Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-14 / 15. szám

NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ.

tőnek látták, itthon ugyanazon eszközökhöz folyamodni — már jogosnak tekintik. Ezekért óriási a fenyegető veszély, — ama vad, műveletlen és tanulatlan népnek a hatósággal, az ország törvényeivel és a kormánynyal szemben való nyílt lázadása és ellenállása, midőn törvényszékeink csupán hónapok múlva indítják meg ama lázadók ellen a vizsgálatokat, s mindaddig ama fanatizált agitátorok vérszemet kapva, a társadalmi rend felbontására ezekben egyenes biztatást vélnek láthatni ; vagy pedig ö szerintük : a törvényes hatalomnak félelmét vagy késedelmét az ő merészségüknek azonnali és erélyes megbüntetésére.

A legerélyesebb hatósági eljárás tehát sürgősen foganatosítandó úgy a közigazgatás, valamint a büntető törvényszék és az ügyészség részéről.

Nyomban azután szükséges az ezen bajokat orvosolni hivatott, a nép anyagi helyzetének javítására vezető közgazdasági teendőket is országszerte megindítani, a mi egy egészet képező országos helyes közgazdasági politika kijelölésével egyező.

Nagyméltóságod sokoldalú élettapasztalata, széles látköre s eddigi hivatalos magas állásai minden feltétellel felruházva rendelkezésére állanak. Miniszteri székében pedig Magyarország egész közgazdasági helyzetét megismerve, a leghelyesebbnek látszó intézkedéseket indíthatja meg. A Magyar Védő Egyesület ezért csupán egy irányban bátorkodik egész bizalommal Nagyméltóságodnak figyelmét felhívni; s ez : olyan közgazdasági politika alapjainak lerakása, melylyel a nép és az ország kereseti viszonya emeltetvén, állandó kielégítést nyerhet. Ez az út: a hazai mezőgazdasági iparfejlesztés útja! —• Különösen pedig szabad legyen Nagyméltóságodnak a kender és lentermelés végtelen nagy horderejét figyelmébe ajánlanunk, még pedig a következő okokból: ha a lapokban közlött 1903. évi közös vámterület külkereskedelmi forgalmát feltüntető számadatok helyesek, akkor épen a kender, len s gyapjúban az 1899. évhez képest is igen nagyarányú behozatali emelkedést állapíthatunk meg.

A behozatal volt gyapotban

1899-ben összesen 108,906.000 K, mig

1903-ban „ 233,258.886 K.

A kivitel volt

1903-ban összesen 27,755.423 K.

I. Gyapotban a behozatali

többlet 1903-ban összesen 205,503.463 K.

II. Lenféle árukban behoz.

többlet 1903-ban összesen 27,827.327 K.

III. Kenderárukban behoz.

többlet 1903-ban összesen 7,152.900 K.

én már rég szerettem, szivem szerelmesen dobogott magáért s oly boldog voltain, ha láthattam. Észre vettem azt is, hogy maga szerelmes pillantásaimra, melyet észrevétlenül — de az én szivem mégis észre vette — reám vetett s a szerelmes szív érzésével éreztem, láttam, hogy maga is szeret. S ne haragudjék édes Ernő, de láttam, hogy maga oly szerény, oly visszavonult, oly bátortalan. Leolvastam, éreztem, hogy maga nem vallana túlzott szerénységében, óvatosságában szerelmet, talán attól félve, hogy visszautasítanám, pedig hogy vártam, mily szivrepesve, mikor közeleg felém. S mikor meghallottam, hogy maga játsz a -— ki oly visszavonult — az én kedvemért András szerepét, akkor megkértem nagybátyámat a rendezőt, hogy engedje meg, hogy az András és Erzsiké szerepébe hozzáírjak egy pár sort, mely ennélfogva hiányzik is e könyvből, mert azt Hamvas Lajos a szerző soha meg nem irta. Hálát adok az Istennek, hogy e pár soros toldás, a szerepünknek a kibővítése alkalmat adott magának s nekem arra, hogy egymásnak ott a színdarabban, s azután az életben is megváltjuk szerelmünket. Szivem megsúgta, hogy e jelenetet, melynek ily megtoldását a rendező csak nagy nehezen akarta megengedni, bár e toldás nem ellenkezett a színdarab irányával — maga megfogja érteni s imé meg is értette kedves Ernő, s ennek köszönhető, hogy e jelenet hatása alatt megkérte kezemet s ma egy boldog évfordulóra visszatekintő házaspár vagyunk.

Ernő: (elragadtatva) Milyen okos, milyen édes, milyen aranyos; köszönöm magácská- nak, a maga ötletességének az én nagy, nagy boldogságomat. Igaza van, ha nincs színdarab én soha nem mertem volna feltárni szivemet. Ámde maga megcsalt, olyan szerepet játszatott velem, amit nem is irt meg a szerző Hamvas Lajos, ezért bűnhődnie kell.

Minden szóért, a mit maga a szerephez hozzá toldott, fizessen tiz csókot, édest, a maga eperajakáról.

Ilona: (jó kedvvel) Nagyon szívesen (Ajkát csókra nyújtja.)

Dr. Varadi Ödön.

IV. Juta és jutafélékben 1899-ben a behozatal ossz. 16,076.000 K. 1903-ban „ „ 14,023.000 K.

Gyapjú- és fonalárukban

1899-ben a behozatal ossz. 70,923.000 K. 1903-ban „ „ 179,865.173 K.

1903-ban a kivitel ., 51,838.385 K. i

V. Gyapjú- és fonalárukban 1903-ban a behoz, többlet l^S^ö.TSSjV^J^B

VI. Selyemfélékben

1903-ban a behoz, többlet 66,469.540 K.

Ezen itten elősorolt, leginkább fonó és szövőiparunkra kiható anyagokban tehát ösz- szesen az 1903-ik évi behozatali többlet 449,003.287 koronát teszen ; mig az egész behozatal 583,184.872 korona.

Ha moslaiy.,az orsz. kp. statisztikai hivatalnak 1903. novemberi füzetében az év első 10 hónapjára szóló magyarországi behozatalt nézzük, azt látjuk, hogy Ausztriából bejött pamutárukban: 177,119.526 korona, lenárukból 30,843.792 korona, gyapjuárukból 101,001.800 K, selyemárukból 39,699.915 K; vagyis csupán ezen négy csoportbeli árukban összesen 10 hónap alatt. 348,665.069 korona értékű, a mi már 77.6%-ot tesz; s ha még a ruházati fehérnemüeket 62,505.085 koronában hozzáadjuk, akkor a 10 hónap alatt ezek összege 411,170.150 korona.

Tulajdonképen tehát az egész közös vámterület ezen áru behozatala Magyarországot nyomja! — s terhűnkre történik!

(Vége köv.)

hírek.

— Személyi hírek. Kristóffy József vármegyénk főispánja folyó hó 11-én a délelőtti személyvonattal Szatmárra utazott, ott elnökölt a közigazgatási bizottsági és a városi közgyűlésen s ma érkezett vissza városunkba. — Károlyi István gróf, Károlyi Gyula gróf társaságában tegnap a hajnali vonattal városunkba érkezett, tegnap délután künn voltak Kaplonyban a családi sírboltban, hogy helyet nézzenek néhai Károlyi Tibor grófnak, nejének és fiának, kiket Má- csáról ide fognak hozni Kaplonyba. — Nagy László vármegyénk alispánja folyó hó 13-án Szatmárra utazott s onnan ugyanaz nap délután érkezett vissza, miért is az állandó választmány ülésén főispán és alispán távollétében Ilosvay Aladár főjegyző elnökölt.

— Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. A vármegyei közigazgatási bizottság április

‘ 8-án tartotta meg Kristóffy József főispán elnöklete alatt rendes havi ülését. — Az alispáni jelentés szerint a személy- és vagyonbiztonság márczius hó folyamán kielégítő volt, s a márczius hó 21-én megkezdett 1903-ik évi ujonczozás példás rendben folyik, s a nagykárolyi, nagybányai, fehérgyarmati járási s Felsőbánya és Nagykároly városi sorozó járásokban be is fejeztetett. Az alispáni I hivatal márczius havi ügyforgalma következő vólt: február hó 29-én elintézetlenül átjött 711 ügydarab, márczius hó folyamán beérkezett 2886 ügydarab, s igy elintézendő volt 3597 ügydarab, melyből 2642 ügydarab ei- ! intéztetvén, márczius hó végén elintézetlenül maradt 955 ügydarab. Az állategészségügy márczius hó folyamán kedvezőtlenebbé vált azáltal, hogy az állatoknak a tavaszi legelőre való kihajtása előtt megtartott állatvizsgálatok alkalmával a lovak közt igen sok rühkóros találtatott, mi az állatok hiányos téli gondozásának tulajdonítható. Kende Zsigmond a vármegye területéről nagy mérvben megindult kivándorlás iránt tevén kérdést, az alispán | kijelenti, hogy a kivándorlást tényleg nagymérvű és a kivándorlási törvénytől a baj szanálását nem reményű, sőt attól tart, hogy a kormány által a kivándorlás közvetítésére kijelölt közvetítők önérdekből a kivándorlási hajlandóságot elősegíteni fogják. Az egész mozgalmat az ügy iránt melegen érdeklődő főispánnal együtt állandóan figyelemmel kiséri és annak idején, ha szükségét látja, a mozgalom fejleményeiről, a szükségesnek mutatkozó intézkedések megtétele végett, a köz- igazgatási bizottságnak jelentést tesz. — A február havi közigazgatási bizottsági ülés határozatához képest az alispán a központi közigazgatás és a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség közt felmerült összeütközések tárgyában kimerítő és részletes jelentést tévén, e jelentése kapcsán javaslatba hozta, hogy írjon fel a közigazgatási bizottság a belügyminiszterhez az 1902 : III. t.-cz. oly értelmű módosítása iránt, hogy a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek tisztviselőire és járási számvevőkre a vármegyei pénztári és számvevőségi teendők ellátásánál tanúsított mulasztásaikkal szemben a vármegyei közigaz- . gatási bizottságok fegyelmi hatósága terjesz- L tessék ki. — A javaslatot a közigazgatási bizottság ily értelemben elfogadván, egyúttal a vármegyei bizottsági közgyűlést is megkereste, hogy ily értelemben szintén Írjon fel a belügyininiszterhez. A vármegyei főorvos jelentése szerint márczius hó folyamán 283

gyógykezelt beteg és 220 nem gyógykezelt beteg halt meg a törvényhatóság területén. A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint a múlt év végén egyenes adóban 2,300.568 K 43 f hátralék maradt, a mihez hozzáadva a f. évi esedékes részletet, márczius hó végén az összes tartozás kitelt 2,860.247 K 38 fillért, mire a f. évben márczius hó végéig befolyt 295.238 K 99 f., s igy márczius hó végén hátralékban maradt 2,565.008 K 39 f. Összehasonlítva a f. évi márczius hóban elért; befizetési eredményt a múlt évi márczius havi befizetéssel, a f. évi márczius havi befizetés 56,593 K 49 fillérrel kedvezőbb. A hadmentességi dij hátralék márczius hó végén — a befizetett 380 K 28 f levonásával —- 192,460 K 42 fillért tett ki. Bélyeg és közvetlen illeték fejében márczius hóban 23,349 K 63 f folyt be. Fogyasztási és italadóban márczius hóban 15,437 K 15 f folyt be. Az állam-1 építészeti hivatal főnökének jelentése szerintj a kereskedelmi miniszter a csúcsa—nagykárolyi állami közúton 73 darab dió és 702 szilva, a nagybánya—kolozsvári állami közúton pedig 18 dió és 421 szilva csemete ültetését engedélyezvén, azok ki is ültettettek. — Útadóban befolyt február hó folyamán 14,863 K 76 f, márczius hó végén hátralékban maradt 123,236 K 46 f útadó. A kir. ügyész előterjesztésére gróf Teleki Sándor a nagy- somkuti, Papolczy Béla a színérváraljai, Stoll Gábor a nagybányai, Szuhányi Ödön az er- dődi, Jékey Zsigmond a mátészalkai és Doma-! hidy Sándor a fehérgyarmati kir. járásbiró- sági fogházak megvizsgálására felkérettek.

— Ünnepi istentisztelet. Az 1848-iki törvények szentesítésének évfordulóján, ápril 11-én ünnepi istentiszteletet tartottak a helybeli róni. kath. templomban, mely alkalommal a misét Tímár Péter kegyesrendi házfőnök mondotta Varjas Endre, Lőrincz Gábor és Boross Antal főgymn. tanárok segédkezése mellett. Az istentiszteleten megjelentek: a; honvéd-tisztikar, a kir. járásbíróság, a kir. .pénzügyigazgatóság, dohánybeváltó hivatal, a városi tisztikar, az Ecsedi-láp társulat tiszlikara s az összes iskolák ifjúsága.

— Vármegyénk állandó választmánya a

mai rendkívüli közgyűlés tárgyainak előkészítése tárgyában tegnap délelőtt állandó választmányi ülést tartott. — Az állandó választmány folyó hó 18-án délelőtt 11 órakor I ismét gyűlést tart, melynek egyedüli tárgya a múlt évi házipénztári zárszámadás lesz.

— Főgymnasiumi ünnepély. Főgymna- I siumunk ifjúsága az 1848-iki törvények szen- I tesitésének évfordulóján iskolai ünnepélyt

rendezett a városi tornacsarnokban. Az ünnepély az istentisztelet után vette kezdetét a következő műsorral: 1. Hymnus, énekelte a fögymd. énekkar, melyet a megjelent közönség állva hallgatott meg. 2. „A magyar nyelv“, költemény, Ábrányitól, előadta Jakab Tibor I VII. o. t. 3. „Királydal“, Nágelitöl, énekelte a főgymn. énekkar. 4. „Népdalcsoport“, előadta a főgymn. zenekar. 5. „A magyarok Istene“, Petőfitől, szavalta Balogh István Vili. o. t. 6. „Népdal“, Beliczaytól, énekelte a főgymn. énekkar. 7. „Ébresztő“, Bajzától, szavalta Mátyássy Jenő Vili. o. t. 8. Czim- balomszóló, előadta Bérezik Béla VI. o. t. 9. „Szózat“, Egressytől, énekelte az énekkar. Az alkalmi beszédet Hám József főgymn. igazgató tartotta. Az ünnepélyt befejezte a zenekar által előadott Hunyadi-induló.

— Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Vár- i megyénk törvényhatósági bizottsága ma dél- [ előtt fél 11 órakor a vármegyei székház

nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozatába a következő tárgyak vannak felvéve, u. m.: 1. Árvaszéki elnök előterjesztése az árvaszéki hátralékok feldolgozása tárgyában. 2. Városunk képviselő- testületének a villanyvilágítás tárgyában kelt határozata. 3. A Nagykároly—Érendrédi vi- czinális-út érdekeltség kérvénye ezen útvonal törvényhatósági útvonallá tétele iránt. 4. A Szatmár—Szinyérváraljai viczinális-út érdekeltség kérvénye ezen útvonal törvényhatósági útvonallá tétele iránt.

— Az Ecsedi-láp társulat gyásza. Az Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos balparti ár- mentesitő és belvizszabályozó-társulatotsúlyos veszteség érte, hervadhatlan érdemű alapitó, illetve diszelnöke Károlyi Tibor gróf f. hó 5-én történt elhunytával. A megboldogult four a földmivelésügyi miniszter megkeresése folytán magára vállalván a nevezett társulat megalakítását, azt hamarosan megalakította s az ország intéző köreivel való befolyásos ismeretségével rövidesen előteremtette a munkálatokra szükséges összeget, ármente- sitő társulatnál ezt megelőzőleg nem élvezett kedvező feltételek mellett kötött kölcsön utján; megkezdte azután a kivitelt s a nagy építkezéseket 3 és fél év alatt befejezve, 1898. tavaszán átadta a víztelenített 40,000 kát. holdnyi lápot az érdekeltségnek, gazdasági czélokra, ahol néhány évvel ezelőtt nád és gaz termett, ma „aranykalászszal ékes rónaság terül“. Fáradhatlan tevékenysége s hatalmas befolyásával illetékes helyen kieszközölte, hogy a társulat óriási erőfeszítéssel s rendkívüli anyagi áldozatok árán végrehajtott munkájának költségeihez az állam évenként 180,000 koronával hozzájárul; megszerezte egyszersmint az illetékes minisztériumoknak a társulat ügyei iránti állandó érdeklődését s kiváló jóindulatát. A munkálatok folyama alatt s után többször bemutatta az árterületet az akkori földmivelésügyi miniszternek s más társulatok szakférfiúinak, szóval daczára a közjóra irányult számos egyéb elfoglaltsága mellett a láptársulat ügyeit nemcsak mindenkor szivén viselte, hanem minden legcsekélyebb alkalmat felhasznált, hogy e társulat anyagi s erkölcsi javát elősegítse. Ügyszeretete s tevékenységénél csak önzetlensége volt nagyobb. A sors kemény keze őt sem kímélte, három év előtt megfosztotta őt egészségétől, amikor áldásos működését félben kellett hagynia; a társulat elvesztett hatalmas patronusa helyére elnökül fiát, Gróf Károlyi Gyulát, a megboldogult főur iránti hálája jeléül őt örökös diszelnö- kéül választotta. Áldás legyen emléke'zetén !

— Kitüntetés. A király Dr. Elkel Károly I. osztályú főtörzsorvosnak, a pozsonyi IV-ilc honvédkerület egészségügyi főnökének számos éven keresztül tanúsított buzgó és eredményteljes szolgálati tevékenységének elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. Gratulálunk városunk fiának a kitüntetéshez!

— Kölcsey-ünnepély. A helybeli Kölcsey- Egyesület április hó 17-én délután 6 órakor a vármegyei székház nagytermében rendes felolvasó ünnepélyt tart. melyen Nagy László alispán fog „Az önálló vámterületről“ felolvasást tartani. Az ünnepélyre a belépö-dij 1 koronában van megállapítva és a befolyó jövedelem a rnezőteremi tüzkárosultak javára fog fordittatni. — Az ünnepélyt a Régi Kaszinó helyiségében társasvacsora és esetleg táncz fogja követni.

— A beszüntetett gyorsvonatok visszaállítása. Bárha a májusi menetrend még mindig nem jelent meg, mégis egész határozottsággal állíthatjuk, hogy a gyorsvonatokat visszakapjuk május 1-én, mert Szatmár város polgármestere a folyó hó 11-én felolvasott jelentésében a szatmári közigazgatási bizottságának bejelentette, hogy a kereskedelemügyi miniszter tudatta, miszerint a reggeli és esteli gyorsvonatokat folyó évi május hó

I- től visszaállítja.

— Az állami polgári leányiskola f. hó

II- én d. e. 10 órakor tartott iskolai ünnepélye a lapunk múlt számában közölt műsorral az iskolába járó növendékek szülőinek és más érdeklődőknek jelenlétében szépen folyt le. A közönség a műsor minden egyes számát — különösen az Asbot Alma tanítónő által tartott ünnepi beszédét — lelkesen megtapsolta és megéljenezte.

— Zászlószentelés. Megható ünnepély folyt le folyó hó 10-én a róni. kath. templomban és az irgalmas nővérek vezetése alatt lévő leányiskola nagytermében. E napon szentelte meg Tímár Péter kegyesrendi házfőnök a leányiskola uj zászlóját, mindjárt a deákmise után, buzdító beszédet intézvén a leánykák kisded seregéhez. A zászlót fehérruhás leánykák vették körül, s közvetlen a zászló mellett állott Vetzák Edéné úrnő, ki a leánykák örömében osztozni óhajtván nemes szívre valló készséggel vállalta el a zászlóanyai tisztséget, s 80 koronányi szép összeggel alkotójává lett annak a gyönyörű szalagnak, mely az uj zászlót díszíti. A fel- szentelési ünnepség után a leánykák az uj zászló alatt, fehérruhás leányoktól vezetve a leányiskolába tértek vissza, hol az ünnepélynek második részé 10 órakor vette kezdetét. Tímár Péter házfőnök és igazgató röviden jelezte a szép számmal egybegyült érdeklődő közönségnek az ünnepély czélját, mire Vetzák Edéné úrnőhöz fordulva az elismerésnek legmelegebb szavaival üdvözölte őt, mint zászlóanyát, mint a pietistikus cselekmények nemeskeblü, mindenkitől ismert urI nőjét, mecénását, ki jelen zászlóanyai tisztség betöltésével rá telte a koszorút eddigi nemes működésére s feledhetetlen emléket állított fel az ártatlanok lelkében. Ép ily elismerés hangján szólott az egybegyült szülőkhöz és kiknek szeretet fillérei lehetővé tették, hogy az iskola gyönyörű zászlónak juthatott birtokába. E lelkes beszed elhangzása után kezdetét vette a tulajdonképeni ünnepély, mely a következő tárgysorozatból állott: 1. Alkalmi beszéd, mondta Szabó Mariska VI. o. t. 2. Gintze: „Der Fest-Abend“, négy kézre játszották Killer Emma V. és Sepsy Mariska IV. o. t. 3. „Az őrangyalhoz“, szavalta Lőrincz Margit 111. o. t. 4. Mendelsohn, „Az urnák napja1’, előadta az énekkar. 5. Endrődi, „A czelli búcsú“, melodráma, szavalta Patay Margit V., zongorán kisérte Gyurovits Erzsiké VI. o. t. 6. Stapf, „Gnaden- Arie“, harmoniumon, zongorakiséreltel játszotta Gyurovits Erzsiké VI. o. t. 7. „Fohász a Szűz Anyához“, szavalta Jékel Olga III. o. t. 8. „Boldogságunk és reményünk“, előadta az énekkar. Végig hallgatva e sorozatot, a hallgató nem tudott a meghatottságtól sza-