Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-21 / 51. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Hirdetmény. 8781— 1905. K. sz. Értesittetik a város közönsége, hogy a város képviselőtestülete által 1905. évi deczember hó 17-ik napján tartott közgyűlésén a Népkonyha czéljaira 450 korona segélynek kiutalása tárgyában hozott 172—1905. kgv. sz. véghatározata, továbbá 8782— 1905. K. sz., Bellák Zahorák Biri illetőségére vonatkozólag hozott 176—1905. kgy. sz. véghatározata, továbbá 8783— 1905. K. sz., Ámán János városi I. oszt. rendőr egy évi. fizetésének végkielégítésként megadására vonatkozólag hozott 174—1905. kgy. sz. véghatározata, továbbá 8784— 1905. K. sz., Dr. Váczi Lajos Fény-utczai 25. sz. telkéből utczateriilethez csatolt telekrészlet kártalanítási árának megállapítására vonatkozólag hozott 177—1905. kgy. sz. véghatározata, valamint 8787—1905. K. sz., a villamos telepen fúrt kút létesítés czéljaira újabb hitel engedélyezésére vonatkozólag hozott 167—1905. kgy. sz. véghatározata a városházánál a közigazgatási kidóhiva- talban a mai naptól számítandó 15 napon ál közszemlére kivannak téve, s azok a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthetők s azok ellen netaláni felebbezések 1906. év január hó 2-ik napjáig bezárólag beadhatók. Nagykároly, 1905. deczember hó 18-án. JDebreczeni István, polgármester. Lapunk mai száma nyolcz oldalra terjed. CSARNOK. Megnősültem. ("Vig- és raégris szomoiu Ixistoxia,.) Irta: Pozsonyi Gábor. A kályha fái parázszsá égtek s ez alatt siri csend uralkodott felettünk. — Istenem, hogy elgondolkoztam! — | jegyzé meg Gizi, megsimogatva homlokát, j — És ha szabad tudnom, miről gondol-' kozott oly mélyen ? E kérdésemre nyakamba borult, meg- j csókolt s csak azután jegyezte meg elhaló hangon : — Lehetne-e másra gondolnom, mint magára ? Aztán ölelkőztünk, csókolóztunk. így tartott ez sok napon át. így szerettük mi egymást! II. Még mindig ilyen odaadással szerettein Gizit, mikor egy nevezetes dolog történt. Nehány nap múlva a fönnebbiek után, nehéz gondokba merülten üldögéltem szobám egyik foteljében. Mert ne tessék ám azt hinni, hogy a szerelmes embernek a mindennapi élete is poetikus! Nem! A szerelmes ember is csak.| úgy vegetál, mint a többi, ö is meghűl és; éppen olyan prózai náthát kap mint a többi; és éppen úgy maradhat ebéd nélkül mint á többi. Ö is csak úgy eszik-iszik-alszik, sőt gyak-; ran később kel fel mint mások s háromszori akkora étvágya van mint a közönséges ha-1 landóknak. Azt sem kell gondolni, hogy aki szerelmes, nincsen szüksége kabátra, czipőre és ha aztán ezeket a szükségleteket előállító emberbarátok (legtöbbnyire ellenségek) számlával jelennek meg: hát bizony neki is fizetnie kell — ha van miből... Éppen javában csürtem-csavartam agyamban, hogy miképen is lehetne szép simán rendbehozni lukácslászlómat, mikor egyszerre feltárul a szobám ajtaja s egy takaros kis szobacziczus lejtett elém. (Ez bizonyára ajtót tévesztett gondolám, mert nem szoktak nekem ilyen viziteseim lenni.) — Adj’ Isten tubiczám! alighanem rossz helyen jár? — De bizony jó helyen járok kérem, mert én egyenesen az urat keresem! — A frányát! hát akkor itt vagyok, mit akar velem ? — Én nem akarok, hanem a nagyságos asszony . . . — A nagyságos asszony?... hát ö mit akar? (Mosolygott a kis hamis.) — 0 sem akar semmit. — Ö sem akar? hiszen csak az előbb mondta . . . — Jaj! hát hagyjon már egyszer beszélni az ur! A nagyságos asszony azt izeni, hogy tessék felkeresni délután. — Én ? . .. hiszen én nem is ismerem öt?! Ejh lelkecském, maga bizonyára rósz helyen jár. j — Hát az urat hívják Czinege Flóriánnak ? — Igen. — Nohát! .. . még most se érti ? — Értem, értem ... De hogy is hívják a nagyságos asszonyt ? — Fenegyerekyné. — Fenegyerekyné?... Hát ez már mi a menykő egy név? Fenegyerekyné .. Fenegyerekyné . .. Furcsa, nagyon furcsa, — Persze ! . .. — És hol lakik? — Üllői-út X. szám alatt, első emelet. — Van-e férje ? — De van ám ! Bankár. — S otthon szokott lenni délután ? Erre már nem felelt, hanem gyorsan eltűnt az ajtó mögött. Magamra maradtam s elmélkedtem: — De hát mi a csudát akarhat velem az az asszony ? Mit akarhat ? — Czinege ur, igen örvendek önt láthatni, — szólt nyájasan mosolyogva, — fogadja köszönetemet, hogy meglátogatott. J— Nagysád engedelmével voltam . . . Elakadtam s remegve foglaltam el a helyet, amit Fenegyerekyné számomra kijelölt. Aztán ő is leült közelemben. — Valóban, Czinege ur, ön ért hozzá, miképen kell az embernek magát érdekessé tenni. — Bocsánat nagysád, de .. . bátorkodom szavait „nem érteni. — Ön engem megvárakoztatott. . . — Hogyan asszonyom ? — vágtam szavába, nem tudva hova lenni örömömben. — Már hosszasnak találta kimaradásomat? azaz pardon ! szerette volna, ha előbb jövök ? ... azaz mégegyszer bocsánat, nem úgy akartam mondani... De mikor én nem is tudom mit beszélek! Tehát ön hitte asszonyom? — ügy nem várakoztatott volna meg? — Repültem volna nagysád ! — Köszönöm! — mondá elhaló, édes hangon. — Ön igen jó! (Dehogy is vagyok jó! — gondolám. Ma hűséget esküszöm egy varróleánynak s holnap már elvesztem az eszemet egy asszony miatt! Óh, nagyon is rósz vagyok!) (Folyt, köv.) Dr. Adler Adolf felelős szerkesztő. Simkó Géza ifj. Andrássy Jenő főtnunkatárs. belmunkatárs. Laptulajdonos ős kiadó : Sarkarii N. Zsigmond. ra oc-rf VD-UJ V/) sO CQ CQ O V3 KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVI AJÁNDÉKTÁRGYAK! IJzlet átlielyezés. Van szerencséin mélyen tisztelt vevőimet és a nagyérdemű közön- értesiteni, miszerint a Wéber Pál ur házában 16 év óta fenálló ÓRA-, ÉKSZER- ÉS DÍSZMŰÁRU üzletemet ugyanezen házban egy nagyobb helyiségbe helyeztem át és tekinScdi! KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVI ÜNNEPEKRE, megnagyobbítottam és szakmámba vágó mindennemű dús választékú czik- kekkel felszereltem. — Állandóan raktáron tartok a legújabb divatu fali-, ébresztő- és zsebórákat, férfi és női arany lánczokat, briliáns, gyémánt, drágakövü és karikagyűrűket, karpereczeket, fülbevalókat, joujoukat, nyakkereszteket, mentüket és még számtalan más czikkeket. Támaszkodva azon nagybecsű pártfogásra, melyben a nagyérdemű közönség engem eddig is részesített, kérem legközelebbi ilynemű szükségletét csakis nálam mint olyan üzletben beszerezni, hol a vevők mindenkor a legpontosabban és a legnagyobb megelégedésre szolgáltatnak ki. Óra- és ékszerjavitások a legolcsóbban és legjobban eszközöltetnek. Heck maii ii #1 o/sef. §|§ órás és ékszerész Nagykárolyban. o 2-H O in 5 in rvi o iCN >r~ in Három hónap múlt el. És ezen idő alatt mindig hűséges kísérője voltam a színházba. Szerettük egymást tisztán, igazán s boldogok voltunk szerelmünk menyországában ... Egy késő őszi estén Gizinél voltam. A kályhához közel ültünk, közvetlen egymás mellett. így illik ez a szerelmesekhez. A lányka elmerengve nézte a kályhaajtón kicsillanó tüzsugarakat, én pedig az ö arczát. Keze kezemben nyugodott, a szive meg keblemen. '* Nem cseréltem volna helyzetemben a viczispánnal se! Mert adom tudtára mindeneknek, hogy egy időben kedvencz eszmém volt viczispán lehetni. De mivel mindig kedvencz eszmém volt a nők körül settenkedni s konstatáltam, hogy e jó tulajdonságnak tág tért nyithatok: ez utóbbit választottam életem czéljául. (Amint majd később meg tetszik győződni róla, mégis okosabb lett volna megmaradni a viczispánságnál.) Mindamellett azonban mellékes foglalkozáskép a festészetet is tanulmány tárgyává tettem, ami életemben a legszerencsétlenebb elhatározásom volt. (Majd később azt is megfogják látni!) E szép tulajdonságaim mellett volt bennem egy nem szép is: a szépnem után való nagyfokú rajongás. Ne higyjék azonban, hogy mások módjára megelégedtem volna egy ideállal. Óh nem! Hanem lett légyen az gazdasszony, ifiasszony, ténsasszonv, nagyasszony, komámasszony, kisasszony, menyasszony vagy háziasszony : ahogy elém kerültek, abban a sorrendben lettem beléjük szerelmes. Álkor nem láttam be, hogy — »még. az az egy is sok!“ Az idő haladtával azonban kezdtem kissé leszokni a csélcsapságról. Ezt a metamorfózist Gizinek köszönhettem. Búcsút vettem a kalandoktól s e lányka lett egyedüli gondolkozásom tárgya. Gizit igazán szerettem. III. Kiváló tisztelettel LEGOLCSÓBB BEVÁSÁRLÁSI FORRÁS! 5$3“ Legbecsesebb és legértékesebb ajándéktárgy 1*32 ^ -én -m rz. TF T?. T A közeledő ünnepekre való tekintettel van szerencsém a t. közönség szives figyelmét felhívni a raktáromon legnagyobb választékban levő ékszerekre, u. m.: arany férfi és női órák, legszebb fapon lanezok, hosszú és nyaklánczok. Gyönyörű brilliáns és gyémánt tárgyak, u. m.. gyűrűk, függök, karékek és mindenféle jujuk. lovábbá nagy választék valódi ezüst dísztárgyakban, gyertyatartók, valamint a legjobb minőségű és legszebb kivitelű China-ezüst tárgyakban. Dessert és evőeszközök. Mindenféle tajték és borostyan-aruk. Tökéletes beszélő gépek (Grammophonok) éneklemezekkel, úgyszintén MINDENFÉLE ZSEB-, FALI- ÉS INGAÓRÁK, látszerészeti czikkek stb. leszállított árban kaphatók. Végül becses figvelmébe ajánlom a t. közönségnek, hogy sikerült a ^ Szandrik"ezüst, valamint alpacca ezüstáru gyár — (Alsó-Hámor, Bars- megye), melynek honi gyártmányai a legszebb és legizlésesebb kivitel- ben készülnek, olyannyira, hogy teljesen versenyen kívül állanak — egyedüli képviseletét elnyernem és igy a legmesszebb menő igényeket ki- elégithetem. — A legjobb ezüst tisztítószer (Radikális) eredeti gyári árban, kis üveg 30, nagy üveg 70 fillér. Használati utasítás mellékelve. Magamat a nagyérdemű közönség jóindulatába ajánlva, vagyok kitűnő tisztelettel Kepets Hermann, órás, ékszerész és látszerész Nagykároly. 1-2 — Meghivó. A kismajtényi görög kath. ifjúság az egyház javára 1906. évi január hó 8-án. hétfőn zártkörű tánczmulatságot rendez. Belépődíj szeinélvenkint: Férfiak részéről 1 K, nők részéről 80 fillér, családjegy 2 korona. Kezdete délután 3 órakor. — Hirdetmény. 3057—1905. rend. sz. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák a folyó évi deczember hó 24 és 31-ére eső két vasárnapon a munkaszünet felfüggesztésére vonatkozó 79,332—190o. számú rendeletét tudomásvétel és ahoz leendő alkalmazkodás végett közlöm: A fogyasztó közönség érdekeire való tekintettel az 1891. évi XIII. t.-czikk 3. §-ában biztosított jogomnál fogva a belügyminiszter úrral, s a horvát- szlavon dalmátországi bán úrral egyetértőleg megengedem, hogy a folyó évi deczember hó 24-ére és 31-ére eső két vasárnapon az ipari és kereskedelmi árusítás, illetőleg adás- vevés kivételesen délután 5 óráig, a borbély és fodrász iparhoz tartozó munka pedig kivételesen az egész napon át végezhető legyen. Nagykároly, 1905. deczember hó 15. Demidor Ignácz, rendőrkapitány. Uraim! Ne szaladgáljanak önök azok után a fehérszemélyek után! Felebaráti jóindulattal tanácsolom ezt önöknek! Ne szaladgáljanak utánok. Meglássák, megjárják még egyszer velők! De én tudom, hiába beszélek önöknek! Rám se hallgatnak. Pedig kár, nagyon kár! Váltig mondták nekem is, hogy ne bolonduljak a nők után, de hiába mondták: én csak azért is bolondultam utánok. Nem hallgattam a Herkópáterre sem! Óh, miért is nem hallgattam! I. Budapesten a Kálvin-téren lakott az ország legszebb kis varróleánya. Gizinek hívták. A színházban találkoztam vele először, a kakasülön, mikor a „Molnár és gyermekét“ adták és sirt az egész publikum. Csak én nem sírtam. Nem, mert egyrészt nem szokásom, másrészt meg nem értem rá: el voltam foglalva az „Ö“ nézésével... Gizi akkor tizenhat éves lehetett... Előadás alatt rettenetes zápor támadván, miután szegénykének nem volt mnbrellája, félve bár, felajánlottam az enyémet, amit ö szívesen, de elpirulva fogadott el. Tehát pirulni is tud! Ez jó jel — gondolám, — azonkívül, mivel én sem akartain nagyon megázni: hozzá csatlakoztam s elkísértem hazáig... Délután meglátogattam Fenegyerekynét. A háziasszony maga jött elém s bevezetett egy kisebb, igen ízlésesen bútorozott boudoir-félébe. Fenegyerekyné előtt állottam. Állottam mint egy szobor, mert annyi szépséget, mint ő rajta volt felhalmozva, még sohase láttam egy rakáson. Mig én öt bámultam, az udvaron megszólalt egy átkozott rósz verkli, hogy aszon- gya: „Panaszom van biró uram, Nem szeretem én az uram“ ... Ez a melódia aztán felvilágosított. (Amint láthatják tehát tisztelt olvasóim, a verkli előmozdítója a felvilágosodásnak) De mármost mivel kezdjem a beszélgetést? Rémitöen átkoztam magam, hogy nem húztam frakkot, de hát ki gondolt ilyesmire ? Mikor Gizi annyira imádott és én öt annyira imádtam. De látva ezt a szép asszonyt, egyszeribe megváltoztam : Gizit nem szereltem " többé ! Fenegyerekynét szerettem. Mindez egy pillanat alatt fordult meg agyamban. Az asszony látva, hogy én hallgatok, megszólalt:
