Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-26 / 30. szám
XXIII. évfolvam. Nagykároly, 1906. julius 26. 30-ik szám. NAGYKÁROLY- A '-isit. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HI VATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLŐN YE. Rfiegjelcn minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fé l évre ..........................................................4.-- „ Ne gyedévre....................,.........................2.— „ Egyes szám.................................................—.20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelősek: Dr. Adler Adolf is .Papp Béla társszerkesztők. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főm unkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben.) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Az önkormányzat. Alig két évtizede, hogy törvénybe lett igtatva az úgynevezett „lex Szapáry- ana“, mely a közigazgatás államosítását s a teljes állami centralizácziót lett volna hivatva megvalósítani, s melynek megvalósítását csak az azon időbeli ellenzék erélyes ellenállása hiúsította meg, s máris tapasztaljuk, hogy ez az államosítás egyenlő lett volna alkotmányunk teljes megsemmisülésével. Az abszolút uralom és annak mindenre kész szolgái bebizonyították, hogy centralizáczió esetén alkotmányunk minden biztosítékait üres hólyagként tudták volna elfújni s a központi hatalommal szemben a nemzet erőtlen és ellenállásra képtelen lett volna. A törvénytelen kormányzásnak rósz álomként nemrég letűnt korszaka bizonyságot tett arról, hogy alkotmányunk egyik legfőbb biztosítéka az önkormányzat. Beigazolta, hogy a törvénytelen korszak minden kísérlete hajótörést szenvedett a vármegyék s a vármegyék hazafias tisztviselőinek ellenállásán. Vármegyénkben — a hol pedig az ellenállás csak részleges volt — elég volt a tisztviselők hazafias egy részének egyöntetű ellenállása, hogy a törvénytelen uralom alkotmányrontó törekvései elé gátat vessen. S ha teljes elismeréssel adózunk is a hazafíui kötelességüket híven teljesített tisztviselőkkel szemben, mégis be kell látnunk, hogy a nemzeti. ellenállás in- tenzivitásának volt egy nagy akadálya — az anyagi eszközök felett való rendelkezés hiánya. Be kell látnunk, hogy ha a nemzeti ellenállás pénzalapjának nem jön segítségére egy oly lelkes four, mint gróf Károlyi István — aki egymaga félévi időtartamra biztosította az ellenállásban résztvett — köztük több szegénysorsu tisztviselő anyagi existentiáját — a vármegye közönsége nem lett volna képes arra, hogy kenyerüktől megfosztott tisztviselőit huzamosabb ideig a megfelelő anyagi támogatásban részesítse. Ma, midőn mindenki belátja, hogy a vármegyék az alkotmány védbástyái, elengedhetetlen kötelesség, hogy a vármegyék autonómiáját fejlesszük s a minden ízében magyar nemzeti és demokratikus alapra fektetett közigazgatási | rendszerrel alkotmányunk védbástyáit körülsánczoljuk. Sok a mód és alkalom erre. Független és magánjogi esetekben is bíráskodó közigazgatási bíróság szervezése, a tisztviselők függetlenségét biztositó törvény megalkotása, a megyék, városok és községek autonómiájának tágítása — mind- megannyi fontos tényezői az alkotmány- biztosítékok megszerzésének. De kétségtelenül legfontosabb tényezője az, ha a vármegyék oly helyzetbe hozatnak, hogy egy netán ismétlődő válság esetén a megfelelő anyagi eszközökkel is rendelkezzenek, melylyel a nemzeti ellenállást sikeresen alkalmazhatják. Ennek pedig egyedüli módja az, ha a vármegyei pénztárak visszaállíttatnak. Sót állíthatjuk, hogy a teljesen kiépített önkormányzat másként nem is képzelhető el, mint úgy, hogy az anyagiak felett való rendelkezési jog is tárgya legyen az önkormányzatnak. A vármegyéknek tehát első sorban el enged betétién kötelessége, hogy a vármegyei pénztárak visszaállítását