Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-28 / 39. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

kocsijából, két első, két másodosztályú és egy harmadosztályú kocsiból állott, mely utóbbiban az útra szükséges ételek és italok is elhelyezést nyertek.

A vonat már az első őrháznál megállóit, a bizottság tagjai kiszállottak, megtekintették az épületeket, kutakat és átjárókat, megiz- lelték a kutban levő vizet és ezután a vonat tovább folytatta útját.

Kálmándon a 15 tagból álló fuvózenekar egy indulóval fogadta az érkező vonatot, az indóház fel volt lobogózva és „Isten hozott“ feliratú tábla virággal volt díszítve. Kint volt a községi elöljáróság Láng János biró vezetése alatt, ki egy élővirág koszorút adott át a vonat vezetőnek, melyet a bizottság szalonkocsijára akasztott. A község lakossága nagyrésze, valamint 65 óvodás gyermek zászlóval Egeli Pálné tanitóné vezetése alatt éljenzéssel fogadták a vonaton érkezőket, a gyerekek „Áldd meg Isten ezt a hazát“ czimü dalt énekelték, a fuvózenekar hangjai és a gyermekek tisztelgése mellett folytatta útját a vonat az őrházak vizsgálása után Börvely felé.

Börvelyben szintén a községi elöljáróság tagjai Bodoky Gyula körjegyző és Papp Lajos biró vezetése alatt, továbbá a községi lelkészek várták az érkező vonatot, melynek megérkeztekor a 12 tagból álló fuvózenekar rázendített a „Kossuth Lajos azt üzente“ czimü nótára. Itt Bodoky Gyula szintén koszorút illesztett a vonatra.

Ágerdő megállóhely elhagyása után a Tiborszállásnál Károlyi Gyula gróf elhagyta a vonatot, mely Nagyecsed felé haladt, a hol megérkezve az állomáson már kevesebb érdeklődőt találtunk. Ott várta a vonatot Finta Sándor jegyző, Béréi József ev. ref. lelkész, Spitz Dezső nagybérlő, Orosz Árpád vállaji körjegyző és még nehányan a község lakosai közül.

Nyircsaholyon Szemann József biró, Berger József esküdt, az óvoda és elemi iskolai gyerekek tanítójuk felügyelete alatt várták a vonatot.

Mátészalkán Ilosvay Endre főszolgabíró, Sarkady Adolf osztálymérnök Nyíregyházáról, Jeszenszky községi biró, Rohay jegyző, Dr. Fárnek kir. közjegyző, Dr. Fuchs ügyvéd, Dr. Csathó és Dr. Rosenberg orvosok és nehány nő várták a vonat megérkezését, az itt említett férfiak mind felszállottak a vonatra.

Ópályiban az elöljáróság tagjai és Berger Dezső földbirtokos, Nagy-Doboson Jármy Ándrás földbirtokos nehány nő társaságában és az elöljáróság tagjai várták a vonatot a melyre egy igen nagy élővirágkoszorut tettek fel és Dénes Lajos nehány kosár szőlővel kedveskedett az utazóknak.

Vitkán az elöljáróság tagjai, Vásáros- Naményban ugyanezek Maresch Emil dohánybeváltóhivatali főnök és Dr. Hubert vasúti orvos várták a vonatot, mely tovább haladt Kis-Varsány, Gyüre, Kopócsapáti, Cserepes- Kenéz, Tomyos-Pálcza, Mándok és Tisza- szentmárton állomásokon át, mig Záhonyra érkezett, a mely község ezen uj vasútnak a végállomása, mert ez az építési vonal vége,

itt van az államvasutak Nyíregyháza—Csapi vonalának az állomása s innen kezdve a vonat az államvasutak vágányán tovább ha-: ladva az államvasutak Tiszahidján ment át, a mikor is 2 óra 15 perczkor Csapra érkezett, j

Megjegyzendő, hogy útközben az egyes állomásokon többen felszállottak a vonatra, igy mint a bizottság tagjai Szabolcsmegyé-j bői Miketz Dezső vármegyei főjegyző, Vajai j Endre főmérnök az államépitészeti hivatal főnöke, Beregvármegyéből Péchy Aladár fő-! szolgabiró és Dipold Béla főmérnök állam- j építészeti hivatali főnök, mig Ung vármegyé- j bői Czibur Lajos műszaki tanácsos állam-i építészeti hivatali főnök, továbbá Láng János j kálmándi biró, Bodoky Gyula börvelyi körjegyző, Spitz Dezső nagybérlő, Lénárd Jenő uradalmi ispán, Jármy András nagydobosi, j Erdős György fényeslitkei, Máté László vá- sárosnaményi földbirtokosok és még mások.

Az utazás ideje alatt volt délelőtti uzsonna I a cupékban, igen jó hidegsültek, pálinkák, borok és sörök és vigan folyt az élet a meghívottaknál az egész utazás ideje alatt.

Csapra érkezve az egész társaság a vasúti indóház vendéglőjében terített asztalhoz ült, vagy egyszáztizenöten lehettek az ebédnél.

A harmadik fogásnál Nagy László vármegyénk alispánja hivatkozva arra, hogy egy régi álmot lát megvalósítva a mai mü- tanrendőri bejárás által, köszönetét mondott mindazoknak, kik e vasút létesítése körül fáradoztak és poharát a kereskedelmi miniszter jelenlevő képviselőjéért ürítette.

Garádi főfelügyelő örömének adott kifejezést a fölött, hogy neki jutott a szerencse megnyitni e vasutat, mely négy vármegye területét érinti és négy vármegye érdekeit van hivatva szolgálni; éltette a négy vármegye jelenlevő képviselőit.

Dr. Rósenberg szerint régebben az volt a czivilizatió fokmérője, hogy egy országban mennyi szappant fogyasztottak, ma egy ország haladásának a fokmérője az, hogy mennyi vasútja van. Minthogy e vasút létesítésében Nagy László alispánnak van legtöbb érdeme, az alispánért ürített poharat.

Kacsó Károly főmérnök Uhlarik Béla üzletvezetőt, Tóth József gyürei jegyző a Greger- sen ezéget és törzskarát éltette.

Ezután Szily Jenő felügyelő poharat emelt Gregersen Gilbrandért, a vasútépítés egyik megteremtőjéért, a Gregersen G. és fiai ezég főnökéért és nagyratörekvö fiaiért, kik már sok vasutat építettek és adtak hazánknak, mely pohárköszöntő hatása alatt Nagy László alispán indítványára Gregersen Gilbrandot, mint a vasút létesítőjét táviratilag üdvözölte a társaság.

Az ebéd elfogyasztása után a bizottság az útközben már megkezdett jegyzőkönyv megszerkesztéséhez fogott, a szerkesztés ideje alatt a vendégek részint a Tiszához sétáltak ki, részint a községet tekintették meg. Fél hat órakor a koszorúkkal díszített, de már megnagyobbított vonat elindult Csapról, több állomáson ismét sok ember várta az érkezőket, Mándokon zászlókkal és zeneszóval fogadták a vonatot, mely meglehetős gyorsasággal haladva háromnegyed kilencz órakor visszaérkezett Nagykárolyba.

A jegyzőkönyv berekesztésekor a miniszter megbízottja engedélyt adott arra, hogy a vasút a forgalomnak átadassák.

Esteli tiz óra után a bizottság tagjai egy része és a meghívott vendégek egy része — kiket az utazás ki nem fárasztott — a Magyar Király vendéglőjében a vállalkozó ezég által adott bankettre gyűlt össze, melyen 52 személy vett részt. Az igen Ízletes va- | csora, a jó kiszolgálás, a kiváló jó borok és pezsgők, Fátyol József zenekara kitűnő ze- ; néje felkeltették a jó kedvet, a mit még emelt a Dr. Frank által szerkesztett „Mi a í szösz“ alkalmi lapból szerző által előadott j humoros vezérczikk ; a társaság nagy része a nyolez órai utazás és az egész nap fáradalmai folytán már éjfélkor eltávozott a bankett színhelyéről, de egy részét még a hajnali órák is együtt és vig hangulatban találták.

így ért véget a Nagykároly—Mátészalka— Csapi vasút mütanrendőri bejárása s most már a vasúti menetrend megígért kedvező megváltoztatása kell hozzá, hogy az érdekelt községek között az összeköttetés és forgalom mennél nagyobbmérvü legyen.

morogva, mit talán maga sem értett meg, bement a házba.

Ártányos Vas István reggel fölkelve, oda ifit a kút mellé a malomkőre és gondolkozni kezdett a dolgok állásán, mikor egyszerre a felesége hangja ütötte meg a fülét, amint az istállóból kilépve, reá szólt:

— Jó lenne, ha kend tüstént ellábolna a jegyző úrhoz, mert én amit egyszer akarok, azt akarom és a jegyző ur majd ad kendnek tanácsot és majd segít a dolgán !..

— Mán én nem hiszem el ezt sehogy- sem, hogy a jegyző ur segíteni tudna ebben a dologban.

— Kend bánja meg elsőnek, ha nem megy el!... — mondta az asszony azzal befordult a konyhára, többé nem szólt az urához.

Végre meggondolhatta magát Ártányos Vas István, mert fölállt ültéből, bement a házba. Nem sok időbe tellett, egyszerre csak az ünneplő ruhájában lépett ki a házból és megindulva a kapuból útját a templom felé vette, melyhez nem messze volt a jegyzői épület.

Odaérve, óvatosan kopogtatott az iroda ajtaján, majd belépve, alázatosan állva maradt az ajtó előtt.

— No mi újság öreg apám ? ... kérdé a jegyző ur tréfásan Ártányos Vas Istvánt, mint kit igen jól ismert és egyébként is a leggazdagabb polgárok egyike volt a faluban.

— Azért jöttem tekintetes uram, mondá Ártányos Vas István, hogy ezzel a kis pénzzel tartozom a legidősebb leányomnak, a Mariskának. Mán a Sáfár Miskánénak, hiszen tetszik tudni, hogy Sáfár Miskához ment a lányom a télen. Hát igen, akkoriban az árvaszéktől hatszáz pengőt vettem ki a házra meg a fundusra, most aztán vissza keresi tőlem azt a pénzt az árvaszék..., hát megkövetem a tekintetes urat..., hát kifizessem-e ?

(Folyt, köv.)

Színészet.

Sokszor, valóban bámulnunk kellett azt az ügyességet, melyet a rendezői leleményesség, különösen a látványos operettek előadásánál kifejtett s egyes darabokat elfogadhatóvá tett. Ha valaha, úgy most teljesen beigazolódott az, hogy a polgári olvasókör nagyterme épen nem alkalmas szinielő- adások tartására s nemcsak a közönség, hanem a színészeknek is annyi kellemetlenséggel kellett megküzdeniök, hogy ők sem kívánnak többé oda visszatérni.

De ne is térjenek.

Reméljük, hogy jövőre nézve Thália papjainak és papnőinek már oly hajlékot nyújthatunk, hol jól és kényelmesen fogják magukat érezni s akkor mi is felléphetünk azokkal az igényekkel, melyeket városunk színházlátogató, intelligens közönsége joggal megkövetelhet.

Az utolsó hét előadásairól a következőkben számolunk be:

Szerdán, szeptember 20-án, Planquette bájos operettéje „Ripp van Winkle“ került színre Harkányi Gizella, a társulat primadonnájának jutalomjátéka gyanánt. A jutalmazott Lisbeth szerepét játszotta és a közepes számban egybegyült közönség több ízben megtapsolta élénk, ügyes játékát. Egy szép csokrot is nyújtottak fel neki. Ripp szerepét Váradi alakította, ki ezt a nehéz, sok tudást igénylő szerepet teljesen kielégi- tőleg creálta s különösen kifogástalan énekével ért el szép sikert. Tisztái mint Derrick, Szőreghi pedig mint Niki fogadós jók voltak.

Csütörtökön, szeptember 21-én, az „Elnémult harangok“ második előadása volt.

Pénteken, szeptember 22-én, a „Huszárvér“-! ismételték meg.

Szombaton, szeptember hó 23-án, egy tartalomnélküli léha operette: a „Pesti nők“ került színre, melynek egyetlen előnye az, hogy fülbemászó zenéjét Lehár Ferencz, a „Drótostót“ zenéjének szerzője irta. Igazán nem tudjuk elképzelni, hogyan fogadhatja el a fővárosi közönség azt a darabot, melynek minden egyéb czimet lehetne adni, csak épen a „Pesti nők“ czimet nem. Joggal kérdezheti bárki: hát ilyenek a mi nőink? Azokban a léha, üres, szószátyárkodó, éppen nem sikkes nőkben, kiket a szerzők jónak látnak szerepeltetni, sehogysem tudunk ráismerni a hires magyar, pesti nőkre s inkább valamely amerikai nagy város századvégi hölgyeit látjuk a színpadon megjelenni, kik a férj vadászat nemes sportját gyakorolják. A harmadik felvonás is mindenütt inkább megtörténhetik, csak egy magyar biró hivatalos helyiségében nem. Á közönség megérdemelt közönynyel fogadta a darabot s egyedül Tihanyi kupiéit tapsolta meg. A szereplők játékáról is alig van mit mondanunk, mert a szerzők igen mostohán bántak a szerepekkel s egyetlen szerep benne a Pedál Menyhért szerepe, melyet Tihanyi ügyesen alakított. Harkányi eleven, élénk Erzsi szobaleány volt, Csáki (Rozsnyai), Kállay (Klára) igyekeztek hatást kelteni, de kevés sikerrel, mert különösen ez utóbbinak gyenge hangja nem tudott érvényre jutni. Jó volt Szőreghi (Struslinszky), Tisztái (Dr. Czinege) és Szilágyiné (Prokopné).

Vasárnap, szept. hó 24-én, ugyanezen darabot ismételték meg.

Hétfőn, szeptember hó 25-én, a szezon befejező előadása gyanánt „János vitéz“ zónaelöadása zsuffolt házat hozott össze, maga az előadás azonban meg sem közelítette az előbbi előadásokat, mert Harkányi erős rekedtséggel küzdött s igy énekszámait nem tudta teljes sikerrel előadni. A többi szereplőkön is meglátszott, hogy kevés ambiczió- val játszanak, egyedül Tisztái volt az, a ki mindég szokott lenni — jó.

HÍREK.

— Személyi hir. Károlyi István gróf, választókerületünk országgyűlési képviselője, folyó hó 25-én este a fővárosba utazott.

— Vármegyénk állandó választmánya f. hó 25-én délelőtt 10 órakor a jövő évi költség- előirányzat előkészítése czéljából a vármegyeház földszinti tanácstermében ülést tartott.

— A helybeli Kölcsey-szobor bizottságot I a múlt vasárnapra gyűlésre hívta össze an- | nak elnöke Károlyi István gróf oly czélból,

hogy a bizottság a végleszámolást megejtse és a megmaradt pénz hováforditása iránt intézkedjék. Az ülésen az elnökön kívül jelenvoltak: Eősz Ferencz uradalmi főszám- vevő, mint pénztárnok, Dr. Adler Adolf, Asztalos György, Csipkés András, Debreczeni | István, Dr. Kovács Dezső, Palczer Ernő és 5 Dr. Serly Gusztáv bizottsági tagok. A számadásokból kitűnt, hogy 5985 kor. készpénz van, mely 18—292. sz. betéti könyv szerint a helybeli Takarékpénztár-Egyesületnél van elhelyezve 1902. november 3-ika óta. A bizottság Eősz Ferencz pénztárnoknak a felmentvényt megadta, a számadásokat az alá- irási-ivekkel együtt a városi levéltárba elhelyezni rendelte, az 5985 K pénzmaradványt pedig kamataival együtt a helybeli Kossuth- szobor alap javára engedte át és a betéti

könyvet polgármesternek átadta. Debreczeni István polgármester indítványára a bizottság Eősz Ferencznek buzgó működéséért leghálá- sabb köszönetét nyilvánította. Károlyi István gróf a szoborra 10,000 koronát adott, ezenfelül a parkirozási és egyéb költségeket a sajátjából fedezte.

— A villamos-mű felügyelő-bizottsága ma

délután ülést tart.

— Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága őszi rendes közgyűlését folyó évi október hó 11-én fogja megtartani, mely alkalommal a jövő évre 4% vármegyei pótadó kivetése is tárgyalás alá fog kerülni.

— A szegénygyermekek felruházása czéljából f. hó 23-án délután 3 órakor értekezlet volt a városházánál a polgármester szobájában, a melyen vagy harminczan gyűltek össze. Varjas Endre főgimnáziumi tanár az értekezlet megnyitása után felszólalva ecsetelte, hogy mily szépen folyt le a múlt évben a szegénygyerekek felruházása és utalva az emberbaráti czél elérése tekintetében szükséges teendőkre, Károlyi Istvánné grófnét kérte fel az értekezlet elnökségének elvállalására. A grófnő szívesen vállalkozott a nemes feladatra s aztán megindult a teendőkre vonatkozó eszmecsere, melynek vége az lett, hogy polgármester felkéretett, miszerint a polgári biztossal az aláirási-ivet házanként köröztesse s a polgárság felkéressék, hogy a nemes czél elérhetését filléreivel segítse elő. Az aláirási-iv rögtön megnyittatván, rövid idő alatt 580 K gyűlt össze, mely összeghez a következők járultak : Károlyi Istvánné grófnő 120 K, Nagykárolyi Nőegylet, Nagykároly város, Péchy Lászlóné 100—100 K, Nagykárolyi Izr. Nőgylet 25 K, Ilosvay Aladárné, Dr. Serly Gusztávné 20—20 K, Dr. Adler Adolfné, Dr. Áldor Adolfné, Aigner Imréné, Balogh Kálmánná, Dr. Cservenyák Károlyné, Debreczeni Istvánné, Kaufmann Mártonná, Kacsó Károlyné, ifj. Sternberg Sándorné 10—10 K, ifj. Andrássy Jenőné 5 K.

— A vármegye közgyűlése által kiküldött hatvanas bizottság f. hó 27-én tartott ülésében elhatározta, hogy azon javaslatot terjeszti a közgyűlés elé, miszerint a közgyűlés ne vegye tudomásul a belügyminiszteri ügyvivő által másodízben meghozott megsemmisítő határozatot, hanem az általa hozott határozatot továbbra is tartsa fenn s minthogy az alispán a megsemmisítő határozatot tudomásvétel és további eljárás czéljából a főszolgabirákkal községi elöljáróságokkal közölte, javasolja a közgyűlésnek, hogy Nagy László vármegyei alispán ellen állásától való felfüggesztése mellett a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendelje el.

— Uj jogtudor. Dr. Antal István ügyvéd- jelölt, az államtudományok tudora, folyó hó 21-én a jogtudományi utolsó szigorlatot sikeresen letette és folyó hó 23-ikán a jogtudományok tudorává avattatott.

— Temetés. Lapunk múlt számában megemlékeztünk volt arról, hogy Moson György a trieszti Generali biztosító-társaság nyug. felügyelője folyó hó 19-én Budapesten elhunyt. A holttestet Budapestről városunkba hozták, a hol f. hó 21-én délután 4 órakor volt temetése nagy részvét mellett. Dr. Schweig- hoffer János kegyesrendi házfőnök végezte a temetési szertartást, fényes segédlettel. A temetésen képviseltette magát a Generali biztosító-társaság négy tisztviselőjével, Kürthy Emil vezetése alatt. Ez a társulat, valamint a Magyar Jég és viszont biztositó társulat koszorút is helyezett a ravatalra. Kegyeletüket kifejezendő többen küldöttek koszorút a következő feliratokkal: „Forrón szeretett Gyurkámnak — vigasztalhatatlan Klárája“. „A legjobb sógor és nagybácsinak — Mariska és gyermekei“. „Szeretett sógorunknak — Bálint családjával és Ernő“. „Felejthetetlen Gyurkánknak — Guszti bácsi, Ilka és Ilonka“. „Forrón szeretett Gyurkánknak — Károly és gyermekei“. Felejthetetlen rokonunknak — Georgina és Laczi“. „Igaz szeretettel — Ilonka és Béla“. „Igaz részvéttel — Vörös János és neje“. „Utolsó üdvözletül — Bella és Géza“. „Részvétünk jeléül — Matild és János“. „Szeretett jó Gyurkánknak — Iza és Emma“. „Felejthetetlen Gyurkánknak — Lujzika és Pista“. „A jó Gyurka bácsinak — Gáborka és Zsuzsika“. „Felejthetetlen Gyurkájának — a Jordán család“. „A felejthetetlen jó barátnak — Péchy Lászlóék“. „Felejthetetlen kedves Gyurkájának — Prámer Endréné“. „Isten veled kedves Györgyöm — szerető barátod Gyula“. „Ujfalussyné br. Uray Leona“. „Isten veled — László és Józsi“. „Őszinte igaz szeretettel — Wagner István és neje“. „Felejthetetlen volt munkatársának — a Magyar jég és viszont biztositó részvénytársaság.“ „Moson Györgynek — a Trieszti általános biztosító-társaság“. „Szeretett igazgatósági tagjának — a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület“. A megboldogult lelkiüdveért folyó hó 22-én délelőtt 9 órakor mutatta be Dr. Schweighoffer János kegyes- rendi házfőnök az engesztelő szentmise áldozatot, melyen a gyászoló család tagjain kívül és az ismerősök és jóbarátok nagy számmal vettek részt.

Krémer színtársulata hétfőn, folyó hó 25-én befejezte előadásait s másnap kedden a hajnali vonattal Eperjesre utazott. Egy évre tehát ismét visszaesünk abba az egyhangú, unalmas, kisvárosias hangulatba, melyből 5 heti időtartamra a színtársulat kiragadott bennünket.

Az eltávozott társulatról általában annyit mondhatunk, hogy azoknak az igényeknek, melyeket velük szemben támasztani jogosultak voltunk, megfeleltek. Egy pár igen jó előadást láttunk s különösen a drámai személyzet játéka teljesen kielégítő volt.