Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-20 / 16. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE ként a czikkben állittatik — hogy Gilvácsra költözzenek, hanem ellenkezőleg a hivatalos munkaidőt az áthelyezett üzletvezetőségnél akként állapítottuk meg, hogy tisztviselőink — tekintettel a gilvácsi kedvezőtlen lakás- viszonyokra és az iskolák teljes hiányára — Gilvácson való hivataloskodásuk mellett is Nagykárolyban lakhassanak. A vasút vitális érdekét képezi, hogy az üzletvezetőségi hivatal Gilvács csatlakozási állomásunkon, a vasút üzletének góczpont- ján, legyen. Gilvácson van a vasút kocsi- és mozdonyjavitó műhelye, ott van a vasút anyagszertára és fütőháza, ott történik az anyagok be- és kivételezése, a szertári anyagok felhasználása és elszámolása, az átrakási és a járműfentartási szolgálat stb. Az áthelyezés folytán ezen fontos szolgálati ágakban minden úgyszólván az üzletvezetőség szeme előtt történik, a felügyelet közvetlenül és az ellenőrzés hatályosabban gyakorolható, azonfelül pedig a fűtőház- és mühelyvezetöségnek az üzletvezetőséggel való eddigi, időtrabló telefon- vagy Írásbeli közlekedésének szüksége teljesen megszűnik. A régi helyzet szükségképen megkívánta, hogy az üzletvezetőségi személyzet egyik vagy másik tagja Gilvácsra kiutazzék és ott a helyszínén intézkedjék. Ezek a kiutazások csaknem napirenden voltak, úgy hogy a központi személyzet egy része rendes munkájától csaknem állandóan elvonatott, azonfelül pedig az intézetet még tetemes költséggel is terhelte. Ámbár ezen költségek megtakarítása vasutunk forgalmának tartós hanyatlása mellett a — midőn elsőbbségi részvényeseink sok millió koronára rugó befektetett tőkéjük után átlag alig 1—1V2 °/o kamatozással kénytelenek beérni — mégsem ezen viszonylag csekély, hanem az imént általánosságban jelzett, számszerűleg nem értékelhető fontos üzleti érdekek indították az igazgatóságot arra, hogy az évek óta tervezett áthelyezést valahára megvalósítsa. A múltban az áthelyezés akként terveztetett, hogy az alkalmazottak Gilvácson lakjanak, de mivel ez a gilvácsi telepen levő épületek kibővítését és átalakítását tette volna szükségessé, a mi tetemes tőkebefektetéssel járt volna és súlyosan terhelte volna azon alkalmazottainkat is, kiknek iskolába járó gyermekeik vannak, — azért e terv megvalósításától elállottunk. A jelenlegi megoldás Nagykároly város és lakosságának tényleges érdekeit éppenséggel nem érinti, mert alkalmazottaink tovább is Nagykárolyban lakhatnak, és tekintettel a hivatalos munkaidőbeosztásra, máshová pld. Szatmárnémetire lakásaikat át sem helyezhetnék, — azon bevásárlások és megrendelések, melyeket eddig az ottani kereskedőknél és iparosoknál eszközöltettünk, az áthelyezés folytán változást nem szenvednek, alkalmazottaink adóját ezután is Nagykárolyban fizetendjük, — a város idegen forgalmának emelésében pedig üzletvezetőségünk tényezőként a múltban sem szerepelt, az áthelyezés tehát ezen érdek szempontjából is teljesen irreleváns. Az üzletvezetőségi hivatal áthelyezése — úgy a mint az tényleg végrehajtatott — Nagykároly város egyetlen számottevő tényleges érdekét sem érinti. Nagykároly város vasutunk építési tőkéjéhez a czikkben felemlített 60,000 koronával nem az üzletvezetőségi hivatal ottani elhelyezéséhez fűződő elenyészően csekély érdek miatt járult hozzá, hanem azon nagy ; és maradandó érdekből, hogy Szatmár megyének Gilvácstól Somkut vidékéig terjedő nagyszámú községei, tehát a megye lakosságának igen jelentékeny része vele, mint a megye és egyéb közigazgatási hivatalok székhelyével vasúttal legyen összekötve. A város ezen fontos és maradandó érdeke miatt járult vasutunk építéséhez és ebbeli érdekeit, ! valamint a múltban, úgy a jövőben is tőlünk ; telhetőleg fogjuk szolgálni. Kérjük a tek. szerkesztőséget, hogy jelen nyilatkozatunknak b. lapjában helyt adni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel A Nagykároly—Somkuti h. é. vasút Igazgatósága: Kriegler Miksa, vezérigazgató. HÍREK. — Lapunk olvasóinak, munkatársainak és barátainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk! — Lapunk kiadóhivatala a holnapi nappal Weisz Lajos kereskedőnek a zárdával szemben épült emeletes házába helyeztetik át. — Nagyheti és húsvéti ájtatosságok sorrendje : A rom. kath. plébánia-templomban: Nagycsütörtökön d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise, a mely alatt a papság és a hívek áldoznak. Délután 3 órakor gyász vecsernye. Nagypénteken d. e. 9 órakor csonka mise, a szent kereszt leleplezése; utána szentbeszédet mond: Pécsi Ödön dr. Délután 3 órakor a nagybőjti szentbeszédek utolsója Varjas Endre; utána gyász vecsernye. — Nagyszombaton reggel 8 órakor tűz, tömjén, húsvéti gyertya és keresztkút szentelés, nagymise. Délután 6 órakor feltámadási körmenet. — Húsvét első napján reggel 7 órakor eledel-szentelés. D. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise, utána szentbeszédet mond: Tímár Péter plébános. Délután 3 órakor vecsernye. Húsvét hétfőjén délelőtt 9 órakor ünnepélyes szentmise, szentbeszédet mond Boross Antal. Délután 3 órakor vecsernye. — Az ev. ref. templomban: Nagypénteken délelőtt prédikál és délben bibliát olvas Ujlaky Miklós segédlelkész ; délután prédikál Lukács Mihály tanító. — Húsvét első napján délelőtt prédikál Asztalos György lelkész, ágendázik: Ujlaky Miklós; délután prédikál Lukács Mihály tanító. Húsvét másodnapján délelőtt és délután prédikál Ujlaky Miklós s.-lelkész. Az istentiszteletek mindig d. e. 9 órakor; délután pedig 2 órakor kezdődnek. — Az ág. hitv. templomban: Nagypénteken d. e. 9 órakor istentisztelet, tartja és a passiót olvassa : Boross János lelkész. — Húsvét első napján d. e. 9 órakor istentisztelet, tartja és az úrvacsorát osztja Boross János lelkész; d. u. 2 órakor szentbeszédet mond: Nagy Sándor tanító. Húsvét hétfőjén d. e. 9 órakor és d. u. 2 órakor szentbeszédet mond Boross János lelkész. — Személyi hir. Kristóffy József, vármegyénk főispánja, vasárnap reggel a gyorsvonattal nehány heti tartózkodásra Abbáziába utazott. — Városunk képviselőtestülete folyó hó 16-án délelőtt 10 órakor igen gyéren látogatott rendkívüli közgyűlést tartott a városháza tanácstermében Debreczeni István polgár- mester elnöklete alatt. A törzsvagyon-alap czimén pénzintézetben kezelt összegnek szin- körépités czéljaira felhasználása és a svábrész tulajdonát képező, a nagykárolyi 144. sz. tjkvben felvett ingatlanra vonatkozó telekkönyvi helyesbítéshez hozzájárulás kérdése — a törvényben előirt számú képviselőtestületi tag jelen nem léte folytán — tárgyalható nem lévén, ezen kérdések tárgyalása a f. évi május hó 7-ikén tartandó rendkívüli közgyűlésre tárgyalásra kitüzettek. Ezután a képsiselőtestület kimondotta, hogy a szini- kerületre vonatkozó szövetséget 1906. évi január 26-tól további 3 évre fenntartja s felhatalmazta a szinügyi-bizottságot, hogy ezután a szinikerület megalakítása, színigazgató megválasztása és más sürgős természetű, anyagi kérdéseket nem érintő ügyekben a képviselőtestület helyett maga határozhasson, s felhatalmazta a tanácsot a bizottság tagjai részéről felmerülő utazási költség kiutalványozására. Gregersen G. és fiainak a Nagykároly—Mátészalka—Csapi h. é. vasútra megszavazott összeg kifizetése iránti kérelme folytán a pénzügyi-bizottság és a tanács véleményével egyezőleg kimondotta a képviselőtestület, hogy a vasutépitkezés megkezdésével e vasút létesítését biztosítottnak látván, felhatalmazza a tanácsot, hogy a megszavazott 98,000 korona hozzájárulási összeget a „Bank für Transporthe“-báseli czégnek a törzsrészvények beszolgáltatása előtt fizesse ki azon esetben, ha a czég kötelezettséget vállal az iránt, hogy mihelyt a részvénytársaság megalakul és annak törzs- részvényei kibocsáttatnak, a törzsrészvényeket be fogja szolgáltatni, ha pedig bármely oknál fogva a kifizetéstől számított két év alatt ez nem történnék meg és ezen idő alatt a vasút a forgalomnak át nem adatik: a kifizetett hozzájárulási összeget 3‘5°/o kamattal együtt vissza fogja fizetni; a vasútépítő Gregersen G. és fiai czég pedig kinyilatkoztatja, hogy a városi hozzájárulás kifizetése esetén a vasútépítés akadálytalanul folytatandó s a vasút a tervezett időre a közforgalomnak átadható lesz. Egyúttal megbízta a képviselőtestület polgármestert, hogy a város nevében intézzen kérelmet a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz az iránt, hogy a helybeli vasúti állomásnál egy uj indóház építése érdekében a kormányhoz előterjesztést tenni és ezen kérelmének támogatására a vármegyei összes országgyűlési képviselőket megnyerni szíveskedjék, megbízta továbbá polgármestert, hogy a szükségletnek megfelelő uj indóház építése iránt a város nevében a kormányhoz kérvényt intézzen s a vármegye kérvényének felterjesztése után ezen kérelem támogatására az önként jelentkező városi lakosokból egy küldöttséget alakítson s ennek a kereskedelemügyi miniszter elé vezetésére választó- kerületünk országgyűlési képviselőjét kérje fel. Ezután a képviselőtestület Kiss Péter járásbirósági hivatalszolga, tehát állami alkalmazott kérelmére a reá kirótt 24 K tele- pedési diját 10 koronára leszállította, Rózen- berg József kereskedőt pedig — minthogy itteni illetőségű — a telepedési-dij megfizetése alól felmentette ; a hegyközség 1904. évi zárszámadását felülvizsgálván, az 2683 K 45 fillér bevétellel, 2609 K 33 f kiadással, tehát 74 K 12 f többlettel és 54 K 96 f cselekvő kintlevőséggel elfogadta, jóváhagyta és számadóknak a felmentvényt megadta. Végül tudomásul vette, hogy a m. kir. pénzügyigazgatási bíróság a várost a közigazgatási bizottság azon határozata elleni panaszával elutasította, mely szerint a közigazgatási bizottság a polgármester részére 600 K, a rendőrkapitány részére pedig 420 K évi lakbért állapított meg és városunkat a Szervezeti szabályrendelet megfelelő módosítására utasította. A képviselőtestület utasította a tanácsot, hogy ezen lakbéreket 1904. évi január 1-től kezdve utalja ki. A gyűlés tárgysorozata ezzel ki lévén merítve, polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Csipkés András, Fózer János, Kaufmann Izidor, Kinczel János és Nonn Gyula képviselőtestületi tagokat felkérvén, a gyűlést befejezettnek nyilvánította. — A szatmári püspöki székre — hir szerint — dr. Várady L. Árpád czimzetes püspök, kultuszminiszteri oszt. tanácsos szemeltetett ki. — Ipari hitelszövetkezet van alakulóban városunkban. A helybeli ipartestület f. évi rendes közgyűlésén elhatározta az ipari hitelszövetkezet megalakítását és annak megalakításával az elöljáróságot bízta meg. Az elöljáróság most már az eddigi munkálatok ismertetése és a részjegyek jegyzése czéljá- ból az érdekelteket ünnep másodnapjának délutánján 3 órára az ipartestület tanácstermében tartandó gyűlésre hívta össze. főnemesség tagjai megelégedtek azzal, hogy az udvar körében sütkérezhettek. Magyar nemzeti nyelv, magyar nemzeti irodalom, magyar nemzeti művészet oly távol állott akkor tőlük, mint most a chinai vagy japáni. Rendes társalgási nyelvük a német, ritkábban a franczia vala. És