Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-19 / 3. szám
'Társa.dLaő.non.i, szápirodalirLi és israeiettsrjesztő l3_etlla/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre.................8 kor. Negyedévre Félévre .........................4 kor. Egyes szám Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évié 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. el Szinikerületünk bérbeadása. A szatmár—eperjesi szinikerület intéző bizottsága meghirdette a pályázatot a szinikerületre. Ez alkalommal tehát nem követte eddigi eljárását, hogy t. i. pályázat mellőzésével Krémer Sándor igazgatót acceptálta. A szatmári helyi lapok egy része teljesen meg van elégedve Krémer Sándor és társulatának működésével, más része azonban — különösen a társulat nötagjaira nézve — sok kifogást emel s a társulatnak uj erőkkel leendő felújítását óhajtja. Leginkább a primadonnák ellen van kifogásuk és habár Krémer Sándor működése ellen a magunk részéről sok panaszszal nem élhetünk, de e tekintetben teljesen osztjuk szatmári laptársaink véleményét. Mi Krémer Sándort régen ismerjük és szeretjük, és sajnálnék, ha kénytelen lenne szinikerületünk igazgatásától megválni. De a pályázat meghirdetését feltétlenül helyeseljük, mert ez határozottan a közönség érdekében történik. A szatmár—eperjesi szinikerület nem utolsó helyen áll az ország szinikerületei között. A kerületbe tartozó városok mindegyike oly közönséggel rendelkezik, mely egy elsőrendű társulatnak fentartását is biztosítja. Valamennyi városnak meg van a maga állandó színházlátogató közönsége, melyre az igazgató mindenkor számíthat s ez a közönség megérdemli azt, hogy a kerület intézösége érdekeit szivén hordja. A pályázat meghirdetésének két eredménye lehet. Vagy eleget tesz Kréméi' Sándor a társulat reorganizálása tekintetében az elébe tárt követelményeknek és megmarad továbbra is igazgatónak ; s valljuk meg, hogy mi ezt jobban szeretnök, — vagy pedig helyébe más igazgató jön. Mindkét esetre nézve azonban nagy súlylyal esik a mérlegbe a mi városunk helyzete. Annak az igazgatónak, kitől az igényeknek teljesen megfelelő társulat szervezését kívánják, — vagy annak, ki ezt a kerületet meg akarja nyerni, — számot kell vetnie a várható anyagi eredménynyel, mert bizonyára sem Krémer, sem pedig egy másik igazgató nem lesz oly oktalan, hogy biztos anyagi romlásnak tegye ki magát. Behozzon egy teljesen kifogástalan, drágán szerződtetett társulatot csak azért, hogy a közönség igényeinek megfeleljen, — de rövid időn belül kénytelen legyen anyagi veszteséggel zárni le üzleti mérlegét. Hogy a mi városunk helyzete tényleg nagy súlylyal bir ebben a kérdésben, — indokolni kívánjuk. Nagykároly városának intelligens és színházba járni szerető közönsége van. Nem egy színigazgatónak volt már városunkban igen jó sziniidénye. Addig is, mig a régi kaszinó telkén az a rozoga színkör fenállott, sokkal nagyobb színházlátogató közönségünk volt, mint j például a múlt évben. Már nem egyszer kifejtettük az indokokat, melyek a közönség színházlátogató kedvét nagyi mértékben lohasztják s melyeket rövi-j den abban foglalunk össze: hogy n hí csen alkalmas helyiségünk. A közönség jó része csakis ezen egyetlen ok miatt nem támogatja a színészetet oly mértékben, mint azt Nagykároly város közönségétől elvárni lehetne. Természetes, hogy a színigazgatónak azon körülményt nagyon is számba kell vennie társulatának szervezésekor, hogy Nagykároly városának támogatására mily mértékben számíthat? Mert a mostani viszonyok között bizony csak igényekkel tudunk fellépni, de ellenszolgáltatást adni nem vagyunk képesek. Régen vajúdó kérdés nálunk a színkör építésének ügye s alig született meg nehezebben valami, mint ez. Pedig hát eleget bolygattuk ezt a kérdést minden oldaláról; volt már — nem tudjuk hány — ankett s az Isten tudja még miféle al-, fö- és mellékbizottsági ülés is, melyeknek cfeinvénye az, hogy most is olt állunk, a hol eddig. Pedig talán nemcsak a közönség érdeke, hanem városunk jó- himeve is megkívánná ennek megoldását. Nagykároly város Szatmár vármegyének, pénzügyigazgatóságnak és több mindenféle hivatalnak székhelye. Nagy és intelligens közönsége és vidéke van. Villanyvilágítás, aszfalt emeli a várost, de azért nincsen egy oly helyiségünk, hol a szellemi élvezetnek — a magyar színészetnek otthont tudnánk adni. Ha jól emlékezünk, a múlt évben polgármesterünk egy költségvetést készített, mely szerint a városnak nem is nagy anyagi áldozattal a színkört megépíteni lehetne. Igazán ideje lenne már elővenni azokat a terveket és egy kissé megszellőztetni és pedig minél hamarább, még mindenesetre a szinikerület pályázatának döntése előtt. Mert ha Nagykároly városa ígéretet tehet arra nézve, hogy a sziniidény elérkezte idejében már egy kész színkört bocsáthat az igazgató rendelkezésére, bizonyára inás eredménye lenne a pályázatnak, mint igy! És vájjon nem a város és a közönség érdeke kívánja ezt? Alfa. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 15-én I rendki vilii közgyűlést tartott. Debreczeni István polgármester a gyéren látogatott közgyűlést d. e. 10 órakor megnyitván, a tárgysorozat első tárgyaként fel- j olvastatta a pénzügyminiszter leiratát, mely- lyel a „Nagykároly—Mátészalka—Csapi“ h. é. vasútra megszavazott segélyösszeg kifizet- hetése ozéljából 19,800 K névértékű magyar államadóssági kötvénynek és 30,200 K névértékű osztrák államadóssági kötvénynek forgalomképes kötvényekké leendő átváltoz- I tatását megengedi, mihez képest a képviselő- testűiét a pénzügyi bizottság véleményével cgyezőleg a leiratot tudomásul vette s tekintettel arra, hogy a vasút megépítése biztosítottnak látszik s igy a segélyt legközelebb ki kell fizetni, — megbizta polgármestert azzal, hogy ezen forgalomképessé teendő kötvényeket adassa el s a befolyandó összeget a kifizetés bekövetkeztéig a pénztár által gyümölcsözőleg kezeltesse. Ezen határozat kihirdethetvén, 15 napi közszemlére kitétetni rendeltetett, a határozat elleni felebbezések T ARCZ A. a, r a,. Verscs novelette. Irta : "V áiy IF* 1 e r e n. c z. I. Lepillantott az Ur és szólott Mária: „Müved tökéletes, semmiben sincs hiba. Nézd, óh nézd, most ősz van ott a kis „Foiu Zizegve hullnak a hervadó levelek. [felett, Elhalt a zengő dal milljó madár-ajkon, Puszta lett a fészek kopár bokoraljon ; Hervad a virág is, üde szirma sárgul, Elhal a hideg szél dermesztő csókjátul. Majd fehér hólepel borul le a tájra. Örök álmot hozva a hervadt virágra. Fenséges kép, Uram, az elmúlás "képe, Abban is ott ragyog dicsőséged fénye. Nem hiányos egyként sem erőd, mely alkot, Sem hatalmad, melylyel a végzetet hajtod’ Hogy szavadra rontson. Mégis Uran), kérlek. Hallgasd meg a gyönge asszonyi beszédet. Lehet, hogy nem tudom, mit is akar lelkem, Lehet, nem sikerül helyes szókat lelnem : De te vagy, Uram. a szivek vizsgálója, Ki előtt nincs titok. Uram, hát ha tél jő, Ha a berkek díszét vad szél tépi, szórja, Elkésett bimbónak zúgva: késő, késő, Ha nem lesz már virág üde, lombos ágon, Ha nem lesz zöld szőnyeg szerteszét a tájon, Ha nem hangzik a dal enyhe, csöndes este, Midőn az ég alja biborra van festve, Ha hideg lesz kiint és a kit üz a sorsa, Szemébe a szél a havat veri, hordja, Ha a nagy természet bús özvegyként gyászol: Egy rózsa sem nyíljék sárga lombhulláskor? Uram! arra kérlek: 1 ereints egy élő lényt müveid gyöngyének; Ami szépség csak van az asszonyi nemben, Hatalmas alkotó, százszorozd meg ebben ; Haja hullámzó ár, napsugárból véve, Ragyogjon szikrázva, vakítón a fénye, l’ej-arczán fakadjon üde rózsa szirma, Ártatlanság jele legyen reá irva, Szemében forrongó nyári éjnek kékje,-- Mit csak imádni tud a föld gyönge népe És biborajkának legyen lehe balzsam, Gyógyító erejű a legnagyobb bajban: Ejtő szerelemnek a mit hinak ott lenn. Az alakja karcsú, ringó mint a nádszál, Minek mása, párja nem termett még soh’sem, Legyen szebb, harmatos üde rózsaszálnál, Mindennél a földön az egész világnál; Legyen a szerelem testet öltött képe, Legyen a költészet soh’sem tünö fénye, A legszebb dal legyen, miről égi lázba’ Álmodhat a költő, — élő testbe zárva, Hogy a ki rá tekint, feledje hogy tél van; Feledje, hogy részes ezer földi bajban : Feledje, hogy az ősz az elmúlás képe : S a hervadó virág soh’se ébred létre. Ilyet alkoss Uram! ily lányt, esdve kérlek“. „Legyen“, - szólott az Ur — és alkotott téged. II. Lombhullató őszön, dérharmatos este Láttalak először, tavasz nefelejtse; És a mit nevettem, ha róla beszéltek, Megejtett valami varázsos igézet; Talán kék szemedből kelő sugár lángja. Vagy talán aranyos fürteidnek szála, Vagy ringó termeted, rózsalevél arezod, Mosolyod, mely gyilkol és életre támaszt, Mi keltett szivemben dúló tüzes harezot — Hisz régen volt, régen, nem is tudom már De eléd borultam könyörögve, kérve, [azt — Hogy égő szivemért szived add cserébe . .. j De tudom, hogy midőn szállott az ég szárnya, Elkerülte szemem a boldogok álma . . . S panaszos dal szárnyán elrepült a lelkem, — Nem tudom álmomban, nem tudom [imetten, — Hajnali szellőtől vette kölcsön szárnyát, Rezgő esillagfénytöl útjelző világát, Milliárd világon suhanva átszállott, Gyászfátyol követte, —- a szétfoszlott álmok, S eltépett száz remény tűnő szivárványa Lengett nyomában, mint rongyolt selyem szála S milliárd világon, ki kormányoz fénybe’, ‘Panaszra igy állott az „Élő“ elébe: „Uram, ki örök vagy, a kezdet, a végzet, Világot alkotó egyetlen intésed, Ki vihart támasztól, mely jár zúgva, törve, Pusztulást teremtve, életet söpörve S ki a kihalt tájon, kopár völgyek felett, Uj életre keltesz megdermedt életet: Te örökké való, ki meg nem szűnsz sohsem, Hallgasd meg, könyörög egy parányi porszem. Egy lányt szeretek én, de nem földi lánggal, Lelket elsorvasztó, gyilkos, forró vágygyal; Elrabolta szivem szeme zilah fénye, A szava, termete, káprázatos lénye ; Nem is földi lány ö, látszik rajta, látszik, Arczán egy kikelet szépsége pompázik; Tavasz rablott díszét az ősz neki tépte, Úgy termett virág közt rózsafalevélbe’. És’ ez a tündérlány szive égő rózsa, Szerelem melege sugárzik szét róla, Egy rozzant hegedű siró-rivó húrja —- Min bűvös dalt vert egy vándor művész Addig csalogatta, addig hitegette [ujja — Babonás hangjával, mig meg nem ejtette. Csengő-bongó dalba’ könyörögtem, kérve Szivem szerelméért szereimét cserébe, Ostromoltam hévvel, esküt hittel váltva, De csak nem hajolt meg az a büszke pálma. Uram! hisz ez a lány s én ugyanegy lélek, Kik a földi létben különválva élnek, Tudom, nem szerelem, mit most szive érez, Azért esdeklek én felséged kegyéhez, Gonosz babonázat mit szivébe olta. Tudom, hogy felséged kegyelme kioltja.“ AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMFS l?Ü TERMÉSZETFS HAM4AIT(YarR
