Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-07 / 14. szám
XXI. évfolyam. károly, 1904. április 7. rZré,rsaJö_aJl2^CLÍ, szépirodalmi és ismeretterjesztő 3n.etila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. ^egjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ...................8 kor. Negyedévre ..... 2 kor. Fé lévre....................... . 4 kor. | Egyes szám...................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda is kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szembon). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Az ex-lex vége. Április hó 1-vel véget ért a csaknem egy évig tartó törvényenkivüli állapot. A szentesített felhatalmazási törvénynyel meg lettek adva az alkotmányos kormányzás elengedhellen feltételét képező eszközök, s ma már visszatértünk a rendes kerékvágásba. Magyarország alkotmányos jogaihoz mindig a legerősebben ragaszkodott. Régi sarkalatos alaptörvényeink egyik garancziális pontját képezi, hogy az országgyűlés által alkotmányos tárgyalás utján meg nem szavazott adók és ujonezok be nem hajthatók s épen ezen garancziális törvényből folyólag tagadta meg számos törvényhatóság mind a mai napig az adók kényszer utján leendő behajtását. Az ujoncz- javaslat országgyűlési megszavazásával s az indemnitás megadásával megszűntek az okok, melyek a jogos és törvényes nemzeti ellentállást involválták s ma már a törvényes állapot ismét helyreállott. Az 1848-iki nagy vívmányok egyik legszebb és leghumánusabb intézkedése a közteherviselés. Mindenki vagyonához és keresetéhez mérten viselje az ország intézményeinek fentartásához szükséges teherböl a reá eső részt. Az állam és intézményei fentartásához pedig sok pénz kell, — s Magyarország évi budgetje ma már meghaladja az egy milliárdot. Az állam feladatainak, melyek gazdasági és kulturális szempontokból is — nem csekély terhet hárítanak reá, csak úgy képes megfelelni, ha viszont fenségjogából kifolyólag a polgárok vagyonából merített jövedelmei kellőleg befolynak, mert hiszen egv szükkörü magángazdaság vitelében is nagy fen- akadást okoz, ha a várt jövedelem elmarad, úgy az állam is, mely teljesen hasonló a magángazdasághoz, jövedelmei elvonásával legfontosabb életszerveiben van megtámadva s csakhamar a tönk szélére juthat. Ezek a szempontok irányították őseinket akkor, midőn az említett törvényt meghozták, hogy az országgyűlés hozzájárulása nélkül a kormányzást lehetetlenné tegyék. Lapunk is azok közé tartozott, kik az adómegtagadás jogát — az ex-lex ideje alatt — helyesnek tartották s képviselőtestületünknek ily irányú határozatát a magáévá tette. Ma azonban, midőn a törvényes állapot helyreállott, a felhatalmazási törvény szentesítve van, közönségünk érdekében vélünk cselekedni akkor, midőn hangsúlyozzuk, hogy az állam fentartására szolgáló adók kényszer utján való behajtása ismét érvénybe lépett. Az ex-lex ideje alatt a kormány maga is respektálta a törvény intézkedéseit s 1903. május 1-töl az adók kényszer utján való behajtása szünetelt s a magyar ember hü lévén régi elvéhez, nem fizetett, mert nem volt „muszáj“ s természetesen az adóhátralék sok millióval felszaporodott. Az államnak segélyforrásai a hosszú törvényenkivüli állapot alatt meglehetősen kiapadtak s igen sok feladatának nem volt képes oly arányban megfelelni, amint azt tervezte s különösen a beruházások terén igen sok elmaradt. Épen azért a kormány most inár fokozott tevékenységet akar kifejteni s ehez természetesen a megfelelő anyagi eszközökre is szüksége van. A felszaporodott adóhátralékok behajtása most már törvényes utón eszközölhető lévén, bizonyára igyekezni is fog azok behajlásáról gondoskodni. Az, ki annak idején, elveiből folyólag megtagadta az önkénytes adófizetést, de az erre szükséges összeget gyümöl- csözés végett félretette, nem jön zavarba, de hány van ilyen? Azt hisszük, igen kevés s a legnagyobb rész az adóra szánt összeget elköltötte, mert hiszen mindenkinek van elég terhe, ahová pénzét fordítania kell. Erre számítva, az állam az ex-lex ideje alatt esedékessé vált adótartozásokra fizetési kedvezményeket nyújt, de a törvényenkivüli állapot idejét megelőző hátralékokra, valamint az 1904. év április 1-töl esedékes adókra nézve megköveteli, hogy azokat pontosan fizessük. A pénzügyminiszternek e tárgyban kiadott körrendeletét a pénzügyigazgatóság minden község elöljáróságának inegküldötte, az illeték fizetési meghagyások kibocsátaltak, az adóki- vetö bizottságok pár nap múlva megkezdik működésűket, egyszóval az állami gépezet ismét rendes mozgásba jön. Épen ezért figyelmeztetjük közönségünket, hogy köztartozásaikat most már pontosan igyekezzenek megfizetni, mert ez által elkerülhetik a késedelmi kamatok és végrehajtási költségeket, a mi minden egyénre nézve csak nyereség. Alost már fizetni ,,muszáj“ s helyes ha mindenki minél kevesebb teherrel igyekszik kötelességének eleget lenni. X.-Á_llan.d_ó loor^7-ásáir Budap=st e:n. A szőlők rekonstruálása folytán beállott fokozott termelés évről-évre szaporítja a borkészleteket, melyek eladásra várnak. A termelő pedig magára hagyva, biztos támasz hiányában lesi a jószerencsét, mely őt munkája jól megérdemelt gyümölcséhez juttatja. Pedig ezt a czélt elérni nem oly könnyű feladat. A külföldön csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk borainkat elhelyezni, mert képviseletünk olt szervezetten, mig a konku- renczia mindenütt megvetette erősen a lábát. Ma már túlhaladott álláspont az, hogy a jó bornak nem kell ezégér, mutatós és hangos, (hát még az olyan bornak, melynek hírét | vétkes módon alaposan megrontották. És hogy a bajt még haj tetőzze — nyakunkon az olasz borözön, melynek gátat vetni szívós, makacs munkát igényel. A magyar bortermelők minden igaz hívét kell, hogy gondolkozóba ejtsék ezek az állapotok, melyek orvoslása immár sürgős szükséggé vált. S nem ragadhatott volna meg alkalmasabb pillanatot a Magyar Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövetkezete, hogy megvalósítsa azt a tervet, miszerint az illetékes I tényezők hozzájárulásával, megfelelő erkölcsi alapon létesítsen egy oly vállalatot, mely a bortermelők érdekeinek istápolása mellett helyreállítja a megingott bizalmat és a rendelkezésére álló eszközökkel állandó, biztos TARCZA. Levél. Szerelmes levelet Nem irok én néked : Előttem van úgy is Folyton bájos képed . . . Csak egy pár szót irok : — Bár felelnél rája —• Gondolsz-e némelykor Onnan is e tájra ? ! Csillag ragyog . . . Csillag ragyog fenn az égen, Itt : a Gizuska szemében . . . Az a csillag messze, távol, Ez itt közolembe lángol! Annak — bármint ragyog — fénye Mire leér kihűl, s vége . . . — De ez hogyha reám ragyog Azt se tudom, hogyan vagyok ! Zug a vihar . . . Zug a vihar, tördeli az ágat, Sajog a szív, dúlja a hu s bánat; Vihar után csendes lesz a tájék, Hejh ! de a szív azután is fáj még ! Hogyha a fa veszt is egy-egy ágat, Itt a tavasz, hoz helyette százat : De hogyha a szivet bánat érte, Fájdalmának se hossza, se vége! . . Baka Elek. Irta: Fröhlichné Móricz Paula. . .. Mert, legyen bár valaki kicsiny, vagy nagy, kiváló vagy jelentéktelen, sorsát senki ki nem kerülheti, igy hallják ezt az emberek Sorköcles óta. Ezt felejtette el Árvaváry Mária Öméltósága, a prágai nemes hölgyalapitvány tagja, valamint, hogy nem ismerte azon bölcs parancsolatot sem. amely megiródott a Koránban, s mely magyarul ilyenformán hangzik: „Hogy ha hét emberrel találkozol, akik mindnyájan azt mondják neked, hogy beteg vagy, úgy eredj haza és feküdj le ágyadba, mert csakugyan betegnek kell lenned, ha addig nem is érezted volna...“ Árvaváry Mária előkelő, független úri hölgy lévén, e világon fontos dolgot nem osztván ki neki a gondviselés, igen sok munkát talált ] saját magának islápolásában ; annyit, hogy I nem is maradt ideje azon két-három jótékonysági egylet vezetésére, melyet pedig el- 1 vállalt jórészt barátainak rábeszélésére és nem saját ambicziójából. Külseje is erről tett tanúságot: arisztokra- : tilpis megjelenése mellett is alakja törékenynek, betegesnek látszott volna, arezszinezete hervadtnak, szemei bágyadtnak, szőke haja fakónak, ha a nagy gond, ápolás és ön- szeretet nem ösztönözték volna olyan művészeire, mely ezen hiányokat elpalástolta, s járását ruganyosnak, arczát fiatalabbnak mulatta. Mint finom s előkelő hölgynek kétségkívül szüksége volt néhány benső barátnőre. Nemcsak azért, hogy jobban fest az ember, ha más előkelőségekkel csoportban látják, ami végtére is csak esztétikai gyönyörűség, de kényelmi szempontból is, mert kellenek alakok, akiknek el lehessen mondani az apró kellemetlenségeket, panaszkodni az időről, a komornáról s egyéb jó, vagy rósz témákról. A tereferéken kivül unalmas jegyedül menni társaságba, s végtére még az egyleti dolgokat is egy nő magában, egyedül sohasem viheti olyan jól, mintha többekkel szövetkezve, nagyobb érdekköröket von a magáéhoz. ■ Tehát erre a czélra fonták a barátság fonalát, mint három párka: Árvaváry Mária alapitványhölgy, Fanny a kegyelmes asszony és Lidia az udvari tanácsosné. Hiszen igaz, hogy kiszemelhetett volna erre a czélra más választottakat is, egy kis kedveskedésért, nehány finom ebéd és vacsoráért, kártyapártiért (hol a vendég dámák sokat nyerhetnek), nehány alkalmi kis ajándékért s azután egynéhány szellemes bókért, mely szerényen elismeri, hogy a másiknak joga van még a hódításhoz, sőt vannak imádói is (ha még olyan láthatatlanok is!) elvégre mindig kap az ember barátnőt. Fanny kegyelmes asszonynak az az előnye volt a többi felett, hogy mindjárt magával vonta az udvari tanácsosnét is, akiért igy nem kellett külön fáradni. A két hölgy olyan két elem volt, mely vonzza egymást s keresik a harmadikat, kivel egyesülhessenek. Valósággal női Orestes és Pylades voltak. Fanny volt a föld, Lydia a hű hold. így tehát egy fáradsággal nem ketten, hanem mindjárt hárman italának. így a világ folyása tökéletesen rendben ment volna Mária nézete szerint. Egy vallásos úri nőnek nem is illik, nem is való behatóan foglalkozni az embereknek sem földi, sem tulvilági dolgaival; legfeljebb a sajátjával. Ennek az elvnek rangjához képest eleget is tett, mert hiszen a kötelesség mindig rang után megy. Minden jól ment volna ezen a világon. Csupán egyetlenegy borzasztó boszantó, sőt kétségbeejtő dolog volt, a mihez Mária nem tudott hozzászokni. Fannynak és vele Lydiának is az a szörnyűséges rósz szokása volt, hogy valahányszor Máriával találkoztak, lett-légyen éjjel-e vagy nappal, télen-e vagy nyáron, külföldön-e vagy belföldön, utczán-e vagy teremben, a kegyelmes asszony és hű visszhangja az udvari tanácsosné, igy üdvözölték barátnőjüket: — Oh, kedvesem, talán valami bajod van ? olyan roszul nézesz ki! A triász harmadik tagja Mária igen érzékeny idegzettel bírt és hihetetlenül hatott reá ez a kellemetlenül beczéző megszólítás. Az életben az a legboszantóbb, hogy amit a legokosabb lenne megszoknunk, épen csak azt nem bírjuk megszokni. . . Ideges napja volt Árvaváry Máriának ; úgy érezte, hogy ma igazán képtelen lenne barátnőinek ezen üdvözlési formuláját eltűrni. Isten tudja idegessége valamelyes krizist idézhetne elő. Járt-kelt szobáiban, ült, feküdt, majd ismét kinézett az ablakokon ; étel, ital nem Ízlett, zene, könyv, virág boszantotta. Hirtelen felöltözködött és az előállott kocsiba szállott. A fogat még a Stefánia-utra sem ért, midőn visszaparancsolta. Fázott. Ezért jónak gondolta a kaszinóhoz hajtatni. A huszárok feltárták az ajtókat és hosszú köpenye és uszálya a csarnok szőnyegein végigsuhogott. Amint a komorna ügyes, szelíd kezek-
