Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-10 / 19. szám

Xársa-ö-st-lx^ii, szépirodalmi és isaacLererterjeszt© iietila-po. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. NIegjcIen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..................8 kor. I Negyedévre.....................2 kor. Fé l évre..........................4 kor. || Egyes szám....................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza- 37. szám. (A Zárdával szemben). Bementeden leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Főispáni beiktatás. Dr. Falussy Árpád főispán immár elfoglalta Szatmárvármegye fő­ispánt székét. Elfoglalta pedig a szeretet, bizalom és őszinte ragaszkodás annyi jelei között, mint hosszú idők óta egyetlen elődje sem. Több, mint egy évtized múlt el az­óta, hogy vármegyénk főispáni székébe nem e vármegye fia ült. Négyszer vál­tozott a főispán személye s mindannyi­szor idegen emberek vezették a megye kormányzását. Idegen emberek, kik nem ismerték a mi bajainkat, szükségeinket, kíván­ságainkat. Kik nem voltak összeforrva a vármegyével, kiknek hosszas tanul­mányozásokra volt szükségük, inig né­mileg megismerhették e nagy és előkelő vármegye belső életének lüktetését. Pedig sok bajunk, sok kívánságunk volt és van. A megoldandó és rende­zésre váró kérdések egész tömege nyo­mul előtérbe s mindenesetre legelső szükség az, hogy a vármegye a letűnt korszak rombolását kiheverve, a békés munkálkodás és az alkotások terére lépjen. Az uj korszak hajnalhasadásával a rendezendő kérdések a közigazgatás minden ágára ki fognak terjedni s hogy szeretett hazánk ezeréves alkotmánya többé oly nagy válságon keresztül ne menjen, oly nagy veszélyben ne forog­hasson, mint a legközelebbi múltban, a politikai téren is az alkotások egész lánczolatát igényli. Hazánk „nagy kormánya“ a tiszto­gatás nagy munkáját erős kezekkel végzi. Kímélet nélkül sepri el utjából mindazokat az akadályokat, melyek ter­veinek, a nemzet boldogulásának, a független, boldog Magyarország meg­alkotásának útjába állanak. Czéljai megvalósításában egész em­berekre van szüksége. Oly férfiakra, kik nemcsak az ö bizalmát bírják, de letéteményesei a nemzet s az ezt alkotó nép bizalmának is, kiknek személye garancziát nyújt arra, hogy a demokra­tikus alapra helyezkedett Magyarország egy szebb korszak áldásthozó jövőjé­nek küszöbén áll. Midőn a kormány bizalma s a ki­rály kegye a nagy munka keresztül­vitelében segítőtársul Szatmárvármegye főispáni székébe Dr. Falussy Árpádot ültette, ezen tényével biztosította a sikert. Vérünkből való vér. Itt nőtt fel közöttünk, ismerjük öt. Barátunk ö, ki tudja minden bajunkat, kinek szive össze van forrva e vármegye leikével. Itt küzdött közöttünk, mint a becsüle­tes munka embere, mint a korrupezió halálos ellensége, mint a népjogok elö- harezosa s a közigazgatás minden ágá­ban a tiszta, igazságos, törvényes, egyenlő, kiváltságokat nem ismerő el­bánás követelője. Nemes ideákért küzdött, nemes fegyverekkel, nyílt sisakkal s fölemelt fővel. Elveit, nézeteit magával hozta a fö- ispáni székbe is és beiktatása alkal­mával elmondott programmbeszédéböl meggyőződhetett a vármegye közön­sége, hogy annyi nemes eszmét kiván megvalósítani s oly dús tevékenységet akar kifejteni, hogy ennek valóra válása esetén e vármegye a legszebb jövőnek néz elé. S a kik ismerik öt, a kik tudják, hogy fáradhatatlan tevékenység és ne­héz munka között eltöltött 25 éves közéleti múlt áll háta megett, a kik tudják, hogy magas méltóságát nem a protekezió, nem a családi összekötte­tések, hanem egyedül és kizárólag ön­magának, kifejtett munkásságának kö­szönheti, — azok tudják, hogy elmon­dott programmja nem a sablonos ígéretek mézesmadzagja, hanem a ko­moly munka, a következetes, erős aka­rattal megvalósítandó tények sorozata. E nagy munkájában minden jó hazafinak, — kinek a haza és e vár­megye sorsa szivén fekszik, — mellé kell állania. Minden más érdeknek hát­térbe kell szorulnia s egyedül a köz­jót kell szem előtt tartani. És mi hisszük is, hogy az a lel­kesedés, mely a főispáni beiktatás min­den fázisában Dr. Falussy Árpáddal szemben megnyilvánult, nem hirtelen fellobanó szalmaláng, hanem állandó és őszinte; hisszük, hogy ö is megértve azt, hogy mily sokat vár tőle e vár­megye, mily reményeket fűz az ö mű­ködéséhez, azt a kitartó, szorgalmas, fáradhatlan tevékenységet fogja e vár­megye kormányzásában annak javára kifejteni, melyet eddigi múltjából is­merünk, — szivünk egész melegével üdvözöljük öt vármegyénk díszes, fö- ispáni székében s kívánjuk, hogy mél­tóságát nagyon sokáig viselhesse. Az ünnepségek részletes leirását a következőkben adjuk: I. A fogadtatás. A városunkból délután négy órakor induló vonattal mentek a járási tisztviselők Sepsy Sándor szolgabiróval s a hozzájuk csatlako­zott bizottsági tagokkal, mintegy negyvenen Érkörtvélyesre, hogy az érkező főispánt a vármegye határszélén fogadják. Ötszáz főből álló tömeg nemzetiszinii zászlókkal várta az érkörtvélyesi állomáson a főispánt hozó vonatot. Érkörtvélyes, Mező- petri és Csomaköz községek lakossága gyűlt itt össze, hogy szeretetének impozáns kifeje­zést adjon akkor, midőn a főispán vármegyé­jének határát átlépi. A községi elöljárósá­gokon kívül megjelentek Kozma János ér­körtvélyesi gör. kath. föesperes, czimzetes kanonok, Pataky Sándor ev. ref. lelkész, valamint a környékbeli bizottsági tagok. A mezőpetri-i fúvózenekar hangjai mellett igen lelkes hangulatban várták a vonatot, mely pontban fél 6 órakor robogott be. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés hang­zott fel, midőn a főispán megjelent egyik első osztályú kupé ajtajában. A Kossuth-nóta lelkesítő hangjai között száz és száz ajak éltette az alkotmányos korszak főispánját, e vármegyének a szülőföldére visszatérő fiát. Ekkor előlépett Sepsy Sándor járási szolga- biró s messzehangzó, csengő hangon a kö­vetkező szép beszéddel üdvözölte a főispánt: Méltóságos Főispán Ur! Szivünk egész melegével üdvözöljük Méltó­ságos Főispán urat, Szatmárvármegye határ­szélén. Örvend a mi szivünk, hogy Méltósá­godat köztünk láthatjuk, mert a Méltóságod személyében üdvözöljük Szatmárvármegye első 48-as függetlenségi főispánját; és mert azt reméljük, hogy a Méltóságod megérkez­tével letűnt vármegyénkben a régi korszak és egy uj, áldásosabb korszak küszöbén állunk. Biztosítjuk Méltóságodat úgy a magunk, mint az itt képviselt községek részéről, — de én azt hiszem, hogy egész bátran tehe­tem ezt, a nagykárolyi járás összes községei nevében is, — állandó és odaadó ragaszko­dásunkról és arról, hogy Méltóságodat az eiőtte álló nehéz feladatok megoldásában t — teljes odaadással — támogatni fogjuk. Mint látni méltóztatik, itt nemcsak mi járási tisztviselők és a községek megbízottai, hanem rajtunk kívül még igen sokan jelen­tek meg a Méltóságod iránti üdvözletük nyil­vánítására s a megjelentek között sokan vannak megyei bizottsági tagok is. Ezen megjelenésükkel ők is a Méltóságod és a Méltóságod személyében a vármegye első 48-as függetlenségi főispánja iránti ra­gaszkodásuknak adnak kifejezést. Biztosan mondhatom, hogy azok, a kik itten megjelen­tek, tőlük kitelhetően támogatni fogják Mél­tóságodat terhes feladatainak megoldásában s e részben velünk mindannyian tökéletesen egyetértenek. Mindnyájunk óhajtásának adok kifejezést akkor, a mikor azt mondom: tartsa meg az Isten Méltóságodat, Szatmárvármegye első 48-as függetlenségi főispánját főispáni szé­kében soká és az Isten sokáig éltesse! Lelkes éljenzés és a zenekar hangjai után a főispán láthatólag meghatva válaszolt. — Dobogó szívvel lépte át — úgymond — e vármegye határát, annak a vármegyének határát, melyhez ifjúsága, élete javarészének minden emléke fűzi. Ismerik az ő nézeteit, múltját és tudják, hogy ő mindenkor a füg­getlenségi eszméknek volt hive és bajnoka s a főispánságot is elveinek teljes fentartása mellett fogadta el. Ö nem fog ismerni sem barátot, sem ellenséget, egyedül csak az igazságot s kormányzásának alapelvét az fogja képezni, hogy a nép bajainak felismerése mellett, annak orvoslására is törekedjék. Legyenek, irányában teljes bizalommal és támogassák munkájában. A többszöri éljenzéssel megszakított szép | beszéd után a Rákóczy-induló hangjai mellett robogott ki — a nagy számban csatlakozott kíséretet is magával vivő — vonat az állo­másról. A fellobogózott reszegei állomáson keresz­tülhaladva Szaniszlóra ért a vonat, hol ismét nagyszámú közönség várakozott. Szaniszló, Dengeleg, Iriny, Portelek községek lakossága ezernyi számban gyűlt itt össze, élükön a községi elöljáróságokkal. Zászlóerdő s egy czigányzenekar hangjai fogadták az érkező vonatot, a midőn az megállóit s a főispán leszállott, felhangzott a lelkes éljenzés. Majd előlépett Dr. Jordán Károly czimzetes kano- I nők, apát, szaniszlói plébános s rövid, de igen szép beszéddel üdvözölte a főispánt. Különösen kiemelte, hogy neki volt alkalma a főispán nemes szivéről meggyőződni akkor, * 1 midőn boldogult édesanyja temetésén látta, i Isten áldását kérte működésére. A főispán nagyon meleg hangon válaszolt, j Örömének adott kifejezést, hogy épen Sza-, niszlón —- hová gyermekkori kedves emlekek j fűzik — érte e lelkes üdvözlés. Ennek a köz­ségnek minden lakosa ismeri őt s ő is ismer mindenkit s most, midőn hazajön, megújul­nak kedves emlékei s Ígéri, hogy minden igyekezetét és tehetségét a vármegye fel­virágoztatására fogja fordítani s benne nem fognak csalatkozni soha. A meg-megjijuló éljenzések után a vonat — melyre Dr. Jordán Károly is felszállott — tovább robogott városunk, a megyeszékhely felé. II. A megérkezés. Városunk már napokkal előbb készült szeretett főispánjának fogadtatására. Lelkes hangulatban, verőfényes örömmel várta a megérkezést. A házakat fellobogózták, a város­háza előtt pedig egy igen Ízlésesen díszí­tett diadalkaput emeltek. A város színeit viselő fehér-kék-, valamint a nemzetiszinü zászlókkal, fenyőgalyakkal, tulipánokkal, élő­virágokkal és villanykörtékkel díszített kapu gyönyörűen nézett ki. Már jóval a vonat érkezése előtt egymást érték a szebbnél-szebb fogatok a pályaház udvarán. Ember ember hátán szorongott. Börvely, Kálmánd, Kaplony, Csanálos, Fény és városunk gazdáiból alakult mintegy 80 főnyi lovasbandérium nemzetiszinü zászlókkal vonult ki, nyomában az emberáradat, mely­nek száma 2—3 ezerre tehető. Megjelentek az összes hivatalos testületek, Nagykároly város képviselőtestületének tagjai Debreczeni István polgármesterrel élén, a postaaltisztek díszegyenruhában. A nöegyesület tagjai, kik egy gyönyörű csokrot hoztak a főispánné számára. Az érkező vonatot zászlók lengetése, a fúvózenekar hangjai s a nagy sokaság lelkes, tüntető éljenei fogadták. A főispán kíséreté­ben voltak az elébe utazottakon kívül: Luby Béla és Szúnyog Mihály országgyűlési kép­viselők, Gönczi Mór dr. vallás- és közoktatás- ügyi min. osztálytanácsos, Szerdahelyi Jenő dr. pénzügyminiszteri titkár, Dr. Frater Imre ezredorvos nejével, Frater István és Győrffy Aladár földbirtokosok nejeikkel és Oláh Károly Debreczen városi tanácsos. Midőn a főispán zúgó éljenek között bájos nejével a vonatról leszállt, a város nevében Debreczeni István polgármester rövid, de igen szívélyes szavakkal üdvözölte s kívánt működéséhez szerencsét és sikert. A polgár­mesterné pedig átadta a főispánnénak a Nő­egylet gyönyörű csokrát. A főispán erre mélyen meghatva a következőleg válaszolt : Lelkemben mély meghatottsággal jöttem Önök közé. Szivem teljes melegével köszö­nöm ezt a lelkesült fogadtatást. Ezt a bizalmat, ezt a lelkesedést egy adóslevélnek tekintem, a mely reám nagy- kötelességet ró szeretett városunk érdeké­ben. A mi szeretett polgármesterünk kiváló vezetése alatt lendült fel Nagykároly város. Nagy örömet okoz nekem, hogy végre együtt munkálkodhatott szeretett városunk fejlesz­tése és emelése érdekében azokkal, a kiket gyermekkorom óta ösmerek és a kiknek a város fejlesztése körül tapasztalt érdemeit és munkálkodásait a távolból is állandóan figyelemmel kisértem. 25 évvel előbb e város falai közül in­dultam az életnek. E városnak — még akkor nagy gymnásiumában — most fő- gymnásiumában oltották belém felejthetetlen tanáraim a hazaszeretet magasztos eszméit. Itt nyertem az első oktatást arra, hogy a haza jó polgárának a munka, szorgalom és becsületesség a legfőbb erénye. A lelkembe átültetett nemes eszmék és ideálok vezették eddigi életemet és 25 év múltával nehéz küzdelmek és kitartó munka közben szerzett tapasztalatokkal visszatértem az én szere­tett városomba „hogy csekély erőmmel és szerény tudásommal megfelelő részt kérjek magamnak nemcsak a nemzeti nagy átala­kulás munkájában, de városunk minden jogos

Next

/
Oldalképek
Tartalom