Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-03 / 18. szám
XXIII. évfolyam. Nagykároly, 1906. május 3. 18-ik szám. NAGYKÁROLY Társadalrai, szépirodalini es israeietteijesztó jZLetilepD. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLŐNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..................8 kor. i Negyedévre....................2 kor. Fé l évre..........................4 kor. || Egyes szám....................20 fii]. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utczá 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Gróf Károlyi István. Nagykároly, május 2. Gyönyörű ünnepe lesz május 3-án Nagykároly városának. Üdvözölheti Gróf Károlyi Istvánt, mint országgyűlési képviselőjét, akihez a szivek forró érzése, elfelejthetetlen, büszke emlékek raja csatolja Nagykároly szabad polgárait. Az a lelkesedés, az a rajongásba csapó szeretet, mely városunk földjén köszönti, itt él, itt lángol a lelkekben Gróf Károlyi István iránt ama nap óta, amikor a magyar politikai életnek ez a fényes nevű kitűnősége meghódította e város falai közt a hazaszeretö sziveket. Mint az áldott béke apostola jelenik ö meg közöttünk ! Bús kálváriát járt volt a nemzet! Kimondhatatlan szenvedések viharai szántottak keresztül az országon, a despotizmus szuronyai villogtak a Kárpátok alján s az áldott magyar rónákon. És a forradalom lelke volt az, aki a romlás küszöbén segített feltartóztatni a felénk dübörgő végzetet. Gróf Károlyi István nevéhez is kapcsolódik a magyar história legújabb fejezetének nagyszerű eseménye. A béke, a már-már hihetetlen béke, amelynek megteremtésében a mi képviselőnk hazaszeretetének, államférfiul bölcseségének nem kis része vagyon. A miénk ismét Gróf Károlyi István, akinek a nevével, nagy tehetségének varázserejével, akinek a lobogójával hódítottuk el a régi rendszer egyik legerősebb várát. A nemzeti újjáéledésnek igazában akkor kezdődött az uj korszaka. Amikor a régi éra praktikáival narkotizált nemzetet az a csatanyerés rázta fel kábultságából, melyet Gróf Károlyi István kiváló egyénisége teremtett meg. És ime, ez az elaltatott, ez az öntudatra ébredt nemzet eljutott oda, hogy ma már a kormány hivatalos jelöltje az a Gróf Károlyi István, akit ezelőtt csak rövid idővel is a legádázabb ellenfeleként ismert és rettegett Bécsnek magyarországi expozitu- rája. Tagadhatatlan, hogy az ö hivó jelére nyertük meg sorra a csatákat, de azért a háborúnak még koránt sincs vége. Sőt az igazi háború még csak most kezdődik Bécscsel. Hiszen mindnyájan, akik magyarok vagyunk, megalkuvás nélkül, tűrhetetlenül, csügge- detlenül törekszünk a czél felé, hogy Magyarország függetlenségének minden intézményes biztosítékát, ami az országot függetlenné, a nemzetet nagygyá teheti: megszerezzük. Ezek a garan- cziák: az általános választói jog, az önálló vámterület és az önálló magyar hadsereg. Gróf Károlyi Istvánt olyan embernek ismerjük, aki a nemzet e három sarkalatos követelésének a leglelkesebb harczosa, akiben erre npzve teljességgel megbízhatunk. Nem ismeretlen előttünk Gróf Károlyi István kijelentése, hogy „előbb a nemzetet gazdaságilag kell megerősíteni s akkor a magyar vezényszó, a nemzet minden katonai követelése önként ölünkbe hull“. Azonban a mostani kormány és a legközelebbi országgyűlés is meg lehet győződve róla, ha most az ország közvéleménye örömmel is üdvözli, hogy az alkotmány megmentésének okáért egyelőre szünetet adtak a nemzeti követelések kivivására, semmi körülmények között bele nem nyughatik, hogy bármit is elalkudjanak, elodázzanak a nemzet követeléseiből. Éppen ezért a függetlenségi pártnak olyan kipróbált, erős, edzett harczoso- kat kell a csatatérre, a