Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-15 / 24. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. HÍREK. I JÓZSEF FÖHERCZEgH A magyar nemzet talán sohasem szeretett annyira senkit, nem nőtt szivéhez annyira senki, mint József föherczeg, az uralkodó családnak egyetlen, igazán magyarrá lett tagja. Itt élt közöttünk, a mi ha­zánkat nevezte saját hazájának. Büsz­kén vallotta magát magyarnak s minden tettéből kiérzett az a meleg szeretet, az a lelkes érdeklődés, melylyel irá­nyunkban viseltetett. Legendákat le­hetne mondani az ö tetteiről, egyszerű puritán jelleméről. Számtalan adoma, kedves történet él a nép ajkán róla, a kit az alcsuthi nép még mint „pala­tínus Jóskát“ ismert és szeretett. Úgy élt közöttünk, mint egy igazi magyar ur, szeretve és szerettetve! És ez a nemes lélek nincs többé! E hó 13-án reggel 6 óra 25 perczkor adta vissza nemes lelkét Teremtöjének a fiumei Giuseppe villában, hol hónapok óta nagy betegen feküdt. Gyászba borult az egész ország, s gyászol az egész világon mindenki, a ki magyarnak ne­vezi magát. Mert József föherczegben azt veszítettük el, kit régen szivünkbe fogadtunk, nemzetünknek igazi, halálig hü fiát és pártfogóját. Abban a mély gyászban, melyet az egész nemzet ölt, abban az igaz szívből fakadó fájdalom nyilatkozatok között, melyek az ö elvesz­tése miatt megnyilvánulnak, legyen ez a pár sor a mi igaz érzelmünknek és mély fájdalmunknak is kifejezője. — Személyi hírek. Kristóffy Józsefné vármegyénk főispánjának neje f. hó 13-án a déli gyorsvonattal Marienbadból hazaérkezett. — Kristóffy József vármegyénk főispánja szintén visszaérkezett ugyan Marienbadból, azonban a fővárosban maradt, amit belügy­miniszterré leendő kineveztetésével hoznak kapcsolatba. Illetékes forrásból nyert értesü­lésünk szerint főispánunknak belügyminisz­terré való kinevezése befejezett dolog. Fő­ispánunk már holnap — az eskü letevése czéljából — Bécsbe utazik s a kinevezés a hivatalos lap szombati számában lesz közzé­téve. — Dr. Both Ferencs, törvényszékünk elnöke, az ünnepeket városunkban, szülei házánál töltötte. — Érettségi vizsgálatok. Főgimnáziumunk­ban a szóbeli érettségi vizsgálatok folyó hó 19., 20., és 21-ik napjain fognak megtartatni. A vizsgálaton leendő részvétel czéljából Franki István miniszteri biztos és Géresi Kálmán kir. tankerületi főigazgató vasárnap reggel városunkba érkeznek. — A nagykároly—somkuti vasút üzlet- vezetősége a f. hó 9-én tartott vasutigazga- tósági határozat szerint nem helyeztetik visz- sza városunkba, az továbbra is Gilvácson marad; ezen határozatot pénzügyi szempon­tokkal indokolják. — Egy merész ifjú felolvasása. Frank Kálmán k. tengerész, a fiumei kereskedelmi akadémia végzett növendéke, az E. K. E. támogatása alatt 1903. május 2-án egy 30,000 koronás premióért gyalog a világkörüli útra indult 7 társával egyetemben, hogy 40 hó­nap alatt körül gyalogolja a glóbust. A 18 éves ifjú egyedül tért vissza a nagy útból. Társai közül egy Barczelónában eltűnt és ezen megijedve 4-en visszafordultak. Hármó­juk közül egy Bakuban halt meg kolerában, egyet pedig Afrikában lőttek agyon s igy egymaga maradt. Egymagában bejárta Euró­pát, Ázsiát és Afrikát s most felolvasásokat tart az országban, hogy megismertesse ne­vét. A 20,000 kilométeres útból még csak Ausztrália, vagyis 7,000 kilométer van hátra. Frank f. hó 16-án d. u. 5 órakor tartja fel­olvasását a városháza dísztermében. Belépti- dij nincs. Adományokat az út költségei fede­zésére szívesen fogad. Az érdekes felolvasó a perzsa tüzimádókról, a Japán—Orosz há­borúról, a Szahara sivatagban való utazásá­ról és a brazíliai opium barlangokról fog felolvasni. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz j folyó hó 23-án a városháza gyűlés termében délelőtt 10 órakor, melynek egyedüli tárgya lesz a vármegyeház közgyűlési nagyterme számára megfestett arczképek hová és mi­kénti elhelyezése. — Csőd városunkban. Linzenbold Pál helybeli czipészmester ellen a szatmári kir. törvényszék a csődöt megnyitotta. Csődbiz­tossá Dr. Horváth Benő kir. törvényszéki albiró, tömeggondnokká Rooz Samu helybeli, helyettes tömeggondnokká Dr. Dómján János szatmári ügyvédek neveztettek ki. Ä bejelen­tés határideje f. évi julius hó 22-ike, a fel­számolás f. évi augusztus hó 7-én, a csőd­választmány megalakítása f. évi augusztus hó 10-én fog megtörténni. — Requiem. A megboldogult özv. Zanathy Ignáczné úrnő lelki üdvéért folyó hó 9-én reggeli 9 órakor a helybeli róm. kath. tem­plomban gyász istenitisztelet tartatott, melyen a család tagjain kívül a megboldogult számos tisztelője és ismerőse is részt vett. — Az alakulóban levő ipari hitelszövet­kezet folyó évi julius hó 9-én délelőtt 9 óra­kor az ipartestület tanácstermében tartja meg alakuló közgyűlését, s erre az Országos Közp. Hitelszövetkezet ipari szakosztályának főnöke dr. Horváth János városunkba érkezik. — Esküvő. Kerekes János nagyecsedi gyógyszerész folyó hó 12-én vezette oltárhoz Kerekes Matildot, Kerekes Ödön helybeli ke­reskedő kedves leányát. Tanuk gyanánt sze­repeltek : Baudisz Jenő ügyvéd a „Szatmár- inegyei Közlöny“ szerkesztője és Ekker Já­nos szatmári kereskedő. — Tanári jubileum. Dr. Czirbusz Géza kegyesrendi tanárnak, lapunk hosszú időn keresztül egyik legkiválóbb munkatársának, ki legutóbb Sátoraljaújhelyen működött, a le­folyt tanévben ünnepelték meg harmincz' éves tanári jubileumát. Ez alkalomból jóbarátai emlékül „kedves tanítványainak“ egy kis füzetet bocsátottak ki, melyben életrajzi adatait közük és felsorolják irodalmi mun­kásságát. A tudós piarista tanárnak, ki kü­lönösen földrajzi szakmunkájával keltett méltó feltűnést, lapunk hasábjain is jelentek meg mindenkor élvezetes czikkei és tárczái. Elő­szeretettel üldözte városunk társadalmi mizé­riáit, melyet egyenes, szókimondó természete s demokratikus lelkülete sehogysem tudott megszokni. Tanítványai rajongásig szeretik és szerették, kikkel szemben nem mindig és kizárólag tanárnak, hanem — a hol kelle­tett — jó barátnak is mutatkozott. Jubileuma alkalmából a magunk részéről is a legjobb kivánatokat füzzük azon bizonyára sok üd­vözléshez, melylyel jóbarátai és tisztelői el­halmozták. — Kirándulás. Molnár Kálmán főgimn. tanár vezetésével folyó hó 18-án egy tár­saság indul el, hogy vármegyénk gyöngyének Nagybánya és vidékének festői tájait és ne­vezetességeit megtekintse és megismerje. — Vasárnap délután megtekintik a nagybányai müvésztelepet és a fernezelyi völgyet. 19-én hétfőn Felsőbányát, a zúzdákat, az arany és ezüst bányákat és a Bódi tót. 20-án a várost és környékét s az esteli vonattal érkeznek haza. A kirándulásban részt vesznek Szolo- májer János főgimnáziumi tornatanár és neje, Klacskó István főgimnáziumi tanár, Pintér Mihály pénzügyőri főbiztos, Mező Károly p. ü. számvizsgáló és 25 diák. — Esküvő. Újházi Móricz Mihály mikolai földbirtokos, pünkösd másodnapján, hétfőn vezette oltárhoz Schöberl Erzsikét, Schöberl Károly városi fogyasztási adókezelő kedves leányát. Tanuk voltak: Varga Imre kereskedő és Schöberl Ferencz vármegyei tisztviselő. — Záróünnepély. Az állami polgári leány­iskola múlt héten csütörtök délután 4 óra­kor záróünnepélyt tartott. Az érdeklődő majd­nem tisztán hölgyközönség zsuffolásig meg­töltötte az intézet dísztermét, úgy hogy so­kan a folyosón hallgatták végig a programra egyes pontjait. Az énekkar Hymnusa nyitotta meg az ünnepélyt, melyet Láng Margit veze­tett és kisért zongorán. A közönség a nem­zeti ima hallatára felállott és a növendékek­kel együtt áhitatosan kisérte a dalt. Azután Nagy Ilona II. o. t. lelkesedéssel szavalta el Erdélyi Zoltán „Hazám leányaihoz“ czimü költeményét. Az énekkar hangulat keltőén j adta elő a „Búcsú az erdőtől“ czimü mű- j dalt. Igen kedves volt a kis Barkóczy Magda ! I. o. t., aki a „Rot Roslein“ czimü darabot játszotta zongorán. Majd Bakay Emma I. o. j t. szavalta Decseri Sándor „A kis vén- í asszonyok“ czimü költeményét. Az énekkar „Svéd négyese“ után Gyurovits E. II. o. t. Bórákné „Magyar Ábrándját“ játszotta el igen csinosan, melyet Szombati Julia IV. o. t. szavalata követett,.ki Farkas Imre „A meg­lepetés“ czimü monológját adta elő a közön­ség tetszésére. Gáspár Anna IV. o. t. egy „Tarantella“-t játszott zongorán, zajos tapso­kat kapva jutalmul. Azután „Egy csésze kávé mellett“ czimü vígjátékot adták elő igen kedves előadásban Nagy Erzsi IV. o. t., Kir- ner Margit kmtf. I. o. t., Mező Mariska IV. o. t., Váczi Jolán IV. o. t., Gorzó Erzsébet IV. o. t. Herskovits Bella IV. o. t., Hidasi Vilma IV. o. t., Fürt Irén IV. o. t. Előzőleg még az énekkar adott elő egy magyar egy­veleget és a vígjáték után Juhász Mariska zongorán 4 kézre játszották el ügyesen Kube „Marche Triumphale“ czimü darabját. S ezzel az ünnepély véget ért. — A színkör építésére vonatkozó kép­viselőtestületi határozat 463—1905. bjk. sz. törvényhatósági bizottsági határozattal jóvá­hagyva, a polgármesterhez visszaérkezett. Az akták most már az állami segély kieszköz­lése végett a belügyminisztériumhoz lesznek felterjesztve. — Jóváhagyott vámtarifa. A kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter a városi képviselő- testület által elfogadott városi kövezetvám­I tarifát jóváhagyási záradékkal leküldötte. — Kugliverseny. A kath. legényegyesület előre hirdetett kugliversenyét a pünkösdi ünnepek alatt tartotta meg. A három érté­kes versenydij közül az elsőt: egy ezüst óra lánczczal: Zicher János, a második dijat: egy értékes tajték szipkát: Riskó József s a harmadikat: ugyancsak egy tajtékszipkát: Egei János nyerték meg. — Esküvő. Szilágyi György szaniszlói földbirtokos f. hó 12-én vezette oltárhoz néhai Lázin Pál m. kir. honvédszázados leányát, Klára kisasszonyt. — Schweitzer Testvérek varrógépraktá­rában (Széchenyi-utcza a zárdával szemben) állandó mühimzési tanfolyamot tartanak. Ezen tanfolyammal összeköttetésben gondos varrási oktatást is kapnak az érdeklődők. A tanfolyamon való részvétel mindenki ré­I szére szabad és díjtalan. — Az évzáró vizsgálatok a róm. kath. 1 elemi fiú- és leányiskolában a következő sor­rendben fognak megtartatni : Junius 15-én reggel fél 8 órakor a Szentlélek segítségül hívása, mely után vizsgálat a fiúiskola IV., | V. és VI. osztályaiban, délután 3 órakor a III. osztályban; 16-án délelőtt 8 órakor a II. osztályban, délután 3 órakor a B/I. osztály­ban ; 17-én délelőtt 8 órakor az A/I. osztály- | ban. Az irgalmas nővérek vezetése alatti leány­iskolában a vizsgálatok sorrendje a következő : Junius 17-én délelőtt 10 órakor az I. osz­tályban ; 19-én délelőtt 9 órakor az V. és VI. osztályban, délután 3 órakor a IV. osztály­ban ; 20-án délelőtt 9 órakor a III. osztály, ban, délután 3 órakor a II. osztályban; junius 29-én reggel hálaadó isteni tiszte­let, ezután az értesítők és bizonyítványok kiosztása. — Eljegyzés. Kovács Barnabás haditen­gerészeti tüzérségi mérnök folyó hó 8-án jegyet váltott Polában Pazuchanits Erzsiké­vel, özv. Pazuchanits Ignáczné kedves leá­nyával. — Emberölés. Papp Ferencz piskolti la­kost ünnep másodnapján este Piskolton egy bálban Simándi Lajos piskolti lakos — kivel már régebben rossz viszonyban volt — forgó- pisztolylyal meglőtte úgy, hogy Papp Ferencz rögtön meghalt. A kir. ügyészség indítványa folytán a helybeli járásbíróság a hulla fel­j bonczolását rendelte el, mit Dr. Cukor Lajos j járásorvos és Dr. Somossy Ignátz fogház­orvos, Gsics Lajos aljárásbiró mint vizsgáló­bíró jelenlétében tegnap foganatosítottak is, minek megtörténte után a hulla nagy rész­vét mellett eltemettetett. — Eperjes nem lép ki színikéről etünkből. Eperjes város szini választmánya a múlt hó­ban ülést tartott, mely alkalommal elhatá­rozták, hogy nem lépnek ki a szatmári sziui- kerületböl és ezen határozat három évig érvényben is marad. Az adott viszonyok között ezen megoldás mutatkozott a legel- fogadhatóbbnak. A szini választmány még azon javaslatot is terjesztette a kerület többi várossá elé, hogy az eperjesi három hónapos szezon megszakítás nélkül szeptember 15-től deczember 15-ig tartson, mert a tavaszi idény sehogysem válik be. — Szökőkút Börvelyben. Úgy látszik a volt láp területén, a hol kutat fúrnak, min­denütt szökő kutat sikerül fúrni. így Nagy- Ecseden is van már ártézi kút, most Börvely­ben csináltak ilyet. A vízre 90 m. mélységben akadtak rá és félméterre szökik fel a kitűnő ivóvíz. I — Mondja csak, barátom^ hol lakik itt Kohn Móricz, disznó- és gabona-nagykeres­kedő? Az éjjeli őr immegett-ümmögött, mig végre rájött, hogy Kohn Móricz sem disznó- sem gabonanagykereskedő, hanem grajzleres amott la s azzal hosszú botjával rámutatott egy közeli házra. Megköszönve a szives útbaigazítást, be­kopogtattam Kohn Móritz grajzlerosnál. Az udvarban egy dühös kutya fogadott, ki éles fogait készült sovány lábaimba mé- lyeszteni s vadonatúj 16 forintos nadrágo­mon léket hasítani óhajtott. Szerencsémre azonban a kutya dühös ugatására megnyílt az udvarra vezető ajtó, melynek küszöbén egy félig vetkőző hálósipkás középkorú férfi jelent meg. Kíváncsian nézett rám s miután a dühösen ugató kutyát lecsillapította, hoz­zám fordult. — Mivel szolgálhatok uram ? — Én Kohn Móricz urat keresem. — Én vagyok, tessék beljebb kerülni, volt a szives válasz. A szobába érve, egy csinos fiatal nőt találtam ott, ki az első látásra megtetszett s kit én Kohn ur leányának véltem. — Kihez van szerencsém, — kérdé Kohn Móricz ur, — miután székkel kínált meg. — Én Kohn Móricz, a szilasbalhási taka­rékpénztár prokuristája vagyok, — felelém, külömben levelemből már ismer Kohn ur. — Én ? — leveléből ? sajnálom, de nincs szerencsém! — Nem-e? Ön tréfál Kohn ur, — pró­bára akar tenni, hogy csakugyan én vagyok-e az, aki legdrágább kincsét el akarja rabolni. A grajzleros e szavaknál villámsebesen ugrott fel székéről, egy ugrással ágyánál termett s lekapva az ott függő revolvert, annak csövét felém forditá. — Ön rabolni jött hozzám ? hordja el magát külömben lelövöm. — De bocsánat, feleltem meglepetésem­ből felocsúdva, én az ön legdrágább kincse alatt a kedves leányát értettem, kit feleségül venni legfőbb óhajom. E szavak hallatára a grajzleros keze le- ! ereszkedett s bámulva közeledett felém. Mit akar ön ? kérdé — az én feleségemet akarja ön feleségül venni! — Uram ön megbolon­dult? — A feleségét ? — hát önnek nincs férjhez adó leánya? — Hát akkor mire ma­gyarázzam az ön „apróhirdetését“ és ezt a I levelet ? A grajzleros kivette a levelet kezemből s midőn azon Szomaháza város nevét látta írva, előzékenyen tudomásomra adta, hogy én jelenleg nem Szomaházán, hanem Szend- rőn vagyok. Képzelhetik azt a kellemes helyzetet, melyben én akkor voltam. — Hónom alá csaptam kis bőröndömet s bocsánatot kérve a grajzleros famíliától, siettem vissza az ; indóházhoz, hogy a legelső vonattal tovább folytassam utazásomat Szomaházáig. Irgal­matlanul esett az eső s én kénytelen voltam reggelig az utczán kóborolni, átkozva az ismeretlen utitársat, ki engem ily gálád mó­don felültetett. Végre megvirradt és én folytathattam utamat, mely Szomaházáig minden baleset nélkül megtörtént. Szomaházán végre rátaláltam az igazi Kohn Móricz urra, a gazdag disznó- és gabonakereskedőre, ki szívesen fogadott, szivarral is megkínált s ki minden beveze­tés nélkül rátért a dologra. — Hát, kedves Kohn ur, örülök, hogy megérkezett, de sajnálom, már későn. — Leányom már el van jegyezve. Tegnap este tartottuk meg az eljegyzését Rózsahegyfi Ignácz úrral, a pere-martoni szeszgyár vezér- igazgatójával. E váratlan hírre a mennyország kellő kö­zepéből a pokol mélységes fenekére estem. Hová lettek az én rózsás álmaim, melyeket oly szépen egybefüztem? Hová lett ez a szép, szellemes és gazdag leány? Fucscs! Vége! Egyszerre kopogtattak, az ajtó feltárult s belépett egy hosszú, sovány, himlőhelyes arezu, vöröshaju, szoknyába öltöztetett csont­váz. — Odasimult Kohn Móricz seniorhoz s kérdöleg tekintett rá. — A senior Kohn ur felém fordult s bemutatta egyetlen leányát, Rózsahegyfi menyasszonyát. Azután engem mutatott be mint volt pályázót, ki azonban elkésett ettől a szerencsétől. — Kár — kár — sipított, a csontváz — hogy elkésett Kohn u r, — sajná­lom, igazán sajnálom. Egyet biczentett a fe­jével s csontjait zörgetve elhagyta a szobát. Mélyen felsóhajtottam, mint a kinek mel- [ léről leszállt a rajta ülő lidércz, letettem ] égő szivaromat, elbúcsúztam senior Kohn úrtól s mintha fúriák üldöznének, rohantam ki az utczára, belevetettem magamat a legelső kocsiba, kihajtattam az indóházhoz s a leg­első vonattal hazautazva, meg sem álltam addig, mig végre ide nem értem. Nos? tisztelt uraim? Van-e okom hálá­mat rebegni a Mindenhatóhoz, hogy ebből a veszélyből kimenekültem s van-e okom az ismeretlen utitársakra is hálával visszaemlé­kezni, hogy tévutravezetésük által nem én, hanem Rózsahegyfi Ignácz ur részesült ab­ban a szerencsében, az anyós nélküli, igéző Kohn kisasszonyt elveheti. Holnap azonban Janinak, a kereskedelmi kaszinó főpinezérének busás borravalót fogok adni, hogy a jövőben az összes házasság- közvetítő kishirdetéseket vágja ki, mert a mai naptól kezdve ezeket szívből gyűlölöm. Mielőtt azonban visszavonulnék, átélt izgalmaimat kipihenni, tisztelt hölgyeim, egy ajánlatot teszek, írjanak nekem levélben ajánlatot, tüntessék föl főleg azt, hogy mennyi a hozományuk s én választani fogok önök közül, mert nősülni akarok. Előnyben része­sülnek mindenesetre azok, kik hozományuk mellé anyóst nem csatolnak. Gondolják meg hölgyeim ezt a fényes ajánlatot, mert én jó párthi vagyok ! (El.) Kondor Ottó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom