Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-28 / 52. szám
XXII. évfolyam. Nagykároly, 1905. deczember 28. 52-ik szám. X'SLrsa,d_Sbl:rxxi, szé^ixoclsil:r23-i és israeretterjesztő IfcxetIlsLp>. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. Negyedévre.................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utoza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. TTj kórismét fordul egyet az idő végtelennek látszó kereke, s egy év tűnik el a semmiségbe. Egy év minden örömével, minden szomorúságával eltűnik helyet adva az utána következő újévnek. Ha végig pillantunk a lefolyt éven, legkevésbé sincs okunk arra, hogy sajnáljuk az eltűnt időt. Kevés oly szomorú évünk volt, mint a letűnő félben levő 1905-ik év. Eltekintve a politikai élet terén uralkodó állapotoktól, melyet lapunk, mint társadalmi lap szóvá nem teheti, minden téren csak elégedetlenséget és kellemetlen érzéseket hagy maga után a letűnő év. Nemzeti küzdelmeinkbe belevegyült a gazdasági, kereskedelmi és ipari téren uralkodó pangás, a rossz termés s az uralkodó végtelen drágaság, melynek hatását egyaránt érezzük mindannyian. Társadalmi életünk is, melyet teljesen a politika ural, belevész a közönyösség mindent megölő fertőjébe, s mig más években ilyenkor már hirt adhattunk a készülő mulatságokról, társadalmi mozgalmakról, addig ma mintha teljesen megszűnt volna minden érdeklődés, semmiféle mozgalomnak nyoma sincs. Élünk csendesen, kisvárosias egyhangúságunkban, küzdve a léttel, bízva egy jobb jövőben, melyre oly régen nagy szükségünk lenne! Vájjon meghozza-e a küszöbön levő uj év az óhajtott jobb jövőt? Vájjon azok a nagyfontosságu kérdések, melyek a mai helyzetet uralják megoldásra fognak-e találni? Vájjon az a belső óhaj, mely mindnyájunk lelkét eltölti, teljesedésbe fog-e menni? Lelkűnknek minden érzése, szivünknek minden reménye óhajtja a várva- várt megoldást, mely minden téren egy jobb, szebb kor hajnalhasadását jelentené. Örömmel üdvözöljük az újévnek beköszöntő első napját, mely elteme- töje a réginek. Örömmel üdvözöljük, mert reményeink teljesedésének nyújt újabb biztatást, lelkünket egy jobb, boldogabb jövő elkövetkeztével kecsegteti. Az ifjúság erőtől duzzadó, tettekre vágyó erejét véljük feltámadni az újévben, melynek szorgos munkája után várjuk a kalászt érlelő nyarat s a gyümölcstermő őszt. S az újév reggelére virradva, midőn barátainkat, ismerőseinket jókívánságainkkal köszöntjük, midőn sziveinket áthatják az egymásrautaltság, a barátság érzelmei, mi is szivünkből kívánunk úgy hazánknak, mint olvasóinknak és munkatársainknak „Boldog újévet!“ —ó.— Az emberi szervezet legparányibb alkotó elemei. Irta : dr. Cservenyák Károly. II. Az alkotó elemek, a sejtek, mint előző leg hallottuk, az életműködés czéljainak meg- j felelőleg bizonyos változáson, meghatározott átformálódáson mennek keresztül, mint tudományos kifejezéssel mondani szokás, differen- cziálódnak. Hallottuk továbbá, hogy azok rendeltetésük, feladatuk szerint egyesítve csoportokká, a csoportok szövetekké, a szövetek egész szervekké alakulnak. A sejtszövet sokféle; itt azonban csak a legfontosabbal fogunk foglalkozni, első sorban tehát az úgynevezett kötőszövettel, melyhez a tulajdonképen kötőszövetnek nevezetten kívül a vérsejtek, a porcz- és csontszövet, végül a fogcsont tartozik, amennyiben mindannyinak közös az eredete és mert azzal a tulajdonsággal bírnak, hogy egyik forma, bár inkább csak a fejlődés első szakában a másik formába is átmehet. Bár a tulajdonképen úgynevezett kötőszövetnél a szálas, rostos rendszer lép előtérbe, lényeges alkotórésze annak mégis csak a sejt, mert a sejt maga már akkor megvan, mikor a szálaknak még hire sincs. A szálak csak másodsorban képződnek és pedig úgy, hogy a kezdetben gömbölyded vagy tojás- alakú sejt hossztengelyének irányában megnyúlik, orsóalakuvá lesz, az orsó mindkét pólusán egy vagy két villaalaku elágazásból aztán hosszú nyúlványokat, szálakat bocsájt; ezek a szálak tovább elágazva a szomszédos sejtek nyúlványaival lépnek összeköttetésbe s igy valóságos szövetet képeznek (innen * a kötőszövet elnevezés), e mellett | összelapulás következtében vékony, lapos tes- j tecskékké változnak s még további módosu- J lások folytán igen komplikált alakokat vesznek fel. A kötőszövetsejt tehát, mint már ezekből is látható, rendkívül sokalaku és változékony testecske, valóságos proteussza a sejteknek. E módosulatokon átment és teljesen uj alakot nyert formák közül említésre méltó a többi közt. a csillagalaku pigmentsejt, mely az embernél csak a szemben és fülben, alsóbbrendű állatoknál azonban a test minden részeiben igen el van terjedve. Az embernél ez a pigmentsejt a szemnek szivárvány és érhártyájában fordul elő s az ezen sejtekben felhalmozott pigment vagyis fes- tenynek, az úgynevezett meláninnak kisebb vagy nagyobb mennyiségben való jelenléte határozza meg a szemnek világosabb vagy sötétebb sziliét. A pigmentsejtek kezdetben a többi kötőszövetsejtektől semmiben se különböznek, csak később rakódik le bennök a festanyag, a mi ha kimarad, az az állapot áll elő, a mit albinizmusnak nevezünk. Az albinizmus az albínóknál (innen a név) fordul elő s abban áll, hogy az albínóknál a pigmentlerakodás elmarad s ennek következtében a szem teljesen színtelen, tiszta fehér. Csak egész röviden érintve még egy nehány idetartozó módosulatot, igy a test legelső fejlődési szakában nagy szerepet játszó, úgynevezett embryonális kötőszövetet, mely állományára nézve olyan, mint a kocsonya, a mirigyekben elterjedt hálószerű, a központi idegrendszer elemeit összetartó gliaszövetet és különösen az literekben előforduló, rendkívül nagy fontosságú elasztikus, azaz ruganyos szövetszálakat, melyek az ütőereknek ruganyosságot kölcsönöznek s éppen eme ruganyosság teszi lehetővé, hogy a szívből áramló vért az ütőerek a test legtávolabb eső részeibe szoríthatják, áttérhetünk egy univerzális érdekű tárgyra, t. i. a vérre, a melyről már Göthe, a legnagyobb német költő is azt mondja „Faust“-jában, hogy az egy rendkívül különös szaft. Fizikális tulajdonságait illetőleg a vérnek vörös szine a vörös vértestecsekhez kötött festenytöl, a haemoglobintól (haemos = vér, globulus = gömböcske) függ és különböző nüanszokat mutat; igy az ütőerekben keringő vérnek élénk skárlátvörös színét a haemoTÁRCZA. ♦SS* Etelka emlékének. „Szived porából violák fakadjanak, Altasson lágyan angyali sereg“. Shakospeire. Midőn részedre a koporsót Elvitték ablakom alatt, Könnyezve néztem; s fájó szívvel Téged nagyon sirattalak. Szebb nőt Isten még nem teremtett, Mint életedben te valál; Ifjúkorodban sziveinkről Letépett téged a halál! Midőn hamvaidnál beszéltem, Minden szem fájón könnyezett; Sötét boridat boritá bé Temetésedkor az eget! Midőn koporsódnál beszéltem — Hirdetve a feltámadást — Könnyeimtől s az ég havától Vizes volt rajtam a — palást. Siratott velünk még, az ég is, Melynek szép angyala levél . . . Könnytől nedves volt óh! egészen Koporsódon a szemfedél. t'résén hagytad házad s kerted, Megszűnt bennük az ének s dal; Virágaid majd szinte simák A táj enyhe fuvalmival. Koporsód kulcsát híven őrzöm, Az nekem drága birtokom . . . Hiszen te sokszor simogattad Forró és izzadt homlokom. Most már sirhalmad hó borítja; Szivünk soha el nem feled: Violák fakadjanak szivedből . . . Isten veled! Isten veled! (Kölese). Kása Ede. Megnősültem. ("Vig- és mégis szoia.or-a txistéria.) Irta: Pozsonyi Gábor. II. Ismét nekem kellett volna megkezdeni a beszélgetést — ha tudtam volna. Annyit azonban beláttam, hogy ha még sokáig látom Fenegyerekemét, menthetetlenül lábai elé vetem magamat, bevallom égő szerelmemet s esedezem, hogy szökjék meg velem akár Csanálosra, de itt ne maradjunk, i mert haza talál jönni Fenegyereky ur s lesz akkor haddelhadd ! — De úgy látom — szakitá meg az asz- I szony a csöndet — ön nem is kiváncsi tudni, ■miért hivattam magamhoz? — Valóban nem tudom. De hát miért is? — Legelőbb engedjen ön egy kérdést. — Parancsoljon ! — Ugyebár ön festő? — Óh nem nagysád! Medikus vagyok. : Festészettel csak szórakozásból foglalkozom. — Pardon: úgy akartam mondani: ön ; ügyes festő ? — Óh, kérem . . . — Ejh uram, ne zsenirozza magát e miatt. : I Hiszen festőnek lenni csak dicsőség lehet. — Nem asszonyom! én nem értek a festészethez ! ha például egy madarat akarok í festeni, azt sántának és süketnek festem. — Ugyebár önnek egy festménye jelent j meg az őszi tárlaton ? — Valóban. — Mely egy Madonnafőt ábrázol? Lássa e kép átalában tetszett. — Óh nagysád!. . . — Ne szerénykedjék fiatalember ! E képet látva fárasztottam magamhoz s van hozzá egy kérésem. _ ? — Nos hát találja ki mi volna? — Talán a Madonnaképet... — Óh nem !. .. tudom, hogy ázt megvették . . . Nos, nem találja ki? Most kezdtem csak sejteni, hogy Fene- gyerekyné miért hivatott. — Arczképét lefesteni? — Úgy van. És megteszi? mondja, megteszi ? — Nagysád! hogy megteszem-p? Hát lehetséges-e nagysádnak bármi óhaját megvalósítás nélkül hagyni? — Köszönöm édes barátom! („Édes barátom !!“) köszönöm! — és kis kezét felém nyujtá, mit midőn ajkaimmal érinték, úgy éreztem, mintha villanyáram futott volna végig rajtam. Hanem milyen lehet az ő csókja ?! A Fenegyerekyné csókja?!. .. Ah! . . . A kézcsók után már két oktávval bizalmasabb hangon beszélgettem Fenegyerekyné- val. (Csak ilyen átkozottul csúnya neve ne lett volna ! Lett volna inkább csúnya helyette a — férje.) Megbeszéltük az arczképfestést. Elhatároztuk, hogy a végett a nap bármely órájában felkereshetem őt. Ismétlem: csupán az arczképfestés végett! Majd ozsonnához ültünk, mely többek között paprikás csirkéből is állott. Sohase láttam még olyan grácziával paprikáscsirkét enni! Gizi? ő nem tudott igy paprikáscsirkézni. Ami pedig engem illet, én is ettem ugyan paprikáscsirkét, de nem annyira nagy grácziával, mint nagy étvágygyal. Fenegyerekynénak ozsonna közben többször megcsókoltam a kezét, miközben Gizit Hussthy Zoltán f ényképestnek liossutli-utcza 5-ik szánni saját házánál kizárólag’ e czélra épített gyönyörű szép műterme — öltözöszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal — teljeseit elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. 6. közönség rendelkezésére ált.
