Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-18 / 7. szám
TárssLdLsLixscLi, sz:ep>ixoö_£ul3^a-i és ismeretterjesztő ixetila/pNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. NSegj elen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. 1 Negyedévre...................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. j| Egyes szám . . . . . 20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évié 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetien leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kell-e adót fizetnünk ex-lexben ?*) Köztudomású tény, hogy az állami adóknak kényszer utján való behajtása már csaknem egy év óta szünetel. Ezen hosszadalmas áldatlan állapotból kifolyólag a társadalom alsó osztályában feltűnést kelteni vágyó és népszerűséget hajhászó nem egy állampolgár igyekezett is ama téves eszmének tért hódítani, hogy adót már nem kell fizetni. Sőt a magasabb értelmi fejlettséggel biró elem között is nem egy ember akadt, aki az adófizetést a jelenlegi időszakban hazafias érzelmeivel össze- egyeztethetönek nem tartotta. Az ilyen gondolkozásu polgárokról — a legenyhébben szólva — nem mondhatni egyebet, mint azt, hogy állampolgári kötelességüket vagy ne-m ismerik, vagy nem akarják ismerni, hogy önző egyéni érdekeiket a magasabb közérdek elé tolhassák. Úgy gondoljuk, hogy azon rövidlátó, önzö állampolgárok is, kik — ha tehetnék is — adót nem fizetnek, vagy a fizetést hazafiasságból tagadják meg, velünk egy véleményen vannak, midőn azt állítjuk, hogy az államnak — mint a családok és külömbözö társadalmi osztályzatok és alakulások *) Habár e czikkel nem is mindenben értünk egyet, a közérdek szempontjából szívesen közreadjuk. összegének — kötelességeit teljesíteni kell. Mert mi lenne akkor, ha az állam a maga kötelességeinek teljesítését egyszerre minden vonalon beszüntetné? Minő állapot következnék be akkor, ha a posta, távirda és az államvasutak közlekedése egyszerre megszűnnék, a közigazgatás és bíráskodás működése bizonytalan időre felfüggesztetnék ? Mi lenne, ha a polgárok élet- és vagyonbiztonsága felett az illetékes hatóságok és intézmények nem őrködnének? A feleletet azokra bizzuk s meg- szivlelés végett azoknak figyelmébe ajánljuk, kik elvárják, hogy az állam teljesítse a maga kötelességeit, de ök a magukéit teljesíteni megtagadják. El vagyunk készülve azon ellenvetésre, hogy az állam a vasúti viteldijat, postadijat, távírda-dijat megkapja, a bíráskodási és közigazgatási ügyek ellátásáért pedig az ellenszolgálmány a megfelelő bélyegilleték lerovásában benne foglaltatik, tehát az államnak teljesíteni kell a maga kötelességeit, mert a szolgálatok után a megfelelő ellenértéket beszedi. Ezen állítás a felhozott esetekre vonatkozólag jogosultnak látszik ugyan, mert úgy tűnik fel az állam, mint egy magánszerzödö fél, ki meghatározott ellenszólgálmányért kötelességteljesitést vállalt magára. De tekintsünk egy kissé: távolabb s tegyük gondolkozás tárgyává, hogy vájjon az állam nyereségvágyból, üzérkedési hajlamból létesitette-e ama közjólétet előmozdító s óriási vagyon- befektetést igénylő humánus intézményeket; vájjon nem-e az állampolgárok összeségének jólléte, boldogsága, biztonsága lebegett-e szemei előtt. Vájjon nem-e azt tűzte ki czélul, hogy állami feladatait — menten minden anyagi érdekektől — a szó legideálisabb értelmében megvalósítsa? De menjünk még tovább. Vájjon szolgáltat-e az állampolgár megfelelő ellenértéket azért, hogy élete és vagyona felett az állami intézmények örködnek s ha e tekintetben sérelmet vagy kárt szenvedett az igazságszolgáltatásért minő ellen szolgáim ányt nyújt az államnak? Hiszen a büntető igazságszolgáltatás mindenik fokozatán át teljes bélyegmentességet élvez. De hány meg hány humánus és kulturális javakban részesül az állampolgár a nélkül, hog azokért megfelelő szolgál- mányt nyújtana. Az ilyen humánus és kulturális intézmények fenntartása pedig pénzbe, igen sok pénzbe kerül. Kétségtelen tehát, hogy ha belátjuk és meg is kívánjuk, hogy az állam a maga kötelességeit minden irányban teljesítse, azt is be kell látnunk, hogy adót ex-lexben is kell fizetnünk. Ha nem akarjuk, hogy testünk ereje, munkaképessége csökkenjen, hivatásunkat és kötelességeinket pontosan teljesíteni kívánjuk, gyomrunknak megfelelő ellátásáról is gondoskodnunk kell, mert különben a test el- satnyul s a szervek megtagadják szolgálataikat. A megkívántaié táplálékot az államtól sem szabad elvonnunk. De ha el is tekintünk az ideális okoktól s a mai kort oly annyira jellemző reális gondolkozásmódra fektetjük is okoskodásunkat, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy daczára az ex-lexnek, helyesebb, ha esedékessé vált adótartozásunkat most fizetjük meg, mintha bevárjuk a kényszer alkalmaztatást. Mert azt — józan észszel — csak minden polgárnak el kell ismernie, hogy már rövid idő múlva muszáj lesz fizetni. Ha pedig tartozá- j sunkat most fizetjük meg, — nem leszünk kénytelenek majd a kényszernek engedve — az életfenntartásunkhoz szükséges tőke megcsonkításához nyúlni s azáltal a jnagunk és családunk létfen tartásához szükséges erőforrást kimenteni s további megélhetésünket veszélyeztetni. Egyszóval úgy a saját jól felfogott érdekünket, mint az állam magasabb érdekeit tekintve igen helyesen tesszük, ha esedékessé vált állami adónkat az ex-lex alatt is megfizetjük. Nagy 6erge/y. T ARCZ A. Talányok. Ha szemben állunk: ö meg én, — S piros kis ajka lágy mosolyra nyílik, Az érzés lángja gyűl szemén, Melynek hevét megérzem én a szívig, — Az arczom égő, lángpirosra vál... Elalél hangom ... keblem meg zihál... S kezem remeg, kezét ha megfogom ... Az Isten tudja, hogy mi a bajom ? ! S a földre szegzi ö szemét, Nem mer világért szembenézni vélem ... Kezemből elvond kezét: Reszketni kezdett, fél, hogy én megérzem. Szeretne futni, — mégis ott marad... Megcsapja arcza lángja arczomat... Elhal m.osolya ... elhallgat szava... Az Isten tudja, hogy mi a baja ?!... l)r. Varságh Zoltán.-t-asHA nagykárolyi dalegyesület története. IV. Az 1898. évi április hó 24-én tartott közgyűlés örvendetes tudomásul vette a választmány azon bejelentését, miszerint a dalegyesület a folyó évi augusztus hó 16., 17. és 18-ik napjain Aradon tartandó országos dalünnepélyen részt vesz. Ennélfogva egyesületünk mindent elkövetett, hogy előbbi jó- hirnevéhez méltó módon készüljön az aradi országos versenyre, s a legutóbb Budapesten szerzett oklevelet egy versenydijjal szaporítsa. Kedvvel és kitartó szorgalommal tanultuk hát Gaál Ferencz „Nemzeti fohász“ czimü szabadon választott versenydarabunkat, mely darabot itthon egy hangversenyen elő is adtunk a nagyközönség általános tetszése mellett. Az aradi dalünnepélyen 22 versenyző egylet között sorshúzás utján FO-iknek énekeltünk. A működésre vonatkozólag az „Aradi Közlöny“ bírálatát szóról-szóra ide jegyzem: Szépen adta elő a Nagykárolyi Dalegyesület a Gaál Ferencz „Nemzeti fohászát“ Kun Miksa karnagy vezetése alatt, ügy a szerzőt, mint az előadókat megtapsolták. Az Arad és Vidéke a következő bírálatot közölte: A Nagykárolyi Dalegyesület, — a tizedik, — éneke igen korrekt volt. És daczára ezen elég előnyös hírlapi bírálatoknak, valamint a nagy- közönség általános elismerésének, mégis oly egyesületek részesültek a versenydijak elnyerésében, a mely egyesületek közreműködésük által arra magukat érdemessé nem tették. Az aradi országos dalverseny sok szomorú tapasztalatra tanított meg bennünket. Nem I tartozik ugyan e sorok keretébe részletezni j az egyes hiányokat, s legkevésbé illő kritikát j gyakorolni egy magas, művészi színvonalon J álló testületnek (zsűri) már úgyis befejezett eljárása felett, csak annyit óhajtok a visszaemlékezés kedvéért megemlíteni, hogy az Országos Dálárszövetség szervezetében, már I az aradi dalünnepek előtt is kellett valami nein egészséges állapotnak lenni, mert a legelső egyletek, mint a budai, pécsi, debre- czeni, egri stb. dalegyletek, már ezen ünnepélyen testületileg nem vettek részt; másrészt különösnek tűnt fel a bírálat ama módja, mely a közönség és a sajtó egyhangú véleményével szemben, egyoldalú felfogásban érvényesülni látszott. A dicséret mindenkor szép és jóleső tény, nyilatkozzék az külsöjel gyanánt, oklevélben, éremben vagy emléktárgyban, de ha szoros válaszfalakat vonunk a dicséret megkülönböztetésében, akkor a legszigorúbb következetességgel kövessük az igazság útját. Minthogy pedig egyesületünk ez alkalommal a mellőzést nem találta indokoltnak, azon javaslatát terjesztette a választmány utján a közgyűléshez, hogy egyesületünk az Országos Dalárszövetséggel minden további összeköttetést megszakítson és annak kebeléből lépjen ki; mely előterjesztést a választmány véleménye folytán a közgyűlés el is fogadott. Ez évben egyesületünk hat dalestélyt tartott, részben saját pénztára javára, részben alapitó és pártoló tagjai részére, mint tagillet- inényes estélyt. Az 1899. évben résztvett a Kölcsey-egye- sület által január hó 6-án a vármegyeház nagytermében rendezett estélyen s azon két énekszámmal közreműködött. Ugyancsak a Kölcsey-egyesület által augusztus hóban az erdödi várban rendezett Petőfi-ünnepélyen közreműködött. Ez év nevezetesebb eseményeiként említhetem meg azon körülményt is, hogy ez év márczius bő 18-án alakult meg Debreczenben a Tiszavidéki Kerületi Dalosszövetség is, melynek székhelyéül Debreczen városa állapíttatott meg és mely szövetségnek egyesületünk is tagja. Ezen évben tartott egyesületünk 4 dalestélyt, ezen kívül egy szinielőadással egybekötött tánczmulatságot rendezett, mely alkalommal színre került „A szökött katona“ czimü népszínmű. Az 1900. évben két nagyobb ünnepségen vett részt egyesületünk. Ugyanis először a Szatmári Dalegyesület által junius 29., 30. és julius 1-én tartott jubiláris ünnepségen, mely egyszersmint a Tiszávidéki Kerületi Dalosszövetség megnyitó ünnepe is volt. Ezen ünnepségen egyesületünk a „Nyisd ki anyám a virágos ablakot“ czimü, Gaál Ferencz által zenésitett magyar népdalegyveleggel működött közre a városi színházban megtartott hangversenyen. Ezen működésünkről nemcsak a sajtó, de a jelenvolt gróf Zichy Jenő világhírű zongoraművész és zeneköltő is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott, sőt a színpadra hozzánk jőve úgy a karmesternek, valamint a működő tagoknak küiön-külön gratulált a szépen sikerült előadáshoz. Augusztus hó 5-én szintén testületileg vett részt a Zilahi Dalkör zászlószentelő ünnepélyén és működött közre a dalkör által tartott hangversenyen; mely alkalommal a Dr. Bródi Miklós „Virágénekek“ czimü műdalát adta elő a legnagyobb preczizitással, melyért a nagyközönség tapssal és kihívással jutalmazta egyesületünket. Ugyancsak ez év deczember hó 31-én a Kölcsey-egyesület felhívására közreműködött a vármegyeház nagytermében tartott Szilveszter-estélyen s azon két énekszámmal szerepelt a műsoron. Ezenkívül tartott 3 dalestélyt saját pénztára javára. (Vége kiiv.)
