Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-26 / 21. szám

I

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

ismét visszaszerezni a közönség érdeklődését, vagy pedig megszüntetni a tagdíj további beszedését, mert a jelenlegi körülmények között senki sem adja szívesen filléreit minden ellenérték nélkül egy czéltalan egyesület fen tartására.

x.

FELHÍVÁS!

Mindazokat, kik a húskérdés megoldása iránt érdeklődnek, felkérem, hogy az első értekezlet által kiküldött bizottság jelentésének meghallgatása és a további teendők megbeszélése ózdijából f. hó 29-én d. e. II órakor a városháza tanácstermében tartandó

értekezletre

megjelenni szíveskedjenek.

Nagykároly, 1904. évi május hó 26-án. Tisztelettel

Db*. Adler Adolf»

ügyvéd.

HÍREK.

Személyi hírek. Kristóffy József vármegyénk főispánja folyó hó 18-án Csengerbe utazott, onnan f. hó 19-én este tért vissza; f. hó 20-án az ünnepekre a fővárosba utazott s onnan f. hó 25-ikén érkezett vissza székhelyére. — Károlyi István gróf ma hajnalban állandó nyári tartózkodásra hazaérkezett. — Dr. Adler Adolf lapunk szerkesztője pünkösd első napján részt vett a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetségének a fővárosban tartott közgyűlésén.

— A vármegyei állandó választmány a mai napon tartandó rendkívüli közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljából tegnap délután 3 órakor a vármegyei székház nagytermében ülést tartott.

— Rendkívüli közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottságának ma délelőtt 11 órakor kezdődő rendkívüli közgyűlésén a városunkat érdeklő következő ügyek kerülnek tárgyalás alá: Városunk képviselőtestületének a villamostelep létesítése költségeire kölcsön felvétele és a villamostelep czéljaira szükséges telek megvétele tárgyában kelt határozata, Dr. Vetzák Ede indítványa egy városunkban felállítandó törvényszék ügyében, valamint a vármegyei székház építésére felveendő kölcsön ügye.

— Föispánváltozás küszöbén állunk a fővárosban elterjedt hir szerint, melyről már fővárosi lapok is írnak. Ezek szerint Lukács

László pénzügyminiszter rövid idő múlva lemondana állásáról, tárczáját Tisza gróf miniszterelnök venné át, ki a belügyi tárczát sógorának Sándor János belügyi államtitkárnak adná, belügyi államtitkárrá pedig vármegyénk főispánja Kristóffy József neveztetnék ki. A mennyire örvendenénk főispánunk előmenetelén, annyira sajnálná az egész vármegye közönsége az ő Távozását, mert rövid ittartózkodása ideje alatt már megnyerte a vármegye közönsége vele érintkező részének rokonszenvét.

— Névnap. Folyó hó 23-án Dezső napján a tisztelők és jóbarátok egész serege kereste fel Kontraszty Dezső kegyesrendi tanárt és Kovács Dezső dr. ügyvédet, hogy kifejezzék előttük jókivánataikat.

— Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület öt vármegyét magába foglaló szatmári kerülete Szatmáron a folyó hó 15-én tartott közgyűlésen megalakult és kerületi elnökké Pásícuj Imre szatmári, alelnökökül Auer Károly beregszászi, Kaufmann Jenő j helybeli és Kooz Gyula szatmári, titkárul ] Szönyi Zoltán, pénztárnokul Szűcs József, jegyzőül pedig László Zoltán szatmári tagokat választották meg. Az országos egyesületnek — mely pünkösd első napján tartotta meg alakuló közgyűlését — már most 6 L16 vidéki és 1252 fővárosi, összesen 7368 tagja van, elnökké Sándor Pál orsz. képviselő választatott meg. A közgyűlés —- melyen városunk 12 taggal volt képviselve —- viharos éljenzéssél fogadta el azt az indítványt, hogy az ország gazdasági viszonyainak Ausztriával való rendezését az önálló vámterület alapján óhajija és utasította a választmányt, hogy tegyen előterjesztéseket azon sürgős előkészítő munkálatok tekintetében, melyek az önálló gazdasági berendezkedés megvalósításához szükségesek. A közgyűlés után társasvacsora volt a Royal-szzállodában.

— Záróünnepóly. A főgimnázium „Kölcsey- önképzőkör“-e folyó hó 21-én d. u. 4 órakor szépen sikerült záróünnepélyt rendezett a tornacsarnokban a gimnáziumi zeneegyesület javára belépődíj mellett. A műsor igen gazdag és változatos volt, úgy, hogy annak végighallgatása valósággal élvezetet szerzett a megjelent szépszámú publikumnak. Rég volt gimnáziumunkban ily erkölcsi sikerrel bíró és magas színvonalon álló ünnepély. A közönség tetszésének minden egyes szám után óriási tapsviharban adott kifejezést. Az ünnepélyt a zenekar nyitotta meg Linka Camilló „Induló“-jával, melyet szép összhanggal adott elő. ügy ezen, mint a többi zeneszámok arról tanúskodnak, hogy méltán megérdemli a zeneegyesület a közönség pártfogását és támogatását. A második számot Serly Féréhez VIII. o. t. szavalata képezte, ki Arany János „Tetemrehivás“-át adta elő kellő hanghordozással. Majd az énekkar énekelt igen szépen és teljes preczizitással Niklos János tanár vezetésével. A negyedik számot Bérezik Béla VI. o. t. czimbalom- soloja töltötte be, ki nehány magyar dalt játszott; játékából kilátszik a tehetség és

kásos gyászkocsiké, koszorúkkal halmozzák, üvegfallal elzárják s a család férfitagjai be- szállanak ugyanazon bárkába. S mig a többi kiséret a templomba tér vissza, a két viz- járó megindul gyászos lassúsággal szomorú útjára, a halottak szigetére. íme a keresztény Cháron csónakja!

A hajóépitő-műhelyek tájékán általános érdeklődést költ 3 vizalatt járó torpedó-csónak fölmerülése. Gyakorlatot tartottak a tenger mélységében s csinos formás alakjuk mintha egyetlen hirtelen lökéssel bukna, fel a viz- szinére, ahol pár perez alatt kinyitogatják az elzáró fedélzetet, kéményt, korlátot, ár- boczot húznak fel s ártatlan gözsajka külsejét öltik. Csak a haditengerészek lobogója és egyenruhája árulja el komolyabb mivoltát.

Lidó szigetének nagy gonddal ápolt és kitünően gyümölcsöző zöldség- és virágkertészeti telepein túlhaladva, végre kielégítést nyer az eddig be se vallott lelki sóvárgás. Mert jóllehet még a hazai gyorsvonaton, mikor a Karst hegynyilásán először villan át a tenger, elkezdünk kiabálni: „Thalatta, thalatta“! de őszintén szólva, jóformán csak azért kiabálunk mert igy szokás, hogyne ta- nulttuk légyen hiába a klasszikusokat. De az egész Quarneró rakpartjain és sziklaösvényein végig kisér a kielégitetlenség elhidegitő érzése, hogy a milyen hatalmas, amilyen fenséges a tenger, olyan távoleső is. Mert se Abázia, se Volosca vagy Lovrana nem bir igazi plage-al. Itt a hidon van csak igazi plage; olyan sima fövénysik, mint egy óriási asztal lapja, mely teljesen egybeolvad a hullámsiksággal. A halászok felgyürkőznek derékig s ketten fogva egy nagy hálót, szépen belesétálnak a tengerbe. Apály ideje; nagy távolságban befele mutatja egy sötéten elváló esik milyen messze hat a dagály. A fövénypart azért nem nedves, bátran lehet sétálni rajta, csak megállani nem jó, mert pár perez alatt vizfakad fel a lesüppedő czipő nyomában. Ezer élőlény mászkál millió kagyló

között. Ezeket a dagály söpörte partra s most itt rekedtek szárazon. Saját lélekzét- vételének óriási erejétől tajtékzik a hullám, mintha magas gát vagy zátony állná útját. Pedig a mint beljebb vonul, látható hogy nincs ott semmi, csak saját belső erejétől duzzad és harsog. Lélekvesztő, szédületes j csábbal vonz a tenger lépésről-lépésre közelebb, mig egyszer egy elevenebb hullám felcsap s elönt egészen. Nem tesz semmit! Melegen tűz a nap, csakhamar megszárad a a ruha s a visszamaradt hófehér sókérget könnyű lekefélni.

És amilyen gyönyörűséges a tenger e j bizalmas közelsége, olyan felemelő annak végtelenbe vesző távolsága. Azt az érzést kelti, hogy ez a part a világ véghatára, amelyen túl nincsen többé se hegy, se erdő, se hid se város, csak ő maga: a véghetet- len tenger. Gőzhajó alig jár e tájon, de annál több vitorlás. Hangulatos alakja nem közeledik, csak lassan keresztül vonul a láthatár túlsó szélén, hogy a mélázó szem soká követheti ringó úszását.

Azonban a nyomorúságos testi gépezet csak mindig loránczigálja a lelket minden l magaslatról. Be kell térni a szomszédos „Café | Restaurantba“ amely arról nevezetes, hogy a tengerbe elötolt magas czölöpzetre rakott ! balkonjának czimén, már a puszta belépésre ! is jegyet váltat. Az igaz, hogy gyönyörű a kilátás, de — nem is adják ingyen! Annyira | nem, hogy egy szelet sonka és pohár bor i fizetett áráért odaben Velenczében egész nap jól lehetne élni.

Hanem azért...!

Rómában azzal biztatják az idegent, hogy a Fautana di Trevibe dobott pénzdarabbal meg lehet váltani a visszatérés bizonyosságát. Ki mondja meg nekem, mivel szerezheti meg ezt a drága bizonyosságot (szegény szárazföldi patkánynak) a Lidó feledhetlen tengerpartjára is ?

So mossy Miklósné.

ügyesség. Ezután ismét szavalat következett, Jakab Tibor VII. o. t. adta elő a „Rongyos koldus“ czimű költeményt Katona Árpádtól. | E kiváló hanglejtéssel és nemes páthoszszal előadott szavalat szinte meglepte a hallga- j tóságot. A hatodik szám egy Quintett volt Mendelsohntól, melyet Kompolthy Béla VI., Mangu Gyula V., Rupprecht Béla VI. és Nagy Gábor Vili. o. t. játszottak a karmes-1 terrel. A csinos zeneszám után az ének és zenekar Adler Ernő VIII. o. t. zongorakisérete ! mellett adta elő a „Czigánykar“ ez. darabot Weber K.-tól; a pontos összműködést igénylő | darab előadása igen szépen sikerült, a miben nagy érdeme van Niklos János tanárnak, ki fáradtságot nem ismerő buzgalommal igyekezett az ünnepély magas nívóját emelni. i Majd Müller Miksa szavalta Berzsenyi „A remete“ ez. költeményét ügyesen, teljesen átérezvén a költemény tartalmát. Kilenczedik szám gyanánt egy négykezes zongoradarabot j hallottunk, melyet Báthory József és Pintér Nándor II. o. tanulók adtak elő. A publikumot valóban elragadta a két tehetséges ifjú sze-j replö csinos játékával. Az ünnepély fénypontját Prónay-Szentgály : „Rákóczi zászlaja“ . melodráma képezte. Páskády János VIII. o. I t. szavalta Adler Ernő Vili. o. t. zongorakisérete mellett. A csinosan előadott darab már azért is érdekes volt, mert énekbetétek is voltak, melyek egyikét Lörincz Gábor tanár harmonium, — másikát a zenekar kísérete mellett adta elő az énekkar. Páskády szavalása határozott szavalói tehetségre vall. Ezután a zenekar adott elő egy magyar i népdalegyveleget, mire Hornyák Sándor VIII.1 o. t. köri főjegyző olvasta fel a Kölcsey- önképzőkör XIII. évi működéséről szépenI megszerkesztett jelentését, mely élénk képet nyújt a kör beléletéről és az ifjúság tevékenységéről. A következő szám ismét ének volt, Siicher: „Búcsú az iskolától“ ez. darabját adta elő az énekkar szépen és meghatóan. Most programmon kívül a főgimnázium igazgatója lépett a pódiumra ; alig tudott szóhoz jutni a sok tapstól, melyekkel a közönség iránta érzett tiszteletének, tanítványai pedig szeretetüknek adtak kifejezést. Beszédében fejtegette az iskola előhaladását 12 éves igazgatósága alatt, „dédelgetett, kedvencz gyermekének", a segélyegyletnek vagyoni állását; köszönetét mondott a kormánynak, mint az iskola támogatójának, a városi tanácsnak, mint az intézet fenntartójának s miután megköszönte a publikum érdeklődését és a tanárok — különösen Czimmermann János és Niklos János fáradozását, elbúcsúztatta az intézettől nemsokára eltávozó növendékeket, intette őket, hogy azon eszméket kövessék — kilépvén a nagyvilágba, — melyeket ezen intézetben hallottak s akkor sohasem fogja őket érni semmi kellemetlenség ; figyelmeztette, hogy ne feledkezzenek meg ezen iskoláról, hol tanulói pályájukat befutották, viseltessenek hálával tanáraik iránt. Azon ifjakat pedig, kik még továbbra is ezen intézet növendékei maradnak, buzdította a további kitartásra és munkálkodásra. Az igazgató nagyhatású beszéde utáu a zenekar a Rákóczi-indulóval zárta be a jól sikerült ünnepélyt.

— Áranylakodaíom. Ritka, csak keveseknek osztályrészül jutott isteni kegy nyilvánu- lásaként ünnepelték f. hó 22-én Rooz Móritz városunk köztiszteletben álló polgára és neje Meisels Netti, házasságuk 50-ik évfordulóját. Családjuk összes tagjai: 5 fiuk, 4 leányuk, 3 vejük, 15 unokájuk, sógoraik, sógornőik, városunk lakosai közül összes rokonaik, nagyszámú tisztelőik jelentek meg e napon a jubilánsok házánál, hogy jókivánataiknak kifejezést adjanak, más városokból pedig mintegy százan keresték fel őket részint sürgönyileg, részint levélben jókivánataikkal. Este a jubiláns házaspár házánál mintegy 75 tagból álló társaság gyűlt össze vacsorára, a mikor is Rooz Samu helybeli ügyvéd, Horovitz Jakab m.-ludasi kir. közjegyző az ünnepeltek veje,

I Sternberg Sándor és Ottó, a legkisebb uno- ' kájuk Fodor Laczi fejezték ki a családtagok jókivánatait. A társaság Fátyol Józsi zenéje mellett a késő reggeli órákig volt együtt a legjobb hangulatban. A magunk részéről is kívánjuk, hogy gyémántlakodalmuk napja is | ily viruló egészségben találja őket mint a I jelen alkalommal az aranylakodalom.

— Közgyűlés. A nagykárolyi espereskerü- 1 leti róm. kath. tanitói kör folyó hó 19-én | tartotta meg évi rendes közgyűlését Nagykárolyban, a róm. kath. elemi fiú népiskola tanácstermében, főtisztelendö Kosztra Ignácz czim. kan. esp. plébános, kér. tanfelügyelő elnöklete alatt. — A gyűlést a Szentlélek

| segítségül hívása és szentmise előzte meg, melyet főt. Timár Péter kegyesrendi házfőnök, végzett. Mise után a róm. kath. elemi fiú népiskola IV. osztályában igen szépszámmal gyűltek egybe a kerület tanitói, hol Princzinger György csanálosi tanító tartott . igen szép és tanulságos gyakorlati tanítást a történelemből,. Mária Teréziáról, melyért jegyzőkönyvi elismerést és köszönetét nyert. Ezután a tanácsterembe vonult át a tanítótestület, hol főtisztelendö Kosztra Ignácz czim.

kan. esp. plébános Dicsértessék a Jézus Krisztussal köszöntve a kerület tanitóit, gyönyörű ékesszólással tartott beszéddel nyitotta meg a gyűlést, megemlékezve Ö felségéről és Meszlényi Gyula püspök ő exelencziájá- ról, mely megnyitó beszédnek a jegyzőkönyvbe egész terjedelmében leendő fölvételét kérte a tantestület. A megnyitó után felolvastatott a múlt évi ülés jegyzőkönyve, mely után a kitűzött pályatételekről terjesztette elő bírálatát a biráló bizottság. A kitűzött tételre 3 jeligés munka érkezett be, mely közül a 20 koronás aranyat Schmidt Ferencz Csoma- közi kántor-tanitó munkája nyerte el, a Szolomájer József fényi tanitó munkája pedig dicséretre érdemesnek találtatott. Majd Sreck Márton kálmándi tanitó tartotta meg „A közszellem ápolása a népiskolában“ czimű igen szép értekezését, mely tapsvihart aratott. A gyűlést Vg 12 órakor az elnök rövid, de szép szavakkal zárta be; mely után a tantestület átment a régi kaszinó nagytermébe, hol 26 teritékü közebéd volt, melyen igen szép felköszöntők hangzottak. Ebéd után kedélyesen elszórakoztak a kartársak, az eszmecsere tárgyát leginkább a tanügy és a méhészet képezte.

—- Nyilvános köszönet. Főgimnáziumunk záróünnepélyén a jótékonyczélra befolyt összesen 234 korona, és pedig 169 korona jegyekből, 65 korona felülfizetésekből. Felülfizettek : Székely Kornél dr. 8, Killer Nándor 6, Ft. Timár Péter 6, Adler Adolf dr. 5, Adler Ernő 5, Ft. Szabó Ignácz 6, Rosenberg Sámuel 3, N. N. 3, Capitán Aurél 2, Nagys. Jordán Károly dr. szaniszlói plébános apát 2, Singer Lipót 2, Fischer József 2, Katz Sámuel 2, Weinberger Gyula 2, Sternberg Géza dr. 2, Bérezik Bertalanná 2, N. N. 1, Weinberger Bencze 1, Müller Menyhért dr. 1, Müller Miksa 1, Hebe József 1, Sikolya István 1, Kis József 1 koronát. A nagyérdemű közönségnek szives megjelenéséért, a felülfizetők- nek szives adományukért e helyen fejezi köszönetét a főgimnázium igazgatósága.

— Esküvő. Illés József városi mérnök tegnap esküdött örök hűséget özv. Eigner Simonná úrnő leányának Anna kisasszonynak. A polgári esketést, melynél Dr. Illés Márton fővárosi orvos és Dr. Sternberg Gyula kir. helyettes közjegyző szerepeltek tanukként — Debreczeni István polgármester végezte; egyházilag Fürth Ferencz rabbi adta össze az uj párt a helybeli status-puo izraelita templomban, igen szép beszédben kérve Isten áldását a frigyre és figyelmeztetve az uj párt a házastársak magasztos hivatására. Sok szerencsét!

— Nyilvános köszönet és nyugtázás. Ma- darassy Gyula ur 20 koronát ajándékozott a főgimnáziumi Kölcsey-önképzőkörnek, a mely

1 ajándékért hálás köszönetét mond az önképzőkör vezető-tanára.

— A budapesti egyetemi hallgatók „Nagykárolyi köre“ folyó hó 28-án este rendes helyiségében tartja meg évzáró ülését. Tárgy :

! tisztviselői kar jelentése, szünidei elnök választás, szünidei ügyek (tennis és köri mulatság) megbeszélése. Tóth Kálmán, alelnölc.

— Közgyűlés. A nagykárolyi izr. nőegylet j VI. évi rendes közgyűlését folyó hó 29-én

vasárnap délután 3 órakor fogja a szokott helyiségben megtartani, melyre az egyleti tagok ezúton is tisztelettel meghivatnak. Az | elnökség.

! —/Gyászhir. Demkö János a szatmári

„Társaskör“ bérlője, ki régebben városunkban volt vendéglős, folyó hó 20 án éjjel rövid szenvedés után, életének 60-ik évében elhunyt. Jószívű ember volt az elhunyt s igy mindenki, a ki ismerte, sajnálja. Béke poraira !

— Értesittetik a város közönsége, hogy az osztrák belügyminiszter ur 19872. számú

| táviratával sertésvésznek szilágymegyei Eger- ' hátról Ausztriába történt behurczolása miatt sertéseknek Ausztriába való bevitelét a szi- j lágymegyei szilágycsehi járásból megtiltotta, továbbá Szatmármegye nagysomkuti járása ellen fennálló sertésbeviteli tilalmat továbbra fentartotta. Nagykároly, 1904. május 13. Debreczeni István, polgármester.

— Figyelmeztetés. A város területén | portyázó őrjáratok jelentéseiből, arról értesültem, hogy a jószágtartó gazdaközönség a csorda és csürhébe járó állatokat a reggeli hajtás előtt 1—2 órával előbb legeltetés czéljából az utczára kibocsátják, hol az állatok az egyes háztulajdonosok és a város által nagy költséggel elültetett fiatal fákat az azokhoz való dörgölődzés által részint kitördelik, vagy a löviből egészen kihajlitják, s ezáltal a tulajdonosoknak tetemes kárt

I okoznak. Amennyiben úgy az utczán való legeltetés, valamint az utczában levő fák megrongálása kihágást képez, figyelmeztetem úgy a rész, valamint a gazdaközönséget, hogy jövőre az ily kihágás miatt feljelentett egyének ellen a kihágást eljárást megfogom indítani, s az 1880. évi városi szabályrendelet IX. fej. 4. §-a, illetve XIII. fej. 11. §-a alapján szigorúan megbüntetni. Kelt Nagykárolyban, 1904. ■ évi május hó 20. Demidor Ignácz, rendőrkapitány.