Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-30 / 35. szám
XXIII. évfolyam. Nagykároly, 1906. augusztus 30. 35-ik szám Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HI VATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖN YE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— Fé l évre.........................................................4.— Ne gyedévre.....................................................2.— Egye s szám.................................................—.20 ko rona. A politikai rész szerkesztéséért felelősek : 0r. Adler Adolf Papp Béla társszei’kesztők. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben.) Bórmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Sz“CLn.etPár héttel ezelőtt a parlament kapui bezárultak. Miniszterek és képviselők elhagyták a fővárost s szünetel a tör- J vényhozói munka — őszig. Az országgyűlés teljesítette mindama feladatokat, a melyeket az uralkodóval kötött paktum alapján teljesítenie kellett. Kivezette az országot az ex-lex bizonytalan és hátrányos álla-1 potából, megszavazta a pénz- és véradót s biztosította az ügyeknek zavartalan menetét. Eleget tett az uralkodó kívánságainak, megadott mindent, a mit kívánt. S hogy a többségben lévő függetlenségi párt ezúttal eltekintett jogos követelései megvalósításától, ez abban | leli magyarázatát, hogy bizalommal viseltetik vezérei iránt s meg van győződve arról, hogy azoknak vezetése alatt program inját elöbb-utóbb meg is fogja valósitani. A függetlenségi párt elvei teljes fen tartásával kötötte meg a paktumot s ha ez idő szerint nem is hangoztatta azok megvalósítását, de kikötötte, hogy a paktum lejárta után azoknak megvalósítását feltétlenül kívánja. A paktuinos időszaknak első felvonása lejátszódott. Tény, hogy adni adtunk eleget, kapni nem kaptunk semmit. S a nemzet — mely eleget tett felvállalt kötelezettségének — most azt várja, hogy necsak adjon, de viszont kapjon is ellenszolgáltatásként valamit. T A RCZ A. Mutatvány versek. Gizy.* Irta: Ferke Ágost. Te vagy az első — esküszöm az égre S mindarra, mit most szentnek ismerek — Első, aki előtt meghajtok végre, Első, aki miatt könyem pereg, Első, Mért a könyeim nyomába’ Lelkemben annyi dalviráy fakad, Első, Mért elepedek hiába, Mert megveted a bűnös vágyakat. Te vagy az első, kit szivembe rejtek, Kinek kegyosztó mosolyát lesem, Az első nő, akiben angyalt sejtek, Oly szeplőtlennek látlak, édesem; Aki elölt nem szégyen térdepelnem, Kiért átrontanék vizen, tűzön, Hiszen te vagy az én első szerelmem . . . Az első és utolsó, — esküszöm ! * Mutatóba szerző most megjelent „Gizy“ czimü verskötetéből. Ára 2 korona 40 fillér. Tudja, érzi, hogy az ősszel újabban összeülő országgyűlésnek most már elengedhetetlen feladata, hogy az önálló, független és szabad Magyarország felépítéséhez hozzá kezdjen s e nagy épületnek első alapköveit lerakja. Tisztában vagyunk azzal, hogy a régi rendszert pár nap alatt megváltoztatni nem lehet, van türelmünk ahhoz, miszerint bevárjuk, hogy lépésröl-lépésre haladjunk azon az úton, mely az önállósághoz és pedig úgy a nemzeti, mint a gazdasági önállósághoz vezet, de ehhez az első lépést feltétlenül meg kell tennünk. A belreformoknak — az alkotmány- biztositékok figyelembe vételével — leendő megalkotása Ausztriával szemben, közgazdasági viszonyainknak az önálló vámterület jogi alapján való rendezése, az általános titkos választói jog behozatala — ezek lesznek az ősszel összeülő uj' országgyűlés fonto-! sabb teendői. Mind oly kérdések, a melyek alkalmasak arra, hogy az önálló magyar állam eszméje megvalósításukban kifejezést nyerjen s egy lépéssel közelebb jussunk a függetlenségi elvek érvényesüléséhez. Bizalommal viseltetünk vezéreink iránt s hisszük, várjuk kívánságaink teljesülését. A jövő majd megmutatja, mily alapon nyugszik reménységünk. Addig pedig — most a szünetben — várakozó állásponton állunk. —P-— Kisiparosaink helyzete. Hihetetlenül rósz lábon áll országszerte kisiparosaink helyzete. — A napról-napra jobban reájuk nehezedő terhet már is alig képesek elviselni, nagyon sokan meg tönkre is jjutottak a rósz ipari viszonyok terhe alatt. Ennek a tarthatatlan helyzetnek alapja az 1872. VIII. törvényezikkben van letéve, mely egészen liberális alapon a német birodalom ipartörvényét honosította meg, teljesen szabad versenyre bocsátván az ipart s eitörülvén a képesítést. Ez által a társulást megbénította s a százados ezéhrendszer józan ipara közprédája lett a kedvezményes gyáriparnak s a mindent felfaló nem hivatott üzérkedő tőkének, mely bármi mesterségre önmagában birta képesítését. Ezzel ment tönkre derék középosztályunk. Mert kérdezem : hol látjuk ma jó részét derék iparosainknak ? Nemde a vasutaknál, szolgai állásokban, utkaparói s házmesteri minőségben, mesterségükből meg nem élhetvén. Ez volt a liberális gondolkodásnak meg- feielőleg termett szabad ipar gyümölcse. Sajnos, hogy ezen álszabadelvüség hirdetői hasonló megtévesztéssel mételyezték meg az igaz szabadságot s törvénybe iktatták a bilincseket, melyeket a lelkiismereti szabadságra vertek. Nálunk a szabad iparban csalódott iparosaink szomorú helyzetüket felismerve folyton sürgették az átkos 1872-es szabad ipartörvény revízióját, mígnem 1884-ben az uj ipartörvény (XVII. törvényezikk) meghozatott, melyben már a képesítés elve kimondatott az iparosok kényszertársulásával. De ez a törvény sem hozta meg a tőle várt orvoslást. E mellett iparunk fejlődésének legfőbb akadályai a pénz és hitelviszonyokban, a vám és kereskedelmi szerződések hiányosságában s részben azon káros irányzatban léteznek, hogy az állami munkálatokat, főleg pedig a katonai felszereléseket a kisipar mellőzésével a nagy tőkével rendelkező vállalatok kapják, mert a szabadelvű kormányok czélja volt a .kapitalizmus megnyerése. Lehet-e várni az igy tönkretett ipartól, hogy minden támogatás nélkül önmagát felemelje? Nem lehet! Nálunk a személyi hitel hiányában és drága kamatláb mellett az elzüllött ipar életre nem tud kelni, főleg azért sem, mert a kölcsönhöz jutás a legmesszebb menő biztosítást kivánja meg s igy gyakran a zálogház és uzsora polipkarjaiba kergeti az iparost. Francziaországban a nemzeti bank 60 millió frankot ad ki személyes hitelképen a kisiparosoknak, de még Oroszország is 300 rubel erejéig személyes hitelt nyit kisiparosainak alig 3°/0 mellett. Magyarországon a kisiparosoknak senki sem hitelez, ellenben őnekik boldog-boldogtalannak hitelt kell nyitni. Mi volna tehát legsürgősebb, hogy e mizériákon segitve legyen s megmenthető legyen legalább az, aki még nem merült el teljesen a rósz viszonyok szülte helyzet posványában ? Elsősorban is létesíteni kell a központi és kerületi hitelszövetkezeteket, melyek lehetővé teszik a nyers anyag beszerzési s fogyasztási iparszövetkezet létrejövetelét, melyek azonban csak az állam teljes támogatásával létesíthetők. A szabadelvű kormány azonban mit tett ? Tíz millió forintot adott át az osztrák-magyar nemzeti banknak kamat nélkül, melynek hasznát ismét csak a kisiparosokat tönkretevő vállalatok s az üzérkedő tőke élvezik. Revideálni kell továbbá a képesítés tekintetében ipartörvényeinket, hogy iparjogo- sitványt csak a szakértelem kaphasson. Rendezni kell a házalást s a házalókat a vásárokról el kell tiltani. Kívánatos továbbá, hogy a kézi gépek megszerezhetése iparosainknak megkönnyit- tessék. Figyelem fordítandó, hogy iparczikkeink- nek Keleten tágabb piacz teremtessék. Kívánatos továbbá, hogy az ipariskolákban a tanonezok erkölcsi és szellemi tőkéje Az én szerelmem. Az én szerelnem duzzadt, festő bimbó, A te szerelmed elnyilt rózsa már; Az én szivemben most kezd tavaszodul, A te szivedben véget ért a nyár. Oh, mért ébredtem én ily bús tavaszra? A bimbó elnyiláskor mért fakadt? . . . Hiába öntözőm könyharmatommal A hulló szirmú, sápadt vágyakat. Még ifjú vagy — s rózsád már elvirágzott; j Szemed örömtelen jövőbe lát . . . . S a szirmok mind az én szivemre hullnak S elfojtják, elhantolják bimbaját . . . Démonomhoz. Vezess el, Démonom, Hol tigris, hiéna El a csatatérre, Tépi szét testemet, Hol árként hömpölyög Hol zúgó lavina Millióknak vére, Elseper, eltemet; Kik hazug eszmékért Ahol gyilkos lázak Bátran síkra szállnak: Agyam elégetik, Egy álhőssel többet Ahol a vándorra Szentelj a halálnak! Pestis leselkedik! Vezess el, Démonom, Vezess el bárhova, S én követlek vakon Csak vezess el innen, Viharos tengerre Szabadjon nékem is Törékeny csolnakon; Méltóbb sorsbanhinnem. 1 agy vezess el engem, Mert sok egy Krisztus- Ki csak benned hiszek, Mit itt tűr a lélek, [nalc, Hol rám áhítoznak S én csak ember vagyok Szkillák, Charibdiszék! S megváltást remélek. Kaczagjatok! Azt hittem, én vagyok a földanyának Eget vívó fia S előttem majd a zsarnok alkotónak Le kell borulnia . . . De szárnyamat egy gyenge nő lenyeste - \ S én mégsem átkozom: A templomban mellette hajtok térdet S buzgón imádkozom. . . . Kaczagjatok! Azt hittem, kardot fognak a bilincsben Eég sorvadó kezek, S az éltiprókra rontó millióknak Vezére én leszek; S jólét virít, hová majd elvetettem Az áldásos magot . . . De jaj ! -— egy gyenge nő erős karomra Bilincseket rakott . . . Kaczagjatok! . . . Miatta hullt a porba büszkeségem 'S ö engem meg nem ért, Meg semmisülten hasztalan könyörgök Egy csepp szerelméért. S ki páriáknak üdvén fáradoztam, Most én koldulgatok; Koldulgatok, ki mindig adni vágytam: Ugyan kaczagjatok ! . . . Kaczagjatok! Egyedül.*) Irta: király Gizy. A perronon álltak. Még két perez és in- j dúl a vonat. A férfi az asszony kezét csókolta, az asszony nézte bánatosan. Nagy csizmás parasztemberek szálltak be. Egy | asszony a vaggon ajtajából beszélgetett egy j suhanczczal; nyilván a fia volt. Uj vonat - érkezik s kiáltják: „beszállni!“ A férfi és az | asszony szorosabban simulnak egymáshoz. Majd felriadnak a kalauz sürgetésére: „beszállni, beszállni!“ A férfi felsiet a másod- ! osztályú kocsi lépcsőjén s a becsapódó ajtó | mögül nézi az asszonyt. Az pedig áll, mig a vonat egy éles füttyel elindul. S a vonat lomha teste már messze száguld, üvöltve a vastag éjben, mikor végre magához tér. Felcsapja prémgallérját, hosszú ruháját idomaihoz csavarja, hogy az ne csapkodja az esti légtől és ködtől csajkos utczát és vontatott, bágyadt lépésekkel megy. Utasok jöttek, mentek. Egy férfi meglökte karjával, majd előre sietett és folyton vissza- tekintgetve nézett arczába. Megállt. Várt az asszonyra. Valamit'mormogott, de nem kapott választ és sietve eliramlott. Kint nehány utas szálingózott a váróteremben. Az asszony átsietett rajta és kiérve * Mutatóba szerzőnek jövő hóban „Gyónás“ czim- mel megjelenő novollakötetéből. Megrendelhető szerzőnél (Budapesten, VII., Munkús-utcza 10., I. ea 10.) 2 koronáért.
