Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-24 / 52. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE — Elhunyt közjegyző. Stoll Gábor nagybányai közjegyző, az ottani társadalom egyik kimagasló alakja — ki Nagybánya város elöhaladása érdekében sokat fáradozott — a múlt héten életének 59-ik évében Nagybányán elhalt és rendkívül nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. — Beteg tudós. Mint részvéttel értesültünk, nagybányai születésű Dr. Schönherr Gyula, a múzeumok és. könyvtárak országos tanácsának és a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének előadó titkára, súlyosan megbetegedett, úgy, hogy a Schwar- zer-féle szanatóriumba internálták. A kiváló tudóst a sok munka fárasztotta ki, de remélhetőleg a kellő pihenés és nyugalom után rövid időn belül ismét átveszi hivatalát. Irodalom. A Föld. Az Athenaeum nagyszabású vállalatának : A Műveltség Könyvtárának megjelent immár a IV. kötete is. Czime : „A föld“ és magában foglalja mindazt, ami bolygók múltjára, jelenére és felfedezésének történetére vonako- zik. Az- első rész a föld anyagát, a kristá- Ívok világát és az ásványok országát ismer-; teti. A második rész földünk ősi állapotáról, Ó-, közép- és újkoráról szól. A harmadik rész a termőtalajról mondja el a tudnivalókat, mig a negyedik rész a földrajzi felfedezések utjain kisér végig, hogy végül az ötödik részben a Föld hegyeivel és vizeivel ismerkedjünk meg. Papp Károly, Treitz Péter, Litike Aurél és Cholnoky Jenő az egyes részek szerzői, valóságos mintáját nyújtják a nagyközönség számára való tudományos előadásnak. Amellett, hogy a tudományos kutatás és eredeti felfogásnak szempontjából is páratlanul álló munkával gyarapították irodalmunkat, egy pillanatra sem felejtették el, hogy első sorban a nagyközönséghez szólnak, molyét szórakoztatva és gyönyörködtetve kell a tudományos problémák labirintusain végig vezetni. Méltó folytatása a Föld a Műveltség. Könyvtára előbbi köteteinek. Azt a páratlan sikert, melyet ezek arattak, még csak növelni fogja, mert a Föld is érdekfeszitö olvasmány első sorától az utolsóig, ügy hat, mint valami természettudományi regény, melyben a tudomány elsőrangú bajnokai szólaltatják meg ismereteiket. Azok közé a munkák közé tartozik a Föld, melyekről semmiféle dicséret nem nyújt kellő fogalmat. Enmaguk szólanak magukról leghatásosabban. Olvasni és látni kell a gyönyörű kötetet, hogy szerzők és kiadó társulat érdemeit méltányolhassuk. Mert ebben az esetben a kiadó czég méltó vetély- társa az íróknak. Pazar fénynyel állította ki a Műveltség Könyvtárának IV. kötetét is. Nem kevesebb mint 302 kép és 52 gyönyörű színezésű mümelléklet kiséri a 658 oldalnyi szöveget. Mindmegannyi remeke a reprodukálás művészetének. Az arany díszítésű fél- börkötésü kötetnek ára 24 korona és minden könyvkereskedésben kapható. CSARNOK. Igaz történetek. I. A gyöngéd fiú. Svájczból utaztam hazafelé. Komáromnál kiszálltam kis időre, hogy mozgásba hozzam összetört tagjaimat. Alig tettem azonban egy-két lépést, a szomszéd 111-ad osztályú coupéból kiáltások hallatszottak : Kinek van egy kis cognacja, gyorsan, segítség! Énnekem az oldaltáskámban volt cognac, felugrottam hát a coupéba, hogy azt felajánljam. A sarokbadölve ült félájultan egy gyönyörű öreg asszony. Lehetett úgy 70 éven felül. Az arcza hófehér; a haja hófehér; olyan tiszteletreméltó, szép matróna volt, hogy egy festő ecsetjére lett volna érdemes- Megitattam, s ez magához is téritette; jobban lett. A vonat azalatt megindult s én itt reked, tem. De szívesen maradtam ; nagyon érdekelt a szegény öreg, akin hogy épen én segíthettem — boldoggá tett. Hálálkodott is nagyt ban s ekkor veszem észre, hogy mindkészemére világtalan . . . Körülnéztem, hogy ki van vele? De az öregre többé nem ügyelt senki, hogy jobban lett. Hol a kísérője? — kérdezem. „Csak egyedül utazom ; Pesten vár a fiam a vonatnál rám.“ Milyen érzéssel mondta ezt a szót: a fiam ! Volt abban szeretet, büszkeség, dicsekvés, boldogság; „a fiam, az én drága, egyetlen fiam, vár én reám! Hogy várhat! Milyen türelmetlenül 1 Bizonynyal egy órával előbb kimegy már a vonathoz a drágám, hiszen már két éve nem látott. Hogy fog az örülni!“ ... A matróna arcza szinte világolt a boldog érzéstől, hogy a drága fiáról beszélhetett. Hangja azonban mindig gyengült, mig aléltan dőlt ismét hátra . . . Elővettem megint a cognacomat; öntöttem a szájába; beitattam a homlokát, fejét, dör- j zsöltem ; a coupében ijedten riadtak fel az utasok, azt hittük, ott hal meg a szegény I vak asszony ... De ismét magához jött s azt súgta nekem: drágám, édesem . . . égi falat kenyere ha volna . . . éhes vagyok! Megrendültein. Éhes! Hát igy eresztenek el ! egy agg édes anyát, aki teljesen vak, egyedül és utravaló nélkül? . . . Szerencsémre volt friss sonkám és friss kenyerem. Az öreg olyan éhes volt, hogy mind megette . . . Azután szundikált egy kicsit. Én pedig áthoztam a podgyászomat a Il-ik osztályból, mert sajnáltam a szegény asszonyt magára hagyni, ügy egy fél óra múlva aztán teljesen megerősödve felébredt s én kikérdeztem. Elmondta az egész élete történetét. Nagyon sablonos volt az. Az ura fiatalon elhalt; ő itt maradt egy kis fiúval, akin kívül nem volt kit szeretnie. Ezt nem is szerette, hanem imádta. De mihez fogjon ? Az ura tanító volt, nyugdíj nem maradt utána. Kérték a kezét sokan, mert fiatal volt, szép volt, de az ő drága csöpp gyermekét dehogy is hagyta volna mostoha-apa I kezére kerülni! A piczike batyujában motoszkált az öreg, mig kitapogatott egy fényképet. Az ő ifjúkori képét. Rögtön ráismertem. Pedig azon egy elegáns, telt, gyönyörű ifjú asszony képe volt. De a kellem, a báj az arczon megmaradt annyi évek múlva is. És ez a hóditó, szép ifjú nő feláldozta magát a gyermekéért. Varrodát nyitott; 10—20 leánynyal is dolgozott és ő maga varrt korántól későig és fáradott, hogy a fiának jó nevelést adhasson. És a fia nem is szenvedett soha szükséget; gondoskodott a jó anya, hogy kényelemben élhessen és tanulhasson. Ő pedig csak varrt és varrt és az évek teltek; a fiú sokba került és ő még mindig csak varrt és megint varrt, mig aztán a sok varrásba belevakult. És most, amikor már nem akarják többé tartani azok, akiknél eddig lakott, -— az a jó drága fia felhozatja őt Pestre s fizet érte az anyja nővérének, — aki egy szegény asz- szony, sok gyerekkel, a csarnokban árul, —- s ennél fog ö lakni. Gondoskodik ám ö róla az a jó fia! Útiköltséget is küldött lám! De bizonyosan nem tudta, mennyi kell, mert harmincz krajczárt még kölcsön adtak nekie, kevés volt a pénz, amit küldött. Az ő fia! . . . Megint arról kezdett ábrándozni. Mily nehezen várhatja már őt a drágája! . . . Valószinüteg reggel is kint volt már a vonatnál. És az egész hosszú utón mindig, mindig csak a fiáról beszélt. Közeledve a fővároshoz, a szegény asszony roppant nyugtalan kezdett lenni. Hátha nem tudja a fia, mikor jön a vonat. Hátha elkésik. Mit csinál ő akkor? Hogy tud ő még csak leszállani is a vonatról, hisz a nagy betegsége után alig bir járni is. De ismét reménykedni kezdett s gyönyörűen, boldogan elmosolyodott : „az én egy fiam ne várna rám ?“ Azután ismét félni kezdett, „de hátha mégse lesz kint?“ Megnyugtattam; a czimet megmondta, én hát hazakisérem, ha nem várnák. Engem kocsival várnak, azon előbb magát viszem haza, ne féljen semmitől. Végre megnyugodott s rövid időre be is robogtunk a csarnokba. Körülnéztem — az enyéim ott vártak. Lesegitettük az öreget is s vártunk, jön-e elébe valaki . . . Vártunk, de hiába. Pár szóval elmondtam az asszony esetét s az urammal karonfogva, lassan, óvatosan kivezettük a nagy tömegen át, hogy kocsinkhoz vigyük. Mert alig volt szegény öregnek jártányi ereje. Egyszer csak odaugrik egy valóban kofa- kinézésü asszony, — aminthogy az is volt — s rárivall a matrónára a legdurvább szitkokkal : Hát most jösz, te szép mákvirág ? Délután is itt voltam, nem tudtál akkor jönni, ahogy Írtad? Hát az én czipőm arra- való, hogy koptassam és kétszer is sétáljak a vonathoz? Te ilyen, te olyan, — csak úgy áradt belőle az aljas beszéd. A szép, magas öreg asszony pedig hiába mondta, hisz nem tehetek róla, — gyönge hangját | elnyomta a furia rikácsolása. Megragadta a szegény remegő teremtést a karjánál s magához rántotta; hiába léptünk közbe s esil- ! lapítottuk mi és a közönség, sőt a rendőr i is; czipelte magával az áldozatát folytonos j szitkozódás közepette, s hogy senkinek semmi köze hozzá! Amily örömmel érkeztem hónapok óla | nem látott családom körébe, — oly lehan- goltan mentünk valamennyien haza, sajnálva [ a szegény, valóban sajnálatraméltó öreg asz- szonyt. És bár már késő este volt, azonnal | leültem egy levelet irni a tanár urnák, az ö kedves fiának, akinek a nevét és czimét az anyja megmondta. Leírtain az utazás alatti rosszullétét, hogy senki vele nem volt, a megérkezést és fogadtatást a nővére részéről. És hogy nagyon sajnálom az édesanyját, sőt fel is akarom í keresni, — Írjon hát azonnal hogylétéről. Másnap reggel ajánlva elküldtem a leve- | let a tanár urnák, kívül is a czimemmel, 1 hogy ha nem találnák — visszakapjam azt. I De megtalálhatták, nagyon is jól meg volt az czimezve. | így nem is hozták vissza. És bár azóta négy esztendő telt el, én a ' válaszra csak várok, várok — várhatok!... Én. Szerkesztői üzenet. Váry Ferencz urnák. Köszönet és üdvözlet. A jó kivánatokat szívélyesen viszonozzuk! 85,368. VII. A.-3. A m. kir. állami 4 kerlmunkás iskolának 19U7. évi január hó l-én kezdődő 2 éves tanfolyamára ezennel pályázat hirdettetik. Felvételi kellékek: a) katonakötelezettségüknek eleget tett, vagy az alól felmentett, legalább 18 éves és legfeljebb 28 éves életkor; rAftg«t3í»ff ctmüratcx'gé-aafcraafly. r j v.. b) munkára alkalmas erős, egészséges testalkat; c) erkölcsi bizonyítvány felmutatása azon községből, melyben az illető pályázata alkalmával tartózkodik. Nős és családos pályázó is felvehető e tanfolyamra, de családját a felvett munkás ez intézetbe nem hozhatja. Ezen tanfolyamra évenkint 10 (tiz) munkás vétetik fel. A felvételi kérvények 1 koronás bélyeggel ellátva folyó év végéig közvetlenül az illető kertmunkás-iskola vezetőségéhez (Baja, Lőcse, Torda, Nagy- bocskó) nyújtandók be. Megjegyeztetik, hogy a m. kir. föld- mivelésügyi miniszter az egyes kertmunkás iskolákhoz való felvételi kérelmek figyelembe vétele mellett a felvett folyamodókat bármely iskolához beoszthatja. Budapesten, 1906. évi deczember hó 5-én. M. kir. földmivelésügyi miniszter. CZUBA-ÖUnOZIER 8 Giü, FRANCZIA COGNACGYÄR, PK0M0NT0R. fMT Mindenütt kapható. ^ VeiérQgynökiég: RU0A ÉS BL0CHMANN, Bud.pMt. ÉS arany- és estistmü-vesek urán rftktára 6a uj eladási höljrisóge *** folyó évi december har&baa nyílik meg IV., Városház-utca 3-5. sz. alatt «UmBfe réji K.lyis.'jüükben (IT. RfltdlVÜft I,' ig»n ménékelt tot «Utti dir Olt fSVlé Uíij tért. József föherczeg ö cs. és királyi fensége udvari szállítója. Fülöp Szász-Coburg-Gothai herczeg ö kir. fensége szállítója. Sürgönyczim: GOTTSCHLIG BUDAPEST. Telefon 886. ÁGOSTON Árjegyzék ingyen és bérmentve. cs. és kir. udvari tea-, rum- és cognac-szállitó. Központi iroda és gyári telep Vili., Futó-u. 54. (Saját ház.) Városi raktár: IV. kor. Váczi-utcza 11. szám, a „Mandarinhoz“, a „Korona“ kávéház átellenében. Közvetlen behozatalit valódi china és orosz karaván-teák, jamaikai, brazíliai és cuba-rumok, franczia cognacok, likőrök a legfinomabb minőségben eredeti csomagok és palaczkokban, eredeti árak mellett. io—ío
