Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-12 / 19. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. VANKE JÓZSEF EMLÉKEZETE. Tavaszszal uj életre ébred a nagy természet. Kizöldül a rét; rügy fakad a fákon ; harmatos kelyhü virágok nyílnak mindenütt. De lassan elérkezik a tél, az enyészet komor időszaka. Elhervad a rét dísze ; megsárgulnak a falevelek; lehullanak a virág szirmai ... Melyik, mikor'? ... Ki tudja ? ... Ilyen az élet. Fénynek és gyásznak, örömnek és bánatnak szövedéke. Halálra születtünk mindnyájan. Az életnek ezt a mély tanítását tudjuk s mégis leverő, elszomorító a halálnak látása . Benső fájdalom, mély szomorúság ért bennünket is. Gyászba borult a nagykárolyi kegyesrendi társház. Befejezte életét közöttünk, ki mindenkit szeretett, mindenkivel csak jót tett. Elköltözött közülünk, ki mindnyájunknak példaképe, tiszteletünknek, csodálatunknak, szeretetíinknek tárgya volt. Yanke József nincs többé közöttünk ! Ki volt ő? Egy ősz, szelíd, nyájas, előzékeny, jóságos, szent életű szerzetes-tanár, milyen kevés van korunkban! Képzett, müveit tanár, mintaéletü pap, nemesszivü, minden áldozatra kész emberbarát volt. Az évek hosszu-hosszu során át oktatta, nevelte szeretettel, nyájassággal, szelídséggel az ifjú nemzedéket becsületes, önzetlen munkára, vallásosságra, hazafiságra. Tanítványainak nagy száma hálás kegyelettel őrzi emlékét. Szent életű, jámbor pap volt. Szivében élő hit lángolt. Munka, elmélkedés és imádság volt egész élete. Felebaráti szeretet, kereszt, oltár, örökélet ezek voltak küzdelmeiben bátoritói, visszavonultságában vigaszai, egész életének vezércsillagai! Kereszttel a kezében készült Urához. Az oltárnál szolgálta, imádta Istenét, mig csak testi ereje engedte. A menyország fönséges gondolatával vigasztalta meg a hozzá forduló bűnbánó lelkeket. Életének végső napjaiig részvéttel kegyesen fogadta a szenvedő lelkeket és mindenki megvigasztalódva, örömsugárzó boldog arczal, Istenével és önmagával kibékülve távozott tőle. —- Szivében tisztán égett Jézus vallása, mely az egész emberiséget szeretni és mindenkinek boldogitására munkálni tanít. Hosszú életében a felebaráti szeretet magasztos tanát követve a szegények atyja volt és csaknem mindenét a szegények között osztotta szét. Bánatos lélek, szegény, alamizsnára szoruló soha vigasz és segítség nélkül nem távozott tőle. Mig ereje engedte maga kereste föl a betegeket, szegényeket vigasztalta, segítette őket. Mikor már ezl nem tehette, hányán és hányán voltak, kik eljöttek hozzá! Szeretete valamennyit gyámolította, támogatta, erősítette. Ezért, midőn halálának hire terjedt, fölzokogtak fájdalmukban és mikor koporsóban látták őt, könyezve sóhajtottak föl ravatala mellett: óh, ki segít most bennünket! Sirhattok ti szegények, hisz elköltözött nemeslelkii jóltevőtök! Jótékonyságát hirdetik azon összegek, melyeket vallási és művelődési czélokra fordított. Jótékonyságáról tanúskodnak adományai, alapítványai, melyeket iskoláinknál tett. Városunknak humánus egyesületei számtalanszor részesültek az ő bőkezű támogatásában. Megvont magától mindent, csakhogy másokon segíthessen. Ez volt az ő élete ! E nehány sorban csak azon nemes jellemvonásairól emlékeztünk meg, melyeknek áldásait az itt eltöltött nyugalmi évei alatt mi és kívülünk oly sokan élvezték. — Ide jött hozzánk pihenni; de azért mégsem pihent; minden napja állandó munkálkodásban telt el. El is vette érte megérdemlett jutalmát. Elöljárói a legnagyobb tisztelettel vették körül, Megyés föpásztorunk mindenkor a legfigyelmesebb kitüntetésben részesitette ; ismerősei teljes nagyrabecsüléssel szól- [ tak róla. S kell-e nagyobb, szebb megjutal- | mazása az igazi érdemnek, mint az, hogy j kegyelmes püspökünk jóindulatú kérelmére j Krisztus földi helytartója, Szentséges Atyánk, ! a római pápa áldását küldte reá? E nagy kitüntetés, fájdalom, tudomására már nem juthatott. Oh te jóságos aggastyán, ha ezt megtudod, jámbor alázatosságodban mennyi öröinkönyot hullattál volna... Most már nem vagy közöttünk. Befejezted egyszerű, nemes életedet... Szenvedés, fájdalom nélkül múltál el. Arczodnak szelíd vonásai a koporsóban is megmaradtak, a halál komor, zordon keze nem változtatta el azokat. Egész életedben jól éltél, nem is halhattál meg rosszul. Halálod csak elalvás a másik életre, hol elveszed azt az örök koszorút, mely jutalma azoknak, kik életük- j ben a hit és emberszeretet szent törvényét követték. Életed szelíd fényű fáklya volt, i mely a szenvedésnek éjszakáján sokaknak jótékonyan világított! Neked pedig a lulvi lágon ragyogjon örökké! Legyen áldás emlékeden ! Haunstüdter József. HÍREK. — Személyi hirek. Kristóffy József vármegyénk főispánja f. hó 7-én a fővárosba onnan Aradra és Csanádmegyébe utazott, a honnan tegnap este érkezett vissza székhelyére. — Károlyi István gróf nehány napi itt tartózkodás után f. hó 7-én visszautazott Budapestre. —- Károlyi György gróf választó- kerületünk országgyűlési képviselője folyó hó 6-án reggel városunkba érkezett, részt vett a vármegyei közgyűlésen és aznap este visszautazott a fővárosba. — Dr. Eíbel Károly m. kir. honvéd főtörzsorvos Pozsonyban, rokonai látogatására városunkba érkezett. — Debreczeni István városunk polgármestere f. hó 6-án este érkezett vissza a fővárosból. — Jókai Mór városunk díszpolgára lévén, városunk polgármestere a gyászhir vétele után rögtön kitüzette a városházán a gyászlobogót, az özvegynek táviratilag fejezte ki a város közönsége részvétét, s a városnak a temetésen való képviseletére Shusteritsch Ignácz pénzügyi segédtitkárt, városunk volt polgármesterét, Dr. Blwn Ödön országos közegészségügyi felügyelőt és Rooz Samu ügyvédet kérte fel, kik egy babér- és cyprus- levelekből álló remek koszorút tettek a ravatalra, melynek a város színeit feltüntető kék és fehér szalagján a következő felirat volt olvasható: „Nagynevű díszpolgárának hálás kegyelettel — Nagykároly város közönsége“. — Requiem. Folyó hó 5-én délelőtt 9 órakor a kegyesrendiek plébánia-templomában Timár Péter házfőnök plébános mutatta be az engesztelő szent-miseáldozatot a Mindenhatónak nagytiszteletü Vanke József lelkiüdvéért. A misénél Boross Antal, Lörincz Gábor és Kontraszti Dezső áidozárok segédkeztek s jelen voltak a társház összes tagjai, a főgimnáziumi, polgári leányiskolái, vala- I mint a zárdabeli és róm. kath. elemi iskolák növendékei a tanári-kar vezetése alatt. — Vármegyei közgyűlés. A folyó hó 5., 6. és 7-ilc napjain megtartott vármegyei rendes közgyűlés városunkat érdeklöleg a következő határozatokat hozta: helybenhagyta városunk képviselőtestületének a városi köz- kórházban alkalmazott ápolónők fizetésének rendezése tárgyában hozott határozatát, a Nagykároly—Mátészalka—Csapi helyiérdekű vasúthoz leendő hozzájárulás tárgyában eddig hozott határozatának módosítása tárgyában kelt határozatát, a módosított pecsétczimer és czimerleirás megállapítása tárgyában kelt határozatát, városunk 1901. évi zárszámadása tekintetében kelt képviselőtestületi határozatát, ugyanannak a városi közkórház átalakítása tárgyában, valamint városunk 1903. évi gyámpénztári számadások felülvizsgálata tárgyában kelt határozatát. A közgyűlés jóváhagyólag vette tudomásul vármegyei alispánnak a székházjavitási munkálatok biztosítására megtartott versenytárgyalás eredményéről szóló jelentését s ezzel kapcsolatban a belügyminiszternek — ki a vármegyeház kiépítésének czéljaira 100,000 kor. államsegélyt adományozott —- a közgyűlés a törvényhatóság hálás köszönetét nyilvánította. N. Szabó Antal bizottsági tag indítványára a közgyűlés egyhangúlag nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy a főispánnak az államsegély kieszközlése körül tanúsított fáradhatian buzgalmáért jegyzőkönyvileg köszönetét nyilvánítja ; végül a felállítandó Deák Ferencz gyermekmenhely ügyében az alispán jelentését tudomásul vevén, az ügy intézésére s egy részletes javaslatnak a közgyűlés elé leendő terjesztésére az alispán elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, melynek tagjaivá megválasztattak: Károlyi György gróf, Kende Zsigmond, Nagy Béla, Izsák Dezső, Jékey Zsigmond, Szentiványi Gyula, Domahidy Sándor, Szuhányi Ödön, Böszörményi Sándor, Reök Gyula, N. Szabó Antal, Luby Béla, Kovács Béla, Luby Géza, Bay Lajos, dr. Fekete Sámuel, dr. Serly jegyek és ellenőrök nem alkalmatlankodnak, az ember kiszálláskor fizet és megy. Most pedig értsük meg egymást. Venezia la bella, ha nem a legszebb város a világon, de mindenesetre a legcsodálatosabb. Csodálják is, a kerek föld minden népei, amint ott áll az Adria hullámai fölött középkori márvány-pompájában mint testté vált tündérálom mesevilágból. E műremekbe készült drága várost itt leírni nem szándék- szóm. Ha óhajtjátok tudni milyen: menjetek és lássátok. Mert az ember hetekkel előbb készül az útra, elolvas mindent, amit írtak felőle, megtekinti minden képét és azután úgy áll meg benrte mint a falusi kis lány Pesten. Oly megkapó látvány, hogy igazat kell adnom az idős kisasszonynak: „Nem bánom ha érzelgősnek neveztek is, nem rös- telem bevallani, hogy a könyekig meghat ez a látvány“. Részletesen rendszeres leírás helyett inkább adok néhány jellemző vonást, ami az idegennek feltűnik s amit még nem olvastam sehol. Somossy MiJelósné. (Fol^t. köv.) Gusztáv, Domahidy István, Kölcsey Antal, I Pásztory Árkád, Mán Lajos, Debreczeni 1st- \ vám, dr. Aáron Sándor, Rooz Samu, Vetzák j Ede, dr. Cukor Lajos, dr. Adler Adolf, dr. \ Jékel László, Gönyei István, Róth Károly, dr. Rooz Elemér és dr. Vetzák Ede, jegy-1 zövé dr. N. Szabó Albert. — Előléptetés a honvédségnél. A folyó hó 1-én történt előléptetés alkalmával ismerőseink közül Czibur László alezredes ezredessé, Henter Zoltán főhadnagy Il-od osztályú századossá lettek előléptetve. — Zrínyi Ilona hamvainak haza hozatala ügyében dr. Kerekgyártó vezetésével egy küldöttség járt a múlt hó végén Tisza István gróf miniszterelnöknél, ki megígérte, miszerint oda fog hatni, hogy a Zrínyi Ilona kör hazafias és szép kérelme lehetőleg tel- jesittessék. — Megürült közjegyzői állás. A debreczeni közjegyzői kamara f. hó 4-én tartott üléséből közölte a helybeli kir. járásbírósággal, hogy a Zanathy Mihály kir. közjegyző ellen hozott jogerős curiai fegyelmi Ítélet! következtében a nagykárolyi kir. közjegyzői, állás megürült s hogy ennek betöltéséig a j kamara dr. Sternberg Gyula kir. közjegyző l helyettest rendelte ki és bízta meg a közjegyzői teendőkkel. ' — Meghívás. Felkérem a tennisjáték múlt évi résztvevőit, hogy a számadások megvizsgálása végett, — továbbá azokat, kik a játékban a jelen évben résztvenni óhajtanak, hogy megalakulás czéljából folyó hó 12-én délután 5 órakor a Régi kaszinó nagytermében megjelenni szíveskedjenek. Nemestóthi Szabó Antal, elnök. — Fényes esküvő. Borbély Ferencz ny. m. kir. honvéd-százados, a debreczeni állami menhely gondnoka f. hó 7-én esküdött örök hűséget városunkban Kemény Gizella ur- hölgynek, Kemény Alajos kir. pénzügyi tanácsos, helybeli pénzügyigazgató kedves leányának. Polgárilag Debreczeni István polgármester adta össze az uj párt, a templomban pedig Szele György debreczeni ev. ref. lelkész végezte az esketési szertartást lendületes szép beszédet intézvén az uj párhoz. Tanuk voltak Oláh Károly Debreczen város tanácsosa és Papp Béla helybeli ügyvéd. Esküvő után szüle családi körben