Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-26 / 4. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. Képviselőválasztás városunkban. A hetek óta tartó kemény téli idő enge­dett a választás napjára. Beborult az ég s a hó lassú pelyhekben hullott alá, szóval a választás napjára jó idő virradt. Mint előre tudtuk, választókerületünk mandátumával azt a férfiút tisztelte meg. kinek nagy, fényes történelmi neve, önzetlen honszerelme, pu­ritán jelleme az ország legelső emberei közé helyezi. Csak önmagát tisztelte meg választó- kerületünk akkor, midőn országgyűlési kép­viselőjévé gróf Károlyi Istvánt választotta meg. Maga a választási aktus, daczára, hogy gróf Károlyi győzelme kétségen felül állott, mindvégig lelkes és impozáns volt. Reggel 8 órakor vette kezdetét. A választó- kerület valamennyi községe kisebb-nagyobb számban bejött, úgy, hogy a városi válasz­tókkal együtt mintegy 2000 embere volt a grófnak bent. A szocziáldemokrata párt jelöltjét, Bares Károlyt 26 egyén ajánlata alapján jelölték kik közül csak 20 volt választó s minthogy ez utóbbiak szavazást is kértek, azt Ilosvay Aladár választási elnök elrendelte. A szavazás a községek kijelölt sorrend­jében három küldöttség előtt történt. Dél­előtt 11 óra tájban, a meddig gróf Károlyi Istvánra 530 szavazat adatott le, Bares Károlyra pedig egy sem, ez utóbbi belátván vállalkozásának sikertelenségét, bejelentette visszalépését, mire Ilosvay Aladár választási elnök az egybegyült nagyszámú, lelkesedéstől áthatott közönség tomboló éljenzése között gróf Károlyi Istvánt egyhangúlag megválasz­tott képviselőnek jelentette ki. Leírhatatlan az a lelkesedés, mely e hir vételére megnyilvánult, gróf Károlyi István- nét, ki a honvéd laktanya egyik emeleti he­lyiségéből nézte a lelkes, tánczoló, örven­dező tömeget, midőn megtudták, hogy ott van, szűnni nem akaró éljenzéssel, zeneszó­val üdvözölték, mit a grófné megköszönt. Délután fél egy óra volt, mire az elnökség a választási jegyzőkönyvet megszerkesztette. Ekkor Papp Béla vezetése alatt a következő tagokból álló küldöttség vonult kocsikon a kastélyba, hogy a grófot, most már megválasz­tott képviselőnket, a mandátum átadására meghívja : Kubinyi Bertalan, Csipkés András, Nagy Lajos (Érendréd), Yida István, Kovács József, Csipkés Károly, Hetey Ábrahám, Vetzák Ede, Sternberg Sándor. — Ezalatt óriási néptömeg gyűlt össze úgy a város­háza nagytermében, mint az utczán is, mely szüntelenül hazafias dalokat énekelt és éltette a nemes grófot. Zúgó, harsány éljen­zés jelentette, hogy megérkezett a megválasz­tott képviselő, perczekig tapsoltak, éljeneztek. Az emelvényen a függetlenségi párt vezér- férfiai s a választási elnökségtől körülvéve, Ilosvay Aladár elnök a következő gyönyörű beszéddel üdvözölte a grófot s adta át neki a megbízó levelet, mely beszédet a lelkesült | tömeg zúgó éljenei többször megszakítottak. Méltóságos Gróf l Y! Kitűnő lelkesedéssel megválasztotta Mél- j tóságodat a nagykárolyi választókerület or- [ szággyülési képviselőjének ; nekem jutott a szerencse ezt kijelenthetni, enyém a köte­lesség is azt Méltóságoddal a mandátum átadásával közölni. Ha van kötelesség, mely önérzet emelő [ és megtisztelő — jelen kötelességemet an­nak tartom, mert egy nagy választókerület önként megnyilatkozó egyhangú kifejezésre juttatott bizalmát tolmácsolni az iránt, kit a választókerület osztatlan tisztelete és nagyra­becsülése az országgyűlés képviselőházában képviseletével biz meg, annál megtisztelőbb kötelesség, mert Méltóságod családi traditiói- ban minden tette és szavában megnyilatkozó legnemesebb