Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-23 / 47. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

Józsefné, Kaufmann Mártonná, Dr. Kőszeghy Andorné, Nonn Jánosné, Nonn Gyuláné, Dr. Serly Gusztávné, Dr. Somossy Ignáczné, Sternberg Sándorné, Strobentz Péterné, továbbá Debreczeni István polgármester, Dr. Serly Gusztáv, Varjas Endre, Dr. Kőszeghy Andor, Dr. Adler Adolf és Dr. Schönpflug Béla, stbbi.

A kis ünnepség azzal vette kezdetét, hogy egy fiú és egy leányka egy-egy verset mondották, melyben dicsőítették a jó tetteket és üdvözölték a Jótékonyságot gyakorló grófnőt és női bizottságot. Ezután Debreczeni István polgármester névszerint felszólította a gyermekeket, kiknek Károlyi Istvánná grófnő, Dr. Serly Gusztávné és a többi hölgyek segédkezése mellett személyesen nyújtotta át a ruhákat, mihez még a gyerekek kalácsból és almából álló ozsonnát is kaptak.

Igazán megható volt látni a kopott ruhákba és lábbelikbe öltözött apróságot, mint vitték ki sugárzó szemekkel a nagy — mindenféle ruhaneműt tartalmazó — csomagot, sokan az apró gyerekek közül alig bírták megtartani a mit kaptak, a tanácsterem melletti folyosókon várakoztak a megajándékozottak szülei, testvérei, kik segítettek a gyerekeknek a rossz ruhaneműt levetni és helyette a jót felvenni.

Mikor az megtörtént, a gyereksereg az uj ruhákba öltöztetve bejött a terembe elfoglalta helyét, a mikor is egy kis leány tolmácsolta az apróságnak a kegyes jóltevők iránti háláját, majd Debreczeni István polgármester mondott köszönetét a város szegényei nevében a grófnőnek és a hölgybizottság többi tagjainak, kérve őket, hogy ezen valóban emberbaráti cselekedetet gyakorolják a jövőben is.

A mai anyagi világban, mikor az érdek elnyom minden nemesebb érzést, mikor az emberek egymást ölik, egymásra törnek, egymásnak ártani igyekeznek, midőn az érdekhajsza nem válogatós az eszközökben, midőn forr a társadalom, valóban szép és nemes cselekedetet végeztek és jó példáját adták a felebaráti szeretetnek hölgyeink azzal, hogy 109 gyereket, kik a téli zord időjárás elleti testüket meg nem védhették volna, jó meleg ruhával látták el.

íme a szocziális kérdés megoldásának egyik alapelve. Elvenni társadalmi utón keveset onnan, a hol van bőven és összegyűjteni azok számára, kiket a sors nem juttatott oly kedvező helyzetbe, hogy magukat a szükségesekkel elláthassák.

A társadalomnak kötelessége oda törekedni, hogy ne legyen olyan ember, a ki éhezik, ne olyan, a ki fázik. Vonjunk meg magunktól — azok a kik tehetjük — egy keveset, hogy másnak is jusson egy kis étel, egy kis ruházat! Hiszen mindnyájan Istennek vagyunk gyermekei, tehát testvérek!

Isten áldása fogja kisérni mindazokat, kik ebben a jó cselekedetben segédkeztek!

■

A szomorú asszony lélektelenül rogyott ( térdre s mintha imádkoznék felzokogott a [ szive.

— Elment, örökre, elment.

Azután mintegy önkívületben maradt úgy olt. egy könny, egy hang nélkül, nem érezve semmit és nem gondolva semmire.

Mióta készült pedig erre a napra, erösit- gette a szivét mindhiába.

Végre engedett a fásultsága, ébredezni kezdett a valóra s az első egészséges gondolata az volt, hogy im, az ifjú nem tudott meg semmit az ö szive küzdelmeiből.

Egy pillanatra örömben ujjongott fel a lelke.

— Óh hála Istennek, hogy nem tudta meg, milyen emésztő szenvedéllyel s forró vágyakozással szerette őt!

Még nagyon fiatal leány korában, először megszeretett egy ifjút, annak is kék volt a szeme, szőke a haja, a beszéde dallamos, édes. Azután elszakadt tőle és sohasem szeretett többé senkit.

Férjhez ment, mert az úgy szokás, de hogy a férjét megszeresse, arra nem is gondolt. Olyan hideg volt a szive mint a jég s olyan kemény mint egy kődarab, talán a korai csalódás tette olyanná.

Nem szeretett senkit csak önmagát. Isten megvonta tőle a legnagyobb kegyet mi asszonyt érhet, nem adott neki gyermekeket jgy nem nyílhatott meg szive a legszentebb érzelemnek: az anyai szeretetnek sem.

Első, egyetlen csalódásáért felelőssé tett minden férfit, mit önző, haszontalan lényeknek tartotta őket, fölényes kicsinyléssel nézett le valamennyit, leginkább pedig a férjét, őt egy kikerülhetetlen szükséges rossznak tartotta csupán. Pedig csak egy kevés fáradságot kellett volna vennie magának, hogy felismerje annak a türelmes jóságát, panasz- talan önfeláldozását, békés, nemes lelkét, i igaz hűségét. Talán föl is ismeri, hogy az

HÍREK.

— Személyi hir. Szabó Károly pénzügy- miniszteri titkár folyó hó 21-én hivatalos ügyben városunkba érkezett.

— Gyászmise. Néhai boldogult Erzsébet királyné emlékére folyó hó 20-án gyászmisét tartottak a helybeli róm. kath. templomban; melyen az összes iskolák tanuló-ifjuságáu kívül nagy közönség volt jelen. A misét Dr. SchweighofFer János kegyesrendi házfőnök mondotta, Varjas Endre és Horváth Jenő tanárok segédkezése mellett.

— Vörösmarty halálának ötven éves évfordulója. Múlt vasárnap volt ötven esztendeje annak, hogy Vörösmarty Mihály, a magyar költők legnagyobbika ötvenöt éves korban meghalt. Egy fél század telt el azóta, d^ Vörösmarty emléke fentmaradt közöttünk, mert valahányszor halljuk a „Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar“-t, mindenkor a költő ihlettsége száll meg bennünket, mert Jókai Mór megírta búcsúztatójában, hogy: „Amig e hazában nemes szivek lesznek, mig a nemes szivek igazán szeretnek, amig a magyar nép magyarul beszélend, mig a magyar költők hazáról dalolnak, amig az Istennek kedve telik az ő magyar népében addig élni fog ő s szívből szívbe adja őt egyik század a másiknak a szerelem, dicsőr ség és haza halhatatlan dalnokát“ ...

— Vármegyénk állami dotátiójanak beszüntetése. A belügyminiszter f. évi nov. hó 18-án kelt rendeletével vármegyénk állami dotátióját beszüntette.

— Városi képviselőválasztások. Mai napon folyik le városunkban a képviselőtestület azon tagjainak választása, kiknek mandátuma a folyó év végével lejárván, kilépnek. A választások iránt már napokkal előbb élénk érdeklődés nyilvánult, amennyiben megtartattak az „értekezletek“, a melyeken a jelölések történtek. A mostani jelölések alkalmával két érdekes jelszót hallottunk hangoztatni, az egyik, hogy „csak függetlenségi embereket kell beválasztani“, a másik pedig, hogy „tisztviselő nem kell“. Mindenesetre csak előnyére válik a képviselőtestületnek, ha abban a független elemek foglalnak helyet, kik meggyőződésüket függetlenül mondhatják meg, s mint független állású emberek a város anyagi és erkölcsi jólétén munkálkodhatnak és el is várjuk tőlük ezt, de hogy a tisztviselők kizárása úgyszólván teljes gyakorlattá váljék, azt nem helyeseljük, mert abban a képviselőtestületben igen sokszor van szükség a tisztviselők szakképzettségéré és tudására és gyakran tapasztaltuk, hogy sok tekintetben épen a tisztviselők gondolkodtak függetlenebből, mint sok független. Egyébiránt erre a kérdésre még visszatérünk.

— Gimnáziumi ünnepély. Főgimnáziumunk ifjúsága boldogult Nagyasszonyunk Erzsébet királyné emlékezetére folyó hó 20-án a városi tornacsarnok helyiségében gyászünnepélyt rendezett, melyen csekély szánni közönség vett részt, mert az ünnepély meg! tartása előzőleg közhírré téve nem volt s

egy minta férfi, egy minta »férj, ha nem az ö férje.

így csak múltak az évek szürkén, hidegen. Leikeik mind jobban eltávolodtak egymástól, sem örömük sem bánatuk nem volt közös.

Eleinte igen sokat szenvedett a férfi neje hidegsége miatt, ő arra számított házasságával, — bár tudta, hogy a nő nem a szive sugallatára lessz nejévé, — hogy később ha megszeretteti magát vele, az a boldogság az ő fáradságának gyümölcse, az ö jóságának jutalma lessz, végre belefáradt a meddő küzdelembe, de hü és szeretetteljes maradt azután is, mert az, az ő nemes, nagy lelkének sajátja.

Most az örök elválás szomorú órájában mindén átvonul a nő lelkén.

Emlékébe idézi miként jelent meg az ifjú, sivár öröintelen életébe, mint hozott derűt s később boldogságot, midőn a szikében rég meghalt érzelmek éledtek fel iránta.

Eleinte csak sajnálta, látva annak első csalódás szülte nagy bánatát, később megszerette a kihűlni készülő szív utolsó forró fellobbanásával.

Önmaga előtt röstelli ezeket a nem hozzá illő érzelmeket, de nem tud lemondani róla s valami azt súgja a szive mélyén, talán a jobbik énje, vagy a lelkiismeret szava, hogy ez a szomorú másodvirágzása szivének, ez lesz az ö méltó büntetése mindazokért a méltatlan bántalmakért, melyeket elvakult, önzésében érzéktelenül osztogatott annak, aki az ő életének félreismert verőfényes napja, jólétének őrző jó szelleme.

Sötét, hideg, kietlen őszi éjszaka, künt a fák közölt sivit a szél s a czigány még mindig huzza a hideg szivü asszony szomorú nótáját:

Fecske-madár útra készül.

Az idő is őszre jár.

Tóth Erzsiké.

igy arról keveseknek volt tudomása. Az ünnepélyt a főgimnáziumi énekkar kezdette meg; Niklos János tanár vezetésével igen szép készültséggel adva elő a „Hymnuszt“, melyet a közönség állva hallgatott végig. Az ünnepi szónoklatot Boross Antal tanár mondotta, ki mélyen átérzett, tanulságos szép beszédben méltatta azon nagy érdemeket, melyeket a boldogult királyné a magyar nemzet érdekében kifejtett jóakaratu buzgólkodásával szerzett. Az igazán szép gondolatokkal telt beszédet élénken megéljenezték. Befejezte az ünnepélyt az énekkar által feltűnő tökélylyel előadott „Gyászdal“.

— A vármegyei törvényhatósági bizottság által kiküldött 60-as bizottság tegnap délután tartott ülésében bejelentetett, hogy Károlyi István gróf a vármegyei tisztviselők dotátió- jára 10,000 koronát, Szunyogh Mihály országgyűlési képviselő pedig 2000 koronát ajánlott fel s elhatároztatott, hogy az adófizető polgárokhoz felhívás fog intéztetni, miszerint a múlt évi állami adó harmincz százalékának megfelelő összeget fizessenek be Károlyi István gróf folyó számlájára a helybeli Önsegélyző Népbankhoz, oly czélból, hogy abból a tisztviselők fizetésének megfelelő összeg ezeknek kiutalható legyen. Egyúttal a kiutalás eszközlésére egy bizottság választatott.

— Gyászeset. Malonyai István, lévai kegyesrendi házfőnök és főgimnáziumi igazgató, ki városunkban huzamosabb ideig volt főgimnáziumi igazgató, s ki úgy városunkban, mint mindenütt, a hol működött, közkedveltségnek örvendett, rövid szenvedés után Budapesten tegnap elhunyt. A megboldogult a nyár folyamán Karlsbadban volt, a hol gyomor- és bélbaja ellen keresett orvoslást; gyakran volt együtt a nagykárolyiakkal s mindig örömest beszélt a városunkban eltöltött időről. Nagy öröme volt abban, hogy orvosa egykori tanítványa, városunk fia, Dr. Áldor Lajos karlsbadi fürdőorvos volt. Még mindig oly jókedélyü volt', mint mikor itt lakott városunkban. Halála mély részvétet fog kelteni úgy rendtársainál, mint nagyszámú barátjainál és tisztelőjénél. Béke poraira!

— Az asphalt gyalogjárók végleges átvétele. A 1895. évben készített asphalt gyalogjárók javítási munkálatai befejeztetvén, az átvételt megelőző felülvizsgálat megejlése után a városi építési bizottság a gyalogjárókat végleg átvette és az átvételt a Magyar Asphalt Részvénytársasággal szemben elismerte.

— A helybeli „Kossuth“-asztaltársaság

f. évi deczember hó 8-án Ferencz napján az alapszabályoknak megfelelőleg Kun István elnök gróf Károlyi-téri vendéglőjében ünnepélyt rendez, mely alkalomra vendégek is szívesen láttatnak.

— Gyászeset. Péchy Antal Szatmár város nyugalmazott alkapitánya, tb. főkapitány, Péchy László műszaki tanácsos, az Ecsedi-láp lecsapoló-társulat igazgatója édes atyja f. hú 19-én 74 éves korában városunkban, a hova látogatóba jött, két heti szenvedés után elhunyt. A holttestet f. hó 19-én éjjel vasúton Szatmárra szállították, a hol

I f. hó 21-én nagy részvét mellett tették örök nyugalomra. — A család a következő gyász- jelentést adta ki: Péchy Antalné szül. Cseh Apollónia úgy a maga, mint fia László és neje szül. Rotlman Mariska s gyermekei Helén és Magda; továbbá leánya Judith és férje Jakabffy Lajos s gyermekei Dezső és Rózsa; valamint sógornője Luby Károlyné szül. Péchy Ilona s az összes rokonság nevében is mélyen megszomorodott szívvel jelenti forrón szeretett férjének, a legjobb apa, após, nagyapa, testvér, illetve rokonnak Péchujfalussi Péchy Antalnak, Szatmár szab. kir. város nyugalmazott tb. főkapitányának élete 74-ik s boldog házassága 51-ik évében folyó hó 19-én délután 2 órakor hosszas : szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után Nagykárolyban történt gyászos elhunytat. A drága halott koporsószentelése folyó hó 19-én délután 5 órakor lesz Nagykárolyban a tényi-uteza 2. sz. háznál. A temetés folyó hú 21-én délután 3 órakor fog Szatmáron az Árpád-utczai 12. sz. háznál megtartatni. A gyász islenilisztelet a szatmári föszékesegyházban folyó hó 22-én reggel _8 órakor fog megtartatni. Nagykároly, 1905. november 19. Nyugodjék bekével !

,— Az állami polg. leányiskola vasárnap, november 26-án d. u. 3 órakor Erzsébet királyné emlékére a következő műsorral ünnepélyt tart: 1. Souppé. Nyitány, négy kézre játszák Gyurovits Erzsiké III. és Gáspár Magda kin. oszt. tanulók. 2. Erzsébet. Farkas Imrétől. Szavalja Tóth Margit I. oszt. tanuló. 3. Gyászdal. Énekli a kar. 4. A királyné álma. Pósától, szavalja Földessy Matild III. oszt. tanuló. 5. Sipos. Hallgató. Zongorán előadja Juhász Mariska km. oszt. tanuló. 6. A Gödöllői erdő. Pósától. Szavalja Rozner Rezsin III oszt. tanuld. 7. Az anya csókja. Kardal, 8. Nvolczadik tőr. Ábrányi Emiltől, szavalja Jékei Anna II. oszt. tanuló. 9. Volt egyszer egy királyné. Szabolcskától. Szavalja Bakó Erzsi III. oszt. tanuló. 10. KalÍKa. Idyll, zongorán előadja Váczi Jolán km. oszt.

tanuló. 11. Erzsébet királyné. Bállá Miklóstól. Szavalja Tóth Margit IV. oszt. tanuló. 12. Regina Coeli. Váradytól. Szavalja Patay Jolán IV. oszt. tanuló. Zongorán kiséri Gáspár Anna. 13. Erzsébet emlékezete. Felolvasás, tartja Nikkel Irma az intézet tanárnője. 14. Hymnus, énekli a kar. -- Belépődíj 1 korona, az ünnepély jövedelme a budapesti „Vakokat gyámolitó egyesület“ czéljaira, lesz fordítva. Tekintettel a nemes czélra a t. szülök és emberbarátok szives támogatását kéri az igazgatóság,

— A szatmári uj főispán. Laptársunk a „Szatmárnémeti“ értesülése szerint Majos Károly anyakönyvi felügyelő lesz Szatmár város főispánjává kinevezve.

—- Ösztöndíj-adományozás. A helybeli Izr. Tanulósegélyzö- és Önképzö-egylet36 koronás ösztöndíját Kaimovits Dezső, a helybeli főgimnázium III-ik osztályának szorgalmas tanulója nyerte el.

— Dalestély. A „Nagykárolyi Dalegyesület“ gróf Lubinski János karmester vezetésével Feifer Erzsiké, Filep Margit urhölgyek és Ujlaky Miklós ur közreműködése mellett 1905. deczember hó 2-án tánczmulatsággal egybekötött dalestélyt rendez. Az előkészületek már serényen folynak, melyre már most felhívjuk a dal- és zenekedvelő közönség figyelmét.

—- Lemondás. Nemestúthi Szabó Antal kir. közjegyző a helybeli Kölcsey-egyesület társadalmi szakosztályának elnökségéről lemondott.

— A póttartalékosok behívása. A király elrendelte, hogy a közös hadseregbeli magyar honosságú póttartalékosok 1904. és 1903. évfolyamának rendelkezésre álló legénysége, továbbá a folyó évi deczember hó 31-ével a tartalékba jutó közös hadseregbeli magyar honosságú legénység az 1904. évi számbavétel alapján abba beosztott ujonezmennyi- ség keretében —- amennyiben a magyar korona országaiból kiegészítendő csapatok, hatóságok és intézetek békelétszámának kiegészítésére szükséges — tényleges szolgálatra behivassék, illetőleg a tartalékba való

| áthelyezés időpontján túl is visszatartassék.

— Áthelyezés. Dr. Várady Sándor kir. ügyész, a szatmári kir. ügyészség vezetője, hasonló minőségben a debreczeni ügyészség, hez lett áthelyezve s a hivatalt az ügyészi teendők ideiglenes vezetésével megbízott ifjú Jákó Sándor alügyésznek már átadta. Várady távozása érzékeny veszteséget jelent ügyész- | ségünkre, mert Várady úgy is mint jogász, úgy is mint hivatal főnök, nehéz, felelősségteljes állását az állás méltóságának megfelelően és közmegelégedésre töltötte be. j — Gyászhir. Kossuth Zsigmond szatmári j kir. törvényszéki biró, Kossuth Ferencz közeli rokona, f. hó 18-án reggel rövid betegeskedés után 62 éves korában meghalt és f. hó 20-án nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. — Kossuth elhunyta veszteség I törvényszékünkre, mert egy kiváló tehetséggel megáldott, munkás és mindenkivel szemben előzékeny birót vesztett el benne. — A szatmári törvényszék, járásbíróság és ügyészség együttes külön gyászjelentésben tudatta birótársa elhalálozását.

— Köszönetnyilvánítás. Péchy Lászlóné úrnő volt oly szives a Népkonyha részére 10 koronát küldeni, melyért hálás köszöne- temet nyilvánítom. — Katz Leona és Grosz Lujza kisasszonyok egy lakodalmi társaságban 5 K 92 fillért gyűjtöttek. Ugyancsak egy lakodalmi társaságban Herman Juliska és Friedenstein Amália kisasszonyok 9 K 45 f gyűjtöttek. Fogadják hálás köszönetemet szives fáradozásukért. Az Izr. Nőegylet nevében : Kaufmann Mártonná, elnök.

— Gyászeset. Lengyel István földbirtokos, Szilágy vármegye törv. hat. biz. tagja, a Szilágy-Kraszna és Vidéke takarékpénztár részvénytársaság vezérigazgatója f. hó 18-án 61 éves korában Krasznán elhunyt és ugyanott f. hó 20-án délután tétetett örök nyugalomra. Dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő édes atyját gyászolja az elhunytban.

— Lábbeli szállítás. Vármegyénk szolgaszemélyzete 1906., 1907. és 1908. évi lábbeli szükségletére az alispán i hivatal a vármegyeház földszinti tanácstermében f. hó 28-án árlejtést tart.

— A dalárda karmestere gróf Lubinszky János, kit képességeit igazoló jó bizonyítványai révén próba időre szerződtettek, a melynek letelte után állandó szerződést fog kapni, magánórák adására is vállalkozik. Zenei tehetségét és a tanításra való rátermettségét különösen haladók előtt kívánja érvényesíteni a zongora- és énekszakban, miért is ajánljuk őt a nagy közönség jóakarata támogatásába, hogy ezáltal városunknak egy minden tekintetben megfelelő művészi erőt nyerhessünk meg s itteni existen- tiája biztosittassék.

— Gyorsvonatoknál III-ik osztály használata. A debreczeni kereskedelmi- és iparkamara felterjesztést tett a kereskedelemügyi miniszterhez az iránt, hogy a gyorsvonatoknál III. osztály használatát rendelje el.