Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-06 / 49. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. vonatkozó indítványa keltette. Ugyanis az indítvány beadása után polgármester ezen ügyben felirt a kegyesrendiek főnökéhez és a kerületi főigazgatóhoz, az elsőtől tanerőket, utóbbitól a 'parallelosztályok felállítása tekintetében pártfogást kérve. A rendfőnök kijelentette, hogy a rend nem adhat tanerőket, a főigazgató pedig a parallel-osztályok felállítását szükségtelennek és a főgimnázium épületét e czélra. szűknek tartja. Ezek alapján Dr. Vetzák Ede abbeli indítványával szemben, hogy az I-ső parallel-osztály már 1907-ben, a Il-ik 1908-ban állíttassák fel és esetleg kisegítő tanárok alkalmaztassanak: a tanács azon javaslatot terjesztette a közgyűlés elé, hogy a parallel-osztályok felállítását mondja ugyan ki a közgyűlés, azonban a fizetés kiegészítése iránti segélyért először a kormányhoz forduljunk s csak aztán, ha azt megnyertük, akkor állítsuk fel a parallel-osztályokat, de csak rendes tanárokkal, — a tanács javaslatához csatlakozott a pénzügyi-bizottság is. Dr. Vetzák Ede alaposan megindokolta indítványát, kimutatva a parallel; osztályok felállításának szükségességét, az indítvány mellett szólaltak fel Dr. Adler Adolf, Dr. Kovács Dezső és Csipkés András képviselőtestületi tagok is, mig a tanács javaslata mellett a polgármester és Roóz Samu képviselőtestületi tag kardoskodtak, azonban a beható vita eredménye az volt, hogy a szavazás elrendelése és megejtése után a Dr. Vetzák Ede indítványa nagy többséggel elfogadtatván, a parallel osztályoknak az 1907—8. és 1908—9. tanévek elején való felállítása elhatároztatott. Az erdődi járás községeinek megkeresése folytán a közgyűlés kimondotta, hogy e járás kövesut építési ügyében a miniszterhez menesztendő küldöttségben részt vesz, képviseletével polgár- mestert megbízza és a képviselőtestületi tagokat csatlakozásra felhívja. A közgyűlésnek egyik legérdekesebb tárgya volt a város nyomtatványszükségleteinek biztosítása kérdése. Ugyanis a tanács felszólított három helybeli nyomdatulajdonost ajánlattételre, hogy a megjelölt nyomtatványokat mily egységárak mellett hajlandók szállítani s minthogy az 5 2-féle nyomtatványból 14-nél Sarkadi N. Zsigmond, 38-nál pedig a „Kölcsey-nyomda“ volt olcsóbb, a városi tanács úgy oldotta meg a kérdést, hogy 14 nyomtatványnál a Sarkadi N. Zsigmond, 38-nál pedig a „Kölcsey-nyomda“ . ajánlatát fogadta el. Azonban a tanács határozata ellen úgy Sarkadi N. Zsigmond, mint a „Kölcsey-nyomda“ feleb- bezést adott be, utóbbi részéről azonban a feiebbezés visszavonatott. A pénzügyi-bizottság a tanács javaslatát fentartani véleményezte, mely nézethez Lukácsovits János és Kacsó Károly is csatlakoztak, mig Rooz Samu arra való tekintettel, hogy a 4-ik nyomdász ajánlattételre fel nem szőlittatott, a tanács határozatát megsemmisiteni és szabályszerű árlejtést elrendelni indítványozta. Rordás Imre, Nagy Antal, Kalina Ferencz, Némethy Sándor, Dr. Adler Adolf a Rooz Samu indítványa mellett foglaltak állást, mire a közgyűlés a tanács határozatát megsemmisítette és uj árlejtés kiírását rendelte meg. _ Az „Első Nagykárolyi Mügőzmalom r.-t.“ az iránt adott be kérvényt, hogy az iparvágányon a vasúthoz ki- és beszállított áruk után a kövezetvám mentesség részére adassék meg. A közgyűlés a jog- és pénzügyi bizoöság véleményével egyezöleg kimondotta, hogy: A képviselőtestület az „Első Nagy- károlyi Mügőzmalom részvénytársaság“ abbeli kérelmét, hogy a vasúton érkező és vasúton elküldött szállítmányait, amennyiben azokat saját iparvágányain szállítja, kövezetvám-mentesen kezeltesse — teljesíthetőnek nem találta; elismeri ugyan, hogy az ily szállitmá- nyok után, amennyiben azok vámos közutat nem érintenek, a beszedett vám visszatérítéséhez joga van, ki is jelenti, hogy hajlandó azt visszatéríteni, ha a részvénytársaság kimutatja, hogy a szállítmányok vámos-közutat nem érintettek. Kijelenti továbbá, hogy hajlandó a vámmentes kezelést elrendelni, ha| a részvénytársaság kötelezi, hogy három havonként összes forgalmáról kimutatást terjeszt be a tanácshoz s mindazon szállítmányok után, melyekre nézve nem igazolja, hogy a közutat nem érintették, a tanács által hozandó végzéssel megállapított mennyiségben a vámot megfizeti, s megengedi a részvénytársaság, hogy a kimutatásokat a könyvekkel kiküldöttje után összehason- littathassa. Nem zárkózik el a képviselőtestület attól sem, hogy a fizetendő összeg egy teljes évi forgalom adatai alapján általányösszegben állapíttassák meg s felhatalmazza a tanácsot arra, hogy az egyességet kösse meg és azt jóváhagyás czéljából terjessze a képviselőtestület elé. Az itteni esetek bárzést adott a császár, hogy jó szövetségesei még fegyverrel is segítenek elnyomni a lázadást.1 Szerencsénkre azonban úgy a követeknek, mint a tőlük képviselt nemzeteknek sokkal több érzékük volt az alkotmányosság iránt, mint sem, hogy a császárnak vérmes reményeit is rögtön le ne hütötték volna. Ök a nemzet követeléseit jogosultaknak s ennek kapcsán a küzdelmet is annak tartották. De ha követeléseiket néni tartották volna is jogosaknak, akkor sem lett volna semmi csodálni való dolog, hogy mint protestáns nemzetek a magyarországi protestáns rendek követeléseit pártfogolják. Stepney maga kifejezi egyik levelében, hogy a mediatió főtörekvése Magyarországon a protestáns érdekek megóvása.2 Éppen azért — szerinte — csínján kell bánni a dologgal, nehogy a sok protestáns hatalmasság beavatkozása több kárt, mint hasznot csináljon. Ez okból ellenezte a porosz mediatiót és garantiát is. Rákóczi kérelme, különösen küldőik meghagyása ismét a tettek terére terelte a követeket. Lipót halála és József békülékeny szelleme is több sikerrel biztatta fáradozásaikat. De a mint Lipót alatt is történt, nem a császár, hanem a miniszterek akarata volt a döntő, úgy Józsefnek sem volt képessége jó szándékait minisztereivel megértetni s elfogadtatni. Hiábavaló volt a követek sürgetése, hiába vádolták a hollandi rendek a császárnál a minisztereket, mint a selmeczi kudarcz okozóit, hiába sürgette Anna királynő az angol parlament megbízásából* 8 a kibékülés szükségét, a miniszterek makacssága csak nem tört meg. Annyira nem törődtek a békével, hogy a császártól kinevezett uj bizottság azt se tudta, hogy hol kezdje az ügyek tárgyalását, nem tudta magát tájékozni, hogy mennyire jutottak az előbbi alkudozások. A mediatorok igazították őket útba s közölték velők a szükséges okmányokat. Követelték egyszersmind ugyanakkor, hogy a magyaroknak helyre kell állítani törvényes jogaikat és alkotmányukat s meg kell adni nekik az ezt biztositó garantiát, mert e kettő nélkül mibe sem lehet fogni.1 A mint mindig, úgy a jó tanács most is süket fülekre talált. Még tovább mentek. A mediatiót is teljesen mellőzni szerették volna. Pedig a követek támogatása nélkül olyanok voltak, mint a járni tanuló kis baba, a ki kettőt is esik, mig egy lépést előre tesz. Bámulja az ember a járatlanságot és következetlenséget, a mit nem csupán a bizottság tagjai, de az összes miniszterek is tanúsítanak. Két iratot ad ki a császári kabinet. Az egyikben a magyar sérelmek 25 pontjára felel ugyancsak 25 pontban, a másikban pedig a I császár határozatát tudatják 15 pontban a kalocsai érsekkel. A czélja mind a kettőnek egy: a magyar felkelők megnyugtatása. Természetes, ha nem egyezik is egymással szó- szerint, szükséges, hogy összhangban és ne ellenmondásban legyenek. Ezek azonban mindkét okmányban mást mondtak, gyakran egymással homlokegyenest ellenkezőt. A me- diatoroknak kellett őket felvilágositaniok, figyelmeztetve őket hibáikra. Akkor -tehetetlenségükben a követeket bízták meg egy összhangzö 3. okirat szerkesztésével.2 (Folyt, köv.) melyikének bekövetkezése esetére a tanácsot a szükséges intézkedések megtételére feljogosítja. A helybeli izr. nőegylet kérelmére a népkonyha czéljai részére az 1906— 1907. évi idényre 300 korona segélyt szavazott meg a közgyűlés s annak kiutalványozására a tanácsot felhatalmazta. Szentes városnak a hazai ipar pártolása érdekében való átiratát a közgyűlés tudomásul vette és elhatározta, hogy a város részére szükségelt ipar- czikkeknél csak honi gyártmány vétessék igénybe és ettől eltérés csak ott engedtetik meg, ha valamely iparczikk hazánkban nem kapható. Dr. Somossy Ignácznak és Makay József örököseinek abbeli kérelme, hogy telkük közös kapubejárójának tulajdonjoga nevükre átirattassék, valamint Fo- garassy János és István Hunyady-utczai telkének utczaszélesités czéljára kisajátítás utján leendő megvétele kérdése megfelelő számú képviselőtestületi tag jelenléte hiányában a napirendről leivé te tni és az 1907. évi február hó 3-án | tartandó rendes képviselőtestületi köz- j gyűlés napirendjére felvétetni határoz- tatott. Zombor város tanácsának néhai József főherczeg szobrára adomány- I adása iránti — és Budapest székesfőváros I-sö kerületének Árpád-szobor felállitá- j sának támogatása iránti megkeresése ! megfelelő alap hiányában tudomásul vétetett. A Lövölde-kert bérbeadására vonatkozó árverés eredményeként bejelentetett, hogy évi bér fejében csak 200 korona ajánltatott fel, miért is a közgyűlés a pénzügyi bizottság javaslatának elfogadásával elhatározta, hogy az ajánlatot nem fogadja el, az árlejtést nem hagyja jóvá, hanem utasította a polgármestert, hogy a Lövölde-kertre italmérési engedélyt kérjen s annak elnyerése után uj árverés lesz tartandó. A föispáni fogadtatás költségeiről beadott jelentés szerint a költségekre előirányzott 1000 korona helyett 1184 korona költetvén el, a közgyűlés a 184 korona túlfizetést jóváhagyólag tudomásul vette. Tamás János szászrégeni állatorvos állati hullaégető kemencze létesítése tárgyában beadott ajánlata tudomásul vétetett. Özv. Glatz Endréné és özv. Véber Pálné Verbőczy-utczai telkéből utcza- területhez csatolt 25-19 m2 terület kártalanítási árát a közgyűlés msenként 2 koronában állapította meg. Özv. Steiner Jónásné és Horváth József helybeli illetőségét a közgyűlés el nem ismerte. Az október hónapi pénztárvizsgálat eredménye bejelentetvén, minthogy különös intézkedés szükségessége fenn nem forgott, az tudomásul vétetett és a jegyzőkönyvet irattárba helyezni határoztatok. Minthogy a közgyűléshez más indítvány be nem adatott, a tárgysorozat pedig kimerittetett, polgármester a közgyűlést befejezettnek nyilvánította és a jegyzőkönyv hitelesítésére Dr. Adler Adolf, Nagy Elek, Dr. Somossy Ignácz, Spitz Antal és Strohmájer Ferencz képviselőtestületi tagokat felkérvén a gyűlést berekesztette. 1 A. R. I. 249. lev. 8 u. o. II. 275. lev. 8 A. R. II. 282. lev. 1 A. R. II. 269. lev. 8 u. o. 281. lev. Politikai hirek. Andrássy Gyula gróf szobrát a király, az udvar, a kormány, a külföldi diplomáczia, az országgyűlés mindkét háza, előkelő és nagyszámú közönség, valamint az ország minden ■ részéből egybesereglett küldöttség jelenlétében vasárnap délelőtt leplezték le. Az Andrássy-szobor leleplezésén várme- ; gyénket Dr. Falussy Árpád, vár- ! megyénk főispánja vezetése alatt egy kül- j döttség képviselte, melynek tagjai voltak Ilosvay Aladár alispán, Károlyi István, Teleki I Géza és Pál grófok, Domahidy István és Kovács Gyula. A küldöttség egy remek koszorút helyezett a szoborra, melynek a vármegye színeit viselő szalagján e felirat volt olvasható: „Gróf Andrássy Gyula dicső emlékének, Szatmárvármegye közönsége*. A főispánok a belügyminiszternél. Vasárnap délelőtt az Andrássy-szobor leleplezése után a föispáni kar Gullner Gyula pestmegyei főispán vezetésével tisztelgett Andrássy Gyula gróf belügyminiszternél, a ki a képviselöház társalgó termében fogadta a küldöttséget. Gullner Gyula üdvözlő beszédére a belügyminiszter a következőleg válaszolt: Tisztelt barátaim! Fogadjátok köszönete- met azért, hogy e napon idejöttetek atyám emlékét megünnepelni. Ne várjátok, hogy én, itt előttetek atyámról beszéljek. Annyira mélyen érzem ezt a mai napot, hogy az el- érzékenyedés venne rajtam erőt és nem volnék képes szavaimat befejezni. Azért más témáról szólok és ha idejöttetek, fölhasználom az alkalmat arra, hogy megvitassam itt azt a politikát, amelyet mindnyájunknak együtt, közösen követnünk kell. Tisztelt barátaim ! A föispáni állás nehéz: tapintat, sok ügyesség kell ahhoz, hogy a főispán feladatának megfelelhessen. A főispán nem vezeti a törvényhatóságot, de felügyel rá, ellenőrzi azt. A főispánnak e nehéz teendőinél két czélt kell szem előtt tartani. Az egyik az, hogy a közigazgatás objektíve megfeleljen a törvény akaratának és minden egyes tényében a páratlan igazságszeretet vezesse, hogyne nézze, kinek mi a felekezete, mi a vallása, mi a nemzetisége, mi a politikai hitvallása, hanem mérjen mindenkivel szemben egyenlő igazságszeretettel. (Éljenzés). Azonban emellett a második nagy feladata a főispánnak, hogy az állam érdekeit mindenek felett megóvja. A főispán képviseli a magyar állameszmét. Legyen igazságos mindenkivel szemben, legyen azonban szigorú, kérlelhetetlen az állam ellenségeivel szemben. (Zajos tetszés és éljenzés). Nehéz feladat az, amely előtt áll a főispán, de legyenek meggyőződve, tisztelt barátaim, hogy bármilyen nehézségbe ütközzenek kötelességeik teljesítésénél, én teljes erőmmel Önök között leszek. (Zajos éljenzés). Törvényes alapon állva együtt bukhatunk, külön soha. (Éljenzés). Forduljanak hozzám mindig bizalommal és legyenek meggyőződve, hogy én baráti közreműködést várok Önöktől, lelkiismeretükkel, meggyőződésükkel mindig megegyező munkát, soha vak engedelmességet. Nagyon köszönöm szives üdvözlésüket. (Lelkes éljenzés). A miniszter a küldöttség valamennyi tagjával kezet fogott és elbeszélgetett az egyes főispánokkal törvényhatóságuk viszonyairól. A föispáni kar szombaton teljes számban összegyűlt ismerkedő estére a Hungária- szállóban. __ Koronaörválasztás. Az országgyűlés képviselőháza és főrendiháza folyó hó 4-ikén délelőtt az országház kűpola-csarnokában tartott együttes ülésen őfelsége a király által erre kijelölt 4 egyén közül koronaőrré egyhangúlag hadadi Wesselényi Miklós bárót, a kolozsvári kerület képviselőjét, az országos függetlenségi és 48-as párt egyik alelnökét, a nagy Wesselényi Miklósnak fiát választotta meg. __ Egyelőre nem lesz katonai létszámemelés. Schönaich, a közös hadügyminiszter, a magyar delegátió hadügyi albizottságában kijelentette, hogy „a maga részéröl létszám- emelést se>nmi irányban nem tervez“. HÍREK. — Személyi hirek. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja, folyó hó 4-én hazaérkezett. — Ilosvay Aladár, vármegyénk alispánja, ki folyó hó 1-én a fővárosba utazott, hogy a vármegye képviseletében az Andrássy-szobor leleplezésénél jelen legyen, folyó hó 3-ikán érkezett haza. — Fetser Antal, fölszentelt püspök, nagyváradi kanonok, múlt hó 30-án testvére temetésére városunkba érkezett és folyó hó 3-án visszautazott Nagyváradra. — Böhm Péter, honvéd főhadbiztos, a helybeli zászlóalj gazdasági kezelésének megvizsgálása czéljából a múlt héten városunkban időzött. — Királyi kihallgatás. Őfelsége a király Dr. Falussy Árpádot, vármegyénk főispánját, f. hó 3-án 6 perczig tartó kihallgatáson fogadta, mely alkalommal a főispán megköszönte kineveztetését. A király a főispánt igen kegyesen fogadta és a vármegye közgazdasági viszonyairól és a munkáskérdésről intézett hozzá kérdéseket és kért felvilá- gositást. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz e hó 28-án, melynek egyik tárgyát a Szatmár—mátészalkai helyiérdekű vasút segélyezésére szolgáló pótadó megszavazása is fogja képezni, minthogy Dr. Falussy Árpád főispán közbenjárása folytán a pótadó megszavazására a belügyi-, a kereskedelemügyi- és a pénzügyminiszter az engedélyt megadták.
