Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-07 / 44. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE operettek s házasságtörési színmüvek cultiválása éppen nem jelent szellemi haladást. És ez az állítás nem szár­mazik holmi előítéletes álszeméremböl. Igenis lehet és szabad elmondani tiszta czélból és komoly formában, mindent ami igaz. De hazug erkölcsöt sőt er­kölcstelenséget hirdetni, obscoen jele­neteket keresve-keresni s minden igaz ok nélkül színpadra hurczolni — ez irtózat. Az a közönség, mely Nagykároly­ban színházba jár, mindenesetre olvas napilapokat, folyóiratokat. Ezekből elég tájékozást nyerhetni afelől, hogy az uj darabok közül, melyeket tanácsos kerülni. De van egy a színi ügyek ellenőr­zésére hivatott forum is. A városi szinügyi bizottság. Nem ismerem se szervezetét, se összeállítását. Minden­esetre föl lehet azonban tenni, hogy magasabb értelemben is Írástudó urak­ból áll. Kérdés azután, bir-e ez a bi­zottság befolyással a műsor megálla­pítására ? Hatáskörébe tartozik-e a szín­ház szellemi vezetésének irányt mu­tatni? Ha nincs ilyen jogosultsága, miért nincsen? És hogyha van: miért nem él vele? Somossy Miklósné. Képviselőtestületünk közgyűlése. Városunk képviselőtestülete f. hó 30-ik napján választó közgyűlést tartott a lemondás folytán üresedésbe jött adóügyi-tanácsosi állás betöltése czéljából. Nagy László alispán délelőtt 10 órakor a közepesen látogatott közgyűlést megnyit­ván, üdvözölte a megjelent képviselőtestületi tagokat s megállapította, hogy a pályázat kellően meghirdettetett és a gyűlés megtart- hatása tekintetében szükséges intézkedések megtétettek s igy az adóügyi-tanácsosi állás betöltésének misem áll útjában, miért is a i bizalmi férfiak és egyúttal jegyzökönyvhite- lesitök megválasztására hívta fel a közgyűlést, minek következtében polgármester javaslatára Dr. Jékel László, Lukácsovits János, Kauf­mann Márton, Serly Ferencz és Vida Sándor képviselőtestületi tagok bizalmi férfiakul és egyúttal jegyzökönyvhitelesitőkül megválasz­tattak. Ezután az alispán a szavazatszedő kül­döttség elnökévé Reök Gyula, tagjaivá Péchy László és Spitz Antal képviselőtestületi ta­gokat, jegyzőül pedig Néma Gusztáv első aljegyzőt kérte fel, illetve jelölte meg, minek megtörténte után a kijelölő bizottság alakít­tatott meg úgy, hogy polgármester javasla-' tára a közgyűlés a kijelölő bizottságba tagokul1 Rooz Samu és Stróhmájer Ferencz képviselő- testületi tagokat megválasztotta, elnöklő al­ispán pedig a maga részéről Csipkés András és Debreczeni István képviselőtestületi tago­j kát felkérte s a kijelölő bizottság működése idejére a gyűlést felfüggesztette. Nagy László alispán a gyűlést újból meg- ; nyitván, jelentette, hogy a kijelölő bizottság \ mind a négy pályázót, még pedig Nagy Antal pénzügyi számvizsgálót-első, Huszly Menyhért nyugalmazott körjegyzőt második, Fülöp Lajos városi adótisztet harmadik és Seraphin Ele­mér volt útbiztost, nagysomkuti lakost negye­dik helyen jelölte s minthogy a közgyűlés tagjai Nagy Antal nevét hangoztatták és szavazás nem kéretett, polgármester Nagy Antalt városi adóügyi-tanácsossá egyhangú­lag megválasztottnak jelentette ki, s minthogy nevezett jelen nem volt, megválasztatásáról azon felhívás mellett fog értesittetni, hogy a városi szervezési szabályrendelet értelmében 15 nap alatt az esküt tegye le és állását foglalja el. A gyűlésnek egyéb tárgya nem lóvén, elnöklő alispán azt befejezettnek nyilvánította. HÍREK. — Személyi hírek. Kristóffij József, vár­megyénk főispánja, a fővárosból ma érkezik haza székhelyére. — Nagy László, vármegyei alispán, folyó hó 4-én hivatalos ügyben a fővárosba utazik. — Dr. Doth Ferencz, tör­vényszékünk elnöke, a helybeli kir. járásbíró­ság hivatalos vizsgálatát múlt hó végén fejezte be. — Halottak napja előestéjén mint min­den évben, úgy az idén is a temetőkben a sirhalmokon lágyultak a kegyelet és megem­lékezés fénylő lángjai, hogy ismét figyelmez­tessék a halandókat ama szenvedésekre, me­lyekben részük volt akkor, midőn kedveseik sorából egyiket el kellett veszteniük s áten­gedni az enyészetnek. Sokan jártak künn a temetőben és könyekkel áztatták és virágok­kal borították be elhunyt kedveseik sírját. — Meghívó. A Szatmármegyei 1848— 1849-iki honvédegylet tagjai kéretnek, hogy a f. é. november 9-én délelőtt 11 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében tar­tandó közgyűlésen minél számosabban meg­jelenni szíveskedjenek; a közgyűlés tárgya alelnök-választás leend. Szatmár, 1904. ok­tóber 31. Dr. Fekete Sámuel, elnök. — A helybeli oltáregyesület már annyira fejlődött, hogy Varjas Endre főgimnáziumi tanár, oltáregyesületi igazgató, értesítőt adott ki ennek működéséről. A bevezető részben, — melyben az Oltári szentségről, mint a kath. hit középpontjáról és éltető erejéről szól —- az oltáregyesület munkája rövid vázlatát adja. Közli, hogy a budapesti központtal egyesült helybeli oltáregyesület fővédője Mhszlényi Gyula v. b. t. t. szatmári megyés püspök, fővédőasszonya gróf Károlyi Istvánné Cse- konits Margit grófnő, védőasszonya Hugonnai Réláné grófné, diszelnöke Károlyi György gróf, tiszteletbeli elnöke Jordán Károly dr. apát­plébános s az egyesületet vezeti az igazga­tón kívül elnöke Báthory Istvánné, másod­elnöke Maresch Emilné, jegyzője Kurtz Er­zsébet és egy 22 tagú választmány. Az igaz­gató ezután részletesen elősorolja a vallásos és jótékony egyesület két évi áldásos műkö­désének mozzanatait, bemutatja a 326 tag névsorát s azt, hogy ezek 256 K 82 fillér évi dijat fizetnek. Az egyesületnek 3163 K 23 fillér bevétele, 1674 K 65 fillér kiadása : volt s igy a pénztári maradvány 1488 K 58 f. A kis füzet azon felolvasásokat is közli, a ! melyeket Varjas Endre igazgató az egyesület hangversenyein tartott és lapunk annak ide­jén közölt. — Uj táblai bíró. A király dr. Dezső . Kálmán szatmárnémetii kir. törvényszéki bí­rót a debreczeni Ítélőtáblához táblabírává nevezte ki. Az előléptetés arra érdemes em­bert ért. Kiváló tehetségénél és páratlan szorgalmánál fogva azon bírák közé tartozik, ki iránt mindenki tisztelettel érez s igy méltó volt az előléptetésre. — Előléptetés. A király Dr. Gönczi Mór vallás- és közoktatásügyi miniszteri titkár­nak -— városunk fiának — a miniszteri osztálytanácsosi czimet adományozta. — Eljegyzés. Dr. Vetzák Ede a helybeli ügyvédi kar egyik szimpatikus fiatal tagja i vasárnap váltott jegyet Szatmáron Lengyel I Endre földbirtokos leányával, Elzával. — A magyar kegyes-tanitórend vezetése alatt a múlt tanévben 9,346 tanuló részesült oktatásban. A rend tagjainak száma 391. — Rovancsolás. Kemény Alajos pénzügy­igazgató a múlt héten nehány napon át a szatmári adóhivatalnál tartott rovancsolást. — Búcsúestély. Dr. Péchy István volt vármegyei másodaljegyző erdődi főszolga­bíróvá történt megválasztatásával városunk­ból eltávozván, tisztviselő társai és barátai ez alkalomból f. hó 5-én este 8 órakor tisz­teletére a Régi kaszinó éttermében búcsú- estélyt rendeznek. Az étkezés étlap szerint történik. — Beiktatás. Múlt hó 23-ikán iktatta be Ti már Péter kegyesrendi házfőnök a helybeli katholikus legényegyesület elnöki székébe a Lőrincz Gábor és Haunstädter József el­távozása folytán, ezek helyére a megyés­püspök által kinevezett Boros Antal kegyes­rendi segédlelkészt és Niklos János főgimn. tanárt. A választmány nevében Papp István alelnök, a tagok nevében Dipold Kálmán egyleti titkár üdvözölte az uj elnököket. — Uj vármegyei Írnokok. Vármegyénk főispánja Galgóczy József, Kovács Mihály és Szentgyörgyi Gyula vármegyei dijnokokat vár­megyei Írnokokká nevezte ki. — Felolvasó-estély. A Nagykárolyi Pro­testáns Társaskör mull hó 30-án tartotta meg saját helyiségében — nem nagyszámú, de intelligens közönség jelenlétében — ez idei első felolvasó-estélyét, mely egyúttal a reformáczió 387-ik évfordulójának emlék­ünnepe volt. Pontban 6 órakor a XG. zsoltár eléneklésével vette kezdetét az estély. Ennek elhangzása után a kör érdemes elnöke: Lukács Mihály szónoki hévvel előadott, esz­mékben gazdag bevezető beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt. Majd Filep Margit k. a. a kör ismert alakja és kedvelt szavalója szavalta el mély érzéssel a „Gályarabok“ czimü alkalmi költeményt. Ezután Dr. Lúcz Ignácz ült a felolvasó asztalhoz s a közön­ség mindvégig tartó feszült figyelme közt tartotta meg tudományos alapon irt, de azért helyen-helyen humoros felolvasását. Utána Újlaki Miklós s. lelkész nagy hatással szavalta el a „Reformáczió emlékünnepén“ czimü remek költeményt. A közönség az estély minden egyes szereplőjét külön-külön méltán megérdemelt éljenzéssel és sűrűén felhangzó tapsokkal jutalmazta. Végül a közönség lel­kesülten énekelte el a 179,-ik dicséret 10-ik* versét s ezzel az ünnepély véget ért. Való­ban igen szépen sikerüJtpéiyezétes estély kedves emlékével távozott \átözönség. Nagy dicséret és elismerés illeti nVg. éré Re a'fá­radtságot nem ismerő elnökséget. — Lopás. Mangold István helybeli asz­talos a napokban egy ismeretlen egyént fogadott lakásához cselédül, ki felhasználván gazdája távollétét, múlt hó 31-én álkulcscsal a szobába behatolt, s az asztalfiókot feltör­vén, 260 koronát lopott el. A rendőrség az ismeretlen nevű tettest nyomozza. •—• Esküvők. Boros Ignácz szilágycsehi városi aljegyző f. hó 8-án d. u. 2 órakor eskü­szik örök hűséget Blum Mayer helybeli terménykereskedő leányának, Etelkának. — Robinsohn Mihály fakereskedö f. hó 9-én dél­után 3 órakor esküszik örök hűséget Taub Ede helybeli kereskedő leányának, Rizának. — Meghívó. A „Nagykárolyi Kör Buda­pesten" f. hó 5-én este 8 órakor közgyűlést s ezt megelőzőleg fél 8 órakor bizottsági ülést tart a Potzmann-féle vendéglő külön termében (Üllői-ut 6. sz.), a melyre a tisztelt tagokat ez utón is meghívja s okvetlen el­várja Hegedűs, alelnök. — Tárgysorozat : 1. Jelentés a szünidei bizottság ügyviteléről. 2. Jelentés az alapszabály revíziójáról. 3. Jelentés segélyezésről. 4. Jelentés pénz és könyvtár átvételéről. 5. Előterjesztések, stb. — Tiszti orvosi képesítés. Róth Sándor dr. erdődi kórházi és körorvos a Budapesten megtartott tiszti orvosi vizsgálaton képesit- tetett. — Az uj telekkönyvi betétek Szaniszló községre nézve elkészülvén, az idevonatkozó hirdetmény kibocsáttatott. Az ellentmondások 1905. évi február hó 28-ik napjáig adan­dók be. — Esküvő. Rencz Kálmán helybeli iparos vasárnap esküdött örök hűséget Griszháber Antal földbirtokos leányának, Mariskának. — A villanyvilágítás dolgában részint a vállalkozó ezég munkásainál beállott fogyat­kozás, részint a villanytelepen fúróit kútak- bani vízhiány miatt — némi késedelem állott be. Azonban e hó közepén a világítást mégis meg fogják kezdeni. — A vármegyeháza átalakított helyisé­geiben a hivatalok berendezkedése folyamat­ban van. A kiadóhivatal már régi helyén mű­ködik. — Gyászeset. Lapunk legutóbbi számá­ban már megemlékeztünk róla, hogy id. Bre- zanóczy Sándor nyugalmazott uradalmi tiszt­tartó elhunyt. Nevezett öreg ur régi lakosa volt városunknak s általános tiszteletnek és becsülésnek örvendett. Mint az adókivető bizottság tagja, később elnöke s mint a Takarékpénztár-egyesület igazgatósági tagja foglalkozott közdolgokkal, de előbbi állásáról 3 év előtt lemondott. Temetése múlt hó 28-án nagy részvét mellett ment végbe. A család a következő gyászjelentést adta ki : „Brezanóczy Sándor kir. törvényszéki biró a maga, testvére : Erzsébet; felesége : Hüb­ner Jozefa, gyermekei: Jenő, Magduska és Sándorka, valamint testvére: Eleonora és a nagyszámú rokonság nevében is mély fájda­lommal jelenti, hogy az áldott jó atya, após, gyöngéd nagyapa és pótolhatlan testvér id. — Nincs itt a papa? kérdé a hölgy. — Kit méltóztatik keresni ? .. kérdé Dar­vas a hölgytől, ki a hölgy előtt várakozó állásba vágva magát, várta annak válaszát. — Én Bozonyai Boldizsár irodafőnök leánya vagyok, Ilona .. . mondá a hölgy. — Ezer bocsánat, menté magát a meg­szeppent Darvas e szóra, nem tudtam, hogy a tanácsos ur kedves leányához van szeren­csém, mindenesetre a szobájában lesz !... mondá Darvas. — Nincs ott, hiszen kerestem papát ott, de nem találtam és az ajtaja az irodának zárva van. Majd mindjárt megnézem, hogy hol lehet a tanácsos ur!. — Akkor én is önnel tartok, mondá a hölgy. Darvas föltárva az ajtót, a hölgyet előre bocsájtá és azután megindultak a tanácsos keresésére. Fölmentek a félemeletre, ahol a tanácsos irodahelyisége volt, a szolga volt csak ott, a ki már ismerte az irodafőnök ur leányát és sietett eléje a hölgynek jelentvén, hogy a tanácsos ur már eltávozott és nem is jön már be. — Most hogy megyek egyedül haza? — telte föl a kérdést a hölgy. — Majd én haza kisérem nagysádat, ha nem utasítaná vissza, mondá Darvas. — Az irodai órának is vége van, méltóztatnék a folyosón megvárni, inig az uraknak meg­mondom, hogy távozhatnak!... Azzal Dar­vas bement az irodahelyiségbe és kalapját, felöltőjét véve megmondd az ottlevőknek, hogy távozhatnak. Alig távozott el Darvas, mindenki abban hagyta az írást és pár perez alatt kiürült a terem. Darvas az irodafőnök leányával megindult és haza is kisérte. Egész utón beszélgettek és amikor el­váltak egymástól, a leány Darvasnak kezét nyujtá és megköszönő neki, hogy öt haza kisérte. Darvas e kézszoritásból kiérzé, hogy az a jövőre is kiható kézszoritás volt, amely­ben benne volt a hit, a remény és a szere­tet. Már messze járt Darvas a háztól, a melynek kapujáig kisérte a leányt, de érzé, hogy ez a találkozás megbontotta a lelki- egyensúlyát és ő többé nem az aki volt, de egy világot fölforgató erő hajtja a vérét, uralja a szivét... a szerelem. De igyekezett e I gondolattól megszabadulni, hiszen erről ő, kis fizetésű hivatalnok, e perezben még nem is álmodhatott. * Teltek, múltak a napok és Darvas életé­ben változás állott be, amennyiben az iroda- főnök leányával közelebbi ismeretsége ke­letkezett és mindegyre többször fordult elő, hogy Ilonka olyankor jött atyját keresni amikor jól tudta, hogy az már haza ment. így aztán nap-nap mellett találkoztak a sze­relmesek, akik boldogok voltak, hogy csak láthatták is egymást. Egy napon Ilonka ismét találkozott Dar­vassal és Darvasban feltámadt a komoly férfiasság, aki nem tudta lelkére venni, hogy hivatalfőnökének a leánya, annak az ember­nek a leánya, a ki öt ez ideig kedvelte és kitüntette a többi alantos hivatalnokai közül, most utóbb ő általa legyen boldogtalan. Ö úgy sem veheti nőül, hiszen ezt maga a leány atyja nem engedné és hogy elcsábítsa a leányt csupán azért, hogy ideig óráig bo­londitsa, erre nem volt képes. Mikor Darvas ; elhagyta hivatalát, a leány már várta egyik félreeső utczaszegletén és a mikor Darvas odaérvén köszünté Ilonkát, annak mindjárt ! feltűnt Darvas elhidegülése, a mit leolvasott a leány a férfi bánatos arczáról. — Mi baja van Géza ? — kérdé a leány. — Semmi! mondá Darvas és bajuszát pödörgetve szótlanul lépkedett a leány ol­dala mellett. — Az nem igaz, maga titkolni igyekszik előttem valamit. Mondja mi történt magával, talán atyámmal volt kellemetlensége?... — Még nem volt ez ideig, -— feleié , Darvas, de hogy ne is legyen, okosan sze- I retnék, Ilonka, magával beszélni. Nézze csak, i én imádom magát, tisztelem, becsülöm és mi fő, egész szivemből szeretem is, de nincsen czélja a mi ismeretségünknek továbbra. — Maga félre beszél és én félek magá­tól .. . mondá a leány. — Sohasem féljen tőlem, de igy van jól amint van és csak a mindkettőnk boldogsá­gát ezélzom akkor, amikor azt mondom, egy ilyen szegény diurnista embernek nem lehet sohasem kegyed a neje. Mégha ezt ki tudná is vinni, mégha a saját atyja lenne az, aki ezt a házasságot akarná sem lennék az, aki kitenném magát, akit szeretek, akinek szép lelkét megismertem annak, hogy boldogta­lanná tegyem. Mert bármint szeressük is egymást, de én nem tudnám azt az eltartást biztosítani, amelyet maga Ilonka megszokott, megérdemel és ami a fő, megkövetelhet. Én boldognak akarom látni magát és nem vol­nék méltó a férfi névre, ha elcsábitanául, vagy csak kísérletet is tennék arra, hogy elbolonditsam. Én őszinte voltam teljes éle­temben és ahogy éreztem úgy beszéltem. ! De siessünk haza, mert otthon fölfog tűnni elmaradása. Isten önnel és ha majd egykor ' boldog asszony lesz ... gondoljon arra a férfira, aki jótanácsot adott magának és akkor fogja látni, hogy ilyen férfi kevés van de. . . amolyan, aki a nők bizalmával vissza éljen .. . nagyon is sok van. — Géza... én nem tudok ebbe bele­törődni. Én öngyilkossá leszek ... mondá a leány és könnyei végig peregtek az arczán. — Nem úgy van az! .. mondá Darvas. Erős lélekkel kell bírnia és igy elfogja viselni tudni azt, a mi fáj. Hiszen gyávaság lenne I ilyesmit tenni, de arra csak gondolni is. I Maga méltó volt ez ideig hozzám és méltó lesz a jövőben is !. . Isten vele !. . Azzal kalapját megemelve távozott. A leány hossza­san nézett után na, majd bement egy kapu alá és keservesen kisírta magát. Majd erőt ! merítve, haza ment. * Darvas többé nem volt az az ember, aki azelőtt. Szótlan, mogorva emberré lett, aki­nek arczán a mosolyt senki sem látta többé. Egyszer iratokkal volt dolga a hivatal­főnöknél és azt is gondolatokba mélyedten találta. — Méltóságos uram talán beteg ? kérdé Darvas. — Nem én kedves Darvas, csak a leá­nyom állapota aggaszt. Azt mondta az egvik- orvos, hogy mellbeteg és okvetlen levegő­változásra van szüksége. Már intézkedtem is, hogy szabadságot kapjak. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom