Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-14 / 50. szám
CSARNOK. HESÉH. Irta: Bátsi Bállá Jenő. A nagyoknak! I. A cselédekről. Boldog vidéki közönség, a hol még ismeretlen fogalom a „cselédszerző“, a hol ha van is talán ilyenféle intézmény és cseléd, de van is ám szolgabiró, főszolgabíró, csendőr, paragrafus, dutyi . . . jertek csak ide Budapestre, biztosítalak benneteket, hogy rövidesen haza fogtok szökni és ugyan mi miatt? A cselédmizériák miatt. Itt aki cselédet tarthat, annak el kell készülve lenni minden rosszra, ami csak embert érhet. Alig szegődik be a cseléd egy helyre, már is rendre megszólitják az uj cselédet a ház többi cselédjei, a viczeházmesterné, a házmesterné és mindannyi egy hírrel szolgál az uj cselédnek imigyen: — Maga szegődött be ide ... maga az uj — cseléd? Újé! No, jó helyre talált! Többet fog koplalni, mint enni! — Mi aztán a vége az ilyen elszegődéseknek ? Rendszerint az, hogy a cseléd ma jött és még az nap fölmond! Jó, ha tizennégy napig helyben marad, aztán arrább áll, jön másik, az újra kezdi és igy tart ez a végtelenségig. Az első, amikor a cselédet elhozza bemutatni a cselédszerző segédje az, hogy igy szól: — Kérem, egy nagyon jó cselédet hoztam. — Igen? — feleli az asszony. Aztán szolgált-e már? Milyen bért kér? — Egy helyen szolgált, — felel a leány helyett a segéd, — tessék, itt a könyvébe van irva, havi tiz korona bére volt. — Mit tud ? — kérdi az asszony. A leány gondolkozik, majd félénken mondja: Tudok mosni, vasalni, szeretem a gyermekeket és értek a főzéshez is. — No azt nem kell tennie, — mondja az asszony, — azt magam végzem. Hát mikor jöhet helyre? — Holnap reggel! — felel a cseléd. — Jól van! — mondja az asszony, — hagyja itt a könyvét, fölfogadom. — Tessék! — mondja a cseléd és a könyvét át akarja adni asszonyának; de a cselédszerző-segéd kikapva az urinő kezéből a könyvet, igy szól: — Kérem, én a könyvet csak akkor hagyhatom itten, ha a nagysága kifizeti a leányért az egy korona közvetítési dijat! — Mit mond? — kérdi az asszony, — hiszen a törvény szerint csak nyolcz nap múltán kell a közvetítési dijat megfizetni! — Bánom is én! — felel szemtelenül vissza a segéd. Ha a nagysága sajnálja a pénzt ilyen egy „finom“ leányért, elviszem én őt tiz más helyre is. Jöjjön, — szól a cselédnek, — olyan helyre viszem, hol tizenkét korona bért fog kapni és vacsorapénzt! és a bámuló asszony szemeláttára — bár a cseléd szívesen elszegődött volna — elviszi őt más helyre a cselédszerző segédje. — Végre .. . akad egy drabális teremtés. Csizmában jár-kél ezen a keserves, sárgolyós világon, bokorugró, hét szoknya van rajta; de azért a könyvébe be van irva, miként N. N. alezredesnél szolgált, mint szobaleány. Egyébként buta, mint egy ágyú! Még a szót sem érti. Tör, zúz mindent, mi csak a kezébe kerül, még csak köszönni sem tud, ha valamit kap, vagy ha valaki jön. A vegyész ur orra előtt, aki a gazdája pertu barátja lenne, — bár a cseléd már látta őt és jól tudja azt is, hogy a gazdája otthon van, — eme szóval csapja be az ajtót, hogy: — Nincs itthon senki!... Nem veszünk kefét! — Szegény vegyészt összecseréli a kefeárussal, aki csak a délelőtt folyamán csengetett be a lakásba. A dolog vége az, hogy kisül, mi kép a cseléd most szolgál először, sohasem szolgált annakelötte; de az alezredestől eredő bizonyítványát a . . . cselédszerzőnél Írták be neki. Következik egy uj cseléd, ez már életrevalóbb egy persona és szóhoz sem engedi jutni az asszonyt, de ... igy kezdi a szót: — Hány szoba van? — Kettő! — feleli az asszony. — Vikszos ? — Vikszoltak igen. — Gyerek? — Egy! — Fiatal az ur, vagy öreg? — Miköze ehhez! — szól ingerülten az asszony. — Csak kérdezem, — mondja a cseléd- kanditátus. De megnézhetem a lakást? — Ez impertinenczia! — mondja az asz- szony. Takarodjon, de azonnal! — No, úgysem szegődtem volna be, ne féljen a nacscsága tőlem. Én csak nóblis helyre megyek! Persze, ide az ismerősöm sem jöhetne föl ? . . . Melléklet a „Nagykároly és Vidéke“ 1905. deczember 14. — 50. számához. Végre akad egy, aki beszegödik havi húsz koronára, ez talán jobb lesz ? ! Legalább is abból következteti ezt az asszony, hogy többet fizet neki. ^ — Ma jött helyre és csodák csodája, még nem mondott föl ?! Elmúlik két nap, azt hiszi a család, hogy most már dűlőre jutott a cselédügy dolgában ? ! Dehogy is! Most jön csak a java! A cseléd, kit a piaczra küldött az asszonya, azzal tér haza, hogy sir . . . dehogy — bőg és ordít, közben előadja ékes bömbölések között, hogy — leesett az emeletről ?! — Hát ki az oka? Miért nem vigyáz?-— Jaj, jaj! nyomorék lettem, inég a kezemet sem tudom mozdítani! El kell mennem ! Kérlelik, csendesítik és sikerül visszatartani —- egy napra! Másnap már úgy köhög, hogy aki hallja, megborzad attól. Talán Jászai produkálhat ilyenféle rémhangokat. így tart délig. A gazdát végre is elhagyva a béketürése, reákiált imigyen: — Hallja! Elhivatom a háziorvosomat, ha beteg, azonnal elmehet! Ha meg nem, úgy becsukatom, hogy megfeketedik! Mikor az esti órákban hazajön a gazda, a cselédnek már kutyabaja sincsen. Meggyógyult, elmúlott a köhögése. Másnap, mikor a gazda elment már hazulról, bemegy a cseléd az asszonyához és igy szól: — Kérem nagysága, tessék négy korona előleget adni, egy téli kendőt szeretnék vásárolni ! Az asszonya gondolkozik, majd rááll a dologra és gyanútlanul odaadja a kért ösz- szeget. A leány eltávozik hazulról. Mi a dolog vége ? Elmúlik hét, nyolcz, kilencz, tiz óra este; majd éjfél is, de a cseléd nem jön vissza! Másnap reggel a gazda elmegy és bejelenti a dolgot a rendőrségen. Közben eljön a cseléd, de az anyjával, az anyja igy viszi a szót: — Eljöttünk a leánykám könyvéért és a ruhájáért! Majd megverik a szegény egyedül levő uriasszonyt, hogy a cselédkönyvét és ruháját — adja ki! — Ki tilthatja meg nekem azt, hogy a leánykámat szolgálni engedjem, ha annak nem tetszik a helye? Ilyen nacscsága, olyan nacscsága ! . . . Fösvény ! Fütyülök az ilyen úri népségre, tudja! Én is vagyok olyan uri- asszony, mint maga! Én . . . magyar királyi munkásnő vagyok és harmincz éve dolgozok a dohánygyárban ! Bizon! Az én leányom a Mariska — kisasszony, nem cseléd! ... és jó, hogy véletlenül jön a fásember és ki- lökdösi úgy a magyar királyi nagyságát, mint az igen tisztelt leányzót, mert még utóbb megvernék az egyedül levő asszonyt. II. A gazember. Dél van! A város képe mozgalmas, ezer és ezer ember sürög, forog, jár, kel az ut- czákon. Fényes öltözékü urak és hölgyek végzik déli sétájukat. Észnélküli bankfiak udvarolva járják szivük választottjával az utczákat és beszélgetnek léhán, könnyelműen, arczátlan dolgokról. Némelyik majd összegörnyed, bár még alig lehet huszonnégy éves, de a sok élvezet és megint csak élvezet úgy összetörte szegényt már, hogy még egyenesen sem tud járni, de púpossá lett mint egy teve. — Amikor hadnagy voltam Szegeden, beszéli el a ficsur a mellette haladó leánynak, aki valami színi növendék lehet, tudja Csittike . .. bolondultak utánnam az asszonyok meg a leányok. De nem volt kedvem a katonáskodáshoz, mert szebb mégis csak az ilyen polgári élet. Nekem nem élvezet volt a katonaság, csak passzió ! Egy bank- igazgató fia lehet katona is, meg magán ember is. Én igy is csak annyit költők el, amennyit mint katona! — Tudom, maga gazdag fiú, de nézze csak olyan szép az idő, menjünk el egy fagylaltra a Gerbandhoz! —- Ha úgy tetszik! — és azzal egy két- fogatu bérkocsit szólítva oda, a lovag föl- segité hölgyét és kiadja az utasítást a kocsisnak, hogy hajtson a Kugler czukrászdá- jához. Mig ilyen préda életet folytat Budapesten a legtöbb fiatalember és napi foglalkozásként űzik a hölgy vadászatot, az udvarlást, eljár- j nak a legelőkelőbb helyekre költekezni, fizetnek egy vacsoráért 200 koronákat, némelyik egy éjszaka 6—800 koronát ellumpol és akad nem egy, amelyik ezreket elkártyázik. Fizet nem egy 30 koronát egy pár félezi- pőért! Vesz 300 koronás agárkutyát! Addig nem egy olyan szegény fiatalember is jár itt Budapesten, aki mikor megkonditják a déli harangszót, csak akkor jut az eszébe, hogy hát ő tulajdonképen még tegnap este nem evett egy falatot, ma sem reggelizett még, de mi fő, most jőve az egyetemről, mégis csak kellene, hogy egyék valamit, mert éhes, a szemeivel sem lát, a lábain is alig áll és végre ... a tudományból... nem létezhet tisztára. Próbált már mindent. Hirdette magát a lapokban, hogy elmegy rossz tanulók mellé korrepetitornak, csak ebédért, vagy szállásért! De... hiába! Hiába tett mindent, mert nem kapott még egy ajánlatot sem. Természetes; dolog, mert Budapesten sok a szegény fiatal1 ember, meg aztán, inkább tart kutyát, macskát, kanári madarat, papagályt az ember, mint egy szegény joghallgatót, vagy orvos- tanhallgatót ?! Az állatfélében öröme telik az embernek Budapesten, de enni adni valakinek, jószivü- nek lenni ? No, ezt ki tehetné ugyan, amikor olyan „irtózatos“ nagy a drágaság!? Mit tegyen hát az ilyen ágról szakadt, szegény diák-ember? Még nem is koldulhat, mert jó ruha van rajta! Erős, egészséges ember és aztán még befogná a rendőr! De ha nem is, ki szánná meg? Azt mondanák neki a legtöbben, mit, maga egészséges ember létére koldul, nem szégyenli magát! Menjen dolgozni! Ilyen a világ Budapesten és^aztán ne Ítéljük el az embert, ha akad ilyen is, mert az éhségtől kimeredt szeme, már alig lát, füle már alig ha hall, agya már nem normális funktiót végez többé és joga lévén élni és enni addig, mig mások prédáinak... elköveti azt az öreg hibát, hogy lop ! Igaz, vétek ez a vallás szerint! Igaz, biin... mert a törvény szigora sújtja! Igaz, hogy az ilyen ember élő halottá válik, melytől a társadalom parfümös alakjai, Budapest divatbábjai .. . irtóznak ... továbbra. Az is igaz, hogy nem „szalonképes ember“ többé az ilyen! De én csak sajnálni, rettenetesen szánni tudom ezt az embert és ne ítéljen el ezért a tettemért engemet senki, mert én ismerem, én tudom, mi ez a Budapest! Én ismerem itt ha valaki az embereket és a nyomort, ha valaki igazán, mert én tanulmányozom. Ma is kisért három rendőr egy ilyen szegény, éhes fiatal embert. A bűne az volt, hogy lopott az egyik zálogházban és tetten érték. A kezeit hátra kötötték, mert ellentállást fejtett ki, úgy hogy azok megkékültek. Mikor láttam, levettem a kalapomat, mint mikor halottat visznek el előttünk. Miért? Magam sem tudnám megmondani, de úgy érzem, hogy sajnálom azt a szegény fiút ép úgy, amint gyűlölöm azt a sok észnélküli, pazarló bankfiut, akik előtt ez a szegény fiú tény és igazság, hogy „gazember“ ! de hát, ők nem tudják azt, hogy mi az élet, csak én! A kicsiknek! I. A kiváncsi Palika. Hát édes gyermekeim, ide figyeljetek! Aztán te Janika, ne szopogasd az ujjadat, mert én látlak ám tégedet, ha te nem is látsz engemet és bizony az nem szép dolog ám, ha ilyen nagy fiú, akinek a nagy újságból olvas föl a papája, vagy a mamája mesét... hát igy tesz. No . . . de, igy történt a dolog! Volt egyszer egy papa meg egy mama. Volt nekik egy kis fiuk, úgy hívták, hogy Palika. Ez a Palika ? Szörnyűségesen egy kiváncsi kis fiú volt ám. Mindent szeretett volna tudni, amit látott vagy amit hallott, így esett meg aztán, hogy e rossz szokása miatt nagyon haragudott reá úgy a papája, mint a mamája. Ha csak ők haragudtak volna Palikára, ez még nem lett volna olyan veszedelmes dolog, mert nagyon szerették egyébként. De haragudott reá a Juczi szobaleány, akit igen bosszantott az, hogy Palika mindent tudni és látni kívánt és még a Juczi szobaleány kosarát is kikutatta, ha a piaczról hazatért, avégre, hogy lássa mikép Juczi mit is hozott ugyan a kosarában? Egy alkalommal Juczi szobaleány hazatérvén a piaczi vásárlásaiból, a kosarat letette a konyha-asztalra és ö pedig bement a szobába, hogy asszonyának, Palika mamájának jelentse, miképpen hazaérkezett a piaczról. Palika éppen ekkor jött haza az iskolából és nyitva találva a konyha ajtót, nem az előszoba ajtaján jött be, hogy valaki észre ne vegye, lassan besurrant a konyhába, első tekintetre észrevette a piaczi kosarat az asztalon. ; — No, mi is lehet ebben a kosárban ? gondolá, de mert nem érte fel a kosarat, magas volt az, hát az egyik ujját dugta belé a kosárba. Csodák-csodája ! Akkorát sikoltott a másik pillanatban, hogy úgy a mamája, mint a Juczi szobaleány rémülten futottak be a konyhába, hogy hát ugyan mi is történt ?! Mit láttak ugyan? Palika ott ordítozott a' konyha közepén és az ujjáról egy rák lógott alá! Ez csípte hát meg a Palika ujját?! Természetes dolog, hogy Palikát kíváncsiságáért megdorgálta a mamája. Már nem tudom, azért-e, mert a mamája összeszidta, vagy mert a rák ollója megcsípte, de nagyon jó fiúvá lett Palika, többé már akármit lát, nem kiváncsi. A minapában tettem látogatást náluk, egy csomag volt nálam és mondtam, tegye belé az ujját! Rám nézett mérgesen, aztán mondá : — Ugy-e, ebben is rák van ? II. A szőnyeg. No gyerekek, ide figyeljetek ám! Olyan szörnyűséges dolgot mesélek el nektek ez egyszer, hogy nem egyhamar feleditek el és ha elfelednétek valahogyan, hát szóljatok újra nekem. Olyan mese ez, hogy amikor a japán királyfi meghallotta, — aki csak japán nyelven tud beszélni, — hát azon pillanatban megtanult magyarul és talán most is magyarul beszél, ha azóta el nem feledte ezt a szép mesét. Hát volt egyszer hol nem volt, Nagy- somkuton innen, ha nem túl, egy kis fiú, aki igen rósz tanuló volt; bár szerette volna megtanulni a leczkéjét, amit a tanitója föladott neki, de sehogysem ment neki a fejébe. így hát keserves volt az élete szegénynek. Egyszer lefeküdt az ebédlőben a szőnyegre, hogy majd biz ő tanulni fog. Hogyan, hogyan nem, a feje alá tette a könyvet és egyszerre csak elaludt. Alig hunyta le a szemét, álmodni kezdett és azt álmodta, hogy ő nem iskolásfiu; de, szőnyeg és a szobaleány amúgy Isten igazában veri őt az emelet vasrácsán a porolóval. Szörnyen szenvedett, kínlódott szegény); nagyon fájt neki az, hogy a szobalány porolta őt a porolóval. — Én lennék a Palika, — akarta mondani mindegyre; de szava elveszett a nagy zörgésben-zajban, melyet a poroló idézett elő mindannyiszor, ahányszor a szobaleány a porolóval egyet-egyet végignyujtott rajta. Mindegyre attól reszketett, hogy ha most úgy leejtené őt a szobaleány... az emeletről ?! Mi lenne akkor?! Már-már a verejték is kiverte a homlokát amikor végre fölébredt és hálát , adott az Istennek, amikor látta, hogy csak álom volt az egész dolog. Az édes atyja hangja ébresztette föl álmából, aki lehajolva hozzá, kérdé : — Palikám kelj fel... tudod-e a leczkét ? És olyan csoda történt, amilyen soha annak előtte! Palika alig nyitotta föl a szemét, hibátlanul el tudta mondani a leczkéjét és ezt talán az álom tette, mit gondoltok?! Ma Palika szorgalmas és jó tanuló, akivel mindenki meg van elégedve. És ti. . azt hiszem, hogy szinte?! De tanuljatok is jól, mert annak, aki jól tudja a leczkéjét, még az álmai is szebbek és nyugodtabbak! VASÚTI MENETREND. Nagykároly állomásra. Érvényes 1905. évi október hó 1 -töl. Honnan érkezik? Óra Perez Debreczen felől reggel 4 41 rí n 7 19 ff „ délután (gyorsv.) 1 24 n „ este 6 02 ff „ „ (gyorsv) 8 06 ff ff ff 11 18 Szatmár felől reggel 4 48 ff „ délelőtt (gyorsv.) 7 23 ff ff ff 9 46 n „ délután (gyorsv.) 3 12 „ délután 4 01 » „ este 8 07 Zilah felől reggel 7 10 ff « este 7 25 Zilah felé indul reggel 5 09 „ délután 4 11 Gilvács—Nagy-Somkut felől regg. 6 00 ff » » ff 6Stö 8 00 N.-Somkutról—Gilvács felé d. u. 2 03 ff » » éjjel 2 18 Csap—M.Szalka felől érk. d. e. 8 30 ff „ „ * este 8 05 M.-Szalka—Csap felé ind. reggel 4 54 ff „ „ » délután 4 20 Az aláhúzott (—) számok éjjeli időt jelentenek.
