Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-12 / 28. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

Két éve elmúlt annak, hogy ez a határozat meghozatott s azóta nem történt ezen ügyben semmi, vagy legalább is nem tudjuk azt, hogy ez a kérdés előbbre vitetett volna, miért is felhívjuk vármegyénk alispánja figyelmét ezen ügyre, mert bizony nem szép dolog az, ha a vármegye közönségének ünnepélyes jellegű határozata megvalósítatlan marad, sőt egészen feledékenységbe megy.

T7" álasz

a „Szatmárvármegye“ laptársunknak a Nagykároly—érendrédi útra vonatkozó czikkére.

Ezen ügyben a „Szatmárvármegye“ annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a vármegye a f. hó 5-én tartott közgyűlésen végleg eltemette ezt az útat az által, hogy az Érendréd—reszege—piskolti útvonalnak a törvényhatósági úthálózatba való felvételébe minden feltétel nélkül belenyugodott, holott az alispán javaslata az volt, hogy ez az út csak akkor vétessék fel a törvényhatósági utak közé, ha a kormány a Nagykároly— érendrédi útnak a törvényhatósági útvonalak közé való felvételébe beleegyezik; s mig N. Szabó Antal és N. Szabó Albert bizottsági tagok az alispán javaslatát pártolták az állandó választmányban, addig mi a főispán álláspontja mellett szavaztunk, minek következtében az állandó választmány a főispáni javaslatot fogadta el, a közgyűlés pedig az állandó választmány javaslatát egyhangúlag határozattá emelte.

Anélkül, hogy mi ezen kérdésben előzőleg egymással valaha értekeztünk volna, a főispán javaslata mellett foglaltunk állást azért, mert mi, mint régi függetlenségi emberek, kötelességünknek ismerjük a független-; ségi kereskedelemügyi miniszter és a függetlenségi főispán álláspontja mellett lenni, amennyiben feltételezzük azt, hogy ők is vármegyénk és városunk javát akarják s mert vármegyénk főispánja kijelentette, hogy a kereskedelmi minisztérium úti-ügyosztályában már igen neheztelnek azért, hogy vármegyénk már több Ízben utasította vissza a kormánynak idevonatkozó törekvéseit, mely az említett transversális útvonal kiépítésével három vármegyének akar szolgálatot tenni; amellett ezen határozat nemcsak hogy nem zárja ki a Nagykároly—érendrédi útvonal kiépítését, hanem azt hisszük, hogy ha főispánunk — kinek, mint érendrédi birtokosnak, magánérdeke is ezen útvonal kiépítése s ő magánérdekének háttérbeszoritásával mégis ezúttal az Érendréd—piskolti útvonalnak a törvény- hatósági úthálózatába való felvételét pártolta — ezzel megnyeri a minisztérium jóakaratát, mely a Nagykároly—érendrédi kőút és a Nagykároly—margittai vasút építésénél nagyon is szükséges — s főispánunk latba veti ezen út kiépítése ügyében befolyását és választó- kerületünk országgyűlési képviselőjével karöltve ezen út kiépítését ki is fogják eszközölni.

Hogy a minisztérium jóakarata nélkül az útépítés dolgában mi nagykárolyi járásbeliek mennyire tudtunk haladni s N. Szabó Antal bizottsági tag ur a szabadelvű pártnak éveken át volt elnöke és egyik vezérférfia, Nagy László volt alispánnak másfél évtizeden át legbensöbb barátja, járásunk útai kiépítése dolgában követett politikájával mily sikereket ért el, azt mutatja, hogy évtizedek óta ezen járásban egy talpalatnyi út nem készült, a lápi útat kivéve, de ez is csak azért, mert

Na, ugy-e mondtam, hogy nem lesz baj. Ezek a gyávák semmit sem mernek tenni, de te mindig félsz, már menekültél volna, gyáva vagy, prédára hagynál mindent.... na-na ne jajgass, fájhat még jobban is.

Leborult az este. A hegyközre nyugtalan, lázas éj következett. Az apró falvak zsupp- fedelü viskóiban nyögött, sóhajtott a nehéz sebesült, aztán csörgött a fegyver, jöttek a csendőrök, a katonák és beszólottak a nyomor, a kétségbeesés tanyájára, hol az ablakon a halál koezogott.

Voltatok Kövesden hé! van itt sebesült?

