Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-29 / 39. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

tét oda módosította, hogy ott a hol villanyvezetési oszlopok állanak csak alacsony törzsű fák ültethetők és a fák az oszlopokhoz 6 méternél közelebbre nem tehetők.

Érendréd községnek országos vásár tart- hatás iránti hozzájárulás tárgyában beadott kérelmére a képviselőtestület a pénzügyi bizottság javaslatát a tanács javaslatával szemben 12 szótöbbséggel elfogadva elhatározta, hogy a vásártartás engedélyezését ellenzi.

Á Nagykároly—Mátészalka—Csapi vasút építési vállalatának építési küldeményei után kövezetvámszedésének mellőzése iránti kérelmére nagy és beható vita után 46 szóval 10 ellen a pénzügyi bizottság és a tanács véleményével ellentétesen elhatározta a képviselőtestület, hogy a kérelemnek helyt nem ad.

Úgyszintén megtagadta a képviselőtestület Fürth Ferencz és Simkó Géza városi lakosoknak a reájuk kirótt telepedési dij mérsékelése iránt előterjesztett kérelme teljesítését hivatkozva arra, hogy ott nevezettekre a telepedési dij a régi szabályrendelet hatálya alatt — annak megfelelőleg lett megszabva.

A hegyközség jövő évi költségelőirányzatát 464 K 65 fillér bevétellel, 2178 K 07 fillér kiadással és 1783 K 40 fillér hiánynyal, — mely úgy nyeri fedezetét, hogy minden Q öl terület tulajdonosa 52 fillér hegyközségi járulékot fizet, — a képviselőtestület elfogadta és jóváhagyta.

Plettler János kálmánd-utczai 20. számú telkéhez utczaterületböl csatolt 9'502 terület ára Q-méterenként 3 koronában állapíttatott meg.

Az 1904. évi szeptember hónapi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutattatván, minthogy különös intézkedés szükségessége fenn nem forgott — tudomásul vétetett és irattárba tétetni rendeltetett.

Ezután elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Dr. Adler Adolf, Gindele Ignácz, Marián Ferencz, Serly Ferencz és Somossy Miklós képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezettnek nyilvánította.

Krémer Sándor színtársulata tegnapi napon befejezte itteni működését. Általában véve a színházi szezont, legkevésbé sem mondhatjuk sikerültnek s bizony a legtöbb előadás csekély számú közönség jelenlétében folyt le. Ha volt közönség, úgy a zónaelőadások alkalmával telt meg a színházterem. A szín- társulattal a közönség meg volt elégedve, habár — őszintén szólva — a nap-nap mellett előadott, vajmi csekély művészi értékkel biró operetteken kívül alig láttunk más darabot s igy a társulatnak úgyszólván csak operette-személyzetét ismerjük, habár a drámai személyzet is fel lett használva Operette szerepekre.

Megbocsáthatatlan azonban az a visszaélés, melyet az ülőhelyek elfoglalásánál követnek el. Nem egyszer, de igen gyakran megtörtént az, hogy a színházi pénztárnál kiváltott ülőhelyet annak tulajdonosa nem volt képes megkapni. Az igazgató csupán a jegy szedésére alkalmazott egy nőt, de olyan egyént, ki a színházba járó közönséget helyéhez is juttassa, nem láttunk. A pénztárnál nem törődtek azzal, hogy a kiváltott jegynek megfelelőleg meg is kaphassa az ember a helyét s e tekintetben igen sok: panasz merült fel. Pedig talán az igazgatónak állana kötelességében’, hogy pénzéért helyét mindenki megtalálja. így nem lehet a színházba közönséget vonzani.

Az pedig, a mi a múlt hétfőn történt, szinte hihetetlen s felhívjuk reá a rendőrség figyelmét. Az Obrenovics Sándor rémdrámá- j jának előadásakor abban a szüle teremben annyi ember tolongott, hogy egyetlen hely 1 nem maradt üresen. Az ülőhelyeket boldogboldogtalan elfoglalta, az álló közönség pedig egész a zenekarig zsuffolásig megtöltötte a helyeket, ugv, hogy oda bejutni, sem onnan | kijutni nem lehetett. Elképzelni is borzasztó,

; hogy valami véletlen szerencsétlenség esetén mi történik itt, a hol csupán két szűk ki- ■ járat áll rendelkezésre. A közönség biztonsága és érdeke utóvégre is előbbvaló, mint a színigazgatóé, s a rendőrségnek köteles- j sége lenne megakadályozni azt, hogy a meg-1 állapított helyszámnál több jegyet adjanak ki s a szabad közlekedés fentartassék, mert I egy véletlen baleset előfordulásakor ki lenne j felelős a bekövetkezhető szerencsétlenségért?

Ennyit megkövetelhet az a közönség, mely pénzéért szórakozni kíván s ha már mindenáron gőzfürdőt kell vennie, legalább életveszélynek ne legyen kitéve.

A lefolyt hét műsoráról a következőkben számolunk be :

Szerdán, folyó hő 21-én Sudermann kitűnő színmüve, a „Pillangócsata“ került színre kevés-számú közönség előtt. A darabot igen jó előadásban adták s különösen Peterdi Sándor az öreg Winkelmann, Garai llus Rózsika és Szőke Sándor Keszler Richárd szerepében tűntek ki. Ernyei, mint Winkelmann fia, Szilágyi Berta és Papír Sándor jók voltak.

Csütörtökön, folyó hó 22-én, a társulat primadonnájának, Kornai Margitnak jutalomjátéka gyanánt „Lotti ezredesei" czimü Operette került színre közepes számú közönség előtt, mely elég jól mulatott a darab bohóságain. A jutalmazottat megjelenésekor tapsokkal fogadták s tisztelői három szép virágcsokorral lepték meg. A jutalmazott Lotti szerepét játszotta tőle már megszokott élénkséggel és jó kedvvel, természetesen sok tapsot nyerve jutalmul. Második felvonásban előadott táncza s a harmadik felvonásbeli fregoliádája is nagy tetszésben részesült. Igen jó volt Áldori László a Rajah szerepében. Papír (Daventay) és Tisztái (Dickson) játékukkal állandó derültségben tartották a közönséget. Igen jó alakítást mutatott be Szőke Sándor Barley igazgató szerepében. Jók voltak: Garai llus (Elise szobalány), Szilágyi (Hariett), Kőszegi (Kitti) és Gerő (Mister Morland).

Pénteken, szept. hó 23-án, Verő György J kitűnő dalos vigjátéka a „Bajusz“, elég szép ' számú közönséget vonzott a színházba. A : darabot már ismerjük s az előadás is jó | volt. Kornai és Papír kitűnő alakításait már ; méltattuk, az uj szereplők közül Szőke Sán- | dór (Kozári Gábor) igen jól beválott. Szere- I pét nemes hévvel és sok igyekezettel játszotta meg. Elég jó volt Havi Rózsi is, mint Ilona, habár e szerep több élénkséget igényel. Rozetla szobaleány szerepét Garai llus

van. A bakfis nem vizi lény, de azért szereti a vizet, kölni-, rózsa-vizet stb. s úszik a boldogságban, ha (bár olcsóbb díjszabású) éjjeli zenét kap, ha „ő“ hozzá egy-egy vers íródik, amelyet egyébiránt az önképzőkörben (mert oda is be van nyújtva mint mü) alaposan lecsepülnek. A bakfiskorszak különben a leányéletnek rózsás költészete, az ifjúság hajnalhasadása a virágfakadás korszaka, egy tündérálom, a gyermekleánynak átfejlödése nővé, amikor ő maga se tudja, hogy gyer- mek-e vagy már nagy leány (bár inkább ez utóbbit hajlandó hinni), de mindenki bájosnak, elragadónak és ennivalónak találja nemcsak böjtben, hanem azonkívül is. — A böjthöz különben mégis van annyi köze, hogy farsangban, a nagyobb bálok alkalmával neki otthon kell böjtölnie.

De csak kiböjtöli, hanem aztán egy pár valóságos nagyleányi év után újabb gyökeres változás történik vele, átváltozik madárrá, még pedig galambbá s elrepül a szülei háztól más fészekbe. Most „édes galambomnak“, tubiczám“-nak hívják; sokat lur- békol a párjával s nagy boldogságban élnek.

De sajnos ! egy pár év (néha hónap vagy épen hét múlva) csalódva tapasztalja valaki, akit pedig a dolog igen közelről érdekel, hogy erre a galambomra nem áll az, hogy „nincs epéje“, van ám epéje, „minek nem sírja a jövő, sőt az idővel egyre nő“. Ez az epe hova-tovább félelmetesebb kitörésekben, villámlás és ftienydürgés kíséretében nyilvánul; vége már az „édes galambom“ beczéz- gető megszólj tásnak s a megváltozott viszonyokat a hárpia szó jelöli. Mivel azonban ez nem valami megtisztelő elnevezés, nem szokás szemtől szembe alkalmazni csak úgy

a hát megett, ami rendjén is van, mert Si- pulusz szerint „gentleman ember senkinek sein mond rosszat a szemébe, csak a háta megett“. A hárpiák őstipusait a görög mitológiában kell keresnünk: a görögök hite szerint női arczu ragadozó madarak voltak vascsőrrel és vaskarmakkal s az embereket és állatokat halálra csipkedték. Senki sem bir velők megküzdeni, egy darabig maga Herkules is hiába hadakozott velők, mig végre barátja, a tűz istene, egy érczkelepe- lőt csinált neki, ennek hangjától azután úgy megijedtek a hárpiák, hogy átrepültek a tengeren és soha többé vissza nem jöttek. A modern hárpia abban hasonlít a régihez, hogy szintén ért az agyongyötréshez, de tanult elődje példájából s ma már neki is van kerepelöje, amely nincs ugyan érczből, de annál hangosabb és tartósabb.

Aki a hárpiaságig már eljutott, az itt nem állapodik meg, hanem tovább fejlődik s igy kerül egy másik mesebeli alak háztartásunk lényei közé s ez — a sárkány! Halandó embernek kész veszedelem a közelébe jönni, annál veszedelmesebb ingerelni, mert ha kitör, nem áll meg ember előtte. Nem ritkán emberhússal táplálkozik, különösen kedveli a fiatal férjeket (a vöket), ilyet egy früstökre (ha ballábbal kelt fel) könnyen fel- j csemegézik. Nagyon különbözik a fekete retektől, amelyről azt tartják, hogy „reggel méreg, délben étek, este orvosság“, mert a sárkány reggel is, délben is, este is méreg! A méregfogai már elhullottak ugyan, de annál több méreg gyűl meg a nyelvében. Régebben voltak ( sőt 9 fejű sárkányok ’ is s mégis akadtak vitéz férfiak, akik mind a hét vagy 9 fejét levágták, ma sokkal nehezebb,

játszotta meg sikeresen. Jó alak volt Tisztái is János huszár szerepében, de Ferenczy Jóskának alakítását elfeledtetni nem tudta. Az előadás gyors és egyöntetű volt.

Szombaton, szept. hó 24-én, Hennequin és Milaud gyönyörű operéttéjét, „Lilit“ adták elő Bay László jutalomjátéka gyanánt. A magunk részéről őszintén sajnáljuk, hogy a társulat széphangu, derék baritonistájának jutalomjátékát épen akkor kellett rendezni, midőn a társulat elsőbbrendü tagjai Szat- márra mentek át, ott is előadást tartani. Valósággal kín volt végig nézni ezt az előadást, mert a szereplők szerepeiket abszolúte nem tudták s egyik botlás a másikat érte. Lili oly operette, melyet csak kellő gyakorlattal és rutinnal biró színészek adhatnak elő. Készséggel honoráljuk a szereplők igyekezetét s hogy az előadás oly fatálisán rósz volt, nem az ő hibájuknak tudjuk be, mert ők szerepeikbe csak „beugrottak“. Épen azért tartózkodunk attól, hogy egyesek játékára megjegyzéseinket megtegyük. Jobb lett volna inkább egy népszínművel lépni elő, a mely talán még közönséget is vonzott volna.

Vasárnap, szeptember hó 25-én, Csicseri Bors és Társai énekes bohózata, „Egy görbe nap*, mint újdonság került színre. Az egész darab cselekménye hihetetlen. A „Borsszem Jankó“ czimü élezlap megszokott és kedvelt alakjai járnak-kelnek a színpadon, de hogy miért, talán maguk sem tudják. Nagy derültséget keltett Tisztái (Sanyaró Vendel), Papír (Vöröshegyi Dávid) és Peterdi Sándor (Kraxel- huber Tóbiás) játéka és kitünően sikerült maszkjuk. Egyébiránt az összes ipaszkok igen élethüek voltak s a közönség sokat nevetett a darabban előforduló mókákon.

Hétfőn, szeptember hó 26-án, Kerekes Pungur Mihály rémdrámája, „Obrenovics Sándor“ került színre, melyben a szerző a meggyilkolt szerb királynak az újságokból bőven ismert tragédiáját hozza színpadra. A színháznak minden zugát szorongásig megtöltötte a nagyrészt zóna-publikum, úgy, hogy sokan megváltott helyükhöz sem tudtak jutni. — Magáról az előadásról nem referálhatunk, mert színházi referensünket is helyéről kiszorították s igy nem volt alkalma az előadást végig nézni.

Kedden, folyó hó 27-én, Rákosi Jenő kitűnő opereltéje „A bolond“ került színre Réti Lina vendógfelléptével. Az előadás az egész szezon legkitűnőbb előadása volt. Réti k. a. gyönyörő hangját már volt alkalmunk dalestélyek alkalmával hallani, midőn magas iskolázottságát, kitűnő technikáját kellőleg méltattuk is. De igazán érvényesülni tegnap láttuk, midőn, Bimbilla szerepében valóság-1 gal remekelt. A közönség, mely elég szép! számmal jelent meg, szűnni nem akaró tap-1 sokban adott kifejezést elismerésének, minden egyes énekszáma után. Méltó partnere volt Bay László, ki Deli lovag szerepét nem-| csak kifogástalanul megjátszotta, hanem igazán rendkívül bravúros énekével igazolta be róla alkotott jó véleményünket. A tapsból bőven jutott neki is, mit meg is érdemelt.' Igen jó alakítást mutatott be Tisztái is, ki Bimbó nehéz, csaknem drámai szerepét nagy i ainbiczióval és hatással alakította. Az est sikerét Krémer (Dirigó), Szabadkai (Pimpó), Kőszeghi, Kendi, Áldori, Ernyei és Papír összevágó jó játékukkal egyaránt emelték.

sőt lehetetlen ez egyetlen nyelvet is elnémítani, hiszen hallhatunk nyelvekről, amelyeket tulajdonosuk halála után külön kell agyonütni.

Bármilyen nagyhatalom a sárkány, magában sohasem tesz egy egészet; van neki egy kiegészítője, egy teljesen ellentétes lény s ez — a birka. „Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta“ sokat tud szótlanul tűrni, ezért j is nevezték el róla a birkalürelmet. Az éte- ' lekben nem válogatós, megeszi amit elébe tesznek, még örül ha enni kap, sőt hogy egyáltalán tűrik a létezését. Igényei, kívánságai már nincsenek, mert megszokta, hogy arra úgy sem ad senki semmit. Panasz nélkül engedi, hogy a gyapját megdézsmálják,

| sőt akkor sem hallat panaszhangot, ha egé- j szén kopaszra nyírják. A sárkány folyton szemmel tartja, a házból egyedül mozdulni ! sem szabad s csak sóvárgó epedéssel gondol a régi szabad élet viruló rétjeire, aini- 5 kor inog virág termett a gomblyukban s a ! billiárd-asztalok zöld mezőire, amikor a li- I kőrös üvegek közül kaczér pásztorleány mo- ; solygott reá.

Ezeken a teljesen megbonosult házi-állatokon kívül vannak még átmeneti fajok is, amelyeknél e háziállattá levés csak óhajlás- ban van meg: igy pl- halljuk egyesekről, hogy nagy bennök a hajlandóság juhászkutyává lenni, mivel azonban itt az átváltozás — bár a szószerinti beteljesülése sokszor kívánatos volna — még nem történt meg, ennek és a hasonlóknak ismertetését a jövő század természetrajztudósának tartom fönn...-S©hírek.

— Személyi hírek. Kristóffy József vármegyénk főispánja f. hó 24-én Szatmárra utazott ott elnökölt a f. hó 26-án tartott

I díszközgyűlésen és ugyanaz nap a délutáni ! gyorsvonattal vissza érkezett székhelyére. — Károlyi István gróf folyó hó 21-én, Károlyi Istvánná grófnő pedig f. hó 24-én a fővárosba utaztak és csak a jövő hó közepe táján térnek vissza városunkba. — Károlyi Gyula gróf és neje Károlyi Melinda grófnő — kik a nyár egy részét városunkban töltötték —- f. hó 24-én hazautaztak Mácsára.

— Kossuth-iinnepély Szatmáron. Kossuth Lajos arczképleleplezése alkalmából lélekemelő ünnepély folyt le folyó hó 26-ikán Szatmáron. Kossuth Ferencz folyó hó 25-én az esteli gyorsvonattal Dr. Benedek János, Beides László, Brázay Kálmán, Hentaller Lajos, Kacskovits Géza, Dr. Molnár Ákos és Dr. Nagy Sándor országgyűlési képviselők társaságában — kikhez városunkban Szatmári Mór országgyűlési képviselő csatlakozott — Szatmárra utazott, a hol ünnepélyesen fogadták, Uray Géza ügyvéd pártelnökhöz, a kinél megszállott, elkísérték. Kossuth Ferencz a képviselők társaságában vacsorához ült, közben a szatmári férfi-dalegyesület a polgári dalárdával egyesülve, szerenádot adott, majd Ozsváth Elemér tanár szép beszédben üdvözölvén Kossuthot, ki a szives fogadtatást megköszönte. Másnap délelőtt 11 órakor Kristóffy József főispán elnöklete alatt tartott díszközgyűlésen, melyet a főispán szép beszéddel nyitott meg, leleplezték Kossuth Lajos életnagyságu képét, mely alkalommal Dr. Kelemen Samu ügyvéd, ünnepi szónok tartotta meg gyönyörű beszédét, melyet többször lelkesen megéljeneztek és megtapsoltak. Ennek befejeztével Veréczy Antal kir. ítélőtáblái biró tette meg indítványát, hogy Kossuth Ferenczet a közgyűlés válassza meg a város díszpolgárává s az indítvány egyhangú elfogadása után Kossuth Ferencz megköszönte az őt ért kitüntetést. A közgyűlésen a már emlitett képviselőkön kívül Barla Ödön, Gabányi Miklós, Jékey Zsigmond és Luby Béla országgyűlési képviselők is jelen voltak s azon az összes városi bizottsági tagok és nagyszámú, jelentékeny részben nőkből álló közönség volt jelen. Városunkból lapunk szerkesztője, Kiszely Géza, Kán István, Nonn Gyula, Rooz Samu és Dr. Vetzáíc Ede voltak jelen a díszközgyűlésen. Déli 1 órakor 150 teritékü bankett volt a Társaskörben, a hol sok és érdekes pohárköszöntőt mondottak. Délutáni 5 órakor a vendégek Kossuth Ferencz társaságában Dr. Kelemen Samu házánál találkoztak, a hol dúsan terített asztal mellett kedélyesen töltöttek el egy jó órák s a 7 órai vonattal Kossuth Ferencz — a vele érkezett képviselők társaságában — városunkon át Budapestre utazott.

— Vármegyénk állandó választmánya f.

hó 26-án tartott ülésében letárgyalta a jövő évi házi költség előirányzatát.

— A vármegyei szabadelvüpárt tegnap Szatmáron igen látogatott gyűlést tartott Nagy Béla elnöklete alatt. Jelen voltak a gyűlésen Kristóffy József vármegyénk fő- és Nagy László vármegyénk alispánja is. A párt újonnan szervezkedett és a tisztikart következőkép alakította meg: Elnök lett: Nagy Béla. Alelnökök : Gróf Teleky Sándor, Kende Zsigmond, Domahidy István, Szuhányi Ödön és Nomestóthi Szabó Antal. Jegyzők: Nagy Sándor, Dr. Kovács Dezső, Gróf Teleky Jenő, Dr. Vetzák Ede, Madarassy István és Buda- házy István.

— Újabb vármegyei pótadó. A jövő hónapban tartandó rendes törvényhatósági- bizottsági közgyűlésen a főszolgabírói irodabér és irodaátalányok emelése czéljából 1la°lo újabb vármegyei póladó kivetése is tárgyalás alá kerül.

— A városi villamos-mű felügyelő-bizottsága folyó hó 23-án délután tartotta első ülését, a mely alkalommal a máv. helybeli állomásának villany világi tási ügyével, illetve a világításra vonatkozó ajánlattal foglalkozott. A bizottság tudomásul vette az államí vasutak abbeli jelentését, hogy 10 évre óhajtja a szerződést megkötni s minthogy az állomás 100 darab 16-os gyertyafényü j lángot és 6 ivlámpát akar igénybevenni, úgy hogy a világítási órák száma 1.100,000 órára rug, a bizottság hajlandó a berendezést a | város költségén eszközöltetni, ha a máv. j hektowattóránként 5'2 fillért fizet. Ily értelemben tétetik meg az ajánlat.

— Szüreti mulatság. A „Nagykárolyi Katii. Legényegyesület11 1904. évi október hó 2-án, vasárnap házfelépitése javára a Polgári Olvasókör helyiségeiben zártkörű szüreti mulatságot rendez. Belépti-dij személyenkint 1 korona 20 fillér. A diszfelvonulás felvirágoI zott kocsikkal a város főbb utczáin keresz- ! tül az egyesület helyiségéből délután fél 6 órakor lesz. A szüreti mulatság kezdete este 7 órakor. Felülfizetéseket a jótékonyczél érdekében köszönettel fogadunk és hirlapilag