Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-24 / 4. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

Nagyon elérkezett az ideje már annak is, ha a sajtó reformját napirendre tűzi.

Az igazságügyi költségvetés tárgyalás alá vétele alkalmával Polónyi Géza miniszter által előadott gazdag prog- rammban szó is van már erről.

Igaz, hogy a sajtószabadság megszorítása kétélű fegyver, amely visszafelé is elsülhet s amily mértékben helyesnek látszik a szabadosság korlátozása, épen annyira félő gonddal kell ügyelni a kellő határok felállítása körül.

Nem a mi feladatunk ebben az irányban tanácsokat adni, vagy irányelveket állítani fel, de egy bizonyos és ez az, hogy az államhatalomnak és a törvényhozásnak mint legmagasabb fórumnak kötelessége polgárai egyéni tisztességének és becsületének, a családi otthon szentségének megvédéséről gondoskodni az ellen a hatalom ellen, mely épen a legszebb hivatást kalózkodásra használja fel.

HÍREK.

— Személyi hir. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja f. hó 18-án a főispánná társaságában Szatmárra utazott s onnan vasárnap este érkeztek haza.

— A „Kossuth-asztaltársaság“ előre hirdetett tánczestélyét folyó hó 19-én tartotta meg a polgári olvasókör összes helyiségében. A mulatságon szépszámú közönség jelent meg, melynek igen tetszettek a tánczvigal mat megelőző műsor egyes számai. A műsort Orosz Erzsiké szavalata nyitotta meg, ki élénk előadásával szerzett a hallgatóság-! nak élvezetet. Majd Schannen Árpád adta elő „Az inggomb“ czirnü monologot, élénk derültséget keltve. Azután Rácz Irma monológja következett, kit csinos előadásáért megtapsoltak. A műsor negyedik számát Patak Gyula biztosítási hivatalnok által előadott „Munkácsi rab“ czirnü költemény szavalata képezte, ki helyes felfogással és sok J drámai erővel szavalt. — Murai Károlynak „Virágfakadás“ czirnü egyfelvonásos vigjáté- kát adták azután elő Kun György né, Fézer Ilona, Sipos István, Gergely Mihály és Orosz Erzsiké, kik mindannyian igyekeztek feladatuknak megfelelni és teljesen elfogadható előadást produkáltak. A rendezőség minden egyes női szereplőt egy-egy csokorral tüntetett ki, a közönség pedig sok tapssal jutalmazta a szereplők fáradságát. Az előadást vacsora, ezt pedig a tánczmulatság követte, mely azután a hajnali órákig tartott a legvidámabb hangulatban.

— A főispáni lakás változtatása Szatmáron. A szatmári főispáni.lakás mostanáig a Pannonia-szálló első emeletén volt, minthogy az kényelmetlennek bizonyult, most már a lakás a róm. kath. plébánia épületben rendeztetett be.

— Kurucz-estély. A helybeli „Protestáns társaskör“ folyó évi február hó 9-én a Polgári olvasókör helyiségében Kurucz- estélyt szándékozik tartani. A mulatság védnökségére Dr. Falussy Árpád főispánt kérték fel, ki azt készségesen elfogadta. Az estély iránt már is nagy érdeklődés nyilvánul s a rendezőség is mindent elkövet a siker érdekében. A meghívót a rendezőbizottság névsorával együtt legközelebbi számunkban fogjuk közölni.

— Vöröskereszt egyesületi közgyűlés. A „Magyarországi vöröskereszt egyesület“ f. hó 27-én délután 3 órakor a polgár- mester hivatalos helyiségében rendes évi közgyűlést tart

— A Nagykárolyi Vívó- és Tornaclub választmánya f. hó 20-án délelőtt ülést tartott, mely alkalommal bemutattatott a szatmári testvéregyesületnek a jövő hó 9-én tartandó mulatságra és vivő-akadémiára vonatkozó meghívója. A választmány elhatározta, hogy tagjait a vivő-akadémián való részvételre felhívja.

