Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-10 / 19. szám
Xársa-ö-st-lx^ii, szépirodalmi és isaacLererterjeszt© iietila-po. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. NIegjcIen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..................8 kor. I Negyedévre.....................2 kor. Fé l évre..........................4 kor. || Egyes szám....................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza- 37. szám. (A Zárdával szemben). Bementeden leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Főispáni beiktatás. Dr. Falussy Árpád főispán immár elfoglalta Szatmárvármegye főispánt székét. Elfoglalta pedig a szeretet, bizalom és őszinte ragaszkodás annyi jelei között, mint hosszú idők óta egyetlen elődje sem. Több, mint egy évtized múlt el azóta, hogy vármegyénk főispáni székébe nem e vármegye fia ült. Négyszer változott a főispán személye s mindannyiszor idegen emberek vezették a megye kormányzását. Idegen emberek, kik nem ismerték a mi bajainkat, szükségeinket, kívánságainkat. Kik nem voltak összeforrva a vármegyével, kiknek hosszas tanulmányozásokra volt szükségük, inig némileg megismerhették e nagy és előkelő vármegye belső életének lüktetését. Pedig sok bajunk, sok kívánságunk volt és van. A megoldandó és rendezésre váró kérdések egész tömege nyomul előtérbe s mindenesetre legelső szükség az, hogy a vármegye a letűnt korszak rombolását kiheverve, a békés munkálkodás és az alkotások terére lépjen. Az uj korszak hajnalhasadásával a rendezendő kérdések a közigazgatás minden ágára ki fognak terjedni s hogy szeretett hazánk ezeréves alkotmánya többé oly nagy válságon keresztül ne menjen, oly nagy veszélyben ne foroghasson, mint a legközelebbi múltban, a politikai téren is az alkotások egész lánczolatát igényli. Hazánk „nagy kormánya“ a tisztogatás nagy munkáját erős kezekkel végzi. Kímélet nélkül sepri el utjából mindazokat az akadályokat, melyek terveinek, a nemzet boldogulásának, a független, boldog Magyarország megalkotásának útjába állanak. Czéljai megvalósításában egész emberekre van szüksége. Oly férfiakra, kik nemcsak az ö bizalmát bírják, de letéteményesei a nemzet s az ezt alkotó nép bizalmának is, kiknek személye garancziát nyújt arra, hogy a demokratikus alapra helyezkedett Magyarország egy szebb korszak áldásthozó jövőjének küszöbén áll. Midőn a kormány bizalma s a király kegye a nagy munka keresztülvitelében segítőtársul Szatmárvármegye főispáni székébe Dr. Falussy Árpádot ültette, ezen tényével biztosította a sikert. Vérünkből való vér. Itt nőtt fel közöttünk, ismerjük öt. Barátunk ö, ki tudja minden bajunkat, kinek szive össze van forrva e vármegye leikével. Itt küzdött közöttünk, mint a becsületes munka embere, mint a korrupezió halálos ellensége, mint a népjogok elö- harezosa s a közigazgatás minden ágában a tiszta, igazságos, törvényes, egyenlő, kiváltságokat nem ismerő elbánás követelője. Nemes ideákért küzdött, nemes fegyverekkel, nyílt sisakkal s fölemelt fővel. Elveit, nézeteit magával hozta a fö- ispáni székbe is és beiktatása alkalmával elmondott programmbeszédéböl meggyőződhetett a vármegye közönsége, hogy annyi nemes eszmét kiván megvalósítani s oly dús tevékenységet akar kifejteni, hogy ennek valóra válása esetén e vármegye a legszebb jövőnek néz elé. S a kik ismerik öt, a kik tudják, hogy fáradhatatlan tevékenység és nehéz munka között eltöltött 25 éves közéleti múlt áll háta megett, a kik tudják, hogy magas méltóságát nem a protekezió, nem a családi összeköttetések, hanem egyedül és kizárólag önmagának, kifejtett munkásságának köszönheti, — azok tudják, hogy elmondott programmja nem a sablonos ígéretek mézesmadzagja, hanem a komoly munka, a következetes, erős akarattal megvalósítandó tények sorozata. E nagy munkájában minden jó hazafinak, — kinek a haza és e vármegye sorsa szivén fekszik, — mellé kell állania. Minden más érdeknek háttérbe kell szorulnia s egyedül a közjót kell szem előtt tartani. És mi hisszük is, hogy az a lelkesedés, mely a főispáni beiktatás minden fázisában Dr. Falussy Árpáddal szemben megnyilvánult, nem hirtelen fellobanó szalmaláng, hanem állandó és őszinte; hisszük, hogy ö is