Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-26 / 4. szám
XXII. évfolyam. Nagykároly, 1905. január 26. 4-ik szám. TársacLsblaaCLi, szépirodalrai és iszrzíZLer etter je sztő ICLetlla/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. lüegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre ..... 2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A képviselőtestületről. Városunk képviselőtestülete 120 vagy 140 tagból áll, kik hivatva vannak arra, hogy HiOOO lakosnak s ezek között mintegy 3—4000 adózó polgárnak anyagi és szellemi jólétét előmozdítsák, ellenőrködő és felebbviteli hatáskörükben igen sok köz- és magán -! érdek felelt határozzanak és döntsenek, j A képviselőtestületi tagoknak az a része, mely nem a vagyoni czenzus alapján kerül bele a névsorba, meg-1 tiszteltetés utján kerül oda, mert polgártársaiknak, az adózó polgároknak bizalma választja őket meg. Választó csakis városi adózó lévén, legtermészetesebb és leghivatottabb képviselői a város lakossága vagyoni érdekeinek a képviselőtestület válasz-1 tott tagjai. A vagyoni czenzus alapján bentlevö tagok pedig, mint legtöbb adót fizetők, saját érdekeiknek is hivatott képviselői. A tagok választása alkalmával valóságos fiók képviselőválasztás folyik le nálunk. Értekezlet egyik helyen, értekezlet másik helyen, körlevelek, korteskedések előzik meg; a választás napján pedig robognak a fiakerek, mintha legalább is egy fiók Budapest- belváros lennénk. No de azután megvan a választás, az erősebb diadalra jut s a megválasztott czime: városi képviselő. S azután___kivéve a választásokat és a mikor pótadót kell leszavazni, a képviselőtestületi ülésekről a lapok állandóan ilyen referádát hoznak: „városunk képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a tagok igen csekély számban jelentek meg stb.“ Kivéve mondom — a választásokat és a pótadókérdéseket. No mert ilyenkor még a legkényelmesebb városatya sem restel felfáradni a városházára, hogy befolyásos szavazatával dűlőre juttassa a sógor meg a koma ügyét. A pótadó megszavazásánál vagyis inkább leszavazásánál szintén kötelesség megjelenni, mert itt meg már a saját zsebének érdeke is beleszól. Alig vannak szürkébb és egyhangúbb ülések, mint nálunk. Szinte előre el tudnék mondani, hogy az egész éven keresztül kik fognak az egyes kérdéseknél felszóllalni. Mert nálunk minden ülés egyforma. Feláll az egyik oldalról egyik szónok, a másik oldalról másik szónok, hozzájárul az indítványhoz, vagy megtagadja azt, s azután következik a felállással vagy név- szerint való szavazás, s ennek végeztével a jegyzőkönyv hitelesítése s azután jól végezve a dolgot, mennek haza. A testület kilencz tized része azonban vagy meg nem jelen, vagy mélységes hallgatásba burkolózik, ama példabeszédet követve, hogy „hallgatni arany“. Hát igaz ez a példabeszéd, de ez a hallgatás még sem válik aranynyá, s nem folyik be a városi pénztárba, ez ugyan nem szaporítja a város jövedelmét és nem apasztja a pótadót. Pedig talán a képviselőtestület tag-, jainak e tekintetben is volnának némi kötelességei. Vagy miért küldik oda őket polgártársaik ? Hiszen a képviselőtestület áll leg- ; közelebb a városi adminiszlratióhoz. Nekik áll tehetségükben, hogy a városnak mindenféle ügyeiről a legközvetlenebb tudomást szerezzenek. Ük ismerik a város erőforrásait, szükségleteit a legapróbb részletekig. Ha vágynak a képviselőtestületi tag-1 ság után, bizonyára azért teszik, mert a város javát kívánják előmozdítani, — törekvéseiknek teret nyitni kivannak, — hogy azután eszméiket, a köz javára irányuló terveiket érvényesülni is lássák ? i És mit látunk? Azt, hogy hosszú i idjön keresztül senkinek, sohasem jut egzébe, miként lehetne a város anyagi helyzetén javítani, miként lehetne a i terheken könyiteni Soha egyetlen indítványt nem hal- j lünk a képviselőtestület tagjai részéről, mely uj erőforrások nyitását tervezné, : vagy utat, módot keresne, vagy mutatna, hogy miképen kellene bevételi forrásainkat szaporítani s ezáltal megbízóiknak, a választó és adózó polgárok nagy | számának érdekeit megvédeni. Mindent a polgármestertől várni, az ö előterjesztéseit el, vagy el nem fogadni, ennyi a mi képviselőtestületünk munkaprogrammja. | Pedig a polgármestertől várni mindent, — az ö vállaira rakni minden terhet, — képtelenség. Egy ember, bárha oly kiváló tehetség is mint Debreczeni István, — az ö elfoglaltsága mellett, nem képes mindenre kiterjeszteni a figyelmét. Neki a képviselőtestületben segitö társra kell találnia, mely a város elöhaladása, anyagi fejlődésének gondjait egyformán megossza; terveivel, czélszerü javaslataival irányeszméket jelöljön ki, melyet azután megvalósítani is igyekezzen. Ha vagyonleltárunkat figyelemmel kisérjük, azt szaporodni nem látjuk, hanem ellenkezőleg apad. Értékpapirosainkat a vasúti segélyek felemésztették, — pótadóuk ezek által ismét emelkedni fog és szükségleteink mindinkább szaporodnak. Mig mindig egy csomó megoldatlan kérdés vár rendezésre, — mint például a színkör ügye, — melyet tovább elodázni lehetetlen. És most áll elő a képviselőtestület tagjaira nézve a felelősség, az állással járó kötelesség, hogy módot találjanak arra nézve, miként kell a város anyagi helyzetén javítani, —bevételi forrásokat nyitni, — mert a polgárságra tovább támaszkodni nem lehet. Ha azután ilyen indítványt hallunk, és annak eredményét is látni fogjuk, akkor azt mondjuk, hogy a képviselőtestület megtette a kötelességet, — s nem csupán aczímetviseli, hogy „városi képviselő“. Alfa. T ARCZ A. Dal egy leányról. Tündérsziget s narancsberekröl, Beszélt az ifjú kedvesének ; Elmondá : mily szép és igéző Olt a csillag, a dal, az ének. Beszélte : ott örök tavasz van, Szebb, viritóbb a rózsa fája, Kéklöbb az ég, a csók is édesb, Több az életnek üdve, bája. Szebb ott az élet, szebb az álom, Ott arany köd s varázs homály van, Pirlóbb a hajnal s jobb az Isten Tündérsziget reges honában. A szív olt jobban, lángolóbban Szeret; — s szerelme altat, éltet. . S a szép leány tündérszigetröl Mind elhitte e szép beszédet. Hitt a leányka! — ámde később: Messze szállván ábrándja, álma, Óhajtá: vajha még csak egyszer: Leikébe a menyny visszaszállna'?! (Kölese.) Kosa Ede. Választási visszaélés, a mire nincs § Az alkotmányos élet pirkadásakor az ország téli választásra készült. Nagy dolog a választás mindig, akkor meg az újság ingerével is halott. Nem sok idő telt el azóta, hogy a vármegyék küldték a követeket az országgyűlésre,, a kiket egy kis kör jelölt ki azok közzül, a kik ,mobiles et bene possessionati“ voltak. Most már az alkotmány sánczai közt volt a nép is s a jelöltségre aspirálhattak olyanok is, kik nem voltak sem nobiles, sem bene possessionati. természetes, hogy nagy hullámokat vert a mozgalom országszerte úgy a választók, mint a jelöltek körében s nem maradhatott attól ment a talabori kerület sem. Dús völgy ölén, fenyves bérezek között terül el a talabori kerület, a völgyben 2—3 ezernyi szinmagyar s a hegyoldalakon mintegy; 30 ezernyi orosz ól. A lakosság egyaránt szorgalmas, de mig a magyarság munkáját bőségesen jutalmazza j az édes anyaföld, rendkívül szigorú körülmények között sanyarog a hegylakó orosz; ám azért nem bizakodik el a magyar s nem irigykedő az orosz és mert a zord téli időben napszámra adott előlegekkel enyhít a magyarság az oroszok nyomorán, ezek örömest sietnek nyaranta a magyarok segélyére | a szorgos munkából kivenni részüket: testőrként szereti egymást ez istenadta nép. Szívélyes érintkezés közben várták ez alkalommal is dr. trostlos Ivor budapesti ügyvéd urat, a' kit a kerületben domináló uradalom képviselőnek kiszemelt s a ki programm- jával kívánta megismertetni a tisztelt választókat. Beszélt az ügyvéd ur a kartellekről, a trösztökről, a Monros-elméletről s tudja Isten miről még, szépen, gyönyörűen. Oly ékesen folyt ajkairól a szó s annyi okos dolgot halmozott össze a jelölt, hogy fáradtsága méltán igényt tarthatott egy akadémiai jutalomra, de a nép szivéhez férkőzni nem tudott. Nem értettek a választók az egészből semmit s bár lisztességtudőan megéljenezték a a szónokot, mégis zokon vették az uradalomtól, hogy ezt a kimodhatlan nevű idegent hozta a nyakukra, a kit hirtelenében foszlós szivarnak keresztelt el a játszi néphumor. A programmbeszéd után szétoszoltak, falvaikba vonultak a választók s megkezdték munkájukat a kortesek. Az orosz falvakban könnyen boldogulhattak, a szegény oroszok bizalommal fogadták őket s mert úgy vélekedtek, hogy az uraság bizonyosan javukat akarja, egy kis áldomás ígérete ellenében a dr. Frostlos Ivor táborába szegődtek az oroszok; a magyarok azonban sehogy sem tudtak megbarátkozni avval a gondolattal, hogy az ö képüket egy foszlós szivar viselje. Összeültek, tanakodtak s a végén egy nagyot gondoltak: hogy ők Torday Sándort, az urmezei földesurat kérik fel a képviselőségre. Na hát meg kell adni : a gondolat szerencsés volt; Torday nobilis és bene possessio- natus volt, családjából több előkelő követ s vármegyei tisztviselő került ki, a kerületben élt s gyönyörű alakkal áldotta meg az Isten. — Az ilyen férfiúról írhatta kosszorus Aranyunk, hogy „sudár termettel szép jegenyére — s válla hatalmával vasszert! szik- ; Iára hasonló“. A szép külsőn kívül egyesült benne a magyarnak minden erénye s legbüszkébb ékessége az volt, hogy megérezte a nép szivének lüktetését, a melylyel magasztos együttérzésben dobbant össze az ő szive is : az Isten is képviselőnek teremtette. A gondolatot tett követte, a magyarok felkérték Tord'ayt, a ki a jelöltséget elfo- ; gadta : programmbeszédre nem volt szükség ; az ö programmját ismerte' a nép apraja- nagvja, az a haza rajongó szeretete volt. Boldog reménykedéssel vettek tudomást a Torday Sándor elhatározásáról a talabo- riak ; azonban aggodalom szállt a szivükbe, a mikor megtudták, hogy a dr. Frostlos Ivor gyorslábú emberei már bekalandozták a kerületet s megnyerték ügyüknek az oroszokat; mert evvel a mérleg a jövevény javára billent. Már ilt csak a leleményesség segíthetett. Gyönyörű téli idő volt, vidáman farsangoltak az emberek, természetesen csak azok, a kiknek telt az efféle mulatságra. A talabori kerületben a jó sors e tekintetben a magyaroknak kedvezett; kamrájok. pinczéjök tele volt, inig a szegény oroszok csak a komorságát érezték a télnek. A magyarok csoportokra osztva csengő- bongó száriakon jártak be az orosz falukat, közben a korcsmákban megtelepedtek, lak- mároztak, ettek-ittak, dalolgattak. Egy-egy ilyen csapat jókedvű ember megjelenésével ünnep költözött a falvakba,