parlamentbe küldeniük, akik múltjuknál fogva garan- cziát adnak arra, hogy a nemzeti ideálok, nemzetujogok megvalósítására akadályt nem ismerve törekedni fognak. Ebben a meggyőződésben, hogy Gróf Károlyi István ez az ember, ilyen ember, a nemzeti jogok igazi harczosa, üdvözöljük Nagykároly képviselőjét! P. G. Képviselőtestületünk közgyűlése. Városunk képviselőtestülete múlt hó 29-én rendkívüli közgyűlést tartott, mely meglehetős gyengén volt látogatva. Debreczeni István polgármester délelőtt 10 órakor a közgyűlést megnyitván, üdvözölte a megjelent képviselőtestületi tagokat és bejelentve azt, hogy Őfelsége a király Dr. Falussy Árpád budapesti ügyvédet, vármegyénk fiát, vármegyénk főispánjává kinevezte, miért is a beiktatás küszöbén rendkívüli közgyűlést kellett összehívni a szükséges intézkedések megtétele czéljából, tehát ' egyúttal még nehány más tárgyat is felvett a tárgysorozatba. Mindenekelőtt bejelentette polgár- mester, hogy Dr. Wekerle Sándort miniszterelnökké, Kossuth Ferenczet kereskedelemügyi miniszterré, Apponyi Albert grófot vallás- és közoktatásügyi miniszterré, Andrássy Gyula grófot belügyminiszterré történt kineveztetésük alkalmából, mint városunk díszpolgárait, a város közönsége nevében üdvözölte s hogy nevezettek az üdvözlést megköszönték. E bejelentés örvendetes tudomásul vétetett. Ezután bemutattatott a kereskedelemügyi miniszternek a kéményseprési szabályrendeletet jóváhagyó leirata s az tudomásul vétetett. Bemutattatott továbbá a kereskedelemügyi miniszternek a nagykároly— mátészalka—csapi helyiérdekű vasút menetrendjének megváltoztatására irányuló kérelem tárgyában kelt leirata, mely szerint a kérelem nem teljesíthető, azonban gondoskodás történt a közlekedés javítása tekintetében két uj vonat beállításával és a miniszter sürgetni fogja a motorkocsi közlekedés életbeléptetése iránti elöintézkedések megtételét. A leirat tudomásul vétetett. A belügyminiszter távirati értesítése a város területére kirendelt csendörség visszarendelése tárgyában — szintén tudomásul vétetett. A múlt évi gyámpénztári számadás és mérleg közszemlére kitéve lévén, ellene észrevétel nem adatott, miért is a képviselőtestület a számadást és a mérleget a bizottsági és a tanács javasT A RCZ A. Virágok és illatszerek. Irta: Pozsonyi Gábor. A mi hatalmas tanítómesterünk, a nagy, szabad, csodálatos természet sok mindenben adott és ad nekünk útbaigazítást. Békájától tanultuk meg az úszást, madarától az éneklést és bájos virágjától az öltözködést meg az illatszer használatát. Van a virágok közt szerény, hamvas Pipőke természetű is, de nagyobbára mégis hiúk, kaczérok, tetszést hajhászók. Nem elégesznek meg azzal, hogy szembeötlő köntösükkel feltűnést keltenek, még kedvesnél- kedvesebb illattal is vonzzák magukra a figyelmet. Mennyire érdekes és tanulságos a virágok tarka világa ? Akad ott olyan virág is, mely nem pályázik hódításra, igénytelen zöld mezében észrevétlenül meghúzódik oltalmazó leveleinek körébe és beéri a hozzá tévedt szellő urfi hűvös udvarlásával. — Persze, ilyen a legkedvesebb virág: az erdei fák virága. A virágsereg zöme szebbnél-szebb színes sziromruhát ölt, sőt kedvesebbnél-kedvesebb illatot áraszt, hogy a röpködő pillék, bogarak figyelmét magára irányítsa és a hódolásra egyberajzolt udvarlók közül a neki tetszőt magához ölelvén, ajka mézével, az isteni nektárral megjutalmazza. Különös, hogy a virágok között is van olyan, ami kerüli a napvilágot és éjjel éü világát, hajnalban elbóbiskol és a világos nappalt átalussza. Dicséretükre szóljon, hogy csak kevesen vannak ilyenek, nagyobb részük az éjjelt alvásra használja és nappal van ébren. A nappal nyiló virág élénk, pompázó