Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-17 / 20. szám

I^'Cig'g'etlsa^LSégri ós -40-as ^páx-ti 3a.stila]p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZL^ - *'E. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .......................................................8.— korona. Fé l évre...........................................................4.—■ „ Negyedévre......................................................2.— „ Eg yes szám......................................................—.20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelősek : Dr. Adler Adolf és Papp Béla társszerkesztők. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 7-ik szám alatt. (A zárdával szemben.) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fdlér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A mi czélunk. Nagy átalakulás korszakát éljük. Azt a korszakot, melyben a béklyóiból felszabadult nemzeti köztudat elemen­táris erővel kívánja nemzeti önállósá­gunkat megvalósítani, az egységes, sza­bad és önálló magyar állam épületét felépíteni. Mint minden nagy eszmének, úgy ezen eszmének megszületését is harcz előzte meg. A harcz ezelőtt három évvel vette kezdetét, midőn az akkori kormány az ujonczlétszám felemelésére vonatkozó törvényjavaslatot benyújtotta. Ellene szegült a javaslatnak a képviselöház, ellene szegült a nemzet. A nemzetnek emez első ellenállása vonta maga után a kormánynak a klotür behozatalára, a képviselöház szólásszabadságának meg- gátlására vonatkozó kísérletezését, majd megjelent a chlopi-i hadiparancs, mely már néptörzsnek nevezett bennünket s gyarmatként akart elbánni az önálló magyar állammal. Még nagyobb erővel indult meg a nemzeti védelem s a bécsi követelések­kel szembe szögezte a nemzeti kívá­nalmakat s nemzeti kívánalmakként a függetlenségi politikának két nagy irány­elvét, az önálló vámterület és az önálló magyar hadsereg megvalósításának esz­méjét. Folyt a harcz. A nemzet részéröl szívós kitartással, a hatalom részéröl az eszközök válogatása nélkül. A nem­zeti küzdelmet az erőszak fegyverével akarták letörni s már csak órák vá­lasztottak el a leplezetlen, nyílt abszo­lutizmus uralmától. Ám az utolsó perczben megválto­zott a helyzet. Király és nemzet között létre jött a béke, helyesebben a fegy­verszünet. Az abszolút rendszer embe­reinek helyét elfoglalta az uj — a nem­zet hatalmát teljes mérvben — élvező kormány. Az uj kormány nyomban kiirta a választást s a megejtett képviselőválasz­tások diadalra segítették a függetlenségi lobogót. A régi rendszer embereiből alig egy-kettő jutott be, azok is álarcz alatt, uj jelszavak mellett. — A 67-es alapon álló többi párt, bár programm- jába vette a nemzeti követelések meg­valósítását, kisebbségben maradt s az egész vonalon győzött a függetlenségi zászló. Sőt érdekes tanulsága eme vá­lasztásoknak az, hogy a függetlenségi zászló előtt még a nemzetiségi aspirá- cziók is meghátráltak s ott, a hol függet­lenségi állott a nemzetiségivel szemben, elbukott a nemzetiségi jelölt s csak ott győzött, a hol ellenfele nem független­ségi volt. Megnyilatkozott az ország közhangulata oly impozáns módon, hogy a függetlenségi párt abszolút többséggel vonult be a parlamentbe. Az országnak eme megnyilatkozott közhangulatából le kell vonnunk a kon- zekvencziát. Le kell vonnunk azt a kö­vetkeztetést, hogy az ország népe ra­gaszkodik a függetlenségi elvekhez, megakarja azokat valósítani minden vo­nalon, fel akarja építeni a szabad, ön­álló és független magyar államot az önállóságnak minden feltételeivel, tehát az önálló jegybankkal, önálló vámte­rülettel és önálló magyar hadsereggel egyetemben. Mi, a kik a függetlenségi elvnek régi harczosai vagyunk, nem engedünk, nem engedhetünk eme követelmények­ből egy hajszálnyit sem. S habár ma — az átmeneti kor­szakban — nem érvényesíthetjük is kívánalmainkat teljes mérvben, de el­határozásunk, czélunk, akaratunk az, hogy emez elveket mielőbb és minden vonalon megvalósítsuk. Mikor fog ez elkövetkezni, vájjon a fegyverszünet után újabb és esetleg nagyobb harczot kell-e megvívnunk, ha igen, kikkel és mi czélból? ki tudná azt ma megmondani. De azt tudjuk, hogy a győzelmesen lengő függetlenségi zászló alatt ki kell tartanunk, elveinkből semmit nem sza­bad feladnunk és azokat a vívmányo­kat, melyeket a három éves nemzeti küzdelem elveinknek juttatott, változat­lanul fenn kell tartanunk. Ezt pedig csak akkor érjük el, ha szorosan összetartva, nemcsak rendü­letlenül helyt állunk a függetlenségi zászló mellett, de pártunkat a netán bekövetkezhető harcz idejére már most a béke idején szervezzük. E czélból szüksége van pártunknak egy oly sajtó orgánumra, mely elvein­ket teljes odaadással, híven és becsü­lettel szolgálja. Az a mi czélunk, hogy midőn a Nagykároly és Vidékét mint politikai lapot a nagy közönség körébe útnak indítjuk, legyen a nagy közönségnek, első sorban pártunknak egy oly lapja, mely a párt elveinek ébrentartásában minden mellék tekintet nélkül közre­működik egy esetleges újabb harcz esetére pártunkat jó eleve szervezi s melynek csak egy czélja lesz, a tiszta függetlenségi elvek szolgálata. Legyen egy lap, a mely a demok­ratikus eszméknek, a függetlenségi elv egyik nagy eszméjének, a jogegyenlő­ségnek hirdetője lesz. A politikai jogok gyakorlásában legyünk mindnyájan együtt. Születés, vallás, rang, vagy vagyon ne tegyen különbséget ember és ember között. Egy közös czél vezéreljen — a haza- szeretet. Az a mi czélunk, hogy egy por­szemmel járuljunk hozzá a demokra­tikus alapokon nyugvó független és szabad Magyarország megalkotásához, Ez a mi czélunk. Ezt a czélt kívá­nom szolgálni midőn e lap szerkesztő­ségébe beléptem.' Papp Béla. T A RCZ A.-•-Sí?-» Imádkozom. Ha néha lelkem el-clborul És nehézzé lesz az élet: Eljösztök a vigasztalással És hallok sok bölcs beszédet. Hiszitek, hogy e bölcs beszédtől Nyugszom meg nehéz sorsomon ? Annyi sok bölcs beszédnél pedig Egö lelkemnek jobban esik, Hogyha egyet imádkozom. Ha olykor békételen vagyok, Hogy oly kínos a küzdelem: Ha az igaz, nemes munkának Jutalma nincsen semmisem. Biz’ igy van ezen a világon!! Hallszik minden lépten-nyomon. Meg sem hallom szátok beszédjét, Meghozza lelkemnek a békét, Hogyha egyet imádkozom. Ha fárasztó gondjaim után Édes örömért epedek, Ki a zúgó-zajgó világba Vezet csábitó kezetek. Nem tudjátok: nincs nagyobb öröm, Mely felemel száz gondokon, Nincs az egész széles világon, Ha körülvesz szép, nagy családom És én velük imádkozom. G. IMószeghy Mór. rózsa. Irta: Pozsonyi Gábor. II. Közép-Európa ősi rózsáit alfajok szerint Koch 19-re számítja, köztük nevezetesebbek a csipke-rózsa, melynek egyik változata a fehér rózsa, francziaországi tarka rózsa, a burgundiai, a fahéj rózsa, a kökényes, kört- vélyes, kénsárga, czövekes, dombi és bokor rózsa. Eschler Mary még 8-at ad. Terjesztik még a madarak is, midőn csipkebogyót cse­megézve, magvait széthordják; nem is ma­gyarázható meg máskép, hogyan került egy pár rózsatő a kölni dóm tetejére, hol szépen virítanak minden nyáron s kegyeletből nem bolygatja ott őket senki. Legrégebben ismert rózsabokor a hildes- heiini Németországban; ez áz ottani fő­templomnál beborít 7 m. sugara félholdforma falat és töráse a föld fölött 64 cm. vastag. Hczilo püspök 1054—1079 közt azt már mint a régiség egyik érdemes emlékét vette ápolás alá és mikor 1061-ben a leégett székesegyházat helyreállította, a kripta falá­hoz helyeztette át, mely különben is keve­set szenvedett a tűztök- E rózsatő eredeté­hez jámbor legenda fűződik. Mint ez mondja, Jámbor Lajos császár Elzeben időzése alkal­mával késő ősszel ment egyizben vadászni, udvari káplánja sietett elvégezni indulás előtt a misét az erdőben és midőn egyházi szereit összeszedte, áldozó kelyhe feledésből ott maradt. Amint észrevette hiányzását, sietett az erdőre s egy zöldelő rózsabokron találta azt függve, holott már akkor minden lombos fa és cserje elhullatta levelét. E csodás esemény emlékére a császár kápolnát építtetett oda és annak oltárát e rózsatö mellé állíttatta. Ugyanide később a hildes- heimi püspökséget alapította 814-ben. Hogy a feledékeny káplánból lett-e ott az első püspök, nem tudni, de azzal dicsekszik a legenda, hogy ugyanaz a rózsatő az, amely ma is zöldéi és virágzik, holott legalább is 1100 éves. Hannover Soltán kerületében, Oberhaver­beck falu közelében van egy másik hires rózsabokor, mely az ottani öreg emberek nyilatkozata szerint 33 in. magas volt, mig a- villám szét nem vágta; ma is látni törzsén a csapást. Hetven cm. magas törzse 83 cm. kerületű és 10 ágra oszlik, köztük 5-nek a kerülete egyenkint 17, 27, 30, 42, 47 cm., a többi 5 csak szemmel becsülhető egyen­kint 40 cm. átméretüre, mert ujjnyi vastag hajtásai miatt, melyek erős tüskékkel fegy- verezvék, hozzájuk férkőzni nem lehet. Mai legmagasabb hajtása 4 m., az egész bokor kerülete 40 lépés. Mikor tele van ezer meg ezer apró virággal, melyek illata a tearózsára emlékeztet, közelben szinte bódit. Meghaladja pompában a hildesheimi rózsa­töt is.­Angliában, a yorki grófság kertjeiben, a i rózsaháboruk óta, melyek 400" év előtt dúl­tak, ma is túlnyomók a fehér rózsák, a lancasteriekben a pirosak ; a Tudor uralkodó­ház ellenben, mely a rózsaháboruknak vé­get vetett, a piros—fehér rózsát kedvelte és vette pártfogásába. Ez egy francziaországi j kettős szinü rózsából nemesedett. Kircher Athanáz elbeszélése szerint Krisztina svéd királynő 1657-ben hamvaiból költött ki egy rózsát, légmentesen elzárt üvegben. De biz ez csak mese. Az .északamerikai Egyesült-Államokban, Texas déli részén, Houstonban karácsony­kor virágoznak a rózsák, onnan kerültek kertjeinkbe kivált a kisvilágu rózsák (r. par- viílora). Uj-Seelandba elvitték az angol hit­térítők az európai csipkerózsát. AI EGYEDÜL ELISMERT •!ZÜ TERMÉSZETES HASHA1TÓSZER.

Next

/
Oldalképek
Tartalom