Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-08 / 49. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. tr szerelő nélkül ne vegyen meg, mert oly olcsón sohasem fogja megkapni, hogy kidobni nehezére ne' essék, ami pedig — ha egyedül és nem valami elismert czégnél vásárol — előrelát­ható vég. Ha a közönség ezt a tanácsot meg­fogadja, akkor már csak a szerelők tudásán és megbízhatóságán fordul meg a dolog. A szoba falán szabadon vezetett vezetéknél tisztogatás alkalmával külö- l,tfosén az összekötéseknél kell arra ügyelni, hogy takarítás közben a seprő nyelével a kötést meg ne lazítsák, vagy a szigetelést fel ne horzsolják. Ha a vezeték úgynevezett Bergmann-féle csö­vekben a falba van fektetve és a helyét nem ismerjük, akkor a szegek beveré- sénél igen óvatosnak kell lenni, nehogy épen a vezetékbe verjük. Jó kapcsolónak az egyik állásból a másikba egyszerre és határozottan kell átugorni. Ha félállásban állva marad, vagy bekapcsolásnál zörög, javításba kell adni. A házi felszerelésnek — biztonság szempontjából — legfontosabb része az úgynevezett ólombiztositó. Ez nem más, mint egy megfelelő tüzinentes kivitelű dobozban elhelyezett ólom­sodrony vagy ezüstszál, melyet a ve­zeték egyik, sőt mindkét vonalába iktatnak oly módon, hogy a lakásba menő áram ezen lép be. Az ólom ugyanis gyorsabban olvad, mint a ve­zeték rézhuzalja s igy, ha a vezeték­ben, melynek ezen ólomsodrony vagy ezüstszál egy kiegészítő részét képezi, tulerös áram megy keresztül, akkor, mielőtt a vezeték feltüzesednék, az ólom már elolvad s igy ezen okból szükséges az ólom vastagságát úgy megválasztani, hogy az jóval a veze­ték felmelegedése előtt kiolvadjon. A mondottakból látható, hogy he­lyesen szerelt berendezésnél még ügyet­len kezelésnél sem szabad bajnak be- állani. Ha tehát baj van, úgy az csak a szerelésben rejlik. Különösen áll ez nálunk, ahol egy üveges, kárpitos, sőt kömives is — ha üzlete nem jól megy — elmegy tí heti tanfolyamra, leteszi a vizsgát, ahol joggal nem is követel­hetnek tőle semmit, mert 6 hét alatt még előadni sem lehet azt, amit tudni kellene, nemhogy megtanulni. Az elek­tromosság törvényeit tisztán könyvből megtanulni nem lehet, amit az idősebb mérnökök bizonyíthatnak legjobban. Hát hogy sajátítsa el egy egyszerű munkásember azt könyvből, ami egy tanult embernek is nehezére esik. Sok évi gyakorlat kell, mig az a vérébe bele megy még a tanult embernek is. A vizsgán — tudatában annak, hogy tőle követelni mitsem lehet — hirtelen bemagolt tudása alapján át­eresztik. Ekkor egy darabig elmegy kávéházba ivlámpa szenet cserélni, mig önálló szerelési engedélyhez nem jut, s végül kész a hatóságilag engedélyezett villamos-sze­relő, a maga teljes nagyságá­ban. Node ennek még van legalább valami a fejében. De hány hatósá­gilag engedélyezett villamos- szerelő van, aki egyáltalán nem is tanulta még csak alapfogalmát sem ennek s tisztán nyerészkedési1 vágytól sarkalva nyitja meg üz­letét. Vagy hány van olyan, aki e kétes eredményű 6 hetes tanfolyamot bár elvégezte, de aztán a régi mestersége | fellendül, vagy az újnak árfolyama esett s az üveges elmegy ismét ablakot vágni, a kömives építeni s folytatja vígan régi mesterségét. Elmúlik 1 —2 év és az egykor bemagolt Volt, Ampere és Ohm fogalmai már csak úgy szál­lingóznak a fejében, mint a fecskék ősszel elmenöre. Ekkor nem kell ismét csak egy kis üzleti krach a szakmájá­ban s az egykori elektromos szerelő (?) ismét felkel hamvaiból, mint egy Phö- nix-inadár. A bádogos-mesterség szép mesterség, de hogy valami túlnagy tudomány kellene hozzá, azt, azt hi­szem, senki sem merné állítani s ehhez mégis tanoncz és segédévek kellenek, inig az önálló munkára jogosító mes­teri czimet elnyeri. De ekkor legalább forrasztani tud, de hol tanulja meg azt a hatóságilag engedélyezett villamos szerelő és vállal­kozó? Pedig ennek oly munkát kell végezni vagy végeztetni, amelytől sok ezer ember vagyon- és életbiztonsága függ! S ilyenre van bízva a közönség, mely munkáját elbírálni nem is tudja, s többnyire hiányzik a szakember is, kinek competens tanácsát kikérhetné. Ép ezért a hatósági engedély csak annak volna kiadható, akinek mestersége az elektro­mos szerelés, vagy annál legalább 2 évig mint segédmunkás dolgozott. Tűzveszélyes helyen vagy robbanó anyag közelében, ép úgy nagyobb be­rendezések csakis elektrotechnikát hall­gatott s ebben a szakban praktizáló olyan gépészmérnök felelőssége alap­ján volnának szerelendök, ki állandóan az elektrotechnikával foglalkozik és azt teljesen érti, mert az abban kontárko- dók, tudákosságukkal csak rontanak a dolgon. Ekkor aztán a közönség is nyugod- tabb lesz s nem ijed meg annyira, ha azt a szót: rövidzárás, hallja. Ezen fejtegetésemből láthatják t. olvasóim, hogy nem keli a rövidzárás­nak oly nagy fontosságot tulajdonítani s pusztán magának a szónak említésé­től is megijedni, ha helyes és czélszerü a szerelés. Megfontolandó tehát, hogy lakásunk szerelését kire bízzuk, nehogy időnek előtte elhamvadjunk. Hoffmann Tivadar. Képviselőtestületi közgyűlés. Vasárnap tartotta meg városunk képvi­selőtestülete a városi szabályrendeletben előirt évnegyedes rendes közgyűlését. Debreczeni István polgármester üdvözöl­vén a megjelent képviselőtestületi tagokat, a napirend előtt Csipkés András képviselőtes­tületi tag interpeliátiót terjesztett elő a lak­tanya kapuja í'estése ügyében, megkérdezvén polgármestert, hogy a kapu felső részén levő nemzetiszinü festést miért é.s ki távolitotta j cl. Polgármester válaszában kijelentette, hogy' azt a katonaság tette, hogy mi okból, azt J majd csak akkor fogja megtudhatni, ha a j szabadságon levő állomásparancsnok haza­jön ; különben a város jogának megvédése tekintetében a szükséges lépéseket meg; fogja tenni. A választ úgy az interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul vette. A napirendre áttérve a képviselőtestület tudomásul vette a belügyminiszter leiratát, mely szerint nem engedi meg, hogy a köz­kórház átalakítására szükséges 30—35,000 korona törlesztéses kölcsönösszeg kamata és törlesztési részletei a költségvetésbe bele­vétessenek ; s a pénzügyi és jogügyi bizott­ság véleményének elfogadásával elhatározta, hogy csak oly átalakításokat eszközöl a köz­kórházon a milyeneket a rendelkezésére álló pénzből eszközölni lehet. A városi képviselőválasztási kerületek tekintetében az eddigi beosztást és képvise­lői létszámot fentartani határozta a képviselő- testület. A városi kéményseprési szabályrendeletet a vármegyei kéményseprési szabályrendelet­tel összhangba hozta, amennyiben a károlyi járásban ugyanazon 4 kéményseprő fog se­perni, kik a városban sepernek. A kémény­schein Lajos a következő beszéddel üdvö­zölte : „Talán szerénységed ellen vétünk, ha Téged, ki a hiú külsőségeket mindenkor kerülted, állami szolgálatod mai 25-ik év­fordulóján testületileg üdvözlünk. Ámde ne is tekintsd megjelenésünket a társadalmi szokás rideg hódolatának, mert j mi nem hajlongani és kezet dörzsölve hí­zelegni, hanem az igaz érdemet ünnepelni a megszolgált 25 év becsületes küzdelme j előtt kalapot emelni sereglettünk itt egybe. Manapság, midőn a létért való küzde- i lem oly nagy, midőn az élni vágyás oly lázas, hogy az emberek egy óra alatt esz­tendőket akarnak leélni s az évek örömei-! vei, bánataival telitett, lázas sietséggel leélt ily órák után elfáradva, kimerülve pihenőt tartanak és 5—10 éves jubileu­mok szinte mindennaposok: a te mai év­fordulód, — mely hosszú 25 év, sokszor bizony tövissel szegélyezett küzdelmes hi­vatalnoki pályafutásodnak betetőzése — valóban kiemelkedik a mindennapiság ala-; csony légköréből. Huszonöt éves állami szolgálat! Még gondolatnak is merész, különösen a mű­szaki pályán és nálunk, hol minden em­ber született szakértőnek képzelvén magát folyton illetéktelenül is belekontárkodik a mérnök dolgába és — mert nem alapos, tehát igazságtalan kritikájával gyakran a rágalomtól sem riad vissza. És Te, ki mint kezdő mérnök, majd felsőbb megbízásból, mint az államépité- szeti hivatal főnöke e bántó sérelmeket 25 éven át végig élted, végig érezted, anélkül, hogy csak egy perezre is megtán- torodtál volna, vagy illetéktelen befolyá­soknak engedve, a zsinór egyenestől jobbra vagy balra kitértél volna, sőt mint hivatal­főnök minket, kik veled karöltve és veze­tésed alatt járjuk ezt a göröngyös utat, csüggedésünkben biztatóan figyelmeztettél kötelességünkre, hogy a reánk dobott sarat félre lökve, tnég e sárban taposva is rak­juk le magunk előtt a kultúra kövezete I útját, az idők viszontagságai között is hozzuk tető alá a haladás épületét — mondom Te, ki mérnöki hivatásodnak 25 éven át ily derekasan megfeleltél, meg- érdemled, hogy előtted, mint vezér előtt tiszteletteljesen meghajtsuk a zászlót. íme a mai évforduló e hosszú 25 év betetőzése, engedd meg, hogy a betetőzést jelen szerény ajándékunkkal első sorban mi bokrétázzuk föl, szivünk mélyéből kí­vánván, hogy miként az épületnél a bok­réta-ünnepély csak forduló pont, mely után jó sokára a ház fölszentelés következik, úgy pályafutásodnál is a mai nap csak előfutárja legyen eljövendő 50 éves szol­gálati jubileumodnak. Isten sokáig él­tessen !“ A hivatalnoki kar tisztelete jeléül egy remek müvü vert ezüstből való masszív tintatartót és egy ezüst tollat nyújtott át, az ünnepi beszédnek — egy igen szép s a hi­vatal egyik tagja által rajzolt emléklapba j foglalása mellett. Az ünnepi beszéd elhangzása után meg­hatott szavakkal köszönte meg az ünnepelt a megemlékezést. Este 8 órakor a régi kaszinóban ünnepi lakomára gyűltek össze a tisztviselők, me­lyen az ünnepeden kívül Pünkösdty Ferencz műszaki tanácsos, Győri Kálmán Debreczen város főmérnöke az ünnepelt sógora és államépitészeti hivatal tagjai 22-en vettek részt. A második fogásnál Pünkösdty Ferencz műszaki tanácsos állott föl szólásra, ki szép szavakkal ecsetelvén Kacsó Károly érdemeit, ; kívánja neki, hogy ezen a pályán továbbra is eredményesen működve jó kedélyhangu- latban friss erőben érje szolgálatának 50 I éves jubileumát. .Majd Kacsó Károly ünnepelt mondott szive mélyéből köszönetét a tiszteletére ren­dezett ünnepeltetésért. Huszonöt év úgy­mond nagy 'idő, de neki nem volt hosszú, mert megrövidítette az, hogy a 25 évből 24-et házasélelben töltött el, hogy ezen idő borujait a szeretett hitestárs törülte le hom­lokáról. Megrövidítette kedélyhangulata. Kí­vánja a jelenlevőknek, hogy érjék meg mind­annyian a 25 évet, sőt még a másik 25 évet is. Pohárköszöntőt mondottak még, Bogch Kálmán, Lichtschein Lajos, K. Nagy Sándor — Kacsó Károlyra, Pünkösdty Ferencz az ünnepelt családjára, Kacsó Károly — Pün­kösdty Ferencz műszaki tanácsosra és Győri Kálmán a társaságban uralkodó közszellemre. Az egybegyült társaság Fátyol Józsi ze­néje mellett a késő hajnali órákig maradt együtt. Jó barátai, ismerősei és tisztelői e hó 3-án szombaton este ünnepelték meg szol­gálatának huszonötödik évfordulóját, mely ünnepség impozáns megnyilatkozása volt a Kacsó Károly iránt érzett őszinte tiszteletnek. Mintegy 100-an voltak ott jelen. Ott volt az ünneplők sorában az ünnepelt családja, Nagy László alispán és neje, Dr. Serly Gusz­táv és neje, Debreczeni István polgármester és neje, Moson György és neje, Dr. Schön- pflug Jenő és neje, Dr. Kovács Dezső és neje, Aigner Imre és neje, Dr. Schönpflug ; Béla és neje, llosvay Aladár vm. főjegyző, Dr. Schönpflug Richárd, a vármegyei tiszti- | kar és még számosán. Az első pohárköszöntöt Nagy László al­ispán mondotta az ünnepeltre. Utánna Kacsó Károly köszönte meg a megtiszteltetést. Majd I Boros János és még számosán éltették az ünnepeltet. A fiatalság a vacsora lefolyása után Fá­tyol Józsi zenéje mellett áldozott Terpsihore I istennőnek. A társaság kitűnő hangulatban a legké­sőbb hajnali órákig maradt együtt. Riporter. seprőket azonban abbeli "kérelmükkel, hogy a seprési dijak fizetésére a háztulajdonosok köteleztessenek, — elutasította a képviselő­testület. A cselédszerzö iparról szóló szabályren­deletet szabatosan formulázta, a cselédszer­zési dijjakat 3 hóra beálló cselédnél 1, 6 hóra beálló cselédnél 2, azonfelül beálló cselédnél 3 koronában állapította meg, ki­mondván azt, hogy e dijat a szolgálatadó és a cseléd egyenlő részben tartoznak fizetni s ha a cseléd 8 napot ki nem tölt a szol­gálatadónál, akkor dij nem jár, illetve az visszafizetendő. A borital és husfogyasztási adó 3 évre történt megváltását a közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette, a tanácsot a szükséges állások további betöltésére és a költségek utalására feljogosította. A mesterrészi legelőbirtokosság abbeli értesítését, hogy a városi főjegyző részére két hold legelő illetőséget visszabocsát tudo­másul vette, azt a város nevére telekköny- veztetni rendelte s azt használatra a főjegy­zőnek átengedte. A f. évi költségvetés egyes czimei közt számvevő előterjesztésére a hitelátruházást engedélyezte és az egyes ezimeknél eszkö­zölt hiteltullépést jóváhagyta. Azt a bejelentést, hogy a honvéd-utezai gyalogjárót a tanács a laktanya előtti részen is elkészíttette, jóváhagyólag tudomásul vette. Adóügyi tanácsossá megválasztott Nagy Antalnak állásának elfoglalására f. hó végéig halasztást engedélyezett. Az orth. izr. hitközséget uj temető léte­sítése iránti kérelmével a közegészségügyi bizottság véleménye alapján elutasította. A Nagykároly—Mátészalka—Csapi vasút engedélyesének a vasútra megszavazott ősz- szeg kifizetése iránti kérelmére megbízta polgármestert, hogy engedélyessel ez ügyben uj tárgyalást tartson és véleményes jelenté­sét terjessze a képviselőtestület elé. A helybeli izr. nöegylet kérelmére a nép­konyha részére a f. évre megszavazott 300 kor. segélyt 450 koronára emelte. Az alkalmazásukból elbocsátott látnpa- gyujtogatókat három havi fizetés kiutalvá­nyozása iránti kérelmükkel fedezet hiányá­ban elutasította, azonban egy havi fizetést részükre egy összegben kifizetendöleg ki­utalt. A felvidéki magyar közművelődési egye­sület pártolás iránti kérelmét — minthogy e tekintetben a rendelkezésre álló alap már kimerült — teljesíthetőnek nem találta. Csúcsai Borbálát és Grün Gyulát helybeli illetőségűnek el nem ismerte, ellenben Ba­lázs Sándor, Mária, Katalin, Kálmán és Ti­bor helybeli illetőségét elismerte a képviselő­testület. Vajnági László térei-utezai 38. és 40. népsorszámu telkéből utczaterülethez csatolt 17'3 m2 terület árát négyszögméterenként 50 fillérben állapította meg a képviselőtestület. A f. évi október és november havi pénz­tárvizsgálati jegyzőkönyv bemutattatván mint­hogy különös intézkedés szükségessége fenn nem forgott, a képviselőtestület azokat irat- | tárba tétetni rendelte. Végül tárgyaltatott Dr. Vetzák Ede abbeli indítványa, hogy a város állíttasson lel nyil­vános helyen egy órát, a mely a zónaidőt pontosan mutassa, vagy pedig a katholikus és református templomok óráit • igazittassa meg és tartassa állandóan rendben. A kép­viselőtestület az indítványt helyeselte és megbízta a polgármestert, hogy tervet és költségvetést készíttessen és javaslatát ter­jessze a képviselőgyülés elé. A gyűlés tárgysorozata ezzel ki lévén merítve, polgármester a jegyzőkönyv hitele­sítésére Csipkés András, Kuszka Mihály, Rooz Samu, Spitz Antal és Szalay Bálint kép­viselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyű­lést befejezettnek nyilvánította. Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Rendkívül érdekes és igen látogatott köz­gyűlése volt vármegyénknek f. hó 6-án a városháza nagytermében, melyet zsúfolásig megtöltöttek a vármegyei bizottsági tagok és más érdeklődök. A karzat, melyen sok nőhallgató is megjelent, egészen megtelt érdeklődőkkel. Délelőtt fél tizenegy órakor Kristóffy Jó­zsef vármegyénk főispánja a gyűlést meg­nyitván üdvözölte a megjelent bizottsági ta­gokat s hivatkozva arra, hogy fontos politi­kai kérdések fogják a tanácskozás és határo­zathozatal tárgyát képezni, felhívja a bizott­sági tagokat, hogy legtisztább meggyőződé­süket kövessék felszólalásuknál és szavazatuk leadásánál, ö elnöki jogánál fogva biztosítja .a szabad vélemény nyilvánítást s erre kéri a bizottsági tagok támogatását. Ezután kitűzte együttes tárgyalásra Nagy Béla bizalmi indítványát és Luby Géza bizal­matlansági indítványát s minthogy Dr. Bö­szörményi Emil ellenezte a két indítvány együttes eldöntését kijelentette, hogy a tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom