Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-01 / 22. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. nyolcz ovi kurzusát mint normálisan érző és gondolkodó emberek kerülnek ki az életbe. Ámde szép magyar hazánkban csak kivé­teles keveseknek jut a szerencse, hogy inté­zetbe jutva, szunnyadó képességük kifejlesz­tessék, a legtöbb siketnéma elzüllik, semmit­tevő dologtalan koldussá lesz, a ki tengődik inkább mint él, aki mélyen lealacsonyított emberi állapotában tudatlanságánál és érzé­ketlenségénél fogva embertársait akárhány­szor veszedelembe ‘dönti. Kerekszámban 26,000 siketnéma él ma magyar hazánkban és e nagy számból csak 876 van intézetben nemes szivü vezetők kezei között, hogy ott mintegy újjá terem­tődjenek, emberek legyenek. A siketnémák ezekben az intézetekben megtanulnak beszélni. Nem jelnyelven, ha­nem hangzó beszéden. Mert ha jelnyelven beszélnének akkor csak egymást értenék meg, de igy a hallók és beszélők társaságából ki volnának zárva. Mig igy rendes beszédre megtanítva, hasznos tagjai lesznek a társa­dalomnak. De rendkívül fáradságosan és hosszadalmason történik ez. Az épérzékü ember a nyelvet hallás érzéke után tanulja meg, de a siketnémá­nak az érzéke nincs, tehát más érzékszer­vekre kell alapítani a beszédtanulást, ilyenül; ajánlkozik a látás és a tapintás szerve. A beszéd ugyanis nemcsak hallható hanem látható is. Az egyes hangok kimondásakor szájrészeink mindig más és más alakot öl­tenek s e különböző alakulások megfigyel­hetők és utánozhatok. A szájrészek állását a siketnéma látja és igy utánozhatja, a gége rezgését pedig ujj a i hegyével érzékelheti. így nagyon hosszas gyakorlás utján a siketnéma képessé lesz a hangok viszonylagos tiszta kiejtésére. De ehhez 8 évi fáradságos munka kell. Az első osztályban csak egy pár szót ta­nul s igy fokozatosan, mig végre beszélni tud. De az emberszeretet ily áldásában 26,000 siketnéma közül csak 876 részesül, a többi felnő mint az utszéli gyom, melyre rátapos a járó-kelő s melybe durva kedvtelésből akárhányszor beletörli sáros lábát a műve­letlen és érzéktelen ember. Rengeteg emberanyag vész el igy éven- kint. Igaz, hogy van már 15 intézet a siket­némák oktatására. De ezek fejlődését gátolja az anyagiakban való szegénység. Mert min­den intézet nemcsak neveli a maga siket­némáit, hanem élelmezi és ruházza is. A legtöbb siketnéma természetszerint a leg­szegényebb néposztály gyermeke, amely nem képes arra, hogy gyermekeit tanulás végett egy-egy központon fekvő intézetbe küldbesse, ott élelmezésükről és ruházásukról gondos­kodhassál Tehát az intézet maga fedezi ezeket. Az államhatalom nagy mértékben segélyezi az intézeteket, a tanítással járó összes személyi kiadásokat fedezi, de a nö­vendékek eltartásáról való gondoskodást in­kább társadalmi feladatnak tekinti, mint nyugat Európa összes országai is. Sőt a magyar állam összehasonlítva külfölddel, sokkal teljesebb mértékben segélyezi a siket­néma intézeteket, mint a külföld az övéit. A közoktatásügyi miniszter a múlt évben a 15 intézetnek megfelelőleg 15 kerületre osztotta az országot. így a debreczeni siket­néma intézet kerülete Hajdú-, Szabolcs-, Szatmár- és Szilágymegyékre terjed ki, azért van ez igy, hogy az intézet e területről I vegye fel növendékeit s különösen, hogy e j területről gyűjtse össze a növendékek eltar­tásához szükséges segélyösszeget is. Ezért voltak itt a debreczeni intézet ne- meslelkü vezetői, hogy közönségünkben fel- költsék az érdeklődést, hogy szóval és tettel hirdessék a siketnémák tanításának czélsze- rüségét és hasznosságát és ezáltal a nemes- lelkű emberbarátok jóindulatát és áldozat- készségét megnyerjék. Nemesebb czélra áldozni alig lehetséges, mert az ily czélra adott fillérek kétszeres jót cselekszenek, ételt adnak az éhezőknek és a tudatlanok lelkében világot gyújtanak. Ittlétük alkalmával önkénytes adomá­nyokból 89 koronát gyűjtöttek. Molnár Kálmán. HÍREK. — Meghívás. 3516—1905. K. sz. Nagy­károly r. t. város képviselőtestületi tagjait az 1905. évi junius hó 4-én délelőtt 10 óra­kor a városháza tanácstermében tartandó választó közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1905. május hó 29-én. Debre­czeni István, s. k. polgármester. — Tárgy- sorozat: 1. Vármegyei alispán urnák, mint a tisztújító szék elnökének 8675—1905. számú intézkedése alapján: egy I. osztályú irnoki, egy II. osztályú írnoki s egy adó- végrehajtói állásnak s az esetleges előlép­tetés által megüresedhető még egy másod­osztályú irnoki állásnak választás utjáni be­töltése. (3516—1905. szám.) — Meghívás. Nagykároly r. t. város kép­viselőtestületi tagjait az 1905. évi junius hó 4-ik napján délelőtt 10 órakor tartandó — választó közgyűlés befejezése után a város- I háza tanácstermében tartandó — rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1905. május 29. Debreczeni István, polgár- mester. — Tárgysorozat: 1. Polgármes­ter jelentése, a Nagykároly—somkuti h. é. vasút üzletvezetőségének áthelyezése ügyé­ben. (2079—1905. k. szám; kj.) 2. A villa­mosmű átvételéről felvett jegyzőkönyv be­mutatása s az elszámolás előterjesztése. (3704—1905. k. szám; kj.) 3. A villamosmű felügyelő-bizottság javaslata a villamostele­pen furott kút létesítése tárgyában. (3705— j 1905. k. szám ; kj.) 4. Előterjesztés a villamos-1 telepen szénraktár építtetése iránt. (3948—! 1905. k. szám; kj.) 5. Honvédelmi minisz­teri határozat, a mely szerint a laktanya! 13. sz. helyiségének átalakítási költségeit! tárczája terhére el nem vállalja. (3302—1905. k. szám; fj.) 6. Honvédelmi miniszter érte­sítése arról, hogy a laktanya törzsépületét 1905. év május 1-től a bérletből kibocsátja. I (3050—1905. k. szám; fj.) 7. Belügyminisz-! tér ur 32,394/V—-a—1905. sz. leirata, a gyámpénztári pénzeknek gyümölcsöztetésére vonatkozólag. (3929—1905. k. szám; fj.) 8. A m. kir. közigazgatási bíróság 1525—Í905. k. sz. ítélete, a Nagykároly—mátészalka— csapi h. é. vasút építési vállalata szállítmá­nyainak vámmentessége ügyében. (3927— 1905. k. szám ; kj.) 9. Lamarche Albert ké­relme kövezetvám visszatérítése iránt. (2080— I 1905. k. szám ; kj.) 10. Szombati János ké­relme a jég kövezetvám díjtételének leszállí­tása iránt. (3531—1905. k. szám; kj.) 11. Epstein Menyhért kérelme a borseprő köve­zetvám díjtételének leszállítása iránt. (3191 — 1905. k. szám; kj.) 12. Esküdtképes egyé- j nek összeírásához 2 tag megválasztása. (3490—1905. k. szám; fj.) 13. Az 1902. évi zárszámadás jóváhagyására vonatkozó vár­megyei határozat bemutatása. (3297—1905.' k. szám ; kj.) 14. Az 1903. évi zárszámadás jóváhagyására vonatkozó vármegyei határo-' zat bemutatása. (3298—1905. k. szám ; kj.) 15. Nagy Elek kórházgondnok kérelme lize-1 tésének évi 200 koronával felemelése iránt. 3295—1905. k. szám; kj.) 16. Mészáros Ká­roly és kiskorú gyermekei illetőségi ügye. (3480—1905. k. szám; fj.) 17. A Terem- utcza baloldalán a szabályozási vonal meg­állapítása. (2689—1905. k. szám ; hj.) — Érettségi biztos. A vallás és közokta­tásügyi miniszter főgimnáziumunkhoz érett­ségi biztosul Franki István újvidéki nyug. gimn. igazgatót nevezte ki. — Áldozócsütörtök, mely ma van, egyik magasztos ünnepe a keresztyén világnak! A Megváltó mennybemenetelének emléke szépen egészíti ki a vallás tanításainak a megváltásra vonatkozó részét, melyet 10 nap múlva a bekövetkező Pünköst ünnepen a Szentlélek emlékünnepe fejez be. A tavasz áldó melege, a ragyogó napsugár és fény- özöne még kellemesebbé varázsolja a szivek és lelkek ünnepét Áldozócsütörtök napján. — A honvédség köréből. Kiss Zsigmond ezredes, dandárparancsnok, szemletartás czél- jából ma este városunkba érkezik. — Az állami polgári leányiskola junius 8-án délután 4 órakor tartandó záróünnep­ségének műsora a következő: 1. Kulié: „Marche Triumphale.“ Zongorán 4 kézre játszák: Juhász Mariska és Márton Mariska IV. o. t. 2. „Hazáin leányaihoz“ Erdélyi Zol­tántól szavalja Nagy Ilona II. o. t. 3. „Búcsú az erdőtől.“ Ének, éneklik a növendékek. 4. „Rot Rőslein,“ Wenzeltöl. Zongorán játsza Barkóczy Magda I. o. t. 5. „A kis vénasszo­nyok Dezseri Sándortól, szavalja Bakay Emma I. o, t. 6. „Svéd négyes.“ Ének ének­lik a növendékek. 7. „Magyar Ábránd,“ Bóráknétől. Zongorán játsza Gyurovits É. II. o. t. 8. „A meglepetés“ monológ Farkastól, előadja Szombati Julia IV. o. t. 9. „Tarantella“ Moszkovszkytól. Zongorán játsza Gáspár Anna IV. o. t. 10. „Egy csésze kávé mellett“. Vígjáték 1 felvonásban. Személyek: Nagyzófalvyné Nagy Erzsi IV. o. t. Hadaryné í 1 Kimer Margit krntf. I. o t. Kotnyelesyné I ■>§> Mező Mariska IV. o. t. Pletykásyné < ff Váczi Jolán IV. o. t. Rostafalvyné Gorzó Erzsébet IV. o. t. Pergöné l * Herskovits Bella IV. o. t. Okosné, ellenőr neje Hidasi Vilma IV. o. t. Cseléd Nagyzófalvyéknál Fürth Irén IV. o. t. Történik Nagyzófalvyné lakásán. 11. „Magyar egyveleg“. Ének, éneklik a nö­vendékek. A t. szülőket, valamint az érdek­lődő közönséget tisztelettel meghívja Az igaz­gatóság. — Kneisel Antal tanár múlt héten tartott hangversenye igen csekély szátnu közönség jelenlétében folyt ugyan le, de a jelenlevők egy igen élvezetes este emlékével lettek gazdagabbak. S valóban kár, hogy a mester nem a mai kor embere a reclam tekinteté­ben, mert ha nehány nappal jövetele elölt hívhattuk volna fel jöveteiére városunk közön­ségét, nem kellett volna oly csekély számú közönség jelenlétében játszania. És mondhat­juk, hogy Kneisel tanár játéka megérdemelte volna, hogy városunk minden lakosa, ki a zene iránt érzékkel bir, megjelent volna a hangversenyén; mert városunkban ennél jobb hegedüjátékot nem igen hallottunk. Techni­kája, művészi felfogása, nagy tudása, fellépé­sének nyugalma és biztonsága mind bámu­latra keltették a hallgatóságot s a hosszú és kitűnő műsor minden egyes darabját taps­sal és éljenzéssel honorálta a közönség, mely igaz benső elismeréssel hálálta meg a művésznek azt a műélvezetet, melyet játé­kával nyújtott. Az egész hosszú műsort — még megtoldva nehány saját szerzeményű darabbal, behunyt szemmel, mintegy átszellemülve ját­szotta le, belehelve lelkét abba a kis fába, a mit hegedűnek neveznek. Beethoven „He­gedű hangversenye,“ Paganini „Boszorkány táncza“ Reményi—Kneisel „Repülj fecs­kémbe. Kneisel „Román rapszódiája“ hala- tára szűnni nem akaró tapsokban tört ki a közönség; a „Csak egy kis lány van a vilá­gon“ czimü dalt oly szépen játszotta, hogy annál szebb hegedüjáték el sem képzelhető. Mondhatjuk, hogy oly műélvezetben része­sültünk mint mikor Reményit, Hubayt és Adorján Jenőt hallottuk. Sajnos, hogy Kneisel és hozzá hasonló művészek külföldön kény­telenek élni és itthol nem érvényesülhetnek. Kneisel tanár fellépésében tulszerény. A ki vele találkozik nem is sejti, hogy ő a buka­resti országos zeneakadémiának igazgatója, hegedüconcert mester, a román Bene Merenti I-ső osztályú rendjel birtokosa, a párisi zene­szerzők egyletének rendes tagja, a franczia becsületrend lovagja és több más rendjellel is ki van tüntetve. Kneisel tanár megígérte, hogy ha Magyarországba jön városunkat ismét fel fogja keresni, s akkor bizonyára telt ház fog gyönyörködni zenei tudásában, mesteri játékában. — Kugliverseny. A helybeli Protestáns Társaskörben junius 4-ikén és folytatólag a pünkösti ünnepeken nagy kugliverseny fog tartatni, melyre a tagok és azok által be­vezetett vendég figyelmét tisztelettel felhívom. Az értékes versenytárgyak a kör helyiségé­ben tekinthetők meg. Az elnökség. — Ifjúságunk az országos tornaversenyen. Főgimnáziumunk ifjúsága az országos torna- versenyen leendő részvétel czéljából a múlt csütörtökön indult el, Budapestre. Elszállá­solásukat a VII. kér. Murányi-utczai elemi iskolában nyerték, hol tanáraik felügyelete alatt a legnagyobb rendben voltak. Másnap pénteken megtekintették a főváros neveze­tességeit, igy például: az uj Erzsébet-városi templomot, a nemzeti múzeumot, a vásár- csarnokot, stb. s jelenvoltak az aznapi par­lamenti ülés egy részén is. Szombaton dél­előtt a városligetben levő millenáris verseny­téren főpróbát tartottak. Délután folyt le a verseny első része és pedig valamennyi in­tézet összgyakorlatai és a játékok. Remek látvány volt az 5120 tanuló gyakorlata, me­lyet a nagyszámú közönség többizben zajo­san megtapsolt. A íüleslapda játékban ifjú­ságunk a nagyszebeni állami gimnáziummal került össze, melynek kitünően képzett játé­kosaival szemben vesztes lett. Ellenben a futómászásban Diczig Béla VI. o. t. bronz­érmet nyert. Vasárnap délután következett a verseny második része és pedig az egyes in­tézetek által szabadon választott gyakorlatok, melyért intézetünk elismerő oklevelet nyert. A kötélhúzásban a nagyenyedi Bethlen kollé­giummal kerültek össze, s azt erős küzdelem után legyőzték. E győzelmükért elismerő oklevelet és 10 darab bronzérmet nyertek. Ezeken kívül még az összgyakorlatokban való precziz közreműködésükért külön elis­merő oklevelet kaptak. — Ifjúságunk tehát szép eredménynyel állotta meg helyét. Hét­főn reggel indultak hazafelé s este 6 órakor érkeztek meg. A vonatnál nagyszámú közön­ség várta őket. Az ifjak katonás menetben vonultak a tornacsarnokba, hol Hám József fögimnáziumi igazgató intézett pár lelkesítő szót hozzájuk, — mely után az ifjúság eloszlott. Az ifjak egész távollétük alatt a kísérő tanárok: Hám József igazgató, Niklos János, Boross Antal és Szolomájer János gondos felügyelete alatt állottak. Egyik este 11 órakor Berzeviczy Albert vallás és közok­tatásügyi miniszter is meglátogatta őket kísé­retével s a tapasztalt rend felett megelége­désének adott kifejezést. Ifjaink minden baj nélkül a legjobb kedvben érkeztek haza. — Deák-kirándulás. Molnár Kálmán hely­beli kegyesrendi főgimnáziumi tanár a főgim­názium tanulóival kirándulást tervez Felső­bányára. — A helybeli állami polg. leányiskola vizsgálatainak sorrendje: Junius hó 8-án d. u. 4 órakor záróünnepség; 17-én hittani vizsgálatok az összes felekezeteknek; 19-én reggel 8—12-ig az I. osztály vizsgálata; 2Ó-án 8—12-ig a II. osztály vizsgálata ; 21-én g—12-ig a III. osztály vizsgálata; 23-án g—12-ig a IV. osztály vizsgálata; 24-én 9—11-ig tornavizsga az összes osztályoknak ; 24-én d. u. 2—3-ig franczianyelvből az ösz- szes osztályoknak; 26-án és 27-én magán- vizsgálatok; 28-án „Te Deum“, értesítők, bizonyítványok és jutalmak kiosztása; 19-től 27-ig reggel 8—12-ig és d. u. 2—6-ig a rajz és kézimunkakiállitás megtekinthető az emeleti tantermekben. A t. szülőket, vala­mint az érdeklődőket tisztelettel hívja meg: Az igazgatóság. — Meghívó. A kismajtényi ev. ref. ifjúság 1905. évi junius hó 12-én zártkörű Táncz- mulatságot rendez. Belépődíj személyenkint: Nők részéről 80 fill. Férfiak részéről 1 korona. Családjegy 3 korona. Kezdete délután 4 órakor. — Uj ügyvéd. Dr. Kovács István, váro­sunk fia, budapesti lakos, ügyvédjelölt tegnap­előtt a budapesti ügyvédi vizsgáló-bizottság előtt az ügyvédi vizsgát kitűnő sikerrel le­tette. Tudomás szerint Dr. Kovács Buda­pesten szándékozik állandóan letelepedni. — Oltáregyesületi kiállítás. Múlt szá­munkban jeleztük, hogy az Oltáregyesület kiállítása junius 4-én lesz; most értesülünk, hogy Wolafka Nándor dr. püspök, vizsgála­ton való elfoglaltsága miatt csak júliusban ! jelenhetik meg közöttünk, igy a kiállítást július elején — a miről még hirt adunk — fogja megnyitni Wolafka Nándor dr. püs­pök ur. — A kereskedő-tanoncziskola junius 4-én, vasárnap délután két és fél órakor fogja megtartani rendes helyén a millennium és koronázás szokásos emlékünnepét. Felhívjuk erre különösen a kereskedőkörök szives figyelmét. — Halálozás. Lapunk múlt heti számá­; ban megírtuk, hogy Vargha Zsigmond nyug. szolgabiró, később vármegyei napdijas Írnok múlt héten szerdán elhalt. A hirt teljesen ! megbízhatónak vélt forrásból lapunk zárta­kor vettük s igy azt leközöltük, azonban az tévedésen alapulónak bizonyult mert Vargha Zsigmond a lapunk múlt heti számának meg­jelenésekor még élt, noha már akkor igen nagybeteg volt. Most azonban a hir meg­valósult, amennyiben a nevezett május hó 29-én 62 éves korában valóban elhalt és tegnap délután 4 órakor nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. A temetésen a vármegyei és a járási tisztikar testületileg vett részt. Béke poraira ! — Kinevezés. A debreczeni Ítélőtábla el­nöke Tempich Jakab szatrnárnémetii törvény- széki díjtalan joggyakornokot és Kalós Pál halmii járásbirósági díjtalan joggyakornokot segélydijas joggyakornokokká nevezte ki. — Hivatalos órák az adóhivatalnál. A hely­beli m. kir. adóhivatalnál folyó évi junius hó 2-ától kezdődöleg, augusztus hó végéig a hivatalos órák változást szenvednek, ugyanis az eddigi, délutáni hivatalos órák a mon­dott időre beszüntettetnek s reggel 7 órától d. u. 1 óráig lesznek egyhuzamban megtartva, — pénzkezelés azonban 8—12 óra között eszközöltetik. Julius és augusztus hónapok 1-én, valamint utóbbi hó 14—16-ilc napjain a rendszeres hivatalos órák tartatnak. Nagy­károly, 1905. év május hó 30-án. Kimer, m. kir. adó tárnok. — Áthelyezés. Mikecz Endre pénzügyi számgyakornok városunkból a nyíregyházai in. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez lett áthelyezve. — Egy krajczárért kalap. A napokban egy női divat üzletbe valaki 10 koronás arany helyett egy aranyozott két filléressel fizetett. Az eladó, aranynak vélvén, nem nézte meg figyelmesebben, csak később, midőn ő is fizetni akart látta, hogy az bizony aranyo- zott két filléres. Mivel hallottuk, hogy a piaczon is történt már hasonló módon csa­lás, figyelmeztetjük a közönséget, vigyázzon, mert nem mind arany ami fénylik. —• Pünkösdi ajándékok beszerzésére leg­jobban ajánlhatjuk a már 23 év óta Debre­cenben a Főtéren fennálló Löfkovits Arthur ékszerüzletét. Óriási választékkal bir a 13 pró- I bás ezüstnemüekben, valamint a legfinomabb zsebórákban is. E czég saját nagy mühelye- | két tart fenn: vésnöki, ékszer és órás szak­ban. — Készséggel küld nagy képes árjegy­zékeiből díjtalanul. 5—6 — Humoros-estélyi tartott múlt szomba­ton Gyöngyi Izsón budapesti „Király“-szinház művésze a Polgári Olvasókör nagytermében. A nein nagy, de intelligens közönség igen jól mulatott vagy másfél óráig, a városunk­ban még fiatalabb korából ismert és közked­veltségnek örvendett kiváló komikus előadásán, ! s az ügyesen összeállított műsor minden | egyes számát lelkesen megtapsolta és meg­éljenezte. A legjobban tetszett „A repertoir“ Gyöngyitől, valamint „A magyar Fregoli, Móka, tréfa, terefere. nóta“ Gyöngyitől; eb­ben különböző alakokat mutat be s ezek között a legnagyobb hatást a „Busuló-baka“, a „cseh Brezsina“ és a „Goldstein Számi, az operában“ czimü alakításaival érte el. A zongorakiséretet Réthy László karmester látta el és e feladatát jól oldotta meg. Gyöngyi városunkból Zilahra utazott. — Halálozás. Rácz István volt 48-as honvéd, ki a polgári életben törhetetlen har- czosa volt a függetlenségi eszméknek, Máté­szalkán 80 éves korában a múlt héten elhunyt s Mátészalka város és vidéke nagy részvéte mellett tétetett örök nyugalomra. A kerületi függetlenségi párt Luby Lajos és Szálkái Sándor elnökökkel testületileg zászló alatt vett részt a temetésen, a koporsónál pedig a választókerület képviselője Szúnyog Mi­hály mondott gyászbeszédet és tett koszo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom