Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-24 / 21. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

Az iparosság érdekeinek előmozdítására az iparosság egy kis lelkes csoportja megalakította az ipari hitelszövetkezetet, melynek czélja nemcsak az iparosnak olcsó hitelt nyújtani, hanem az iparosság érdekeit minden téren előmozdítani s szomorú dolog, hogy magában a testületben akadnak olyan iparosok, kik ellenségei ezen intézménynek.

Szó van egy kendergyár, egy textilgyár, egy gombgyár létesítéséről, meg is történt a kezdeményezés, de az eszme aluszsza csendes álmát, mert hiányzik közönségünkben, hiányzik vezető férfiainkban — kik e tekintetben sokat tehetnének — a kitartó kezdeményezés, hiányzik a közös érdek előmozdítása iránti meleg szeretet, holott ha a köz érdekében cselekszünk, közvetve a magunk érdekét is előmozdítjuk.

Ugylátszik, hogy városunk közönsége a kezdeményezést mindenben polgármesterünktől várja, de ez nincs abban a helyzetben, hogy folytonosan szaktanulmányokkal foglal-1 kozzék, mert az útépítés és elektrotechnika ' eléggé foglalkoztatták és még most is foglalkoztatják ; mégis — megvagyunk róla győződve — hogy azon esetben, ha az irányadó körök részéről és különösen pénzintézeteink vezető férfiai részéről buzdító támogatást i nyerne, akkor bizonyára megragadná a kéz-! deményezést és városunknak a gyáripar terén való előhaladása tekintetében tenne egy erélyes lépést.

A pénzintézeteknek, a melyeknek a város és vidéke tőkepénzesei az olcsó betétek nyújtásával alkalmat adnak arra, hogy oly szép hasznot produkáljanak, viszonzásul kötelességeik is vannak; kötelezettségeik nem csak a részvényesekkel szemben, hogy nagy osztalékot adjanak, hanem kötelességük van azzal a várossal és vidékkel szemben is, a hol telepük van; kötelességük pedig abban áll, hogy még ha kell egy kis áldozattal is, segítsék elő azon város, azon vidék fejlődését, melyben élnek és gyarapszanak; segít- sék elő nem csak anyagilag — bárha ez első-! rangú kötelességük saját érdekük veszélyeztetése nélkül — de segítsék elő főleg erkölcsileg uj eszmék adásával és megvalósításának előmozdításával.

Hiszen a pénzintézetek élén többnyire oly férfiak állanak, kik megfelelő képességgel és érzékkel is bírnak a merészebb és nagyobbszabásu dolgok kezdeményezéséhez, csak össze kell fogniok a közös czól érdekében, nem kell egymásban riválist látniok, hanem egy város közös fiainak, testvéreknek kell tekinteniük egymást, kik hivatva vannak a közös szülő-városunk fejlődése érdekében fáradságot nem ismerve közreműködni.

Gondoljuk meg azt, hogy ha az iparfejlesztés terén fáradozunk és ezzel valami eredményt tudunk felmutatni, azzal nemcsak városunknak, hanem a hazának is nagy szol- i gálatot teszünk, már pedig mindenkinek kötelessége egy-egy követ, egy-egy téglát szállítani az iparilag fejlett gazdag és erős Magyarország megteremtéséhez.

san fog tartani, s akkor mi üveges liintón fogunk járni, talán, végzi bátortalanul, maga is megsokallván ezt a merész reménykedést.

Az asszony nem szól semmit, csak csendesen bólongatja fejét mindenre, miközben gyorsan öltöget egy kifakult ruha foltján, ő sokkal gyöngébnek és kisebbnek érzi magát semhogy megczáfolja férje képtelen reményeit, neki csak az a kötelessége, hogy helyben hagyja és csodálja mindazt, a mit — szerinte — az ő nagyeszű, okos ura mond.

És folynak az évek egyik vigan, másik szomorúan, az aranyos álmok, remények meghalványulnak s kiki lemond egyes telje- sülhetlen nagyobb óhajtásáról.

Gulyás Mihály szomszéd ezalatt jól megtol- lasodott, alaposan megszedte magát, termete csaknem túlságosan meggömbölyödött, piros, tokás, arcza szinte ragyog a megelégedéstől; már tizenkét ökör sétál ki a portájáról; szép, ámbitusos nagy házat építtetett; kanapé is van a szobájában. A nagyobbik leányát férjhez adta egy magához hasonló módos paraszthoz, de a kisebbik leánya már kisasz- szony, sütve hordja a haját, porozza arczát és miderben jár, eleget sopánkodik e miatt anyja, panaszkodván csaknem dicsekedés képpen a szomszéd asszonyoknak:

— Jaj lelkem öt forint egy mider.

Hát a két Gólya fiúból mi lett?

Niki a kevés eszü, de nagy szorgalmú jó fiú utoljára is belebetegedett a nagy ta- tanulásba, agylágyulást kapott, fel kellett vinni Budapestre egy szanatóriumba, tehát csakugyan Budapesten szép nagy lakása lett; ez alkalommal Gólya Péter is megláthatta álmai netovábbját a ragyogó szép fővárost, habár igen szomorú körülmények között.

Petru a nagy eszü, de ravasz, lusta fiú még mindig halni készül, ez. azonban nem ! gátolja őt abban, hogy világfájdalmas arcz- j czal, hegyeket megingató nehéz sóhajokkal ne udvaroljon a gazdag Gulyás leánynak,; kinél pedig — úgy látszik — meghallgatta- tásra talál; a kövér Gulyásnak imponál, hogy ur lesz a másik veje.

így Petru nem lesz doktor, csak gazdag leány férje. Tóth Erzsiké. *

üpiós

Tollhegygyei.

Öreg 48-as (kifakadva, nagy tűzzel): Hát én azt is lefogom tagadni, hogy valaha Pisidnél voltam, letagadom, hogy Kossuth nevét csak félfüllel is halottam volna, letagadom ...

Egy fiatal (elképedve nézi az öreget, mintha féltené, hogy megbomlott elméjében): De urambátyám, hogy beszélhet igy épen most ?

Az öreg: Épen most, igen. Nehogy még abba a gyanúba keveredjem, hogy én is csak akkor leszek 48-assá, mikor már nem érdem. (És dühösen dobálja a sarokba a nemrég még ó. atelen újságokat.)

Ezt a nehány sort a „Szatmárvármegye“ legutóbbi számából irtuk ki. Ebben a néhány sorban az van megírva, hogy a 48-as idők történetét le kell tagadni, mert ma már nem érdem 48-asnak lenni. Ez a nehány sor nem csak lekiesinyelése a 48-as idők törté nfetén'é'k és a 48-as eszméknek, de ez már az elvte- lenség tana. Ilyet 48-as, pláne öreg 48-as soha mondani nem fog. Ma midőn lázban ég az ország, hogy a 48-as eszméket megvalósítsa, ilyet Írni nem helyes. Még akármilyen színes lapnak sem. Mert, ha valaha kellett, ma kell hirdetni, hogy 48-asnak lenni érdem volt a múltban, érdem a jelenben s még nagyobb érdem lesz a jövőben.

A SZATMÁRVÁRMEGYE t. laptársunk megemlékszik legutóbbi számában arról, hogy lapunk politikai lappá változott át és hogy a béke napjának felderültével a nemzeti jogokért politikailag küzdők sorába lépett. Köszönjük t. laptársunk jó kivánatait annyival inkább, mert meggyőződésünk az, hogy csak fegyver- szünet van és a béke napját még ma is egy nagyon-nagyon messze jövő álomképe gyanánt látjuk magunk előtt lebegni s hogy még nagyon sok harczot kell viselnünk, mig a mi j programmunkat megvalósíthatjuk vagy legalább a nemzeti követelések egyrészét érvényesíteni tudjuk. Egyébbiránt lapunk nem ötletszerüleg, hanem a pártkivánalomnak megfelelőleg keletkezett akkor, midőn hire járt, hogy gróf Károlyi István a képviselőségre nem reflektál. Mert hiszen a mint ez a hir elterjedt, nyomban megalakult városunkban egy uj párt „a keresztény bzoczia- lista“ párt, melynek alapitói között a „Szat- márvármegye“ t. laptársunk szerkesztőségé- nak három tagja szerepelt. Pártunk abban a nézetben volt, hogy ez az alakulás nem esetlegesen történt akkor, midőn képviselőválasztásra volt kilátás. S bár tiszteletben tartjuk minden politikai pártnak a meggyőződését, ahhoz jogunk van, hogy a saját pártunk elveit propagáljuk és e czélra politikai lapot alapítsunk. így történt, hogy a pártgyülésen fel lett szóllitva lapunk szerkesztője, hogy lapját politikai lappá alakítsa át, a mely a tiszta függetlenségi elveket hirdesse, a 67-es alappal szemben, a jogegyenlőség és vallásegyenlőség elveit az azzal ellentétes politikai elvekkel szemben.

Ez a lap keletkezésének története. Hogy a jövőben minő szolgálatokat fog tenni, azt megítélni elvtársaink dolga lesz. Tény annyi, hogy mi nem személyek ellen, hanepi elvekért fogunk küzdeni. S bár lehetséges, hogy talán nem lesz olyan megpróbáltatásokban részünk, mint t. laptársunknak volt s bár teljes elismeréssel adózunk amaz igazán szép és nemes munka előtt, a mit az abszolutizmus elleni küzdelemben tanúsított, mégis azt hisszük szükség van lapunkra, melynek jelszava : minden időben érdem volt s igy a jelenben is érdem igazi 48-asnak lenni.

ÜST 3rila,tls:oza/tA „Szatmárvármegye“ laptársunk leközölte azon kérvényt, a melyet a városunkban még, 1874-ben rendszeresített második közjegyzői állás betöltése iránt Lányi Bertalan volt igazságügyi ügyvivőhöz czimezve én is tényleg aláirtani.

Ugyancsak a „Szatmárvármegyé“- ben előadtam azon indokokat, melyek engem ezen kérvény aláírásánál vezéreltek és elmondottam, hogy ha a kérvény aláírásával hibát követtem volna is el, azt egy régi kötelező ígéret alapján és nem önérdekből tettem, sőt azt hittem, hogy nem követek el hibát azzal, ha a kérvényt aláírom. Ha tehát tévedtem, mert a kérvény aláírása hiba volt — minthogy megengedem, hogy hiba volt (de vájjon melyik politikus nem hibázott még életében?) — ezt a hibámat joga van a „Szatmárvármegyé“- nek olyan commentárral kisérni, amilyen neki tetszik, de nincs joga azt mondani, hogy én politikai elveim leskartolása mellett fordulhattam csak az igazságügyi ügyvivőhöz. Nincs joga egyrészről azért, mert a kérdés nem volt politikai jellegű; nincs joga másrészről azért, mert politikai elveim nem másfél éves gyakorlaton alapulnak.

Én politikai elveimnek több évtized óta harczosa vagyok, nem ugráltam át az idők változása alatt egyik pártról a másikba és politikai működésemért sohasem kértem semmit, sem hivatalt, sem közjegyzöséget, sem más vagyoni előnyöket, sőt áldozatokat hoztam ott, a hol az elvekért áldozni kellett és nagyon kevesen hoztak áldozatot.

Különben is levontam a konzecven- tiákat, ügyemmel foglalkozni fog az a párt, a melynek három évtized óta tagja vagyok és 10 évig elnöke voltam, politikai tetteim felett pedig más bírót, mint eme pártot, el nem ismerek.

Dr. Adler Adolf.

IF,elll.lT7"SL!3.

A függetlenségi és 48-as párthoz tartozó

fáiogyei bizottsági tagoltat

ezennel felkérem, hogy a vármegyei tavaszi rendes közgyűlés tárgyainak megbeszélése czéljából folyó hó 28-án esteli 9 órakor Nagykárolyban, a

„Polgári Olvasókör“ helyiségében megjelenni szíveskedjenek.

Nagykároly, 1906. évi május hó.

Luby Géza,

pártelnök.

Politikai hirek.

Szent István szobra.

Dicső első királyunknak, Istvánnak, a legszentebbnek és legbölcsebbnek, kinek alkotása még ma 900 év viharai után is szilárdan áll, szobrot emelt a nemzet a magyar királyok ősi várában. Alkotmányunk megalapítójának érczemlékét a király jelenlétében hétfőn leplezték le, hogy ott lássuk annak a szent királyunknak a szobrát és hálás szivvel zarándokoljunk hozzá, a kinek még most sem porladozó jobbja hathatós oltalmat nyújt nemzetünknek mindenkor és különösen nehéz óráiban. Álljon is ott időtlen időkig és hirdesse a magyar nemzet soha el nem múló, naponként csak fokozódó háláját és kegyeletét!

*

Folyó hó 21-én délelőtt ült össze az uj országgyűlés. Délelőtt 10 órától fél 11-ig a képviselőház, fél 12-től 2 óráig a főrendiház ülésezett. Szappanos István kecskeméti követ, mint korelnök felolvasta a Fehérváry-kormány felmentését s a Wekerle-kormány kinevezését tartalmazó királyi kéziratot, mit a ház hosszas tapssal és éljenzéssel fogadott.

*

Folyó hó 22-én délben 1 órakor a király a budai várban az országgyűlést trónbeszéddel nyitotta meg, melyben hangsúlyozza, hogy fájdalmasan esik atyai szivének visszatekinteni a közelmúlt eseményeire, a melyek az alkotmányos élet rendes menetét megzavarták és hálát ad az isteni gondviselésnek, hogy az áldatlan félreértések eloszlottak. A törvény és jogfolytonosság uralmának helyreállítása képezi az első föladatát a kormánynak, va-, lamint az, hogy a politikai jogokat a társadalom minden rétegére kiterjesztve a nemzet egészét vigye be a politikai élet sánczaiba. E végből a kormány elkészíti az általános szavazati jog szabad gyakorlására vonatkozó javaslatait úgy a demokratikus eszme korszerű kívánalmainak, valamint a magyar állam nemzeti jellegénk megőrzése mellett. A teremben a király megjelenését viharos lelkesedéssel fogadták, a trónbeszédet többször éljenzés szakította félbe. A legélénkebbek voltak a tetszésnyilvánítások ott, a hol a király a törvény uralmának helyreállításáról és ott, a hol a törvényhatóságok önkormányzati jogkörének biztosításáról szólt. Midőn a király a trónról leszállott, a trónterem viszhangozta a háromszoros fölkiáltást „Éljen a király“.

*

A főrendiház elnökévé a király gróf Des- seffy Aurélt nevezte ki. E kinevezés minket nagykárolyiakat is közelről érdekel, mert az uj főrendiházi elnök neje a boldogult K á- rolyi György gróf és boldogult Károlyi Györgyné született Zichy Karolin grófnő leánya Pálma grófnő. Az uj elnök életrajzi

; adatai a következők: A főrendiház uj elnöke 1846-ban született; Münchenben és Londonban nemzetgazdasági tanulmányokat : végzett, azután Szabolcsinegye aljegyzője, majd pénzügyminiszteri fogalmazó lett. 1869- ben nőül vette gróf Károlyi György leányát, Pálmát. 1874-től 1883-ig képviselő volt ellenzéki programmal, 1884-től fogva főrendiházi tag. A magyarországi agrár-mozgalmaknak egyik vezérembere volt kezdettől fogva, s a nemzetgazdasági irodalom terén is jelentős tevékenységet fejtett ki. A főrendi ellenzéknek is egyik vezérférfia volt a Fejérváry- korszakban, s az alkotmányellenes korszakban a főrendiháznak csaknem minden ülésén felszólalt és indítványokat adott elő a kormányzati rendszer ellen. Gróf Dessewffy Aurél elnöke az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, A Magyar Földhitelintézetnek, s tagja a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tanácsának.

Színészet.

Krémer társulata az elmúlt héten a közönség nagy támogatása mellett folytatta előadásait. A műsor jó volt, a közönség is nagyobb számban kereste fel a Színházat. Bizony itt az ideje, hogy ettől a nyomorúságos teremtől megszabaduljunk. A hőség, hacsak kissé telt ház is van, egyszerűen elviselhetetlen, igy nagyon sokan vannak, kik távol tartják magukat az előadásról.

Vájjon az uj korszakkal az uj színház is megjön ? Ideje is volna, mert ha továbbra is e teremben maradunk, fölülmúljuk a mu- csaiakat.

Részletes tudósításunk a következő:

Csütörtökön, május hó 17-én, a „Páholy“ 3 felvonásos bohózat került színre. Tihanyi Vilmosnak, a társulat legszimpatikusabb tagjának volt jutalomjátéka. Előkelő közönség, zsuffolt ház, virágcsokrok, sok taps jutalmazta Tihanyit. Megérdemelte. Sok kellemes estét szerzett játékával közönségünknek, mely ez este igyekezett is leróni háláját Tihanyi iránt. Az első és második felvonás között „tarka színpad“ volt. Színészeink ez este mutattak legtöbb igyekezetei s teljes erejükkel vitték diadalra a jutalomjátékot. A főérdem az est hősét, Tihanyit illeti, ki játékával nagyon sokszor ragadta hangos kaczajra a közönséget, mely nyílt színen sokszor megtapsolta. Komáromi Gizi (Kéri Annuska) szerepében teljesen megállta helyét, bár nem ő neki való szerepkört töltött be. Kovács Andor (Hidas Bálint) igen jó volt; határozottan kitűnő alakítást mutatott be. Kiss Miklós, Tisztái, Pe- terdi ügyes játékukkal nagyban előmozdították az est sikerét. B. Fehér Laura, Barnának, a társulat tenoristájának felesége, mint vendég lépett fel ez estén. 0 róla is csak jót mondhatunk.

Pénteken, május hó 18-án, „Hajdúk hadnagya“ került színre másodszor zóna előadásban ; ez alkalommal is telt házat vonzott.

Szombaton és vasárnap kétszer egymásután hozta színre színtársulatunk Leon Viktor ldtünő operettjét „A koldus gróf“-ot. Mindkét előadást zsuffolt ház nézte végig, mely teljes elismeréssel adózott színészeink dere- kas, kitűnő játékának. Ez előadásukkal is beigazolták, hogy ha szerepeik kreálására gondot fordítanak és azt meg is tanulják, úgy a siker el nem marad, — de beigazolták azt is, hogy előző felszóllalásaink teljesen jogosultak. A nagy közönség igazán jól mutatott és sok tapssal honorálta a főbb szereplők játékát. B. Fábián Unka vasárnap egy szép csokrot is kapott. A czimszerepet Tihanyi Vilmos játszotta azzal az érzelemteljes, gondos alakítással, melyet már többször volt alkalmunk kiemelni. Különösen a harmadik felvonásban, drámai erővel megjátszott szerepével kelteit őszinte hatást. Bár hangja kissé rekedt volt s igy énekszámai nem érvényesülhettek teljesen, ez azért játékának sikerét nem csökkentette. B. Fábián Linka Malona szerepében eléggé ügyes volt s igen szépen énekelt. Játéka azonban kissé hideg volt; érzelemteljesebb, kifejezőbbnek kellene lennie s akkor sikere intenzivebb is lenne. De szép énekéért feltétlen elismerés illeti meg. Komáromi Gizella Jessie szerepét mint mindig, úgy most is teljes megelégedésre alakította és éneke is tetszett. Kiss Miklós (Stephenson), Barna Andor pedig Blanckvell szerepében igen jól játszottak s az utóbbi szép énekével is kitűnt. Tisztái, Szabadkai és Szilasi, kifogástalan játékukkal emelték az előadás nívóját. Az előadásnak különös érdekességet kölcsönzött Herman Miliczának közreműködése. Az alig 10 éves kis leány Bogumil szerepében annyi kedvességgel, ügyességgel és bátorsággal mozgott a színpadon, hogy valóban meglepett bennünket s igazán megérdemelte a felhangzó tapsokat és a színpadra dobott sok narancsot. A zenekar és énekkar kifogástalanul működött.

Hétfőn, május hó 21-én, a „Gül-Baba“ operette már hetedszer adatott elő, még pedig zónaelőadásban félhelyárakkal s a darabnak még most is volt közönsége.

Kedden, május hó 22-én, Bérezik Árpád 3 felvonásos, a budapesti Vigszinházban nagy