Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-19 / 42. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. HÍREK. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága e hó 12-én tartotta meg őszi rendes közgyűlését a vármegyei bizottsági tagok élénk részvétele mellett. — A tárgysorozat igen érdekes számokat foglalt magában s különösen a hatvanas bizottság azon javaslata keltett nagy érdeklődést, hogy Nagy László alispán ellen a vármegye határozatának figyelembe nem vétele miatt újra rendeljék el a fegyelmi vizsgálatot s egyben állásától függesszék fel. Régen nem hallottunk oly szenvedélyes vitát, mint ezen a közgyűlésen, mert a hazafias aggodalom még a mérsékeltebb bizottsági tagok szivéből is kitört. A közgyűlésen először Nagy László alispán, majd, midőn az ő ügyére került a sor, Ilosvay Aladár főjegyző elnökölt. — A közgyűlés elhatározta, hogy a kis Mátyás főherczeg elhunyta felett érzett részvétét József főherczegnek kifejezi. Majd dr. Adler Adolf, lapunk szerkesztője interpellálta meg az alispánt azért, hogy október 6-án a vár- megyeházára miért nem volt a gyászlobogó kitűzve. Az alispán kijelentette, hogy csupán feledékenységből történt a mulasztás és jövőre gondoskodni fog, hogy ilyen többé , elő ne forduljon. Azután a 60-as bizottság azon javaslatát tárgyalták, hogy a vármegyei közgyűlésnek a nemzeti ellenállás tárgyában hozott határozatát megsemmisítő belügyminiszteri leiratot ne vegyék tudomásul, s ezen miniszteri rendelet végrehajtását kimondó alispáni rendeletet semmisnek tekintsék és mondja ki a közgyűlés, miszerint utasítja tisztviselőit, hogy tartsák magukat a vármegye határozatának rendelkezéseihez s ha ezért őket valami károsodás érné, kártérítésükről gondoskodni fognak, ellenesetben pedig a tisztviselőket felelősségre vonják. Luby Géza felszóllalása után Dr. Vetzák Ede j pótlólag azt indítványozta, hogy fejezze ki a közgyűlés megbotránkozását az ismeretés j bécsi fogadtatás felett és megvetéssel kárhoztassa az alkotmánysértő nyilatkozatot: sugalmazó tanácsadók eljárását és a nem- i zet vezéreinek bizalmat szavazzon. A köz-! gyűlés ezen indítványokat, Domahidy István azon indítványával kibővítve, hogy a képviselőház szüntelen elnapolása miatt előállott alkotmányellenes helyzet szanálása czéljából a vármegye közönsége kérje fel a képviselőház elnökét, hogy a bajok orvoslása végett legmagasabb helyen lépéseket tegyen — elfogadta. — Majd az alispán ellen teendő’ lépések tárgyalására került a sor. A hosszúra 1 nyulott szenvedélyes vitában részt vettek: dr. N. Szabó Albert, Pap Béla, dr. Kovács Dezső, Kölcsey Antal, dr. Böszörményi Emil, dr. Adler Adolf, Ináncsi Pap Kálmán, Kende Zsigmond, Dienes Lajos és Majos Károly bizottsági tagok, mig végre a hatvanas bizottság javaslata felett titkos szavazással döntöttek. A szavazás eredménye az lett, hogy 119 szavazattal 107 ellenében, tehát 12 szavazat többséggel a közgyűlés mellőzte I az alispánnak fegyelmi eljárás alá vonását i és felfüggesztését. Ezután már megcsappant az érdeklődés. — A közigazgatási bizottság tagjainak választásánál alig 138 szavazat adatott le. Megválasztattak: Szuhányi Ödön, ; Domahidy Sándor, Sántha Kálmán, gróf Károlyi György és gróf Berchtold Artur. — i A közgyűlés második napján megszavazták a tisztviselői nyugdíjalapra az lü/u, a köz- művelődési pótadó alapra az 1 °/0 pótadot. Ez utóbbi pótadó V* részből 2800 koronát Kölcsey Ferencz síremlékének megújítására fognak fordítani. Hasonlókép megszavazta a közgyűlés a székházjavitási költségekre 1/a/°/0, a helyiérdekű vasutak segélyezésére l/,/ü/„ pótadót. Szakbizottságokat a következőleg alakították meg : Az igazoló választmány tagjai lettek dr. Serly Gusztáv elnöklete alatt: Róth Károly, Papp Béla, dr. Váradi János, Domahidy Sándor, dr. Aáron Sándor, Debreczeni István, Nonn Gyula és Baudisz Jenő. — Állandó bíráló választmány: N. Szabó Antal, Nagy Béla, Kende Zsigmond, ináncsi Pap Kálmán és Rooz Samu. — Az esküdtszéki tagok kisorsolását eszközlő bizottság tagjai lettek: Kende Zsigmond, ináncsi Pap Kálmán, Nagy Béla, N. Szabó Antal. — A közgyűlés felirt az iránt, hogy Nagykárolyban uj vasúti indóházat építsenek. — A serajevói magyar egyesületnek 200 korona, József főherczeg szobrára 200 korona, a Mensa Akadémia Egyesületnek 300 korona segélyt szavaztak meg a közművelődési alapból. — Törös János gyógyszerész oklevelét kihirdették. Ezenkívül a közgyűlés tudomásul vette a kereskedelemügyi miniszternek a Nagykároly—Érendrédi viczinális útvonal törvény- hatóságivá tétele tárgyában kelt leiratát, — helybenhagyta városunk képviselőtestületének szaktanító és gazdasági ismétlőiskola felállítása tárgyában, továbbá a városi kórházi gondnok fizetésének felemelése, valamint a csirke közül egynek se hágj a sarkantyújára. A pitvar máskülönben üres, csak a fuvaros legifjabb csemetéje van benne. Tökmagot rágcsál. Nagyon megbámul s miután adtál neki egy krajczárt gubaszemü czukorra, barátságosan nyújtogatja rád a nyelvét. Ennyi szimpátiának már a fuvaros sem igen tud ellenállani s kijelenti, hogy indultok azonnal, de mindjárt.. Amit úgy kell érteni, hogy egy jó óra múlva. Nagylassan ez is csak eltelik s most már csakugyan nincs egyéb hátra, minthogy felkapaszkodj a szekérre és . . . . . . És . . . most szintén felfér egy kis vigyázat, mert a szekér inkarnátus alkotmány s nagyon megkeserüli, aki csak úgy, könnyedén rámerészkedik. Mindenekelőtt jól befurod magad a szénaülésbe, hogy a két löcscsel útközben az oldalad meg ne ismerkedjék. Így csak a fejedet vered beléjük, ami kész mulatság, mert legalább nem alszol el az utón. Az elindulásnál pedig tanácsos, ha a két lőcs boldogabb végit megragadod, mert az alátámasztott szekér irtózatosat döczczen s te vagy előre esel, vagy hátra, csak sohasem oldalt s szerencsés megmenekülésed esetén áldhatod az Istent — ha ugyan a nyelved le nem haraptad. A kapunál . . . no, a kapunál szintén feltér egy kis elövigyázat, mert az oldalfa tudvalevőleg arra való, hogy a szekér okvetlen belecsapódjék. Amire a fuvaros összerántja bozontos szemöldökét s elkezdi emlegetni az összes szenteket felmenő ágon olyan szépen, olyan kacskaringósan, hogy azt hiszed : no, most az ég okvetlen, de feltétlen reátok szakad. Dehogy szakad, dehogy szakad! Sőt ni, hála Isten, már kint is‘vagytok az utczán s mennétek is, ha a szekér a rettenetes kátyúban el nem akadna. A fuvaros egyszer- kétszer megcsipkedi a lovak hasát, (a hátát nem üti valamirevaló ember), azután elkezd a lovakhoz beszélni. Hívja őket villámnak, csillagnak, szivemnek, drágámnak s végtére is oda konkludál, hogy csapjon beléjük a mennydörgös mennykő. Miután látja, hogy se té, se tova, a gyepiüt a nyakadba dobja, leugrik a szekérről s rettenetes hűhózás közt elkezdi tolni a megrekedt fa-masinát. Ha az ülésen maradsz : dohog, morog; példálózik embertelenségről, miegymásról, hogy nagy bolond létedre húzatod, tolatod magad . . . Ha pedig készségesen leugrasz a szekérről, akkor meg azért csattan fel. Minek nézed őt, meg a lovait? Nem a Barancsi Laczi kehes dögéivel van dolgod. (Ez a Barancsi nyilván fuvaros szintén.) Hogy az ő lovai ilyenek, meg olyanok. Egész télen zabot ab- rakoltak — s szikrázó szemekkel rázza az orrod előtt a zabos tarisznyát. Mivel pedig nincs olyan hosszú, hogy vége ne legyen : ti is kikászolódtok a kátyúból s koczogva haladtok az országúton. Nem tudom, él-e még Barkóczi uram, az éles kövekkel behintett országút hű pásztora, ha igen, ő kijavítja a soraimat, hogy: menny- I dörögve. Czudar utazás biz’ ez, amely kilátásba helyez agyrázkódást, füldobrepedést és — tengeri betegséget s több ilyes jókat. De te csak arra vigyázz, hogy a fuvaros mindig okvetetlenkedő ostorával a szemed közelebbi érintkezésbe ne jöjjön, mert, bizony mondom, mire Dengelegre érsz, vakon dicséred az Istent. Szemed, szád ugyan tele lesz sárral, de ez legyen a te legtöbb bajod. Útközben van elég árok, abban elég viz. Kimoshatod, ha annyira finnyás a természeted. Hát ilyen volt a régi fuvaros. Mint mondám : elszéledtek ki erre, ki arra. Senkinek sem kell már a döczögös szekér, a düny- nyögö, a rátarti fuvaros. Bordás uram az utolsók közül való volt. A hetekben halt meg. Nem a vénség: a tétlenség ölte meg az öreget, aki szebb napokat látott valaha s most arra volt kárhoztatva, hogy a lábát lógassa egész nap s szidja a vasutat, amelv ott pöfögött el a kertje alatt, mélységes bánatára mindazoknak, akik a régi idők fuvarosait valaha ismerték . . . szervezési szabályrendelet módosítása, a „Törzsvagyon-alap“ összegnek mikénti fel- használása tárgyában kelt határozatait, — jóváhagyta a város 1904. évi gyámpénztári számadásait és letárgyalta a tárgysorozatban felvett összes ügyeket. — Az ecsedi-láp lecsapoló társulat f. hó 14-én gróf Károlyi Gyula társulati elnök elnöklete alatt közgyűlést tartott. Az ezt megelőző választmányi ülésen igazgató-főmérnöknek a társulat ügyeiről, a munkálatokról és pénzügyi helyzetről előterjesztett kimerítő jelentése tudomásul vétetett; a társulatnál alkalmazott dijnoki állások állandó irnoki állásokkal rendszeresittettek. A hullámterek eladása és bérbeadásánál elért kedvező eredményről igazgató-főmérnök jelentése tudomásul vétetett. Az 1904. évi zárszámadás elfogadtatott s az 1906. évi költségvetést megállapították. A számvizsgáló-bizottságba megválasztották Dr. Schönpflug Richárd elnöklete alatt Toóth Sándor és Komoróczy Jenőt. A Tiszavölgyi társulat 1906. évi köz-1 gyűlésein a társulat képviseletével megbízták elnököt, alelnököt, gróf Tisza Istvánt és ig. főmérnököt. A fegyelmi választmányba beválasztattak: elnök, alelnök, gróf Tisza István, Debreczeni István, Dr. Keresztszeghy Lajos és Bodoky Gyula. A társulati nyugdíjalap jövedelmezőbbé tétele érdekében elvben elhatároztatott, hogy a társulat hivatalos helyiségei czéljának megfelelő ház építtessék s ez ügyben az előmunkálatok s javaslattételre ig. főmérnök, Debreczeni István és Reök Gyula megbizattak. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Debreczeni István és Róth Károlyt felkérvén, a választmányi ülést berekesztette. — Ezekután tartatott meg a közgyűlés, mely a választmány javaslatait elfogadta és elhatározta, hogy amennyiben a felszaporodott ártéri adóhátralékok behajtására a községi elöljárók mellé végrehajtókat alkalmaz, ezeket, szükségelt előleggel ellátja s feliratot intéz a pénzügyminiszterhez, hogy az ártéri adók behajtását a pénzügyigazgatóság utján saját hatáskörében is rendelje el, minthogy ezen adókra, az állami adóknak ex-lexben való be nem hajtása nem vonatkozhatik. — Vármegyénk jövő évi költségvetése. A vármegye 1906. évi házi költségelőirány- J zatának ujabbi tárgyalását határozván el j a f o 1 y ó h ó 12-i k é n és folytatva tartott közgyűlés, miért is Nagy László alispán helyett Ilosvav Aladár vármegyei főjegyző a tárgyalás megtartása czéljábói a vármegyei szabályrendeletek revíziójára kiküldött bizottság tagjait holnap délelőtt 10 órakor a vármegyei székház földszinti tanácstermében tartandó értekezletre hívta meg. —- Ebéd. Nagy László alispán és neje f. hó 12-én a vármegye őszi közgyűlésének j első napján a bizottsági tagok tiszteletére [ ebédet adtak. Körülbelül 70 bizottsági tag vette igénybe az alispáni pár vendégszerete-1 tét. A megjelentek lelkes óváczióba részesítették az alispánt és a háziasszonyt. Számos pohárköszöntő fűszerezte az Ízletes ebédet, j így a többi között Nagy László, K. Pap Sándor, Kende Zsigmond és Majos Károly mondtak talpraesett pohárköszöntőt. A társaság még ebéd után is sokáig együtt maradt. — Kinevezés. A kegyes-tanitórend kormánya Polgár György világi tanárt a helybeli j főgimnáziumhoz segédtanárnak nevezte ki. — A gör. kath. magyar egyház ügye. Ismeretes az a kitartó küzdelem, melyet a I helybeli gör. kath. magyar egyház tagjai évek j óta folytatnak azon czélból, hogy a nagyváradi román püspöki egyházmegyéből ki-j válhassanak és a munkácsi gör. kath. magyar püspöki egyházmegyébe kebeleztessenek be. Immár csaknem három éve, hogy ez az egyházközség lelkész nélkül van, temetéseit, kereszteléseit és esketéseit a helybeli gör. kath. román lelkészek végzik, mert ők semmi szin alatt sem fogadták el a reájuk erőszakolt román szertartásit lelkészt végleges megoldás gyanánt, hanem kénytelen-kelletlen ez ideiglenes állapotba beletörődniök és azt türniök kell. Mozgalmukat a legnagyobb ro- konszenvvel fogadta a sajtó, a képviselőhöz, sőt a volt miniszterelnök Széli Kálmán is. Mindeddig azonban semmit sem tudtunk ez ügynek elintézéséről, mig végre a napokban megtörtént az első lépés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter rendeletére a nagyváradi román püspökség megkereste a polgármestert, miszerint az egyházközség tagjait egyenkint meghiva, vegye ki tőlük abbeli nyilatkozatukat, hogy kivánják-e az átcsatolást vagy nem. A polgármester a szavazás megejtésére Demidor Ignácz rendőrkapitányt küldötte ki, ki a múlt vasárnap délelőtt Ar- deleán Coriolán helybeli gör. kath. román főesperes és a bizalmi férfiak jelenlétében azt meg is tartotta a városháza tanácstermében. A hivatalos összeállítás szerint a hitközségnek körülbelül 300 tagja van. Ezek közül leszavazott összesen 168 tag, kik közül 167 az átcsatolás mellett, 1 pedig ellene szavazott. A szavazás fényes eredménye nagy örömet keltett a tagok között, mert most már beláthatják, hogy nemcsak egyesek, hanem a hitközség túlnyomó nagy részének óhaja az átcsatolás. A mint értesültünk, gör. kath. magyar testvéreinknek még mindig további kitartó küzdelemre kell elkészülve lenniük, mert ügyük még nem egyhamar ér véget, habár — hir szerint — a nagyváradi román püspök nem ellenzi az átcsatolást, de ennek megtörténtéig még különféle vizsgálatok, kihallgatások s az Isten tudja még miféle kiböjtölések lesznek. Azért csak türelem és kitartás, az eredmény végre is kétséges nem lehet! — Gyászeset. Súlyos csapás érte Sturza Jánost, a domahidai gör. kath. egyház nyugalmazott érdemes tanítóját. Felesége szül. miszticzei Zékány Terézia folyó hó 18-án életének 56-ik, boldog házasságának 36-ik évében Domahidán csendesen elhunyt. A megboldogult földi maradványai holnap pénteken d. u. 1 órakor fognak a domahidai sirkertben örök nyugalomra tétetni. Elhuny- táról családja a következő gyászjelentést adta ki: Sturza János és fia Romulus az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a feledhetetlen hitves és anya, szerető rokon : Sturza Jánosné szül. miszticzei Zékány Teréziának, életének 56-ik, boldog házasságának 36-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó évi október hó 18-án délelőtt fél 8 órakor történt gyászos elhunytét. A drága halott földi maradványa folyó évi október hó 20-án délután 1 órakor fog a gör. kath. egyház szertartásai szerint a domahidai sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat f. hó 21-én reggel 8 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Domahida, 1905. év október 18. Legyen áldott emléke! — Felhívás. Felhivatnak a szülők, gyámok, s tanköteles korban lévő cselédét tartó gazdák, hogy 12—14 évet betöltött gyermekeiket, gyámoltjaikat vagy cselédjöket, ameny- nyiben azok elemi- vagy középiskolába nem járnak, a gazdasági ismétlőiskolába az 1905— 1906. tanévre beírassák s az iskolába pontosan feljárassák, mert ellenkező esetben a törvény értelmében fognak büntettetni. A beiratási idő október hó 18-án, 22-én, 25-én, 28-án és 29-én, mindenkor délután 2—4 óráig eszközöltetik az ágostai hitvallású evangélikus iskolában. Debreczeni István, polgármester. — Esküvő. Csízek János Szatmár városi tisztviselő, szatmárhegyi lakos, folyó hó 14-én kötött házasságot Frits Nándor vágatási biztos helybeli lakos leányával, Emmával. — Temetés. Néhai özv. Tömpe Istvánné temetése — kinek elhunytáról már lapunk múlt számában megemlékeztünk — e hó 12-én nagy részvét mellett ment végbe. — A temetési szertartást a gyászháznál Asztalos György ev. ref. lelkész tartotta, a sírnál pedig Ujlaky Miklós segédlelkész mondott megható imát. A koporsót sok szép díszes koszorú borította, melyek a következő feliratokat viselték: Szeretett jó anyánknak — Berti és Ilona. Felejthetlen jó anyánknak — Hermina és Pali. Drága jó anyánknak — Ilona és Zsiga. Szeretett testvérüknek — Fodor György és családja. Szeretett testvérüknek — Fodor Károly és családja. Tiszteletük jeléül — Mándy Ödön és családja. Szeretett jó nagynénjüknek — Budaházy Menyhért és családja. — Ezeken felül több feliratnélküli koszorú volt. Nyugodjék békében! — Vizsgaletétel. Hornyák Sándor p. ü. számgyakornok az államszámviteltani vizsgát Budapesten folyó hó 12-én jó sikerrel letette. — Kilépés a szini kerületből. A munkácsi szini-bizottság legközelebb kimondotta, hogy a most következő harmadik szezon elteltével a beszterczebánya—munkácsi szini kerületből s a város színészetének biztosításáról más alkalmas módon fog gondoskodni, mert a kerületi szervezetből jogosan várt előnyök s a hozzáfűzött remények nem valósultak meg. — Elveszett kézitáska. Folyó hó 16-án déli 1 óra körül elveszett a piacztól a Népbankig terjedő utón egy kis világosbarna bőr női kézitáska. Tartalma egy 20 koronás arany, körülbelöl 5 kor. értékű aprópénz, sötétkék szallagon angol kulcsok 1, 4, 3, 5 számmal ellátva, továbbá világoskék szalla- gos 2 közönséges kulcs. A becsületes megtaláló kéretik a táskát megfelelő jutalom ellenében a kiadóhivatalba átadni. — Házasság. Nők János városi Írnok folyó hó 14-én esküdött örök hűséget néhai Gindele Ferencz leányának Ilonának. Tanuk voltak Stromájer Ferencz kereskedő és Ősz János városi írnok, helybeli lakosok. — Gyászeset. Schmit Sándor gyakorló ügyvéd, nyugalmazott szolgabiró, ki Nagybányán és vidékén közkedveltségnek örvendett, Nagybányán folyó hó 13-án 85 éves korában rövid szenvedés után végelgyengülésben elhunyt és folyó hó 14-én igen nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. Dr. Kovács Dezső helybeli ügyvéd nagyatyját gyászolja az elhunytban. szükséges — egy hivó szóra, hasonló tettekre készen ne lennénk; lehetetlen, hogy .elhalt nagyjaink honszerelme lelkesítő példa gyanánt ne állana előttünk s a mi szivünkben és lelkűnkben is hasonló érzelmeket elő ne idézzen. Ezen szép erényre, ezen nemes érzelemre, t. i. a hazaszeretetre vajmi nagy szükségünk van, mert ennek kell irányítania életünket, cselekedeteinket; ennek kell megtanítania minket arra, hogy mivel tartozunk hazánknak, nemzetünknek és mit kell tennünk jogaink és érdekeink megvédése czéljából, hogy hazánk boldogulását előmozdítsuk s mi is boldogok lehessünk! A hazaszeretet ápolása, fejlesztése és minden körülmények között való ébrentartása legelső és legszentebb kötelességünk. iota.
