Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-03 / 31. szám

XXII. évfolyam. Nagykároly, 1905. augusztus 3. 31-ik szám. IMGYKMOLY Társa.d.s.l2^ci.i, szé^ixocLa.laaQ.1 és Lsxxxexetterjesz'C© la.etila-]p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. II Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete múlt hó 30-án rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István polgármester pont­ban 10 órakor megnyitotta a gyűlést. Eleintén kevés számú képviselőtestületi tag jelent meg, később azonban meg- népesedett a tanácsterem, úgy, hogy mintegy 85 tag volt jelen a nagyfontos- ságu tárgysorozattal biró gyűlésen. Debreczeni István polgármester min­denek előtt jelezte, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívására a benyújtott indítványokon és kérelmeken kívül azon körülmény is okot szolgáltatott, hogy a városi számvevőség az 1904. évi zárszámadásokat annak idején nem ké­szíthetvén el, idöhaladékot nyert. Most, hogy a zárszámadások elkészültek, azt tárgyaltatni kívánta, hogy azok felsőbb jóváhagyás végett mielőbb felterjeszt­hetek legyenek. A tárgysorozat első pontja gyanánt az 1904. évi zárszámadás vétetett tár­gyalás alá. Minthogy a számadás kinyomatva a képviselőtestület tagjai részére meg- küldetelt, a közgyűlés a számadást felolvasottnak tekintette, azt a pénz­ügyi-bizottság és tanács javaslatához képest elfogadottnak jelentette ki és felsőbb jóváhagyás végett a vármegye törvényhatósági bizottságához felterjesz­tetni rendelte, Serly György pénztár­nok és Szolomájer Gusztáv ellenőr, felelős számadók részére pedig a fel­mentvényt megadta. Ugyancsak a zár­számadás kapcsán elutasította Lévay Béla volt adóügyi tanácsos azon kérel­mét, hogy fenálló 60 korona fizetési előlege elengedtessék s befizetett nyug- dijjárulékai részére visszautaltassanak. A tárgysorozat második pontját az építési szabályrendelet módosítása ké­pezte. A tanács tekintettel azon körül­ményre, hogy a szabályrendelet igen lényeges pontjainak módosítása czéloz- tatik: azt javasolta, hogy az előbb nyomattassék ki, a képviselőtestület tagjainak küldessék meg s kellő át­tanulmányozás után egy újabb gyűlé­sen lárgyaltassék. A közgyűlés ezen javaslatot helyeslöleg magáévá tette. Az uj kövezetvámtarifa a kereskede­lemügyi miniszter által jóváhagyatván, a tanács ezt bejelentette s egyben jelezte, hogy az már 1905. julius hó 1-töl életbe is lépett. A közgyűlés a bejelen­tést tudomásul vette. Dr. Nemestóthi Szabó Albert indít­ványára, valamint Krasznabéltek község megkeresésére a jogügyi-bizottság ja­vaslata alapján megbizatott a polgár- mester, miszerint a Nagykároly—Zilahi vasútvonalon az Ákosig terjedő közsé­gekre nézve hetivásárok alkalmával fél Ill-ad oszt. kedvezményes menettérti jegyek kiszolgáltatása végett intézzen pártoló kérvényt az illetékes vasút igazgatóságához. Azután a polgármester jelentése tárgyaltatott a Nagykároly—somkuti vasút üzletvezetöségi székhelye tár­gyában. Tudvalevő, hogy a városi képviselő­testület megbízta a polgármestert, hogy a Gilvácsra áthelyezett üzletvezetöség visszahelyezése iránt a szükséges lé­péseket tegye meg. A polgármester jelentése szerint a vasút igazgatósága a város ezen óha­jának — a rósz üzleti viszonyok miatt — eleget nem tehet. Mert a legutóbbi évben az elsőbbségi részvények között alig 49,000 korona osztatott ki, jövőre nézve pedig — amennyiben a Lord- féle gözfürészvállalat beszüntetése van kilátásba helyezve, mely vállalattól a vasút évenkint 52,000 koronát nyert, — jövedelemre kilátás egyáltalán nincs; az igazgatóságnak a legnagyobb meg­takarításokra kell törekednie. Különben is a rósz üzleti viszonyok arra kény- szeritették a vasutat, hogy annak állami kezelésbe leendő átvételét kérelmezze. Az igazgatóság azonban biztosítja a várost, hogy a tisztviselők lakhelye tovább is Nagykárolyban marad. A polgármester jelentése tudomásul vé­tetett. A tárgysorozat 6-ik pontját képezte „külön szaktanító gazdasági ismétlő- iskola részére államsegély kérése“. A város ugyanis a gazdasági is­métlő iskola beszüntetését kérelmezte, melyet azonban a vármegyei közig, bizottság nem véleményezett, azonban kertészeti jellegűvé leendő átváltozta­tása és külön szaktanítóval leendő el­látása iránt a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz felirat intézletett. A közgyűlés a tanács azon javaslatát, hogy ezen iskola létesittessék és az esetben, ha a személyi kiadásokat az állam, a dologi kiadásokat pedig a város viseli, továbbá 10,778 K-ba ke­rülő épületek haszon megtérítése fejé­ben évi 300 K az állam által biztosit- tatik, a szerződésnek miniszterileg tör­ténendő jóváhagyása után tárgyalja, — elfogadta. Az iparos tanoncziskola felügyelő- bizottságába megválasztattak: Albanézi Mihály, tiarász Pál, Dr. Lúcz Ignácz, Lukácsovics János, Marián Ferencz, Néma Gusztáv, Papp Imre, Sarkadi N. Zsigmond, Serly Ferencz, Csőkör La­jos, Járay József, Luczai János, Mangu Béla, Mikó Ferencz, Papp István, Fatay Ferencz, Serly Dénes és Szabó Kálmán. A Kölcsey-utcza megyeház előtti részének kövezési ügyére nézve hatá­rozatba ment, hogy, amennyiben az utczamélyitési és vízlevezető csövek lefektetési költségeihez a vármegye alispánja által kilátásba helyezett 5000 K hozzájárulási összeg a vármegye közgyűlése által is megszavaztatik, az ' összesen 8000 K költségbe kerülő munkálatok foganatosíttassanak, s a költségek a convertált kölcsön marad­ványából fedeztessenek. A lápi törvényhatósági ut czéljaira : igénybe vett magán területek kártala­nítási diját, szemben az érdekeltek ál­tal a luczernás földekért 2 K, a szántó- I földekért 1 K □ méterenként kért összeggel, a közgyűlés a pénzügyi bi­zottság javaslatához képest a luczer- *nás földek □ méterenkénti kártalani­T A RCZ A. Egy kéjutazás, melyet inkább a balesetek közé lehetne sorolni. Irta : O’Donnel grófné. II. Sietve kerestem fel szakaszomat azon reményben, hogy én leszek ott az első és kényelmesen elhelyezkedhetem; de midőn beléptem, ott láttam már fiatal szerelmesei­met, a kik gerlicze módjára turbékoltak együtt. Meglátva zavarukat, melybe jelen­létem ejtette őket, könyörültem rajtuk — azaz hogy még inkább magamon — s odébb álltam, egy másik szakaszba letelepedve, jobb helyre találtam — soványabb utasok kör­nyezetében, de azért még sem kívántam ott tölteni az éjt, hanem leszálltam Zürichben. A Szentgotthard társaskocsijára ülve, szálló­jába vitettem magamat. Odaérkezve, meg­lepett az igazgató azzal a rósz hírrel, hogy a párisi kiállítás végett nincs már üres szo­bája a Gotthardnak. Én tovább akartam hajtatni, de ők erővel ott fogtak, egy man- sarde-ba (padlásszobába) vezettek fel, mely olyan primitiv módon volt berendezve, mint körülbelül nálunk a béreslakások, azzal a különbséggel, hogy tisztábban volt tartva, mert hisz a tisztaság volt mindig a schvvei- cziak tötulajdonsága ; tiszta jellemmel, tiszta lakásokkal és többnyire tiszta — azaz hogy J üres lejjel birtak ok. Ott maradtam, legalább ágyban logok alhatni, — gondolám, — de j eiébb még engednem kellett gyomrom köve­teléseinek s azért lementem az ebédlőbe, hogy étvágyamat kielégítsem, s ebhez képest négy pisztrángot, tiz rákot s egy csibét fo­gyasztottam el — egy üveg Pomerynek tár- i saságaban. S inidön aztán a számlát kértem, azt telelték, hogy majd a szoba-számlához Írják; de minthogy én nem tágítottam, tudva, hogy ez is csak olyan ürügy, mint a többi, j a dupla krétával való számításra: tehát j végre mégis csak hoztak valami össze-vissza- j firkált szamla-felét, a melyen senki sem tudott eligazodni, — Lalán még ök maguk sem, — csak a summa volt elolvasható, az pedig 35 frankot tett ki. Amint számláin rendezése után kifelé mentem az ebédlőből, ismét az ifjú házasok­kal találkoztam, a kik egy fülkeben szerel­mesen koczczintgattak egymással; úgy lát­szott, hogy ezeK üldözöüe vettek eugemet,1 s hogy ha padlás-szobámnak lett volna meg egy szomszedszobája, akkor bizonyára oda bekvártéiyozták volna magukat. De szeren­csémre a Szentgotthard nem rendelkezett csak egy mansarde-al s igy nyugodtan tölt­hettem az éjt, de csak a szó szoros értel­mében az ejt, mert már virradáskor kopog­tatott nálam a bérszolga czipőm tisztítása végett. Uram Istenem ! Hisz otthon ilyenkor szok­tam csak lefeküdni s itt már felzaklatják az embert. S minthogy már aludni nem tudtam, felöltöztem s a napfelkeltét akartam meg­nézni, ámbár az is csak az előítéletekhez tartozik, hogy Schweiczban máskép kel fel a nap, mint nálunk. A városba mentem s ott körülnéztem, de nem találtam semmit, a mi érdeklődésemet felkeltette volna, csupán a gyerinek-bonne-ok nagy száma tűnt fel nekem. Az ottani nőket szerintem csak három cathegoriába lehet sorolni. Az elsőbe a fel­nőtt leányokat, mint a jelen bonne-jait, a másodikba a kis leányokat, mint a jövő bonne-jait s az öreg asszonyokban könnyen lehet felismerni a múltnak bonne-jait. Aztán meg egy kis kirándulást csináltam gőzhajón a zürichi tavon, a mely hullámainak tiszta­sága miatt érdekes. Hat meg a levegő! Az olyan átlátszó, eltetö es etvagygerjesztö, hogy az ottani dragasag mellett mar nem is előnyös, mintha csalt a levegő a hoteliakkal az utasok ellen összeesküdött volna. Hat órára rendeltein kocsimat s már előre örültem, hogy ott hagyhatom ezt az unalmas, tiszta országot, melynek tisztasága azonbaii a korcsmárosok számláiban fel nem található. Talán azért küldik oda az ideg­bajosokat üdülés czéljából, hogy ott kényük- kedvük szerint pihenhessenek, azaz hogy unatkozhassanak. Én jól éreztem, hogy nem vagyok idegbeteg s azért nincs semmi szük­ségem az afféle nyugalomra, sőt még az örök nyugalomról is szivesen lemondanék, hogy ha az lehetséges lenne. A vonathoz érve, ismét egy a zsuffolásig megtelt szakaszba kerültem, úgy, hogy saját színházi premiére-embe képzeltein ma­gamat, azzal a különbséggel, hogy ott tap­soltak, itt meg csak fütyültek, azaz hogy a mozdony fütytye hallatszott. A iranczia területre érve sem vettem 1 észre valami lényeges változást, csak a fran- j czia kalauzok udvariatlan modora s másrészt ! coníidens magaviseleté — mely az egyenlő- 1 ség s testvériségi fogalmakra vezethető vissza —- tűnt fel nekem. Egyrészt nem is méltatják az utasokat arra, hogy az állomá­sokat rendesen megnevezzék, vagy az ajtó­kat a nagyobb állomásokon felnyissák, más­részt pajtaskodva tárgyalnak velük. Engem egyszer egy vasúti felügyelő úgy hátba lökött I csupa barátságból, hogy majd elestem s utana megint megczirógatott, hogy jóvá tegye hibáját. Egyszerre csak nagy sürgés-forgás támadt s felnyitották, vagy inkább felrántották az egész vonaton az ajtókat s azzal a velük- született öntudatossággal, stentori hanggal azt kiáltották: Párisi Erre még nagyobb sürgés-forgás keletkezett s mindenki öltöze­tén igazított, podgyásza után nézett és le­szállt a vonatról. Én is úgy tettem, mint a többi s egy AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next

/
Oldalképek
Tartalom