— A Magyar Védőegyesület igazgatósága f. hó 9-én Budapesten tartott gyűlésén ügyvezető igazgató bejelentette, hogy a helybeli ipartestület a f. év husvét ünnepén 10—14 napra terjedő ipari kiállítást rendez, melyen a városunkban lakó és képesítéshez kötött kézműipart űzők készítményeit mutatják be. Az ipartestület felkérte a Magyar Védőegyesület helybeli fiókját a nép és a magyar ipar fejlesztésére kiválóan alkalmas czél támogatására, az egyesület támogatását megígérte és ugyanerre a központot is felkérte, miért is a központi igazgatóság 100 korona jutalomdijat tűzött ki és annak felhasználását, illetőleg megosztását a testütetre bízta.

— Eljegyzés. Varga Imre helybeli vaskereskedő folyó hó 20-án tartotta eljegyzését Csipkés Jolánnal, Csipkés András, a helybeli Önsegélyző népbank vezérigazgatójának leányával.

— A fővárosba irányuló áruforgalom korlátozása múlt pénteken megszűnt, mert e napon a magyar államvasutak összes vonalai a rendes teherforgalomnak megnyíltak.

— Am. kir. adóhivatali tisztviselők mozgalma. Tudvalevő dolog, hogy a m. kir. adóhivatali tisztviselők még múlt év

I aug. 20-án Budapesten nagygyűlést tartottak helyzetük javítása érdekében és kérelmüket emlékiratba foglalva, illetékes helyére még a múlt évben eljuttatták. Mivel azonban jogos kívánalmaik mai napig is kielégítetlenek, a budapesti országos állandó bizottság körirata alapján az egész országban f. hó 20-ra értekezletre gyűltek össze inegyénkint a pénzügyigazgatósági székhelyeken helyzetük javítására irányuló kívánságaik pontoza- tokba való foglalása végett. Nagykárolyban is megtartották e napon az értekezletet és tanácskozás után a következőkben állapodtak meg: 1. Kívánják a fizetésük rendezését úgy, mint a postatiszteknél; minden adótiszt a X. díjosztályba neveztessék ki. 2. Az adóhivatali segédek (bizonyos száma) helyhez kötöttség nélkül szolgalati idő szerint neveztessék ki. 3. Az ellenőrök (bizonyos száma) helyhez kötöttség nélkül vitessék szolgálati

A főispán felhívásához.

Habár egy-két támogatója még igyekszik hangadó szerepet vinni, de a közönség nem felejt oly hamar s nem fogja engedni, hogy érvényesülni tudjanak.

S a darabontok letüntével felszabadult a közélet is a lidércznyomás alul, s igy nem értjük, mi az oka annak, hogy városunkban a társadalmi élet még mindig nem akar fellendülni.

Igaz, hogy a társadalmi élet terén már hosszú ideje nem jó lábon állunk. A klikkrendszer megölt minden egészséges mozgalmat, minden egészséges tervet. Kasztokra osztotta városunk polgárságát s az egyes kasztok között oly határvonalakat állított 1 fel, mely vagyon, társadalmi állás, sőt val- j lásfelekezetek szerint tagolta szét az egyéneket. Épen ezért nálunk mindenféle mulat- | ság legfelyebb fél sikert tud elérni, ha ugyan a sikertelenség kilátása már a vállalkozási kedvet jó előre meg nem öli.

A felekezeti jellegű társulásokon kívül talán csak a „Kölcsey-egyesület“ volt az egyedüli, mely némi sikert tudott felmutatni [ s voltak oly időszakok, midőn az általa rendezett estélyek igazán élvezetet nyújtottak a közönségnek. De két év óta ezek is meg- | szűntek, s ma ott állunk, hogy ide s tova vége lesz a farsangnak, de egyetlenegy oly estélyt sem rendeztek, mely legalább kísérletét képezné a társadalmi élet fellendítésének.

A „Kölcsey-egyesület“ iránti érdeklődés is csaknem teljesen megszűnt s annak újjászervezése nem csekély munkába fog kerülni.

A mi városunkban ősi szokás, hogy a [ társadalmi élet irányítását a főispántól várja.! Helyes is! A főispán tekintélyének súlyával, állásának méltóságával predestinálva van arra. Annál inkább van arra hivatva Dr. Falussy Árpád, ki egyéni szeretetreméllóságánál fogva is a társadalom minden rétegében szívesen látott és fogadott egyén s kit már kineveztetése alkalmával úgy tekintettünk, mint aki végre meg fogja oldani a mi társadalmi mizériánk égető kérdését,

És amint látjuk, a főispán csakugyan a tettek mezejére lép. Mi igen szívesen fogjuk támogatni őt vállalkozásában. Egyet azonban megkívánunk jegyezni és ez az, hogy nálunk mindenféle egyesületi életnek rendszerinti megölője a személyválogatás. Ha az újjászervezendő „Kölcsey-egyesület“ irányításánál nem az a kérdés fog dominálni, hogy ezt, vagy azt az egyént vezető álláshoz ^tell juttatni, akár van hozzá kvalifikácziója, akár nincs, hanem sikerülni fog oly egyéneket állítani az egyesület élére, kiknek kedvük ! is, tehetségük is van hozzá, lehet, hogy egyes klikkeknek ez nem fog tetszeni, de a közönség nagy része bizonyára támogatni fogja az egyesületet s ha a főispánnak tényleg az a czélja, hogy pezsgő társadalmi életet teremtsen, egyedül az ő egyéni akaratától fog ezután függni, hogy a mai áldatlan helyzet megváltozzék.

Alfa.

A magunk részéről őszinte örömmel vettük a főispán által kibocsátott — valljuk meg, már régen várt — azon felhívást, melyet a Kölcsey-egyesület újjászervezése érdekében bocsátott ki.

Ebben a felhívásban kezdeményező lépését látjuk a főispánnak a mi áldatlan társadalmi életünk némi fellendítésére.

Nem tudnók magunk sem megmondani mi az oka annak, hogy ebben a mi városunkban a társadalmi élet teljesen stagnál és pedig annyira, hogy úgyszólván a társadalmi élet csődbe jutott.

Az elmúlt év politikai eseményei, a nemzeti küzdelem időszaka igénybe vette a nemzet egész erejét s különösen vármegyénkben, a hol a harczosok az első sorban állottak, az egész közfigyelmet a nemzeti ellenállás minél eredményesebbé tétele foglalta le.

Hozzájárult még ehhez azon körülmény is, hogy az annakidején városunkban vezető szerepet vivő „Kölcsey-egyesület“ elnöki székében az az egyén ült, aki szolgálatába szegődött a nemzetellenes kormányzatnak s kit hiába akartak az egyesület elnöki székéből eltávolitani, a tisztikar tagjai hiába mondottak le egymásután — érthető makacsko- dásból erőszakkal ragaszkodott ahhoz a székhez, melyet kiránczigálni alóla nem lehetett. Egyébiránt megérdemelte ezt az egyesület, mert hiszen egyike volt azoknak, kik Nagy László főispáni beiktatása alkalmával tisztelegni járultak elébe, természetesen csakis azok, kik vele együtt éreztek.

De a darabont korszak Istennek hála — már letűnt, letűntek ezzel együtt annak exponált szereplői is.

— Jézus Mária ! kisértet!.. . Becsapta, be is reteszelte az ajtót és segítségért kiabált.

Könyörgésre fogtam a dolgot. De asszonyom, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ön határozottan téved; én, én magam vagyok "Demagóg Adorján zenetanár, az ön lakója, ki négy hétig elhagyott rab voltam, ártatlanul meghurczoltattam, de hogy is gondolhat olyat kegyed most délután 3 óra 25 percz- kor, midőn minden jóravaló kisértet az alvilág homályában bolyong.

Válaszul egy képes újságot nyújtott ki a derék úrnő — seprünyélen, mi egy hullaházban kitett öngyilkos egyént ábrázolt, arcza felismerhetetlen volt, mivel vízzel töltött pisztoly roncsolta szét a jámbor életunt fejét. A vonatkozó czikk szerint a kitett öngyilkosban háziasszonyom az én eltűnt személyemet ismerte fel, kit is annak rendje-módja szerint eltemettek, hivatalosan értesítve szomorú halálomról rokonaimat s mindenféle illetékes, nem illetékes hatóságot.

De már erre dühbe jöttem. Szörnyűség! Én találok 2000 koronát, visszaadtam a vesztesnek, hálából bezárnak, elvesztem tanítványaimat, kenyeremet, eközben háziasszonyom szívességből ráfogja egy ismeretlen halottra, hogy én vagyok, eltemetnek, kitörölve az élők sorából s való lényemet kisértetnek nézik, s legközelebb sirkövet állít sirom fölé drága tanítványaim kegyelete s olvashatom saját epitáfiumomat: „Itt nyugszik Demagóg Adorján zenetanár, élt 28 évet. Hálájuk jeléül emeltették szerető tanítványai“. A szeretet ezen márványból való megnyilatkozása valami czimeres tolvaj sírján fog tündökölni, ki elmenekült onnan, ahol én négy hétig álmodoztam az arany szabadságról s végül még megérem, hogy ismét bezárnak, mint csalót.

Az asszonynyal végre rendbe jöttem, elhitte, hogy nem vagyok kisértet, de meg is rémült, mi lesz most ővele ? !

idő szerint a magasabb díjosztályba. 4. Az adótárnokok hasonlóan. 5. A korlátlan hitel maximummal és katonai pénztáraknál működő adótárnokok a VII. díjosztályba jussanak. 6. Kivánják a status rendezést. 7. Kívánják a szolgálati pragmatika sürgős megalkotását. 8. A tiszti biztosítéknak mindenki részére való azonnali visszafizetését. 9. Ki-' vánják, hogy a magasabb üres állások betöltése alkalmával az igy megüresedett alacsonyabb állások egyidejűleg és azonnal a pályázati hirdetmények ily értelmű kibocsátása alapján töltessenek be. 1Ö. A díjtalan gyakornoki állások szüntettessenek meg; minden gyakornoknak segélydij adassék. 11. A szolgálati időnek leszállítását 35 évre. 12. Óhajtják a nyugdíjtörvény revisióját, különösen az özvegyekre és árvákra vonatkozólag. 13. A szolgálati pragmatica életbeléptéig a szabadságidő mindenki részére évente meg- állapittassék. 14. Különösen szemben az írnokok és irodatisztek javadalmazásával — tekintettel a végzett iskolákra, nyomatékosan kívánják, hogy az adótisztek mindnyájan a X. díjosztályba neveztessenek ki. 15. Azonnal rendeztessék a status. Addig is az előléptetés három évenként legyen négy helyett a XI—IX. díjosztályban és négy évenként legyen öt helyett a VIII. díjosztályban. 16. A jövedéki bírságalapból a m. kir. adóhivatali tisztviselők gyermekei is kapjanak ösztöndíjakat. Az ekként pontokba szedett kívánságok 1907. január 24-ig beküldetnek minden székhelyről Budapestre. Az állandó országos bizottság ezekből egy tömör egészet alkot és azt megfelelő indokolással memorandumba foglalva a f. év ápril vagy május havában Budapesten tartandó nagy országos összejövetelre teljesen előkészíti, hogy az 1908. évi költségvetésben az adóhivatalnokok bajai, sérelmei orvoslást nyerjenek.

— Kinevezés. Ilosvay Aladár vármegyénk alispánja Ilosvay István lippói áll. isk. igazgató-tanitót a szinérváraljai járás faiskola felügyelőjévé kinevezte.

— A szatmár—mátészalkai h. é. vasút engedélyezési biztosítékának letételére a kereskedelmi miniszter márczius hó végéig haladékot engedélyezett.

— Passiv rezistenczia. A m. kir.

államvasutak alkalmazottai hir szerint ismét sztrájkra készülnek. Az előszele a passiv rezistenczia már az államvasutak összes vonalain mutatkozik és abban áll, hogy a vasuli üzletszabályzat összes pontjait betartják, a mi azonban óriási lassúságot és akadályokat eredményez és a vonatkéséseket előidézi. A legtöbb raktárban 4—5 napig árut nem vesznek fel a raktár túlterhelése miatt, ehhez joguk van ugyan, de nem lennének kötelesek igy eljárni a kereskedelemnek nagy kárára.

— Uj nagyközségek. A belügyminiszter Érkörtvélyes, Penészlek, Mezőterem, Szat- márzsadány és Ópályi kisközségeknek nagyközségekké való átalakulását elrendelte.

— Uj pénzügyi tanácsos. A király Orel Géza pénzügyi titkár nyitrai pénzügy- igazgató-helyettest —- ki nehány évvel ezelőtt a helybeli pénzügyigazgatóságnál volt a pénzügyigazgató helyettese és városunkból lett Nyitrára áthelyezve — jelenlegi alkalmaztatása helyén való meghagyás mellett végleges minőségben pénzügyi tanácsossá nevezte ki.

