Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-20 / 42. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE során sem lehet helyreigazítani, sem pedig pótolni. Azért gondoljuk meg jól, mielőtt szavunkat elígérjük, hogy kinek teszünk ígéretet. Ha a pályázók között akad oly egyén, kiben a megkívántaié kellékek megvannak, ne riadjunk vissza — bármily nehezünkre is essék — 200—300 korona fizetésemeléstől sem, ne tekintsük azt, hogy esetleg nem „benszülött“, hanem gondoljuk meg, hogy a város és 3—4000 adózó polgárnak érdeke kívánja a helyes választást. —ó.— Állami támogatás a kender- és lentermelés előmozdítására. A földmivelésügyi m. kir. miniszter ur f. é. 48,000/VII. sz. leirata alapján közhírré teszi a kamara azon kedvezményeket, melyeket nevezett miniszter ur a részére költ- ségvetésileg engedélyezett nagyobb hitel keretében a kender- és lentermelés előmozdítása érdekében kilátásba helyez. Őnagyméltósága a termelési és feldolgozási ismeretek behatóbb fejlesztésére hivatott intézmények létesítésén kívül a kendervagy lenkórót feldolgozó mezőgazdasági ipar- vállalatok, valamint külön áztatok létesítését s a szövetkezeti utón előállitott félgyártmányok értékesítésének szervezését óhajtja előmozdítani. A miniszter ur idézett rendeletéből ki emeli a kamara a következő részeket: Ezen növények termelését azonban csak azon vidékeken tartom czélszerünek, a hol már a természeti viszonyok (talaj és éghajlat) utalnak ezen növények termelésére és ennélfogva azok felkarolása indokolt. Ide- vonatkozólag megjegyzem, hogy a kendernek inkább a melegebb éghajlatú, mély rétegű, televényes, kövér talaj; a lennek pedig a nyirkos levegőjű, jó minőségű könynyebb i talaj felel meg. Az állami támogatás módozataira vonatkozó általános irányelvek a múlt évi junius hó 19-én 5292. ein. (903. sz. a.) kelt rendelettel a következőkben jelöltettek meg : 1. „Szövetkezetek, vállalkozók és részvénytársaságok, amelyek a technika követelményeinek megfelelő, a földmivelésügyi miniszter által megállapított üzemképességii kender- vagy lenki készítő telepet létesítenek és kötelezik magukat, hogy a telep üzem- képességének megfelelő mennyiségű kórót ■ előre megállapított, minőség szerint emelkedő legkisebb áron beváltják, az ezen telep építkezési és berendezési költségei ősz- szegének 50°/o-ig, legfeljebb azonban 75,000 koronáig terjedhető kamatmentes államköl-1 csont nyerhetnek, mely az alábbi módoza- j tok mellett fizetendő vissza. Ezen állami | támogatás engedélyezésénél a telep üzem- képességéhez és a helyi körülményekhez képest kiköthető, hogy a nyers anyagnak legalább bizonyos része a kistermelők révén I fedeztessék. Az államkölcsön visszafizetése I a telep létesítését követő tiz év után veszi kezdetét és további tizenöt évi, mindenkor J január hó 31-én esedékes egyenlő részletekre felosztva teljesítendő akként, hogy a telep létesítését követő 25 év elmúltával az egész kölcsön törlesztve legyen; csak egy részlet fizetésének elmulasztásával is az egész kölcsön esedékessé válik. 2. Szövetkezetek, melyek főleg kisebb telepeket létesítenek, a telep építkezési és berendezési költségei összegének 4°/0-ig, legfeljebb azonban 35,000 koronáig terjedhető vissza nem fizetendő államsegélyben részesülhetnek, ha a szövetkezeti üzletrészeknek legalább fele a kisgazdák kezében van ; az államsegély az építkezési és berendezési költségek összegének 60%-ig, legfeljebb azonban 50,000 koronáig terjedhet; ha az üzletrészek háromnegyed része kisgazdák kezében van. 3. Községek, községi szövetkezetek, gazdakörök, amelyek egy vagy több község kisgazdái által termesztett kóró kiáztatásához mesterséges kender- vagy lenáztatót létesítenek, az áztatok építkezési költségösszegének 80%-ig> legfeljebb azonban 5000 koronáig terjedhető államsegélyben részesülhetnek, ha az áztatóhoz szükséges egyéb befektetésekről, u. m. területről, pajtáról, a visszaszerzéshez szükséges erőről s az áztató fentartásáról és üzemben tartásához szükséges egyéb kellékekről gondoskodnak s erre a megfelelő fedezetet kimutatják s az áztatást megállapított dij mellett a község minden gazdájának megengedik. 4. Az állami támogatás megállapításánál csak azoknak az anyagoknak és gépeknek értéke vehető alapul, amelyeknek belföldi származását, vagy amennyiben a belföldi ipar révén be nem szerezhetők, ezen körülményt az államsegélyt kérő igazolja. Az államsegély értéke felett a tulajdonos 25 évig csak azzal a korlátozással rendelkezhetik, hogy az illető telep s annak részei a kitűzött czélra használtatnak; amennyiben pedig a telep bármely okból rendeltetésétől elvonatnék, vagy eladatnék, az államsegély visszafizetendő. Az állami támogatást kérő e czéiból magát kötelezni tartozik, hogy ezen korlátozásokat nyilvánkönyvileg biztosítja, illetve annak bekebelezését eszközli. 5. Az állami kölcsön, vagy államsegély teljes összege akkor válik esedékessé, ha a telep építkezésének és berendezésének hivatalos felülvizsgálása megtörtént és lényeges kifogás nem merült fel. 6. A telepeken csakis magyarországi nyers anyag dolgozható fel, amennyiben azonban ezen korlátozás elejtése indokolt, az a földmivelésügyi miniszter által meghatározott időre felfüggeszthető. 7. A kikészítő telepek tartoznak a beváltott kóró mennyiségről, a termelőkről és a kifizetett beváltási összegekről, a naponkint alkalmazott munkásokról és a nekik kifizetett összegekről magyar nyelvű könyveket vezetni és a földmivelésügyi miniszter evvel megbízandó közegeinek betekintést engedni“. Ezek az alapelvek szolgálnak a jövőre is zsinórmértékül s az 1904. évi XIV. t.-cz. 14. §-ához képest csak a 2. pont szenved ; némi módosulást, a mennyiben arra nézve, hogy a szövetkezet a kisgazdáknak minő ’ mérvű részvétele mellett sorolható az előbb idézett miniszteri rendelet 2. pontja alá s a GOVo'K'm megjelölt maximumon belől az ily szövetkezetek, mily segélyösszeggel támo- gattassanak, esetröl-esetre a konkrét kérvény alapján fogok határozni. Megjegyzem egyúttal, hogy kivételes esetekben nem kívánok elzárkózni az elöl, hogy ott, ahol a termelési viszonyok nagyobb gyártelepek létesítését teszik kívánatossá, az említett rendelet 1. pontja alá tartozó ilyen gyártelepeknek az építkezési és berendezési költségek 50%-ig engedélyezhető államkölcsön összege a 75,000 koronát esetleg meghaladhassa. Az idézett rendelet 4. pontjának második bekezdése úgy értendő, hogy az állami támogatást kérő tartozik kötelezettségei betar- , tásának biztosítására az állami támogatás összegének erejéig jelzálogi biztosítékot nyújtani, illetőleg ingatlanait lekötni és szükség esetén a gyártelep tartozékát képező felszereléseket közjegyzői okirat alapján formailag zálogul átadni akként, hogy a telep üzeme j ne szenvedjen. Az állami támogatás iránti kérvények tárgyalásának egyszerűsítése és lebonyolításának megkünyitése végett czélszerünek látom a kérvényezés módozatait az érdeklődök tájékoztatására a következőkben szabályozni. Az állami támogatás iránti igények szein- 1 pontjából mindenekelőtt különbséget kell i tenni a fent idézett rendelet 1. és 2. pontjában jelzett feldolgozó gyártelepek és ugyan- í azon rendelet 3. pontjában megnevezett | önálló áztatok között. A gyártelepek rendel-1 tetése a termelők által beszállított kórót I szálkenderré, lenné feldolgozni s az e végből szükséges összes munkát végezni, — j inig az önálló áztatok létesítésének czélja a termelőknek módot nyújtani ahhoz, hogy az általuk termelt kórót saját kezelésükben kiáztathassák és annak további feldolgozását is saját üzemükben végezhessék. (Folyt, köv.) HÍREK. — Személyi hírek. Károlyi István grófi, hó 18-án a délutáni gyorsvonattal hazaérkezett. —- Nagy László alispán f. hó 15-én hivatalos ügyben Budapestre utazott, a honnan f. hó 18-án este érkezett haza székhelyére. — Vármegyei közgyűlés. A folyó hó 13-án és 14-én tartott vármegyei közgyűlésen, melyen Kristóffy József főispán elnökölt, Jékey Mór üdvözölte a közgyűlés nevében a főispánt; ezután az alispáni féléves jelentést tudomásul vették s a közgyűlés által megválasztott Kende Zsigmond, Domahidy István és gróf Károlyi György, valamint a főispán által kinevezett Nagy László, Jékey Mór és Nemestóthi Szabó Antal tagokból álló kijelölőbizottság kijelölése után Damokos Ferencz erdödi főszolgabírót nagybányai, — Péchy István ll-od aljegyzőt erdődi főszolgabíróvá, Mangu Béla II[-ad aljegyzőt másod aljegyzővé, Kerekes Zsigmond V-öd aljegyzőt harinad- aljegyzővé, Madarassy István közigazgatási gyakornokot pedig ötöd aljegyzővé közfelkiáltással megválasztották. Ezután a főispán a szavazások megejtésére két bizottságot alakított, az elsőnek elnöke lett Domahidy István, tagja Dr. Adler Adolf és Böszörményi Zsigmond; a második bizottság elnöke lett Kölcsey Antal, tagja Debreczeni István és Kacsó Károly. A központi választmány tagjaivá titkos szavazással megválasztották: Dr. Aáron Sándor, Boer Endre, Böszörményi Zsigmond, Saitz Mihály, Domahidy István, Ilosvav Aladár, Medvey Lajos, Debreczeni István, Nemestóthi Szabó Antal, Dr. Serly Gusztáv, Baudisz Jenő, Róth Károly, Jékey Zsigmond, Nagy Sándor, Nagy Béla, Szuhányi Ödön, Sántha Kálmán, Gróf Teleky Sándor, Ináncsi Papp Kálmán, Molcsányi Gábor, Kölcsey Antal, Gróf Teleky János, Gellért Endre, Madarassy Gyula, Böszörményi Sándor, ifj. Szegedy Antal, id. Vetzák Ede, Berger Ármin, Komoróczy Jenő, Boros Zoltán, Horváth János, Neubauer Ferencz, Dr. Schön- pllug Richárd és Ilosvay Ferenczet. A közigazgatási-bizottság' tagjai lettek titkos szavazás utján és pedig az 1904—1905. évre Gróf Károlyi György 98, Sántha Kálmán 89, 1905—1906. évre Kende Zsigmond 97, Nagy Béla 98, Böszörményi Sándor 97, Jékey Zsigmond 98 és Ináncsi Papp Kálmán 96 szavazattal. Az állandó választmányt következőleg alakították meg : dr. Adler Adolf, Böszörményi László, Boer Endre, Kaufmann Jenő, Böszörményi Zsigmond, Csipkés András, Domahidy Sándor, Helmeczy József, Horváth János, Ilosvay Ferencz, Ilosvay Bálint, Jékey Mór, Jékey Zsigmond, gróf Károlyi István, Révész János, Kölcsey Antal, Zoltán László, Kovács Jenő, Madarassy Gyula, Mándy Zoltán, Nagy Béla, Nonn Gyula, dr. Schönpflug Richárd, Szuhányi Gyula, dr. Serly Gusztáv, Nemestóthi Szabó Antal, Nemestóthi Szabó Pál, Szerdahelyi Ágoston, Szuhányi Ödön, Szuhányi Ferencz, Tóth Móricz, gróf Teleki Sándor, Domahidy István, Jakó Kálmán, Kende Zsigmond, Szeőke Barna, Luby Géza, Papolczy Béla, Madarassy Dezső, Budaházy István, Rooz Samu, Sántha Kálmán, Ilosvay Aladár, Kacsó Károly, Domahidy Viktor, Róth Károly, Jeney Géza, Papp Béla, Stoll Béla, dr. Miskolczy Sándor, Bornemissza Géza, gróf Károlyi György, Ináncsi Papp Kálmán, Péchy László műszaki tanácsos, Luby Zsigmond, Kovács Dezső, Kovács Gyula, Neines- tóthi Szabó Albert, Böszörményi Emil. Az esküdtszéki tagokat kisorsoló bizottsági tagjaivá megválasztották: Kende Zsigmond, Nemestóthi Szabó Antal, Nagy Béla és Papolczy Bélát. Az igazpló bizottságot a következőleg alakították meg: elnök dr. Serly Gusztáv, tagok: dr. Adler Adolf, Róth Károly, Papp Béla, dr. Aáron Sándor, id. Vetzák Ede, Debreczeni István, Norm Gyula és Böszörményi Sándor. A pótadók közül a főszolgabirák iroda- és uti-átalányai emelésére kért Vg’Vo pótadó ellen felszólaltak: Dr. Nemestóthi Szabó Albert, Komoróczy Iván, Dr. Falussy Árpád, Jékey Mór, Luby Géza és Dr. Kovács Dezső, a javaslat mellett Nagy László alispán és Ilosvay Endre; utóbbi a főszolgabirák nevében indokolta, hogy miért az urak nagyon szoktak vigyázni, hogy vé- 1 letlenül olyat ne mondjanak, amit rossz né-! ven vehetne Kempelen bácsi. És azt is | mondják, hogy mindig töltött revolver van a zsebében. Én Dúsának mindent elmondtam, amit Kempelen bácsiról tudtam, hogy agyonlőtte Suskovics bácsit és hogy Suskovics néni is meghalt és hogy milyen bátor ember, — ebédnél aztán mindig csak Kempelen bácsit nézte. Végül Kempelen bácsinak feltűnt, hogy Dúsa le nem veszi róla a szemét és igy szólt hozzá: — Tetszem magának, kisleány ? Dúsa mindig megszokta mondani, amit gondol és igy felelt: — Bizony nem tetszik nekem. És ekkor kiköpött. — Hát akkor miért néz folyton? — Mert szeretnék magától valamit kérdezni. Édes mama már akkor roszat sejtett, apa pedig vasvilla szemekkel nézett Dúsára. Kempelen bácsi azonban biztatta Dúsát, hogy csak kérdezzen tőle akármit, ő válaszolni fog. Dúsa ekkor összeránczolta a fekete szemöldökét és a fénylő macskaszemével olyan erősen nézett a rozmárbajuszu bácsira, hogy magam is megijedtem. Csendesen mondta : — Megjelent magának álmában már Suskovics néni ? Erre nagy ijedtség támadt a szobában és én azt hittem, Kempelen bácsi mindjárt kiveszi a töltött revolvert és agyonlövi Dúsát. Édes mama azonban kivezette Dúsát és büntetésül nem adott neki gyümölcsöt, pedig Dúsa vendégünk volt. Engem is kikergetett apa, de ez nagy igazságtalanság volt, mert én meg se mukkantam, sőt aznap véletlenül igen jól viseltem magamat. Dúsa azonban | igen dühös volt, hogy nem kapott gyürnöl- ■ csőt és egyre azt mondta nekem, hogy ezt j nem viszi el szárazon Kempelen bácsi. Két! napig dühös volt, mert nem eresztették az ebédlőbe, hanem külön terítettek neki a gyermekszobában, akkor aztán kész volt a bosszuállás terve. Estére végre is hajtotta és én segitettem neki, bár nagyon féltem és j ellenkeztem, mégis segitettem neki, mert a mit ő akart, azt mindig megtettem. Az urak egész estig vadásztak és künn a tarlókon zsiványpecsenyét sütöttek, úgy, hogy mikor hétkor hazajöttek, majd leragadt a szemök a nagy fáradtságtól meg a bortól és tüstént ágyba feküdtek. Édes mama a húgaimmal odaát volt Szombathyéknál teán, de Dúsát és engem nem mertek magukkal vinni. És ekkor hajtottuk végre a tervünket. Dúsa kibontotta a haját, az arczát befehé- ritette lisztporral és korommal nagy fekete karikát csinált a szeme köré, aztán egy fehér lepedőt vett magára, mint a kisértetek szokták. A fekete kandúrt bepólyázta a gyerekpólyába, de a farkát künnhagyta, hogy megfoghassa a kezével. Én pedig magamhoz vettem a varázslámpámat, melyet laterna magica-nak hívnak s amelyet az édes Jézuska hozott nekem 4 írt 50 krajezárórt, mert karácsonykor elég jó bizonyítványom volt és akkor még senki sem merte volna remélni, hogy év végén megbukom két tantárgyból. Én sem. Mikor a vendégszoba előtt hallgatództunk, Kempelen bácsi már úgy hortyogott, mint az inárcsi fürészmalom, amely gőzerőre van berendezve. Óvatosan benyitottunk a sötét szobába. Dúsa szembeállott az ágygyal, magam pedig a dívány mellé állottam és fogam borzasztóan vaczogott a félelemtől, de azért mégsem szaladtam el. Ekkor a laternából kék fényt vetettem a falra és Dúsa oda- állótt a fényes tányérba és a szemét forgatta. A fekete macskát pedig a karján tartotta, mintha pólyásgyerek volna. Ámbár tudtam, hogy Dúsa mégis olyan iszonyú és kísérteties volt, hogy halálra megijedtem és a laterna reszketett a kezemben és a kék fény is tánczolt. De azért mégsem szaladtam el. És Dúsa ekkor üvölteni kezdett. — Kempelen ! Kempelen ! — üvöltött — Kempelen! Hanem a bácsi igen mélyen aludt és csak akkor ébredt föl, amikor Dúsa már sokszor üvöltött. Ekkor egyszerre felült az ágyában : és mereven nézte a reszkető fényt. — Ismersz Kempelen? — üvöltötte Dúsa. j — Ki az? Mi az? — ordította a bácsi. I — Suskovicsné vagyok, akinek meggyil-1 holtad az urát. A gyermekemnek nincs sem apja, sem anyja, elhoztam neked, nesze, ! neveld föl! Azzal a farkánál odadobta a macskát az ' ágyra. A macska ijedt nyekkenéssel ráesett Kempelen mellére, onnan fölugrott az al- máriom tetejére, mint egy fekete ördög. Kempelen bácsi nem szólt semmit, hanem visszafeküdt a párnára. Én pedig hirtelen elfojtani a laterna gyertyáját, aztán kiszaladtunk az ajtón, miközben jól összeütötlük a i fejünket. A macska a lábunk alatt rohant ki. Azt hittük, hogy Kempelen bácsi fel fogja lármázni az egész házat, de biz az meg se moczczant a szobájában. Dúsa aztán megmosakodott, anélkül, hogy valaki észrevette volna a cselédek közül s mire édes mamáék visszajöttek Szombathyéktól, akkor már mi ketten mélyen aludtunk, ki-ki a maga szobájában. Mikor reggel fölóbredtem, igen örültem a sikerült tréfának, de apa roszkedvü volt a reggelinél és azt mondta, hogy Kempelen bácsit haldokolva találták a szobájában. Erre már én sem örültem. Kempelen bácsit a nyavalya törte és félrebeszélt és édes mama azt mondta, nagyon kellemetlen, hogy éppen a mi házunkban lett beteg. Később Dúsával kimentünk az ököristálló mögé és ott ünnepélyesen megesküdtünk, hogy ezt nem fogjuk elmondani senkinek. Meg is tartottam az esküt, csak két jóbarátomnak mondtam el, de ők viszonesküt tettek, hogy a kinpadon sem vallják be az igazgató urnák. (Mind a kettő igen elszánt ismétlő). Kempelen bácsi még öt napig feküdt nálunk, de nem halt meg, hanem hazavitték tragacson. Még akkor se tudta, hogy fiu-e vagy leány. Azóta elmúlt egy esztendő és most már egészen jól van. A múltkor láttam a templomban, bottal jár, de azért egészen jól van, csak czukkol egy kicsit. A vakáczió, fájdalom, igen gyorsan röppent el, mint rendesen és Dúsa igen sajnálta, mikor a kedves szülei három hét múlva már kibékültek és őt hazavitték. Ámbár csak leány, mégis be kell vallanom, hogy nem ismertem még fiút, aki olyan lett volna, mint ő. Mert akárhányszor fájt is neki valamije, azért sohasem sirt, még akkor sem, amikor megrugta a Fánni. (Fanni egy csikó). És nem is árulkodott soha. Most is sokat gondolunk egymásra és gyakran igen szép képes levelező-lapokat kapok tőle. Ha nagy leszek, talán feleségül veszem, mert ő ezt igen óhajtja, de előbb meg kell tanulnom a boxo- lást, különben mindég neki lenne igaza, ami lcalázó volna rám nézve. Herczeg Ferencz.
