Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-29 / 39. szám

XIX. évfolyam.

i

Nagykároly, 1904. szeptember 29.

TárseLdLaJ-aM-i, 3ZiépIroc3_3,lm.i és ismeretterjesztő JZLetila,^NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Nlegjelen minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre.................8 kor. j| Negyedévre

...................2 kor.

Fé

lévre.........................4 kor. || Egyes szám..................20 fill.

Kö

zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák Ferencz-lér 4. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben).

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Nyilttér sora 49 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Építkezések.

(—r.) Legjobb akarattal sem mondhatjuk, hogy városunkban gyakori az építkezés és hogy uj épületek tekintetében rohamosan gyarapszunk.

De ha nehány évig alig lehetett e tekintetben csak némi haladást is látni, ezen évben mégis volt legalább némi kis mozgalom.

Mi az oka annak, hogy nálunk oly kevés az építkezés?

Oka az építési anyagok, különösen a tégla drágasága, az építtetés drágasága és a nagy pótadó.

Láttuk a tavasz kezdetén, hogy valamint a nagy tűz után 20 forintért adták a téglának ezerét, úgy most is, hogy városunkban csak a vármegyeház nyugoti szárnyának kiépítéséről, a villanytelep felépítéséről és két magánház építéséről volt szó: már 16—20 frtos téglaárakról beszéltek a téglagyárosok.

Igaz ugyan, hogy ezen építési czikk árában most már némi apadás állott be, mert már három téglagyár van, de még mindig nem Vagyunk biztosítva az ellen, hogy kartell létesítésével az árak ismét nem fognak úgy felcsigáz- tatni, mint azok a laktanyaépités idejében felcsigáztaltak.

Az építkezés is kezd már olcsóbb lenni, mióta több az építési vállalkozó, nagyobb a verseny, a vállalkozók kénytelenek kisebb nyereséggel megelégedni.

Még mindig egyik föakadályát képezi azonban az építkezésnek a nagy pótadó.

Mert ha valaki akár magának akar

I lakást építeni, akár bérházat, mindig azt veszi számításba, hogy a befekte- , tett töke mennyi kamatot hoz. Mihelyt magasabb a befektetett töke hozama, annál inkább van kedve az embereknek az építkezéshez, s mennél kisebb a hozam, annál kevésbé van kedve a pénzes embernek pénzét épületbe befektetni.

Hogy tehát az építkezési kedvet emeljük, mindenekelőtt a város kell, hogy megadja a pótadómentességet ép úgy, mint az állam megadja.

Ha ez megvan, akkor a városnak, esetleg magának a polgárságnak kell gondoskodni arról, hogy az építtetés és az építkezési anyagok kevesebbe kerüljenek s hogy igy kevesebb tökével legyen az építkezés keresztülvihető, mert akkor a mostani házbérek mellett is magasabb lesz a befektetett töke- , hozam, a mint eddig volt s akkor — j tekintettel a pénz inai olcsóságára s hogy ma már a magánosok nem képesek pénzüket kellőleg biztosítva 8°/o-ra kiadni, hanem kénytelenek 5 — 6°/0-aI is megelégedni — sokan szívesen fogják pénzüket épületekbe fektetni, mert hiszen el kell ismernünk, hogy városunkban — a hol oly sok a hivatalnok és a honoratior ember — ép az ezek igényeinek megfelelő 3—4 szobából és mellékhelyiségekből álló, a mai kor kívánalmainak megfelelő lakás kevés van, holott a városban roppant nagy az ily lakások megteremtéséhez szükséges látszólagos telkek száma.

Emellett azonban a város jól felfogott érdekében sürgősen módosítani kell az építkezésre vonatkozó szabályrendeletet, mert az mostan egyáltalán nem felel meg a kor követelményeinek.

Minden város oda törekszik, hogy uj épületei korszerűek és lehetőleg emeletesek legyenek, miért is — bizonyos körzeten belül — építési engedélyeket csakis emeletes épületekre ad ki.

Nálunk ez idén a főbb utczákon építettek nehány épületet és egyet kivéve — mely még nincs készen — a többi mind földszinti épület, még pedig egyik oly helyen, a mely legalkalmasabb lett volna egy szép emeletes épületnek, mert ott az emeletes épület nagyon kifizette volna magát.

Ha az építkezési szabályrendelet a telektulajdonosokat kötelezte volna emelet építésére, nehány szép épülettel gazdagabbak lennénk most; minthogy pedig a tulajdonosok nein voltak kötelezve emeletet építeni, építettek földszinti épületet s igy ki tudja, hány évtized múlva lesz a kérdéses helyeken emeletes épület?

Sietnünk kell tehát a szabályrendelet módosítással, hogy a tavaszszal megkezdendő építkezések már az uj szabály- rendelet alapján legyenek végrehajtva.

