Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-21 / 16. szám
XXI. évfolyam. Nagykároly, 1&04. április 21. 16-ik szám. Társadalmi, szépirocialixii és ismeretterjesztő ixetila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak; Egész évre .................8 kor. Fé lévre..........................4 kor. Ne gyedévre.................2 kor. Eg yes szám . . . . . 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Magyar tisztek a közös hadseregben. (—r.) Minden igaz magyar ember lelkében ott lappang a nemzeti ideális vágyak egyikeként az, hogy hazánknak önálló hadserege legyen magyar szolgálati és vezényleti nyelvvel, s addig is, mig ezen óhaj megvalósítható lesz, mindnyájunknak oda kell törekedni, hogy a magyar nemzeti szellem a közös hadseregbe lehetőleg bevitessék, s a magyar katonák magyar tisztek által képeztessenek ki s azok által vezettessenek a harczba. Fel kell tehát használnunk minden alkalmat ezen czélunk elérésére, illetve ezen czél felé elöhaladásra, miért is örömmel fogadjuk vármegyénk lelkes löispánjának azon felhívását, hogy azon czél elérésében, miszerint a közös hadsereg magyar csapatai magyar honos tisztekkel elláttassanak: a társadalmat a kormány támogatására felhívjuk, s a felhívásnak a legnagyobb készséggel teszünk eleget. Érdemesnek tarljuk ezek folytán mindenekelőtt bemutatni honvédelmi miniszterünknek felhívását, mely igy szól: Felhívás! Mindnyájunk hö óhaját képezi, hogy a magyar katonák magyar tisztek által képeztessenek ki s azok által vezettessenek a harczba. Ezen hö óhajtás most teljesülhet, mert a közös hadsereg nevelőintézeteiben magyar honos ifjaknak annyi hely van biztosítva, amennyi a magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátására szükséges ; a nagy számú magyar állami alapítványi helyek pedig a szegényebb sorsú ifjak számára is megnyitják a katonai intézeteket. Dehogy tényleg meglegyen a kellő számú magyar tiszt a közös hadseregben, ahoz a társadalomnak s különösen a magyar ifjúságnak támogatása is szükséges. Hozzátok fordulok tehát magyar ifjak lépjetek rá ezen tágas útra, melyet számotokra építettünk, hogy a közös hadsereg tiszti karába bejuthassatok, foglaljátok el a számotokra fentartott helyeket, vigyétek be a hadseregbe magyar hazafiságtokat, — nem ellenzi azt senki, — egyesítsétek azt a magyar nemzet hagyományos Király és Dinastia hűségével s legyetek szeretett hazánknak és a monarchiának erős védői s koronás Királyunk hü katonái. A honvédelmi miniszter. Ezek után jelezve azt, hogy a közös hadsereg katonai akadémiáiban és reáliskoláiban magyar honos ifjak részére fentartott és az 1904 — 1905-iki tanév kezdetén betöltendő kincstári magyar állami alapítványi, magánalapitványi és fizetéses helyekre vonatkozó pályázati hirdetmény nemcsak azon 250 alapítványi helyre terjed ki, melyek az 1897. évi XXII. t.-cz. által már rendszeresítve vannak, hanem azokra is, melyeket a törvényhozás most fog rendszeresíteni, felhívjuk ifjainkat, hogy most, mikor a magyar tiszti sarjadék nevelését az irányadó körök is szivükön viselik, már a magyar szellemnek a közös hadseregbe minél erősebb mérvben leendő bevitele czéljából, tehát a hazának is szolgálatot teendő a bécsújhelyi és bécsi katonai akadémiákban magyar Ifjak részére fentartott helyekre minél többen pályázzanak, hogy ezen katonai akadémiákban betöltés alá kerülő ezen helyek már a következő iskolai év kezdetén mind betöltessenek. Hogy ez ügynek némi szolgálatot tegyünk, a katonai akadémiákba való felvételre pályázók részére szóló tájékoztatót egész terjedelmében ugyan, de lapunk teréhez képest két vagy j három számban ismertetni fogjuk. A Magyar Védő Egyesület javaslata a délvidéki forrongás megszüntetésére. II. Minthogy Magyarországnak igen elenyésző textilipara van, igy világos, hogy a közös vámterület behozatala dirigálja kender, len és égész gyapjutermelését Magyarországnak ! A kender és lentermelósünkre nehezedő eme kimutatóit