szorgalmazzák. És e kérdés megvalósításában elöl kell járni a függetlenségi pártnak. Annak a függetlenségi pártnak, mel^ a körülmények kényszerítő hatása alatt sok jogos követelését elodázta. Ezt az egy kérdést elodázni nem szabad. A vármegyei pénztárakat vissza kell állítani — még pedig mielőbb. —P — A városi nyilvános közkórház 1905-ik évi működéséről. Közkórházunk fontos és áldásdús működéséről tesz tanúságot a mostanában megjelent évi kimutatás, melyet Dr. Sternberg Géza igazgató főorvos tesz közzé. A minden évben nagy gonddal összeállított jelentés és statisztika ez alkalommal is kiterjed a legkisebb részletekre, de a szokástól eltérőleg hiányzik belőle a tudományos bevezetés. Száraz, de mégis sokatmondó számok illusztrálják a kórház nemes és humánus tevékenységét. A kórház betegforgalmi kimutatása szerint 1869. évi november 25-ike (megnyitás napja) óta összesen 20,272 beteg volt. Az 1905. évi betegforgalom a következő : Visszamaradt az 1904. év végén 56, felvétetett az 1905. év folyamán 1046 beteg; ápoltatott tehát összesen 1102 beteg. Ezek közül elbocsáttatott gyógyulva 489 (46'43u/0)> javulva 352 (33‘42“/0), gyógyulatlanul 141 (13 41 °/o), meghalt 71 (6’74°/0) egyén. Fogyaték összege 1053. Visszamaradt az 1905. év végén 49 beteg. Betegek korosztályok szerinti kimutatása : Belkóros esetek 698 (63‘27°/0), sebészeti esetek 249 (22'60"/o)i szemészeti esetek 89 (8'07"/o), fülbetegségi esetek 8 (0'71°/oX női betegségek 38 (3'54'V0), szülészeti esetek 20 (l-81u/o). Az 1905. évi betegforgalom havonkénti kimutatása szerint az ápolási napok összes száma 23.267 volt, melyből átlagban esik egy betegre 21T2 ápolási nap; egy napra esik átlagosan 63'75 beteg. A legnagyobb napi beteglélszám 80, szeptember 16-án ; a legkisebb napi beteglétszám 45, május hó 1-én volt. Az 1905. évi felvettek között volt: I. életkorra nézve: 1 éven aluli 6, 1—10 évesek 32, 11—20 évesek 290, 21—30 évesek 230, 31—40 évesek 148, 41—50 évesek 131, 51-—60 évesek 97,61—70 évesek 78, 71—80 évesek 24, 81—90 évesek 6, 90 éven felüliek 4; összesen: 1046. Ií. Családi állapotra nézve : nős és férjes 390, nőtlen és hajadon 541, özvegy 115 ; összesen: 1046. III. Lakóhely szerint: Nagykároly városi 412, Szatmárvármegyei 453, más hazai vármegyékben 181; összesen: 1046. IV. Vallásra nézve: római katholikus 248, görög katholikus 396, helvét hitvallású 310, izraelita 81, ágostai evangélikus 11; összesen: 1046. r T A RCZ A. Vasvári Pál. Szülőfaluja szobrot készül emelni Vasvári Pál nemes emlékének. 1848-ban bálványozott vezére a nemzet fiatal hőseinek: 1906-ban egymástól kérdi a magyar ifjúság: ki volt Vasvári Pál ? így megy az minálunk! Azok, akik haza- árulónak bélyegzik Rákóczit, akik honából kiközösítik Kossuthot, egyszerűen elsikkasztják Vasvárit. Abból a pár órából, mit az iskolai tanrendszer mint sovány alamizsnát dob a nemzeti történelem tanítására, hogy is jutna idő csak egy egész órát is szentelni a lelkesült napok lelkes vezérének? S akik ezt igy rendezik, tudják jól, hogy amit meg nem tanul az ifjúság, kivész az a nemzeti közludatból. S nekik az igy kívánatos ! Minek tudná meg a jövő ifjúsága, kinek nyomán indultak apáik? Minek zárná szivébe az alakot, kinél tisztább nem szállt a hadak útjára ? Lelkére jellem, eszére tudós, szivére hős. Ilyennek tudják őt, akik még visszhangozzák nevét. Emlékezzünk róla! Emlékezzünk mi is, mert ah ! a gyűlölet hosszabban tart mint a szeretet. E nyáron már kétszer rombolták le ádáz kezek a szerény emléket, mit a gyászoló kegyelet emelt Vasvári hamvai fölé. Vasvári Pál 1826-ban született Nyirvas- váriban. Édes apja lelkész volt a faluban, úgynevezett: orosz pap. A magyar görög katholikusok tevékeny szellemi élete már ma köztudattá érlelte, mit jelent e hibás kitétel. Az orosz pap származására a legtisztább faj magyar, érzelmére s ha kell, cselekedetére: a Rákóczi népe. A nyirvasvári orosz pap az áldozatkész ha- zafiság tiszta búzáját szórta szép gyermeke érzékeny szivébe. A zsenge vetés azután hivatott ápolókra talált. A középiskolai tanulás idején a nagykárolyi piarista tanárok keze alá jutott, egyetemi éveiben pedig éppen a hires-nevezetes Horvát Istvánnak lett kedvencz tanítványa. Szegény Horvát István ! Tulajdonképen ő az egyetlen magyar soviniszta, mert hiszen a sovinizmus lényege éppen az a túlzó nemzeti érzés, melynek furcsa ötleteit az öreg tudós egész meggyőződéssel hirdette. Az ifjú Vasvári Pál meleg ragaszkodással viszonozta az ősz rajongó kitüntető hajlamát s ő búcsúztatta el az 1846-ban elhunyt Horvátot. Gyászbeszéde rendkívüli hatást keltett, egyszerre hires szónokká tette az ifjút. Sajátszerü, szomorú véletlen, az atyai jóbarát újon hantolt sírjáról fakadó babér. Alig végezvén az egyetemet, elfoglalta az egyéniségének rendkívül megfelö állást. Tanár lelt a gr. Teleki Blanka-féie felsőbb nőnevelő-intézetben. Történelmet, magyar nyelv- és irodalmat adott elő a leányoknak, kik boldogak voltak őt hallhatni. Történelmi tanulmányait részletező alapossággal folytatta. Mélyen járó gonddal vizsgálja különösen a nagy franczia forradalmat. A kor politikai divatja volt vonatkozást keresni annak története s a már forrongó hazai közélet eseményei között. A vezető férfiak előképeit kutatták a Convent tagjaiban. Jókai avval dicsekszik, hogy őt Petőfi Saint-Justnek nevezte. De ez a név sokkal inkább fedi a Vasvári Pál egyéniségét. Már külsejükben is sok a hasonlatosság. S im e szónál elérkeztünk az ő külső megjelenéséhez. És itt meg kell állni ......... Az t tartották, hogy Vasvári Pál a legszebb ember széles-e hazában. Veszedelmes hírnév! Igazi férfira alig lehet ennél kellemetlenebb. A férfiszépség kultusza elmúlt korok silány hagyománya. A lelki élet uralmának mai korában ez a szó „szép ember“, a fodrászbolt kirakatát juttatja eszünkbe. Festett kép, viaszbáb, üreslelkü nők bálványa. Nem úgy Vasvári Pál! Arczképét ha nézzük, nem az alak szépsége ragad meg benne, hanem a lélek fönsége. Igazán: „Ez inkább egy eszme képe mint egy emberé. Szép, álmodozó, borús, mint egy elmélet, gondolkodó, mint egy rendszer, szomorú mint egy előérzet.“ Ahogy itt áll, atillásan, hajadonfővel, két kezével emelve maga elé a keresztes markolatu kardot, mint egy es| küvésre, álmodozó szeme, szelíd szája fölött [ erélyes homloka s határozott tartása egy kész symbolum. Alá lehet Írni: „Márcziusi ifjúság“ — bivebb symbolumot nem mutatott művész soha. Szónoki hatásának erejét igen magasra fokozta rendkívül szerencsés hangja. Hajlékony készséggel adott szint kedélye dús mozgalmának. Lágyan zengett, elevenül csengett, hatalmasan dörgött s minden változatában megnyerőén kellemes maradt. 1848. márczius 14-én az ismeretes Dohány- utczai közös lakásban tanácsot ült a nagy másnap vezérkara. Ki-ki előadta a holnapra számított terveit; elfogadtak mindent s Vasvári Pál felkiáltott: „És azután előre!“ Kezének lendítésére a jobbjában tartott törbot éles fegyvere kirepült hüvelyéből s mutatta az utat: előre! A vidéken nem mindenütt fogadták örömmel a Pesten történtek hírét. A bagoly fél a világosságtól, mit elviselni nem bir. Hát ez természetes ! Ámde, óh emberi gyarlóság! a pozsonyi országgyűlésen is akadt nem egy vaskaiapos, a ki meggondolatlan, lázitó fellépésnek bélyegezte a szabad sajtó kivívását s hivatottnak találta magát, kemény megrovással bántani a pesti ifjúságot. E rövidlátó, méltatlanok ellen Vasvári Pál lett az ifjúság tolmácsa. Igazmondó, bölcs beszéde valósággal kitanitja olvasóját. Szeles alapon, meggyőző erővel fejtegeti a történelmi igazságot. ; Idézzük saját szavait: „...Az idő nem vár, AZ EGYEDÜL’ ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTŐSZER.
