Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-12 / 28. szám
XXIII. évfolyam. Nagykároly, 1906. julius 12. 28-ik szám. NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLŐNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fé l évre.....................................................4.— „ .N egyedévre.................................................2.— „ Egyes szám............................................ . —.20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelősek : Dr. Adler Adolf és Papp Béla társszerkesztők. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben.) Bérmentetlen levelekét előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Főgimnáziumunk hanyatlása. Azok az inczidensek, melyek a legutóbbi tanévben főgimnáziumunkban lejátszódtak arra indították városunk vezetőségét, hogy a főgimnázium ügyével intenzivebben foglalkozzék, s a baj okait kutassa. Az eredmény ugyanis a mi a múltnak a jelennel való összehasonlításából származik az, hogy főgimnáziumunk rendszeresen halad a hanyatlás lejtőjén. Midőn ezelőtt, tizenöt évvel Nagykároly város a főgimnáziumot — talán erejét meghaladó áldozattal — létesítette, azt a piaristák vezetésére bízta azzal a biztos tudattal, hogy eme kulturális intézményünk, a kegyes tanitó- rend, tehát kizárólag a tanügygyel foglalkozó szerzetes rend vezetése alatt nemcsak nein hanyatlik, hanem ellenkezőleg, rendeltetésének niegfelelöleg fejlődni, izmosodni fog. Tizenöt év tapasztalata azonban éppen az ellenkező eredményi mutatta fel. A kezdetben nagy látogatottságnak és jó hírnévnek örvendő tanintézet hallgatósága évröl-évre következetesen kevesbedett. Hiteles adatokból tényként állapította meg városunk vezetősége, hogy a legutóbbi hat év lefolyása alatt a tanulók száma 45°/0-al fogyott. Tehát ma majdnem fél annyi a tanulók száma, mint ezelőtt hat évvel volt. Hogy minő erkölcsi és anyagi kár háramlik ama tényből úgy a város egyetemére, mint a város polgáraira is, azt bővebben bizonyítanunk nem szükséges. Eine tapasztalat, s különösen ama törekvés, hogy a főgimnáziumban tapasztalható bajok orvosoltassanak s tanintézetünk visszaszerezze azt a jó hírnevet és látogatottságot, melylyel régebben birt, arra indította városunk tanácsát, hogy e tárgyban kezdeményező lépést tegyen. Két terv merült fel. Az egyik, hogy a tanítást a felsőbb osztályokban világi tanárokra bízza a város, a másik hogy a rendkormánynál keressen a bajok ellen orvoslást. A tanácsban ez utóbbi nézet jutott többségre s a tanács a következő feliratot intézte a rendkormányhoz: méltán kifogás alá esnek s okot szolgáltatnak arra, hogy az iskola jó hírneve veszélyeztessék. Tisztelettel kérjük azért a fötiszte- lendö rendkormányt, hogy — ezen tovább nem tartható — kóros állapot megszüntetése czéljából a kifogás alá eshető tanárok áthelyezése s a Nagykároly városi főgimnáziumnak teljesen kifogástalan s lelkiismeretesen nemes hivatásának élő tanári karral leendő ellátása iránt sürgősen intézkedni mél- tóztassék. Kiváló tisztelettel Nagykároly, 1906. julius 3. A városi tanács. Fötískelmdő Éendkórmány 1 A kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló Nagykároly városi rom. kath. főgimnázium hanyatlása az utóbbi időkben évröl-évre jobban tapasztalható. A tanítás eredménye nem kielégítő s a növendékek száma apad, ellenkezör leg az országban lévő többi középiskolákkal a hol a növendékek száma évröl-évre rohamosan emelkedik. Ezen visszás helyzet okát a tanártestületben s azon tényben kell keresnünk, hogy ezen iskolához oly tanerők is alkalmaztatnak