Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-27 / 30. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. HÍREK. — Meghívás. 5052—1905. k. sz. Nagy­károly r. t. város képviselőtestületi tagjait 1905. év julius hó 30-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Debreczeni István, polgármester. — Tárgy- sorozat: 1. Az 1_904. évi zárszámadás megvizsgálása. (4371—1905. k. sz., Jtj.)_ 2. Az építési szabályrendelet módosítása. oÖ45 1905. k. sz., kj.) 3. Az uj kövezetvámdij- tarifa jóváhagyásának hejelentése. (4398— j 1905. k. sz. kj.) 4. Krasznabéltek Község megkeresése s Dr. Szabó Albert indítványa a Nagykároly—zilahi h. é. vasútvonalon ill. osztályú kedvezményes menettérti jegyek életbeléptetése tárgyában teendő felterjesz­tés iránt. (4984—1905. k. sz. kj.) 5. Polgár- mester bejelentése a Nagykároly—somkuti vasút üzletvezetőségi székhelye ügyében. (4288—1905. k. sz. kj.) 6. Külön szaktanító gazdasági ismétlöiskola szervezése s az is­métlőiskola részére államsegély kérése. 3721—1905. k. sz. kj.) 7. Iparos tanoncziskolai felügyelő-bizottság megválasztása. (4622— 1905. k. sz. kj.) 8. A Kölcsey-utcza megye­ház előtti részének kövezési ügye. (4719—i 1905. k. sz. kj.) 9. A iápi törvényhatósági ut czéljaira igénybe vett magán területek kártalanítási dijának megállapitása. (4860— 1905. k. sz. kj.) 10. Aszphalt gyalogjárók fenntartása tárgyában határozat. (5014— 1905. k. sz. kj.) 11. A honvéd-utcza dél­nyugati oldalának szabályozása s a Templom- köz-utcza déli oldalán asphalt gyalogjáró készítés elrendelése. (5030—1905. k. sz. kj.) 12. A Rákóczy-utcza szabályozása s asphalt- gyalogjáróval ellátása. (5032—1905. k. sz. kj.) 13. A Honvédköz-utcza mindkét oldalá­nak szabályozása s déli oldalán asphalt gyalogjáró készítés. (5029—1905. k. sz. kj.) 14. A Petőfi-utcza keleti oldalának szabályo­zása s asphaltgyalogjáróval ellátása. (5031— 1905. k. sz. kj.) 15. A Gencs-utcza mindkét oldalának szabályozása s asphaltgyalogjáró­val ellátása. (5028—1905. k. sz., kj.) 16. Vida Lajos és társai kérelme a Verbőccy- utcza baloldalán a kőgyalogjáró javíttatása iránt. (6266—1905. k. sz., kj.) 17. A gazda­sági részek kérelme, birtokuk tulajdonjogá­nak rendezése tárgyában. (4264—1905. k. sz., kj.) 18. A gimnáziumi ösztöndijalap tu­lajdonát képező urai birtok bérbeadására vonatkozó szerződés jóváhagyása. (4116— 1905. k. sz., kj.) 19. Ä siketnémákat gyátno- litó debreczeni egyesület kérelme alapitvány- tétel iránt. (4865—1905. k sz., fj.) 20. Sza- niszló község kérelme vásártartás engedélye­zéséhez hozzájárulás iránt. (4275—1905. k. sz., fj.) 21. A „fővárosi 1848—49-iki ereklye- muzeum“ kérelme támogatás iránt. (3749— 1905. k. sz., hj.) 22. özv. Róth Jakabné ké­relme asphalt-dij tartozásának elengedése iránt. (3992—1905. k. sz., kj.) 23. Szolomá- jer János kérelme a részére megállapított kisajátítása kártalanítási dij felemelése iránt. (3882—1905. k. sz., hj.) 24. Ujfalussy Jolán óvónő kérelme községi adó törlése iránt. (1443—1905. k. sz., hj.) 25. Bevehetetlen telepedési dijak törlése. (2692—1905. k. sz., fj.) 26. Szilágyi György illetőségi ügye. (4206—1905. k. sz., fj.) 27. Gyetkó György illetőségi ügye. (4820—1905. k. sz., fj.) 28. Kirai György illetőségi ügye. (4484—1905. k. sz., fj.) 29. Simon László, Papp János és Netreba György kérelme házuk nádfedele javításának megengedése iránt. (2362., 2393., I 2409—1905. k. sz., hj.) 30. Reich János I Verbőczy-utczai telkéhez csatolt utczaterület í árának megállapitása. (4400—1905. k. sz., I hj.) 31. Leitner Ignácz Majtény-utczai telké­hez csatolt utczaterület árának megállapitása.! (1796—1905. k. sz., hj.) 32. 