Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-18 / 29. szám
XXIV. évfolyam Nagykároly, 1907. július 18. 29-ik szám. NAGYKÜROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VAROS HI VATA LO S HIR DETÉS EI N E K KÖZ LŐ N Y E. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ........................................8.— korona. Fé l évre..................................................4.— „ Negyedévre......................................................2.— , Egyes szám...................................................—.20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Dr. Adler Adolf Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). szerkesztő. Bémientetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Különös beköszöntő. Lapunk legutóbbi számában jeleztük, hogy a „Nagykároly“ cziinit eddig társadalmi lap politikai lappá alakult át s mint ilyen jelent meg. Lapzárta folytán azonban nem voltunk ama helyzetben, bogy igen különös — a sajtóban szokatlan — hangon tartott vezér- czikkére válaszolhassunk, hogy sajátságos beköszöntőjében foglalt s az ország és a parlament nagy többségét képező függetlenségi és 48-as párt ellen köny- nyelmüen felhozott vádakat a legerélyesebben visszautasítsuk. Nem szándékozunk mi politikai nézeteinket másokra oktrojálni. Nem kívánjuk mit hogy a koalicziós kormányzatot avagy a függetlenségi pártot a „Nagykároly“ támogassa. Kövesse mindenki saját egyéni meggyőződését, ezt megakadályozni nem lehet s nem is akarja senki. Ám foglaljon el ellenzéki álláspontot; hiszen az határozottan előnyösnek mondható, ha van ellenzéki orgánum, mely feladatául liizi ki a kormány ténykedéseit bizonyos elvek szerint tárgyilagosan bírálat alá venni, inert az jóakarata ellenőrzést gyakorol a kormányzati tevékenységgel szemben, ami mindenesetre a politikai sajtó hivatása. De saját elvei propagálása érdekében az ellentétes pártbelieket, sőt az egész kormányt egy cseppet sem dis- tingvált kifejezésekkel illetni és támadni, határozottan elitélendő cselekmény. Est modus in rebus, sunt certi de- nique fines. Utóvégre is a támadások sem terjedhetnek a végletekig, mert az már aztán a sajtó tisztességének rovására megy. A függetlenségi és 48-as párt a béke és parlamentáris kormányzás helyre- állithatása érdekében vállalta el a paktum alapján létesült kormány támogatását. Az tehát, hogy a párt az átmeneti idő alatt nem követeli programmpont- jainak megvalósítását, nem jelent elvfeladást, hanem tisztán azért történik, mert nem akarja ezzel azon kabinet pozitióját gyengíteni, melyben garantiát lát arra, hogy mihelyt a paktum hatályát veszti, a függetlenségi politikát diadalra fogja juttatni. Nincs jogosítva ennélfogva senki arra, hogy akár a kormányt, akár a függetlenségi és 48-as pártot egyszerűen odadobott nagyhangú kijelentésekkel s különösen elvfeladással megvádolja. Mindkettő állja a paktumot, az elvállalt kötelezettségeket. Majd ha megszűnik az egyezmény érvénye, ha kormány és párt szabadkezet nyernek, akkor teljes erejükkel fognak törekedni a függetlenségi párt programmpontjai- nak érvényre juttatására. — Addig pedig hallgasson el minden vád, melyek alaptalansága kétségen felül áll. A függetlenségi párt minden támadás és vádaskodás daczára rendületlenül halad a maga utján, melynek végczélja az önálló, szabad, független Magyarország! —r—ő. Iskoláink fejlesztése. Évek óta nem létesült városunkban uj intézmény, sőt a már meglevők sem lettek oly irányban fejlesztve, hogy városunk fejlődésére nézve befolyással lettek volna. Ellenkezőleg visszafejlődés- mutatkozik minden téren nemcsak, de egyes meglevő intézményünk meg is szűnt. Mióta lapjaink mind politikai lapokká lettek, annyira el vannak foglalva országos politikai dolgokkal, hogy alig érnek rá városi ügyekkel foglalkozni. Ez lehet az oka, hogy a napokban csak rövid hir alakjában közölték azon indítványt, melynek megvalósítása érdekében a legnagyobb agitácziót kellene kifejtenünk. A képviselöház kapui bezárultak, szünetel a politika, ez