Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-29 / 26. szám
•;v‘ T’eLrssLcLa.lm.i, szépirodalmi és iszn^eretterjesz'tö ii.etila,;p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. IMegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész éVre . . . .8 kor. || Negyedévre ................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Széchenyi-utcza, 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Eszményiség és anyagiasság. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 23-án délelőtt 10 órakor kezdödöleg hirdetett, tényleg azonban 11 órakor megkezdett rendkívüli közgyűlést tartott, megkezdette a közgyűlést a városháza tanácstermében és bevégezte a vármegyeháza kis terP en, a mi maga szokatlan dolog, i körülmények által ind,okol|iató. -^^sAzonban ez mellékes doÉjg. " Beszélni akarunk a közgyűlés tárgyáról s annak előzményeiről A tárgysorozatban egy tárgy volt felvéve u. m.: A közgyűlési terem számára megfestett arczképek elhelyezésének megállapítása. Már vagy két héttel ezelőtt lehetett hallani, hogy a közgyűlési teremben, mely a 300,000 korona költséggel kibővített és átalakított vármegyeházában van, a közgyűlés szánjára megfestett arczképeknek nincs helye. Hiába készítette az átalakítás tervét egy műegyetemi tanár, hiába volt ki- küldve az építés ellenőrzésére az állam- épitészeti tiszti hivatal, hiába választott a vármegye egy építési bizottságot, a Király, a Királyné, Kossuth, Deák, Széchenyi, Kölcsey, Károlyi György és a többi arczképeinek nem jutott hely a közgyűlési teremben, mert nem a kegyelet a fö, hanem, hogy a szeczesz- sziós falak szépsége legyen látható. Ha jól tudjuk, tizennégy arczkép volt elhelyezve a régi, egyszerű falakkal ellátott gyülésteremben, azok ott szépen elfértek, jó hatást tettek a Károlyi stbbiek arczképe hol fog függni? Hiszen ebből nincs semmi gyakorlati haszon! A födolog pedig a mai korban az üzlet. Eszményiség, kegyelet, a közügyek iránti önzetlen érdeklődés, áldozatkészség, a közérdekében való fáradozás, jnunkálkodás, az mind kimegy a divatából, az anyagiasság, a haszon mennyi- Ssége, á hatalmon levők kegyének keresése, hízelgés, őszinteség hiánya, alattomosság, kétszínűség, elvváltoztatás, ;az elveknek a haszon mérvéhez mérten való alkalmazása, szolgalelküség, sze- czeszszió, ez a divat. Nem a szépet, jót és nemest, hanem a feltűnőt, a hasznosat és a nagyon jól jövedelmezőt keresik ina az emberek, nem válogatva az eszközökben, melyekkel czélt lehet érni. Födolog az üzlet! A pénznek nincsen szaga. Ujjal lehetne mutatni emberekre, kik tisztességtelen utón tettek szert vagyonra, de azért azok játszszák a legnagyobb szerepet és még ők adnak oktatást a tisztességről. S noha távollétükben elmondják az emberek egymás között, hogyan keletkezett az illetőnek a vagyona, mégis hajlonganak velük szemben és szívesen elmennek hozzájuk egy barátságos összejövetelre, ebédre, vacsorára, névnapi gratulátióra. Ez az anyagiasság. Ennek az uralma kihat mindenre. Ennek az uralma megszünteti lassan- kint az eszményiséget, a kegyeletet. Ennek az uralma idézhette elő azt, hogy a rendkívüli közgyűlésen 20 törvény- hatósági bizottsági tag jelent meg; szerencsére azonban a megjelentek egyhangúlag feláldozták a szeczesziót a kegyeletnek, kimondván azt, hogy bárhogy is el lesznek takarva a közgyűlési terem falán látható szép oszlopok, a közgyűlési terembe helye- zendök el az eddig is ott elhelyezve volt arczképek, a nemzet oszlopai. Hadd legyenek ott, hadd hirdessék ott az eszményiséget, a hazafiságot, a szépet, jót és nemest, a kegyelet örök szépségét, hadd lássuk magunk előtt a Kossuth, Deák, Kölcsey, Széchényi és később Batthyány arczképét, hátha tanulunk valamit magasztos gondolkodásukból, hazafiságukból, önzetlenségükből, hátha megjavulunk, hátha keletkezik bennünk egy kis eszményiség és háttérbe szorul legalább egy kis részben az anyagiasság! bizottsági tagokra és díszévé váltak a teremnek a haza nagyjainak arczképei. Mikor a vármegye közönsége a képeket megfestette s azokat a közgyűlési teremben elhelyezni rendelte, mikor a képeket ünnepélyes közgyűléseken kegyeletteljesen leleplezte, akkor senki sem gondolt arra, hogy még lesz egy olyan kor is, amikor a falak szépsége érvényesülése indokából az arczképeket« a közgyűlési tecátabof az elöcsarnokbii akárják levü&i. * Mikor minden egyes arczkép leleplezésénél a közgyűlési terem annyira zsuffolt volt, hogy a később érkezők alig juthattak be a terembe, nem lehetett arra gondolni, hogy lesz még oly közgyűlése is a vármegyének, melyben arról lesz szó, hogy hova vigyék azokat az ünnepélyes közgyűlésen leleplezett arczképeket, mert a közgyűlési teremben azoknak nem jutott hely, amennyiben eltakarnák a szép falakat. És jellemző a korra, melyben élünk, hogy ezen rendkívüli közgyűlésen 580 bizottsági tag közül 14 tag, a tisztvi- velöket beleértve 20 szavazásra jogosított egyén volt jelen, s ha egy bármily kis hivatali állás betöltéséről, egy gyógyszertári jogról, vagy egy politikailag fontosnak vált bizottsági határozat hozataláról van szó, alig lehet a teremben megférni. Talán 5—6 vidéki bizottsági tag vett magának annyi fáradtságot, hogy a közgyűlésre bejöjjön. Minek is? Mit törődik ma a bizottsági tag azzal, hogy a Király, a Királyné, Kossuth, Széchenyi, Deák, Kölcsey, Bakancsszállitás a honvéd* ség részére. A magyar királyi honvédség 1906. évi lábbeli szükségletének 50°lo-át vagyis 16000 (tizenhatezer) pár bakancsot fatalpszegek nélkül, az 1897. évi 26731—VII. számú leirat csatolmányaiban foglalt föltételek, azonban a fővállalkozóval kötött szerződés értelmében ezúttal megállapított egységár mellett és pedig páronként 10 (tiz) korona 94 (kilenczven- négy) fillérért, a hazai kisiparosok által szándékozik a honvédelmi m. kir. miniszter ur készíttetni. A fentebb jelzett bakancsok a vállalatnyertes iparosok s illetőleg állandó és alkalmi szövetkezetek saját költségén, legkésőbb 1906. évi márczius hó végéig, a honvéd TÁRCZ A. Tudod. Tudod: a mi lelkünk Két mrág egy ágon; Tudod: az álmunk is Két ugyanegy álom. Keresünk i:alakit Ki szivünk megértse, De föl nem találjuk Soha te se’ én se’. Mint két bolygó csillag Párhuzamos útja, Össze nem ér bár a Végtelent átfutja. Mi sem találjuk föl Soha, kire vágyunk, Pedig-pedig mindig Egymáis mellett járunk. Vary Ferencs. Czecz 3^Ea/t3ri. Humoreszk. Irta : "bátsi Ba.Ha, Tenő. Ez akkor történt még meg velem, amikor még igen fiatal emberke voltam és teli í reménységgel beálltam az egyik minisztériumba... tiszteletbeli, fizetésnélküli, czimze- tes gyakornoknak, ideiglenes minőségben és a várakozási állományba lettem helyezve. Ekkor kerültem ki az iskola poros padjaiból. Mit tudtam én akkor még az életről, az emberekről, a tréfáról meg különösen. A nagynénémnél nevelkedtem, aki igen zsémbes és szigorú asszonyság volt, valóságos erkölcsbiró, akivel egy nap, mig az iskolába jártam, csak háromszor találkoztam: reggel a reggelinél, délben az ebédnél és este a vacsoránál. Reggelinél... igy szólt hozzám: — Matyi!... . — Tessék!? — feleltem alázatosan. — Van ezukor a kávédban ? — Igenis van!. .. többet ö sem szólt, de én sem. Az ebédnél már többet disku- ráltunk imigyen : — Matyi. ..! — Parancsol? ... — kérdem szemlesiitve. — Izük.. .! — kérdé nagynéném. — Mi? — kérdém, mert nem tudtam mit kérdez. — Hát a főzelék és nem a torta!... — mondá ő. Fölségesen jó .. . — mondám én. — Csak... el ne rontsad a gyomrodat! •— monda nagynéném. No erre már nem feleltem, mert nyugodt voltam, hogy attól, j ami az én tányéromra jut, ugyan el nem [rontom a gyomromat. Egyszer csak elérkezett a vacsora ideje ' is, leültünk újra az asztalhoz, ettünk, de | már az én nagynéném nem diskurált többé, j mert elálmosodott a tányér fölött és mint- 1 sem ettem volna, inkább egyre arra vigyáztam, hogy valamikép szeretett nagynéném .. el ne aludjon és le ne forduljon a székről. Egyszer aztán, elérkezett az utolsó esztendő is, lemaluráltam és ki kapván az ; érettségi bizonyítványt, az én nagynéném csak annyit szólt, amikor a szemüvegét föltéve áttekintette azt, hogy: — Látom, a mai nappal fiatal emberré j lettél és nem vagy többé gyermek. Nesze! két hatos, menj ki a ligetbe és ülj fel a ringispilre és mulassál jól. Három krajezárért vehetsz czigarettát is. Majd, .. a napokban elmegyek veled a Miska bácsihoz, a sógoromhoz ; no .. . ismerheted a Kardjunker bácsihoz és majd beteszlek valamelyik minisztériumba hivatalba! .. Szédült velem a világ, ilyen dolog még i nem történt velem, hogy az én szeretett j Szabina nagynéném... igy beszélt volna velem!? Ünneplőbe öltöztem, fölvettem a | felöltőmet, bár rekkenő hőség volt, de ő diktálta reám, tekintettel arra, hogy uri- ! ember, ha valahová megy . . ., hát magával ! viszi a Felöltőjét is! — Verte az izzadtság 1 a homlokomat, a hátamat, de . .. mindegy, le nem vetettem volna az überczihert; még j lm egy regiment katona akarta volna is! Átjöttem a hídon, mert Budán laktunk s innen rándultam át most ez alkalommal Pestre... a ligetbe. Egész lámpalázba estem, de hogyis ne, soha se jártam én még a ligetben! .. . Bámészkodtam előre, hátra és tátottám mindenre a számat. Egyszerre csak eszembe jutott, hogy hát nagynéném adott nekem 20 krajezért és én ebből 3 krajezárért vehetek ... tekintettel arra, hogy immár... , fiatalemberré lettem .. . czigarettát? ! . . Nem akartam hinni a dolgot. Megtapogattam a zsebemet és ott csüggött a két darab 20 i filléres. Elővettem a zsebemből az érettségi bizonyítványt, elolvastam, összehajtottam és ismét visszatettem a zsebembe. Megint elővettem és ismét eltettem. így ment az egy darabig, végre is oda értem a trafik elé, még mindig a kezemben tartva az érettségi bizonyítványt, hogy ha esetleg igazolnom kellene magamat... ki vagyok és hogy vehetek-e már czigarettát ? Oda lépve a trafi- kos kisasszony elé, mondám: — Kérek három krajezárért czigarettát! — Milyet? — kérdé a kisasszony. — Milyet ? — ez a kérdés egy kissé zavarba hozott, gondolkozni kezdtem ... de válaszolni nem tudtam, mert tudtam is én, hogy milyen fajta czigaretta létezik? — Hölgyet vagy herczegovinát ? — kérdé a kisasszony. Hölgyet ? .. . a világért sem mertem volna venni, mert ki tudja, milyen az ? . . . Hátha valamiféle illetlenség lenne a dologban még utóbb, úgy hát, herczegovinát kértem. — Tessék! — mondá a kisasszony és két darabot tett elém az asztalra. Nagyot néztem, mert azt hittem, hogy egy egész skatulyával fog majd adni. de azért mit sem szóltam ... elvéve a czigaret- táimat, távoztam. Megálltam egy fa mellett és elhatároztam magamat arra, hogy rá gyújtok. Hosz-