megértve azt, hogy mily sokat vár tőle e vármegye, mily reményeket fűz az ö működéséhez, azt a kitartó, szorgalmas, fáradhatlan tevékenységet fogja e vármegye kormányzásában annak javára kifejteni, melyet eddigi múltjából ismerünk, — szivünk egész melegével üdvözöljük öt vármegyénk díszes, fö- ispáni székében s kívánjuk, hogy méltóságát nagyon sokáig viselhesse. Az ünnepségek részletes leirását a következőkben adjuk: I. A fogadtatás. A városunkból délután négy órakor induló vonattal mentek a járási tisztviselők Sepsy Sándor szolgabiróval s a hozzájuk csatlakozott bizottsági tagokkal, mintegy negyvenen Érkörtvélyesre, hogy az érkező főispánt a vármegye határszélén fogadják. Ötszáz főből álló tömeg nemzetiszinii zászlókkal várta az érkörtvélyesi állomáson a főispánt hozó vonatot. Érkörtvélyes, Mező- petri és Csomaköz községek lakossága gyűlt itt össze, hogy szeretetének impozáns kifejezést adjon akkor, midőn a főispán vármegyéjének határát átlépi. A községi elöljáróságokon kívül megjelentek Kozma János érkörtvélyesi gör. kath. föesperes, czimzetes kanonok, Pataky Sándor ev. ref. lelkész, valamint a környékbeli bizottsági tagok. A mezőpetri-i fúvózenekar hangjai mellett igen lelkes hangulatban várták a vonatot, mely pontban fél 6 órakor robogott be. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés hangzott fel, midőn a főispán megjelent egyik első osztályú kupé ajtajában. A Kossuth-nóta lelkesítő hangjai között száz és száz ajak éltette az alkotmányos korszak főispánját, e vármegyének a szülőföldére visszatérő fiát. Ekkor előlépett Sepsy Sándor járási szolga- biró s messzehangzó, csengő hangon a következő szép beszéddel üdvözölte a főispánt: Méltóságos Főispán Ur! Szivünk egész melegével üdvözöljük Méltóságos Főispán urat, Szatmárvármegye határszélén. Örvend a mi szivünk, hogy Méltóságodat köztünk láthatjuk, mert a Méltóságod személyében üdvözöljük Szatmárvármegye első 48-as függetlenségi főispánját; és mert azt reméljük, hogy a Méltóságod megérkeztével letűnt vármegyénkben a régi korszak és egy uj, áldásosabb korszak küszöbén állunk. Biztosítjuk Méltóságodat úgy a magunk, mint az itt képviselt községek részéről, — de én azt hiszem, hogy egész bátran tehetem ezt, a nagykárolyi járás összes községei nevében is, — állandó és odaadó ragaszkodásunkról és arról, hogy Méltóságodat az eiőtte álló nehéz feladatok megoldásában t — teljes odaadással — támogatni fogjuk. Mint látni méltóztatik, itt nemcsak mi járási tisztviselők és a községek megbízottai, hanem rajtunk kívül még igen sokan jelentek meg a Méltóságod iránti üdvözletük nyilvánítására s a megjelentek között sokan vannak megyei bizottsági tagok is. Ezen megjelenésükkel ők is a Méltóságod és a Méltóságod személyében a vármegye első 48-as függetlenségi főispánja iránti ragaszkodásuknak adnak kifejezést. Biztosan mondhatom, hogy azok, a kik itten megjelentek, tőlük kitelhetően támogatni fogják Méltóságodat terhes feladatainak megoldásában s e részben velünk mindannyian tökéletesen egyetértenek. Mindnyájunk óhajtásának adok kifejezést akkor, a mikor azt mondom: tartsa meg az Isten Méltóságodat, Szatmárvármegye első 48-as függetlenségi főispánját főispáni székében soká és az Isten sokáig éltesse! Lelkes éljenzés és a zenekar hangjai után a főispán láthatólag meghatva válaszolt. — Dobogó szívvel lépte át — úgymond — e vármegye határát, annak a vármegyének határát, melyhez ifjúsága, élete javarészének minden emléke fűzi. Ismerik az ő nézeteit, múltját és tudják, hogy ő mindenkor a függetlenségi eszméknek volt hive és bajnoka s a főispánságot is elveinek teljes fentartása mellett fogadta el. Ö nem fog ismerni sem barátot, sem ellenséget, egyedül csak az igazságot s kormányzásának alapelvét az fogja képezni, hogy a nép bajainak felismerése mellett, annak orvoslására is törekedjék. Legyenek, irányában teljes bizalommal és támogassák munkájában. A többszöri éljenzéssel megszakított szép | beszéd után a Rákóczy-induló hangjai mellett robogott ki — a nagy számban csatlakozott kíséretet is magával vivő — vonat az állomásról. A fellobogózott reszegei állomáson keresztülhaladva Szaniszlóra ért a vonat, hol ismét nagyszámú közönség várakozott. Szaniszló, Dengeleg, Iriny, Portelek községek lakossága ezernyi számban gyűlt itt össze, élükön a községi elöljáróságokkal. Zászlóerdő s egy czigányzenekar hangjai fogadták az érkező vonatot, a midőn az megállóit s a főispán leszállott, felhangzott a lelkes éljenzés. Majd előlépett Dr. Jordán Károly czimzetes kano- I nők, apát, szaniszlói plébános s rövid, de igen szép beszéddel üdvözölte a főispánt. Különösen kiemelte, hogy neki volt alkalma a főispán nemes szivéről meggyőződni akkor, * 1 midőn boldogult édesanyja temetésén látta, i Isten áldását kérte működésére. A főispán nagyon meleg hangon válaszolt, j Örömének adott kifejezést, hogy épen Sza-, niszlón —- hová gyermekkori kedves emlekek j fűzik — érte e lelkes üdvözlés. Ennek a községnek minden lakosa ismeri őt s ő is ismer mindenkit s most, midőn hazajön, megújulnak kedves emlékei s Ígéri, hogy minden igyekezetét és tehetségét a vármegye felvirágoztatására fogja fordítani s benne nem fognak csalatkozni soha. A meg-megjijuló éljenzések után a vonat — melyre Dr. Jordán Károly is felszállott — tovább robogott városunk, a megyeszékhely felé. II. A megérkezés. Városunk már napokkal előbb készült szeretett főispánjának fogadtatására. Lelkes hangulatban, verőfényes örömmel várta a megérkezést. A házakat fellobogózták, a városháza előtt pedig egy igen Ízlésesen díszített diadalkaput emeltek. A város színeit viselő fehér-kék-, valamint a nemzetiszinü zászlókkal, fenyőgalyakkal, tulipánokkal, élővirágokkal és villanykörtékkel díszített kapu gyönyörűen nézett ki. Már jóval a vonat érkezése előtt egymást érték a szebbnél-szebb fogatok a pályaház udvarán. Ember ember hátán szorongott. Börvely, Kálmánd, Kaplony, Csanálos, Fény és városunk gazdáiból alakult mintegy 80 főnyi lovasbandérium nemzetiszinü zászlókkal vonult ki, nyomában az emberáradat, melynek száma 2—3 ezerre tehető. Megjelentek az összes hivatalos testületek, Nagykároly város képviselőtestületének tagjai Debreczeni István polgármesterrel élén, a postaaltisztek díszegyenruhában. A nöegyesület tagjai, kik egy gyönyörű csokrot hoztak a főispánné számára. Az érkező vonatot zászlók lengetése, a fúvózenekar hangjai s a nagy sokaság lelkes, tüntető éljenei fogadták. A főispán kíséretében voltak az elébe utazottakon kívül: Luby Béla és Szúnyog Mihály országgyűlési képviselők, Gönczi Mór dr. vallás- és közoktatás- ügyi min. osztálytanácsos, Szerdahelyi Jenő dr. pénzügyminiszteri titkár, Dr. Frater Imre ezredorvos nejével, Frater István és Győrffy Aladár földbirtokosok nejeikkel és Oláh Károly Debreczen városi tanácsos. Midőn a főispán zúgó éljenek között bájos nejével a vonatról leszállt, a város nevében Debreczeni István polgármester rövid, de igen szívélyes szavakkal üdvözölte s kívánt működéséhez szerencsét és sikert. A polgármesterné pedig átadta a főispánnénak a Nőegylet gyönyörű csokrát. A főispán erre mélyen meghatva a következőleg válaszolt : Lelkemben mély meghatottsággal jöttem Önök közé. Szivem teljes melegével köszönöm ezt a lelkesült fogadtatást. Ezt a bizalmat, ezt a lelkesedést egy adóslevélnek tekintem, a mely reám nagy- kötelességet ró szeretett városunk érdekében. A mi szeretett polgármesterünk kiváló vezetése alatt lendült fel Nagykároly város. Nagy örömet okoz nekem, hogy végre együtt munkálkodhatott szeretett városunk fejlesztése és emelése érdekében azokkal, a kiket gyermekkorom óta ösmerek és a kiknek a város fejlesztése körül tapasztalt érdemeit és munkálkodásait a távolból is állandóan figyelemmel kisértem. 25 évvel előbb e város falai közül indultam az életnek. E városnak — még akkor nagy gymnásiumában — most fő- gymnásiumában oltották belém felejthetetlen tanáraim a hazaszeretet magasztos eszméit. Itt nyertem az első oktatást arra, hogy a haza jó polgárának a munka, szorgalom és becsületesség a legfőbb erénye. A lelkembe átültetett nemes eszmék és ideálok vezették eddigi életemet és 25 év múltával nehéz küzdelmek és kitartó munka közben szerzett tapasztalatokkal visszatértem az én szeretett városomba „hogy csekély erőmmel és szerény tudásommal megfelelő részt kérjek magamnak nemcsak a nemzeti nagy átalakulás munkájában, de városunk minden jogos