Igaz, hogy minden szabályrendelet bizonyos jogkorlátozással jár, de ott, a hol több ember él együtt, csakis némi jogkorlátozással lehet a közös érdeket előbbre vinni és egy város fejlődését elősegíteni.

Az ily jogkorlátozás nem sérelmes az illetőre nézve, mert a közérdek előmozdításában kárpótlást nyer a saját háttérbe szoritottnak vélt érdeke sérelmeért.

Képviselőtestületünk

közgyűlése.

Városunk képviselőtestülete f. hó 25-ik napján rendkívüli közgyűlést tartott.

Debreczeni István polgármester délelőtt 10 órakor a gyéren látogatott közgyűlést megnyitván, üdvözölte a megjelent képviselő- testületi tagokat s napirend előtt melegen emlékezett meg városunk egy igen kedvelt ismert polgára Wagner Lajos elhunytáról s a képviselőtestület érzelmének kifejezést adandó indítványozta, hogy Wagner Lajos képviselőtestületi tag elhunyta feletti részvétét a képviselőtestület jegyzőkönyvileg örökítse meg, mely indítványt a közgyűlés elfogadta.

Egyúttal bejelentette, hogy az elhunyt helyére a legtöbb adót fizetők sorában következő póttag Weisz Lajos hivatott be.

Ezután polgármester bejelentette, hogy Lévay Béla városi adótanácsos járási számvevővé lett kinevezve és bemutatta ennek kérvényét, melyben azt kéri, hogy állásától I őt a képviselőtestület f. évi október hó első napjával mentse fel, minthogy uj állását ekkor el kell foglalnia. A képviselőtestület Lévay Béla kérelmének helyt adott, a nevezettet szeptember 30-ával állásától felmenti és polgármestert a hivatal átadás és átvétel iránti intézkedések megtételére utasította.

A napirend első tárgyaként, — mely tulajdonképen a rendkívüli közgyűlés összehívására alkalmat adott — bemutattatoLt a cs. és kir. 6-ik hadtestparancsnokság átirata a 15-ik huszárezred pótkeret részére laktanya épitéso iránt. A képviselőtestület a pénzügyi bizottság és a tanács javaslatának elfogadásával kimondotta elvileg, hogy a város egy I-ső osztályú huszár-laktanyát épiteni hajlandó, helyéül a fürészgyár telkét és az emellett levő tagbirtokát, valamint Luby-féle földet kijelöli, megbízta a polgármestert, hogy a kiküldendő bizottsággal tárgyalásokba bocsátkozzék és ennek megtörténte után a képviselőtestület elé terjessze javaslatát.

Ezután a képviselőtestület a faiskoláról és fásításról alkotott városi szabályrendeleT ARCZ A. Háziállataink.

Irta : Orosz Alajos.

Előre bocsátom, hogy némi csalódás fogja érni a in. t. olvasót, mert például nélkülözni fogják ez ismertetésben sok más állat mellett a leghasznosabb házi-állatnak, a tehénkének leírását, a melyről már kis gyermekkorunk óta tudjuk, hogy „Jó állat a tehénke, reggel tejecskével, délben hússal, leveskével“ uzsonnára vajjal szolgál; bőréből czipöt, szarvából fésűt és igy tovább csinálnak, ez mind nagyon ismeretes és igy unalmas dolog, nem lesz szó a délczeg lóról, a hű kutyáról, az alamuszi macskáról, de az Istenért, miről lesz hát itt szó, kérdik a nyájas olvasók.

Meg kell tehát vallanom, hogy nem a közönséges háziállatokról fogok beszélni, amelyek évezredek óla megszelídítve élnek a háztartásunkban, hanem amelyek többnyire csak újabban tartózkodnak az emberekkel s amelyeket megszelídíteni csak kevés részben sikerült az embereknek.

Az állatok királya ősidőktől fogva az oroszlán, méltó, hogy ezen kezdjük. — Az oroszlán, mint háziállat természetesen nem a sivatagban tanyázik, hanem szalonokban s báltermekben s ilyenkor köitöiebben arsz- lán a neve. Külsőjében hasonlít sivatagbeli elődjéhez, sörényt hord, amely a borbély különös gondozása alatt áll, többnyire a középen van elválasztva s tíz körmének segítségével néha félelmetes borzosságot tud annak kölcsönözni; de vannak olyan példányok is, amelyeknek sörénye igen fogyatékos, de annál hegyesebbre van kipödörve a bajusza, a karmait levágja s csak első lábának kisujján hagy meg egyet; folyton préda után jár, de nem annyira gazellákra, mint Gizellákra vadászik ; vérengző és kegyetlen s mert csak vérrel, a szív vérével táplálkozik, azért sok áldozatot ejt.

A sivatagbéli oroszlánról ismeretes, hogy nem sikerült ugrás esetén a támadást nem ismétli, a mi arszlánunk egy-két pofonnak oda se néz s tovább folytatja támadásait. Nem bátor, mint elődje, hanem inkább vakmerő, sőt szemtelen, amivel gyávaság is párosul, mert kiszemelt áldozatát rendesen akkor támadja meg, ha azt védelem nélkül tudja. Ha sok ember között van, pl. utczán, vagy bálteremben, akkor csak apróbb támadásokat mer magának megengedni: ilyen megjegyzéseket ejt: heh csinos! mily aranyos ! fess asszony! stb ; hogy be legyen mutatva a támadottnak, azt nem találja szükségesnek, hiszen sivatagi társa sem szokta magát bemutatni.

Ezen fenevad után vegyünk a változatosság kedvéért egy szelid, jámbor s a mellett hasznos háziállatot s ez mi lehetne más, mint — az elefánt. Ez a derék állat, amint tudjuk, későn éri el teljes kifejlődését s azért 40 éves korán alul nem igen szokták elefánli czélokra alkalmazni. Jó családoknál nélkülözhetetlen és igen tanulékony állat; hamar megtanulja a legyezők és báli belépők apporlirozását; nagy-kendőket, pelleri- neket és esernyőket szállit sétákra; s mig hajdan Pyrrhus idejében háborús czélokra,

addig ma védelemre használják t. i. a mamáknak és általában a gardedámoknak tá- 1 voltartására, hogy ez alatt a fiatalok fesztelenül és bizalmasabban cseveghessenek. Ré- gente kedves eledele volt a rizs s habár ma a szalonban más eledelekhez szokott, régi hajlama abban mutatkozik, hogy leginkább olyan helyen található, a hol legtöbb a —

' rizspor!

Nem szalonképes, de mégis elég gyakori házi állatunk (pardon!) a disznó, az igazi négy lábú tárgyalás alatt levő állataink között ; rendesen oly jelzővel kapcsolatosan szokták említeni, amely a bor okozta állapotnak a megengedett határokon túlterjeszkedését jelenti. Hogy a szóban forgó termé- szelrajzi egyed szalonképtelen, azt már ez az elnevezése is mutatja, a mely szintén szalonképtelen. De aki ez elnevezést használja, nem is szokott finomabb kifejezésre törekedni, legalább nem igen ismeretesek az ilyen kifejezések: „mámoros sertés“, ,,be- csipett süldő“, amelyek nem is fejeznék ki a dolgot oly hathatósan. A tenyészési ideje ez állatunknak a disznótorok, névnapok, stb. végére, hajnaltájra szokott esni; a rendes fejlődési fokozatokon, mint: a rnalacz-, süldő- korszakokon oly rohamos gyorsasággal megy át, hogy néhány óra alatt eléri teljes nagykorúságát. A közönséges házi sertésről tudvalevő dolog, hogy csak holta után veszik hasznát, a mi sertésünknek azonban sohasem lehet hasznát venni; a másikhoz mégis abban hasonlít, hogy sohasem kóser, vagyis mindig élvezhetetlen, továbbá, hogy előszeretettel tartózkodik vizenyős mélyedésekben, árkokban, ahová könnyen belejut, de nehezen szabadul meg. A betegségnek nagyon

ki van téve, de a mi sajátságos, macskabetegséget u. n. katzenjammert szokott kapni; kúrának enyhébb esetekben kukli-prédiká- cziókat, súlyosabbakban korhelyeknek való nyaklevest, vagy seprőnyelet szoktak alkalmazni, amelyek azonban újabb megbetegedések ellen nem nyújtanak elég biztosítékot. Megjegyzem végül még azt is, hogy ez állatfajra alkalmazott elnevezés sértés az igazi sertésre nézve, amely igen józanéletü állat.

E négylábú állatokon kivül a hüllők osztálya is képviselve van háziállataink között; de mig amazok az erősebb nemhez tartoznak, addig emezek a szép nemnél találhatók fel! Ilyen például a béka. A színét bajos meghatározni, tekintve azonban éretlenségét, leginkább zöldnek volna mondható. Életkora a 4-ik évtől a 12—13-ig terjed; tartózkodási helye a gyerekszoba, de néha kéretlenül is bemerészkedik a nagyok társaságába s gyakran oly meglepő megjegyzéseket tesz, amelyek korát meghaladó felvilágosultságról tanúskodnak s amelyekkel a mamát vagy az idősebb nőtestvért nagy zavarba hozza. A nevelésében bizonyos folytonossági hiányok vannak, gyakran nagyzási mániában szenved, (mint egyik őse, az Aesopus békája) utánozza a nagyobbak hajviseletét, ruházatát, modorát, kifejezéseit, amiért aztán a „majom“ melléktitulussal is meg szokták tisztelni.

A 13—14-ik évtől nagyon átváltozik és hallá lesz, az az jó magyarul balcfis-sá. Ez az átváltozás ugyan merőben ellenkezik a természet rendjével; mert a vizi-béka a békakorszak előtt volt hal (u. n. kutyahal), mig a mi házi békánknál ez megfordítva