színeket mutat a kémkedő bogárfiaknak és csakis nappal illatozik. Az éjjeli virág a sötétben jobban megismerhető fehér vagy világos szinü kelvhét csupán az est beálltával tárja fel, ekkor kezdi magából ontani az útbaigazító illatot és csakis naplementétől pitymallatig — az éj csöndjében — fogadja a zümmögő udvarlást. Holdvilágnál meg éppenséggel bál van az ilyen illatos jószág körül, a sok levegőt rovó féreg ugyancsak megtánczoltatja az éjszakai virágszálat. Nem minden virágnak van jó illata, illetőleg az ember nem szagolja mindeniket szívesen. — Mi emberek a méhhel tartunk: amelyikre ez száll, annak szagát mi is kéjjel élvezzük, de már a légynek kegyeltjeit nem szeretjük, ezek nekünk bűzösek, pedig a légy csakis bennük találja örömét. Hja! az Ízlés különböző. Milyen irigylésreméltó sorsa is van a sok szedte-vette szálló féregnek: a szépséges virágok ki éjjel, ki nappal, epekednek utánok s a ruházat formájában, színezetében, a kecsegtető illat kedvesebb, avagy kábító voltában egymást tromfolják, csakhogy egy- egy ledér lepkeficsurt, koppanó szárnyas legénykét magukhoz édesgessenek. Az ember megirigyelte a bogarak virágos örömét, önzőén magának tépte le a virágot, hogy egyedül élvezhesse szépségét. Szemével legelte, szagolgatta de csakhamar el- fonnyadt a bájos apróság és a duskálásnak yégé szakadt. Az ember, ki főképp ahamar tovaröppenő jó szagot sajnálja, töprengett, | addig próbálgatott, mig a virág illatát olyan alakba fejthette, hogy az bármikor rendelkezésére állhatott és megszületett: a parfüm. Vége-hossza se volna, ha én itt a számtalan j illatszer nevét és összetételét fölsorolni akar- jnám. De ez fölösleges is, mert igazi virágillat úgy sincs sok, mindössze hét a száma; ; ezek az ibolya, a valódi akáczia (nem a mi | akáczunk), a rózsa, a zsónkil (jonquille), a [jázmin, a tubarózsa és a narancsvirág. Va- |lamennyi néven nevezett parfüm ezen hét í eredeti virágparfüm s gyakran még illóolajok ! keverékéből kerül ki. Hogy csak az említett hét virágfajból készítenek eddig illatkivonatot, annak oka [abban rejlik, hogy csak ezek tartalmaznak j elegendően illatos anyagot magukban és | csakis ezeket tudták gazdaságosan nagyban [termelni és kimunkálni. Francziaország délkeleti csücskében, a Provánsz tengerpartján holdszámra virul ama hét világfaj. Az enyhe éghajlat, a déli nap koraf heve gyorsan és bőven fakasztja a szagtól terhes virágot. Ebből lesz a parfüm. Ha a tél nyomában, kora tavaszszal, a virág teljesen kifejlődött — megindul a virágszüret. Hajnalban, jóval pirkadás előtt, vigan kivonul az asszony-gyermeksereg, ellepi az illatos földeket, szaporán letépdesi a virágokat, garmadába hordja, majd szekérre hányja s mire a nap föltápászkodik az égre, a virágterrnés benn van a parfümgyárban. Kettős okból fontos ez a sietős hajnali virágszedés. Egyrészt a virág éjjel nem illatozván, egész éjszaka késziti, gyűjti magába a szagos illanó olajat, tehát hajnalhasadáskor legtöbb benne az illatos anyag. Másrészt pedig azért kell az egész termést harmathullás előtt betakarítani, mert a nedves virágot nem fogja a zsir, nem vonhatni ki belőle az illanó részeket. Mig a virággyüjtés folyik, a gyárban rendkívül tiszta, szagtalan zsírt olvasztanak nagy üstökben, azután az olvadt zsirt annyira hűtik, hogy éppen folyós marad és ilyen melegen tartják mindvégig. Mihelyt a virágok a gyárba érnek, a port, az esetleges piszkot kiszitálják belőlük s egy-egy csomót aprószemü dróthálóból készült kosárba töltenek, mely kosarat már most az olvasztott zsirba sülyesztik. A zsirnak az a jó tulajdonsága, hogy minden szagot gyorsan és teljesen magába AZ E6YEDÜL ELISMERT KELLEMES 1ZÜ TERMÉSZETES HASHAlTÓSZElI