és helyeztetnek át, a kik a tanitás és bánásmód szempontjából Nézetünk szerint a tanárok kicserélése nem fogja a kívánt eredményt előidézni. Hiszen a kegyes tanitórend- nél felhívás nélkül is szokás az, hogy a tanárok évröl-évre kicseréltetnek. Ez a. kicserélés nem előnye, hanem ellenkezőleg éppen hátránya a piarista tanrendszernek, mert hisz az újonnan áthelyezett tanárok nem ismerik a viszonyokat s nem ismerik növendékeiket. S éppen ezen nem ismerés egyik oka a tagadhatatlanul létező bajoknak. A baj oka mélyebben gyökerezik. Hogy és mint lehet, hogy és mint kell azokon városunk és főgimnáziumunk érdekében radikálisan segíteni, arra még alkalmilag visszatérünk. —P— A gyermekmenhely ügye. (—r.) Tudvalevő dolog, hogy vármegyénk törvényhatósági bizottsága elhatározta, miszerint Deák Ferencz emlékére városunkban egy gyermekmenhelyet állít fel. Ezen ügyben az 1904. évi tavaszi rendes közgyűlésen hozott határozat a következő volt: Szatmár vármegye közönségének Nagykárolyban 1904. évi május hó 5-én és folytatva tartott rendes közgyűléséből. Elintézés alá vétetett Nagy László alispán jelentése a Deák Ferencz emlékére Nagykárolyban felállítandó gyermekmenhely tárgyában. Határozat: A jelentés tudomásul vétetik és az ügy intézésére s részletes javaslatnak a közgyűlés elé terjesztésére a vármegyei alispán elnöklete alatt egy bizottság kiküldetik, melynek tagjaiul megválasztatnak: Gróf Károlyi György, Kende Zsigmond, Nagy Béla, Isaák Dezső, Jékey Zsigmond, Szentiványi Gyula, Domahidy Sándor, Szu- hányi Ödön, Böszörményi Sándor, Reök Gyula, Neinestóthi Szabó Antal, Luby Béla, Kovács Béla, Luby Géza, Bay Lajos, Dr. Fekete Sámuel, Dr. Serly Gusztáv, Domahidy István, Kölcsey Antal, Pásztori Árkád, Már Lajos, Debreczeni István, Dr. Aáron Sándor, Rooz Samu, Vetzák Ede, Dr. Czukor Lajos, Dr. Adler Adolf, Dr. Jékel László, Gőnyei István, Róth Károly, Dr. Rooz Elemér, Dr. Vetzák Ede ; jegyzőül pedig Néinestóthi Szabó Albert dr. K. m. f. Jegyzetté: Mangu, tb. vrn. főjegyző. T ARCZA, Forradalom a hegyek közt. Jrta : "Vé.xy Ferencz. II. Mikor az első napsugár pirosra festette a Viegyásza legmagasabb csúcsát, fölkerekedett az egész csapat s indult a völgy felé, a merre a kis élénk városka feküdt, az öreg pakulár vezette őket, kezében hatalmas bot volt és tüszőjében revolver villogott. A mocskos komondor utánuk szaladt egy darabig s egyszer felugrott az ut mellett egy óriás szikladarabra s nyakát hosszan előrenyujtva, keservesen vonított a távozók után, aztán visszafordult s lassan czammogva felkereste az elhagyott sziklahasadékot s összekunkorodva befeküdt oda. A kis csapat komoran haladt lefelé a köves utón, lelkűkben izzó tűzre gerjedt az elégületlenség, az elnyomottság tudásának halvány sejtelme: vért, ártatlanul omló vért szomjazott. Eközben feljött a nap, a csoport egy kereszthez ért, melyről Krisztus bádogból melszett, rozsdás képé tekintett rájuk; az oláhok keresztet vetettek, letérdeltek és imádkoztak: . „és bocsásd meg a mi vétkeinket.“ Hatalmas Isten ott a fellegek mögötti fehet-é még bűnbocsátó kegyelmed? Rázd meg a gyümölcstől Lerhelt körtefát pár héttel a virágzás után durva erővel: bizonyára éretlen gyümölcs hull róla, mit nem lehet megenni. Tépd le a rózsabimbót, mielőtt a nap meleg sugarai kibontják gyönge szirmát: a vesztes ág is megsínyli, s a rózsa sem terjeszti szét szobádban édes illatát. Vesd el a búzát, — melyben, mert hiszen mindenben van, konkoly is kerül, —- műveletlen tőidbe, a búza elvesz, nem ereszt termő kalászt s a konkoly buján virágzik s dús magot terem. Magvetők járlak műveletlen földön, talán búzát is veteltek, de konkoly lett a termés: bár el se velették volna a magot. Kövesden, a Viegyásza déli részén levő kis városban, összegyűlt az egész környék. Politikai népgyülést hi volt össze valamelyik párt s lelketlen izgatok vetették a magot, a konkolyos búzát; a búza elveszett a tudatlanság posványában, de kikelt a konkoly. „Öld meg az urat“ ez volt a jelszó s a vad elszánt csoportban lövés dördült el, aztán újra lövés, a csendőrök között megtán- torodott egy s fölhangzott ajkán az utolsó parancs: „tüzelj“. És omlott a gyilkos zápor és jött, mint a pusztító vihar, zúgva, dübörögve, kivont, villogó karddal a huszárcsapat, s a szegény elbolondilott, félrevezetett tömeg egy része nyögve, sikoltva vergődött a lovak patkói alatt, a többi rpeg futott rémülten, dugva, rejtve a kapott sebet, vissza a hegyek közé, bői nem hull a gyilkos zápor s nem száguld rohamra a villogó kardu huszárcsapat. És hol voltak a magvetők, kik konkolyt hintettek a műveletlen földbe. Azok nem voltak ott, hol ropogott a fegyver, csattogott a harczi ló patkója s véres sebet vágott a villámló huszárkard ... | Hatalmas Isten ott a fellegek mögött leheL-e még bűnbocsátó kegyelmed? Meneküljünk öcsém, meneküljünk, — nyöszörgőn a- bácsi az öreg karosszékben. Sze- j gény másfélnap alatt 20 évet öregedett, vad rémület ült az arczán s minden neszre szaladt az ablakhoz, pedig a kövesdi vérontásnak a zaja sem hangzott ide, néma, kihalt! volt az erdészház környéke. Az erdész, az 52 éves urfi nyögött, sóhajtozott, a káromkodást egészen elfelejtette. Meg kell halni, meg keli halni, oda a kocsim, oda a lovam, —• motyogta csendesen s révedező szemekkel bámulta a mennyezetet, hol egy pánezéios vitéz egy hiányos ruházatú női alak szivébe mártotta kardját. Az urfi előtt megelevenedtek az oda festett alakok, szinte látta, a mint a nő kebléből ki- bugygyant a meleg, piros vérpatak. A szobában csend lett; nyugtalanító, hideg, néma csend, csak a nagy fali óra ketyeged rendületlen nyugalommal, szabályosan. „Meg kell-hal-ni, meg-keil-hai-ni!“ Egyszer csak zaj támadt odakünn, ostorpattogás, kocsizörgés hangzott a szobába. A bácsi ijedten ugrott fel a karos székből, de nem mert kinézni, hanem elbújt a kályha mögé, az urfi pedig megfeledkezett cs. és kir. tartalékosi hadnagyi mivoltáról, hosszú köpenyegébe tekergődzve gyorsan az ágy alá gurult, pedig egy másodperczczel előbb azt hitte, hogy lábai csonttá merevedtek. A lépcsőn léptek zaja hallatszott, gyors futó tempóban, a bácsi a kályha mögött léiegzeni sem mert. Odalapult a falhoz, a cső mellé, mint egy alföldi palacsinta. Az ajtó felnyiilott s kuszáit hajjal, tépett ruhában Juon, a kocsis ugrott be rajta. Domnyisor, domnyisor baj van, nagy baj, csata volt. Kövesd csupa vér, csak mink szaladtunk el, én meg Ilia, meg 'Fióricza. Úgy átugrottuk a Szamost, hogy a bocsko- runk sem lett vizes, Tógyer ott maradt, meglőtték, de mi visszajöttünk, nem akarunk földet osztani, tovább szolgálunk. A legény most vette észre, hogy nincs senki a szobában, az elrejtőzött urakat nem látta meg, hát kiszaladt s pár perez múlva fütyölt és csutakolta a lovat. A bácsi előjött a kályha mögül, az urfi kibújt az ágy alól, lefeküdt ismét, elkezdett sóhajtozni, imádkozott oláhul és káromkodott magyarul. A bácsi meg kitisztította a másfél nap óta pihenő öblös pipát, megtömte és rágyújtott s mikor jói égett, elkezdett zsörtölődni. AI EGYEDÜ^ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAITÓSZFR Ad. 7872. ISÖT al,sp' sz' 513. ... sm bjk,‘sz-
