Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-07 / 44. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE operettek s házasságtörési színmüvek cultiválása éppen nem jelent szellemi haladást. És ez az állítás nem származik holmi előítéletes álszeméremböl. Igenis lehet és szabad elmondani tiszta czélból és komoly formában, mindent ami igaz. De hazug erkölcsöt sőt erkölcstelenséget hirdetni, obscoen jeleneteket keresve-keresni s minden igaz ok nélkül színpadra hurczolni — ez irtózat. Az a közönség, mely Nagykárolyban színházba jár, mindenesetre olvas napilapokat, folyóiratokat. Ezekből elég tájékozást nyerhetni afelől, hogy az uj darabok közül, melyeket tanácsos kerülni. De van egy a színi ügyek ellenőrzésére hivatott forum is. A városi szinügyi bizottság. Nem ismerem se szervezetét, se összeállítását. Mindenesetre föl lehet azonban tenni, hogy magasabb értelemben is Írástudó urakból áll. Kérdés azután, bir-e ez a bizottság befolyással a műsor megállapítására ? Hatáskörébe tartozik-e a színház szellemi vezetésének irányt mutatni? Ha nincs ilyen jogosultsága, miért nincsen? És hogyha van: miért nem él vele? Somossy Miklósné. Képviselőtestületünk közgyűlése. Városunk képviselőtestülete f. hó 30-ik napján választó közgyűlést tartott a lemondás folytán üresedésbe jött adóügyi-tanácsosi állás betöltése czéljából. Nagy László alispán délelőtt 10 órakor a közepesen látogatott közgyűlést megnyitván, üdvözölte a megjelent képviselőtestületi tagokat s megállapította, hogy a pályázat kellően meghirdettetett és a gyűlés megtart- hatása tekintetében szükséges intézkedések megtétettek s igy az adóügyi-tanácsosi állás betöltésének misem áll útjában, miért is a i bizalmi férfiak és egyúttal jegyzökönyvhite- lesitök megválasztására hívta fel a közgyűlést, minek következtében polgármester javaslatára Dr. Jékel László, Lukácsovits János, Kaufmann Márton, Serly Ferencz és Vida Sándor képviselőtestületi tagok bizalmi férfiakul és egyúttal jegyzökönyvhitelesitőkül megválasztattak. Ezután az alispán a szavazatszedő küldöttség elnökévé Reök Gyula, tagjaivá Péchy László és Spitz Antal képviselőtestületi tagokat, jegyzőül pedig Néma Gusztáv első aljegyzőt kérte fel, illetve jelölte meg, minek megtörténte után a kijelölő bizottság alakíttatott meg úgy, hogy polgármester javasla-' tára a közgyűlés a kijelölő bizottságba tagokul1 Rooz Samu és Stróhmájer Ferencz képviselő- testületi tagokat megválasztotta, elnöklő alispán pedig a maga részéről Csipkés András és Debreczeni István képviselőtestületi tagoj kát felkérte s a kijelölő bizottság működése idejére a gyűlést felfüggesztette. Nagy László alispán a gyűlést újból meg- ; nyitván, jelentette, hogy a kijelölő bizottság \ mind a négy pályázót, még pedig Nagy Antal pénzügyi számvizsgálót-első, Huszly Menyhért nyugalmazott körjegyzőt második, Fülöp Lajos városi adótisztet harmadik és Seraphin Elemér volt útbiztost, nagysomkuti lakost negyedik helyen jelölte s minthogy a közgyűlés tagjai Nagy Antal nevét hangoztatták és szavazás nem kéretett, polgármester Nagy Antalt városi adóügyi-tanácsossá egyhangúlag megválasztottnak jelentette ki, s minthogy nevezett jelen nem volt, megválasztatásáról azon felhívás mellett fog értesittetni, hogy a városi szervezési szabályrendelet értelmében 15 nap alatt az esküt tegye le és állását foglalja el. A gyűlésnek egyéb tárgya nem lóvén, elnöklő alispán azt befejezettnek nyilvánította. HÍREK. — Személyi hírek. Kristóffij József, vármegyénk főispánja, a fővárosból ma érkezik haza székhelyére. — Nagy László, vármegyei alispán, folyó hó 4-én hivatalos ügyben a fővárosba utazik. — Dr. Doth Ferencz, törvényszékünk elnöke, a helybeli kir. járásbíróság hivatalos vizsgálatát múlt hó végén fejezte be. — Halottak napja előestéjén mint minden évben, úgy az idén is a temetőkben a sirhalmokon lágyultak a kegyelet és megemlékezés fénylő lángjai, hogy ismét figyelmeztessék a halandókat ama szenvedésekre, melyekben részük volt akkor, midőn kedveseik sorából egyiket el kellett veszteniük s átengedni az enyészetnek. Sokan jártak künn a temetőben és könyekkel áztatták és virágokkal borították be elhunyt kedveseik sírját. — Meghívó. A Szatmármegyei 1848— 1849-iki honvédegylet tagjai kéretnek, hogy a f. é. november 9-én délelőtt 11 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében tartandó közgyűlésen minél számosabban megjelenni szíveskedjenek; a közgyűlés tárgya alelnök-választás leend. Szatmár, 1904. október 31. Dr. Fekete Sámuel, elnök. — A helybeli oltáregyesület már annyira fejlődött, hogy Varjas Endre főgimnáziumi tanár, oltáregyesületi igazgató, értesítőt adott ki ennek működéséről. A bevezető részben, — melyben az Oltári szentségről, mint a kath. hit középpontjáról és éltető erejéről szól —- az oltáregyesület munkája rövid vázlatát adja. Közli, hogy a budapesti központtal egyesült helybeli oltáregyesület fővédője Mhszlényi Gyula v. b. t. t. szatmári megyés püspök, fővédőasszonya gróf Károlyi Istvánné Cse- konits Margit grófnő, védőasszonya Hugonnai Réláné grófné, diszelnöke Károlyi György gróf, tiszteletbeli elnöke Jordán Károly dr. apátplébános s az egyesületet vezeti az igazgatón kívül elnöke Báthory Istvánné, másodelnöke Maresch Emilné, jegyzője Kurtz Erzsébet és egy 22 tagú választmány. Az igazgató ezután részletesen elősorolja a vallásos és jótékony egyesület két évi áldásos működésének mozzanatait, bemutatja a 326 tag névsorát s azt, hogy ezek 256 K 82 fillér évi dijat fizetnek. Az egyesületnek 3163 K 23 fillér bevétele, 1674 K 65 fillér kiadása : volt s igy a pénztári maradvány 1488 K 58 f. A kis füzet azon felolvasásokat is közli, a ! melyeket Varjas Endre igazgató az egyesület hangversenyein tartott és lapunk annak idején közölt. — Uj táblai bíró. A király dr. Dezső . Kálmán szatmárnémetii kir. törvényszéki bírót a debreczeni Ítélőtáblához táblabírává nevezte ki. Az előléptetés arra érdemes embert ért. Kiváló tehetségénél és páratlan szorgalmánál fogva azon bírák közé tartozik, ki iránt mindenki tisztelettel érez s igy méltó volt az előléptetésre. — Előléptetés. A király Dr. Gönczi Mór vallás- és közoktatásügyi miniszteri titkárnak -— városunk fiának — a miniszteri osztálytanácsosi czimet adományozta. — Eljegyzés. Dr. Vetzák Ede a helybeli ügyvédi kar egyik szimpatikus fiatal tagja i vasárnap váltott jegyet Szatmáron Lengyel I Endre földbirtokos leányával, Elzával. — A magyar kegyes-tanitórend vezetése alatt a múlt tanévben 9,346 tanuló részesült oktatásban. A rend tagjainak száma 391. — Rovancsolás. Kemény Alajos pénzügyigazgató a múlt héten nehány napon át a szatmári adóhivatalnál tartott rovancsolást. — Búcsúestély. Dr. Péchy István volt vármegyei másodaljegyző erdődi főszolgabíróvá történt megválasztatásával városunkból eltávozván, tisztviselő társai és barátai ez alkalomból f. hó 5-én este 8 órakor tiszteletére a Régi kaszinó éttermében búcsú- estélyt rendeznek. Az étkezés étlap szerint történik. — Beiktatás. Múlt hó 23-ikán iktatta be Ti már Péter kegyesrendi házfőnök a helybeli katholikus legényegyesület elnöki székébe a Lőrincz Gábor és Haunstädter József eltávozása folytán, ezek helyére a megyéspüspök által kinevezett Boros Antal kegyesrendi segédlelkészt és Niklos János főgimn. tanárt. A választmány nevében Papp István alelnök, a tagok nevében Dipold Kálmán egyleti titkár üdvözölte az uj elnököket. — Uj vármegyei Írnokok. Vármegyénk főispánja Galgóczy József, Kovács Mihály és Szentgyörgyi Gyula vármegyei dijnokokat vármegyei Írnokokká nevezte ki. — Felolvasó-estély. A Nagykárolyi Protestáns Társaskör mull hó 30-án tartotta meg saját helyiségében — nem nagyszámú, de intelligens közönség jelenlétében — ez idei első felolvasó-estélyét, mely egyúttal a reformáczió 387-ik évfordulójának emlékünnepe volt. Pontban 6 órakor a XG. zsoltár eléneklésével vette kezdetét az estély. Ennek elhangzása után a kör érdemes elnöke: Lukács Mihály szónoki hévvel előadott, eszmékben gazdag bevezető beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt. Majd Filep Margit k. a. a kör ismert alakja és kedvelt szavalója szavalta el mély érzéssel a „Gályarabok“ czimü alkalmi költeményt. Ezután Dr. Lúcz Ignácz ült a felolvasó asztalhoz s a közönség mindvégig tartó feszült figyelme közt tartotta meg tudományos alapon irt, de azért helyen-helyen humoros felolvasását. Utána Újlaki Miklós s. lelkész nagy hatással szavalta el a „Reformáczió emlékünnepén“ czimü remek költeményt. A közönség az estély minden egyes szereplőjét külön-külön méltán megérdemelt éljenzéssel és sűrűén felhangzó tapsokkal jutalmazta. Végül a közönség lelkesülten énekelte el a 179,-ik dicséret 10-ik* versét s ezzel az ünnepély véget ért. Valóban igen szépen sikerüJtpéiyezétes estély kedves emlékével távozott \átözönség. Nagy dicséret és elismerés illeti nVg. éré Re a'fáradtságot nem ismerő elnökséget. — Lopás. Mangold István helybeli asztalos a napokban egy ismeretlen egyént fogadott lakásához cselédül, ki felhasználván gazdája távollétét, múlt hó 31-én álkulcscsal a szobába behatolt, s az asztalfiókot feltörvén, 260 koronát lopott el. A rendőrség az ismeretlen nevű tettest nyomozza. •—• Esküvők. Boros Ignácz szilágycsehi városi aljegyző f. hó 8-án d. u. 2 órakor esküszik örök hűséget Blum Mayer helybeli terménykereskedő leányának, Etelkának. — Robinsohn Mihály fakereskedö f. hó 9-én délután 3 órakor esküszik örök hűséget Taub Ede helybeli kereskedő leányának, Rizának. — Meghívó. A „Nagykárolyi Kör Budapesten" f. hó 5-én este 8 órakor közgyűlést s ezt megelőzőleg fél 8 órakor bizottsági ülést tart a Potzmann-féle vendéglő külön termében (Üllői-ut 6. sz.), a melyre a tisztelt tagokat ez utón is meghívja s okvetlen elvárja Hegedűs, alelnök. — Tárgysorozat : 1. Jelentés a szünidei bizottság ügyviteléről. 2. Jelentés az alapszabály revíziójáról. 3. Jelentés segélyezésről. 4. Jelentés pénz és könyvtár átvételéről. 5. Előterjesztések, stb. — Tiszti orvosi képesítés. Róth Sándor dr. erdődi kórházi és körorvos a Budapesten megtartott tiszti orvosi vizsgálaton képesit- tetett. — Az uj telekkönyvi betétek Szaniszló községre nézve elkészülvén, az idevonatkozó hirdetmény kibocsáttatott. Az ellentmondások 1905. évi február hó 28-ik napjáig adandók be. — Esküvő. Rencz Kálmán helybeli iparos vasárnap esküdött örök hűséget Griszháber Antal földbirtokos leányának, Mariskának. — A villanyvilágítás dolgában részint a vállalkozó ezég munkásainál beállott fogyatkozás, részint a villanytelepen fúróit kútak- bani vízhiány miatt — némi késedelem állott be. Azonban e hó közepén a világítást mégis meg fogják kezdeni. — A vármegyeháza átalakított helyiségeiben a hivatalok berendezkedése folyamatban van. A kiadóhivatal már régi helyén működik. — Gyászeset. Lapunk legutóbbi számában már megemlékeztünk róla, hogy id. Bre- zanóczy Sándor nyugalmazott uradalmi tiszttartó elhunyt. Nevezett öreg ur régi lakosa volt városunknak s általános tiszteletnek és becsülésnek örvendett. Mint az adókivető bizottság tagja, később elnöke s mint a Takarékpénztár-egyesület igazgatósági tagja foglalkozott közdolgokkal, de előbbi állásáról 3 év előtt lemondott. Temetése múlt hó 28-án nagy részvét mellett ment végbe. A család a következő gyászjelentést adta ki : „Brezanóczy Sándor kir. törvényszéki biró a maga, testvére : Erzsébet; felesége : Hübner Jozefa, gyermekei: Jenő, Magduska és Sándorka, valamint testvére: Eleonora és a nagyszámú rokonság nevében is mély fájdalommal jelenti, hogy az áldott jó atya, após, gyöngéd nagyapa és pótolhatlan testvér id. — Nincs itt a papa? kérdé a hölgy. — Kit méltóztatik keresni ? .. kérdé Darvas a hölgytől, ki a hölgy előtt várakozó állásba vágva magát, várta annak válaszát. — Én Bozonyai Boldizsár irodafőnök leánya vagyok, Ilona .. . mondá a hölgy. — Ezer bocsánat, menté magát a megszeppent Darvas e szóra, nem tudtam, hogy a tanácsos ur kedves leányához van szerencsém, mindenesetre a szobájában lesz !... mondá Darvas. — Nincs ott, hiszen kerestem papát ott, de nem találtam és az ajtaja az irodának zárva van. Majd mindjárt megnézem, hogy hol lehet a tanácsos ur!. — Akkor én is önnel tartok, mondá a hölgy. Darvas föltárva az ajtót, a hölgyet előre bocsájtá és azután megindultak a tanácsos keresésére. Fölmentek a félemeletre, ahol a tanácsos irodahelyisége volt, a szolga volt csak ott, a ki már ismerte az irodafőnök ur leányát és sietett eléje a hölgynek jelentvén, hogy a tanácsos ur már eltávozott és nem is jön már be. — Most hogy megyek egyedül haza? — telte föl a kérdést a hölgy. — Majd én haza kisérem nagysádat, ha nem utasítaná vissza, mondá Darvas. — Az irodai órának is vége van, méltóztatnék a folyosón megvárni, inig az uraknak megmondom, hogy távozhatnak!... Azzal Darvas bement az irodahelyiségbe és kalapját, felöltőjét véve megmondd az ottlevőknek, hogy távozhatnak. Alig távozott el Darvas, mindenki abban hagyta az írást és pár perez alatt kiürült a terem. Darvas az irodafőnök leányával megindult és haza is kisérte. Egész utón beszélgettek és amikor elváltak egymástól, a leány Darvasnak kezét nyujtá és megköszönő neki, hogy öt haza kisérte. Darvas e kézszoritásból kiérzé, hogy az a jövőre is kiható kézszoritás volt, amelyben benne volt a hit, a remény és a szeretet. Már messze járt Darvas a háztól, a melynek kapujáig kisérte a leányt, de érzé, hogy ez a találkozás megbontotta a lelki- egyensúlyát és ő többé nem az aki volt, de egy világot fölforgató erő hajtja a vérét, uralja a szivét... a szerelem. De igyekezett e I gondolattól megszabadulni, hiszen erről ő, kis fizetésű hivatalnok, e perezben még nem is álmodhatott. * Teltek, múltak a napok és Darvas életében változás állott be, amennyiben az iroda- főnök leányával közelebbi ismeretsége keletkezett és mindegyre többször fordult elő, hogy Ilonka olyankor jött atyját keresni amikor jól tudta, hogy az már haza ment. így aztán nap-nap mellett találkoztak a szerelmesek, akik boldogok voltak, hogy csak láthatták is egymást. Egy napon Ilonka ismét találkozott Darvassal és Darvasban feltámadt a komoly férfiasság, aki nem tudta lelkére venni, hogy hivatalfőnökének a leánya, annak az embernek a leánya, a ki öt ez ideig kedvelte és kitüntette a többi alantos hivatalnokai közül, most utóbb ő általa legyen boldogtalan. Ö úgy sem veheti nőül, hiszen ezt maga a leány atyja nem engedné és hogy elcsábítsa a leányt csupán azért, hogy ideig óráig bolonditsa, erre nem volt képes. Mikor Darvas ; elhagyta hivatalát, a leány már várta egyik félreeső utczaszegletén és a mikor Darvas odaérvén köszünté Ilonkát, annak mindjárt ! feltűnt Darvas elhidegülése, a mit leolvasott a leány a férfi bánatos arczáról. — Mi baja van Géza ? — kérdé a leány. — Semmi! mondá Darvas és bajuszát pödörgetve szótlanul lépkedett a leány oldala mellett. — Az nem igaz, maga titkolni igyekszik előttem valamit. Mondja mi történt magával, talán atyámmal volt kellemetlensége?... — Még nem volt ez ideig, -— feleié , Darvas, de hogy ne is legyen, okosan sze- I retnék, Ilonka, magával beszélni. Nézze csak, i én imádom magát, tisztelem, becsülöm és mi fő, egész szivemből szeretem is, de nincsen czélja a mi ismeretségünknek továbbra. — Maga félre beszél és én félek magától .. . mondá a leány. — Sohasem féljen tőlem, de igy van jól amint van és csak a mindkettőnk boldogságát ezélzom akkor, amikor azt mondom, egy ilyen szegény diurnista embernek nem lehet sohasem kegyed a neje. Mégha ezt ki tudná is vinni, mégha a saját atyja lenne az, aki ezt a házasságot akarná sem lennék az, aki kitenném magát, akit szeretek, akinek szép lelkét megismertem annak, hogy boldogtalanná tegyem. Mert bármint szeressük is egymást, de én nem tudnám azt az eltartást biztosítani, amelyet maga Ilonka megszokott, megérdemel és ami a fő, megkövetelhet. Én boldognak akarom látni magát és nem volnék méltó a férfi névre, ha elcsábitanául, vagy csak kísérletet is tennék arra, hogy elbolonditsam. Én őszinte voltam teljes életemben és ahogy éreztem úgy beszéltem. ! De siessünk haza, mert otthon fölfog tűnni elmaradása. Isten önnel és ha majd egykor ' boldog asszony lesz ... gondoljon arra a férfira, aki jótanácsot adott magának és akkor fogja látni, hogy ilyen férfi kevés van de. . . amolyan, aki a nők bizalmával vissza éljen .. . nagyon is sok van. — Géza... én nem tudok ebbe beletörődni. Én öngyilkossá leszek ... mondá a leány és könnyei végig peregtek az arczán. — Nem úgy van az! .. mondá Darvas. Erős lélekkel kell bírnia és igy elfogja viselni tudni azt, a mi fáj. Hiszen gyávaság lenne I ilyesmit tenni, de arra csak gondolni is. I Maga méltó volt ez ideig hozzám és méltó lesz a jövőben is !. . Isten vele !. . Azzal kalapját megemelve távozott. A leány hosszasan nézett után na, majd bement egy kapu alá és keservesen kisírta magát. Majd erőt ! merítve, haza ment. * Darvas többé nem volt az az ember, aki azelőtt. Szótlan, mogorva emberré lett, akinek arczán a mosolyt senki sem látta többé. Egyszer iratokkal volt dolga a hivatalfőnöknél és azt is gondolatokba mélyedten találta. — Méltóságos uram talán beteg ? kérdé Darvas. — Nem én kedves Darvas, csak a leányom állapota aggaszt. Azt mondta az egvik- orvos, hogy mellbeteg és okvetlen levegőváltozásra van szüksége. Már intézkedtem is, hogy szabadságot kapjak. (Folyt, köv.)