Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-22 / 12. szám
,9Ül3 U *** XXIII. évfolyam. •v ? Nagykároly, 19(16. márczius 22. ! 90S m23 12-ik szám. NAGYKÁROLY Társadalmi, szépirodalia-i és israeretterjesztő I1.etila.p5. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön ■ B Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre..................2 kor. Fé l évre.......................4 kor. Jj Egyes szám..................20 fül. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Széchenyi-utczá 37. szám. (A Zárdávallszemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Pártoljuk a hazai ipart! Sokat irtunk, sokat beszéltünk már a hazai ipar pártolásáról, de eddig nem tettünk ez irányban semmit. Úgy látszik elérkezett az ideje annak, hogy befogjuk látni azt, miszerint ha van is hazánknak Kanaán földje, ipar nélkül nem tudunk boldogulni, mert mig termésünk az időjárás szeszélyeitől függ, s igy még az sem biztos, hogy évenként bizonyos érték- többlet kikerül a földből, ha jó termésünk van is, kénytelenek vagyunk nyers termékeinket olcsón eladni, hogy ezek átdolgozva hozzánk visszajussanak s munkaértékben sokkal többet fizetünk mint amennyit nyers termékért beveszünk. Ezen deficzites gazdálkodáshoz még hozzájárul az, hogy mint földműveléssel foglalkozó állam a népnek évenként csak nehány hónapig adhatunk munkát, az évnek nagy részében nem, s minthogy a nép a munkaidő alatt nem képes annyit megkeresni, hogy egész évi szükségleteit fedezhesse és közterheit is kiegyenlíthesse, kénytelen vándorbotot venni és kivándorolni az országból hacsak ideiglenesen is, minek következtében ép a legjobb munkaerőket veszítjük el. Természetesen ennek nagy hátrányát aztán érzi az állam, mert keves- bedik az adózó polgárok száma, érzi a földbirtokos mert kevesbedik és drágul a munkaerő, érzi az ipar, a kereskedelem, szóval az ország minden rétege kivétel nélkül. Mi tehát a teendő ? Úgy drága hazánk mint a magunk érdekében pártolnunk kell a hazai ipart. Kereskedőinket rá kell kényszeri- tenünk, hogy hazai gyártmányokat hozzanak forgalomba. Rákényszeritjük őket pedig azzal, ha hazai gyártmányt kérünk, mert a kereskedő azt fogja tartani a mit keresnek, amennyiben neki a czélja eladni mennél többet, hogy több haszna legyen. Ha minden kereskedő fog magyar gyártmányt is tartani, ha nagyobb lesz a hazai iparczikkek eladása, a hazai iparos iparára több gondot fog fordítani, jobb munkásokat magasabb díjazással fog alkalmazhatni, jobbat fog előállíthatni a külföldi gyártmánynál is. A földműves jobban fogja értékesíthetni nyers terményeit, a munkabérek itt maradnak az országban, a munkásoknak egész éven át keresetük lesz, a munkás valamit félre is fog tehetni, egy kis ingatlant is fog idővel szerezhetni, az ingatlanok értéke fellendül, nem lesz kivándorlás, mert a hazai ipar fellendülése még a külföldön élő hazánkfiait is haza fogja csábítani. Ezen eredmény elérhetése lebegett azok előtt, kik a Magyar Védő- egyesületet megteremtették, mely egyesületnek belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályai 3. §-a értelmében „Az egyesület czélja: a hazafias társadalom minden tényezőjének egyesítése, hogy a hazai ipari és mezőgazdasági termelést a külföldi'verseny- nyel szemben megvédje és fejlessze“. Minthogy a helybeli ipartestület, a helybeli nöegyesület és a képviselőtestület városi független párti tagjai már elhatározták a Magyar Védő-Egyesület helybeli fiókjának megalakítását és ezen mozgalomhoz a helybeli kereskedők egyesülete is valószínűleg csatlakozni fog, tehát rövid idő múlva a szervezési előmunkálatok kezdetüket veszik, érdekesnek tartjuk a Magyar Védő- Egyesület felhívását megismertetni. A felhívás igy szól: Mire kéri a Magyar Védő-Egyesület a nemzetet ? A magyar ipar fellendülését, tehát térfoglalását és fejlődését súlyosan akadályozza egyrészt az, hogy a külföldi ipar versenye kiszorítja a hazai piaczról, másrészt pedig az, hogy a magyar társadalom a fogyasztás által nem védelmezi. Az utóbbi körülmény a Külföldi versenynél is nyomasztóbb, mert ezt az önálló vámterület hiányában egyedül a nemzet öntudatos akarata ellensúlyozhatja. A Magyar Védő-Egyesület czéija: hogy a hazai piaczot első sorban a magyar ipar foglalja el. É czél megvalósulása érdekében a fogyasztókhoz a következő kérelmet intézi: 1. Minden szükségletet, amit iparos honfitársaink elkészíteni tudnak, készítesse mindenki a hazában élő iparosokkal. E kérés a pontatlan, rossz és hanyag munkásokra nem terjed ki, sőt azok is mellőzendők, kik a honi iparpártolás társadalmi mozgalmát arra használják ki, hogy az árakat felcsigázzák. Kisérjék figyelemmel azokat az iparosokat, a kik a mozgalom előnyeinek kihasználására a külföldi árukat saját czégük neve alatt árusítják. Az ily czégeket kérjük a Magyar Védő-Egyesületnek bejelenteni. 2. A boltokban (nyilt üzletekben) szükségleteit vásárolja mindenki azokból a czikkek- ből, amelyek a hazában termeltettek, amelyek hazai gyárosok és iparosok készítményei. A gyarmatárukat vásárolja mindenki azok-. ban az üzletekben, amelyeknek kirakatában a Magyar Védő-Egyesület kirakatai védőtáblája igazolja azt, hogy a gyarmatáruk a : fiumei kikötőbe érkezett hajók rakományaiból származnak. 3. Követelje mindenki, hogy a hazai gyá- ; rosok és iparosok a hazai piaczon kereske- I delmi forgalomba adott áruikat a Magyar Védő-Egyesület védöjelével jelöljék meg. E védőjelzés alkalmazható magára az árura, az áruczimkére, a dobozra, esetleg a burkolat papírra, tartályra. A honi iparpártolás sikere érdekében a védőjelzést követelje mindenki, hogy a külföldi áruk hangzatos jelzése és a tisztességtelen verseny különböző fogásai hazafias czélunkban ne téveszthessenek meg. Az akadályokat, ha szükséges a társadalmi kényszer eszközeivel hárítsuk el. 4. Az 1906. évi május hó 1-től kezdve szükségleteit mindenki azokban a kereskedésekben vásárolja be, — még azokat az áru- czikkeket is, melyeket a honi ipar még előállítani nem tudja, és igy külföldről vagyunk kénytelenek beszerezni — amely kereskedések kirakatában a Magyar Védő-Egyesület védőtáblája a honi árukra a figyelmet felhívja. Honleányok! Honfitársak! Semmi rábeszélés ne riasszon el senkit a honi iparpártolás hazafias kötelességének teljesítésétől. Ha honi árut keres és követel mindenki, nyomban lesz minden kereskedésben magyar áruczikk. A kereskedő azt kénytelen és köteles árusítani, amit a fogyasztók követelnek. Álljunk ellent egyes kereskedők kísértéseinek T ARCZ A. r Életem. Szidnak engem az emberek, Elmondanak mindennek. Azt mondják, hogy korhely vagyok, Semmire sem becsülnek. Mind csak szidnak, becsmérelnek, Nem vigasztal senki sem, Pedig de szívesen venném, De szívesen megköszönném, Könnyitne a szivemen. Nem vagyok én korhely fiú, Tévednek az emberek. Dorbézolni bor kedvéért Én sohasem szeretek. Bánat van az én szivemen, Azt gyógyítom szüntelen : Tehetek-e róla, hogy ha Bánatomra az irt borba’ S a nótába’ meglelem ? PásUácljj János. A tavasz repülő postása. Irta: Pozsonyi Gábor. „Egy fecske nem csinál nyarat!“ — mondja a példabeszéd; hanem azért mikor az elsőt megpillantjuk, önkéntelenül érezzük, hogy „ez a hir első pendülése, melyet a 1 dallam követ“ s hogy nyomában gyorsan felenged a millió meg millió láthatatlan csatorna, mely életet, fényt és illatot áraszt szét a föld alatt és föld felett. Az első fecske! Egy reggel beállít s bizalmas fecsegéssel repkedi körül a házat és tájékát. Gondosan megnézeget mindent, ha vájjon nem törtónt-e valami változás az alatt, mig oda volt. Azután leül egy perezre a szelemen végibe, s mint hosszú útról visszatért, régi, ismerős, okos kis szemeivel bizalmasan mosolyog felénk. „ . . . Kedélye nem borús, se mély, Maja: a vidorság, az örök szeszély; Ki- s beszáll, s a hangok oly kedvesek, Ha párjának pajkos titkokról fecseg“. _ • Valódi hazája a levegő. Nyilsebesen szeli ; ketté, vagy kiterjesztett szárnyakon ringva, lebegve élvezi benne a pihenés gyönyörét. Repülve eszik-iszik, íepülve játszik és fürdik, A föld neki csak egy-két órai alvásra és arra kell, hogy fészket rakhasson s fölnevelhesse • fiait, kiket azután magával visz a kék aether áramába. Fáradhatatlan, mindig talpon, azaz hogy szárnyon van, csodaszerü biztossággal csap le a ház tövébe s hegyes csőrével elkapja a legyet, anélkül, hogy szárnyával érintené a falat. Azután szélsebesen siklik tova a viz fölött, s a másik pillanatban már magasan a levegőben kálózol. Orahosszat űzi e hajtóvadászatot, minden fáradság, kimerülés nélkül. A repülést bírja, mint a sirályon I kívül egy madár se, mig gyorsaság tekintetében csak a sólyom versenyezhet vele. — : Gyorsabb mint a szél, mint a leggyorsabb I gözmozdony, sőt még az ágyúgolyó is csak hatszorosan múlja fölül gyorsaságát. Egy másodpercz alatt 300 méternyi tért repül be, j egy óra alatt 40 mértföldet, és öt nap alatt, I ha széllel nem kellene küzdenie és szárnyai ! kibírnák, az egész földet megkerülné. A szél különben nem aggasztja, mert mindaddig emelkedik, mig repülésének kedvező lég- I áramlatra talál . . . A fecske-nemzedéknek 66 különböző faja -van. Legkedvesebb, legszeretetreméltóbb a házi fecske, mely ereszeink alá fészkel s mintegy oltalmunkba ajánlja magát. A különböző fecskefaj csaknem mind más-más módon rakja meg fészkét. Az egyik medenezét, a másik sütőkemenezét formál s csak oldalán hagy egy kis nyílást. Van olyan is, mely zacskó alakú fészkét ágról csöngeti alá, de valamennyi különféle anyagot hord össze: mohot, szőrt, gyapjút, tollat, szalmaszálat, iszapot, levelet stb. Mesterségre nézve sem egyformák. A házi fecske úgy késziti fészkét, mintha a kőművesektől tanulta volna ; a tóparti fecske mint a bányász, földalatti járást vág; némelyek iszappal tapasztják ki fészkük belsejét, ezek a szobafestők; egy délamerikai faj összevarrja házikójához a leveleket s úgy dolgozik csőrével, mint tűvel a szabó. A házi fecske rendkívül válogatós a fészek- készitéshez használt anyag dolgában s nem ritkán 2—3 mértföldnyi távolságból hordja össze. Rendesen a him hozza, a nő pedig apró golyókká formálja és egymáshoz illeszti. 1 Ha messzebbről folyik az építkezés, a nő is vele repül, hogy a fészek minél előbb elkészüljön. Mikor már félig-meddig kész, a nőcske addig forog benne, mig belsejét szép gömbölyűvé idornitja a begyével. Tiz-tizenkét nap alatt már tojás is van a fészekben . . . A tengerparti fecskefészkekröl temérdeket ! Írtak egy időben. Képzeljünk egy kagyló- forináju csészét, mely kékes-fehér és vékony, j mint a narancs héjjá, s mely egymás mellett ! utczát képezve, tapad a sziklaparthoz. Maga a fészek kívülről karika-alakú, teteje egymásra hajló galyacskákból áll. Belseje sejtes, vagy helyesebben mondva olyan, mint egy szabálytalanul kötött háló. E fészek készítése két hónapi időbe kerül s a természetbúvárok sokáig nem tudták, mi módon készülnek. Régebben badarabbnái badarabb mesék keringtek e fészkekről. Némelyek azt állították, hogy habból, mások, hogy hal-petékbői, ismét AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJT0SZER.