gróf Dessewffy Jó- zsefet és gróf Festetich György öt kivéve, magyar poétát talán egyik sem látott, magyar könyvet egyik sem olvasott. Ennek a maradi törvényhozó testületnek egyik akkor még ismeretlen, szerény, de azért mindenre figyelő tagja Széchenyi István gróf volt. Egészen más képet mutatott a statusok és rendek táblája. Almássy Lajos Szepesből, Asztalos Pál Máramarosból, Balogh János Barsból, Bartal György Pozsonyból, Beniczky Lajos Zólyomból, Bernáth Zsigmond Ungból, Bezerédj György Veszprémből, Bónis Sámuel Szabolcsból, Borsiczlcy István Trencsénből, Deák Antal Zalából, Ghiczy Ferencz Komáromból, Isák Sámuel Szathmárból, Kubinyi Gáspár Liptóból, Majthényi Antal Honiból,: Máriássy István Gömörböl, Felsöbükki Nagy Pál Sopronból, Nedeczky Ferencz Tolnából, Pázmándy Dénes Komáromból, Percnyi Zsig- mond báró Beregből, Ragályi Tamás Borsodból, Somsich Pongrácz Somogyból, Szemere István Zemplénből, Szerencsi István Ungból,} Vay Ábrahám Borsodból és Várady Gábor Ugocsából mind olyan férfiak, kiknek nevével a későbbi, 1832—36-iki, 1839—40-iki, 1843—44-iki, 1847—48-iki pozsonyi régi országgyűlésen, sőt némelyikkel még az 1848—49-iki pesti és illetve debreczeni nemzetgyűlésen is találkozunk. Wesselényi ugyan Széchenyinél a kezdeményezésben merészebb és a kivitelben makacsabb volt, de egyrészt azért, mert Széchenyi nálánál korosabb, vagyonosabb, tapasztaltabb és igy tekintélyesebb és befolyásosabb is volt, másrészt pedig azért, mert Erdélyben még nem nyíltak meg az alkotmányos élet sorompói, a kezdeményezés dicsősége és érdeme, a nagy reformok és alkotások terén tehát kétségtelenül Széchenyit illeti. Széchenyi első fellépését a pozsonyi országgyűlésen nagyon sokan megírták, meg- énekeiték, Horváth Mihálytól kezdve egészen a legutolsó krónikásig. Én nem akarok felesleges munkát végezni, mert hiszen Horváth Mihály klasszikus előadását úgy sem tudnám megközelíteni, a krónikások babérjaira pedig semmi vágyakozásom. De mert e munka főként Wesselényi érdemeinek és emlékének van szentelve, elmaradhatatlanul szükségesnek tartom Széchenyi Istvánnak korszak- alkotó, a nemzeti lét hajnalhasadását hirdető, nevét örök időkre beragyogó ama fenséges cselekedetét, fejedelmi bőkezűségét, mely az oly régóta vajúdó magyar tudományos akadémia alapítására vonatkozik, a Wesselényi világításában bemutatni. Ez okból közlöm alább szószerint Wesselényinek azt a levelét, melyet mindjárt másnap, vagyis 1825 november 4-én édes anyjának, Cserey Helénának irt: „Pozsony, nov. 4-én 825 hajnal előtt. Édes kedves jó Anyám ! Hétfőn éppen Bécsbe való indulásom előtt Írtam kedves jó Anyámnak egy rövid levelet. Az nap estvére Bécsbe érkeztem Fritz j Schwarzenberggel s hozzá is szállottam. Ked- det és szerdát ott töltöttem ; esmerőseimet s az Erdélyieket, u. m. Miskét, Kornist, bátyám Csereyt sat. meglátogattam, holmi apróságokat vásároltam s tegnap jókor esmét ide vissza jöttünk. Itt tegnapelőtt a nemzeti nevelés dolgába igen szép circularis sessio volt, de tegnap vala az idei diaetának legszebb napja. Nagy Pál felséges tűzzel s elragadó ékesen szólással adta azon sokféle okokat elő, mely a nemzetiségünknek lassanként való elhalását okozza. Fő kútfejének telte az uralkodás azon fonákos tenden- tiáját, hogy ezen országot, mely erejének leghatalmasabb istápja lehetne, elejétől fogva gyengíteni s erejéből kivéve, nemzetiségétől igyekezett megfosztani. Szóvá tette ennek a nem czélarányos, mint közönséges, mint házi nevelést, továbbá a városi polgárságnak tökéletes németségre való hajlandóságát; végtére a mágnásságnak s nagy uraknak el- korcsosodását s a nyelv s a nalionalitás iránt való tunya hidegségét. Ezen beszédet követték még másoknak is igen szép szólásai s az eUelkesedés oly közönségessé lett, hogy ezen tárgyba (t. i. a magyar nyelv közönségessé való létele s pallérozott terjedése) mely eddig minden diaetán oly sok ellene-mon- dókra talált, most minden felöl csak oltal- mazókra akadott; ellene senki s még a városok követjei s a tótok is tűzzel szólották mellette. Nagy Pálnak a mágnások s nagy urak ellen tett mondásira s méltó vádjára az én Széchenyim felállott s declaralta, hogy ámbár azon fontos szavaknak szomorú igazságát érzi, de mindenekre nem gondolja kiterjeszthetni, magában is érezvén, hogy nemzetiségért akármit is tenni kész. Azért ezen szent czélra, t. i. a nemzetiség érzése s a nyelv terjesztése s mivelésére ezennel ajánlja, adja egy esztendei egész s mind jószágai jövedelmét 1* Kibeszélhetetlen lett a köz-elérzékenyedés ' s lelkes felbuzdulás. Minden szemekbe örömkönnyek lobogtak. Vay felálván, ezen nagylelkű hazafiaságot szivre-ható színekkel festvén, résziről 8 ezer forint ezüst pénzt ajánlott. Károlyi György esztendőként ezer forint jó pénzt és egy esztendei jövedelmének fele részét,** Andrássi György 10 ezer forint ezüst pénzt; még ezekhez jött ma estve Széchényinél Károlyi Istvántól 20 ezer forint cp. és Battist Botyánitól hasonlólag 10 ezer forint cp. Már ezen pénznek a legczél- arányosabb való elrendelésétől s örökre minden idegen befolyások eltávoztatásáról * Széchenyi jószágainak egy évi jövedelme 60.000 forintot tett ki. ** Gróf Károlyi György igazi nábob volt; uradalmainak területe meghaladta a 100,000 holdat, évi tiszta jövedelme a 80,000 frtot, a mostani pénzértékünk szerint 480,000 írtnak, vagyis 960,000 koronának felel meg évenkint. Károlyi György 40.000 frtot aztán mint a félévi jövedelmének megfelelő részt, tényleg be is fizetett. fogunk tanácskozni, Tegnap estve Zichynél volt nevenapja kedvéért társaság. Én is elmentem ezen hazánk mindig görbe, de már most kiegyenesedett oszlopához, de az ő Gesellschaftjánál szebb s lelkesebb társaság volt az estve nálunk, azaz Széchenyinél, Ma a királyné nevenapja lévén, a gyász levetkőzik ezen egy napra s d. e. 10 órakor pompás Kirchenparade lészen. Én nem fogok megjelenni, mert Nagy Pállal, Vayval s Petényivel a fentebb érdekelt tárgyba kell dolgoznom. A napokba a Constitutionnel nevű franczia újságba egy igen szép articu- lus volt a diaetankról. Hosszú lévén, most nem írhatom le, de közelebbről le fogom küldeni. Bécsbe az én lovam s ruhám is megjelent lithographirozva; hoztam egy exemplart, s Mihálytól, a kit a napokba le fogok indítani, leküldöm. A koronatio Ein- í zúgja is megjelent egy nagy tableauxba; ' ebből is vettem az édes anyám számára egyet, melyet majd magam fogok levinni. Most itt Széchenyinél egy igen derék festő I van, a kivel ő festeti a nevezetes diaetalis oratorokat s jó hazafiakat; remélem, megfognak majd kimetszve is jelenni. Bátyám Cserey édes anyámnak kezeit csókolja; azt mondja, hogy áprilisbe bizonyosan le fog menni. Édes kedves jó anyámnak kezeit forró tisztelettel csókolom s maradok kedves jó anyám örökre híven tisztelő, szerető fia :*** Wesselényi sk. *** Érdekes és Wesselényinek Széchenyi iránt érzett nemes, tiszta, önzetlen barátságára legszebb j fényt vető dolog az, hogy Wesselényi, a megajánlást követő napon, nemcsak édes anyjának írja meg a nagy eseményt, de megírja barátja, Föld- váry Gábornak, Pestvármegye akkoron hírneves alispánjának is. És a Földváryhoz intézett levélben ép oly elragadtatással beszél az ő Széchenyijéről, mint tette azt az édes anyjához intézett levelében. — Wesselényi ezen levele a magy. tud. akadémia birtokában van és facsimiléje a Beöthy Zsolt képes irodalomtörténetének II. kötetében lett közzétéve.