összesen 449.503,287 korona behozatali többletére reá mutatni kötelességünk és elegendőnek is tartjuk, hogy ezen kereskedelmi viszony tarthatatlanságát beösmerjük és feltüntessük. A gyapjú-félékben való 128.026,788 kor. óriási behozatali többletre tekintve — igazolást lel a gázdák ismétlődött panasza, hogy a gyapjút vámmentesen behozni engedni -—- nemzetgazdasági nagy tévedés és hiba, mert a hazai gyapjutermelést ez tette tönkre. El nem tagadható, sőt egyenesen reá kell utalnunk, hogy népünk háztartásában^ úgy a kender és len, de főleg a hegyvidék és nemzetiségi vidékeken a gyapjú egyike ] volt a legfontosabb termelési ágnak. A külföldi behozatal ilyen óriási emelkedése, hogy az elősorolt textilipari anyagok behozatala 1899-ről 1903-ra 264.078,000 koronáról — 449.003,287 koronára emelkedjék, alig elképzelhető. De épen ebben rejlik reánk és Magyarországra, épenugy népünkre a legnagyobb veszedelem, mert a nép ezen óriási behozatallal erősödő osztrák szövőiparnak kizsákmányolásától másként meg nem védhető, hacsak az önálló vámvonalat fel nem állítjuk, mintha a kender és lentermelést teljes erővel, czélludatosan előmozdítjuk a megdrágult árura való tekintettel, hogy olcsóbb és saját termelésünk legyen. így tűnik ki, hogy a kendernek és lennek, jutaféléknek s a gyapotnak, épenugy a gyapjúnak vámmentesen való behozatálát elfogadni: nemzeti öngyilkos politika. Annál inkább, mert a mint az a kereskedelmi körökben köztudomású, a tengeren túli gyapottermelők állítólagos 2 millió bál gyengébb eredménye folytán a kartell és a tőzsdei spekuláczió által is hajtva, a gyapotipar krízise állott be és rövid idő óta a pamut 70% áremelkedést mutat, ezért a lenfonálnak áremelkedése 20%, s a pamut-fonal ára is csak 15— 20%-nak felelne meg a kész gyártmányoknál. Ezen árváltozás rögtön arra birta a ml piaczainkat ellátó osztrák gyárosokat, hogy a legtöbb szövött, fonott gyártmány árát körülbelől 50°/o-al felemeljék. Ha most ehhez a kereskedők által történő árfelemelést is tekintetbe vesszük, látjuk, hogy szegény népünk lesz általa ismét legérzékenyebben sújtva. A vászonfélék árát is mintegy 20%-al emelték fel az osztrákok. Ezen kartell és trösztben érdekelve vannak Amerika, Anglia, Németország és Ausztriai vállalkozók a juta, vászon és gyapjunemüekben. A gyapotszövetekre 8 vállalat, 10.700,000 L, vagyis 256 millió korona tőkével egyesült. A gyapjul'élékre 128 vállalkozó 11.352,480 L, vagyis 272,46 millió korona és a vászonnemüekre 53 vállalkozó 6.791,000 L, vagyis 162.984,000 korona és igy csupán a miről tudomásunk van — e három termelési ág áremelésére — és T ARCZ A. Fegyver letétel. — „Ea pokolra szállók is!“ kiáltotta el magát egy már közép idejű vértes-kapitány, a ki századával az ágyukat fedezte az esetleges támadás ellen. „Akkor sem fog egyetlen egy franczia katona sem ezen a vonalon győzni!“ Most megújult a roham az ágyuk ellen ; egy gránát eldurrant az ágyuk felett, három ágyút döntött a porba. Az egyesült német és osztrák seregek vitézül harczoltak ugyan, de hiába. A hősök jutalma a harcztéri halál'! Őket is elérte! — Ott hevertek a mezőn, meg a tarlókon keresztbe bukva, mint aratás idején a búzakévék. A lovasok látva, hogy nincs mit megvédeni már, az ágyuk is elestek, visszavonultak ! Ilyen sors érte a franczia hösök által az egyesült szövetséges német és osztrák seregeket 1808-ban. * — Megállj! kiáltja el magát az előőrs kapitánya, a ki igazán kitett magáért az ütközet ideje alatt. Feje be van kötve, három vágást kapott karddal a fejére a német lovasok által. Azért rendületlenül áll a helyén, hisz a nemzet sorsa, a császár jövője most tölle, s a becsülete pedig a még kezében tartott kardjától függ. Erős testben erős lélek lakik. A fején levő kötés alól ki-ki szivárog a vér, de azért rá sem hederit. A lovasok, kiket egy vértes kapitány vezényel, megállanak. Farkasszernet látszanak nézni az elleneikkel?! A másik perczben a helyzet megváltozik, a támadóból védő és a védőből támadó válik. Ropog a fegyver, csattognak a szuronyok és a kardok, arat a halál! Porfelhő borítja el a küzködő feleket, a toporzékoló és a gazdátlanul vágtató lovak patái verik fel a port. Az ágyuszó még hallik, de mint a távolabbra menő égiháboru : tompán. A ki nem ismeri a helyzetet, azt hinné, hogy barátságos dolgok történnek, talán ládákat dobálnak fel a szekerekre?! Pedig valójában a távolban elhangzó gyilkos ágyulűz moraja ez, mely pusztit az ember-sorok között. A gyalogosok feltüzött szuronyaikkal védelmezik magukat és életüket a lovasok támadása ellen, kik karddal verik le a magát védelmezni nem tudó gyalogos franczia1 katonát. Kárhozatos gyilkolást mutat minden a meddig a szem csak elláthat. Megcsonkított, darabokra tépett halottakkal és sebesültekkel telve az egész telep, a hol ez a döntő, de eldöntött ütközet lefolyt; vérrel jelölvén meg az utat, a melyen a győző fél keresztül vonult. Apró ember-csoportok küzdenek még, lefújtak inár, a java része elvonult a seregeknek vagy elesett, hogy a hősök számát növeljék, a kik a hazáért megtudtak halni. Ott az erdő alatt még folyik a harcz javában. A csoport közepén, mint bárányt a farkasok körülvéve áll egy vértes-kapitány gyalog, a ki alól a lovat már lelőtték. Nem akarja megadni magát. Mindenkit levág, a kit ér. Maga kiáltja oda az ellenségnek: „Nosza! Nem hiába állok itt fiuk! Rajta! A ki meg akar halni kezemben a halál! Olcsón mérem!" Alapjában éri ez a mondás a támadókat, már azért is, mert olyan franczia katona nincsen, a mely ha arról van szó, hogy meghalhasson tisztességgel, gyáván megfusson ? ! Hogy ha a hazáért kell meghalnia, megtagadja ezt az élvezetet magától. Mint a raj, veszik körül a vértes-kapitányt, a ki mint egy szikla a tengerben, a melyet a tenger hullámai akarnak eldönteni, de megtörnek a sziklán, úgy megállja a helyét. A hova lesújt, ott már csak a feltámadást lehet remélni. Egy maga viv egy gyalog század ellen. Második Hercules ... a ki szembe szállt és legyőzte a százfejü hydrát. * Mindent legyőz a túlnyomó erő. A bajvívó is ingadozik már, kezében reszket a kard, néha czélt is téveszt. Körülötte, mint az erdőn kivágott fenyőfák hevernek az elesett katonák. Most egy közkatona hirtelen ugrással fegyverét eldobva, hátulról egyik kezével elkapja a hős kezéből a kardot, a mig a másik kezével nyakszirtén megragadva, ledönti a földre és mellére térdel. Most sietve megkötözik. . . . Nem bánt már senkit a hős, olyan szelid, mint a bárány. Tehetnek vele, a mit akarnak. Senki sem mondhatja meg róla, ha futólag megnézi, hogy rab; még a vérázott kardja is az oldalán lóg ismét, de most már a hüvelyében. Bele tette kardját a hüvelyébe az a katona, a ki lefogta és megkötözte. A franczia hadtörvény parancsolja, hogy a hős katonától az oldalán levő fegyvert, ha elfogják sem szabad elvenni, csak ártalmatlanná kell tenni. Ha az elfogott főtisztet hadi- törvényszék elé kell állítani, majd az itél fölötte. * Most pirkad az ég alja, következtetni lehet, hogy még ma mégis virradhat, reggel is lesz még ma, ha a nap átalában ilyen gyilkolás után nem restel az égen megjelenni. A táborban ismét kezdődik az élet, az őrszemeket is felváltották már. Az ellenség a végtelenségig elvonult már a franczia hadsereg elöl, még a foglyait sem váltotta ki. A tisztek, parancsörtisztek és futárok egymást érik. A tábor közepén egy fa alatt karosszékében ül a francziák ünnepelt és rettegett uralkodója, császárja, I. Napoleon. Körülötte fő- és törzstisztjei állanak, a kik egybegyűltek, hogy haditanácsot tartsanak. Most megszólalnak a kürtök és a dobok, a katonaság négyszögben feláll a császár körül, most elővezetnek egy vértől szennyes, de oldalfegyveres — vértes-kapitányt, a kinek a kezei össze vannak lánczolva. A császár táborában mindenkor maga vezette a haditanácsot és a törvénykezést, most is úgy van. — Ki Ön, honnan való és hogy hívják? kérdi kemény hangon a császár az eléje