ebéd volt a menyasszony szüleinek vendégszerető házánál s az ifjú pár még az nap este elutazott uj otthonába. Sok boldogságot kívánunk a szívből kötött frigyhez! — A húsmizéria ügyében f. hó 8-án tartott értekezlet dr. Adler Adolf, Bing Mór és Jeney Géza értekezleti tagokból álló bizottságot küldött ki oly czélból, hogy az ügyet előkészítve a húskérdés megoldása tekintetében javaslatot tegyenek. A terv az, hogy az esetben ha akad egy helybeli egyén, ki kötelezi magát mindennap vagy minden másodnap egy jó marhát vágni és a húst háromosztályba sorozva mérsékelt árban árusítani, akkor 2—300 család irásbelileg kötelezni fogja magát, hogy hússzükségletét az illetőnél szerzi be. Ha pedig ily egyén nem akad, az érdekeltek szövetkezeti alapon fognak egy mészárszéket felállítani. — A „Kölcsey-egyesület“ közgyűlése. A „Kölcsey-egyesület“ évi rendes közgyűlését folyó hó 8-án délelőtt 11 órakor tartotta meg a vármegyei székház nagytermében, oly csekély érdeklődés mellett, hogy mindössze 14-en jelentek meg a tagok közül. Nagy László alispán egyesületi elnök a gyűlést megnyitván, konstatálja, hogy amennyiben már másodízben lett összehiva, a megjelentek számára való tekintet nélkül a közgyűlés határozatképes. Bejelenti, hogy az egyesület volt díszelnöke, Gróf Hugonnai Béla ezen tisztségéről lemondott, melynek elfogadását s egyszersmint Kristóffy József főispánnak díszelnökké leendő megválasztatását indítványozza. A közgyűlés ezekhez hozzájárult, egyben elhatározta, hogy a főispánt küldöttség utján kéri fel a tisztség elfogadására. | Majd a tisztujitást ejtették meg, melynek eredményét alább közöljük. A pénztárnoki jelentés szerint az 1903. évi bevétel 2054 K, kiadás 1151 K, pénztári maradvány 903 K volt. Az alaptőkéből 1033 K 60 f költetett el már az előző években, melynek pótlásáról a költségvetés során gondoskodtak. Mig a számadás, valamint az 1904. évi költség- előirányzat jóváhagyást nyert. A főgimnázium ifjúsága részére kitűzött 1903. évi pályadijra a pályázati határidő még nem járván le, az eredmény még közölhető nem volt, felhatal- maztatott a választmány, hogy az eredményhez képest a pályadij kiosztása felett intézkedjék. A jövő iskolai évre a főgimnáziumi ifjúság részére pályatételül kitüzetett „Kölcsey Ferencz kritikai dolgozatainak méltatása“. Nagyobb vitát keltett a tennistársaság segélyezés iránti kérvénye, mely szerint a most nevezett társaság előző évi 132 K 80 fillér többkiadásának megtérítését s a folyó évre 200 K segély iránti megszavazását kérte. Csaknem másfél órai vita után a segély megszavaztatott s ezzel a közgyűlés véget ért. A megválasztott tisztikar és választmány névsora a következő : Nagy László elnök, Pal- czer Ernő alelnök, Bornemissza Géza titkár, Jeney Géza pénztárnok, Dr. Jászi Ferencz ellenőr, Dr. Kovács Dezső ügyész, Gallasz Ödön számvizsgáló. — Választmányi tagok : Dr. Adler Adolf, Dr. Aáron Sándor, Boross János, Debreczeni István, Ilosvay Aladár, Dr. Jékel László, Papp Béla, N. Szabó Antal, Asztalos György, Kacsó Károly, Dr. Lúcz Ignácz, N. Szabó Pál, Baudisz Jenő, Hám József, Tímár Péter, Varjas Endre, Klacskó István, Dr. Schönpflug Béla, Dr. ifj. Vetzák Ede, Péchy László, Rooz Samu, Dr. Serly Gusztáv, Dr. Schönpflug Richárd, Dr. Sternberg Géza, Fürt Ferencz, Jenser Mihály, Demidor Ignácz, Nagy Sándor, Nonn Gyula, Gáspár Pál, Vetzák Ede, Róth Károly, Dr. Czukor Lajos, Csipkés András, Gőnyei István, Róth Lajos István, Kubinyi Bertalan, Csilléri Dávid, Killer Nándor, Madarassy Gyula, Moson György, Kemény Alajos, Nagy Gábor, N. Szabó Albert, Berger Ármin, Péchy István. — A helybeli főgimnázium Vlll-ik osztályának tanulói f. hó 5-ik napja óta már nem járnak előadásra, mert az előadások befejezést nyertek, az osztályvizsgákat 6-án megkezdették s azokat már holnap bevég- zik. Az írásbeli érettségi folyó hó 16-án veszi kezdetét és tart e hó 20-ig, a szóbeli érettségi vizsgálatok pedig junius hó 20-tól 22-ig lesznek. — Köszönetnyilvánítás. Czimmermann Mihály községi közgyám ur egy általa folyamatba tett ügyben ellenfele által 20 koronát fizettetett le büntetésképen községünk szegény-alapja javára, mely összeg felvételét a midőn elismerem, egyúttal ezen adományért az adományozó közgyám urnák köszönetét mondok. Csanálos, 1904. május 5. Bolemann Antal, községi biró. — Jegyzőkönyv hitelesítés. A vármegyei tavaszi közgyűlés határozatait f. hó 10-én d. e. 10 órakor hitelesítették a közgyűlés által Nagy László alispán elnöklete alatt : dr. Adler Adolf, Debreczeni István, Dr. Kovács Dezső, Madarassy Gyula, N. Szabó Antal, és Dr. Serly Gusztáv tagokból alakított hitelesítő bizottság megjelent tagjai. — A vármegyeháznál az építési és átalakítási munkálatokat a nyugati szárnyépület lebontásával már holnap megkezdik. — Sztrájk városunkban. A helybeli kőművesek f. hó 9-én abbahagyták a munkát és kimondották a sztrájkot. Követelik a munkabérnek 30 százalékkal való felemelését és a munkaidőnek naponkénti 10 órában való megállapítását. A kőművesek egyrésze azonban 10-én már ismét megkezdette a munkát. — Felhívás adóügyben. 651—1904. a. ü. sz. Felhivatnak a hátralékban lévő adózó polgárok, hogy adóhátralékaikat május hó 15-ig a városi adóhivatalba (pénztárba) befizetni annál is inkább el ne mulasszák, mert a m. kir. pénzügyigazgatóság 14,826—1904. számú körrendeletével a legszigorúbb behajtást elrendelvén, az május hó 16-án a hátralékosok ellen meg fog indíttatni és a kik hátralékaikat az ideig sem rendeznék, azok ellen az L, II. és a IlI-ad fokú végrehajtás is a legszigorúbb módon foganatosíttatni fog. Nagykároly, 1904. május 2. Városi adóhivatal : Lévay Béla, üdóügyi tanácsos. 2—2 — Választás. A folyó hó 7-én tartott vármegyei rendes közgyűlésen az erdődi járásbeli szolgabirói állásra az egyedül jelentkezett dr. Galgóczy Árpád lett megválasztva. — Dalestély. Dalegyesületünk által folyó hó 7-én szombaton, a polgári olvasókör helyiségében rendezett dalestély szépen sikerült. A közönség nagyobb számmal kereste fel ez estélyt mint más alkalommal, a miben minden bizonyára az uj alelnök dr. Vetzák Ede fáradhatlan buzgalmának nagy része van. Bizony ideje lenne is már egyszer, ha a közönség érthetetlen közönye megszűnnék. A műsor is nagyon tetszett. Az első számot képezte a dalegyesület összevágó, pre- cziz éneke, mely Gaál Ferencznek „Hadúr“ czimü művét adta elő szép készültséggel, számos tapsot aratva. Azután Pintér Gabi k. a. zongorajátéka következett, ki ifjúkora daczára máris igen szép teknikával játszik, s előadott darabjával nagyon megérdemelte a felhangzó tapsokat s az egyesület hálája jeléül felnyujtott szép virágcsokrot. Papp Emil baritonszólója is sikerült szám volt s az előadott szép magyar dalokat, melyeket Réthi László karmester kisért zongorán élvezettel halgattuk. Békefi Pál hegedűszólója, Réthi karmester zongorakisérete mellett egyike volt a legsikerültebb számoknak. — Nagy tetszést aratott Szentiványi Sándor szavalata, ki Szatmáriról volt szives az egyleti alelnök felkérésére átrándulni. A „Bányaszerencsétlenség“ czimü monológot adta elő, mély érzéssel és ritka szép szavalóképességgel, melyért szűnni nem akaró tapsokat nyert jutalmul. Azután Ilosvay Margit k. a. czimbalomjátékát élveztük, ki egy pár magyar dalt adott elő mesteri készültséggel. Vele szemben is egy szép csokorral fejezte ki köszönetét az egyesület, a közönség pedig zajosan megtapsolta. Végül a dalárda énekelte el az „Eltörött a hegedűm“ czimü népdalt, s ezzel a műsor befejezést nyert, s ez után vacsorához ült a közönség, melyet a hajnali órákig tartó táncz követett.
