Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-28 / 26. szám
XXTTI. évfolyam. Nagykároly, 1906. junius 28. 26-ik szám. S.-.U . 4» \ NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HI VATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖN YE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.................................................8.— korona. Fél évre................................' ..................4.— „ Ne gyedévre.................................................2.— „ Egye s szám.................................................—.20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre S korona. A politikai rész szerkesztéséért felelősek : Dr. Adler Adolf és Papp Béla társszerkesztők. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben.) Bénnentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk ol. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Aggályok. Bár hogyan belenyugszunk is a „kötött kéz“ politikájába, bárhogyan szépítjük is a dolgot, kétségtelen, hogy az ország egyetemében, de különösen a függetlenségi eszme híveinek körében némi elégületlenség tapasztalható. A függetlenségi párt abszolút többséggel vonult be a parlamentbe. Ennek a ténynek logikus következménye más nem lehet, minthogy az uralmon lévő többség — jelenleg a függetlenségi párt — a saját programmját érvényesíteni, megvalósítani törekedjék. Ez a theoria, — a praxis pedig az, hogy benne vagyunk nyakig a hatvanhétben. „Es bleibt alles beim Alten“ — mondotta három évvel ezelőtt Beck vezérkari főnök, midőn a kilenczes bizottság munkálatát a király elé terjesztette. Azóta végig küzdöttünk egy nagy nemzeti küzdelmet, többségre segítettük a függetlenségi zászlót és az eredmény: „Es bleibt alles beim Alten“. Tudjuk jól, hogy az uj minisztérium kinevezésének és a béke helyreállításának egyik feltétele az volt: „A hatvanhét marad“. Tudjuk, hogy eme feltétel folyománya, hogy a függetlenségi párt belement a delegáczióba, de azt hittük, hogy a delegáczió tárgyalásaiban a magyar szempontok legalább kis részben érvényesülni fognak. Köztudomású dolog, hogy a függetlenségi párt körében elhatározott dolog volt, hogy Goluchovszkv külügyminisztert — a ki minden bajnak föokozőja volt — erősen támadni és megbuktatni fogják. És mi lesz az eredmény. Az, hogy bár részben erős kritikát gyakorolnak, de tényleg Goluchovszkynak a kül- ; ügyekre, Pitreichnak pedig a hadügyre megszavazzák a kívánt milliókat. Megszavazzák annak a közös hadseregnek a czéljaira, a melyet soha el nem ismertünk, mely nem volt a mienk soha, mely nem a mienk ma, s mely nem lesz a mienk a jövőben, mert hiszen I egy velünk ellenséges érzelmű hadsereget mi a magunkénak el nem ismerhetünk soha. Nem sokára haza jön az első függetlenségi közös ügyes bizottság azzal a tudattal, hogy Bécsben teljesen meg vannak elégedve a működésével. „Es bleibt alles beim Alten“. Bárhogy belevagyunk is 'nyugodva tehát a jelenlegi paktumos helyzetbe, mégis indokolt némi részben az elégületlenség. Mert hiszen az előzményekből arra kell következtetnünk, hogy legjogosabb követeléseink is hajótörést szenvednek Bécscsel szemben. S ha áldozatot hozunk politikai téren, legalább abban kellene kárpótlást találnunk, hogy gazdasági ügyeinket intézhessük önállóan. Erre jogöt ad nekünk az 1867. XII. t.-cz., mely feljogosít, hogy gazdasági ügyeinket Ausztriától függetlenül intézhessük, az 1898. 1. törvényczikk, mely az önálló vámterület jogi állapotát kimondja és 1899. XXX. törvényczikk, mely az önálló vámterület életbeléptetésére vonatkozólag idejének és eshetőségének módját szabályozza. Ezt a törvényes jogot kívánjuk érvényesíteni, midőn Ausztriával vámközösség helyett vámszerzödést kívánunk kötni. Ausztria elfogadja ugyan a kereskedelmi szerződés formáját, de ezzel szemben azt követeli, hogy a „kiegyezés egész komplexuma“ revízió alá vétessék. A magyar kormány elfogadta ezt a feltételt s a tárgyalások a két kormány között még e hét folyamán megindulnak. Kétségtelen, hogy Ausztria eme — szerinte — engedményt képező elhatározásáért részünkről megfelelő áldozatot igényel. Az is bizonyos, hogy mi — akiket Ausztria gazdasági téren amúgy .is szi- polyoz — nagyobb áldozatot nem hozhatunk. Hogy a két kormány minő megegyezésre jut, azt ma még nein tudhatjuk, de azzal tisztában vagyunk, hogy mi az áldozatok terén tovább nem mehetünk, mert ez egy újabb ok lenne az elégületlenségre. A képviselöház felirata még az a mi elégedetlenséget kelt. Mint hírlik, ez is a „kötött kéz“ szüleménye. Nem kívánjuk, hogy a feliratban a függetlenségi eszmék jussanak kifejezésre, de azt kívánhatjuk, hogy a koali- czió álláspontja kifejezésre jusson. — Kívánhatjuk, hogy kifejezésre jussanak az alkotmány biztosítékainak megszerzésére vonatkozó nemzeti kívánalmak és a gazdasági kiegyezés dolgában megnyilatkozzék a nemzet akarata. Ha ez nem lesz tárgya a feliratnak, akkor az elégületlenség oka ismét szaporodni fog egygyel. Mert ha elismerjük is a marsruta korlátáit, de a nemzeti jogokból feladni hajlandók nem vagyunk a legcsekélyebbet sem. Papp Béla. A nagykárolyi törvényszék visszaállítása. C—r.) Városunk képviselőtestületének az 1904-ik évi junius hó 26-án tartott rendkívüli közgyűlésén Dr. Vetzák Ede városi képviselő indítványozta, hogy intéztessék indokolt kérelem úgy a miniszterelnökhöz és igazságügyminiszterhez, mint az országgyűlés képviselőházához, városunkban a kir. törvényszék visszaállítása iránt s küldessék ki egy szükebb- körü bizottság a kérvény megszerkesztésére s a kérvényt úgy a miniszterelnöknek, mint | az igazságügyminiszternek egy küldöttség adja 1 át s hogy az egész mozgalom vezetésével és irányításával egy bizottság bizassek meg. A. képviselőtestület 67—1904. kgy. számú véghatározatával kimondotta, hogy városunkTARCZA. •M55-» Martamban éltem ... Magamban éltem, csöndben, némán, Merengtem lelkem boldog álmán; A földnek búja messze szállott, Nyomor s a bűn ott soh’se bántott. Dalos madár dalolhatsz nékem t Oh nem te vagy az üdvösségem!... Röpülj cl s hagyj magamra, árván, Hadd éljek újra csöndben, némán . . . Horváth Jenő. A lelkem volt az éden kertje, A gaz, a gyom azt föl nem verte, Ha ráborult az éj homálya, A holdsugár vigyázott rája. Szemelvények Dr. Magnus „6000 év Aeskulap szolgálatában’* ez. könyvéből. Fordításban közli: Dr. Cservenyák Károly. (Utánnyomás tilos.) III. Magamban éltem, csöndben, szentül De oh egyszer a dal megcsendül! Egy kis madár dalolt az ágon : Szeretlek egyetlen virágom!. . . Feléje néztem s megremegtem, Derűs álmomból vert fel engem, Es nyughatatlan lett a lelkem, Úgy elbondt az ég felettem. Eltűnt napom szelíd világa, Felhő vonult a néma tájra, És zengett, csattogott, villámlott. .. Ez ének olyan fájón bántott. A mindennapi tapasztalat taníthatta meg ; első sorban az embert arra, hogy a betegség I nem éppenséggel mindig az isteni szeszély müve, de leggyakrabban földi okokból származik s végre be kellett látnia, hogy sebek, sérülések, balesetek, az evés, ivás és egyebekből származó rendellenességek nagyon is könnyen érzékelhető jelenségei a földileg alakult betegségnek. Erről meggyőződve csak egy lépés kellett még ahhoz, hogy az ezen tapasztalatból kiinduló vélemény általánossá •váljék. Mihelyt ez a lépés meg lett téve, előállott a feladat, a betegségnek földi okait is kutatni. Erre a feladatra vállalkozott az orvosi tudomány, kezdetben nagyobb buzgalommal ugyan, mint sikerrel. Több mint 2000 esztendőnek kellett lezajlania a betegség fogalma, lényege megállapításának hajszolásá-j ban, mig Virchow kimutatta, hogy az a hajsza j teljesen meddő egy olyan fogalom, oly prin- j czipális formula fölállítására, melyre mint [ közös alapra valamennyi betegségtünetek visszavezethetők lennének, mert olyan kórtani alapfogalom egyátaljában nem is létezik. S hogy ez a hajsza mégis két ezredéven át folyt, annak egyesegyedül a filozófia volt az oka. Önként merül fel a kérdés, miért helyezkedett hát a gyógyító tudomány csak a filozófiára, mért nem vonta munkálkodása körébe a megfigyelést, a kutatást és ekszperimentálást, hiszen csak ezek segítségével lehet behatolni a természettünemények titkaiba? Nagyon könnyű reá a felelet. A régi és középkori gyógyászat ezeket a segédeszközöket vagy éppen nem, vagy csak gyarló mérvben vehette igénybe, mert a teknikai eszközök és me- | thodüsok maguk is a leggyarlóbbak voltak. A gyógyászatnak tehát ezen eszközök elég- j telensége miatt vagy teljesen le kellett mondania arról, hogy a betegség mivoltát, lényegét megismerhesse, vagy kizárólag filozófiai okoskodásokkal és hipotézisekkel kellett azt pótolnia. Ez az az időszak, a mikor egy Arisztotelész is — egyik legkimagaslóbb természettudósa az ókornak — minden reálisztikai; gondolkozásmódja ellenére kénytelen volt kijelenteni, hogy a betegség okainak kikuta- j tására egyedül a filozófia van hivatva s miután Arisztotelész természettudományi kérdésekben egész a renesszánszig mint csalhatatlan tekintély szerepelt, nem csoda, ha az általa hirdetett tan a gyógyászatban is érvényben maradt. Hogy mennyire mérvadó volt e tan, találó kifejezésre jutott a hires természet- tudós és filozófus ábderai Demokritosz ama cselekményében, hogy a hagyomány szerint megvakittatta magát, abban a föltevésben, hogy a természet és annak tüneményei fölött sokkal könnyebben fog tudni elmélkedni, mint látó szemekkel. Két ezer éven keresztül kereste e szerint a gyógyító tudomány spekulativ alapon a betegség mivoltát s mert a spekulácziónak és képzelgésnek nincs határa szabva, csakhamar egész serege támadt a betegségről szóló tanoknak. Majd a test nedvessége, majd túlságos szárazsága, ismét a hidegsége, vagy melegsége szolgált okául a megbetegedésnek. Közben-közben a betegség tüneteit vegyi, máskor meg fizikai hatányokra vezették vissza, majd az u. n. életerőben, majd a szervek ingerlékenységében keresték a megbetegitő princzipiumot, egy szóval egyik tan a másikat, egyik rendszer a másikat váltotta fel megszámlálhatatlan sokaságban s amint már úgy szokott lenni, minden tan követője a magáét tartotta a legcsalhatatlanabbnak, az ellenkezőjét pedig semmitérőnek, oktalannak. E számtalan rendszer közül csak egyet, az u. n. humorál- pathologiát, azt, amely mint a legéletrevalóbb a legújabb időkig föntartotta magát, kívánjuk szemlélődésünk körébe vonni s mint legrégibbről már Hammurabi babyioni király idejében AZ EGYEDÜL' ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAlTŐSZEft
