Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-12 / 2. szám
2-ik szám. X'árs3,d_aJ-2^CLÍ, szé^ixocá-^lx^Li és isirLeretteijesztő Zb-etilsujp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. XXII. évfolyam. %> Nagykároly, 1905. január 12. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési leiTás. Lapunk az újévvel XXII-ik évfolyamába lépett. A közönség támogatása tette lehetővé azt, hogy ezt a szép időt elérnünk sikerült, hogy a közérdek szolgálatában annyi évet tölthettünk. Lapunk mindenkor különösen Nagy- kárply város és vidékének érdekeit szolgálta és kivánja szolgálni jövőre is. Felemeltük és felemeljük szavunkat mindenütt, a hol városunk jóléte és elö- haladása követeli s a közönség érdé- keinek megvédése mellett városunk elöhaladásán kívánunk munkálkodni és lapunk múltja biztosíték arra nézve, hogy minden magánérdek vagy befolyástól menten, egyedül a közérdeket szolgáljuk. Lapunk irányán jövőre sem fogunk változtatni, mert szilárd meggyőződésünk, hogy helyes utón haladunk. Szépirodalmi közleményeink az eddigi irodalmi színvonalon fognak állani, s hírrovatunkban igyekszünk az eseményeknek hü képét adni. Hogy feladatunknak megfelelhessünk, kérjük a közönség további szives támogatását s egyben jelezzük, hogy az njévvel lapunkra előfizetést nyilunk. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ... 8 korona. Félévre....................4 korona. Negyedévre ... 2 korona. A „NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Az elektromos áram hatása az emberi szervezetre. Tudjuk, hogy az elektromos áramot a gyógyászatban, sokféle betegség ellen alkalmazzák s ennek következéseképp) a laikusok közül igen sokan azt hiszik, hogy az minden ellen, (köszvény, neurasthenia, fogfájás sőt tyúkszem ellen is) biztos enyhülést nyújt. Az elektrikus, gépész vagy a villanyt kezelő szakmunkás aztán, hogy az ily gyógyirt kereső pacienstől szabaduljon, vagy csupa jószándékból is, az illetőt alaposan megvillanyozza, nem is gondolva arra, hogy mily baj szár- mazhatik ebből. Tagadhatatlan, hogy az illető, az áram gyógyító hatásában bizakodva, sokszor magára szuggerálja í a javulást és e szuggeszczió hatása i alatt érzi magát jobban, vagy pedig a villanyozás okozta nagyobb fájdalom eltompitja a kisebbet és — szerinte — már meg is gyógyult. Eine szuggeszcziónak tulajdonítható, hogy pld. a sokat hirdetett és sok hiszékeny ember által viselt elektromos „voltakereszt“, meg „dupla villanydelejes kereszt, vagy csillag“ amelyeknek az elektromossághoz épen annyi közük van, mint annak a zsinegnek, amelyen lógnak és mégis némely esetben gyógyítanak, mert — gyógyit az erős hit. Hogy az elektromos áram mily folyamaid idéz elő a testben, azt daczára az orvosok folytonos kísérleteinek, ép oly kevéssé ismerjük, mint az elektromos áramot magát és csupán azon hatást ismerjük, amelyet az emberi szervezetre gyakorol. Ennek hatása két módon nyilvánul, még pedig az egyik az áram bontó (elektrolytikus) hatása, amelyet a galvanoplasztikával valamely ötvözet lecsapására használnak. Ha ugyanis az áramot egy tü segélyével mélyebben fekvő véredényekbe vezetjük, akkor megfelelő áramerősségnél a szövet olt megbomlik, a vér megalszik s az illető rész kihal. Ezen hatást föképen ütérdaganatoknál, görcsérsérveknél, izületi bajoknál, polypoknál és nagy mandulánál alkalmazzák, azonban nem mindenkor eredménynyel, mivel az áram feszültségét egy bizonyos maximumon felülemelni veszedelmes, míg a gyöngébb áram hatása kérdéses, sőt az eredmény kevéssé valószínű, mint azt (> éves kis fiam esete is bizonyítja, | kinek nagy manduláit egyik neves budapesti gégetanár asszisztense villa- nyezott hetekig, eredménytelenül. Az áram másik hatása az, hogy az ideget felizgatja. Ezen hatását az orvosok kétféle módon szokták alkalmazni. A mélyebben fekvő agy, hát- i gerincz és egyéb érzékek idegeinek izgatására rendesen egyenáramot, inig a felületi idegeknél inkább váltakozó áramot használnak. Az áramnak ezen hatását, különösen ideg és izombajoknál, szélhüdéseknél, görcsös betegségek és hátgerinczbajok gyógyításánál! alkalmazzák. Amint látjuk tehát, az áram egy bizonyos feszültségig gyógyító hatású, 1 de ha a megengedett határon, túl megy, T ARCZ A.-A- jelöltein. (A. és B. a politikai helyzetet és választásokat tárgyalják a „Sugáréban). A. (látszik rajta az erőlködés, hogy okosan beszéljen): Mert a politikai konstellácziók zavaros volta annyira összekaszálja a jelöltek kérdését, hogy a legravaszabb politikai ürge (nagyon tetszik neki ez a kifejezés) — amint mondom, a legravaszabb politikai ürge sem képes teljesen kiokoskodni belőle. Itt vagyok például én . B. (közbevág): Ön is ürge? A. (komolyan): A javából. Atyámtól erős politikai érzéket örököltem. B. Tudom, — suszter volt az öreg. És tekintettel arra, hogy kegyetlen rósz suszter volt, Ön nagyon jó politikus lehet. A. (büszkén): Noná! Például a mai helyzetben csak minden ezredik ember lát tisztán. B. (irigykedve): Haj, haj, érzem, hogy én csak a 999-ik vagyok! A. (magyaráz): Mert bár a hivatalos szabadelvüpárt jelöltje Bombahidy politikai qualifikácziója kielégítheti a legszigorúbb követelményeket, de tekintettel arra, hogy a nem hivatalos szabadelvüpárti árnyalat és a református néppárt -— az ultramontán zsidók közbenjárása folytán .— koaliczióra léptek, továbbbá, hogy a dologba benne van Jámbor apát ur, ki közeli rokona Erényinek, az ellen- j jelöltnek . . . _____ B. (közbevág): A szakácsnéja révén? A. : Nem, — az Erényi anyai nagyapja helyettesítette az apát ur mostoha sógorát egy bérma-apaságban . . . B. : Haj, haj! A. : Hja, a politika szálai, miniatűr rezgései . . . tehát, mivel ez a rokonság a nagy- birtokos csoport aulikus részét kapcsolja a liberális zsidókkal . . . B. : Mit akarnak a zsidók Erényivel? — Hiszen az ő bátyja pápai trónálló ! A.: Látszik, hogy Ön nem érti. Erényi magyarosított név s ez igen kedvező nüausz a liberálisok szemében. Meg igen ügyesen homályba burkolta a születését. Ellenben Bombabidyt nagyban pártfogolja a kisbirtokos osztály dogeja, a kormányzó. B. (nagyon okosat akar mondani): Aha! a fiumei! A. : Fenét. Az uradalmi. B. : Aha! . . . A. : . . . tehát a végkibontakozás feltétlenül az Apponyi és Andrássy csoportba ojtott Szederkényi-párt intervencziójától függ, mely a jelölt személyére nézve fenntartja elhatározását a Bánffy-pártiak ultimátumáig. Érti ? B. (őszintén): Nem ! A. (szomorúan): Hja persze, maga nem ürge ! Most tehát: Bombahidy meggyurja a zsidó néppártot és a feudális ellenzéket, barczba viszi a tartózkodó Széli-pártot, meg- nyergeli az apátot . . . B. (orthodox őszinteséggel): Bár már látnám, hogy rajta jönne be a hetivásárra . . . A. : . . . lefüleli a kormányzót, csakhogy I erre meg Erényi azzal válaszol, hogy a liberális zsidókat ék-ként teiedugja a szabad: elvű néppárt és a koalicziós szabadelvüpárt í közé, aztán . . . érti ? B. (bambán): Nem ! A. : Hja persze, ezzel foglalkozni kell ! (folytatva): Ekkor aztán diadala biztos ! B. (derülő arczczál): Tehát Erényi lesz a képviselő ! A. (szatirikus mosolylyal): Dehogy, Bombahidy ! B. (zavartan): Nem értem ! A. ; Persze, maga nem ürge. Barátom, a diadal mindig az ellenzéké: ez erkölcsi diadal, — de képviselő már csak kormánypárti lesz. B. (hülyén): Hehe ! (A. hátradől a karosszékben s a szivar- ! hamut állandóan B. pepita nadrágjára verve tovább magyaráz. Egy fél óra múlva): A. : . . . mert az intrikák egész rétegeket rontottak meg a független szabadelvűeknél. B. : Pity, pity, pity . . . A. (tüzesen): Bizony pity! Megindult a szivárgás, melynek folytán egy másik árnyalat . . . B. : Pity, pity, pity ... én egy kis ürge vagyok . . . pity ... (A pinczérek és fütö- legények segítségével elszállítják az elmebeteg osztályra). A. (keserűen): Most én fizethetem a feketéjét ! Kemil. nagy bajt, sőt halált is okozhat, mivel bouló (elektrolykus) hatásánál fogva, legjobb esetben a hátgerincz meghosz- szabbitásában levő és az életre nézve legfontosabb idegközpontokat, sőt esetleg az egész központi idegrendszert is teljesen felbontja. Amerikában az elektromos kivégzéseknél is ezt a hatást alkalmazzák, mely esetben a kivégzendö egyénen többször egymásután, közbe-közbe rövid megszakítással, erős áramot bo- csájtauak. Hogy az áram az agyat, az idegközpontot közvetlen érje, fémsisak segélyével a fejen vezetik be. Az öntudatlanság s ezzel az érzéktelenség mindjárt az első bekapcsolás pillanatában beáll, inig a halált csak az áramnak egy bizonyos időn át való bontó hatása idézi elő. Az tehát, hogy a kivégzett szenved és kínjában rángatózik, csak a szenzácziót hajhászó lapok réinmeséje, mert hogy az illető esetleg hall még, nem bizonyít az érzés mellett, mivel a halló idegek a természetes halálnál is utoljára halnak el, amit az a körülmény is bizonyít, hogy akit elaltatnak, még olyankor is hall, mikor már nem érez semmit. A rángatózás eredete az áramnak az idegekre és izmokra való hatására vezethető vissza. Ezt is bebizonyíthatjuk, ha egy nemrég megölt békának alsó felét megnyuzzuk és az agyék- idegck nyalábját a villamos vezeték egyik sarkával összekötjük, a másik vezetékkel pedig bármely czombot megérintjük, az megrándul, valahányszor hozzáérünk. Azra. A cziprus erdők, keleti dús növényzet, banán ligetek, örökké derült déli égboltozat olyanná tették Azra birodalmát, mintha a Koránban lefestett paradicsom lett volna: a hol annyi az öröm, kéj, gyönyör; a hol idegen minden fájdalom, szenvedés; a hol örök élet van, a hol a halál ismeretlen. Azra egy mozlim birodalom-résznek ura volt. Csodálatos: keleten egy asszony, a ki független ur és szabad. Szép szemeinek, bájainak hatalmával ő igazgatta a szükebb világ rendjét s a zarándok koldustól a fejedelmekig, mindenki csak egy csókja után áhítozott. Mint a holdat a hogy körülrajongják a csillagok, úgy rajongták körül hajában gyöngyöktől ékes félholdját a mozlim turbánok csillogó drága kövei. Egy kis apródja is volt, Akhib. Alfélé árva; a kinek egy rozzant gitárján s dalain kívül nem volt egyebe, csak szerelme, fájdalma az ő boho szivében. Mikor Azra kiment a banán ligetek árnyába pihenni, álmodozni: a kis Akhib leült lábaihoz. Saruit leoldva, fehér turbánját a fűbe dobva. Ott ült Azra suhogó selyem és fényes kasmir öltözetének árnyában, mely talán még a lehulló hópelyhektől lett oly szép fehérré, mikor a Himalája bérezein gazdája — szikláról sziklára szőkéivé — leornió fürtökben még magán hordozta. Azra beletekintett az azúr égbe . . . Akhib pedig ezekbe a sovárgó, szenvedő kék szemeldie bámult . . . Azután megpén-
