Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-24 / 47. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. kenységét az ország ezen vidékén várme­gyénk területén óhajtja megkezdeni. Az értekezleten a főispánon kívül meg­jelentek Nagy László alispán, Károlyi Gyula gróf a láplecsapoló társulat elnöke, Péchy László műszaki tanácsos, ugyanezen társulat igazgatója, Gregersen Nils a Nagykároly— Mátészalka — Csapi vasút engedményese, Mándi Géza földbirtokos és nagybérlő, Far­kas Jenő Felsőbánya polgármestere, Dr. Péchy Péter nagysomkuti főszolgabíró, Pé­teri! Imre gyógyszerész, földbirtokos, Rébay ; Dezső a gróf Károlyi Lajos, Garzó Imre a néh. gróf Károlyi Gyula örökösei. Toóth Sándor a gróf Károlyi István, Pohl Gábor a gróf Tisza István lápi birtokosok képvisele­tében, Bodoky Gyula börvelyi körjegyző s még néhány lápi kisbirtokos, Domahidy 1 Sándor s még mások távolmaradásukat ki­mentették. A mezőgazdasági iparrészvény­társaság képviseletében megjelentek Selevér József vezérigazgató és Tomka Emil műszaki tanácsos, kiket elnöklő főispán mutatott be az értekezlet tagjainak. Elnöklő főispán üdvözölve a megjelente­ket kifejtette, hogy a mezőgazdasági ipar­részvénytársaság elhatározván a kender és J len nagyobb arányú termelésének és ipari | feldolgozásának előmozdítását s azt, hogy | az ország ezen részén vármegyénkben fogja működését megkezdeni, hozzá fordultak, hogy a kezdeményező lépéseket tegye meg és az értekezletet hívja össze. Szerinte működése körébe nemcsak a közigazgatás ellenőrzése tartozik, hanem minden alkalmat fel akar használni a közgazdasági érdekek istápolá- sára, mert nem elég a régi gazdasági sab­lonokat követni, de intensivebb gazdálkodást kell folytatni, modern átalakításokat keli eszközölni a gazdaságban, hogy a világver­senyben megállhassunk, ezért hívta össze a lápi birtokosokat és az uradalmakat. Szatmár vármegyében nem uj dolog a mit most akarnak úgymond, mert Fényes Elek ki hazánkban 1820-ban a legelső statisz­tikai könyvet irta az 1831-ben megjelent második kiadásban már említi, hogy Szatmár vármegyében kendert mindenütt, lent sok helyen és jót termesztenek, a föld, a klima­tikus viszonyok rávezették régen e foglalko­zás üzésére a megye népét, miért is a tra­ditio is ezen ipar meghonosítása mellett szól. Ezután a főispán megköszönte Károlyi Gyula grófnak, hogy az értekezleten megje­lent és ez által az ügy iránt érdeklődésének tanujelét adta, bemutatta a részvénytársaság kiküldöttjeit, ezeknek, valamint az értekezlet összes tagjainak köszönetét mondott megjele­nésükért és ezzel az értekezletet megnyi­tódnak nyilvánította. Nagy László alispán fejtette ki ezután, hogy a mostani mozgalom nem uj, mert először a Vármegyei Gazdasági Egyesület, később a lápi birtokosok Károlyi Gyula gróf­fal az élén kezdeményeztek már egy ily mozgalmat, majd a Salczmann-czég for- j dúlt hozzá, e két utóbbi érdekeltség aztán j egygyé vált, de később a lelkesedés meg- i csappant s a közönség azt hiszi, hogy az eszme most már meg nem valósítható, ezért is jöttek el oly kevesen, mert hidegség fej­lődött ki ez ügyben és megingott a létesítés hite; ha sikerül a tervet megvalósítani, a vármegyei gazdák támogatni fogják a tervet, mert a lápi-talaj rá fogja kényszeríteni a közön­séget a kender termelésre. Kéri, hogy a ki­küldöttek vegyék számításba a most uralgó közönyt és igyekezzenek ezt a hidegséget kedvezmények adásával megszüntetni. Selevér József vezérigazgató köszönetét mondott ezután a főispánnak az értekezlet összehívásáért, Károlyi Gyula grófnak és az összes megjelenteknek az ügy iránti érdek­lődésért s áttérve az ügy érdemére, azt mondotta, hogy kissé preöccupálta ugyan az alispán felszólalása, mert hallotta, hogy a gazdaközönség foglalkozott azon eszmével, mit ő megvalósítani óhajt és csodálkozik azon a hidegségen, melyet a gazdaközönség ezen kérdésben tanúsít, mert Szatmár vár­megye területe igen alkalmas a kenderter­melésre, s ő megvan győződve róla, miszerint a viszonyok feljogosítják a vállalatot, hogy itt kezdje meg működését. (Folyt, köv.) HÍREK. — Személyi hirek. Kristóffy József vár­megyénk főispánja az influenzából már ki­gyógyult úgy, hogy f. hó 22-én elnökölhetett a kender és len nagyobb arányú termelése és ipari feldolgozása tekintetében tartott értekezleten. Folyó hó 23-án a reggeli vonat­tal a főispán Szatmárra utazott, a honnan az esteli vonattal tért haza. — Károlyi István gróf vasárnap a reggeli gyorsvonattal a fővárosba utazott. — Károlyi György gróf, választó- kerületünk országgyűlési képviselője, folyó hó 22-én a déli gyorsvonattal hazaérkezett. — Károlyi Gyula gróf f. hó 22-én városunkba érkezett és már 23-án hazautazott Mácsára. — Nagy László, vármegyénk alispánja, tegnap reggel a gyorsvonattal Budapestre utazott. — Hollós József kir. főmérnök f. hó 22-én a hajnali vonattal a villanytelep és ennek mi­kénti működése felülvizsgálása czéljából vá­rosunkba érkezett és aznap este visszautazott a fővárosba. — Városunk képviselőtestülete f. hó 20-án délelőtt 10 órakor Debreczeni István polgár- mester elnöklete alatt igen gyéren látogatott közgyűlést tartott, melyen jóváhagyatott a „Lövöldékért“ bérbeadása tárgyában meg­tartott árverés, mely szerint a lövöldekertet 3 évre évi 1000 korona bérért Bordás Imre helybeli korcsmáros bérelte ki. Pengász Ká­roly helybeli lakos kertésznek megengedte­tett, hogy a Deák Ferencz-téren a helybeli status-quo izr. hitközség Házához tartozó fal előtt a járdavonalon belül a köszörűs bódé mellett, egy virágárus bódét állítson fel, kiköttetvén, hogy ennek csinos alakúnak kell lennie, továbbá, hogy nevezett a terület­bére czimén évenkint 12 koronát fizessen s ha a hitközség építkezni akar s a térre szüksége lenne, a bódé eltávolitandó lesz. A jegyzőkönyv hitelesítésére polgármester Albanézi Mihály, Keresztszeghy Mihály, Ku- binyi Bertalan, Kun István és Spitz Antal képviselőtestületi tagokat felkérvén, a köz­gyűlést berekesztettnek nyilvánította. —- Gyászmise. Felejthetetlen emlékű meg­boldogult Erzsébet királyné halálának évfor­dulóján a róm. kath. templomban Hám Jó­zsef főgimnáziumi igazgató tartotta az ünne­pélyes gyászistentiszteletet Boross Antal, Varjas Endre és Rády Virgil k. r. tanárok j segédlete mellett. — Anyakönyvvezetői kinevezés. A belügy- ; miniszter Bódy László okleveles jegyzőt a j szaniszlói anyakönyvi kerületben anyakönyvi ' helyettessé nevezte ki. Aztán megint irta a Jancsi, hogy már) csak egy esztendő kell, aztán édes apámból is urat csinálok. Csak addig pénz kell, küld- j jön édes jó apám, visszafizetem milliomszo-1 rosan. Az öreg Tót Péter a földecskéjét is el­adta, elküldte annak is az árát, hogy legyen ur a fiából. Nem volt már semmije az öreg Tót Pé­ternek a világon, mind elnyelte a fia tudo­mánya. Idegen vaczokban kellett ősz fejét nyugalomra hajtani. Más barázdáján nap­számos munkával kellett megkeresni a min­dennapi kenyeret, pedig de kemény volt már öreg, törődött' testének a más rideg vaczka, de nehéz volt már reszketős karjá­nak a napszámos munka. De várt, de tűrt. Ur lesz az ő fia, majd visszaadja azt a házat is, a földet is, a tehenet is. Jött is a levél Jancsitól, hogy holnap teszi a nagy vizsgát, csak még most küld­jön pénzt, aztán nem kell többet soha. Ez­után ö fog adni, boldogok lesznek minda- ketten. Az öreg Tót Péternek csörgött a könnye, mikor elolvasták neki azt a levelet. Aztán kitört belőle a keserűség, hogy Írják meg annak a fiúnak, hogy ő már egy nyomorult koldus, ő már azt várja, hogy fizesse vissza, amit eddig adott, de azzal se késsen so­káig, mert éhen hal, ha sokáig késik. És nem kapott több levelet Tót Péter, várt, várt,- hogy mikor jön érte az ur fia. Nem jött. Leverte a betegség. Nem- volt aki ápolja. Csak az öreg mester nem hagyta el. Biztatta: eljön, bizonyosan eljön. Én is ir­tain már neki levelet. Nem jött. Hanem el­jött helyette a jó Isten és magához vette Tót Pétert, hogy ne szenvedjen itt e földön. A mester ezt is megirta egy levélben a I fiának. Már künn volt az öreg Tót Péter kopor- ; sója az udvar közepén, az öreg mester már reá is kezdte az éneket, mikor, befordult egy czifra kocsi az udvarra. Megjött az ur fia, megjött a fiskális fia a megboldogultnak, mondogatták az em­berek. Csakugyan az volt. Egy nagy koszorú volt a kezében, hosszú fehér szalagjára ara­nyos betűkkel volt reá nyomva: „Gyermeki hálája jeléül — a szerelő fia !“ Az emberek pedig elkezdtek sugdosni egymás közt: bizony drága lehetett az a koszorú, jaj de szép, — de mégis jobb lett volna szegény öregnek életében egy darab kenyér. Az öreg mesternek — a mint meglátta ezt a virágkoszorut — tele gyűlt könynyel minda két szeme, aztán keserű hangon igy szólott önmagában: — Hát ilyen a te hálád, te, te hálátlan rossz teremtés! De hiszem azt az igazságos jó Istent, hogy megfizet neked is, a mint megérdemled ! Azután elment tekintetes Tót János fis­kális ur mellett, mintha sohase látta volna. Az ugyan nyújtogatta felé a kezét, de ez a becsületes öreg mester az ő tiszta kezével nem fogta meg azt a kezet, a mely koldus botot nyomott az öreg édesapja kezébe, meghagyta halni éhen és a koporsójára tesz egy czifra koszorút — hála fejében. — Esküdtszéki elnök. A debreczeni kir. j ítélőtábla elnöke dr. Dezső Kálmán helyére az év további folyamára az esküdtbiróság elnökének helyettesévé Szabó József kir. törvényszéki bírót jelölte ki. — Főgimnáziumi ünnepély. Szépen sike­rült ünnepély folyt le f. hó 19-én d. e. 10 órakor a városi tornacsarnokban közepes számú közönség előtt. E matinéval a fő­gimnázium ifjúsága rótta le régi szokásához híven hálás kegyeletét boldogult Nagyasszo­nyunk, szeretett Erzsébet királynénk emléke iránt. Bár a műsor minden egyes száma igen jó volt, mindazonáltal az egész ünnep­ségen meglátszott az a mély szomorúság, az a kimondhatatlan bánat, melyet minden igaz magyar érez akkor, midőn a nemzet elvesztett nemtőjére, őrangyalára gondol. Az elvetemült gyilkos tőre nem egy szivet sebzett meg akkor, midőn az Ö nemes éle­tét kioltotta, de megsebezte minden érezni tudó magyar szivét, s a sajgó seb nem tud behegedni, mert a fájdalmas reminiscentiák fel-fel szaggatják azt. Ilyen érzelmektől volt áthatva a publikum, mely állva hallgatta végig a magyarok Istenéhez küldött imánkat, a Hymnuszt és a Szózatot s miután e két énekszám között változatos műsor szerint szavalatokat, zene- és énekszámokat hallot­tunk, a programm 8-ik számaként a főgim­názium igazgatója lépett a pódiumra, hogy ő is szeretettel áldozzon elhunyt Nagyasszo­nyunk emlékének, hogy felidézvén tetteit, azokkal dokumentálja azt a nagy vesztesé­get, mely hazánkat és nemzetünket Erzsébet királynénk halálával érte. Könnyes szemek­kel, fájdalommal szivünkben és feszült figye­lemmel hallgattuk a remek beszédet, mely méltó befejezése volt a magas nívójú ünnep­ségnek. — Öngyilkosság. Schillervein József vá­rosunk volt lakosa, ki előbb kereskedő volt, később a magánéletbe vonult vissza, a hely­beli Kereskedelmi és Iparbanknak hosszú időn át igazgatósági tagja volt, s ki két évvel ezelőtt betegsége következtében Szatmárra ment lakni, folyó hó 18-án reggel sógorá­nak Kom ka Kálmánnak Attila-utczai lakásán szivén lőtte magát és nyomban meghalt. Az elhunyt vagyonos s rendkívül takarékos ember volt, rendezett anyagi viszo­nyok között élt, s igy tehát az öngyilkossá­got valószínűleg pillanatnyi elmezavarban követte el, a mi abból is következtethető, hogy hozzátartozói régóta búskomorságot vettek rajta észre s ez a búskomorság sok­szor nagymérvű volt és heteken át tartott. A holttestet szombaton szentelték be és az esteli vonattal városunkba hozták a hol a mesterrészi temető halottas házából vasár­nap délután a családi sírboltba tették örök nyugvóhelyére. Béke poraira! — Szalmakalapkószitő tanfolyam. Folyó hó 19-én nyílt meg a szalmakalapkészitő tanfolyam Szokol Ziza tanítónő vezetése alatt. Tizennégy éven felüli növendékek még deczember hó 1-ig vétetnek fel. — Beosztás változás járásbíróságunknál. A Bodó György kir. aljárásbiró nyugdíjazta­tása következtében Szabó Pál vezető kir. járásbiró a B., Bv., Bm. és Vb. ügycsopor­tokat Csics Lajos kir. albirónak, a telek­könyvi ügyeket pedig Elbel Béla kir. albiró­nak osztotta be. — Emlékünnepély. Erzsébet királyné ha­lála évfordulójának emlékezetére a kath. legényegyesület is kegyeletes ünnepélyt ren­dezett folyó hó 20-án este 6 órakor saját helyiségében. Az érdeklődő közönség teljesen megtöltötte a nagy termet s nagy figyelem­mel hallgatta meg a minden tekintetben si­került programmot. Az ünnepélyt Boross Antal főgimnáziumi tanár, egyesületi elnök nyitotta meg, ki üdvözölve a szép számban megjelent közönséget, megható szavakkal ecsetelte azt a fájdalmat, mely bár az idők múltán némileg enyhült, — a boldogult nagy királyné elhunyta felett ma is érez és min­dig érezni fog a magyar nemzet. Azután | Gergely Mihály e. t. szavalta el nagy hatással ' és szép hanghordozással „Erzsébet királyné emlékezetére“ czimü költeményt. Majd Mol­nár Kálmán főgimnáziumi tanár lépett a fel­olvasó asztalhoz. Igen csinosan szerkesztett felolvasásában vázolta a feledhetlen királyné szeretetét a magyar nemzet iránt, melyet annyi alkalommal éreztetett a nemzettel. Indokolta a nemzet vonzalmát és szeretetét, melylyel a nagy királynét megajándékozta. Felemlítette a királyné szenvedéseit, melyek már e földön mártírrá avatták öt s élettör­ténetének ismertetését annyi szeretettel, me­legséggel eszközölte, hogy felolvasását a közönség feszült figyelemmel és érdeklődés­sel hallgatta végig. Azután Lukács Mariska k. a. igen helyes szavalata következett, ki j „A gödöllői erdő“ Pósa Lajos költeményét igaz érzéssel, sok természetességgel a kö- ; zönség teljes megelégedésére szavalta el. ! Végül Boross Antal elnök köszönetét mondva j a közönségnek megjelenéséért, a szereplők­nek s elnöktársának Niklos János főgimná- : ziumi tanárnak az ünnepély rendezése körül kifejtett önzetlen fáradozásáért; jelezte, hogy az egyesület a tél folyamán minden két hét­ben felolvasó-estélyeket fog rendezni s a legközelebbi ilyen estély deczember hó 4-én lesz megtartva. Ezzel az igen sikerült ünne­pély véget ért. A deczember hó 4-én tar­tandó ünnepély műsorát legközelebb közölni fogjuk. — A nagykárolyi választókerület függ. és 48-as pártja f. hó 20-án d. u. tartotta meg szer­vezkedő gyűlését. A gyűlésen mintegy 500 választó volt jelen, a vidék gyengén volt képviselve, csak Ér-Endréd, Kálmánd, Bör- vely és Csanálosról voltak nehányan, a szentmiklósiak a templomszenteléssel men­tették ki magukat. A gyűlés üdvözölte a „Szövetkezett Ellenzéket“, kimondotta, hogy a múlt év deczember havában hozott hatá­rozatát a melylyel a Kossuth-pártból kilépett, hatályon kívül helyezi és a Kossuth-pártba visszalép. Ezután a párt újból alakult, meg­választotta tisztikarát és a végrehajtó-bizott­ságot és elhatározta, hogy megalakítja köz­ségenként a helyi bizottságokat, melyeknek elnölce a központi bizottságnak alelnökei lesznek, alelnökei, jegyzői és bizottsági tag­jai pedig a központi végrehajtó bizottság­nak lesznek tagjai; végül elhatározta, hogy megalakítja a „Nagykároly kerületi függet­lenségi és 48-as kört“, melynek alapszabály­tervezetét letárgyalta és elfogadta. — Elnökök lettek : Dr. Adler Adolf és Papp Béla. Alelnö- kök: Csipkés András, Janitzky Albert, Ku- binyi Bertalan, Serly Ferencz és Sternberg Sándor. Pénztárnok: Strohmayer Ferencz. Ellenőr: Somossy Miklós. Jegyzők: Csipkés Károly, Járay József, Nagy Elek és Pallay Péter. — Lemondás. Dr. N. Szabó Albert ügyész­ségi megbízott ebbeli állásáról lemondott. A pályázat ez állásra meghirdettetett és az állás legközelebb betöltetik. — Esküvő. Reinelt Ágoston szatmári kéményseprő-iparos e hó 19-ikén esküdött örök hűséget Bolemann Lajos iparos polgár­társunk leányának, Mariskának. Tanuk vol­tak : a menyasszony részéről Májerhoífer József helybeli iparos; a vőlegény részéről Tischler Rudolf szatmári iparos. — Birtokváltozás. Lichtschein Lajos mér­nök, nagykárolyi lakos megvette Vida Sán- dorné Szobonya Róza nagykárolyi, Veres Gusztávné Szobonya Mariska ilki lakosoknak nagykárolyi 506. számú telekjegyzőkönyvben A. I. 1. és 6. sorszám, 221. és 1838/44. hrsz., 583. házszámu házasbelsőségét és az 1838/44. hrsz. bikaréti kaszálót 6000 kor.-ért. — A helybeli honvétfiaktanya kapuja ezelőtt néhány évvel még egészen nemzeti- szinüre volt festve, később a kaput barna­vörösre festették és a felső résznél tartották meg a nemzetiszint. Most már a kapu sár­gára van festve és még csak az hiányzik, hogy fekete sávokat fessenek a sárga alapba s akkor meg lesz a fekete-sárga szin. Nem tudjuk, hogy ki intézte ezt a festést, annyi bizonyos, hogy vasárnap délelőtt nehány polgár megbotránkozásának adott kifejezést ezen változtatás miatt és bárki intézte is, nem helyesen cselekedett s elvárjuk polgár­mesterünktől, hogy az előbbi állapotot helyre- állittatja. (Beküldetett.) — Erzsébet királynénk emlékünnepét az iparos tanoncziskola — alkalmas hely hiánya miatt — e hó 17-én és 18-án este 5—6 óra között osztályonként külön-külön ünnepelte meg, mely alkalommal a tanonczok énekek­kel, szavalatokkal, az osztálytanítók pedig alkalmi beszédek tartásával áldoztak felejt- hetien királynénk áldott emlékének. — Felolvasó-estélyt tart a „Protestáns 'fársaskör“ deczember hó 4-én este 6 órakor, könyvtára javára szedendő 20 filléres belépti- dij mellett, a mikor is komoly tárgyú fel­olvasást Lukács Mihály, szórakoztató felolva­sást pedig Kubinyi Bertalan fog tartani. — Szavalnak : Nagy Eleonora k. a., Nagy Elek, Ujlaky Miklós. Dialógot adnak elő Salamon Irma k. a. és Filep Ferencz. — A status-quo izr. hitközségi iskola vezetősége az építendő iskola felszerelése javára, gyermek szini-eiőadással egybekötött estélyt rendez. A kik még emlékezünk az elmúlt évben megtartott bájos tündér-estére, arra a színes mesevilágra a mit a „Hamupi­pőke“ előadása nyújtott, azok igazán öröm­mel üdvözlik újra e kedves tündér-estét, me­| lyen „Hófehérke“, a gyermekek mesevilágá­nak kedves alakja elevenedik meg. Az estélyt j — a mint tudjuk — deczember hó 10-én j tartják meg a Polgári kaszinóban s iránta már is nagy az érdeklődés, valószínű, mi­szerint az estély úgy erkölcsileg mint anya­gilag sikerülni fog. — Nyilvános számadás. A nőegylet által a városi szegény gyermekek felsegélyezésére kiküldött bizottságnak pénzadományokból be­gyült összegre vonatkozó számadásait a vá­rosi számvevői hivatal megvizsgálván, azt 646 K 21 fillér bevétellel s ugyunily összegű kiadással szemben találta. Ennek folytán a felmentvény a bizottságnak megadatik. Egy­ben az egyesület elnöksége mindazoknak, kik e nemes czélra adakozni szívesek voltak s különösen azon választmányi tagoknak, kik közreműködésükkel a mozgalom sikerét biztosították ezúton is őszinte köszönetét fejezi ki Dr. Serly Gusztávné, egyleti I. al­el nők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom