Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-08 / 45. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. mint a letűnt korszak volt. Nagyobb pusztítást nem okozhat már semmi sem. mint a letűnt darabont rendszer. Jöjjön bármi, ez a nemzet meg nem ijed, állja becsülettel a megegyezésnek minden pontját, de nemzeti engedmények nélkül ugyan katonai létszámemelésről szó sem lehet. A haladó párt oldaláról korportált az a hir pedig, hogy a mostani kormány a paktum megkötése alkalmával a katonai létszámemelést megígérte volna, mese; mert a mostani kormány tagjairól olyat feltételezni nem lehet és nem szabad, hogy ők ezt megtették és elhallgatták, vagy eltitkolták volna, sőt ilyet — a trónbeszédet ismerve — lehetetlennek tartottunk és tartunk. Hogy ennek daczára a miniszter- elnök most elismeri a létszámemelés szükségességét, az csak az ő kormányzati bölcseségének a következménye, mert tudja azt, hogy Őfelsége a király bizalommal viseltetik a mostani kormány tagjai iránt, tehát ha a létszámemelés ellenértékéül megfelelő nemzeti engedményeket hajlandó adni, nem fog a kormány és a parlament elzárkózni a katonai terhek felemelésétől, nehogy alkalmat adjon a régi rendszer híveinek arra, hogy szolgálatkészségükkel a nemzeti ügy hátrányára ismét felülkerekedjenek és a bukott rendszert saját előnyükre feléleszthessék. Parallel-osztályok főgimnáziumunkban. Dr. Vetzák Ede ügyvéd képviselőtestületi tag indítványt adott be a városi képviselő- testülethez az iránt, hogy főgimnáziumunkban az első és második osztályoknál parallelosztályok felállítását határozza el a képviselő- testület úgy, hogy az első parallel-osztály 1907. évi szeptember hó elsején, a második parallel-osztály pedig 1908. évi szeptember hó elsején megnyittassék. Kérdés, hogy szükségesek-e főgimnáziumunkban a parallel-osztályok vagy sem ? ügy ezen iskolaév elején, mint a múlt években megtörtént az, hogy az alsóbb ősz- i tályokban jelentkező tanulók közül többet vissza kellett utasítani, mert a létszám betelt és több gyerek felvehető nem volt. Ebből pedig igen nagy hátrány származik városunkra. Első sorban az, hogy daczára annak, miszerint nálunk a közegészségi állapotok kedvezők s igy sok vidéki szülő szívesen küldené gyermekét főgimnáziumunkba, többen attól tartva, hogy gyermeküket máshová viszik. Már pedig nem közömbös dolog az, hogy hoznak-e városunkba idegen gyereket vagy sem. Mert amely gyermeket egyszér idehoznak, az valószínűleg itt is marad, mig az összes nyolcz osztályt bevégzi és nemcsak hogy a gyereknek lakása és kosztpénze marad 8 éven át városunkban, hanem az itt vásárolt ruházati czikkek ára is, sőt a gyermeke meglátogatására idejövő rokonok is pénzt hagynak itt, szóval hozzájárulnak a város forgalma emeléséhez, tehát haszna van abból nemcsak annak, a ki gyereket ellátásra házába befogadja, hanem haszna van az iparosoknak, a kereskedőknek és másoknak is. De ezektől eltekintve, nagy hátrány a parallel-osztályok hiánya azért is, mivel az első osztályba beiratkozó gimnáziumi tanulók közül kevesen jutnak el a felső osztályokba s ez az oka annak, hogy mig az első osztályba 60—62 tanuló iratkozik be, a nyol- czadik osztályba rendszerint 10—12 tanuló kerül fel, holott parallel-osztályok fennállása esetén ez a szám legalább is megkétszereződnék. Szomorúan tapasztaljuk különben is azt, hogy nemcsak idegen gyerekeket nem hoznak hozzánk oly számban, a mint erre jó hírnévnek örvendett főgimnáziumunk igényt tarthatott volna, hanem még városunk, ifjai közül is utóbbi években többet elvisznek más városba. így a mostani iskolaév kezdetén 40 helybeli ifjút Írattak be a szatmári főgimnáziumokba. Hát helyes dolog ez? Akkor, mikor nagy áldozattal a főgimnázium épületét kiépítettük, mikor annak fen- tartására az áldozatot nem kíméljük, helyes dolog-e az, hogy helybeli polgárok fiaikat más városokba vigyék, mikor azokat itthon taníttathatják ? A szülők egy része, kik fiaikat máshová vitték, kifogást tettek egyes tanárok ellen. Megengedjük, hogy igazuk volt, bárha sokszor a gyerekben is rejlik a hiba, de azt az elfogult szülők nem akarják észrevenni.^ De ha kifogás emelhető egyes tanár ellen, nem szabad általánosítani. Nem szabad vádolni egy egész testületet egyes tagok hibájáért. Aztán ha egyes tanárok ellen van kifogás, lehet módot találni a hiányok és bajok orvoslására, de nem helyesen cselekszik városunknak az a polgára, ki bármily aprehen- sióból kifolyólag fiát máshová viszi gimnáziumba, hacsak azért nem teszi, hogy a gyerek máshol talán jobban megbecsüli rnagat. V; De másrészről a tanári karnak is kötelessége minden módot és eszközt felhasználni arra, hogy a növendékek kedvet kapjanak a tanulásra, hogy ne kelljen a város polgárainak gyermeküket más városba vinni és ott taníttatni, mert városunk nem azért hozta létre nagy áldozattal és tartja fenn nagy költséggel főgimnáziumunkat, hogy városunk fiainak máshol kelljen végeznie a küiépis- kolát. Mindnyájunknak kötelessége ügyelni — még az anyagiaktól el is tekintve — ezen culturális intézményünkre és lehetőleg azon kell lennünk, hogy ez továbbra is fejlődjék. A társadalomnak kötelessége a vezetőség segítségére lenni a tekintetben is, hogy egy internatus felállittassék, mely a fejlődő intézet igényeinek megfeleljen, hogy ez is vonzza a növendékeket városunkba, hogy gimnáziumunk továbbra is megtartsa a középiskolák között azt a helyet, melyet régebben elfoglalt akkor, mikor a vármegye legtávolabb vidékéről is az előkelőbb családok gyermekei itt jártak gimnáziumba. Mindezen indokok támogatják a parallelosztályok felállításának szükségességét és nem tartjuk elfogadhatónak a parallel-osztályok felállításának mellőzésére felhozott azon indokot, hogy úgyis kapunk rövid idő múlva polgári fiúiskolát; mert az a szülő, a ki a polgári fiúiskolában akarja taníttatni gyermekét, az nem küldi azt a főgimnáziumba és viszont, a ki a főgimnáziumban akarja azt taníttatni, az nem küldi gyermekét a polgári fiúiskolába. Állítsuk fel tehát a parallel-osztályokat j bármily áldozat árán mielőbb! Szegény gyermekek felruházása. A szegény gyermekek felruházó bizottsága élén Gróf Károlyi Istvánná ur- asszonynyal felkéri s szívesen látja mindama nemeslelkü emberbarátokat, kik az ügyet támogatni szívesek voltak s kik oly jók érdeklődni szegényeink iránt, — jelennének meg folyó évi nov. 11-ikén, vasárnap, a városháza tanácstermében délután fél 3 órakor a ruhák szétosztásánál. Politikai hir. A képviselőház mentelmi bizottsága kedden tartott ülésében elhatározta, hogy azért, mivel Bánffy Dezső és társai országgyűlési képviselők ellen a mentelmi jog megsértésével bűnvádi eljárást tettek folyamatba, Piósz Sándor volt igazságügyminiszter vád alá helyezését javasolja a háznak. HÍREK. I Ottó főherczeg. | Ö Felségének, királyunknak és családjának gyásza van. Ottó } főherczeg hosszas betegeskedés után a múlt héten 48 éves korában elhunyt. A megboldogult főherczeget, — ki a magyar trónnak is várományosa volt, — kedden délután 4 órakor nagy gyászünnepségek között a a királyi család összes Bécsben időző tagjainak és idegen fejedelmi személyek, valamint ezek képviselőinek, a magyar kormány öt tagjának, valamint az országgyűlés mindkét háza elnökének és a magyar honvédség ! küldöttségének jelenlétében a kapuczinusok sírboltjában helyezték örök nyugalomra. — Nyugodjék békében! — Személyi hirek. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja Kézsmárkon meghűlt, miért is vasárnapig lakását el nem hagyhatta. A főispán tegnap reggel Debreczenbe utazott, a honnan még aznap délben visszaérkezett. — Károlyi István gróf, választó- kerületünk országgyűlési képviselője f. hó 4-én a hajnali vonattal hazaérkezett. — Helyreigazítás. Ingyenes szövőgépek czim alatt lapunk múlt hó 25-én megjelent 43-ik számában azt irtuk meg teljesen megbízható forrásból vett értesítés alapján, hogy a kereskedelemügyi miniszter megbízta Luby Géza országgyűlési képviselőt, miszerint vármegyénkben 400 ingyen adományozandó szövőgép elhelyezésére, illetve átvételére alkalmas munkáscsaládot kerítsen. A hir any- nyiban téves, hogy a 400 szövőgép nem dezett el mögöttük a vidék, ragyogó kettős kereszttel, ismeretlen falvak tornyán. Az egész kellemes, meleg napot néma gyönyörködéssel töltötték el, a változó vidék szépséges panorámát tárt szemeik elé, ha olykor beszédre nyílt ajkuk, mindig azon tanakodtak, hol is találják meg Várlakot? És mikor is érnek el oda? Mégis jó lett volna előbb alaposan utána nézni, hogy merre utazzanak, — erre az elindulás per- ezében nem is gondoltak. Este érkeztek meg kincses Kolozsvárra, egész elkápráztatta őket az ódon város szépsége, de hogy aiaposan meg is nézzék az érdemes gyönyörű várost, arra nem is gondoltak. Már kora reggel siettek tovább, hajtotta őket a kíváncsiság, a kétség, hogy megtalálják-e és hol találják meg Várlakot ? Délfelé elérkeztek egy nagyobb román faluhoz, ott ismét kérdezősködni kezdtek egy értelmesebb romántól, épp a falu bírája tisztelettudóan, levett süveggel magyarázta meg nekik, hogy csak menjenek egyenesen ezen az országúton, amelyiken elindultak előre és délfelé elérnek egy falut, az lesz Variálva. Ezután elköltötték a mi jó még megmaradt az utikosárban, megkönnyebbült szívvel és kosárral utaztak tovább. Éppen delet harangoztak, midőn a Váriaknak vélt kis faluba megérkeztek; de ekkor jót is estek képzeletük magaslatáról. Várfalva nagyon is kicsiny és piszkos falucska, bizony nem olyan, aminőnek Demeter barátjuk akkor régen szeretetteljesen kiszínezve leírta nekik. Szorongó szívvel keresték meg a paplakot, hát Valérka és Demeter változtak-e sokat az elmúlt tizenhat év alatt és vájjon rájuk is- mernek-é azonnal ? Hamar rátaláltak a kis rozoga épületre, mely élő mintaképe a legnagyobb rendetlenségnek és szegénységnek; szalmás födelét jócskán meglépte a goromba őszi szél, ablakai kitöredezve, kicsinyek, piszkosak. Az udvar szemetes és sáros, szinte kereste az ember, hol vették ebben a száraz időben ezt a sok csúf, büzhödt sarat? Utasaink megdöbbenve néztek egyórásra és kedvük lelt volna azonnal visszafordulni, egy mondhatatlan ábrázatu, száz esztendős boglyas asszony tipegett ki elébük a konyhából, mogorva arczczal jelentve, hogy nincs itthon senki; a Domnu és Domnule elutaztak tegnapelőtt Brassóba, de talán ma estére hazajönnek, úgy mondták legalább, ha akarják az urak, megvárhatják. Bizony egy csepp kedvük se volt ott maradni azon a barátságtalan, piszkos helyen, de nem volt mit tenniök; a lovacskák is elfáradtak a hosszú utón a szorgos lépege- tésben, meg is éheztek és a szekérderék lu- czerna, mit az útra hoztak, egy szálig elfogyott. Tanácstalanul nézett egymásra a férfi és a nő, szivüket leírhatatlan, kellemetlen érzés és csalódás töltötte be ; eljöttek ily messzire : és talán meg se láthatják a régen látott kedves arezokat, úgy kell hazatérniök. De hogy is találhatnák itt meg Valérkát, Demetert, ezen a sivár, kietlen, barátságta- j lan, piszkos helyen ? Elmentek a faluba valami takarmányt keresni a lovak számára, sok járás-kelés után találtak egy kevés száraz, sovány szénát és maguknak néhány tojást — a kocsis tarisznyájában megmaradt száraz barna kenyér mellé. Azután leültek a szemetes, gödrös tor- náczon és vártak szomorúan; volt idejük elgondolkozni és csodálkozni azon, hogy a szép, csinos, ügyes, rendes Valérkából milyen rendetlen, piszkos gazdasszony lett s a szegény Demeter milyen haszontalan nővel tette szerencsétlenné magát, avagy talán csak ez a piszkos, vén szakácsnő a hibás mindenben, ki gazdái lávollétében nem gondol : semmivel. Végre borzasztó unalom és kínos bizonytalanság után elérkezett csiga-lassúsággal a várva-várt este és hozott egy szekér lármázó j népet. Hangos veszekedéssel taszigálták le egy- . mást a nyikorgós kerekű, kopott szekérderék- I ból; de utasaink erre nem igen figyeltek, 1 csakhogy végre itthon vannak a várva-várt háziak, most már jól lesz minden; örömteljes sikolyjal ajkukon siettek ki az érkezők elé. — Valérka! Demeter! De a másik pillanatban ijedten tántorod- tak hátra, a nő, aki belépett, éles, idegen tekintettel nézte őket végig, borzas fején félrecsúszott a toliakkal és veres rózsákkal megrakott paméla-kalap és rikácsoló, kellemetlen hangon utasította vissza az örömtcl- ies fogadtatást. egyedül vármegyénkbeli. hanem az egész országbeli erre alkalmas egyéneknek fog ado- mányoztatni, tehát vármegyénkre csak 7—8 szövőgép jut. Az idevonatkozó kérvények egyenesen a kereskedelemügyi miniszterhez adandók be. — „Magyar Védő-Egyesület Nagykárolyban“ választmánya f. évi nov. hó 3-án délután tartotta a rendes havi ülését Gróf Károlyi Istvánné szül. Csekonits Margit grófnő elnök elnöklete alatt. A tárgysorozat első pontját az egyesületi titkár lemondása következtében titkár választása képezte. A választmány sajnálattal vette tudomásul Néma Gusztáv titkár lemondását s helyébe egyhangúlag Dr. Tóth Zoltán ügyvédet választotta meg. Majd a választmány a nagykárolyi ipartestület ama megkeresésével foglalkozott, melylyel az iránt kerestetett meg, hogy az 1907. év márczius havában rendezendő helyi iparkiállilás sikere érdekében működjék közre. A választmány nagy lelkesedéssel kérte fel az egyesületi elnök grófnőt, hogy a kiállításnál megjelenni kegyeskedjék,' egyben elhatározta, hogy minden eszközt megragad, melylyel a kiállítás sikerét előmozdítja. E végből a teendőkre egyesületi titkárt kérte fel. A választmány sajnálattal konstatálta, hogy csak 3 kereskedő kért és kapott az egyesülettől kirakati védőtábla engedélyt. Ép ezért felhívja a helybeli lapok szerkesztőségét, hogy minden tehetségükkel igyekezzenek az egyesületet felkarolni, különösen pedig egy állandó rovat nyitásával, melyben a közönséget honiáruk vételére, a kereskedőket azok tartására és a kirakat-védötábla megszerzésére hívják fel. Majd a választmány tudomásul vette és felhatalmazta az elnökséget, hogy a tagsági- dij hányadot, — a mely a központot illeti, — az alapszabály értelmében kiutalhassa. Végül a választmány Szondi István pénzbeszedő jutalékát 4%-ra emelte fel és a választmány esetenkénti egybehivásáért 2 K dijat állapított meg s felhatalmazta pénztárnokot ennek kifizetésére. — Gondnoksági gyűlés. Az állami polgári leányiskola gondnoksága f. hó 5-ikén délután gyűlést tartott, mely alkalommal a folyosók fűthető állapotba hozalása tárgyában felmerült 639 K költség az utóvizsgálatig 1070 visszatartásával kiutaltatott. Tudomásul vétetett, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a jövő évi költségvetési előirányzatot jóváhagyta s e szerint az iskolának 1200 K állami segélyt ad és felterjesztést tenni határozott az iránt, hogy a miniszter a közegészségügyi előadó részére 1905-töi visszamenőleg évi 200 korona tiszteletdijat engedélyezni és utalványozni szíveskedjék. Ezután a gondnokság megvizsgálta a tandij- elengedés és ösztöndíj iránti folyamodványokat és a tantestület ajánlata alapján 1B tanulót tandíjmentességre, 6 tanulót pedig ösztöndíj elnyerésére hoz javaslatba a városi tanácsnak. — Részleges nyomdász-sztrájk városunkban. A Magyarországi Könyvnyomdászok Országos Szövetsége folyó hó 1-én megküldötte a helybeli összes nyomdatulajdonosoknak az egyesület vezetősége és a nyomdatulajdonosokból álló gyűlés határozatából kifolyólag városunkra megállapított munkabérek árszabályát oly kéréssel, hogy azt aláírásukkal ellátva a központi vezetőségnek küldjék vissza. Minthogy a Kölcsey- részvénynyomda megbízottja az ebben eljárók követelését az igazgatóság tudomására adni — Téved kegyed, én nem vagyok Valérka és az uram nem Demeter. A Demeternek hitt férfi azonban nem érte be ennyivel, kissé ittas is volt és igy nagy lett benne a személyes bátorság, durva, hideg hangon, de mint pap, megszokott kenettel kérdezte: — Kik Önök és mi jogon tolakodtak be békés idegenek szent hajlékába? Szeretném : tudni! , Az egyenes és világos kérdés felrázla a meglepetés-szülte ideiglenes kábultságábúi a jó tisztelendő urat és bocsánatot kérve adta meg a választ: — Mi szerencsétlen tévedés áldozatai vagyunk, uram, délben érkeztünk ide Vár: lakra s mind mostanáig nem tudtuk, hogy i nem jó helyen járunk, inert az ismeretlen házigazda után azt kell hinnem, hogy ez a j falu nem is Várlak, ugyebár? A tiszta, önérzetes, komoly hang nem tévesztette hatását, a mogorva házigazda most már simább hangon világosította fel j ismeretlen vendégeit, hogy Várlak a szom- ; szód község, egy órányira van ide, szerencsés utat. Utasainknak ezt kétszer se kellett mondani, azt sem kérdezték, hogy tulajdonképen hogy is hívják e kietlen helyet és a barál- : ságtalan házigazdát ? Néhány perez múlva a kocsijukon ültek és egy óra múlva barát és barátnő szeretettel ölelte egymást a viszontlátás örömére. Tóth Erzsiké.
