Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-24 / 34. szám
X á,xss,ö_a,lxxxi, szépáxocS-alxxxi és israereiteijesztő la.etila.p’. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. | Negyedévre...................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. || Egyes szám...................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész érre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Városi költségvetés. Előttünk fekszik városunk 1906. évi költségelőirányzata, melyet a képviselőtestület szeptember 3-iki közgyűlésén fog tárgyalni. Szomorú képét nyújtja ez a költségvetés városunk anyagi viszonyainak, mert évröl-évre a fedezet csökkenése, ellenben a szükségletnek nagy mértékben való emelkedésével kell inegküz- denünk. Évekkel ezelőtt előre láttuk és megjósoltuk, hogy pár év alatt költségvetési előirányzatunk oly rohamos pótadó emelkedést fog elérni, hogy az adófizető polgárság teljes anyagi kimerülését fogja maga után vonni. S ime, ma ott állunk, hogy a városi tanács kénytelen oly költségvetést előterjeszteni, mely 128,350 K 14 fillér fedezendő hiányt mutat, s melynek fedezésére 83% községi pótadó kivetését kénytelen javasolni. Pedig ha figyelemmel átolvassuk a költségvetés egyes tételeinek indokolását, azt kell látnunk, hogy a városi tanács és pénzügyi bizottság sok oly követelést ejtett el és részben mérsékelt, melyeknek beállítása esetén a pótadó emelkedés sokkal nagyobb mérvet öltött volna. Ez a költségvetés alig tartalmaz átmeneti kiadást, ez a városnak immár állandóan magára vállalandó terhét fogja képezni, mely egyszersmint a pótadó százaléknak a mostani előirányzati összegben való fenmaradását jelenti. Különösen feltűnő, hogy a kiadá- 1 sok emelkedésének javarészét a személyzeti szükségletek képezik. Készséggel elismerjük, hogy városunk alkalmazottainak javadalma nem olyan, mely a mai drágasági viszonyok között megfelelő volna, de ilyen terhes költségvetés mellett, mint a miénk, mely minden beruházás nélkül, egyetlen évben 12,827 K 13 fillér többlet emelkedést mutat, szabad-e arra gondolni, hogy személyszaporitással, vagy javadalmazások emelésével terheltessék meg a városnak a nélkül is különféle czimen túlságosan megterhelt adófizető polgársága ? Hogy városunk nem fejlődik, hogy bevételi forrásaink nincsenek, nem bizonyitja-e azon körülmény, hogy I évek hosszú sora óta az állami adóalap 150,000 K, s ezzel szemben a rendes költségvetési szükségleten felül még különböző czimeken mennyit fizetünk? Aszfalt, villany, közmunka, közúti vám, még ezen felül terheli a polgárságot. Ily körülmények között jogosult-e újabb és újabb követelésekkel állani elő? A kereskedelem, ipar pangása, a köztudomású rossz termés, az uralkodó drágaság mellett hogyan lehet kívánni ettől a szegény város lakosságától oly anyagi áldozatot, mely erejével sehogy sincs összhangban s melyet megbirni nem képes ? Nem arra kellene-e törekednünk, hogy a szükségleteknek minimális mértékre való leszállítása mellett bevételi forrásainkat emeljük? Még elfogadnék, ha a szükségletek emelése oly irányzattal történnék, hogy ez által a város oly befektetést eszközölne, mely idővel meghozná tisztességes kamatját, de sajnos, ilyen a költségvetésben nincsen. De lássuk az egyes czimeket. 400 K előirányzati csökkenést mutat a fogyasztási adópótlékból remélhető jövedelem. Átlagszámításon alapul, melyhez szavunk nem lehet. Ugyancsak 1785 K 29 fillér csökkenést mutat az épületek után elérendő bérjövedelem, mert a régi városházából átalakított rész, a lakbérosztályozás során a honvédség által a városnak visszabocsájtatott. Ezt is csak sajnosán vehetjük tudomásul. Cselekvő tőkéink kamata jövedelménél 600 K 65 fillér csökkenés mutatkozik, mert értékpapírjainkból 50,000 K-át a Nagykároly—csapi vasút törzs- részvényeinek vásárlására, 15,000 koronát pedig a laktanyai raktár épitési költségei fedezésére fordítottunk. Főgimnáziumunk tandíjbevételéből 460 koronával kevesebb irányoztatott elő. Ez is átlagszámításon alapul és sajnos bizonyítéka annak, hogy az intézetben a tanulók létszáma mily mértékben apad. Számbavehetö többlet bevételünk csupán a rendkívüli bevételeknél mutatkozik, hol a városi tanács 1000 K-val magasabb bevételt remél elérni. Az összes bevételek csökkenése , . . 3774 K 79 f Bevételek emelkedése . 1488 „ 93 „ Marad csökkenés: 2285 K 86 f A szükségleti résznél: a) Tisztviselők járandóságaira .......................1130 K — f c) Rendőri és szolgaszemélyzet járandóságaira 2386 „ 53 „ Összesen: 3516 K 53 f többlet irányoztatik elő, mely egy magában 2Vs% pótadó emelkedést igényel. Ez a szükségleti tétel az adótanácsos 400 K személyi pótlékából, egy rendőrségi dijnok részére 730 K s a rendőrök fizetésének javítására előirányzott 2640 koronából áll. Éhez volna egy pár szavunk. Lapunk múlt számában teljes szövegében közöltük Demidor Ignácz rendőrkapitánynak a rendőrség szervezésére vonatkozó jelentését. E jelentésből kitűnik, hogy a rendőrségnél oly mélyreható reformok lennének szükségesek, melyekre városunk anyagi viszonyai miatt nem képes. A rendőrkapitány részletesen felsorolja a mai személyzet elégtelenségét s azt, hogy a várost rendészeti szempontból a mostani személyzettel adminisztrálni nem lehet. Ismételjük, hogy különösen hangsúlyozva van a személyzet elégtelensége. Kérdjük ezek után, meg van-e oldva a rendészet kérdése a tanács és pénzügyi-bizottság javaslata alapján? Meg van-e oldva a rendörkapitányi hivatal kérése azzal, ha egy dijnokot kap? Hiszen nem a kezelésnél mutatkozik a szükséglet (mert a hátráléki kimutatás szerint a rendőrségnél egyetlen hátralékos ügydarab sincs) hanem a fogalmazási személyzetnél?! Hát T A RCZ A. Levél Karisbadból. Karlsbad, 1905. aug. II.* Sokat Írtak már Csehország e gyöngyéről, de sohase eleget. Mesés e hely gyógyforrásaival, remek fekvésével, ózondus levegőjével és nagyvilági életével. Nem hiába, hogy a világ minden tájékáról ide sereglenek az emberek gyógyulást keresni, szórakozni s az asszonyok egy része magukat, toilettjüket és gyémántjaikat bá- multatni. A legsötétebb Afrikából, Indiából, Amerikából láthatni itt embert és reggel a „Mühlbrunn“ Colonnadnál a világ minden nyelvén beszélő emberek szavát lehet hallani. Karlsbad felfedezésének évét a történelem az 1358-ik évre teszi ugyan, a fürdővendégek számát illetőleg azonban statisztikai adatok csak 1828-tól fogva állanak rendelkezésre. Ezek szerint 1828-ik évben 3713 volt a fürdővendégek száma, mig a folyó évben január 1-től augusztus 10-ig már 48441 vendég volt, kik közül január havában 112, februárban 248, márcziusban 387, áprilisban 2220, májusban 12362, júniusban 13571, júliusban 15709, augusztus 1-től 10-ig pedig 3986 vendég érkezett. * E levelet akkor vettük, midőn lapunk múlt száma már össze volt állítva s azért közöljük azt csak most. Érdekes az adatokból az, hogy a folyó évben aug. hó 10-ig 4392 magyar kereste fel Karlsbadot, ezek között br. Fejérváry Géza miniszterelnök, ki múlt szombaton reggel utazott el innen ugyanazon napon, melynek estéjén Kossuth Ferencz ideérkezett. Természetes dolog az is, hogy az ily világfürdöben feltűnést keltő emberek láthatók. így nagyon sokan megbámulják Mária Pia portugáliai anyakirálynőt, néhai Umberto olasz király testvérét, ki minden reggel fél 9 órakor a „Marktbrunn*-nál megjelenik, hogy a Károlyforrás vizéből két pohárral megigyék s a közönség közé vegyülve egyszerű fekete ruhájában sétáját megtegye. Megbámulják az „Athos“ hegyéről való főpapot, a Hátsó-Indiából érkezett sárgaselyem reverendáju lelkészt, a copfos kínait, a térdigérő őszszakállu fürdővendéget, a meztelen lábbal járó angol fiút és azt az ős embert, aki kalap és czipő nélkül egyszerű hosszú női ingben sétált végig az „Alte Wiese“ nevű főutczán. Itt van esténkint a corso. Milliókat és milliókat érő ékszereket lehet itt látni a nőkön, ugyanilyeneket a kirakatokban. Aki nem látta, annak nincs fogalma azokról a toilettekről, amit itt a kirakatokban mutogatnak. E ruhák értékéről meséket beszélnek a nők. Tény dolog, hogy a múlt héten Ch. Drekol párisi czég itteni fióküzletében egy angol 16,000 koronát fizetett egy női toilettért. De nemcsak ruhák dolgában, hanem minden tekintetben horribilisek a pénzösszegek, így a kereskedők is jó házbért fizetnek itt. i Az E. Brann és Társa czég például a Pupp- féle házban 64,000 korona évi bért fizet. Nem érdektelen az sem, hogy egy gazdag amerikai nő, Miss Fanny Hill saját 48,000 frankos automobilján jött ide Páris- ból sógornőjével és két más rokonával, 8 hetet töltött itt és a „Hotel Anger“-ben lakott, ahol mesés összegeket költött. Hogy menynyit költhetett és fizethetett négy szobás lakásáért, azt megítélhetni abból, hogy nekem ugyanott egy udvari szobának egy éjjeli használatáért 20 koronát, emellett villanyvilágításért 1 koronát és külön egy szál gyertyáért 1 koronát számítottak. Érdekes volt látni ezen miss elutazását. Ugyancsak automobilján utazott vissza kíséretével Párizsba. Visszatérve a magyarokra, megemlítjük még, hogy a múlt hetekben itt láttuk a még mindig bájos Márkus Emíliát és gróf Kinsz- kyné Pálmay Ilkát, ki néhány estén át vendégszerepeit a helybeli színházban; a kedves művésznő nagy ünneplés tárgya volt. Hogy itt a természet szépségét a kultúra j is kiegészíti, azt fölösleges is hangsúlyoz- j nunk. Bámulatos az a rend és pontosság,1 ami itt honol. A városi hatóság mindent elkövet arra nézve, hogy a fürdőközönség jól érezze ma-1 gát. Ezen törekvésében természetesen támogatja őt az itteni 150 fürdöorvos is tapasz-1 talatával. Az 57 tagból álló zenekar Spörr Márton igazgató vezetése alatt gyönyörködteti játékával a fürdővendégeket. Ezenkívül katona zenekarok is hangversenyeznek a Pupp vendéglőjében, a hol alig győzik a vendégeket ellátni. Megemlítem még, hogy az olvasóteremben 189 lap és folyóirat áll az olvasók rendelkezésére s hogy van színház, orfeum a fürdővendégek szórakoztatására. Nem csoda tehát, hogy a kiváló gyógy- erejü források, a gyönyörű fürdők, a mértföldekre kiterjedő, szépen fentartott erdei utak, a szórakozási eszközök és szép kirándulóhelyek ide vonzzák a világ minden tájékáról az embereket, csakhogy azok, akik ide jönnek, lássák el magukat pénzzel és — téliruhával, mert az előbbi nagyon olvad, noha hővös az időjárás. Midőn e sorokat irom, éjjel 11 óra van. Betett ablakon át a „Sprudel“ közvetlen szomszédságában — melyet lakásunktól csak a megdagadt „Tépi“ folyó választ el — gyönyörű holdvilágos estén remek festői tájban gyönyörködve hallgatom a habok zúgását, látom a gőzölgő és gyöngyöző „Sprudel“ viz felszökkenését és elgondolkozom azon, hogy miféle tűz van szomszédságomban, mely 547 év óta évenként 4.334,000 liter vizet 58’5 Ro.-ra tud hevíteni és mennyi szenvedő embernek adta már vissza e fürdő az egészséget. E mű Istent dicséri! * Dr. Adler Adolf. * E fürdői levél írója utólag1 arról értesít bennünket, hogy a Karlsbadban tartózkodó magyarok Szt. István ünnepe alkalmával Kossuth Ferencz- nek nemzeti szinti szalaggal ellátott nagy virágcsokrot nyújtottak át. A szalag felirata ez volt : „A Karlsbadban üdülő magyarok 1905. aug. 20-án — Kossuth Ferencznek emlékül“. Megemlítendő még, hogy ugyané napon a szövetkezett ellenzék elnöke Kossuth Ferencz Dr. Derschaffa Gyula osztrák tartománygyülési képviselővel értekezett.