— Kinevezés. A király Móritz Vincze pénzügyminiszteri osztálytanácsosnak, Dr. Serly Gusztáv nyugalmazott vármegyei főorvos sógorának a miniszteri tanádsosi czi- met és jelleget adományozta.

— Nyilvános nyugta. A magyarországi épitőnninkások országos szövetségének helyi csoportja 1907. január hó 20-án megtartott tánczvigalmán felülfizetni szívesek voltak: Czipész- és csizmadiamunkások és munkásnők szakegylete 3 kor., Beszter Ödön 1 K 20 fillér, Sarkadi N. Zsigmond, Szabó Miklós, Nagy Jenő 1—1 kor., Lőrincz György, Steiger János 80—80 fillér, Kiss Juliska 70 fillér, Tóth Sándorné 60 fillér, Sopronyi János 50 fillér, ifj. Leitner István, Szabó Jál nos, Holecz Mihály, Blázer János 40—40 f, Buchmann István, Gramma István, Leitner István, Kaliger Mihály 20—20 f, Ifj. Papp | Sándor 02 f, Krizsán György 4 korona. — Összesen: 17 korona 02 fillér. Fogadják a szives adakozók az épitőmunkások helyi csoportja hálás köszönetét. A Vigalmi-bizottság.

— Gazdasági munkásközvetités. A

földművelésügyi miniszter, mint már költség- vetési beszédében kijelentette, újjászervezte a gazdasági munkásközvetitő intézményt. Az uj, gyorsabb és áthatóbb közvetítő intézmény központja a földművelésügyi minisztérium munkásügyi osztálya. Ez az osztály, úgy a gazdáknak, mint a munkásoknak akár szóbeli, akár levélbeli vagy távirati megkeresésére készséggel és azonnal megmondja, hol vannak szerződtethető munkások s illetőleg, hogy a munkát kereső munkások hol találhatnak alkalmazást. E dologra a mostani nehéz viszonyok közt különösen felhívjuk a közönség figyelmét.

Nagynehezen sikerült megnyugtatni s magamat rendbehozva, szomorúan ballagtam Krisztinaváros felé. Ott lakott ugyanis a szép szőke Eliz, szivem bálványa, kivel már öt Ízben tüztük ki az esküvőnk napját, de bizony anyagi okok miatt mindig elmaradt.

Eliz hangja az utczára hallott. Dalolt, mint egy szerelmes csalogány. Csodálatos! Hát nem búsúl utánam?!

Az apjával találkoztam először. Becsületes s tapasztalásból tudom, keményszívű czipészmester volt. Hidegen fogadott s őszinte is volt a végletekig.

— Barátom, ön helytelen útra tévedt. Be volt zárva, tudjuk. Felesleges minden inentegetődzés. Eliz nem lehet az öné.

Ez az utolsó csapás kétségbeejtett.

— De kérem, tévedés volt az egész dolog. Elmondtam neki, hogy történt.

Meghallgatott, de látszott rajta, hogy nem hiszi.

— De legalább láthatom Elizt utoljára ?

— Felesleges. Eliz már egy komoly, törekvő hivatalnok jegyese. A jövő héten esküsznek.

Szó nélkül támolyogtam ki, a kapuban majd összeütköztem egy hirtelenbarna fiatal úrral. Kegyetlenül ki volt kenve, kezében egy csokrot hozott, — biztosan Eliznek. Felismertük Egymást. A vizsgálóbírónál ő vezette azt a jegyzőkönyvet, mely életemet tönkre tette. I

— Van szerencsém, — üdvözölt vidáman, — mig az ajtó bezárult mögöttünk.

— Vigyen el az ördög,— sziszegtem —i s szomorúan ballagtam tovább.

S most, midőn e szomorú történetet önöknek elbeszéltem, a nyilvánosság előtt szentül megfogadom, hogy mivel esendő és halandó az ember, lehetek postás, vasutas, szolga- biró, alispán, viczispán, képviselő, lehetek Kecskeméti követője, Dienes tanítványa, utczaseprő, pinczér, portás, vagy mit tudom én mi, de egy nem leszek soha: „becsületes megtaláló!“