Nem voltunk, nincs, nincs! hangzott riadtan a válasz, amazok tovább mentek a nyomor fészkében pedig nyögött, vergődött a zsúpon fekvő beteg; vér habzott a száján, az asszony pedig sirt, jajgatott keservesen.

. . . Hiszen ott villogott a szurony s mi jő még azután? Börtön. Inkább elveszett sok-sok vérző pária, minthogy megmondta volna: igen ott voltam én is, meglőttek, legázoltak engem is.

Fent a Vlegyásza déli oldolán szétszaladtak a kecskék, nem volt a ki összeterelje őket, a bozontos szőrű komondor este kiült a sziklahasadék elé és fejét az égre emelve üvöltött ijesztő, csúnya hangon, talán a gazdáját hívta. A riasztó vonítás végigsuhant az erdőn, leszállt a völgybe, elhangzott Kö- vesdig, hol késő éjjel, lámpafénynél bonczol- ták a tudatlanság áldozatait.

De a vén pakulár, a Jankti pribékje nem hallotta már azt: elment a vezére után hirt vinni, hogy most is magyar szó cseng a hegyközön. __________

ez Tisza István grófnak és még egy nehány nagy urnák érdeke volt.

Egyébként sem Kaplony, sem Fény községekhez, tehát a legközelebb fekvő községekhez vezető útakat nem építették ki, a Nyírbe vezető út Vállajnál végződő szakaszát nem folytatták, hanem építettek drága utat Szatmárról Szálkára és más útakat, melyeknek mi direkt hasznát nem vesszük, holott járásunkban számtalan község van, a melyekhez vezető útak az év legnagyobb részében teljesen járhatatlanok.- Ezekből látható, hogy a N. Szabó Antal urúti politikája nem volt nagyon szerencsés, tehát ha inkább igyekszünk Kossuth Ferencz és Dr. Falussy Árpád urak úti politikáját támogatni mint N. Szabó Antal és N. Szabó Albert urak úti politikáját, abból talán mégsem következik az, hogy Nagykároly város elsőrangú fontosságú érdekeit nem akarjuk belátni és azért városunk jövője talán mégsem lesz sem szomorú, sem kilátástalan.

És ha oly nagyon fontos dolog volt ez a kérdés városi szempontból, miért nem szólaltak fel az alispáni javaslatot pártoló urak a közgyűlésen ?

Hiszen már láttunk olyat, hogy a közgyűlés az állandó választmány véleményével ellentétesen határozott? Hátha ezen esetben is igy történt volna, és az alispán javaslata emeltetett volna határozattá ?

Különben figyelmébe ajánljuk czikkirónak az 1890. t.-cz. 11. §-át melyszerint a kereskedelemügyi miniszternek jogában áll magasabb — különösen hadászati vagy közgazdasági — érdekekre utalva a törvényhatóságot felhívni, hogy valamely törvényhatóság területén fekvő vagy azon átvonuló utat a törvényhatóság úthálózatába felvegyen, mely felhívás ellen a közgyűlésnek jogában áll egyizben felírni s ha a miniszter ekkor is megmaradna felhívása mellett, a törvényhatóság első tisztviselője a további intézkedéseket késedelem nélkül megtenni köteles; tehát mint ezen §. első bekezdése mondja, valamely útvonal a törvényhatósági úthálózatba a kereskedelemügyi miniszter rendeleté alapján felvehető. Ha tehát a közgyűlés a felvételt megtagadta volna, felebbezés esetén a miniszter a felvételt megrendelhette volna.

ügy vagyunk értesülve, hogy a miniszter csak főispánunk kérelmére nem rendelte el az érendréd—piskolti útvonalnak az úthálózatba való felvételét, mert helyesebb dolog az, ha a vármegye önként határozza el a felvételt s jelen esetben inkább számíthatunk a nagykároly—érendrédi útvonal és a nagy- károly—margittai vasút kiépítésénél a miniszter jóakaratára, mintha megtagadtuk volna az érendréd—piskolti útvonal felvételét és ezzel még a miniszter jóakaratát is eljátszottak volna.

Legyen nyugodt a „Szatmárvármegye“ czikkirója mi mindenkor szivünkön viseljük városunk érdekeit annyira, mint a czikkiró ur és vármegyénk főispánjáról is úgy tudjuk, hogy a nagykároly—érendrédi ut kiépítésének meleg szószólója és pártfogója lesz s a „ Szatmárvármegye“-nek ezen útvonalra vonatkozó javaslata nem fog beteljesedni.

Végül el nem hallgathatjuk, miszerinl különösnek tartjuk azt, hogy egy lapban bírálat tárgyává tétessék, hogy az állandó választmányban egy bizottsági tag mily álláspontot foglalt el s kinek mi volt a véleménye ; de még különösebbnek találjuk, hogy noha kilencz szavazattal hozatott meg az állandó választmány határozata öt szavazattal szemben, mégis csak a függetlenségi párt volt és jelenlegi elnöke szavazata tétetik bírálat tárgyává, a többi szavazó szavazata pedig nem, holott mi ott nem mint pártelnökök, hanem mint bizottsági tagok szerepeltünk. Ez is mutatja, hogy a ezikk mily forrásból ered és köny- nyen kitalálható, hogy czikkirónak czikkével mi volt az intentiója.

Dr. Adler Adolf.

Papp Béla.

alispáni utalványok ellenjegyzését az állami számvevőség miniszteri rendeletre megtagadja.

*

Andrássy Gyula gróf belügyminiszter az 1905. évi deczember hó 28-án a városi tornacsarnokban tartott vármegyei közgyűlés határozatait megsemmisítő KristóíTy-féle rendelet hatályon kívül helyezésével az akkor tartott közgyűlésen hozott összes vármegyei határozatokat vármegyénk főispánja közbenjárására jóváhagyta.

*

A feliratot kedden általánosságban, szerdán részleteiben elfogadta a képviselőház.

HÍREK.

Politikai hírek.

A két kvótaküldöttség hetes bizottsága folyó hó 6-án délelőtt 11 órakor közös ülésen találkozott s minthogy mindkét küldöttség megmaradt a maga álláspontján, a küldöttségek jelentést fognak tenni kormányuknak, mire a király maga fogja a kvótát megállapítani.

*

A vármegyék autonómiája intézményes biztosítása és kiépítése czéljából foganatosítandó kormány-intézkedések egyikét fogja képezni a vármegyei számvevőségeknek a ' megyék hatáskörébe való visszaállítása, melyet a kormány úgy akar megvalósítani, hogy a szorosan vett pénzkezelés továbbra is az adóhivatal hatáskörében fog maradni azonban ezek kötelesek lesznek a hozandó tör- ! vény értelmében minden utalványt kifizetni amelyet a törvényes utalványozó tisztviselő ad ki és törvényes számfejtő közeg ellen- ! jegyez s akkor nem ismétlődhetik majd meg I az a múltban tapasztalt állapot, hogy az

— Személyi hírek. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja f. hó 6-án a délutáni gyorsvonattal a fővárosba utazott s onnan kedden este székhelyére visszaérkezett. — Károlyi István gróf választókerületünk országgyűlési képviselője tegnap az esteli vonattal a fővárosba utazott.

. — Sajtóhiba. Lapunk legutóbbi számának vezérczikkébe egy sajtóhiba csúszott be, mert vezérczikkünkben igy volt kiszedve az idevonatkozó tétel, hogy „a közös hadseregnél majdnem 30,000 koronára rúg az évi nyug- dijjárulék“, holott a közös hadseregnél az évi nyugdíj nem 30,000, hanem 30 millió koronára rúg, mit ezennel helyreigazítunk.

— Botrányos állapot a helybeli kir. járásbíróságnál. Valóban botrányosnak mondható az az állapot, mely a helybeli kir. járásbíróságnál a telekkönyvi kivonatok kiadása körül dívik. A fél, kinek egy telekkönyvi kivonatra szüksége van, két-hárora hét múlva kapja azt csak meg s akkor is csak többszöri sürgetés és utánjárás után. A ki tudja minő fontos érdekek kívánják meg igen sok esetben őzen telekkönyvi kivonatok sürgős kiadását, az nem fog csodálkozni azon a megbotránkozáson, a mit a kir. járásbíróság eme késedelmes eljárása okoz. Mint biztos forrásból tudjuk az ügy- j védi kar és a helybeli pénzintézetek az igazságügy miniszterhez fognak fordulni eme tűrhetetlen állapot sanálása czéljából. Addig is, mig a miniszter intézkednék, a jogkereső közönség érdekében felhívjuk erre kir. törvényszékünk és a debreczeni kir. ítélő tábla | érdemdús elnökeinek figyelmét s felkérjük, j hogy ezen tűrhetetlen állapot megváltoztatása czéljából saját hatáskörükben is intézkedni szíveskedjenek. A telekkönyvi kivonatok J kiadása, a hitelesítési bélyegek czirnén többet behoz, mint egy dijnok javadalmazása s igy még fináneziális szempontok sem gátolják, hogy a telekkönyvi kivonatok ellátására J egy külön dijnok alkalmaztassák.

— A „Magyar Védőegyesület“ helybeli fiókja szakosztályai f. hó 7-én délután gyűlést tartottak és megválasztották I elnöküket és jegyzőjüket. Az ipari szakosz- j tályhán elnök lelt: Kinczel János asztalos- mester, jegyző: Luczay János fodrász. —; A kereskedelmi szakosztályban elnök lett: Schuszteritsch Ferencz, a kereskedelmi társulat elnöke, jegyző: Pucser Károly kereskedő. A női szakosztályban elnök lelt: Ilosvay Aladárné, vármegyei alispánunk neje, jegyző: Dr. Gózner Elek ügyvéd. A társadalmi szakosztályban elnök lett: Péchy László műszaki tanácsos, jegyző: Dr. Vetzák Ede. Ezután a választmányi ülés tartatott meg Dr. Serly Gusztávné alelnök elnöklete alatt, ki megnyitván az ülést, üdvözölte a megjelenteket, mire Debreczeni István alelnök jelentette, hogy a szakosztályok megalakultak, elnöküket és jegyzőjüket megválasztották, hogy az alapszabályok a közgyűlési jegyzőkönyvvel a központnak és a helyi hatóságnak be- mutatlatlak, utóbbi a bejelentést tudomásul vette, a központtól azonban a jóváhagyás még nem érkezett vissza. Ezen bejelentések tudomásul vétele után a központ felhívása folytán Kovács György helybeli kereskedő védőtábla engedélyezése iránti beadványa véleményezés végett Brichta Miksa és Pucser Károly tagoknak kiadatott, mire egyéb tárgy hiányában elnöklő alelnök a választmányi ülést — megköszönve a megjelentek érdeklődését — berekesztettnek nyilvánította.

— Hivatalvizsgálat. Dr. Both Ferencz, törvényszékünk elnöke, múlt napokban a nagysomkuti járásbíróság ügykezelését vizsgálta meg s a tapasztalt rend és szorgalom felett megelégedését nyilvánította.

— A helybeli „Kossuth-asztaltár- saság“ vasárnap délután tartott népes értekezletén Kun István elnök elnöklete alatt megbeszélték az asztaltársaság zászlója ünnepélyes felszentelését és ezzel kapcsolatosan egy nyári tánczmulálság rendezését, melynek jövedelme a zászlószentelés költségeire fog fordittatni, az esetleges maradvány pedig az asztaltársaság alapjához csa- loltatik. A megjelentek az elnök előterjesztését elfogadták es megalakították a 120 tagból álló rendező-bizottságot, bizottsági elnökké pedig — dr. N, Szabó Albert indítványára — dr. Kovács Dezső ügyvédet választották meg.

— Bírák és telekkönyvvezetők szabadság ideje. Járásbíróságunknál Szabó Pál vezető járásbiró július hó 10-től augusztus hó 16-ig, Csilléry Dávid járásbiró aug. 22-töl szeptember 30-ig, Csits Lajos albiró augusztus 2-től szeptember 12-ig, Dr. Serly Jenő albiró julius 9-től 29-ig és október 22-től november 1-ig, Füzesséry György aug. 1-től 19-ig, Fógel Kálmán julius 16-tól aug.

12-ig, végül Vida Elek augusztus 14-től szeptember 10-ig lesznek szabadságon. Dr. Serly Jenő albirót mint vizsgálóbírót távolléte ideje alatt Csits Lajos albiró helyettesíti.

— Esküvő. Nahóczky Miklós érmihály- falvai vasúti hivatalnok folyó hó 11-én esküdött örök hűséget városunkban Kálnay Gyula helybeli vasúti főraktárnok és neje, Nemes Margit kedves leányának, Ilonkának. Az anyakönyvi esketést Debreczeni István polgármester végezte. Tanuk voltak Pozorszky Béla büdszentmihályi állomásfőnök és Balázs Kálmán helybeli vasúti ellenőr. Az egyházi áldást Bády József kegyesrendi pap adta a fiatal párra. Esküvő után szűk családi körben ebéd volt a nászháznál, melyen számos pohárköszöntő hangzott el az uj pár egészségére.

— A színkör ügye. A szinkörépités ügyének intézésével megbízott bizottság szombat délután tartott ülésében vette elbírálás alá az átdolgozott tervet és azt 16 szavazattal 2 szavazat ellen a kivitel alapjául elfogadta. Elhatároztatott a pályázatnak oly módon való meghirdetése, hogy a pályázati határidő f. évi augusztus hó 2-ik napján lejár, a város 6 hét alatt dönt a pályázatok felett s hogy vállalkozó az esetben, ha folyó évi szept. hó 1-ig a döntés megtörtént, a színkört még a folyó évben fedél alá hozni köteles; ha később következnék be a döntés, akkor az építést csak 1907. tavaszán 3 fagymentes nap eltelte után megkezdeni s azt legkésőbb augusztus 1-ig bevégezni köteles. Minthogy az építéshez szükséges összegből még 16,000 korona fedezetlen, a bizottság utasította polgármestert, hogy az államsegélynek 10,000 koronával való felemelése iránt kérvényt adjon be a belügyminiszterhez. Elrendelte a bizottság a Strósz-féle telken levő épületek házilag leendő elbontását s az 1 szoba és konyhából álló létesítendő felügyelői lakás felépítésének elodázását. Az államsegély felemelése esetén is marad fedezetlen 6—8000 korona, mely összeget a képviselőtestület lesz hivatva megszavazni, hogy a színkör felépítésével a magyar színművészet iránt tartozó kötelezettségének városunk végre- valahára eleget tegyen.

— Baleset. A Nonn-féle téglagyárban folyó hó 8-án Tali József sármunkás 4 éves fia játékközben a kútba esett. A közelben dolgozó emberek segítségére siettek, de már nem segíthettek rajta, mire kivették, meg volt halva.

— Megbízás. Lapunk junius hó 28-án megjelent számában azt irtuk, hogy a belügyminiszter Kerekes Zsigmond vm, IlI-ad aljegyzőt a főispáni titkári teendők ellátásával ideiglenesen megbízta. Ezen közleményünk annyiban téves, hogy nem a belügyminiszter bízta meg, hanem a belügyminisztertől nyert felhatalmazás alapján vármegyénk főispánja bízta meg Kerekes Zsigmondot ideiglenesen a főispáni titkári teendők elvégzésével.

— Mulatság Érkáváson. Az érkávási ev. ref. egyház f. hó 7-én rendezett mulatsága úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényesen sikerült, s bátran mondhatjuk, hogy egyike volt a vidék legjobb mulatságainak s szép összeg maradt az egyház czéljaira. Már fél 8 órakor zsuffolásig megtelt a tágas helyiség a környék intelligentiájával s türelmesen várta a műsor kezdetét, melynek első száma Vinczlér Ferencz Arany Jánosnak „Tetemrehivás“ czimü szavalata volt, a tőle már megszokott jó előadásban. Majd Gabányi „Valami hibája van“ czimü egy felvonásos vigjátéka került színre, oly precziz előadásban, melyet bátran megirigyelhetett volna nemcsak egy dilletáns társaság, de Thália félként papja is. Kabay Ferencz (De Lussián Andrée, orvos) szerepét igen jól adta. Dió- szeghy Zsóka (Cecile, Andrée neje) szerepét gondos betanulásával s jó előadásával teljesen átérezte s nagyon rászolgált a közönség tetszésére. (Balancourt, magánzó) Mátéfi János, az ideges nagybácsi nehéz szerepében nagyon jó alakítást nyújtott, mely állandóan derültségben tartotta a közönséget. (Nanette, szobaleány) Madáchy Erzsiké is igen .jó volt s szerepét kedvesen alakította. A lelkes közönség zajos tapsokkal jutalmazta az igazán rászolgált szereplőket. A műsor utolsó pontja Filep Margit énekszáma volt, melyet a közönség általános tetszés mellett többször felhangzó tapssal és egy szép csokorral jutalmazott. Majd táncz következett, melyen a mulatni vágyó jókedvű társaság Kávássy Sándor házigazda vendégszerető házánál — Koszta Dezső kitűnő zenéje melíelt — a hajnali órákig maradt együtt. A négyest 50 I pár tánczolta.

i