Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-28 / 39. szám
XXII. évfolyam. Nagykároly, 1905. szeptember 28. 39-ik szám. ' \ <íi> ^ \ ^ ‘1$ \ ,1. \> NAGYKÁROLY VIDÉKÉ Társadalmi, szépirodalmi és isma-exetterjesztö in.etila.po. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..................8 kor. Negyedévre..................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Nagykároly—Mátészalka—Csapi vasút. Több mint 30 éve annak, hogy mozgalmat indítottak városunknak a nyírséggel való vasúti összeköttetése létesítése tárgyában ; a részvényjegyzés megtörtént, a befizetések eszközöltettek, de az eszme megvalósítható nem volt, miért is azoknak, kik befizetést teljesítettek, pénzüket visszaadták. A vármegye vezetősége évtizedeken át nem nagyon igyekezett azon, hogy városunkat természete szerint is ide gravitáló vidékével akár rendes közlekedési úttal, akár vasúttal összeköttetésbehozza, pedig ezt nemcsak városunk érdeke, de a mátészalkai járás érdeke is megkívánta volna, s a vezetőség — miért, azt ne kutassuk — megcsinálta a szalka—szatmári törvény- hatósági útat és igyekezett a mátészalkai járást, mely városunkkal a múltban mindig együtt tartott, tölünk elidegeníteni, a mi nagy részben sikerült is. A sok költséggel lecsapolt ecsedi- láp felszabadult nagy területe hozta ismét szőnyegre a vajúdó kérdést és Gs. Lázár Elemér, az ecsedi-láp lecsapoló társulat volt mérnöke buzgó kezdeményezése, Nagy László vármegyei alispán jóakaratu támogatása, Debreczeni István polgármester lanka- dást nem ismerő erélyes közreműködése és Gregersen G. és fiai budapesti vállalkozó czég szívós utánjárása, vármegyénk, városunk és a vasút mentén fekvő községekből, valamint magánosokból álló érdekeltség nagy áldozat- készsége tette lehetővé, hogy a Nagykároly—Mátészalka—Csapi vasút a tegnapelőtt végbement mütanrendöri bejárása után tegnap átadassák a forgalomnak. Örvendünk e vasút megnyitásának! Örvendünk nemcsak azért, mert most már könnyebb az érintkezés városunk és a mátészalkai járás között és remélhetőleg újra helyreáll az a hasznos együttérzés, mely régebben a két járás között megvolt s melynek jótékony eredménye mindenkor mutatkozott a mikor a vármegyei életben valamely igen nevezetes ügy került elintézés [ alá, hanem örvendünk főleg annak, | hogy a mátészalkai járás most már nem lesz Nyíregyháza felé szorítva, mely hogy nem természetes központja, bizonyítja az, hogy még sem gravitál oda természetszerűleg, hanem ide fog gravitálni a hová természetes fekvése, érdeke, összeköttetései és fejlődésének lehetősége utalják és a mely irány felé hajlott hajlamánál fogva daczára annak, hogy idevezetöleg sem köutja, sem vasútja nem volt. De örvendünk e vasútnak azért is, mivel ez egy eddig előttünk úgyszólván egészen ismeretlen és távolabb fekvő vidékkel hoz kapcsolatba, megkisebbit- vén a közöttünk levő távolságot és az érintkezéshez szükséges időt és azért is, mivel az ecsedi-láp területét is érintvén, ezen ma nagy teherrel küzdő területre nézve gazdaságilag rendkívül fontos, mert ezen területnek megnyitja a szabad közlekedést, miért is ennek fejlődését rendkívüli mértékben elő fogja segíteni és hasznára válik a nem vártnegyénkhez tartozó azon községeknek is, melyek e vasút mentén fekszenek, mert az egész vidék, melyet ezen vasút átszel érezni fogja, hogy e vasút által jut csak a nagyvilággal élénk összeköttetésbe. Elismerés illeti tehát mindazokat, kik e vasút létesítése kezdeményezésében, létesítésében közreműködtek és a vasút létesülését lehetővé telték. Adja a mindenható, hogy legyen e művön Isten áldása! legyen e vasút a vidéknek és mind a négy vármegyének — melyen átvonul — javára, gyarapodására és felvirágzására! Az uj vasút mütanrendöri bejárása. Az uj vasút mütanrendöri bejárásra alakult bizottság tagjai egy része már folyó hó 25-én az esteli gyorsvonattal külön szalon- Í Ticsiban érkeztek meg és a kocsiban töltötték az éjszakát. A bizottság Debreczenből érkező tagjai mind az üzletvezető szalonkocsijában, az építési vállalat részéről egyes tagjai pedig a hajnali vonattal érkeztek városunkba. Az építési vállalat a helybeli vasúti indó- ! ház éttermében dús reggelit szolgáltatott fel, I a hol a bizottság helybeli tagjai és a meg- | hivott vendégek is megjelentek és megkezdődött az ismerkedés. A bizottságban való részvétel czéljából megjelentek Garádi Sándor vasúti és hajózási főfelügyelő a kereskedelemügyi minisztérium képviseletében, Uhlarik Béla üzletvezető Debreczenből, Szily Jenő és Berényi Lajos felügyelők az államvasutak igazgatósága részéről, Bartók Ágoston és Lassgallner Lajos felügyelők Debreczenből, Bazsó Gyula felügyelő, forgalmi főnök és Andrássy Gyula ellenőr Sátoraljaújhelyről, Bárdossy Gyula titkár Debreczenből, a baseli „Bank für Transporte“ czimü vállalat képviseletében Pole- senszky Gyula, a helyiérdekű vasút részvény- társaság vezérigazgatója titkára Dr. Gerlay Károly kiséretében Budapestről, Dr. Bruk- ner Ernő orvosi tanácsadó Debreczenből, Hajós Mór helybeli osztálymérnök, Dr. Frank Mihály államvasuti mérnök építési ellenőr és Náray Ernő mérnökök Budapestről, Aczél Endre helybeli állomásfőnök, vármegyénk részéről Nagy László alispán, Kacsó Károly államépitészeti felügyelő, Dr. Schönpflug Richárd vármegyei tiszti-főügyész, a vállalat részéről Gregersen Nils és Dr. Gregersen Endre ügyvéd, Strasser Miksa főmérnök, Scheiber Mihály és Szilárd Lajos mérnökök alvállalkozók. Bitter Nándor, Gerő Márton, Márkus József vállalati mérnökök és GrünI vald József pénztárnok. Ezeken kívül megjelentek mint meghívott vendégek Dr. Adler Adolf lapunk szerkesztője, Balassa Antal budapesti hírlapíró, — ! Debreczeni István polgármester, Demidor I Ignácz rendőrkapitány, Fogarassy Károly az ecsediláp pénztárnoka, Gallasz Ödön já- j rási számvevő, Gőnyei István központi i’ő- j szolgabiró, Jakab Gyula főgimnáziumi tanár laptársunk a Szatmármegyei Közlöny képviseletében, Jeszenszky Sándor szolgabiró, gróf ! Károlyi Gyula a láplecsapoló társ. elnöke, Dr. ; Kovács Dezső ügyvéd, Norm Gyula építész, Péchy László műszaki tanácsos, Dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos, Dr. Schönpflug 1 Béla vasúti orvos, Tóth Sándor uradalmi intéző, Wagner István kereskedő, Wagner ; Lajos nagybérlő és Wieser Miklós az ecsedi- láp mérnöke helybeli lakosok, Dienes Lajos ügyvéd és földbirtokos Nagy-Dobosról és Péchy István főszolgabíró Erdődről. A vasúti indóházban történt bemutatkozás és a bő reggeli elköltése után pontban 9 órakor indult el a vonat, a mely egy gépkocsiból, a bizottság részére szolgáló szalonkocsiból, a debreczeni üzletvezető szalonTARCZA. Kend is ember? Irta : Bátsi Bállá Jenő. Artányos Vas Istvánéknál fura napok járták azóta, mióta öreg fejjel, daczára hogy már nagy gyermekei voltak, még másodszor is megházasodott. Elvette a falu legnyelvesebb egyik özvegyasszonyát, Vitéz Gábornét. A gazdaságnak nagy kárára szolgált ez a házassága Ártányos Vas István uramnak. Nehezen fértek össze kettecskén abba a házba, hol mig az első asszony élt, hát a legnagyobb békességben élt a gazda feleségével és gyermekeivel. Azóta nagyot változott a világ sora. A békességet, csendet és nyugalmat reggeltől estig fölverte az uj asz- szony hangos perlekedése; mely azután meg is hozta a maga gyümölcsét. Előbb az egyik gyerek, majd a másik hagyta el az apai házat, menekülendő a mostoha veszekedéseitől; végre aztán Ártányos Vas István uram is megunva a sok örökös szemrehányást, kezdett el-eljárogatni a korcsmába. Előbb kis időre tért be, majd mind hosz- szabb időre telepedett le a zöld kecskelábu asztal mellé és később már csak az éjjel vetette haza. Ilyenkor aztán a veszekedést kerülendő, jónak látta Ártányos Vas István uram be nem menni a portára, és a ház kerítése mellett lévő fa-lóczára ülve bóbiskolta át az éjjel hátralevő részét. Egy alkalommal valamiféle ezédulát hozott a kisbiró, nem lévén otthon a gazda, a feleségének adta át. Az asszonyt szörnyen bántotta a kíváncsiság, azért hát néhány fillért csúsztatva a kisbiró kezébe, igy szólt ahhoz: — Gergő bácsi az Isten is megáldja kendet; ha megmondja nekem, hogy mi áll ebben az Írásban ? ... — Ebben .... lepődött meg a kisbiró, ki szörnyen röstellte a dolgot, hogy hadilábon állva az irás, olvasás mesterségével, épen neki jutott ki a megtiszteltetés, hogy az Írásban foglaltakról fölvilágositást adjon. — Hm .... Hm .... Hm ! ... köszürülé a torkát és szörnyen fontoskodó ábrázatot vágva, szemöldökeit összeránczolva igy szólt: — Valami örökségről ir itt a törvény !.. De hát Kati hugám, nehéz az ilyen úri hetüket kiókumlálni. Olyanok ezek a betűk, mintha csak a görcs húzta volna őket össze !.. Legjobb lesz, ha a gazda maga bemegy majd a jegyző úrhoz!... — Majd beküldőm, ha haza gyün!.... A lump gazember örökké csavarog. Isten áldja Gergő bácsi!.. . — Isten veled hugám ! .. . — köszönt a kisbiró és azzal eltávozott, mig az asszony bement a házba. Épen delet harangoztak már, mikor egyszerre csak fölnyilt a kiskapu és szemére lehúzott kalappal belépett a gazda. Szó nélkül ment be a házba, levetve a kabátját, mely a vállára volt dobva és a kalapját letéve, nagyot sóhajtott és odatelepedett az asztal mellé a szobába egy székre. — Egy írást hozott kendnek a kisbiró, — monda az asszony és a kisbiró által hozott Írást odatette az asztalra az ura elé. •— írás ... a kisbiró hozta ? ... — düny- nyögte Ártányos Vas István. — Az hát... — hagyta reá az asszony. — No lássuk csak ... — monda Ártányos Vas István és összeránczolva a szemöldökét olvasni kezdte az írást. — Örökség lenne ... — monda hízelgő hangon az asszony. — Az hát... — bólintott egyet a fejével Ártányos Vas István, csakhogy a legidősebb lányom anyai örökségét kell amint látom, mit a házra kebeleztetett be meg a fundusra az árvaszék, tizenöt nap alatt kifizetnem. — Mán abból nem eszik kend, sem a lánya!.. . — mondá az asszony. Még mit nem no, hát azt hiszi kend ez csak úgy mén, mi ? ... Abba nekem is van beleszólásom, mert én a kend hites felesége lennék! ? — Hiába pedig minden, feleié Ártányos Vas István, mert ezt a pénzt az árvaszéktől én akkor ... kölcsön vettem; most meg, hogy a lányom férj hoz ment, hát oda köti neki fizetni! . . . — Ez nem beszéd!... Aztán kend elmegyen majd a jegyző úrhoz, az majd pen- nás ember lévén, nem olyan tutyi-mutyi mint kend, hát... ki fogja valahogy igazítani ezt a dolgot. — Mán aligha segít ezen nem a jegyző ur, de még a pápa sem, mert azt mondja a példaszó is, hogy: adós .. fizess !.. Aztán üzent is már Mariska, meg az ura, hogy átjönnek a pénzért holnap délután. — Dejszen... ide be ne tegyék a lábukat ! . . . — pattant föl egyszerre az asszony, mert olyat teszek, hogy még a Dárius is ki áll a csodájára. — Mán pedig hiába lötyögsz szentem, elég ha elzavartad a gyermekeimet a háztul, azt nem fogod nekik megtiltani, hogy haza ne jöjjenek az apjukat látni! . .. — Ide be nem teszik a lábukat és punktum ! . .. Itt én vagyok az asszony! . . . — Talán én meg a gazda lennék?. . . — Gazda ? ... Megengedem, a gazda !... De ne feledje kend, hogy egyszer már a végére kell jutnunk ! ... — Nem ártana már egyszer .. . hagyta reá a szót Ártányos Vas István a feleségére és végét vetendő a sok szószaporitásnak ki ült a kapu előtti padra. Itt ült egész estig és igen rossz kedvében lehetett, mert a háza előtt elmenök köszönését alig hallhatóan viszonzá. Mikor már öreg este lett és az eső is szemezni kezdett mind erősebben, fölállott a pádról és valamit a foga közt