1905. év május hónapi pénztár vizsgálat bejelentése. (3951—-j 1905. k. sz., hj.) 33. 1905. év junius hónapi pénztárvizsgálat eredményének bejelentése.] (4543—1905. k. sz., hj.) 34. Gróf Károlyi] István és társai indítványa, az adófizetésnél, I valamint az ujonczozásnál való közreműködés megtagadása iránt. (5095—1905. k. sz. fj.) 35. Krómer Sándor színigazgató kérelme, I szinielőadások tartására a városházi nagy- j terem díjtalan átengedése iránt. (5087—1905. i k. sz., kj.) — Személyi hírek. Gróf Károlyi József, mint a kastély vendége városunkban időzött, honnan tegnap délután utazott el. — Dr. Adler Adolf ügyvéd, lapunk szerkesztője, pár heti tartózkodásra Karlsbadba utazott. — Távolléte alatt a lap szerkesztéséért Simkói Géza főmunkatárs lesz felelős. — Vármegyei közgyűlés. Nagy László' alispán vármegyénk törvényhatósági bízott- i ságának tagjait Nagykárolyba, augusztus hó 3-án délelőtt 10 órára a városháza ülés­termében tartandó rendkívüli közgyűlésre hívta egybe. A kibocsátott tárgysorozat sze- j rint a közgyűlésnek fontosabb tárgyait képe- j zik: 1. a kormány kinevezését tudató leiratok ; j 2. Kristóííy József belügyminiszter búcsúirata, melyben föispáni állásától megválását tudatva, köszönetét fejezi ki a törvényhatóságnak ezen állásában mindenkor tapasztalt támogatási sáért; 3. Fejérváry Géza rn. kir. miniszter-] elnök intő szózata a törvényhatóságokhoz ;i 4. Pest-Pilis-Kis-Kun- és több vármegyék átirata az alkotmány védelmére hozott hatá­rozata tárgyában ; 5. Gróf Károlyi István és társai, valamint Luby Géza és társai indít­ványa a jelenlegi kormánynak bizalmatlan­sági nyilatkozat és a törvénytelen rendele- tekkel szemben követendő eljárás iránt; 6. Pest vármegyének átirata a volt vármegyei pénztárak és számvevőségek visszaállítása iránt. — A városunkat érintő ügyek közül tárgyalás alá kerül: a városi közkórház ki­bővítési és átalakításának ügye ; a vármegyei székházépítésnél szükségessé vált utczai kö­vezett útszakasz rendezése és a megyeház előtti területen a vizlevezetés megoldásához a város által kért hozzájárulás ügye ; a nagy­károlyi hegyközség közgyűlésének kérelme az alkalmazott hegyőrök részére lőfegyverek használatának megengedési ügye; a nagy­károlyi képviselőtestületi tagok választásához elnök kiküldése iránti előterjesztés ; a sváb­részi birtokosság szervezési szabályrendelete i és végül a város telekkönyvi bejegyzésének helyesbítési ügye. — Változások a kegyestanitórend köré­ben. A kegyestanitórend helybeli társházát s igy főgimnáziumunkat is érintő fontos vál­i tozások történtek. A kegyestanitórend kor­mánytanácsa Tímár Péter helybeli házfönö- : köt és plébánost saját kérelmére — ház- főnöki állásától felmentette és Magyaróvárra helyezte át. Helyébe