Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-14 / 37. szám
'Xáxss.cLa.lxaei.i., szépirod-alixii ás isnaerstterjeszto ixetilapD. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Elöfizeté Egész évre .................8 kor. Fé lévre..........................4 kor. Kö zségi jegyzők és tanít si árak: Negyedévre.................2 kor. Eg yes szám.................20 fill. ók nak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi irodajés kiadóhivatal: Széchenyi-utcZS* 87. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A Nagykárolyi Ipari Hitelszövetkezet. (—r.) Csendben, minden zaj, lárma és reklám nélkül, szerényen kezdette meg működését hétfőn a helybeli iparhitelszövetkezet. A hitelszövetkezet czélja a tagok takarékossági hajlamának és gazdasági tevékenységének felébresztése, a tőkegyűjtés elősegítése, olcsó hitelnyújtása s a hitel fejlesztése által tagjai jólétének előmozdítása. Ezen nemes czélt azonban csak úgy érheti el, ha tagjai a pillanatnyi haszontól, — mely az üzletrészek osztalékának magasságában áll — eltekintenek s igy a nyerészkedést teljesen kizárva e helyett inkább a kölcsönök 1 kamatának leszállítására törekszenek. A szövetkezet nem versenyez a többi intézetekkel, mert bár takarék- betéteket nem tagoktól is elfogad majd, hitelt csak saját tagjainak nyújt. Kívánatos azonban, hogy az iparosok támogassák a szövetkezetét kellő mértékben, hogy minden iparos tagja legyen a szövetkezetnek, mert csak igy nyerhet erős lendületet a szövetkezeti üzlet minden téren s ezzel szemben az üzleti költségek megosztás utján fokozatosan csökkennének. Igaz ugyan, hogy a szövetkezet egyelőre csak a hitelügyletekkel kezdi meg működését, azonban az üzletkört kellő érdeklődés mellett azonnal ki lehet terjeszteni, mert fellehet venni az üzletkörhöz tartozó nyers anyag beszerzést, feldolgozást, készáruk értékesítését és munkaszállitások elvállalását. Az ugyanazon iparágat űző tagok a hitelszövetkezet kebelében külön szakcsoportokat létesíthetnek, melyek szervezetét és működését a szövetkezet igazgatósága a közgyűlés hozzájárulásával a központ által kidolgozott minta-szabályok szerint állapítja meg. Mily jótétemény az például a czi- pészekre és csizmadiákra, valamint a bőrt feldolgozó más iparosokra, ha böranyagot beszerző szövetkezeti szakcsoporttá szövetkezve kiváló jó anyagot jutányosán kaphatnak s nem kell azt a gyárostól számítva negyedik kézből drágán megvásárolni. Mily jótétemény az a fát feldolgozó iparosokra, ha összeállva a nyersanyagot közösen és olcsón vásárolják be, árucsarnok szakcsoportot létesítve kézizálogkép lekötött ipari készítményeikre kötvénykölcsönt kapnak és készítményeiket időveszteség nélkül s csak igen kis jutalék fizetése mellett az árucsarnokban értékesíthetik. Mily jótétemény az, hogy építési vállalatoknál a szövetkezet a kellő óvadékot a csoporttá alakult iparosoknak rendelkezésére bocsátja és az építési szakcsoport utján elvállalt építkezési vállalatok lebonyolításáig ezeknek megfelelő hitelt nyújt és a szükséges ösz- szegeket előlegezi. Mily jótétemény az iparosra nézve az, ha künlevöségeire szükség esetén előlegeket kaphat, ha számla- és egyéb követelései behajtását a szövetkezetre bízza, a mely azt kevés költséggel eszközli, az iparost az utánjárástól és időveszteségtől megkíméli és szükség esetén követelése egy részéhez azonnal hozzájuttatja. Ezenfelül a munkavállalati vagy munkakészitö csoportok alakításának az az előnye, hogy az ipari hitelszövetkezet utján a kisipari munka is érvényesülhet, mert a kisiparos ép úgy részt vehet munkájával a vállalkozásban, mint az elegendő tökével dolgozó nagy- vagy gyáriparos. Ha tehát a kisiparos a nyersanyagot olcsóbban kaphatja, mint eddig kapta, ha kölcsönt kaphat, a mit eddig nehezebben kapott, ha kevesebb kamatot kell fizetnie, mint eddig fizetett, ha készítményeire olcsó előleget kaphat, ha időveszteség és kevés költséggel értékesítheti gyártmányait és követeléseit gyorsabban és kevesebb költséggel behajthatja, sőt pénzének egy részéhez a számla- és egyéb követelések értékesítésével azonnal hozzájuthat: kétségtelenül világos, hogy ezen előnyök kellő felhasználásával a kisiparos boldogulni fog, nem lesz oly rósz viszonyok között, mint aminök között most van és fáradsága mellett tisztességesen és kevesebb gonddal fog megélhetni. Hogy ez igy legyen, az kizárólag a helybeli iparosoktól függ, mert az ipari hitelszövetkezet igazgatósága fáradságot nem kiméivé mindent el fog követni, hogy az ipari hitelszövetkezet ügyét s ezen belül az iparosok ügyét előbbre vigye, hogy városunkban az iparososztály oly fokra emelkedjék, a minő fokon állott akkor, mikor a gyáripar és az ipartörvényben lefektetett iparszabadság — helyesebben szabadosság — még nem tett oly pusztítást az iparos-osztályban. Az iparostól függ az iparos-osztály jóléte. „Segíts magadon és az Isten is megsegít! “ Színészet. Színtársulatunk e hó 26-ig lesz még körünkben, a mikor ismét Eperjesre mennek. A közönség érdeklődése az elmúlt héten kissé megcsappant, a miben nagy része van bizonyára a nagy hőségnek, mely a zárt terembe folytott meleget csaknem elviselhetetlenné teszi. Jó lenne legalább az ablakokat nyitva hagyni, hogy a közönség egy kis friss levegőhöz juthasson. A lefolyt hét műsorában ismét egy pár újdonságot volt alkalmunk látni, s a műsor ellen kifogást egyáltalán nem támaszthatunk, mert az változatos s a budapesti színházak legnagyobb sikert ért darabjait van alkalmunk látni. Az egyes előadásokról a következőkben számolunk be: Csütörtökön, szeptember hó 7-én, Malonyai Dezső és Rákosi Viktor színműve „Az elnémult harangokénak volt a bemutatója. A szép számban megjelent közönség érdeklődéssel fogadta a darabot. A magunk részéről Rákosinak hasonczimü regényét, — melyet a társirók dramatizáltak, — sokkal felébe helyezzük a darabnak. Nem látjuk benne azt a logikus következetességet, mely a regényen mindvégig átvonul s a kifejlődés, mely a regénynyel teljes ellentétben áll, hidegen hagyja a hallgatót. Van benne egy T A RCZ A. Az utolsó aratás. Nem hatotta meg az árverés sem. Nyugodt hidegvérrel szívta szivarját, az elmúlt idők nagybecsű maradékát. Csak mikor a vége felé járt már az illatos dohánytekercs, akkor tette meg a maga gúnyos megjegyzését az oldala mellett álló ügyvédnek, ki könyes szemekkel nézte a nyüzsgő zsibvásárt. — Ez volt az utolsó Uppmannom. Ezentúl majd portorico járja. Valami szomorú lemondás ült ugyan az ajka szélein, de azért elég erős volt arra, hogy bánatát eltitkolja. Egykedvűen nézte, mint ütik dobra lovait, a családi hintót, a könnyű jukker-kocsikat, melyek a széllel versenyezve járták be régebben a határokat. Csak egyszer szólalt meg, mikor a kaszák felett folyt a vita, melyek rozsdapirral ar- czukon tűrték a szomorú helyzetet. Akkor vett fel a földről Fábián Gyula egy kicsike sarlót, de ellenvetést nem tűrő hangon mondotta : — Ezt nem engedem. A gyermekeimé. Senkisem tett ellenvetést. Annak a sarlónak különben sem lehetett volna hasznát venni. És azután az utolsó szögnek is akadt más gazdája. — Készüljetek gyerekek, indulni fogunk. A két kis fiúcska, kiknek sehogysem fért parányi agyvelejükbe az a lesújtó gondolat, hogy örökre megváljanak a kastélytól, a végtelenbe vesző erdőségektől, tarka lapályoktól, tamáskodva fordultak apjukhoz: — Igazat beszélsz apa ? Csakugyan el kell mennünk ? A vas jellemű ember szeméből akarata ellenére is kiszökött a köny erre a kérdésre, melyet a két apróság elszoruló kebellel, kiszáradt torokkal ejtett ki. Csak egy rövid pillanatig tartott az egész és Fábián Gyula ismét a régi, törhetetlen akaratú ember lett. — Üljetek föl! — parancsolt ridegen fiaira és maga is fölkapaszkodott a fatengelyes parasztkocsira. Valaha régen még a szomszedtanyára sem ment volna ki aczél- rugók nélkül. — Semmi sem már a miénk itt, apa? — kérdezte bátortalanul a nagyobbik fiúcska, mikor a családi sírbolt előtt futó útra kanyarodott be lassú döczögéssel a szekér. Fábián Gyula nem válaszolt. Mélázva nézte a lábai előtt fekvő sarlót, melynek vékonyra csiszolt éle kaczérkodva villogott szemei közé. Mintha beszélne is, a mint megpendül a tánczoló farészeken: — Ugyan, ugyan, mi lenne akkor Fábián Gyula, ha a kezedbe vennél és leütnéd ennek a szembenülő két gyereknek a szőke hajú fejecskéjét? Megriadt a gondolatától. — Mit kérdeztél, fiacskám? — Semmi sem a miénk már itt, apa? Fábián Gyula nem válaszolt a gyermek kérdésére. Ráütött kezével a parasztkocsis vállára, úgy, mint régen szokta a saját kocsisával. — János ! — No — fordult hátra a legény sértődötten. Már tudta, hogy nem „urat“ visz és bántotta ez az úri szokás. ' — A sírboltnál megállunk. Nem volt még kifizetve a fuvarja, tehát megállott a mondott helyen. Fábián Gyula leugrott a szekérről és kiemelte az ülés alól a paraszt kapáját. ’ — Add ide azt a virágot, fiacskám, — szólott gyermekéhez. A kis fiú kérdöleg nézett apjára, de szó nélkül adta át a terjedelmes cserépedényben pompázó törpe pálmát. A törhetetlen férfi szilárd léptekkel indult előre. — Veled mehetünk-e apa? — kiáltott utána a kisebbik fiú. — Nem, maradjatok a kocsin, — hangzott a válasz és az izmos alak eltűnt a sirkert kapuja mögött. Sokáig, nagyon sokáig maradt oda és mikor visszatért, a terjedelmes cserépben nem volt már pálma, csak föld, tiszta föld. És a szemei is olyan vörösek voltak, mint akkor, mikor a mama halála után eljött a szobájából. — Mehetünk, János. Nem beszéltek az egész utón semmit, csak egyetlen egyszer kérdezte Palitól, az idősebbiktől : — Megvan még a búza a zsebedben ? A kis fiú ijedt csodálkozással nézett apjára, hogy honnan tudhat arról a lopva rejtett búzáról valamit. De csak megvallotta az igazságot: — Megvan, apa. — Add ide, fiacskám. A gyerek ellenvetés nélkül adta át az apró magvakat, melyeket olyan féltékeny gonddal szorongatott az egész utón kezei között. Úgy elnézte azt a néhány sárga szemet, mintha sohasem látott volna olyant életében. — Az utolsó termésem, — suttogta halkan, nagyon halkan és mint hogyha el akarta volna dobni az ut porába. De azután óvatos vigyázattal csúsztatta mégis az apró szemeket kabátja zsebébe.-— Itt lesz az uj lakásunk, — mondotta gyermekeinek, egy óriási házra mutatva abban a nagy városban, a hová már robogó vonattal érkeztek. És azután kezdetét vette a kis hivatalnokok száraz, egyhangú élete. Régi ismeretségei révén hozzájutott valami kis fizetésű álláshoz az egyik minisztériumban. AI EGYED ÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASH/MTQSZEÍ