önzetlen hazaszeretet biztosí­téka annak, hogy minden jogosult nemzeti kivánalom és minden a mi igazán magyar, annak Méltóságod tántorithatlan előharczosa. A mely nemzet elfeledi történelmi tradi- tióit s abból eredő igényeit, a mely nemzet lemond eszményeiről az a nemzet lemon­dott nemzeti életéről is. A leglelkesebb magyar honleány, kinek emlékezete minden magyar lelkében a haza- szeretet oltárának örök lángjaként lobog és a legmagyarabb főur, kinek emlékezete a hazafiság példányképeként áll minden igaz magyar előtt, mutatták meg és tanították meg Méltóságodnak, hogy kell magyar em­bernek a magyar hazát szeretni. Tudjuk, hogy sem a magyar nemzet történelmi ira- ditióit sem eszményeit nem feledheti a ki hazáját úgy és oly igazán tudja szeretni, mint Méltóságod, tudjuk és érezzük, hogy kezében biztosan leng a zászló, melyre mind­nyájunk szivvérével a hazaszeretet van jel­szóul írva, ebben a tudatban üdvözlöm Mél­tóságodat, mint megválasztott országgyűlési képviselőt s amidőn ezennel a nagykárolyi választókerület megbízólevelét átnyújtom, kí­vánom, hogy az Úristen Méltóságodat igen igen sokáig éltesse. Majd gróf Károlyi István megköszönve a kitüntető bizalmat, a következőket mondotta: Tisztelt Polgártársait! Fogadják küszönetemet azon drága aján­dékért, a mely személyembe helyezett bizal­muknak és az általam Önök előtt vallott elveim melletti helyeslésük és lelkesedések­nek elvitázhatlan tanúja: a most kezeidbe tett mandátumért. Büszkeséggel tölt el an­nak tudata, hogy a nagykárolyi választó kö­zönség képviselője lettem; büszkeséggel töl- i tött el ez a múltban is, valahányszor Önök, [Polgártársaim, bizalmukkal megtiszteltek ; de | ma százszorta nagyobb értéket tulajdonítok megválasztásomnak, mert az idei választás, minden egyéni, helyi és pártérdek figyelmen kívül hagyásával folyt le. Csakis a veszélyre gondoltak Önök, tisztelt választóim, mely hazánkat fenyegeti; és ez indokolt aggály egygyé forraszta ezreket, egy lélekbe forrasztó Önöket, tisztelt Polgártársaim,, azon czélból, hogy színvallásukkal bebizonyítsák nem csak rosszalásukat, de undorukat, megvetésüket is azokkal szemben, a kik megfeledkezve törvényeink tiszteletben tartásáról, jogaink védelméről, csaláshoz fordulva, a nemzet jogainak kijátszása, az alkotmány tiprása bűnét vivék végbe: a jelenlegi kormány iránt! Igenis! ma százszorta boldogabb érzés tölt el, látva önöknek irányombani ragasz­kodásukat, rokonszenvüket és velem való együttérzésüket, de azért is, mert — enged­jék meg, hogy őszintén szólhassak — felül­múlja ezerszerte az imént tolmácsolt hála és örömérzetet, a szavakban alig kifejezhető tisztelet és nagyrabecsülés, mely betölti egész lényemet önök iránt, annak láttára, hogy a magyar ember ereiben még ma is őseink vére folv és e vér arra ösztönzi, hogy ne engedje senki fiától, a nemzet legdrágább kincsét: alkotmányát, foszlányonkint szét­szedni : De ha kell, fegyverrel kezében is megóvja azt. Boldog vagyok annak láttára, hogy vívandó csatáink sikeréért a magyarok Istenéhez imáikkal siető honszerelem lángja lobog sziveikben! Kalapot emelek önök előtt, polgártársaim ! Isten áldását kérve mindnyájukra ! Ami pedig engem illet, biztosíthatom önöket, polgártársaimat, hogy bennem csa­lódni nem fognak. Öntudatosan, szivem és lelkem érzetét, sugallatát követve, állottam ama zászló mellé, melyre a 48-as számon kívül még e két szó van felírva : ,Szabad­ság! Függetlenség!'* Emelt fővel és önérzetesen állok ma e zászló mellett; harczolni fogok erőmhöz ké­pest e magasztos és szent jeligék megvaló­sításáért ! Fel vág vök szerelve e harezra! csakhamar a mulatók köré gyűlt a szegény orosz nép s gyönyörködött abban, hogy mi­lyen jó dolguk is van ezeknek a vig embe­reknek, a kik hétköznapokon is kívánatos kolbászszal, friss kenyérrel vendégeskedhet­nek s borral csillapíthatják szomjukat, mig nekik sátoros ünnepeken is alig jut egy kis húsra való. De hát nem azért adott az Isten minden áldásából bőségesen a magyaroknak, hogy abból szegény testvéreiknek ne juttassanak. Megkínálták bizony a jóból a magyarok az oroszokat, a kik nem győztek eleget hálál­kodni a barátságos ellátás miatt. A magyarok kifogyhatatlanok voltak a kinálgatásban, a minek rövidesen az lett az eredménye, hogy olyan jó kedvre kaptak mindannyian, hogy együtt dalolták a Torday Sándor szebbnél-szebb kortesnótáit. Estefelé a magyarok meglátogatták orosz barátjaik családjait, azokat is ellátták min­den jóval s a férfiakat meghívták, hogy jöjjenek velők Talaborra folytatni a mulat­ságot. Hogyne mentek volna: el bizony! Még csak ott kezdődött az élet igazán, mikor a tüzes talabori menyecskék s szemre- való leányok kürtősfánkkal, ropogós malacz- pecsenyével s madártejjel gyúrt pogácsával fogadták a vendégeket. A kinálgatásnak, a marasztalásnak nem volt se hossza, se vége, ott maradtak a vendégek éjszakára is, másnap is, harmad­nap is és igy ment ez a választás napjáig: az oroszokat tejben-vajban fürösztötték a magyarok. Ä választás reggelén különvonat várta a dr. Frostlos Ivor embereit, hogy a kerület székhelyére bevigye őket, de azok csak nem akartak gyülekezni, otthon maradt asszonyaik azt mondták a korteseknek, hogy azok már régen bementek Talaborra. Talaboron aztán nagy meglepetés várta a doktor urat; mert az oroszok, a kik el­tanulták a magyarok kortesnótáját, elfeled­ték a jelöltük nevét s egytől-egyig leszavaz­tak Torday Sándorra. Így lett követ Talaboron Torday s a „foszlós szivar“ meg mindörökre elszeielt. Steinkogler János. Fegyverem: győzelmünkbe vett bizalmam, reményem és hitem! Pánczélom : honszerelmem! Bármi történjék, kerüljön szabadságomba, életembe, én leszerelni nem fogok soha! Győzök, vagy esem ! Nem ezégérnek írattam fel zászlóimra a 48-at, nem kortesfogásból, hogy e népszerű jeligével biztosítsam megválasztásomat! Én az efféle nemzetbolonditó fogásokra képtelen vagvok ! 48-as vagyok és mint 48-ast fognak önök engem viszontlátni, valahányszor összehoz még a sors bennünket! Ez legyen utolsó szavam, Ígéretem. Isten úgy áldjon, úgy verjen, mint ezt megtartani fogom. Ég önökkel!!! A gróf minden mondatát oly lelkesen fogadta" a választók tömege, hogy úgyszól­ván az egész beszédet mondatokban kellett elmondania, végeztével pedig elementáris erő­vel tört ki a lelkesedés, mely végig kisérte egészen kastélyáig. A választás déli egy órára véget ért. A mandátum átadása után a helybeli függetlenségi és 48-as pártnak egy nagyobb küldöttsége Papp Béla és Dr. Adler Adolf pártelnökök vezetése alatt kisérte haza a grófot s ott Dr. Adler Adolf pártelnök a párt nevében üdvözölte meleg szavakban a kép­viselőt s felkérte, hogy a város és a választó- kerület közügyeiben is tevékeny részt vegyen s városunk jövője intézményes biztosítását befolyásával segítse elő. A gróf meleg sza­vakban köszönte meg a part támogatását s kijelentette, hogy úgy a város, mint a vá­lasztókerület érdekét szivén viseli, sőt egye­sek ügyében is készséggel támogatást log nyújtani. A küldöttség ezután emelkedett hangulatban távozott. Sok vidéki választó polgár, kik a küldöttség után a kastély kert­jébe vonultak, ott maradt egy darabig; hazafias dalokat énekeltek, a zenekarok ját­szották nehány darabol s aztán eltávoztak, s a városban énekelve és zenélve folytatták kőrútjukat. A választás eredménye vármegyénkben a következő : Megválasztattak : Aranyos-Kegyesen Szentiványi Gyula szabadelvüpárti, szótöbbséggel. Csengerben Luhy Béla függetlenségi, szó­többséggel. Fehérgyarmaton Luby Géza függetlenségi, egyhangúlag. Krassón gróf Károlyi György szabadelvű- párti, szótöbbséggel. Mátészalkán Szunyogh Mihály független­ségi, szótöbbséggel. Nagybányán Bay Lajos szabadelvüpárti, szótöbbséggel. Nagykárolyban gróf Károlyi István füg­getlenségi, egyhangúlag. Nagysomkuton Teleki Pál gróf disszidens, egyhangúlag. Szatmáron dr. Kelemen Samu független­ségi, szótöbséggel. HÍREK. — Személyi hírek. Knstóffy József vár­megyénk főispánja az egész választási idő alatt Szatmáron és vidékén tartózkodott s csak ma érkezik vissza városunkba. — Gróf Károlyi István folyó hó 21-én a reg­geli gyorsvonattal a fővárosba utazott, a honnan 23-án az esteli gyorsvonattal tért vissza városunkban. Másnap délután a gróf a dr. Kelemen Samu jelöltsége támogatására ! Szatmárra utazott. — Gróf Apponyi Albert f. hó 24-én az esteli gyorsvonattal városunkon át, Szatmárra utazott Kelemen Samu dr. függetlenségi jelölt támogatására. A vasúti indóházban megjelent 1 a helybeli szövetkezett ellenzéknek vagy kétszáz tagja és ennek élén lapunk szerkesz- I tője üdvözölte nehány szóval a nemes grófot, ki melegen köszönte meg a nem várt ová- cziót. Másnap délután Apponyi Albert gróf | Szatmár felöl a gyorsvonattal ismét váro­sunkba érkezett. A helybeli szövetkezett ellenzék plakátokon hirdette érkezését, mely­nek hírére mintegy 2000 főből álló tömeg vonult ki a pályaudvarra, hol a Rákóczi- induló hangjai mellett szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadta a beérkező vona­tot. Apponyi Albert grófot láthatólag meg­lepte e nem várt lelkes fogadtatás. Midőn a vasúti kupé ajtajában megjelent, a fel­hangzó éljenzések lecsillapodtával Dr. Kovács ügyvéd üdvözölte pár meleg szóval az egye­sült ellenzék nevében, mire Apponyi vála­szolt, hangoztatta a függetlenségi szervezke­dés szükségességét és megköszönte a lelkes fogadtatást. A gyorsvonat ezután zeneszó és szűnni nem akaró lelkes éljenzések között robogott ki a pályaudvarból. — Kölcsey-köri felolvasó-est. A Kötcsey- Kör a múlt számunkban közölt programmal első estjét januárius 29-én d. u. 6 órakor tartja a Régi Kaszinó nagytermében, a melyre ez utón hívja meg az érdeklődőket — az elnökség. — Oltáregyesületi hangverseny és bál. Már a múlt számunkban jeleztük a téli saison legsikerültebbnek Ígérkező mulatságát: az Oltáregyesület február 5-iki hangversenyét és bálját. A hangverseny pontjai a legelőkelőbb i ízlést is kielégítik. Majláth Gusztáv dr. gróf j erdélyi püspök közbenjárásával sikerütt meg­nyernie az egyesületnek a leghatalmasabb szónoki talentumot: Prohászka Ottokár dr. egyetemi tanárt; Kaffka Margit, a hírne­ves poéta, ez estre átdolgozta költői erének legerősebb alkotását, a „Magdolna“ cziinü drámai költeményét; Kovács Gyula dr. szat- ! mári tanár, vetített képekkel mutatja be nor- , végiai útját; ily előadásban csak az Uránia révén volt eddig részünk. Haller Jenő, a hires ; virtuóz harmónium-játékkal szerepel. — A meghívó különben, a melyet most bocsát ki az Oltáregyesület, a következő: Meghívó a [ Nagykárolyi Oltáregyesületnek Meszlényi Gyula szatmári püspök, v. b. t. t. önagyméltósága diszvédösége, Károlyi Istvánná grófné Ömél­tósága fövédősége és Hugonnai Bélánc s Károlyi Gyula grófnő védősége alatt 1905. ! évi február hó 5-én, vasárnap, a Polgári Kaszinó nagytermében rendezendő, felolva­sással és tánczczal egybekötött hangverse­nyére. — Helyárak: Páholy 20 korona. Oldalszék és körszék (í——III. sor) 4 korona; I. rendű zártszék (IV—VI) sor 3 korona ; II. rendű zártszék (VII—XII. sor) 2 korona; földszinti állóhely 1 kor. 20 fillér, karzati állóhely 1 korona. Műsor a pénztárnál 20 fillér. — Kezdete esti 8 órakor. —- Az est jövedelme az Oltáregyesület szent czéljaira szolgál. E nemes czél érdekében szives felül - fizetéseket köszönettel fogadunk s azokról hírlapi utón elszámolunk. — Jegyek előre ! válthatók Pucser Károly ur üzletében. — Az elnökség. — Műsor. 1. Megnyitó ének. - I Előadja a Dalkör. 2. Kaffka Margit: Magdolna. — Előadják: Szűz Mária — Balogh Terka : [ Magdolna — Papp Béláné ; Péter apostol — [Puskás László; Jakab apostol — N. Szabó [Albert dr.; János apostol — Kurcz Vilma. 3. Rinck: Flöten — Concert. — Harmóniu- [ rnon előadja : Haller Jenő. 4. A legszeb mü. — Prohászka Ottokár dr. — 5. Dalok. — Énekli Filep Margit. Zongorán kiséri: Láng Margit. 6. Zrínyi Ilona nikomédiai lakomája. Melodráma. Irta : Vér Pál. Zenéjét szerezte : Vendéghegyi Géza. —- Szavalja: Ilosvay Mar­git. Zongorán kiséri: Márton Margit. 7. Az éjféli nap országa. Szabad előadás vetített [képekkel. — Tartja; Kovács Gyula dr. 8. Záróének. — Előadja a Dalkör. — Halálozás. Kiss József, gróf Károlyi Mihály nyugalmazott uradalmi intézője, f. hó 20-án, életének 66-ik évében Szaniszlón el­hunyt. Temetése e hó 22-én nagy közönség részvétele mellett ment végbe. Garzó Imre ! szaniszlói uradalmi tiszttartó apósát gyászolja j az elhunytban. Béke poraira! — A család által kibocsátott gyászjelentés igy szól: [ Özv. Kiss Józsefné szül. Marton Ilona úgy a a maga, valamint alólirottak nevében is fáj- I dalomtól megtört szívvel jelenti szeghi Kiss ! Józsefnek gróf Károlyi Mihály ur nyugalma- 1 zott uradalmi intézőjének élete 66-ik, boldog í házasságának 35-ik évében január hó 20-án délután 1 órakor történt elhunyták A boldo­gult hült tetemei a róin kath. egyház szer­tartásai szerint e hó 22-én d. e. 11 órakor fognak a szaniszlói róin. kath. temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent miseáldozat január hó 23-án d. c. 8 órakor fog a szaniszlói róm. kath. templomban a Mindenhatónak beinutattatni. Szaniszló, 1905. január 20-án. Béke hamvainak! Mariska fér­jével Garzó Imrével. Luiza férjével Frank Emillel. Dezső gyermekei, özv. L. Kovách GábOrné szül. Kiss Luiza testvére. Garzó Rózsika, Garzó Erzsiké, Frank Mariska, Frank Emiiké unokái. — Közgyűlés. Az izr. tanulósegélyző i egylet f. hó 28-án, szombaton este 6 órakor a szokott helyen évi rendes közgyűlést tart, melyre az egylet t. tagjait meghívja az el­nökség. — A főpásztor kitüntetése. A király Meszlényi Gyula valóságos belső titkos taná­csos szatmár-egvházmegyei püspöknek az egyház és közügyek terén kifejtett kiváló tevékenysége elismeréséül az első osztályú 1 vaskoronarendet díjmentesen adományozta. A főpásztor ezen újabb kitüntetését hívei és más vallásfelekezetbeli tisztelői is nagy örömmel fogadták. — Nyilvános köszönet. A nagykárolyi kath. legényegyesület 1905. január 8-iki táncz­I mulatsága alkalmával felülfizetni szívesked­tek : Papp István 4 kor., Tímár Péter, Róth Károly 3—3 kor., Sarkadi N. Zsigmond 2 kor. 40 fillér, Lukácsovics János, Csókás László, Kinczel János, Marián Ferencz, Nik- los János, Boros Antal 2—2 kor., Boleman István, Fetzer József, Spilka Ignácz, Krics- falusv Károly, Kiss János, l’omcsa Illés, Brauneisz József, Gergely Mihály, Pál Dezső, Steib József, Torna József, Tóth László, /

Next

/
Oldalképek
Tartalom