévülhetetlen érdemeket szerzett magának városunk közszeretetben álló polgármestere, Debreczeni István, ki a legnagyobb odaadással, az ügy iránti igaz lelkesedéssel munkálkodott Illés József városi mérnökkel együtt. Legjobban igazolja ezt az a körülmény, hogy bár a polgármester a színház megnyitásánál — sajnálatos családi körülmények folytán — meg nem jelenhetett, távollétében is zajosan és lelkesen ünnepelték őt. Kijutott még az ünnepeltetésből Kopeczek György műépítésznek, városunk fiának is, aki tervezője volt — gróf Festetich szerint — a vidék egyik legsikerültebb színházának. A nagyszabású ünnepségről egyébként részletes tudósításunk itt következik: Egész nap lázas buzgósággal folyt a munka a színházban és körülötte, hogy a megnyitásra teljes rend legyen. A város közönségének rendkívüli érdeklődése az egész napi valóságos búcsújárásban nyilvánult. Este 6 órakor az összes munkások beszüntették a munkát s a színház rendben, fényben úszva várta az avatásra érkező vendégeket. A páholyokat kizárólag hivatalos személyiségek foglalták el. A nézőteret zsuffolásig megtöltötte az elegáns, előkelő közönség. Valóságos „théátre parée“ volt. Ott láttuk Dr. Falussy Árpád főispánt, a kormány képviselőjét családjával, gróf Festetich Andor országos szinészeti főfelügyelőt, Mészáros Kálmánt, az Országos Színész-Egyesület igazgatóját, Szatmárról Dr. Vajay Károly polgármestert, Tankóczy Gyula főkapitányt, Ferencz Ágoston tanácsjegyzöt, Dr. Keresztszeghy Lajos ügyvédet, Dr. Schönpílug Jenő ügyvédet nejével, Orosz Alajos tanárt, Jankovics elemi iskolai igazgatót. Kopeczek György műépítészt nejével. Továbbá llosvay Aladár alispánt, Dr. Schönpílug Richárd vm. főügyészt, Dr. Péchy István vm. főjegyzőt, Kacsó Károly műszaki tanácsos, államépitészeti hivatali főnököt, Plachy Gyula pénzügyigazgatót, N. Szabó Pál vezető-járásbirót, a helyőrségi tisztikart csaknem teljes számban, a piarista- rend tagjait, köztük Dr. Tietz Antal házfőnököt, Cseh Lajos főgimn. igazgatót és az ünnepi prolog íróját, Horváth Jenőt; városunk polgármesterének az ünnepségen helyettesét Demidor Ignácz főkapitányt, lletey Ábrahám főjegyzőt, Borody György tiszti ügyészt, Illés József mérnököt, Dr. Sternberg Géza kórházi főorvost, a szinügyi-bizottság tagjai közül Dr. Adler Adolf ügyvédet, lapunk szerkesztőjét, Csipkés András bankigazgatót, Dr. Jékel László orvost, Dr. Kovács Dezső ügyvédet, Péchy László műszaki tanácsost, Rooz Samu ügyvédet, Dr. Rooz Elemér orvost, N. Szabó Antal kir. közjegyzőt,- Dr. Serly Gusztáv nyug. vm. főorvost, Dr. Schönpílug Béla városi orvost, mindannyiukat családjaikkal. Ott volt azonkívül városunk egész intel- ligentiája, úgy hogy még a karzatokat is az elegáns közönség foglalta el. Mindenkit meglepett a színház belseje, fényessége; birál- gattak, kritizáltak, mikor egyszerre a zsibongó zajt a zenekar játéka váltotta fel. A sülyesz-; tett orchesterből a Hunyadi-nyitány hangjai j törtek elő, melyet Neubauer Mihály karmester nagy verve-el dirigált. Sajnálatos, hogy az összehangzó játékban produkált gyönyörű ouverturet a közönség nem hallgatta meg kellő csendben, sőt sokan helyüket elhagyva zavarták a zeneértök élvezetét. A zenekari | nyitány után Vidor József színész lépett a remekül megfestett s városunk: legújabban nyert czimerével díszített függöny elé, hogy elszavalja Horváth Jenő róm. kath. segédlelkész ünnepi prológját. A színház hivatását fejtegető szép költemény — melyet lapunk tárcza-rovatában közlünk—-élénk tetszést keltett. Elragadó látványt nyújtott, mikor a függöny felgördültével magunk előtt láttuk a fényben ragyogó, tágas színpadon az ízléssel rendezett allegorikus némaképletet, mely a hitet, reményt, szeretetet, tánczot és költészetet, az előadó művészetet s a halál nem- tőjét ábrázolta. Mikor pedig a zenekar rázendített nemzeti imánkra, a Hymnusra s a 7—800 főnyi közönség felemelkedett helyéről, hogy állva hallgassa meg az egész színi személyzet által énekelt imát, kevés szem maradt szárazon. Oly ünnepélyes momentum volt ez s annyira megható, hogy a jelenvoltak egyhamar elfelejteni nem fogják. Igen lelkes hangulat közepette néztük végig a megnyitó darabot, Herczegh Ferencz „Dériné ifjasszony“ czimü vigjátékát, mely a magyar színművészet hajnalhasadását rajzolja, annak korát festi s épen ezért igen helyesen választatott az avató előadásra. Az előadás is kielégítette igényeinket; látszott színészeinkben a törekvés, hogy jó előadást akartak produkálni. A darab czimszerepét Takács Mariska alakította, aki ügyes játékával csakhamar megnyerte a rokonszenvet. Teljesen magáévá tette a magyar színművészet női apostolának szerepét s a lelkesedés, amelylyel játszott, szemeiben is visszatükröződött. Különösen „A balga Cloé ébredésé“-t szavalta igen kedvesen. Gróf Szepessy Theo- "dort Tihanyi Vilmos játszotta. Tihanyit már ismerjük, élénken emlékezünk még tavalyi alakításaira, sympatikus színész, ki szerepét mindig helyesen fogja fel. A gróf hideg ele- gantiáját, majd szerelmes szive kitörését jól adta vissza. A grúfnét Verő Janka személyesítette, aki a „legszerelmesebb, de legboldogtalanabb asszonyt'1 megkapó közvetlenséggel játszotta meg. Jelenete Dérinével igazán megkapó. Andai Terka (Szentpétery Zsuzsika) kellemes hanganyaggal rendelkezik, különösen tetszett szólója. Rátkai Sándor, mint Imling direktor, finom mókáival kitünően alakított. A komikusoknál szokott túlzást nála nem tapasztaljuk. Rokonszenves színész Vidor József (Egressy Gábor), Balázsi (Thu- reczky) és üli Gizella (Etelka). Tárnái Lidia kissé túlozott. A többiek jók voltak. A díszelőadás után a „Magyar Király“ éttermébe vonult a közönség legnagyobb része, ahol a városi szinügyi-bizottság látta vendégül az idegen notabiiitásokat. Ott voltak : Dr. Falussy Árpád főispán, a kormány képviselője, gróf Festetich Andor országos szinészeti főfelügyelő, Mészáros Kálmán az Országos Színész-Egyesület igazgatója, llosvay Aladár alispán, Szatmár város küldöttsége: Dr. Vajay Károly polgármester, Tankóczy Gyula főkapitány, Ferencz Ágoston tanácsjegyző és Dr. Keresztszeghy Lajos biz. tag. Városunk szinügyi-bizottságának tagjai közül Dr. Adler Adolf lapunk szerkesztője, Dr. Kovács Dezső, Péchy László, Rooz Samu és N. Szabó Antal, mig polgármesterünk képviseletében — kit a családi gyász akadályozott a megjelenésben —- Demidor Ignácz rendőrfőkapitány volt jelen. Ott voltak még Kopeczek Emil tervező műépítész, Kacsó Károly műszaki tanácsos, Bede Antal építész, Illés József városi mérnök és Krémer Sándor színigazgató. A vacsora közben az első felköszöntöt llosvay Aladár, alispán mondotta, ki a polgármester helyett a vendégeket éltette. Festetich gróf utalva a mai szin- házmegnyitásra, azon óhajának ad kifejezést, hogy látogassa a közönség a sikerült színházat, melyben a komoly művészetet, az erkölcsöt s az igazságot hirdessék mindenkor.; Nagykároly város lelkes közönségére és annak első polgárára ürítette poharát. Dr. Vajay a testvérváros nevében üdvözölte városunk közönségét azon alkalomból, hogy a mindany- nyiunk közös czéljának, a társadalom nevelésének előbbrevitelére felépült a színház, llosvay ezután Krémer színigazgatót, majd Rooz Samu Kopeczek műépítészt, a színház tervezőjét éltette, mig utóbbi a város vezetőségét és polgárságát köszöntötte. Mészáros Kálmán Falussy főispánért — mint aki a kormánytól a segélyt kieszközölte — ürítette poharát. A színház megnyitása ezzel véget ért. Most már az uj színházban november 15-ig fogjuk élvezni a remélhetőleg jó előadásokat. Vasárnap, 6-án délután, Szigligeti Ede „II. Rákőczy Ferencz fogsága“ czimü történeti drámája került színre, ifjúsági előadásban. Verő Janka (Zrínyi Ilona), Vidor József (II. Rákóczy), Ihász Giza (Amália) és Tihanyi (Lehmann Godofréd) játéka tűnt ki a számos szereplő közül. — Este felemelt helyárakkal „Dériné ifjasszony“-t ismételték meg közepes számú közönség előtt, ugyancsak jó előadásban. Hétfőn, folyó hó 7-én, az operette-személy- zet bemutató előadása gyanánt Lehár Ferencz nagysikerű operetteje: „A vig özvegy“ került színre. A fővárosban nagy sikert aratott bájos zenéjü Operette nálunk újdonság-számba ment. A közönség egészen megtöltötte a színházat és régi kedvenczének, Komáromi Gizellának már megjelenését is tapsokkal honorálta. Az est sikere különben egészen két régi, szívesen viszontlátott ismerősünknek igazán kitűnő játékához fűződik és pedig Komáromi Gizella és Tihanyi Vilmos játékához. Komáromiról el kell ismernünk, hogy sokat haladt, mióta nem láttuk és első fellépéséből ítélve mél- | tóan fogja szerepkörét betölteni. A vig özvegy szerepében elevenen, természetesen játszott, kifogástalanul énekelt és a második felvonás első jelenetében előadott szép énekszámáért pedig nyílt színen is megtapsolták. Tihanyival kettesben előadott tánczjelenetét pedig meg kellett ismételnie. Tihanyi igazán finom, minden ízében átgondolt és szépen kidolgozott alakítását ez alkalommal sem szükséges külön kiemelnünk, mert hiszen már annyiszor volt alkalmunk róla kedvező véleményünket nyilvánítani, — hogy feleslegesnek tartjuk őt dicsérni s csak annyit jegyzünk meg, hogy kitűnő Daniló gróf volt. A Tihanyi pár bizonyára még sok kellemes órát fog nekünk szerezni. Mint régebbi ismerősünk szerepelt még Barna Andor is, ki szép énekével reászolgált elismerésünkre. Játékában azonban félszeg volt, mert Rosillon szerepe sokkal több természetességet és gavallérabb alakítást igényel. Az újonnan szerződött ta gokról ez alkalommal még nem akarjuk végleges véleményünket megalkotni; részint mert egy-két szerep kivételével a darab nem nyújt arra alkalmat, hogy egyesek tehetségüket érvényre juttathassák, részint pedig azért, mert szerepkörüknek jobban megfelelő darabban talán jobban tudnak érvényesülni. így Andai Terka Valencienne szerepében bár igyekezett, de nem volt képes helyét sikerrel megállani. Sem énekével, sem játékával nem hatott. Ellenben harmadik felvonásbeli sikkes tán- czáért megérdemelte a tapsokat. Rátkai Sándor Zéta Mirkó szerepében elfogadható, sőt egyes jeleneteiben igeu jó volt, de mégis több elevenséget kérünk. Sikerült volt a Balázsi „Nyegus“-a, különösen az első felvonásban. A harmadik felvonásban azonban már erősen túlzott. A társu'at többi tagjai — egy-kettő kivételével — még erősen ifjú gárdát képeznek, kiknek sok megfigyelésre és alapos tanulságra van szükségük, hogy közönségünk rokonszeuvét megnyerhessék. A kar határozottan jó és erős, a zene pedig kifogástalan. Kedden, folyó hó 8-án, megismételték a „Vig özvegy“-et nagy közönség előtt, amely ismét zajosan tapsolt a kellemes hangú és temperamentumos játéku Komáromi Gizinek, a kitűnő Glavari Hannának és Tihanyinak, a fess Daniiénak. Folyó hó 9-én és 10-én Kadelburg „Tán- czos regiment“ czimü vigjátékát adják. 11-én „Ipam-ufam“ népszínmű, 12-én „Vig özvegy“ és 13-án este „Rab Mátyás“ (Rajna-Czobor Operette) kerül színre. engedi, hogy hosszabb útra vállalkozzanak. A merészség utóbb vakmerőségbe csap át. Késő este az őrtálló matróz egy zöldséges dereglyét jelez, mely hajónk sodrába került s most nem bir menekülni. A hanyag és könnyelmű görög hajós még a jelző lámpákat se gyújtotta fel, a négy ember közül is három aludt, a tökéletes szélcsendben a vitorlákat hasztalan forgatja az ijedt kormányos. Rémült ordítására felriadt társai kapkodnak az evezők után, de nem bírnak boldogulni. Végre is, tiz percznyi izgalmas küzdelem s iszonyú halálfélelem után, a Slavonia tesz egy oldalmozdulatot s a nyomorult veszendő görög kisiklik. Az elefánt kitért a szúnyognak, melyet menthetetlenül halálra gázol, ha útját folytatja. Az esze nélkül menekülő görög helyett szerettünk volna köszönetét mondani a kapitánynak, de oly dühös a dolog miatt, hogy még jó szóval se