Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-03 / 31. szám
XXII. évfolyam. Nagykároly, 1905. augusztus 3. 31-ik szám. IMGYKMOLY Társa.d.s.l2^ci.i, szé^ixocLa.laaQ.1 és Lsxxxexetterjesz'C© la.etila-]p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. II Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete múlt hó 30-án rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István polgármester pontban 10 órakor megnyitotta a gyűlést. Eleintén kevés számú képviselőtestületi tag jelent meg, később azonban meg- népesedett a tanácsterem, úgy, hogy mintegy 85 tag volt jelen a nagyfontos- ságu tárgysorozattal biró gyűlésen. Debreczeni István polgármester mindenek előtt jelezte, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívására a benyújtott indítványokon és kérelmeken kívül azon körülmény is okot szolgáltatott, hogy a városi számvevőség az 1904. évi zárszámadásokat annak idején nem készíthetvén el, idöhaladékot nyert. Most, hogy a zárszámadások elkészültek, azt tárgyaltatni kívánta, hogy azok felsőbb jóváhagyás végett mielőbb felterjeszthetek legyenek. A tárgysorozat első pontja gyanánt az 1904. évi zárszámadás vétetett tárgyalás alá. Minthogy a számadás kinyomatva a képviselőtestület tagjai részére meg- küldetelt, a közgyűlés a számadást felolvasottnak tekintette, azt a pénzügyi-bizottság és tanács javaslatához képest elfogadottnak jelentette ki és felsőbb jóváhagyás végett a vármegye törvényhatósági bizottságához felterjesztetni rendelte, Serly György pénztárnok és Szolomájer Gusztáv ellenőr, felelős számadók részére pedig a felmentvényt megadta. Ugyancsak a zárszámadás kapcsán elutasította Lévay Béla volt adóügyi tanácsos azon kérelmét, hogy fenálló 60 korona fizetési előlege elengedtessék s befizetett nyug- dijjárulékai részére visszautaltassanak. A tárgysorozat második pontját az építési szabályrendelet módosítása képezte. A tanács tekintettel azon körülményre, hogy a szabályrendelet igen lényeges pontjainak módosítása czéloz- tatik: azt javasolta, hogy az előbb nyomattassék ki, a képviselőtestület tagjainak küldessék meg s kellő áttanulmányozás után egy újabb gyűlésen lárgyaltassék. A közgyűlés ezen javaslatot helyeslöleg magáévá tette. Az uj kövezetvámtarifa a kereskedelemügyi miniszter által jóváhagyatván, a tanács ezt bejelentette s egyben jelezte, hogy az már 1905. julius hó 1-töl életbe is lépett. A közgyűlés a bejelentést tudomásul vette. Dr. Nemestóthi Szabó Albert indítványára, valamint Krasznabéltek község megkeresésére a jogügyi-bizottság javaslata alapján megbizatott a polgár- mester, miszerint a Nagykároly—Zilahi vasútvonalon az Ákosig terjedő községekre nézve hetivásárok alkalmával fél Ill-ad oszt. kedvezményes menettérti jegyek kiszolgáltatása végett intézzen pártoló kérvényt az illetékes vasút igazgatóságához. Azután a polgármester jelentése tárgyaltatott a Nagykároly—somkuti vasút üzletvezetöségi székhelye tárgyában. Tudvalevő, hogy a városi képviselőtestület megbízta a polgármestert, hogy a Gilvácsra áthelyezett üzletvezetöség visszahelyezése iránt a szükséges lépéseket tegye meg. A polgármester jelentése szerint a vasút igazgatósága a város ezen óhajának — a rósz üzleti viszonyok miatt — eleget nem tehet. Mert a legutóbbi évben az elsőbbségi részvények között alig 49,000 korona osztatott ki, jövőre nézve pedig — amennyiben a Lord- féle gözfürészvállalat beszüntetése van kilátásba helyezve, mely vállalattól a vasút évenkint 52,000 koronát nyert, — jövedelemre kilátás egyáltalán nincs; az igazgatóságnak a legnagyobb megtakarításokra kell törekednie. Különben is a rósz üzleti viszonyok arra kény- szeritették a vasutat, hogy annak állami kezelésbe leendő átvételét kérelmezze. Az igazgatóság azonban biztosítja a várost, hogy a tisztviselők lakhelye tovább is Nagykárolyban marad. A polgármester jelentése tudomásul vétetett. A tárgysorozat 6-ik pontját képezte „külön szaktanító gazdasági ismétlő- iskola részére államsegély kérése“. A város ugyanis a gazdasági ismétlő iskola beszüntetését kérelmezte, melyet azonban a vármegyei közig, bizottság nem véleményezett, azonban kertészeti jellegűvé leendő átváltoztatása és külön szaktanítóval leendő ellátása iránt a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz felirat intézletett. A közgyűlés a tanács azon javaslatát, hogy ezen iskola létesittessék és az esetben, ha a személyi kiadásokat az állam, a dologi kiadásokat pedig a város viseli, továbbá 10,778 K-ba kerülő épületek haszon megtérítése fejében évi 300 K az állam által biztosit- tatik, a szerződésnek miniszterileg történendő jóváhagyása után tárgyalja, — elfogadta. Az iparos tanoncziskola felügyelő- bizottságába megválasztattak: Albanézi Mihály, tiarász Pál, Dr. Lúcz Ignácz, Lukácsovics János, Marián Ferencz, Néma Gusztáv, Papp Imre, Sarkadi N. Zsigmond, Serly Ferencz, Csőkör Lajos, Járay József, Luczai János, Mangu Béla, Mikó Ferencz, Papp István, Fatay Ferencz, Serly Dénes és Szabó Kálmán. A Kölcsey-utcza megyeház előtti részének kövezési ügyére nézve határozatba ment, hogy, amennyiben az utczamélyitési és vízlevezető csövek lefektetési költségeihez a vármegye alispánja által kilátásba helyezett 5000 K hozzájárulási összeg a vármegye közgyűlése által is megszavaztatik, az ' összesen 8000 K költségbe kerülő munkálatok foganatosíttassanak, s a költségek a convertált kölcsön maradványából fedeztessenek. A lápi törvényhatósági ut czéljaira : igénybe vett magán területek kártalanítási diját, szemben az érdekeltek által a luczernás földekért 2 K, a szántó- I földekért 1 K □ méterenként kért összeggel, a közgyűlés a pénzügyi bizottság javaslatához képest a luczer- *nás földek □ méterenkénti kártalaniT A RCZ A. Egy kéjutazás, melyet inkább a balesetek közé lehetne sorolni. Irta : O’Donnel grófné. II. Sietve kerestem fel szakaszomat azon reményben, hogy én leszek ott az első és kényelmesen elhelyezkedhetem; de midőn beléptem, ott láttam már fiatal szerelmeseimet, a kik gerlicze módjára turbékoltak együtt. Meglátva zavarukat, melybe jelenlétem ejtette őket, könyörültem rajtuk — azaz hogy még inkább magamon — s odébb álltam, egy másik szakaszba letelepedve, jobb helyre találtam — soványabb utasok környezetében, de azért még sem kívántam ott tölteni az éjt, hanem leszálltam Zürichben. A Szentgotthard társaskocsijára ülve, szállójába vitettem magamat. Odaérkezve, meglepett az igazgató azzal a rósz hírrel, hogy a párisi kiállítás végett nincs már üres szobája a Gotthardnak. Én tovább akartam hajtatni, de ők erővel ott fogtak, egy man- sarde-ba (padlásszobába) vezettek fel, mely olyan primitiv módon volt berendezve, mint körülbelül nálunk a béreslakások, azzal a különbséggel, hogy tisztábban volt tartva, mert hisz a tisztaság volt mindig a schvvei- cziak tötulajdonsága ; tiszta jellemmel, tiszta lakásokkal és többnyire tiszta — azaz hogy J üres lejjel birtak ok. Ott maradtam, legalább ágyban logok alhatni, — gondolám, — de j eiébb még engednem kellett gyomrom követeléseinek s azért lementem az ebédlőbe, hogy étvágyamat kielégítsem, s ebhez képest négy pisztrángot, tiz rákot s egy csibét fogyasztottam el — egy üveg Pomerynek tár- i saságaban. S inidön aztán a számlát kértem, azt telelték, hogy majd a szoba-számlához Írják; de minthogy én nem tágítottam, tudva, hogy ez is csak olyan ürügy, mint a többi, j a dupla krétával való számításra: tehát j végre mégis csak hoztak valami össze-vissza- j firkált szamla-felét, a melyen senki sem tudott eligazodni, — Lalán még ök maguk sem, — csak a summa volt elolvasható, az pedig 35 frankot tett ki. Amint számláin rendezése után kifelé mentem az ebédlőből, ismét az ifjú házasokkal találkoztam, a kik egy fülkeben szerelmesen koczczintgattak egymással; úgy látszott, hogy ezeK üldözöüe vettek eugemet,1 s hogy ha padlás-szobámnak lett volna meg egy szomszedszobája, akkor bizonyára oda bekvártéiyozták volna magukat. De szerencsémre a Szentgotthard nem rendelkezett csak egy mansarde-al s igy nyugodtan tölthettem az éjt, de csak a szó szoros értelmében az ejt, mert már virradáskor kopogtatott nálam a bérszolga czipőm tisztítása végett. Uram Istenem ! Hisz otthon ilyenkor szoktam csak lefeküdni s itt már felzaklatják az embert. S minthogy már aludni nem tudtam, felöltöztem s a napfelkeltét akartam megnézni, ámbár az is csak az előítéletekhez tartozik, hogy Schweiczban máskép kel fel a nap, mint nálunk. A városba mentem s ott körülnéztem, de nem találtam semmit, a mi érdeklődésemet felkeltette volna, csupán a gyerinek-bonne-ok nagy száma tűnt fel nekem. Az ottani nőket szerintem csak három cathegoriába lehet sorolni. Az elsőbe a felnőtt leányokat, mint a jelen bonne-jait, a másodikba a kis leányokat, mint a jövő bonne-jait s az öreg asszonyokban könnyen lehet felismerni a múltnak bonne-jait. Aztán meg egy kis kirándulást csináltam gőzhajón a zürichi tavon, a mely hullámainak tisztasága miatt érdekes. Hat meg a levegő! Az olyan átlátszó, eltetö es etvagygerjesztö, hogy az ottani dragasag mellett mar nem is előnyös, mintha csalt a levegő a hoteliakkal az utasok ellen összeesküdött volna. Hat órára rendeltein kocsimat s már előre örültem, hogy ott hagyhatom ezt az unalmas, tiszta országot, melynek tisztasága azonbaii a korcsmárosok számláiban fel nem található. Talán azért küldik oda az idegbajosokat üdülés czéljából, hogy ott kényük- kedvük szerint pihenhessenek, azaz hogy unatkozhassanak. Én jól éreztem, hogy nem vagyok idegbeteg s azért nincs semmi szükségem az afféle nyugalomra, sőt még az örök nyugalomról is szivesen lemondanék, hogy ha az lehetséges lenne. A vonathoz érve, ismét egy a zsuffolásig megtelt szakaszba kerültem, úgy, hogy saját színházi premiére-embe képzeltein magamat, azzal a különbséggel, hogy ott tapsoltak, itt meg csak fütyültek, azaz hogy a mozdony fütytye hallatszott. A iranczia területre érve sem vettem 1 észre valami lényeges változást, csak a fran- j czia kalauzok udvariatlan modora s másrészt ! coníidens magaviseleté — mely az egyenlő- 1 ség s testvériségi fogalmakra vezethető vissza —- tűnt fel nekem. Egyrészt nem is méltatják az utasokat arra, hogy az állomásokat rendesen megnevezzék, vagy az ajtókat a nagyobb állomásokon felnyissák, másrészt pajtaskodva tárgyalnak velük. Engem egyszer egy vasúti felügyelő úgy hátba lökött I csupa barátságból, hogy majd elestem s utana megint megczirógatott, hogy jóvá tegye hibáját. Egyszerre csak nagy sürgés-forgás támadt s felnyitották, vagy inkább felrántották az egész vonaton az ajtókat s azzal a velük- született öntudatossággal, stentori hanggal azt kiáltották: Párisi Erre még nagyobb sürgés-forgás keletkezett s mindenki öltözetén igazított, podgyásza után nézett és leszállt a vonatról. Én is úgy tettem, mint a többi s egy AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.