Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-15 / 46. szám
NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fé l évre..........................................................4.— „ Ne gyedévre.................................................2.— „ Egyes s zám................................................. —.20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért.felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. > A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, fő munkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen levelekét előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kocsihiány az államvasutaknál. Valahányszor az országban egy-egy — nem az állam tulajdonát képező — vasúti fővonal államosítás alá került, azt a hazafias közvélemény mindenkor hozsannával fogadta, mert azon tudatban élt, hogy állami vasúti közlekedésünknél nem kizárólag a fináncziális érdek fogja vezetni a vasút igazgatóságát, hanem a közgazdasági és kereskedelmi érdek is, minthogy a gyors és olcsó közlekedés nemcsak a kereskedelem érdekeit mozdítja elő, hanem a közgazdaság érdekeit egyáltalán, tehát a mezőgazdaságét is, mert uj piaczokat teremt és igy növeli a fogyasztást. A helyes vasúti politika tehát az lenne, hogy az áruk azon piaczról, ahol azok termeltetnek, de el nem fogyasztalak, gyorsan és olcsón szállíttassanak át azon helyekre, a hol ily áruk nem termeltetnek, de fogyasztatnak vagy feldolgoztatnak, hogy gyorsan fogyasztas- sanak, illetve dolgoztassanak fel. Ép ezen szempontból szükséges tehát, hogy a vasút állami kezelés alatt legyen, oly kezelés alatt, a hol rendnek és pontosságnak kell honolnia, a hol megvan az alap, megvan a lehetőség a nagyobb befektetésekre, a hol tehát lehetővé válik a közlekedés gyors és olcsó lebonyolitása. És mit látunk az államvasutaknál mostanában ? Látjuk azt, hogy részben csalódtunk akkor, a mikor az államvasutak politikáját széles látkörünek és előrelátónak véltük, mert — sajnos — azt kell tapasztalnunk, hogy nem igy van. Soha oly annyira a kocsihiányt érezni nem lehetett, soha a szállítás annyira fenn nem akadt, mint az idén; pedig más években is volt már oly termés, mint most és még sem voltak ily rosz- szak a viszonyok a vasúti fuvarozás tekintetében, mint ez évben. Milliókra menő kár háramlik a kereskedőkre és a malmokra a nagy kocsihiányból, oly károk, melyek nemcsak az egyeseket sújtják, nemcsak kihat az egész kereskedő-osztályra, hanem a gyárosokra, termelőkre egyaránt. Most, hogy az Isten jó termést adott és lenne mit szállítani, mit feldolgozni, mikor a termelőnek nincs elegendő helye a terménye elhelyezésére, tehát érdeke lenne azt lehetőleg eladni, mikor a búzának, lisztnek és más terménynek lenne egy kis kelendősége, kivitele, akkor nincs elegendő vasúti kocsi, nem lehet szállítani, a termény — mig a hol van hely és azt az indó- házban le lehetett raktározni — igen nagy mennyiségben a szabad ég alatt fekszik, esőnek, fagynak és az éjjeli harmatszülte nedvességnek kitéve és félni lehet attól, hogy a termény a sok nedvességtől kicsirázik és tönkre megy, a zsákok mindenesetre megromlanak a sok nedvességtől, a malmok nem képesek a lisztet a mit eladtak, elszállitani, nem tudják a búzát, a mit vettek elhozatni és kénytelenek otthon a piaczon búzaszükségletüket drágábban fedezni s mindezt csak azért, mivel vasúti politikánk nem megfelelő, mert nélkülözi azt az előrelátást, azt a gondoskodást, melynek számot kellett volna vetni az idei termés nagyságával és a szállítási kilátásokkal. A vasút pénzügyileg ugyan szintén tetemesen károsodik, de bizonyos szállítások elmaradásáért az igazgatóságot senki sem fogja felelősségre vonni, sem azért, hogy nincs helye és a szállításra a vasúthoz fuvarozott árut elhelyezésre át nem veszi. De ki téríti meg annak a sok kereskedőnek a kárát, kik az általuk eladott terményt rendeltetése helyére nem juttathatják és igy kötelezettségüknek eleget nem tehetnek? Ki téríti meg azon malmoknak a kárát, a melyek teljes apparátussal dolgoznak és lisztjük összetorlódik, holott eladásokat eszközöltek és szállítani nem tutinak? Ki téríti meg azon kereskedők kárát, kik kicsinyben való eladással foglalkoznak és most áru nélkül vevőiket a szükségesekkel ellátni nem tudják és igy rendes keresményük egy részét elveszítik ? Az állam az adókat folyton emeli, azokat szigorúan behajtják, nem kérdik azt, hogy van-e miből fizetni, de az államnak azzal is kell törődnie, hogy az adózó közönségnek van-e keresete vagy nincs; mert a vasutakat azért államosították, hogy a közlekedési érdekeket minden oldalról megvédjék. Kövessen a vasút igazgatósága jobb vasúti politikát és ügyeljenek jobban arra, hogy a vasúti szállításoknál ily torlódások és rendkívüli vagyoni hátrányok elő ne forduljanak. Mert nem helyes dolog az, hogy az államvasutak minden felelősséget elhárítanak magukról az okozott kár tekintetében; ha az államvasutnak előjogai vannak, ám ismerje azon kötelezettségeket is, melyekkel a közönséggel szemben tartozik s necsak a saját érdekeit tartsa szem előtt, hanem legyen tekintettel a polgárság érdekeire is. Mert nem az adófizető polgárság van a vasút kedvéért, hanem a vasút van a polgárság kedvéért. Az adózó közönség jól felfogott érdekéből jobban ügyeljenek tehát arra, hogy a kocsihiány megszün- tettessék és ily esetek, mint a jelenlegiek, többé elő ne forduljanak. A bíróság és a hetivásár. A helybeli járásbíróságnál mindennemű megkeresés ügyében hétfőre teszik a határnapokat. Tehát tanuzások, szakértői eljárások hétfőn tartatnak. Ez már többször okot adott a felek és az ügyvédek panaszára, de azért maradt a dolog a réginél. Ez azonban nem helyes dolog. Hetivásár alkalmával a városi lakosság legnagyobb része kenyérkeresetével el van foglalva. Kereskedők alig várják e napot, hogy a mai rósz üzletmenet mellett e napon legalább valamicskét árulhassanak. T A RCZ A. Az angolok és hollandok diplomatiai szereplése II. Rákóczi Ferencz felkelésében. Irta: Cseh Lajos. A 17-ik század végén Európában Franczia- ország a vezérlő hatalom. A hatalmi túlsúly e korban a „nagy király" -nak, XIV. Lajosnak kezében van. Rendezett pénzügyei s jól kifejlett katonaügye, de mindenek fölött határtalan uralomvágya őt minduntalan az európai béke megbontására ösztönzik. A hosszú háborúk kimerítik ugyan Francziaország erejét, Lajos azonban még ezek után is elég merész szembeszállni az európai hatalmasságokkal: a midőn a fontainebleaui conferenczián — a tengeri hatalmakkal kötött előleges szerződései daczára — II. Károly spanyol király végrendeletét fogadja el. Mert ezzel egész Nyugat-Európát egy hosszantartó háborúba bonyolítja. A spanyol örökösödési háború veszi kezdetét, melyet Európa két leghatalmasabb dynastiája a Habsburg és a Bourbon vivnak egymással. A többi hatalmasságok vagy az egyik, vagy a másik pártjára állanak, a szerint, a mint érdekeik kívánják. Az angolok és a hollandok Lipót császárhoz csatlakoznak. A császárt segítik csapatokkal és pénzzel, hogy másodszülött fia — Károly főherczeg számára megszerezze a spanyol koronát. Mint a császár szövetségeseit érdekli a hatalmasságokat Lipótnak — a magyar királynak ügye is. Nem nézhetik közömbösen, hogy a császárnak sikereit a nyugati harcz- téren Magyarország tegye lehetetlenné. Innen van, hogy élénk figyelemmel kisérik a magyar ügyeket s a mint szükségét látják, be is avatkoznak követeik révén. A háború már javában folyik; a császár és szövetségesei a Rajnánál és Olaszországban vannak elfoglalva XIV. Lajos csapataival, akkor tör ki Magyarországban II. Rákóczi Ferencz vezetése alatt a szabadságháboru. Érzékeny csapás volt ez nemcsak a császárra, hanem szövetségeseire is. Mert, hogy a felkelőket elnyomhassa, vagy a Rajnától, vagy Olaszországból kellett a csapatokat elvonni. Már pedig ez a szövetség ügyeire a legnagyobb veszélyt hozhatta. A legcsekélyebb erő elvonása is az ellenség javára billenthette a mérleget. A háborút viselő mindkét fél csaknem egyenlő erővel rendelkezett; sőt Voltaire számítása szerint még a lakosok száma is egyezett nagyjában a császár és szövetségesei- és XIV. Lajos és szövetségeseitől uralt területeken.1 Ily körülmények közt nem csodálhatjuk, hogy az angol királynő és a hollandi rendek mindegyre a kibékülést sürgették. A magyar ügyeket folyton figyelemmel kisérik, a ieg1 Archívum Rakoczianum I. k. VI. lap. ■ kisebb mozzanatot is tekintetbe veszik. Bécs- ben levő követeik úgy a háború eseményeiről, mint a magyarok és a császári udvar hangulatáról szakadatlanul a legkimeritőbb értesítéseket küldötték kormányaiknak. Minden cselekedetükről számot adtak levelezéseikben, így nem nagy nehézségbe kerül, hogy működésüket és eljárásukat helyesen ítélhessük meg. Az alábbiakban ezen szereplésüket, különösen pedig a nagyszombati és selmeczi béketárgyalások alatt folytatott mediatiojukat akarom előadni. Az angol érdekeket történetünk kezdetén Stepney György, a hollandi kormányt pedig Van Hamel Bruyninx János Jakab képviselte. Mindkettő okos, képzett és körültekintő férfiú s mondhatni koruk legkiválóbb diplomatái. Megbízatásukban a legnagyobb buzgósággal, időt és fáradtságot nem kiméivé — jártak el. A háború kitörésekor csupán a figyelő és tudósitó szerepére szorítkoztak. Az ügyekbe avatkozni nem volt megbízatásuk. De nem is tartották szükségesnek, csekély jelentőségűnek tulajdonították az egészet. Osztoztak a bécsi kormány meggyőződésében, hogy az egész nem egyéb, mint egy kisebbszerü lázongás s a dolgot Stepney is Montecuccoli munkácsi győzelmével befejezettnek hitte..1 Hamarosan azonban az ellenkezőről győződött meg, midőn látta, hogy a felkelők a vereség daczára nem hogy fogynak, de sza1 Arch. Rak. I. 9. levél. porodnak. Az ügyek állása már az 1703. év deczemberében tényleges beavatkozásra készteti az angol kormányt. Kellemetlenül tapasztalták, hogy a császári kormány a felkelés elfojtására egymásután vonja el a csapatokat a nyugati harcztérről, holott a szövetségesekkel kötött szerződés értelmében — összes erejével tartozott a harczban résztvenni. A szerződés megszegése tétette meg az angol kormánynyal az első lépést. Bántja őket, hogy a császár egyszerre három felé is akar háborút folytatni, a mikor egyáltalán nincs hozzá elegendő ereje. Hedges miniszter utasítja tehát Stepneyt, hogy szólítsa fel a császárt, hogy a magyarokkal béküljön ki és ajánlja fel neki a királynő szolgálatát. Kérdezze meg, mi módon lehet szolgálatára, barátságos szplgálat, mediatio vagy egyéb más módon. Érdekes azonban, hogy előre kijelentik, hogy pénzt nem kell a szolgálat alatt érteni,1 pedig erre lett volna a megszorult udvarnak legnagyobb szüksége. Éléggé jellemzi az osztrák kincstár szorultságát Eugen hg. kijelentése: Ha dűlőn volna az egész Monarchia sorsa s 50 forinttal vagy kevesebbel még gyorsan lehetne segíteni, nem lehelne megakadályozni a bajt.2 (Folyt, köv.) 1 Arch. R. I. 45. lev. 2 Ribáry: Világtörtér.et. VII. 406. lap. ____________ az e gyed Felismert kellemes izü természetes hashajtósze!