kívánatos hozzá közeledni. Tehát még csak két napja vagyunk távol minden szárazföldtől s máris látjuk a látóhatár alján lassan emelkedni St. Maria Lenca keskeny hegygerinczét. Hamar elhajózunk mellette, de ettől fogva izgatottan lessük Stromboli hires tűzhányóját. Ahány jelzőlámpa csillan föl a távolban, mind tűzhányónak akarják nézni s arról meg épen tudni sem akarnak, hogy váltakozó fényű világító- tornyok is vannak a világon. Oly jól esik az embernek önmagát megcsalni s valamit látni ott, ahol nincs semmi látnivaló. Biz én le is megyek. Nem lesem a sötét vulkánt: haragszom minden vulkánra, emióta a \ ezuvot sötétnek kellett látnom. Se lángja, se tüze, se füstje ! Ki tudja, megindul-e még valaha, vagy soha. Hanem azért mégis kellemesebb odafönn lesni a föld füzét, mint idelenn szenvedni a kabin melegét. Nem illenék panaszkodni: a hófehér majolikával burkolt falak, a rézrudas ágyak, szőnyeges padló, jól felszerelt toilette asztal, kifogástalan szállodai kényelmet nyújtanak s még egy kis pamlag és piczi íróasztal is rendelkezésünkre áll. De oh, a hőmérő mily szörnyű magas fokot mutat! Olyan a levegő, mintha nem egy vulkán közelében, hanem egy geyser forróviz-lövellő belsejében volnánk. Csak vissza, vissza a fedélzetre, hol az enyhén hűvös, tiszta, erős légben gyönyörűség a pihenés, jóllehet csak az egész napi semmittevést pihenjük ki. De mégis mindenki, fáradtságot jelent s a hosszú kényelmes székeken amerikai fesztelenséggel elülve, csöndes lelki élvezettel bámuljuk az olasz ég fényes csillagait. Félálomban, felimetten hallom, hogy a fiam mekkora buzgalommal udvarol egy hannoverai szép leánynak — németül. Á római rikkancsot meséli, aki ott alkalmatlankodott az asztalunk körül, minden nyelvű újságaival. „Date mi dei gazzette ungherese“. Adjon magyar lapokat, szól végre a fiam. „Si, si, signore, női abbiamo........“ Igen, uram, azzal is szolgálhatok, szól a kis tálián s kihúz és teljes lelki meggyőződéssel elébe tesz egy —- Neue Frie Pressét. Biz ez igy volt. S ezen nemcsak nevetni lehet, de gondolkodni is kellene. Hasonló furcsa eseteket magam is tudnék mesélni. A Colosseum felügyelője is megtudván, hogy magyarok vagyunk, egész határozottan mondotta: „Akkor majd németül fogok beszélni, a magyarok németül beszélnek“. S ez a tálján is igazat szólt s ennél a szónál is érdemes megállani. De már ma késő van. hagyjuk ezt máskorra. Somossy Miklósné. HÍREK. — Október 6. Az egész ország kegyelettel ünnepelte meg az aradi Tizenhárom dicső vértanuságának évfordulóját. Városunkban a róm. kath. templomban ünnepélyes requiem volt, melyet Dr. Tietz Antal házfőnök czelebrált fényes segédlettel. — Az ev. ref. templomban is volt istentisztelet rendkívül nagy közönség részvétele mellett. A Kossulh-asztaltársaság délután 5 órakor tartott ülést, melyen a "vezetőség beszédekben méltatta a nap jelentőségét. A főgimnázium ifjúsága 7-én gyászünnepélyt rendezett, melyről külön számolunk be. — Molnár államtitkár levele a polgármesterhez. Molnár Viktor kultuszminiszteri államtitkár, a szinügyek vezetője, a színházunk megnyitása alkalmából hozzá intézett meghívásra következő levelet irta polgár- mesterünknek: Budapest, 1907. október 3. Igen tisztelt Polgármester Ur! Köszönettel vettem Nagykároly városa színházának megnyitó előadására szóló nagybecsű szives meghívását. Őszinte sajnálattal kell jeleznem, hogy nagymérvű elfoglaltságom miatt nem jelenhetek meg s igy csak ez utón fejezem ki őszinte üdvözlésemet azon igaz jó kívánságommal együtt, hogy Nagykároly városának uj színháza minél fényesebben feleljen meg azon kulturális és hazafias czéloknak, amelyek a színház létesítői előtt lebegtek. — Őszinte tisztelettel: Molnár Viktor. — Gyászeset. Súlyos veszteség érte köztiszteletben álló polgármesterünk családját. Özv. Biró Károlyné szül. Kolmár Mária — Debreczeni Istvánné édes anyja — f. hó 4-én életének 66-ik évében elhunyt. Hosszas