bátorít fel, hogy helyet kérjek e lap hasábjain. Ezelőtt tizenegy évvel épp e lap hasábjain mutattam rá azon körülményre, hogy gimnáziumunkban folyton csökken a vidéki tanulók száma. Ennek megszüntetése végett már akkor ajánlottam a parallel osztály és kon- viktus, tápintézet felállítását. A mi csigagyorsaságu haladásunk mellett épp tizenegy év kellett, hogy a párhuzamos osztály megvalósuljon. No de jobb későn, mint soha. A milleniumi évben kiadott gimná- ziumi értesítő adataival igazoltam akkor, hogy mennyire apadt középiskolánk látogatottsága. Mig ugyanis illetőség szerint volt 1760. évben helybeli tanuló 68, megyebeli 47, más megyebeli 61, 1769-ben pedig helybeli 60, megyebeli 72, más megyebeli 222, addig 1896-ban 307 tanuló közül csak 98 volt inár idegen. Azóta már rosz- szabodott az állapot, mert nein csak a vidéki, hanem a helybeli tanulók száma is csökkent, mit igazolnak az alábbi adatok: 1901—1902. tanévben helybeli 237, vidéki 100. 1902—1903. „ 227, „ 81. 1903—1904. „ „ 210, , . 67. 1904—1905. „ „ 213, „ 62. 1906—1907. „ „ 216, 73. Ezzel szemben a szatmári róm. kath. főgimnáziumban volt a tanulók illetőségét tekintve az 1906 — 1907-iki tanévben 194 helybeli és 415 vidéki. Még a kis Nagybányán is volt 132 helybeli, 186 vidéki, mely utóbbi számból csak szatmármegyei volt 117, szilágymegyei 21. Hol vagyunk azon idö- [ töl, midőn gimnáziumunk a leglátoga- j tottabbak közé tartozott s alig volt az országnak egy megyéje, melyből nem fordult meg ifjú a károlyi gimnáziumban. Azért legfőbb ideje volt, hogy a párhuzamos osztályt felállítottuk. Ha megtettük volna ezt már tiz évvel ezelőtt, hol volnánk ma már?! A parallel osztály felállításával csak félig érjük el a kívánt czélt, teljesen csak úgy, ha a konviktust is felállítjuk. Nem ismerem az indítványozónak a TARCZ A. n^T 37-a,r a,Ié,£!_ Kikisértem a múlt nyáron egy nyaralni menő barátomat a pályaudvarhoz. Rekkenő déli hőség volt, mely azonban nem a sirokkó mozgáslankasztó fülledtségével borult az ut- czára, hanem inkább mint valami izgató tűz a forgalmat lázassá csigázta. A város ebben ellentéte a falunak, mely nagy hőségben kihalt, akárcsak Pompéji utczái. Nem biztató és marasztaló látvány egy város nyáron s én mégse irigyeltem elutazó barátomat, sem a pályaudvar felé igyekvő utiruhás urakat és hölgyeket. Igaz, ők nyaralni mennek, de azok a vágyak, melyeket ez a nyaralás kielégít, divattermékek, melyek csak a divat emberének teszik tűrhetetlenné az itt maradást. Ha van nehány menekülőben valami ösztön, valami benső sóvárgás, mely a természet felé hajtja, a körutazási jegyei, tudom, nem fogják kielégíteni. De van-e egyáltalán ilyen egészséges kullurember? Remélem, hogy van, mert azok, akiket az életük évi progr'amm- jának társadalmilag megszabott rendszeressége kerget ki a világba, úgyse veszik komolyan a nyaralásról hazatérés közben el-, gondoltakat és a most elmondandókat. Pedig bocsánat, ezt ma, az okszerű tenyésztés korszakában, mikor minden háziállat megkapja a vele foglalkozó irodalmat, meg lehet hallgatni, lévén az okszerű fejlesztés tekintetében legjobban elhanyagolt állatfaj érdekéről, az emberi érdekről szó. Nem akarok fontoskodni, de tényleg ér-; demes a városokból nyaranta szétsugárzó [ népvándorlásnak valami mélyebb okát keresni, mint azt, hogy ilyenkor a városokban nagyon meleg van. Ez is egy ok, mely mö- ■ gött azonban az okok egész lánczolatát fejt-! Retjük le, mielőtt a vég-okhoz érnénk. Ez a vég-ok az embernek egy közhelylyé vált — s éppen ezért folyton emlegetett s ritkán megértett — ösztöne, a természethez való visszatérés vágya. Rousseautól Tolsztojig! sokat és sok közhelyet mondtak róla. A mi modern nyaralásunknak családfája is, elfajulásain, meghamisításain keresztül erre a szülővágyra vezethető vissza. Persze a mai nyaralási hajlam nagy deezentralizáló erejének nagyon kis százaléka veszi táplálékát ebből az eredeti forrásból. Akiket olykor- olykor meg is lep ez a láz, azok se ismerik a zöldelő fák, a madárdal, az erdőillat sóvárgásának igazi eredetét és igazi nevét. Érdekes s a kultúra velőig ható befolyásának mutatója, hogy a természetnek nyári csodálatos kibontakozása milyen elgyöngült,! erőtlen hivogatás a mai kulturember számára.! Nehány vacsora a zöldben, nehány kirándu- j lás és végül a nyaralás, ez az egész, mit az \ elveszett paradicsom vonzó ereje bele hímez j a modern ember mesterkélt életmódjába. S óh, milyen ez a nyaralás! Iyen magas J szélességi fok alatt, ahol mi közép-európaiak j élünk, a nyárnak különös hatást kellene gya-1 korolnia a természetesen érző szervezetekre. Az ember, mint tisztán természeti tulajdonosságainak és erőinek átengedett állat, nálunk csak nyáron tudna megélni. A tél megölné. Az évszakok elütő változása, a kedvező és kedvezőtlen megismerése .tehát különösen megtaníthatná a természet tápláló és föntartó erőinek becsülésére, amik a tropikus égöv lényeinek annyira magától értetődő dolgok, hogy soha eszükbe se jutnak. Természetes, hogy télen, mikor az ember az éghajlat oly mostohaságát tapasztalja, mely a természeti állapotban biztosan megölné teljesen, a kultúra karjaiba veti magát, melynek egyedül köszönheti, hogy magát föntartani tudja. Ezért lendül fel télen a társasélet, a szellemi, művészeti szórakozás, ezért ismeri fel ilyenkor a ház, a tűzhely, a ruházkodás fontosságát, s végül azért veti magát a mesterséges örömök s gyakran mesterséges gyönyörök mámorködébe. Ilyenkor mindent a kultúrától várhat, a természet nem anyai kebel, hanem borzongató hulla; érthető tehát, hogy az ember télen fokozott mértékben kultur lény. De nyáron ? Szeretem hinni az emberi nem érdekében, hogy vannak még olyan erőteljes lények, oly érintetlen természetességü hajlamokat is érző egyének, akiket ilyenkor valami vad vágy fog el a müveit élet levet- kőzésére. Akik a műveltség minden beléjük nevelődött szükségletét háttérbe szorítva fölhasználják a megélésnek azt a boldog lehetőségét, melyet a természet nyújt. Ha nagyon kevesekben valami ilyenfajta vágy él, őrizkedjenek a modern nyaralási módban keresni a kielégülést. Ezt azért mondom, mert a legtöbb ember a társadalmi szokások szuggesz- tiója alatt áll s legtöbbször elnyomja egyéni hajlandóságait, hogy a közfelfogásnak hódolhasson. A modern nyaralás alaphibája, hogy a művelődés eszközeit épp úgy, vagy talán még jobban igénybe veszi, mint a többi szezonok. Igaz müveit voltunkat julius 31-től augusztus 31-ig nem lehet teljesen leszerelni. Nem is arról van szó, hogy holmi erdei emberek gyanánt erre az időre az őserdőkbe vonuljunk, csak azt az észszerüséget kellene szem előtt tartani, hogy a nyaralás czélja a természethez váló lehető közeledés, mely ha nem is elégítené ki a mi örök nagy sóvárgásunkat, legalább vele egy irányban működnék. Ez az észszerüség azonban egyre több tért vészit. Pedig éppen az ö nevében a hasznossal egyesitett kellemest emlegetve kötik össze a nyaralást mindenféle műveltségfejlesztő és ismeretszerző utazgatásokkal. Ez tűz és viz egyesítése s ezért meg vagyok győződve, hogy igazi gyönyörűséget az ilyen nyaralási kép nem nyújt, ez csak az értelem előtt létezik. Az ösztönéletnek mindegy, akár a Niagara-zuhatag, akár egy székely-havas alján él. A fő, hogy az életmód, a környezet, a levegő, az időtöltés minél közelebb vigyen a természeti állapothoz. Minél közelebb, amennyire ez rövid időre kulturember- től várható. Fölösleges tehát vadregényes, szokatlan varázsu helyet választani; ha ezeknek a föltételeknek eleget tettünk, ez elég is. Leginkább egy dologgal kell és lehet utánozni a természeti állapotot: s ez a társasélet felfüggesztése. Ez azonban korántsem jelenti a magány ajánlását. Az ember természetes csoportosulási formája a család. Tehát a család vonja be egyidőre azokat a szálakat, melyekkel a társadalmi élet más családokhoz fűzte s éljen legalább nyáron befelé való életet. Nem szeretek a hivatalos morál hangszerein játszani s ezért nem zengek himnuszt a családi életről: Józan gondolkodás és nem érzelmi hevület mondatja ezt a tanácsot. Ha az ember természettől