Dr. Schvveighoífer Já- j nőst nevezte ki, ki Budapesten a rendi egye-1 térni hallgatók és theologusok praefeklusa volt. Ugyancsak változást szenved a főgimn. igazgatói állás is, mert Hám József eddigi igazgató, ki 13 éven keresztül állott a tan­intézet élén Sátoralja-Ujhelyre házfőnökké és főgimn. igazgatóvá neveztetett ki. Az ő helyét Cseh Lajos eddigi temesvári tanár foglalja el, ki a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával Gróf Khuen Héderváry Károly- lyal szemben a temesvári függetlenségi párt jelöltje volt. Azonkívül a két világi tanár helyébe áthelyeztettek: Jakab Gyula .Magyar­óvárról és Horváth Jenő Budapestről. Boross Antal eddigi plébánossegéd pedig ezentúl kizárólag tanári működését fogja folytatni,; inig plébánossegéd Horváth Jenő lesz. — Színészed hír. Krémer Sándor a szat­mári szinikerület igazgatója társulatával je­lenleg Kis-Várdán működik, a közönség kellő pártfogása mellett. Városunkba augusztus hó 20-án szándékozik jönni, hol szeptember 29-ig marad. Kérvényt adott be a városi képviselőtestülethez, melyben a városháza nagytermét kéri előadásainak megtartása czél- jából átengedni. A kérvényt a képviselőtes­tület a jövő vasárnap tartandó ülésen fogja tárgyalni. — Indítvány. A folyó évi augusztus hó 3-án tartandó vármegyei közgyűlés elé Gróf Károlyi István, Adler Adolf dr., Papp Béla, Kovács Dezső dr. és N. Szabó Albert dr. indít­ványt terjesztettek elő, melyben azt indítvá­nyozzák, hogy a vármegye tiltsa meg a váro­soknak és községeknek, hogy az önkénytesen befizetett állami adókat elfogadják és az adó­hivatalba beszolgáltassák, kivételével a közsé­gek által bérletmegváltás vagy ráutalás czimén önkényt befizetett összegeknek, melyek azon­ban pénzintézetekben lesznek elhelyezendök. A tisztviselőknek tiltsák meg, hogy az ön­kényt beálló ujonczok, tartalékosok és pót- tartalékosok behívására vonatkozó kormány intézkedéseket támogassák. — A tisztviselő­ket, az őket érhető sérelemért vagy kárért erkölcsi és anyagi kárpótlásban részesítsék. Végül mindaddig, inig a rendes állapot helyre áll, minden hónap első csütörtökjén rendkí­vüli közgyűlés tartassék s a tisztviselők mű­ködésének támogatására és a vármegye ható­ságai egyöntetű eljárásának elősegítésére egy 60 tagú bizottság küldessék ki, melynek az alispán, főjegyző és liszliügyész hivatalból tagjai lesznek. — Temetes. Özv. Makay Józsefné szül. Fiók Lulália temetése folyó hó 21-én történt meg a város lakosságának nagy részvétele mellett. A díszesen felállított ravatalt a szebb- nél-szebb koszorúk egész tömege borította, melyek a következő felírásokat viselték: „Kedves jó anyuskánknak — Árva gyermekei“. „A legjobb édesanyának — Ilona és Kál­mán“. „Drága jó anyuskánknak — Bella, Dani és Józsika“. „Szeretett jó testvéremnek — Zsuzsika s gyermekei“. „Felejthetetlen jó testvéremnek — Berti és Mariska“. „Sze­retett nászasszonyomnak — Liptálc Dániel és leánya“. „Kedves Lálika néninek — Ró­zsa, Bálint és Béla“. „Imádásig szeretett nagynénénknek — Ágnes és Zsiga“. „Szere- lete jeléül — Elek“. „Fájdalmas részvéttel — Ficzere János és családja“ ; ezeken kí­vül számos felirat nélküli koszorú. A teme- j tési szertartást a háznál Asztalos György ] ev. ref. lelkész végezte s megható szép be­szédben méltatta az elhunytat, a sírnál pe­dig Ujlaky Miklós segédlelkész mondott búcsú­beszédet. — Nyugodjék csendesen ! — A nagybanyai megpetitionált mandá- j tűm ügyében a debreczeni kir. ítélőtábla a vizsgálat foganatosításával Olchváry Zoltán táblabirót küldötte ki, ki f. hó 29-én kezdi meg vizsgálati functióját. — A „Nagykárolyi Kör“-nek folyó hó 29-én a Polgári Olvasókör helyiségében meg­tartandó nyári tánczmulatságára ismételten felhívjuk közönségünk figyelmét, mert e mulat­ság, mint minden évben, úgy az idén is bizonyára igen sikeres lesz s a résztvevők egy igen kellemesnek ígérkező mulatságnak lesznek részesei. — Eljegyzés. Csipkés Jenő nagykárolyi kir. járásbirósági írnok f. hó 26-án tartotta eljegyzését Nagybányán Kunay Annuskával, özv. Kunay Edéné kedves leányával. — Gyászeset. A helybeli kir. pénzügy­igazgatóság tisztikarát gyász érte. Egyik ifjú, rokonszenves tagja, Körmendy Imre m. kir. p. ü. számtiszt, volt m. kir. honvédfőhad­nagy, életének 29-ik, boldog házasságának 2-ik évében folyó hó 25-én elhunyt. Öz­vegyet és egy kis leánykát hagyott árván maga után. Temetése tegnap délután 6 óra­kor történt meg nagy részvét mellett, me­lyen az igazgatóság tisztikara testületileg részt vett Kemény Alajos kir. p. ü. igazgató veze­tése alatt. Ä koporsót számos szép koszorú borította, közöttük a kir. pénzügyigazgatóság tisztikarának gyönyörű koszorúja. A gyász- esetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Körmendy Imréné szül. ha- gyárosi Kendelényi Erzsébet, úgy a maga, mint gyermeke, valamint az összes rokonság nevében is a megtört szív legmélyebb fáj­dalmával tudatja a forrón szeretett férj, a drága jó édesapa, fiú, testvér és rokon Ég- belli és körmendi Körmendy Imre m. kir. p. ü. számtiszt, volt m. kir. honvédföhad- nagynak folyó évi julius hó 25-én reggel 5 órakor életének 29-ik, boldog házasságának 2-ik évében hosszas, keresztényi türelemmel viselt szenvedés után történt csendes elhuny- tát. A felejthetetlen drága halottnak hült tetemei f. hó 26-án délután 6 órakor fognak a Gencsi-utcza 25. sz. házból a róm. kath. egyház szertartása szerint a rnesterrészi te­metőben örök nyugalomra helyeztetni. A kedves halott lelki nyugalmáért az engesz­telő szent miseáldozat augusztus hó 1-én reggel 6 órakor fog a róm. kath. templom­ban a Mindenhatónak bemutattatni. Nagy­károlyban, 1905. julius 25. A béke angyala őrködjék drága hamvai felett! Körmendy Zsigmond és neje Kárász Leopoldina szülei. Kendelényi Ferencz és neje Lévy Mária apósa és anyósa. Körmendy Ilonka gyet meke. Körmendy Zsigmond, Körmendy Ödön, Kör­mendy Mariska testvérei. Körmendy Zsig- mondné szül. Szentes Anna, Szlávik Ferencz, Kendelényi Mariska, Kendelényi Ferencz, Kendelényi Kata, Kendelényi László, Ken­delényi Béla és Lévay József mint sógornői és sógarai. — A kir. p. ü. igazgatóság tiszti­kara, valamint a mellé rendelt számvevőség tisztviselői külön gyászjelentésben tudatták kartársuk elhunytát. Nyugodjék békében! — Városunk zárszámadása. Városunk 1904. évi zárszámadása, melyet a képviselő­testület vasárnapi közgyűlésén fog tárgyalni, már megküldetett a képviselőtestület tagjai­nak. A zárszámadás szerint: az 1904. évi bevételek összege 277,523 K 02 f, kiadások összege 277,476 K 50 f s igy pénztári ma­radvány 46 K 52 f. A bevételek 19,863 K 54 fillérrel, a kiadások pedig 6307 K 91 fillér­rel haladják meg a költségelőirányzatot. — Nagyobb bevételi eredmény éretett el a köz­ségi adónál 3543 K 33 fillérrel. A községi pótadóhátralék azért ismét emelkedett, ameny- nyiben az 1903. évi 51,665 K 90 fillérrel teljes számban a szakaszban, de azok is a kik már kényelmesen el voltak helyezve, mi­dőn megláttak számos útitáskámmal köze­ledni, úgy összenéztek mint egy birkanyáj a farkasnak közeledtére. Talán azért is voltam nekik olyan ellenszenves, mert nem vagyok sovány és az efféle helyeken csak azokat kedvelik. Nehány perez múlva ennek daczára ké­nyelmesen elhelyezkedtem. Úgy megtelt sza­kaszunk, hogy egy tü sem férhetett volna közénk s ép nekem jutott a két legtestesebb szomszédom, az egész szakaszban. Az egyik oldatomon ült egy asthmás kanonok, aki szipákolással töltötte idejét és többször el­ejtve szelenczéjét, mindig reám szórta tu- bákját; másik oldalomra egy kőbányai ser- téskereskedőné ült, aki bizonyára versenyt hízott sertéseivel, mert annak daczúra, hogy jól betöltötte helyét, még az enyémre is igényt tartott, a mi ellen erélyesen védekeztem. Velem szemben ült vagy inkább aludt egy kopott színpadi Venus, a kit tulajdonkép már inkább Vénhusnak lehetett volna elne­vezni. Tánczosné lehetett, mert álmában mindig lábaimon tipegett, még szerencse, hogy nincsen tyúkszemem. Annak oldalán ült egy köszvényes miniszteri tanácsos, a ki a tikkasztó hőség daczára is minden ablaknyitás ellen tiltakozott, a mi a levegő­nek sűrű volta mellett igen kellemetlenné kezdett válni. A túlsó sarokban egy vén dada foglalt helyet két csemetéjével, a kiket min­dig csititgatni kellett csintalan magavisele­tük miatt. E társaságot kiegészítő egy fiatal házaspár. Szegény gerliczék, úgy látszik roszszul választották nászuljuknak idejét, mert hasztalan lesték az alkalmat midőn az utasok Morpheus karjaiba pihennek meg, hogy végre ők is egymás karjaiba kerülhes­senek, a mi azonban nem sikerült nekik a helyzet kényelmetlen volta miatt. Én is annak daczára, hogy nagyon ki voltam merülve csak reggel felé szunnyad­tam el s akkor is csak rövid időre, mert egy zuhanás ébresztett fel. Éppen azt álmod­tam, hogy földrengés volt s a ház összedült felettem, midőn feleszméltem éreztem, hogy egy nehéz bőrönd, mely fejem felett volt elhelyezve, lezuhant fejemre. Az első ijed­ség után megtapogattam magamat s midőn meggyőződtem, hogy fejem még helyén van s más komoly baj sem történt, ekkor arról kellett gondolkodnom, hogy azon alkalmat­lan tárgyat, mely ezt a zavart okozta, ismét régi helyére helyezzem el, a mihez úti tár­saim is segédkezet nyújtottak. Végre nagy ügygyei bajjal sikerült is visszahelyeznünk a bőröndöt, ámde sehogy sem tudtuk a szo­rosságban régi helyét megtalálni és az — Damokles kardjaként csügött fejem felett, mindég ismét előbbre csúszva úgy, hogy minden tiz perez közben helyre kellett azt igazítani egy uj katasztrófának elkerülése végett. Kiállhatatlan állapot! Alig bírtam már a reggelt bevárni, azonban ebben is megcsalt reményem, mert reggel sem változott meg lényegesen helyzetem, mivel utitársaim éb­ren még több alkalmatlanságot okoztak ne­i kém mint alva. Az egyik reám kefélte ka­bátjának porát, a disznókereskedöné meg j nem győzte magát foghagymás falatokkal tömni, a tánezosnő pedig reám fésülte haját j s több ízbe ki és bepakolta útitáskáját, inig I végre megtalálta festékeit a melyekkel, a mint mondá, felfrissítette arczát. A gyerekek ellenkeztek az öltöztetés ellen, a mire a vén Cerberus tettleges argumentumokkal felelt s a gyerekek hadonászva s védekezve bujdos- i tak az utasok között, miközben az egyik ostorával majd kiütötte szememet, a másik meg a vészjelzőhöz kapott s ezáltal pánikba j ejtette a vasúti személyzetet, mig végre is- ! mét hatalmába kerítette őket a dühöngő dajka s igy helyre lön állítva a csend. Ez alatt az ifjú házasok látván, hogy a figye­lem a gyerekeken összpontosul, szerelmes­kedéssel töltötték idejüket, nekem pedig soha sem volt elég hideg vérem, hogy az efféle jeleneteket egykedvűen nézhettem volna, de hiába ezektől nem bírtam menekülni. Úgy ment az Puxig, mert hisz az volt az ebédi j állomás s egyszersmiut a málha vizsgálás-: I nak helye is. Ott ki kellett összes podgyászun- í ! kát a perronra szállíttatnunk, a mi annál több nehézséggel járt, mert ott nem szabad a hordároknak a vaggonokba belépni s azért nem nyújthatnak az utasoknak segédkezet, ! így hát az ablakokon kellett kidobálnunk a kézi podgyászt, a melyet aztán a lenn váró1 hordárok rendeltetési helyére vitték, a hol már a finánezok vártak reánk a nagyobb : podgyászszal. Ezek mellett azután őrt kellett I állnunk a megmotoztatás egész tartama alatt, | de örömest teljesítettük e kötelességet, mert legalább kiszabadultunk fogságunkból, kivéve a fiatal házasokat, akik megfeledkeztek pod- gyászukról, de még az étkezésről is, egyedül csak az enfiesnulre gondoltak s azért erővel benn akartak maradni szakaszukban, mig végre a kalauznak sikerült őket onnan ki­zavarni, azt mondva, hogy vaggonváltozás lesz s azért okvetlen ki kell szállniok ha nem akarnak Bécsbe visszamenni. Nekem még sokáig várnom kellett mig az én pod- gyászomat össze-vissza turkálták s midőn megkaptam az absolutiót s az órára néztem, elszörnyedve láttam, hogy már csak két per- czem van az étkezésre, ez pedig a legéhe- sebb farkasnak sem elég a jóllakásra. Az étterembe siettem, ott a legnagyobb zavar uralkodott, az utasok egymást lökdösve a buffethez sereglettek s ott mindent össze­pakoltak a mihez csak hozzáférhettek és fizettek a hogy hamarjába fizethettek, aztán a vonat felé baktattak. Én is úgy akartam tenni, midőn utamba vetődött egy pinezér — legalább annak néztem — a ki egy rán­tott pisztrángot tartott a kezében s mint­hogy az kedvencz ételem volt, mohón ki­rántottam kezéből azt a már egyszer kirán­tott halat s helyette egy frankot nyomtam a markába. A pinezér a ki tulajdonkép nem is volt pinezér, hanem valami orosz herczeg a mit később tudtam meg s ki orosz étvágy- gyal is birt s azért utravalóval is ellátta magát, bámulattal nézte merészségemet a melylyel legjobb falatját kiragadtam kezéből. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom