Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-08 / 49. szám
Melléklet a „Nagykároly és Vidéke“ 1904. deczember 8. — 49. számához. gyalás együttes lesz de a szavazás a két indítványra külön fog megtörténni s ezek után felhívta Nagy Bélát indítványa megindokolására. Úgy Nagy Béla, mint Luby Géza többszöri ellentmondások és zaj közepette indokolták meg a főjegyző által felolvasott indítványukat. Luby Géza beszéde alatt érkezett meg Károlyi István gróf kit éljenzéssel és frenetikus tapsokkal fogadtak. Luby beszéde befejezte után a főispán a jelentkezés sorrendjében hivta fel a szónokokat. Domahidy István a Nagy Béla indítványa mellett kardoskodott, Károlyi István gróf a Luby Géza indítványa mellett a következő beszédet mondotta: Tisztelt Közgyűlés! Beteg vagyok, ágyamból jöttem ide; de felkeltem volna félholtan is, nehogy feltehesse felőlem egyetlenegy polgártársam is azt, hogy megjelenésem esetén hajlandó lettem volna a miniszterelnök és a kormány „alkotmány- tiprását“ beadandó szavazatommal támogatni. Senki nálamnál nem imádhatja, nem szeretheti jobban hazáját, a magyar nemzetet! Senki nem tisztelheti jobban az ország törvényeit, alkotmányát; senki nem bízott jobban az alkotmányra letett királyi esküben és bízom még ma is — nálamnál és ép ezért mitsem félek a világba kürtőit erős kéztől, de csakis undorral fordulok el elkövetett bűnének láttára. Tisztelt Közgyűlés! Emlékezzenek uraim vissza, mielőtt, szavazataikat leadnák, arra, hogy mi volt Szatmármegye mai napig! ? A legmegyarabb megye hírében állott; védő támasza, fentartója volt az alkotmánynak Wesselényi, Kölcsey idejében, a 48-as években, sőt még a Bach-korszak alatt is ; mindegyik polgára e megyének büszke volt arra, hogy mint Isten napja, úgy melegítette egyaránt— kivétel nélkül —- e megye mindegyik fiának szivét, lelkét a honszereleumek szent és kiolthatlannak vélt lángja s ma uraim, beszenynyeznők a hófehér múltat'? ! Boldogult édes Atyám, édes Anyáin, kiknél igazabban, önfeláldozóbban hazáját polgár, honleány nem szerette soha! Őseim mind egytöl-egyig csakis a hazának és a hazáért éltek, védői voltak szabadságuk, vagyonuk koczkáztatásával hazánk alkotmányának : kérdem tehát Önöket, hogy lehessek ma én — kinek ereiben az ő vérük folyik — részese egy alkotmánytipró kormány dicsőítésének ! ? Nem uraim, ezt nem teszem! Megérdemelném, hogy összeomoljanak felettem az öreg Károlyi-vár tornyai, melyeket a kegyelet érzésétől indíttatva, csak nemrég építtet-1 tem újjá, ha erre képes lennék! A szégyen pírja borítaná el arczomat az ! napon, melyen kivisznek majd a kaplonyi sírboltba —- ily cselekedet elkövetése után s megérdemelném, hogy e rideg sírbolt falai' őseim átkát visszhangozzák felém. Tisztelt Közgyűlés! Ilyesmire én nem j vagyok kapható! Családunk fájának még ekkoráig oly ága j nem nőtt, mely az alkotmányt érinteni merészkedett volna és remélem, nem is lészen 1 soha! Féltékenyen őrzém egy hosszú életen át becsületemet, féltékenyen honszerelmemet, ! e kettőre, uraim, folt nem esketik! Ezután Nagy László alispán a Nagy Béla indítványa mellett szólaltak fel, Jékey Zsig-1 mond szintén a Luby indítványát, Szerdahelyi Ágoston a Nagy Béla indítványát pártolta, Dr. Adler Adolf szintén a Luby-féle indítvány mellett foglalt állást, inig Ináncsi Papp Kálmán mindkét indítványnak a napirendről való levétele mellett kardoskodott. \ Majd Károlyi György gróf a bizalom- j nyilvánítása mellett a következő beszédet mondotta: Méltóságos Főispán Ur! Tisztelt Közgyűlés! Nem volt szándékomban e vitában felszólalni, jóllehet aktiv részt kértem s vet-' tem a parlamenti kibontakozásnak meggyőződésem szerint, ezen egyedül lehetséges I módjában, melylyei az országot a válságtól megmenthettük, ámbár ha szabad az isten-: séget, úgy talán a hazát is többféleképen lehet imádni, mégis nem hihettem, hogy Nagy Béla t. barátom indítványát többen ellenezzék. A ki ismer engem, méltányolni lógja, hogy Gróf Károlyi István, atyám iránti deferencziából, beszédjére egy szóval se reflectáljak, külömben is távol áll tőllem e pillanatban politizálni, de az országban s az imént elhangzott támadásokkal szemben kötelességemnek tartom, hogy e helyen is felemelt fővel s tiszta lelkiismerettel kijelentsem, hogy a parlament becsületének, a haza jövőjének s az alkotmány megmentésének érdekében ez egyszer túl kellett tennünk magunkat az alakiságon, mely tettért a felelősséget én és a jobboldalon ülő képviselő- társaim, az ország színe előtt, az ellenzékkel szemben mindenkor magunkra vállaljuk, mert sem államcsínyt nem követtünk el, sem alkotmányunkat meg nem sértettük, hanem igenis, midőn választanunk kellett a formáknak minden tekintetben való szigorú megtartása vagy a között, hogy az országot a tehetetlenségtől, a tönkrejutástól, az el- zülléstől s erkölcsi bukástól megvédelmezzük, parancsoló végszükségtől kényszerittetve, bírtunk annyi erkölcsi bátorsággal s akaraterővel, hogy az alkotmány megmentését a formánál magasabbra helyeztük! Ezért vád sem a kormányt, sem a Ház elnökét, sem senkit közülünk, kik hazafias aggodalmunkból kifolyólag igy cselekedtünk nem illethet, hanem csak elismeréssel tartozhatunk Gróf Tisza István miniszterelnök ur iránt, hogy a többségnek, mely oly hosz- szu időn át, meg volt akadályozva véleménye nyilvánításában s akarata érvényesítésében, valahára módot nyújtott, hogy a haza érdekében véget vethessen e szégyenletes komédiának és tarthatatlan állapotoknak. Ezért a Nagy Béla által beadott bizalmi indítványt megszavazom. Dr. Falussy Árpád a bizalmatlansági indítvány mellett szólott, mire 10 vármegyei bizottsági tag a vita berekesztését indítványozta, erre névszerinti szavazás kéretett és rendeltetett el, azonban ez a kérelem visszavonatván, a szavazás a két indítványra együttesen ejtetelt meg a Károlyi György gróf elnöklete alatt Debreczeni István és Madarassy Dezső tagokból álló sza- vazatszedö küldöttség előtt, melynek eredményeként kihirdettetett, hogy 190 bizottsági tag igennel, 60 bizottsági tag pedig n e m m e 1 szavazott s igy 130 szótöbbséggel a Nagy Béla indítványa, illetve az állandó választmány határozati javaslata fogadtatott el, mely szerint a közgyűlés gróf Tisza István miniszterelnök iránt bizalmának ad kifejezést s erről a miniszterelnököt távirati felterjesztésben értesíti, Luby Géza indítványát pedig irattárba helyeztetni rendeli. Ezzel a rendkívül zajos és izgatott közgyűlés két órakor véget ért, s elnöklő főispán miután Neupauer János és Eötvös Róbert szolgabirákat tiszteletbeli szolgabirákká kinevezte, a közgyűlést berekesztette s folytatását másnap délelőtt 9 órára tűzte ki. Szerdán délelőtt 9 óra után a közgyűlés folytaltatván, a vármegyei bíráló választmánynak a legtöbb adót fizető bizottsági tagok jegyzékét bemutató jelentése tudomásul vétetvén, a választott bizottsági tagsági helyek betöltése iránti intézkedés keltett nagyobb vitát, mert az állandó választmány által a választási elnökökre vonatkozólag előterjesztett propozicziójával szemben a közigazgatási ellenzék tagjai egy másik liszlát mutattak be és minden egyes elnöki állásra más javaslatot tevén, névszerinti szavazást kértek. Elnöklő főispán kijelentette, hogy az egész lisztára nem lehet egyszerre szavazni, hanem minden állásra egyenként kell a szavazást megejteni, miért is elrendelte a nagykárolyi első kerületre vonatkozólag a szavazást, a mely kerületben elnökül az állandó választmány Róth Károlyt, a közigazgatási ellenzék pedig Rooz Samut hozta javaslatba. A szavazás megejtetvén, 29 szavazattal 26 szavazat ellen Rooz Samu a közigazgatási ellenzék jelöltje lelt megválasztva, s nehogy 74-szer kelljen szavazni, a két párt között megkiséreltetelt az ügyesség létrehozása, mi a közgyűlés kétszeri időközi felfüggesztése után sikerült, úgy hogy jelentékeny részben a közigazgatási ellenzék jelöltjei lettek választási elnökökké beválasztva. Ezek után a közgyűlés letárgyalta a tárgysorozatba felvett többi ügyeket, mire 11 óra után a közgyűlés befejeztetvén, elnöklő főispán a jegyzőkönyv hitelesítésére Nagy László alispán elnöklete alatt Dr. Adler Adolf és Kaufmann Jenő bizottsági tagokból álló küldöttséget kérvén fel s a hitelesítésre a holnapi nap délelőtti 10 óráját tűzvén ki, a rendkívüli közgyűlést befejezettnek nyilvánította. Lapunk szűk terénél fogva nem vagyunk azon helyzetben, hogy az összes beszédeket közöljük s igy a beszédek közül — mint minket közelebbről érdeklőket — csak a Károlyi István gróf és választókerületünk ország- gyűlési képviselője Károlyi György gróf beszédeit közöljük. villanyvitágitás mellett korcsolyázni, no meg azután az a sok névnap, meg disznótor is valami! Birálgatják minden oldalról a villanyvilágítást. Egyik párt ilyen kifogást emel ellene, a másik amolyant. Mindezen birálgatá- soktól teljesen távol álló csinos leányka a napokban azt a megjegyzést tette az utczán vele sétáló barátnőjének: „Mégis csak jobb volt a régi világítás, mert akkor bátran lehetett rendez-voust adni az utczán, nem vette észre senki sem a sötétben s igy nem jutott tudomására a szigorú mamának. Nem is tudom mi tévők legyünk ezután?“ Hogy megfejtsem e nagy talányt, ajánlom a még mindig sötétségben úszó „Kálmánd- utcza végétől a vasúiig“ terjedő részt. Csalán. Tollhegygyel. A villanyvilágítással van most minden ember elfoglalva városunkban. Nem győzik eléggé magasztalni mily világvárossá emelkedett Nagykároly rövid pár nap alatt! Van most már mindenünk! Csak még uj vasúti indóház hiányzik. De úgy Játszik annak az örök világosság fog fényeskedni és nem a villany, mert a vasúti indóház felépítése csak örökké terv marad. ügy látszik a vasúti indóház sorsára jut az állandó színházunk is. De hát minek is most nekünk színház? Hisz annyi szórakozás áll rendelkezésünkre, hogy nem is áldjuk melyiket élvezzük? Itt van a tél; lehet HÍREK. — Vármegyénk állandó választmánya a f. hó 6-iki közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljábol f. hó 5-én délután 4 órakor a vár- megyeháza tanácstermében ülést tartott. — Esküdtbirósági kijelölések. A debreczeni Ítélőtábla elnöke az 1905. évre a szatmárnémeti-i törvényszéknél nevezett es- küdtbiróság elnökévé Dr. Papolczy Gyula ítélőtáblái bírói czimmel és jelleggel felruházott törvényszéki bírót, helyettesévé pedig Szabó József törvényszéki bírót jelölte ki. — Főispáni ebéd. Folyó hó 6-án a rendkívüli közgyűlés első napján Kristóífy József vármegyénk főispánja nejével ebédet adtak, melyre az országgyűlési képviselők, a volt országgyűlési képviselők, a föszolgabirák és a három rendezett tanácsú város polgár- mestere voltak hivatalosak. — Lemondás. Debreczeni István polgár- mester a helybeli Takarékpénztár-Egyesiilet! nél viselt igazgatósági tagsági állásáról le- monddtt. — Választmányi ülés. Az ecsediláplecsa- poló és szamosbalparti árvizmentesitő társulat választmánya f. hó 13-án d. e. 10 órakor a társulat helyiségében ülést fog tartani. — Vármegyei ipartanács. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara által, valamint a vármegyei közigazgatási bizottság által I megválasztott tagokból alakított vármegyei ipartanács tagjai a következők: rendes, tagok: Gloviczky Károly kereskedő, Kopás Mihály iparos Nagybányáról; póttagok: Schuszteritsch Ferencz kereskedő és Becker Orbán iparos városunkból. — A villanyvilágítás ügye napról-napra halad előre, a tegnapi napig 1470 láng volt J már bekapcsolva s ezek jelentékenyebb része már használatban van. A nagyváradi posta- I és távirdaigazgatóság is megegyezésre jutott a várossal a postaépület világítására nézve, az igazgatóság 5'2 fillért fizet az áramért kilovattonként, 30 lángot fog igénybe venni s az izzó testek kicserélését az állam költségén fogja végeztetni. — A népkonyha megnyitása. A nagykárolyi izr. nőegylet évente fenntartani szoI kott népkonyhája folyó hó 14-én nyílik meg. Oly sokszor volt már alkalmunk az izr. nőegylet ezen áldásos, humánus intézményét méltatni, s annak nagy, megbecsülhetetlen fontosságát fejtegetni, hogy most már csak [ a hir közzétételével is eleget tennénk kötelességünknek. De még sem mulaszthatjuk el, hogy ne üdvözöljük ezen szép emberbaráti ! intézményt ismételt megnyitása alkalmával, nem pedig azért, mert a folyó évben az j előbbi éveknél mostohább megélhetési viszo- j nyok, az uralkodó drágaság miatt kétszer | oly nagy feladat hárul a népkonyhára és az | azt fenntartó izr. nőegyletre, mert előrelát- | hatólag az idén sokkal nagyobb lesz az azt ! látogatók száma, mint a lefolyt években. I Kötelességünknek vélünk eleget tenni akkor, mikor a magunk részéről is felhívjuk a n. ! é. közönséget, hogy vegye pártfogásába a ! népkonyhát, könnyítse meg a nőegylet áldásos működését, mert a legnagyobb jótétemény közreműködni azon könnyek felszári- tásában, melyeket a nélkülözés és az éhség; j fakasztottak. Felhívjuk egyszersmind az iskolák vezetőinek figyelmét, hogy szegényebb sorsú növendékeiket küldjék a népkonyhába, mert az otthon a nélkül is fázlódó szegény gyermekek részére lesz a déli meleg étel a legnagyobb jótétemény. A népkonyha helyisége a Nagyhajduváros-utczán lesz. — Felolvasó-estély. A helybeli katholikus legényegyesület mindenkor sikeres felolvasóestélyeinek szá,mát szaporította a folyó hó 4-én, saját helyiségében rendezett estélyével, mely a termet szorongásig megtöltött közönség jelenlétében folyt le. Az elnökök Boros Antal és Niklos János főgimn. tanárok fáradtságot nem ismerő buzgalommal törekednek arra, hogy a legényegyesület estélyeit minél magasabb nívóra emeljék, melynek fényes bizonyítékát szolgáltatta a deczembor 4-iki estély is. A műsort Kiss János egyleti tag szavalata nyitotta meg, ki Tóth Kálmánnak „Előre“ czimü költeményét érzéssel és hatással adta elő, tapsokra ragadva a közönséget. Azután Ardeleán Corjolán gör. kath. főesperes lépett a felolvasó asztalhoz. A főesperes ur bár nem régen van városunkban, de már is kellemes modorával, rokonszenves megjelenésével és egyéniségével általános tiszteletet és becsülést vívott ki a maga részére, mit bizonyít az a lelkes taps és éljenzés, mely már megjelenésekor felhangzott. ; Könyed, humoros modorban, csevegésszerü felolvasást tartott, melyet — mint az egyesület tagja — székfoglalójának nevezett. A jóleső, kedélyes humor, mely a felolvasáson végig vonult, gyakran megnevettette a közönséget, mely nem győzött tetszésének eléggé kifejezést adni. Nagyon szép volt a Patay Etelka k. a. szavalata is, ki Várady Antalnak | remek költeményét „Ave Máriá“-t szavalta azzal a mély érzéssel, kifogástalan szavalóképességgel, mely az ő előadásait jellemzi s melylyei mindenkor igazi élvezetet szerez hallgatóinak. A felhangzó tapsok után Boross ! Antal elnök köszönte meg a közönség megjelenését, mely után az estély véget ért. — Dr. Serli Sándor temetése. Lapunk múlt számában már megemlékeztünk arról, hogy Dr. Serli Sándor, mohácsi nyug. járásorvos, lapunknak kitűnő munkatársa, városunk fia elhunyt. Temetésének lefolyásáról a „Pécsi Napló“ november 26-iki számában nagy kegyelettel emlékezik meg s egyúttal érdekes 'adatokat szolgáltat az elhunyt életéhez, mely- : bői közöljük a következőket: A mohácsi közönség rendkívül nagy részvéte mellett csütörtökön délután fél 4 órakor helyezték örök nyugalomra Serli Sándor dr., j a mohácsi járás nyugalmazott járásorvo- I sának földi maradványait. Alig emlékeznek a mohácsiak ily nagy temetésre, amelyen a város intelligencziája teljes számmal s a polgárság, a köznép oly föltűnő részvéttel jelent meg. A vármegye tisztviselő és orvoskarát Pécsről Johann Béla dr. tiszti főorvos képviselte. A temetésről adott értesítéssel egyidejűleg az elhunytról a következő érdekes életrajzi adatokat közöljük. Serli Sándor dr. szüleinek korai elhalálozása folytán már mint középiskolai tanuló árvaságra jutott s igy, mint zsenge ilju jövőjének megalkotásában tisztán a saját Ízlését és elhatározásait érvényesíthette. Középiskolai tanulmányait abba hagyva, a müasztalosságot választotta pályájának s mivel Francziaországból ; behozott müipari termékek voltak ama tárgyak, melyeknek hatása alatt e pályát választotta, egyenesen ez iparágnak Athénjébe — Párisba ment, ahol 7 évi szorgalmas munka I és tanulással magát e szakmában tökéletesen kiképezte. De ő ezen s a franczia nyelv j tökéletes bírásán kívül fogékony szellemével e világvárosnak a modern művelődésre nyuj- i tott számtalan egyéb alkalmát is bőségesen j kihasználta és 7 év alatt, mint a modern | műveltségnek még a világvárosban is nem ; mindennapi színvonalon álló férfiú hagyta el i Párist. Az asztalosműiparral szakított, mivel e produktumok értékesítése czéljábol kereskedőnek is kellett volna lennie, ez azonban az ő egyéniségének sehogy se felelt meg, másrészt hazájába vágyott és annak ellenére, hogy már abban a korban élt, melyben az ember kinőtt az iskolapadból, elővette a tankönyveket s az érettségi vizsgát sikerrel letevőn, nagy szorgalommal és kitartással az orvosi tudományok művelésére adta magát. Sok fiatal medikus szorgalmát felülmúló buzgalommal és nyert tapasztalatai által edzett szívóssággal az orvosi sebésztudori és szülészmesteri diplomákat megszerezve folytatta pályáját. Működésével, orvosi sikereivel, {járatlan nemes és jó szivével általános szere- tetet és tiszteletet vívott ki. Valóban közszeretetben és közbecsülésben álló férfiú volt. 1 Közegészségügyi közleményei és a magyarosodás érdekében Írott czikkei, melyek a helyi lapokban jelentek meg leginkább, mindig feltűnést keltettek s az ügynek hasznos szolgálatára váltak. Az iskolaügyek iránt különös érdeklődéssel viseltetett. Jellemző, hogy a mohácsi kaszinóban mindennapos kártyáz- gatatásainak kedvezőtlen eredményeiről soha senkinek se szólt, de nyereményeit pontosan följegyezte s az ekképen származó összegei minden év karácsonyán szegényiskolás gyermekek fölruházására fordította. A kitüntetések és ünneplések elől kitért s a mikor legmagasabb elismerésben részesülhetett volna, határozott kívánságára, mellőzni kellett a fölterjesztést. A mohácsiak soká, nagyon soká áldani fogják emlékét s ismerősei, tisztelői és barátai lelkében is feledhetetlen marad emléke. — Udvari tanácsos. Dr. Weinmann Fiilöp kir. tanácsos, budapesti kir. közjegyzőnek a budapesti közjegyzői kamara alelnökének — kinek neje szül. Pollátsek Róza városunk szülötte — a király a közügyek terén és a közjegyzői pályán szerzett érdemei elismeréséül a magyar királyi udvari tanácsos ezi met dijmentesen adományozta.
